Rész,  Fejezet

 1    1      |            kor költői vallották már: „Est Deus in nobis!” – S az „
 2    5      |               rajta, azt kérdé: „Iste est vinus tokajinus?” S arra
 3    5      |             Wucherernek hívták. Nomen est omen. A pasquill-irodalom
 4   28      |             Horatiust megértse: „nunc est bibendum, nunc pede libero
 5   35      | jutalomjátékául.~Szerkesztő úr! A mai est valódi diadalünnep volt,
 6   35      |        elnézik azt sötétben is.~E mai est méltán epochát képez színházunk
 7   54      |              s így duplex libelli dos est; megismerkedik az egész
 8   70,  13 |               oh Mantuja! ~Non procul est a Genuja; ~Scit jam dominatio
 9   72,  II |             És így duplex libelli dos est.~Hát még ha azt a legnagyobb
10   78      |                ha sokáig nézi.~A téli est erdőben stuttgarti kép.
11   86      |           tehát egyiknek sem adok. Qu’est que cela, amit itt bámulnak?”~„
12   89,  XII|       felköszöntéssel fogadott. Ez az est volt legérzékenyebb öröme