Rész,  Fejezet

 1    8       |              halljátok meg néhány együgyű szóból tőlem: mi a magyar
 2   19       |           nem hajdan a természet ~Együgyű keblében nyugva heverészett. ~
 3   32       |         kérem szépen, mondá rá az együgyű paraszt, erre mifelénk csak
 4   38       |   celebritások voltak, hogy ugyan együgyű teremtésnek kellett lenni,
 5   46       |     manővere volt az egész: ilyen együgyű hókuszpókusszal akarták
 6   48,  I   | munkálatnál ott lehete látni amaz együgyű férfit, akit nem bírt semmi
 7   48,  I   |            kiálta a sietők elé az együgyű ember. – Hála Istennek,
 8   54       |      sipítoz itt a fülembe valami együgyű nótát, majd meg elkezd énekelni,
 9   88,  II  |          hogy nem vagyok én olyan együgyű ember, mint amilyennek gondolt.~
10   88,  VIII|          ráállt Mihály diáknak ez együgyű indítványára, azt nem bocsáthatom
11   88,  VIII|            fölséges!” Márpedig az együgyű emberek számára is áll ám
12   88,  IX  |           a dicsőséget, hogy az ő együgyű „Vasárnapi Ujság”-ában mondja