Fejezet

1 6 |      lelkész kezét vonta oda homlokára. Azután lehunyta szemeit.
2 9 |    kezét imára kulcsolta, és homlokára szorítá; melle hevesen zihált,
3 16|     nevetve Caesarine, saját homlokára mutatva ujja hegyével. –
4 21|   még mélyebben húzva izzadt homlokára, míg a csapat tovahúzódott.~
5 33|       és „itt” (tenyerére és homlokára ütve mondó), még mindig
6 34|    tincsekben hullott vissza homlokára. Szőke favorija, cotelettjei
7 35|     most is előre csüngött a homlokára, mintha gondolatai volnának,
8 41|     emberrel? – hörgé, öklét homlokára szorítva Áldorfay.~– Én
9 41| jóltevőd a világon!~Áldorfay homlokára csapott tenyerével.~– Hova