Fejezet
1 1 | ancillae tibi amor pudori!” Ezt tréfásan mondja Gedő Incének,
2 1 | terhet soha.~– Ki üli meg ezt a szamarat? – veté oda az
3 1 | rúgott fel, ágaskodott előre: ezt nem hagyható el; megkísérté
4 3 | az ágyát az infirmeriába. Ezt ugyan a babonás hit istenkísértésnek
5 3 | kezeimet, hadd tépjem velük ezt az elátkozott arcot. A minap
6 3 | teljes alfabetet képeznek? Ezt én találtam ki. Tanuld meg
7 3 | felszabadulnak.~– Ejh, vidd innen ezt az italt: nem állhatom ki.~–
8 3 | jutalmul festette az öreg ezt a szentszűz képedet. Az
9 3 | Kedélye visszataszítja ezt a gondolatot.~A veszély
10 3 | ifjúdad arc, az ép szemek?~Ezt kérdezte ő számtalanszor
11 4 | igen hitbuzgó népe van.~(Ezt onnan tudhatta Ince, mert
12 4 | tőle gyöngédtelenség volna ezt a kérdést tovább űzni-fűzni,
13 4 | consistorium nem tudták ezt neki elnézni. Sohasem jutott
14 4 | vagyunk; de nem hordjuk ezt mint predikátumot a nevünk
15 5 | Itten keresztelni nem fog! Ezt a házat mi építtettük: nem
16 5 | szeretett!” Jézus szent palástja ezt a szerencsétlent is betakarva
17 5 | özvegy. – Én nem mertem volna ezt tenni. Úgy tesz, mint a
18 5 | lévita egészen helyeslé ezt a szándokot.~– Gyalog sokkal
19 5 | Serena azt mondta, hogy ezt „Boldogasszony virágának”
20 5 | vétek fogadalmam ellen: ezt kánonaink rendelik így;
21 6 | egész rendének; neki pedig ezt az irigység sugallta címet
22 6 | őt megmentened. Döntsd el ezt a sziklát, ha tudod. Ha
23 6 | Köszönöm – monda ihletten. – Ezt óhajtottam tudni. Tehát
24 7 | betű mindenüvé elhordja ezt a ragályt.~Addig volt csak
25 7 | Én mondtam azt, én tettem ezt. Erényt tanítok: honszerelmet.
26 7 | csatatéri halál az égbe visz.~– Ezt prédikálja a pópa a muszka
27 8 | bonyolult algebrai képlet. „Ezt Pius oldta meg, a legjobb
28 9 | gyalogkatona kitanítására, mint ezt valamennyi európai hadügyminiszter
29 10| betegápoló) lehetek, vagy kém. Ha ezt a gúnyát felveszem, az ellenség
30 10| ugye megmondtam”-ot.~– De ezt már az ördög hitte volna!~
31 11| kitelt, az pedig hosszú. Ezt énekelték az őrtüzek mellett
32 11| ágyútekétől; először hallották ezt a haláladó szörnyet, amint
33 11| loholjunk innen!~Ince nem hallá ezt már. Öntudata elhagyta.
34 12| csapatját.~Sohasem tanulta ezt a mesterséget. A szükség
35 12| magányos nő annyi férfi között. Ezt vagy imádni kell, vagy megvetni.
36 12| beszél. S a lévita érti már ezt a beszédet.~Jó szerencse,
37 12| nyers aranyat és ezüstöt.~Ezt a becses nemzetvagyont azután
38 12| másik az aranyat és ezüstöt. Ezt ismét szétosztották az egyes
39 12| mint a pénztárt védelmezni, ezt minden jó katona helyeselni
40 12| állt a rohamcsapat élére, ezt kimentik az akkori kényszerű
41 12| kálvinista lévitának is.~És ezt a nőt vegye ő most fel Serena
42 12| ő most fel Serena mellé? Ezt tegye annak útitársnéjává?
43 13| Serenát, hogy foglalja el ezt a fekhelyet. A leány megköszönte
44 13| utolsó vonaglásig. – Ő is ezt fogja tenni.~Hanem még előbb
45 13| hogy „finis Hungariae!” Ezt hallani, és ezután meghalni:
46 13| Megcsókolá még egyszer ezt az ereklyét: fájdalommal,
47 13| ereklyét. Anyámtól kaptam ezt halálos ágyán. Ez volt kísérőm
48 13| ég felé. Hitem jelvénye. Ezt szorítám ajkaimhoz, mikor
49 14| állásukból.~– Csókold meg ezt is – szólt Ince, kivont
50 14| a férfinak a lábát, aki ezt tudta mondani…~A lévita
51 14| Incének. – Már most vedd te ezt magadhoz, felebarátom; neked
52 15| gondoljuk hozzá, hogy ami ezt a paradicsomot körülveszi,
53 15| mondhatná magában: tegnap hittem ezt, holnap hiszem azt.~Mikor
54 15| álom volt-e az, hogy én ezt megszokhatóm?~Amint leányból
55 16| hadsereg jő Pestet ostromolni. Ezt a feladatot végre is hajtá
56 16| itt van a tárcámban; ahol ezt leteszem, ott van otthon.
57 16| Kénytelen vagy azt szeretni. Ezt nevezem kényszer hazaszeretetnek.~–
58 16| volna valaki az ajtót!)~Ezt a barikádcsapatot vezette
59 16| Thököly-, Zrínyi-csapatok. Ezt a bizonyost úgy hítták,
60 16| A vezér úgy tett, mintha ezt nem vette volna észre, vagy
61 16| Brandlerné ajkpittyesztve.~– Ezt mi önnek hozzuk ajándékba!~–
62 16| pohár után.~– Barátim. Én ezt a bankárt ismerem Pestről.
63 16| rosztopcsinhoz nyúlt.~– Ezt a bankárt én is ismerem.
64 16| talpa s így szólt:~– Én ezt a bankárt nem ismerem, de
65 16| fogadkozott, hogy ő lesz, aki ezt a szívességet megteszi,
66 16| nagylelkűségbül teszi.~Ezt azután csak barátsággal,
67 17| Asszonyom, hallotta ön ezt tőlem? – Az úrnő azt hitte,
68 17| ellen. Ez az ördög sugallta ezt az ötletet. Aztán (folytatá
69 17| a császári hadseregnél. Ezt az imént nem szorultságból
70 18| keserített nagyon, hogy ezt az egész vagyont, melyet
71 18| hogy szegény maradok; s ezt az egy fogadalmat megtartom.~–
72 18| Hagyjon nekem békét.~– Még ezt is visszautasítja ön? Még
73 18| Még ezért is megneheztel? Ezt nem értem.~– Sokat nem lehet
74 18| olvasom: „Hogyan szerezted ezt? mit adtál érte?” Tűzze
75 18| visszautasította. Aztán legalább ezt a gyűrűt akartam baráti
76 18| a dicsőség mezejéről.~– Ezt mind tudom – szólt közbe
77 18| s visszavonulsz, ahogy ezt önérzettel bíró katonák
78 18| francia követség által. Ezt töltse ki ön, s vigye ki
79 18| akiben teljesen megnyughatom. Ezt nehéz találni. Vagyonos
80 18| rajtam?” És harmadszor, mikor ezt a feleséget a véletlen karjai
81 18| belőlünk! Nem tudtátok-e ezt, mikor a legelső trombitaszóra
82 18| eltávolítsanak. Én tudtam ezt, s eddig elutasítám magamtól
83 19| kolostorba. Helyesled-e ezt?~Serena megölelte a szóért
84 19| férje felé.~E néma tekintet ezt mondó:~– És mindezt énértem
85 19| Minden szó, minden tekintet ezt árulá el.~De Serena többet
86 19| magaslatra emelt.~– Isten akarta ezt így… – rebegék egymás után.~
87 19| hegyszorost felhajtani. Ezt maga vezette.~A hegyháton
88 19| gyermekednek. Ő adta nekem ezt a kincset. Úgy fogom azt
89 19| elhozott szentséget. Megőrzöm ezt a nekem adott kincset lelkemnek
90 19| senkinek sem kellett.)~– Ezt nekünk kell megőriznünk;
91 20| lesznek alávetve. Követte ezt egy hosszú sora a hírhedett
92 20| országgyűlési képviselőjének. Fogadd ezt jutalmul a haza és a nép
93 20| Hagyjátok meg kezemben ezt a zászlót, melyet a legszentebb
94 20| ismét szóhoz juthatott, ezt mondá Incének:~– Hallottad
95 21| darabban; s az a gazember, aki ezt így csinálta, még össze
96 21| segíts odábbvinni.~– Mit?~– Ezt a kincset.~– Hát a tied
97 21| fél szerencse: ördög vigye ezt a két rossz gebét, hogy
98 21| utolsó ágyú elől, mellyel ezt a szorost meg kell védelmeznem?~–
99 21| ha én el hagyom foglalni ezt a kulcsot, akkor magam lövöm
100 22| mehet többé az oltár elé.~Ezt susogta egy este egy ismerős
101 22| mi oka lehetett előttünk ezt az öngyilkossági paródiát
102 22| Sztambulban is elővette ezt a művészetét, mert azzal
103 22| Én feleségemet becsülöm.~Ezt Serena nem hallotta; ő nem
104 22| helyéből. Te nem hiszed ezt. Pesszimista vagy, s én
105 22| kezét búcsúzóra.~– Hanem – ezt a kegyet (bár hasznát nem
106 23| szorult az ujjaim közé. Ezt is a szeraszkiertől kaptam.
107 23| becsületesség. A kaikdzsi ezt el is hallgathatta volna.~
108 23| Akkor szíveskedjék ön ezt az urat követni.~Az az úr
109 23| A menekvők nem értették ezt a nyelvet, mégis mindent
110 23| melyben az árboc hegyére ér: ezt a tényt egy ágyúdördülés
111 23| egy ágyúdördülés jelenti.~Ezt azután meglátja és meghallja
112 23| polgárt megvédelmezni.~– Ezt végezze el a két kormány
113 23| arról is gondoskodott, hogy ezt a hosszú órát vendégével
114 23| felfedezését.~– Nézze ön ezt az Euplecteia aspergillumot.
115 23| szabályos rácsozat zárja be. S ezt a remekművet egy puhány
116 24| boarding-house-t tartani. Ezt San Franciscóban is megkísértheti.
117 24| neki felvállalt hivatala. Ezt betöltenie kötelesség. S
118 24| márgaiszapot hordott magával. Ezt használta fel Serena a homoktalaj
119 24| hagyni!~Pedig milyen nehéz ezt megállni az ő honfitársainak.
120 24| kiszínezi szivárványossá ezt a szürke világot, eltemeti
121 24| emelt – Napóleon császárért. Ezt aztán egyszerre tízen hítták
122 24| Serena leghamarább felismerte ezt a betegséget férjén. S ezt
123 24| ezt a betegséget férjén. S ezt csak a kielégítés által
124 24| csapongva, kinek neve: a „föld”. Ezt meghódítá új meg új alakban,
125 25| Tudta, hogy férje akarja ezt; s nem mondott ellent. Pedig
126 25| födélzetén pillantá meg ezt a nem-szeretem-világot.~
127 26| aztán csupa X-ek voltak. Ezt találd ki! Az X az „ismeretlen”.~…
128 26| csehül. Az pedig értette ezt a nyelvet is; s most aztán
129 27| felügyelet alatt állok.~És ezt a rendőrbiztos füle hallatára
130 28| baronesse.~Hanna grófnő olvasta ezt a gondolatot Ince arcvonásain,
131 28| Schindel sind auf dem Dach”.~Ezt szokták mondani, mikor hallgatózó
132 28| Schindel sind auf dem Dach.~Ezt meg már Ince nem mondhatta
133 28| alakban látta maga előtt ezt az idegen hölgyet: hideg
134 28| Helenának már többször elmondtam ezt; ön még nem hallotta, Hanna.~
135 28| nem érti, mivel követte el ezt a nagy bűnt?~Helene azután
136 28| amiért nem jöhetett ide. Ezt titkolta ön előtt egész
137 28| szívgörcsöket; nyugodtan mondá:~– Ezt én sejtettem, ezt súgta
138 28| mondá:~– Ezt én sejtettem, ezt súgta valami.~S aztán könnybe
139 28| mindkét kezével Ince kezét, s ezt susogá:~– A viszontlátáskor
140 28| megszorító Ince kezét.~– Ezt köszönöm önnek.~És aztán
141 28| dahomei szultán; mert ti ezt a szörnyű rabigát azért
142 28| Vajon mi baja lehet?~Ha ezt ki tudná találni Ince, saját
143 28| forradalmi ezredes, aki ezt a gyönyörű néphimnuszt akkor
144 28| látja maga előtt… Midőn ezt a melódiát újra hallja.~
145 29| hazájának egy darabja volt. Ezt a kis gömbölyű követ azóta
146 29| magában: „Köszönöm neked ezt, óh, sarkantyús csizmám!”~
147 29| kíváncsi volt megismerni ezt az urat, s várta, hogy mikor
148 29| lett belőle.~Lenci bácsi ezt olyan humorral adta, hogy
149 29| történik; hanem most, hogy ezt a csizmát le kellett húzni
150 30| szabad időt engedtek neki, ezt arra használta fel, hogy
151 30| megyünk. Én is veled megyek. Ezt így határozta a nemzeti
152 30| halikrát esznek?”, s miután ezt Ince igenlőleg bizonyította,
153 30| mond Sámsoni Lenci –, ezt nekünk kettőnknek kell megfizetnünk.~
154 30| Mily sanyarogva szerezte ezt megboldogult kedvesével
155 30| szerzett pénz megmaradjon; s ezt ő most három nap alatt betöltötte
156 30| lelkiismeretes cimborák ezek. Ezt nem szabad visszautasítani.
157 30| Neked? Az elfogadónak? Ezt én nem értem.~– Hja, pajtás,
158 30| neki prezentálták a váltót. Ezt tudtuk előre.~Incét már
159 30| rongyos kétezer forint miatt ezt a subscust csinálni – recseg
160 30| pénzt, de a levele aljára ezt a sort írta Incének:~– Olyan
161 31| főispánok is beadták a kulcsot.~Ezt a mozzanatot különben csak
162 31| belőle hazádra derül fény.~Ezt éneklé már a régmúlt korban
163 31| jövendő terveit, amikre ezt az összeget fel akarja használni,
164 31| válságos perceiben életének ezt a lelke jobbik felét kérdezze
165 31| Te szóltál! Te küldted ezt nekem!~Áldorfai szent borzadályt
166 32| szaladni.~Majd megmagyarázzák ezt neki holnap, ha felkel.~
167 32| vállalhatja.~Őexcellenciája, mint ezt mindnyájan tudjuk, igen
168 32| Mégis szép öntül, hogy ezt a helyet választotta börtönének.~–
169 32| grófnőé az égben.~– Ki mondta ezt önnek? – kérdé hevesen a
170 32| fiúsított leány. Grófoknál ezt csupán hallásból megtudni
171 32| egy csillag. Kérdezd meg ezt a csillagodat. Meglásd,
172 33| második szerelmet? Vajon ezt a második nőt is elviheti-e
173 33| népből született, mint imádja ezt a népet, mely pedig az ő
174 33| és érdemesít rá, elhagyom ezt a helyet, s benne mindent,
175 33| olyan sokszor álmodtam. Ezt nekem lett volna kötelességem
176 33| cserébe engem.” Ön mondta ezt nekem Hanna, kérdetlenül,
177 33| szívének legfájóbb része. Ezt gyógyította be ez a szó.~
178 33| elváljak a feleségemtől. Ezt is el kell venned. Tarthatsz
179 34| csakhogy nem értett hozzá. Ezt nem tanítják az apácáknál.~
180 34| hogy legelső föltételül ezt köté ki.~– Akkor legalább
181 34| nem más eszmejárás hozta ezt az ötletet, mint hogy éppen
182 34| adták a német színházban ezt a víg operát: „Az ezred
183 34| Hiszen annyiszor tette ő ezt Serenával.~De már erre kitört
184 34| vasutad is benne szerepel.~Ezt bizony Ince maga is furcsának
185 34| állani. Hogy azáltal, ha ezt figyelembe nem veszi a kormány,
186 34| jövedelmet. Most hogyan vegye ezt tőle vissza?~Hanna hidegvérrel
187 34| Nem is ő lesz az első, aki ezt teszi. Az országház termének
188 34| buzgott, ezért buzgott!~Pedig ezt mármost csaknem kötelessége
189 34| történetébe? Hogy nem hallotta ő ezt a nevet soha Walterék házánál?
190 34| barátságos estéllyel leróhatná ezt a foglalóba kapott barátságot;
191 34| szorongattatásban, az sugallta ezt neki.~– Ha meg vagy hasonlva
192 34| felállítani. Foglald el ezt az álláspontot. Innen mondhatsz
193 34| gratulálni Incének a büfébe.~– Ezt jól adtad! Et capram, et
194 34| figyelmezteté rá, hogy ezt eltegye, mert az esztendő
195 34| De hát kitől raboltuk mi ezt az egymillió forintot?~–
196 34| megbírálni vagy hivatva, ezt a két szaktudományt tökéletesen
197 34| én mégis azt hiszem, hogy ezt a hirtelen nyert egymilliót
198 35| megbotránkozott? Hisz ő ezt egyedül a feleségének mondta
199 35| külsőségekben megbántást talál!”? Ezt a gyöngéjét nem árulta ő
200 35| ragyogó szépségekkel? Hisz ezt mind őneki köszönheti, hogy
201 35| a pokol fenekére kívánta ezt a leányt, mielőtt született,
202 35| átlátom, hogy én meg sem tudom ezt közelíteni.~Ince kapott
203 36| talál ki valamit, amivel ezt a hibát jóvátegye. Valami „
204 36| A kis leánnyal nem lehet ezt megértetni; hanem önnek
205 36| vagyok téve – egy szó miatt.~Ezt Ince valódi, mélyen érzett
206 36| közepett, kiengeszteletlenül; ezt jólelkű ember nem teheti,
207 36| Walter Leó azt mondá:~– No, ezt a jelenetet jól adták!~–
208 37| legszebb hölgy az egész fürdőn. Ezt Ince is úgy találta.~A négy
209 37| Prágábul jött levele Hannának, ezt női kéz írta, bizonyosan
210 37| beszélt felőlem; azt hittem, ezt is hallotta ön. Hírlapok
211 37| Gondolt-e ön arra, hogy ha ezt anyám megtudja, és elém
212 37| Óh, átok reám érte, hogy ezt öntől kérdeztem valaha!
213 38| megbántásnak vette?~De hisz ezt mind megjósolta neki előre
214 38| fürdőhelyről levelet férjének. Ezt tudta már a postamestertül
215 38| Serena? Hisz ön adta nekem ezt a nevet.~– Jó. Legyen. Serena.~–
216 38| aki mégis szereti férjét. Ezt akartam még megtudni. Lehet-e
217 38| mármost hasonlítsa ön össze ezt a két nőt. Az egyik, a büszke
218 38| elkezdett e percben zenélni; ezt a melódiát pengte: „Du hast
219 39| leány akkor is el tudja ezt az ellentétes két szerepet
220 39| azt neki visszaküldhesse.~Ezt a nőt nem lehet megjutalmazni –
221 39| szőnyegek fedik.~– Ki rendelte ezt így? – kérdezé elbámulva
222 39| fonta össze karjait. Még ezt sem fogadja el!~Nem kell
223 39| a kézben még feloldhatná ezt a láncot, mely most már
224 39| eszébe jut törvényszék előtt ezt a szót kimondani: Starrwitz
225 39| dolgom van most!~Ő mondta ezt! A Mehádia-kulcs hőse, ki
226 39| Incének találkozása.~Amint ezt a borítékot felhasító, nem
227 39| valamit írva piros tintával, ezt a két szót:~„Imádlak! Serena.”~
228 39| billet doux volna, arra írta ezt a szerelmi nyilatkozatot.
229 40| másutt keressen kárpótlást: ezt az eszmét büszkesége, oly
230 40| korbácsolja vele a hátát. Ezt igen természetesnek találta
231 40| Fatime budoárjába nyílik. Ezt a kettős kulcsot Áldorfay
232 40| kéz írása volt. Ki írhatta ezt?~Hisz a kulcsok titkát senki
233 40| szállta-e meg a szívét, amikor ezt tette? Hogy elárulja Incét;
234 40| magát?~Nem őrjöngés sugallta ezt neki. Kiszámítás! Nyerni
235 40| sohasem játszik súgó után, s ezt a bluette-et maga rendezte!~
236 40| appetit! bonne nuit! Én ezt nektek ajándékozom mind.
237 40| képezi.~Ez valami.~– De hátha ezt csak most készítette Fatime? –
238 41| dörzsölhették.~– Ki tette ezt? Ki tette ezt? – hörgé magán
239 41| Ki tette ezt? Ki tette ezt? – hörgé magán kívül a leány.~–
240 41| a Tudoroknak.~– Látja ön ezt? – szólt Fatime tompa, érctelen
241 41| hagyott hátra.~– Látod-e ezt? (Már tegezte is mások előtt.)~
242 41| Engesztelhetlen gyűlölet volt az alap. Ezt mind a két fél bíróság előtt
243 41| helyreállították. Áldorfay ezt tartotta a sors legterhesebb
244 41| nevezik „grecque”-nek.)~Ezt megtudva, sietett bérkocsijához
245 41| arccal fordul Ince felé. Ah, ezt a nevető arcot sohasem fogja
246 41| Nem ilyennek képzelte ő ezt az éjt! Nem ilyennel bolondította
247 41| azt a gondolatát, hogy ő ezt mind előre megjósolta neki.
248 41| Áldorfay Ince Walter Leót.~– Ezt kérdened sem szabad. Örökre
249 41| meg nem tér.~Ő előre látta ezt, s el volt határozva Incét
250 41| Én felfogadtam, hogy ha ezt az embert valahol a világon
251 41| ittatok, akkor mondd el neki ezt a tósztot: „Öcsém, Gideon:
252 41| hogy mondja neki: „Aztán ezt meg ne edd, mert mérges.”
253 41| szenvedélye, mely ráveszi őt, hogy ezt a nagy becsületet, megfelelő
254 41| nagy pénzért, becserélje. S ezt a nagynevű embert felfedezték
255 41| mondá: „Kitől raboltuk mi ezt el?”, hogy ez az Áldorfay
256 41| vaksorsnak ide nem hozza ezt a cirkuszi hőst, s az merész
257 41| gondviselés volt-e, mely most ezt a bohócot utadba hozta?
258 41| örömét.~– Megengeded, hogy ezt rögtön tudassam az expedíció
259 41| Zeüsz a gavallérok ideálja. Ezt mind tanulmányaim, mind
260 41| elképzelhetetlen, hogy valaki ezt a Zeüsz-alakot elcserélje
261 41| Lehetetlen, hogy az való legyen!” Ezt fogod mondani, mihelyt engem
262 41| semmit sem ettél.~– Hát ezt már megint honnan tudod?~–
263 42| óra táján induló vonattal.~Ezt tudva, még nyolc óra előtt
264 42| látható. A fényirdász csak ezt az egy képet vonta le, s
265 42| nézve meg vagyunk halva.” És ezt még ne is tudassa vele?~
266 42| magadat is. Miért tetted ezt?”~S hátha tudna rá valami
267 42| adta volna ő meg Incének ezt a döfést, mikor tudja jól,
268 42| rémgondolatja támadt.~Hátha az, aki ezt az ajtót nyitva hagyta,
269 42| egyszerre Medúza-fővé, mikor ezt olvassa: „Az olyanfajta
270 42| összegöngyölődött lapot.~– Ön írta ezt a sort itt?~Az még szívarát
271 42| megnevettető hangot.~De már ezt elhagyta akkor a tréfáló
272 42| kristálylap, fényes acélrámában. (Ezt is ő választotta ki egykor!)
273 42| tükörlapba iszonyú erővel.~Ah, ezt nem csinálják utána a cirkuszi
274 43| önnek elmondani. Küldje ki ezt a sok csiribiri embert innen!
275 43| büszke fejedelemnőt. S aztán ezt a büszke nőt felcseréltem
276 43| lett a gyermek?~Megmondta ezt neki ő már régen! Ez otthon
277 43| megígérte, hogy „őérte” megteszi ezt az áldozatot.~Így lehetett
278 43| harcfiakkal a honfigondokat.~Most ezt látta Walter Leó fiában
279 43| a mennybeli üdvösségről! Ezt mind elfelejtette már? Hát
280 43| megvessen érte. Kérem, ne mondja ezt el neki. Ne beszélje el
281 43| ilyen meleg ágyat talál… Ezt jól tettem… Meg volt vele
|