Fejezet

  1 1 |     Szitkozódnak aztán és nevetnek.~Hanem az ugrás remek volt. „Ebből
  2 1 |      magáról szamár szokás szerint; hanem egy kegyetlen ökölcsapás
  3 2 |           nem szokott eszköz lenni, hanem cselekvő kéz.~A visszaszerzett
  4 2 |      növendékeire nézve nem börtön, hanem otthon; nem sírbolt, hanem
  5 2 |          hanem otthon; nem sírbolt, hanem egy világ.~A tantervből
  6 3 |            igazoló, főnökeitől sem. Hanem a ragálytul félt.~Nagyon
  7 3 |             hazatérő társai voltak; hanem áttetette az ágyát az infirmeriába.
  8 3 |           Az én apám nem volt Ádám, hanem Szammáel: Éva asszony balkézi
  9 3 |           pap állsz velem szemközt: hanem mint peres fél; kérdeztelek,
 10 4 |      odadobva a saraglyába ülésnek; hanem hiszen (mint Gideon testvér
 11 4 |           szokott őnáluk pap lenni, hanem csak lévita, aki egy személyben
 12 4 |          Nem az én cselekedetem az, hanem a tiszteletes asszonyé meg
 13 4 |             a kalocsai érsekségből; hanem hát erre is akad ember.
 14 4 |      elvesznek, csupa szimpátiából; hanem az csak babonás hit. Tömérdek
 15 5 |         várja, míg az közelebb jön, hanem botját keresztbe téve az
 16 5 |             a hívei csoportja közé.~Hanem a kísérlet nagyon balul
 17 5 |     közbekiáltott onnan hátulrul.~– Hanem az anyja mégis csak gonosz
 18 5 |         maga után. Hagyták szólani. Hanem a kurátor megtett annyit,
 19 5 |         dörmögé a kurátornak:~– No, hanem iszen ebből a barátból sem
 20 5 |          közé hányt a mogyorófával.~Hanem az idegen hitű szertartáshoz
 21 6 |           védnői nemcsak a szentek, hanem a múzsák is. Az imának sikerét
 22 6 |    küzdelmes út; nem az éj sötétje; hanem az a zivatar odabenn, azok
 23 6 |           azoknak szándéka nem bűn, hanem erény; ha célt értek, nem
 24 6 |            értek, nem kárhoznak el, hanem idvezülnek.~– Mire gondol
 25 6 |            között kell választania, hanem két fájdalom között, amiknek
 26 6 |       földön jár – és nem idvezült, hanem boldogtalan.~Olyan volt,
 27 7 |      mondtuk: nem imádkozunk többé, hanem átkozódunk! és letéptük
 28 7 |            mit beszélnek körülötte; hanem azon merengett, hogy mi
 29 7 |          hogy ott gyilkolni segíts, hanem hogy ott meghalj! Barátom:
 30 7 |           hős”, nem vagy „hazafi” – hanem szerelmes.~Ince megdöbbenve
 31 7 |     lépésemet nem hazám szabadsága, hanem önszabadulásom vezérlette;
 32 7 |           hogy nem a te zászlódért, hanem földi örömöket hajhászva,
 33 8 |          maga nem evett, nem ivott, hanem sírt.~Ennyi jó gyermeket
 34 8 |            hogy a fiait feláldozza, hanem hogy a lovát is feláldozza,
 35 9 |        kezében. Itt nem terem búza: hanem hal meg szárcsa.~Aki itt
 36 9 |          sem hidat, sem malomgátat; hanem talált a túlsó partot uralgó
 37 9 |            Hellespontuson vert híd. Hanem hiszen a Sió sem a Boszporusz.~
 38 9 |              Nem őt keresi a halál: hanem tőle várja küldetését.~Amint
 39 9 |            többé semmi vezényszóra, hanem rohant le a dombról nagy
 40 10|      vállalatért önt főbe lövetnék. Hanem a mostani zűrzavarban minden
 41 10|        csatába, hogy ott meghaljon, hanem hogy győzzön.~Most értette
 42 10|        tábornok elfogadta az alkut. Hanem azután megbánta, hogy olyan
 43 11|          bizonnyal megbukott volna. Hanem ebben a hadjáratban mégis
 44 11|     szekérre, mint az úrfi tisztek, hanem ott gázolta a közlegényével
 45 11|          kisasszonyoknak udvarolni, hanem kint tanyázott közkatonáival
 46 11|             harci dalokat énekelni, hanem csatakészen kell állani.
 47 11|             ez itt nem virágzó rét, hanem temető; hogy azok a falvak
 48 11|           nem vendégszerető tanyák, hanem gyilkos vermek; hogy minden
 49 11|           segedelmemre állj elő!” – Hanem már most aztán loholjunk
 50 11|          arc nem egy üdvözült képe, hanem egy földi eszménykép. Az
 51 12|      megriadt csorda: ki merre lát, hanem terv szerint, öntudatosan
 52 12|    elfeledteti velük a fáradtságot. Hanem a semmit nem tevőket kergette
 53 12|             nemcsak háta mögött jő, hanem a hegyi utakon eléje kerülve,
 54 12|           tölténytartókat kiüríték; hanem a lévita azért mégis hallott
 55 12|     tartozom felelősséggel.~– Szép. Hanem azért a szekérről mégis
 56 12|          sem kényelmes utazás után; hanem bosszút és megtorlást szomjazott,
 57 13|           nemcsak az ellenség űzte, hanem saját lelkének rémei is.~
 58 13|               Ő is ezt fogja tenni.~Hanem még előbb egy nagy tartozás
 59 13|          ábrándja. De nem úgy lett. Hanem futni, futni és dicstelenül
 60 13|          tűz egészen elhamvadt már, hanem az a halavány arc még a
 61 14|            nem vagyok lelkipásztor, hanem tábori kém, s következik
 62 14|           Úr e napon, hogy meghalj, hanem, hogy élj, cselekedj és
 63 14|      tartott. Nem volt az ellenség, hanem jó barát. Mikor másnap délután
 64 15|       mintha halotti riadója volna. Hanem azért a paradicsom mégis
 65 15|           most már ez a kötelesség.~Hanem a gyönyör nem némítja el
 66 15|            A második már nem kérdi.~Hanem az elválás percében, mikor
 67 15|       halált pedig éppen óhajtotta.~Hanem ama végzetes nap óta egyszerre
 68 16|          ugyan a magányos tanyákig; hanem annál jobban dicsekedett
 69 16|           amott a távolban ágyúzni, hanem annyira sohasem melegedtek
 70 16|       Útitáskát nem hozott magával, hanem a kezében egy roppant nagy
 71 16|           be, míg férje felöltözik, hanem távozzam egyedül, s vigyem
 72 16|         emléket hagytak maguk után.~Hanem volt aztán egy gerillacsapat,
 73 16|         igaz, hogy nem készpénzzel, hanem nyugtatvánnyal. Azt, aki
 74 16|        csupa nevekből összeállítva, hanem egy valóságos vers.~Előre
 75 16|         ifjúnak:~– Semmi Caesarine; hanem Stomfai Guido colonelné
 76 16|         kiálta megrettenve az úrnő; hanem aztán a következő pillanat
 77 16|          szolgálatrul szó sem volt; hanem az előlegesen felhozott
 78 16|          hajzatában édelegve dúlni, hanem marokra fogva és cibálva.
 79 16|          aztán bele lehessen kötni.~Hanem a pénzemberek óvatosak.
 80 17|       címmel, lesunyták a fejeiket; hanem a hölgy az övébe dugott
 81 17|             akart futni a szobából, hanem az a vendégnő útját állta,
 82 17|      tekinte rá vissza és kacagott. Hanem amint aztán egyszer a hintáló
 83 17|       emberig, csakhogy nem kézzel, hanem lábbal. Két perc alatt úgy
 84 18|             a vádló meg sem jelent. Hanem azt a napot ott kellett
 85 18|            Áldorfai visszatérésére; hanem elővették azt a hadászati
 86 18|      nemcsak életemet mentette meg; hanem vagyonomat is. Engedje kibeszélnem
 87 18|    kötelességét teljesítette. Igaz. Hanem én is kötelességemet teljesítem.
 88 18|         tudom – szólt közbe Ince.~– Hanem ez hát csak a legközelebbi
 89 18|              Nincs elszökésről szó. Hanem amely percben önnek kedvesét
 90 18|          elvigyem e rossz helyéről, hanem arra, hogy én is odamenjek
 91 18|        koldusnak, leégett falumba?” hanem amint meghallja a riadót,
 92 19|    Historiographot sem adtak mellé.~Hanem azért, hogy e megbízást
 93 19|           nem tisztátalanság nyoma; hanem emlék egy zivataros éjben
 94 19|         fölvitte az Isten a dolgát!~Hanem Incét nem ismerték fel e
 95 19|        nézve kipótolhatatlan kincs, hanem Incére nézve is. Most hazahozta
 96 19|       meneküljön ám sehova máshova; hanem jusson eszébe, hogy itt
 97 20|            fiút, nem az aposztatát, hanem csak a hőst, a hazafit,
 98 20|       nemcsak a választók szemközt, hanem a honvédek és huszárok is
 99 21|              Nem szerették egymást.~Hanem ezek olyan idők voltak,
100 21|         levő arany nem kivert pénz, hanem egyetlen egy tömegbe van
101 21|             a közönséges törvények, hanem a hadi szabályok alá. A
102 21|     Köszönöm: én nem vagyok katona, hanem tanár.~– Önnek fél millió
103 22|          világvárosba – lengyelnek.~Hanem a menekült egyúttal fogoly
104 22|            le a fejéről a szobában, hanem a quadrille-t kankanfigurákkal
105 22|        képes lett volna őt megölni; hanem amint a harag elpárolgott,
106 22|             méltó ember ez az Ince!~Hanem az ilyen helyzetben aztán
107 22|             ez volt a tréfás oldal; hanem a nyereség: töröknek lenni,
108 22|           nem látogatta meg többet.~Hanem ez időtől az Amerikába vándorlandó
109 22|           neki a kezét búcsúzóra.~– Hanem – ezt a kegyet (bár hasznát
110 23|         kezed van. De nem az a baj. Hanem ez a gyűrű szorult az ujjaim
111 23|              Az ajtót sem zárta rá; hanem egy őrt állított eléje.~
112 23|           vele megértetni a dolgot. Hanem akkor a jenki egyszerre
113 23|            szóba sem állt senkivel; hanem azt kívánta, hogy egyedül
114 23|           fogja nem Áldorfai Incét, hanem Oglán bejt: az anatóliai
115 23|          ránézve, a betűk idegenek, hanem azért megtalálta benne a
116 23|      nyitotta fel a kabin ablakát.) Hanem, ha ön becsületszavát adja,
117 23|     harántárbocra. Ez a mi sorsunk! Hanem addig is menjünk reggelizni.~
118 23|           egymás között.~– Jól van. Hanem ha az el nem végzi: akkor
119 24|            az amerikai nem szokott; hanem a munkakeresőt utasítani,
120 24|          Elvisz oda, ahova kívánod; hanem aztán ott hágy!~Mr. Sparkins
121 24| megtanulhatja itt a kormányosomtul; hanem ahhoz hozzá kell önnek szoknia,
122 24|       két-három font aranyat adnak. Hanem egy dologra figyelmeztetem
123 24|           volt képes éjente alunni. Hanem azért mikor az óra jött,
124 24|      elterülő buja őserejű mezőkön; hanem megvett egy nagy darab sovány
125 24|           be egykor – nem a könyv – hanem a kard.~S azok az óriási
126 24|             ment neki, s nem tréfa, hanem valóság, hogy egy hajdani
127 24|   köztársaság újra elnököt választ! Hanem aztán egyszer megjött a
128 26|             is, érdemesnek tartják; hanem az I-ső osztályú kupék utazói
129 26|         rosszabbik hely. Nem biz a! Hanem az jutott eszébe Incének;
130 26|          letakart arc titkait fedé; hanem amint a vonat tovább robogott,
131 27|           vagy szentekhez kiáltson; hanem azt mondá franciául Incének: „
132 27|              s sikerült az áttörés. Hanem azalatt egyik lába belekeverőzött
133 27|            eleven Vénusz-szobornak, hanem az, hogy mint meg fogja
134 27|       táviratot.~– Nagyon köszönöm.~Hanem a táviratot alá is szokás
135 28|       megtudhatja azt Waltertől is.~Hanem a második célzásra csakugyan
136 28|            Ön nem száll a fogadóba, hanem mihozzánk. Ott kialhatja
137 28|          karszékéből felemelkedett, hanem azután, hogy Ince kezét
138 28|        életemet – szólt a bankár –, hanem a vagyonomat is. Ez az én
139 28|         minő jó barátunkkal utazol?~Hanem azután csak egy perc múlva
140 28|             nekem ne legyen igazam, hanem Hannának; csak azért, hogy
141 28|          székvárosunk nem Budapest, hanem Székesfehérvár, s ott csak
142 28|         testvérét siratja az ember, hanem saját magát.~Vajon mi baja
143 28|       előzékenyebbek voltak iránta. Hanem azt tudtára adták, hogy
144 28|            nem is a zongorahúrokon, hanem emberi szívek idegein játszanak
145 29|             a klubba sietett elébb, hanem egy ruhaárus boltba, hogy
146 29|     szállására. Készült levetkőzni.~Hanem az nem megy olyan könnyen.
147 29|         volna meg! – tódítá Ince.~– Hanem hát már most gyere le a
148 29|         hogy az a hazáért történik; hanem most, hogy ezt a csizmát
149 30|       felőle győződve, hogy nem az; hanem nagyobb baj az annál, hogy
150 30|        bizottsághoz” utasíttatnak.)~Hanem aztán vannak igények, amik
151 30|           nem tekinti a tehetséget, hanem a szépséget. Én pedig úgy
152 30|        tehetsége végett szólal fel, hanem azt bizony nem hitte neki
153 30|             semmi köze sincs hozzá, hanem hát Mike-Bogyón a konzervatívek
154 30|          Ezzel mi nem mérkőzhetünk. Hanem ha egy olyan nagy celebritást
155 30|            még szabadkozni kezdett; hanem aztán Sámsoni Lenci annyira
156 30|           Többet nem tudott felőle.~Hanem azért az ő ajánlatára megválasztották
157 30|        diadal, íme, tökéletes volt.~Hanem van aztán egy árnyoldala
158 30|       büfében a kaviárt zsemlyével, hanem Kondorossy Muki a kassai
159 30|             nem is neked adják azt, hanem nekem.~– Neked? Az elfogadónak?
160 30|           ítélet elmarasztaló volt, hanem a végrehajtásnál kiderült,
161 30|             Napóleon herceg pénzét: hanem annál okosabb dologra is.~
162 30|      ajtaját, nem mentünk énekelni, hanem a kardunkra csaptunk, s
163 30|          hát zenészeti ízlés dolga. Hanem másnap már minden ember
164 31|        vágyó kisbirtokosok tömegét; hanem a legelső rossz termés esztendeje (
165 32|             a címéből nem él senki, hanem akinek tetszik, az címezheti
166 32|             hogy „Éljen Garibaldi!” Hanem aztán szaladt is!~Ince aztán
167 32|          újságainkban van, az igaz; hanem ehhez a nagy boldogsághoz
168 32|           oldaláról beszélünk most; hanem a nép azt énekli önről,
169 32|             az én dolgom.~– Nem ám, hanem az enyim. Hát hogy mondjak
170 32|             sem szabad innen menni, hanem itt kell maradnia véghetetlen
171 32|            nem adja szavát semmire; hanem rám bízza, hogy teljesítsem
172 32|            hogy vigyázni fognak rá! Hanem így, az adott szó szabadalmánál
173 32|          akiket rendőri felügyelet, hanem akiket lovagi adott szó
174 32|     kivágott ruhát, mint a többiek, hanem egészen magasat, nehéz,
175 32|            udvarolni valamennyinek. Hanem mondok egy okos szót. Van
176 32|             sem tréfás észrevételt, hanem belenézett a szemeibe merőn,
177 32|            huszonkilenc szavazójuk, hanem azért végigszavaztatták
178 32|        semmi nyomatékkal nem bírna. Hanem teneked most éppen egy nagy
179 32|       hazatéréstől, kedves barátom, hanem egy pár szép melankolikus
180 32|       örömében, ha az megtörténnék. Hanem én jó barátod vagyok, neked
181 32|          Nemcsak te csalod magadat, hanem Hanna is – saját magát.
182 32|       egymás iránt, s igazatok van. Hanem azt a kérdést: hogy „mi”
183 33|           lett töltve az üres hely. Hanem az ifjú főhadnagynak vannak
184 33|            e nagy, merész dolgokat, hanem meg is merte azokat tenni.
185 33|             elé jön a „von und zu”.~Hanem azóta nem írt levelet Hanna
186 33|            nem késett a felelettel, hanem rögtön válaszolt a grófnőnek,
187 33|           által, ehhez kevély volt. Hanem amint gazdaggá lett, ugyanez
188 33|   hozathatják bútoraikat Párizsból, hanem az mind nem az övék; ha
189 33|             nem rakni a szekrénybe, hanem kiadni faragott fára, bronzra
190 33|            se kormányának semmivel; hanem a cseh nemesség csakugyan
191 33|        falak között nem ölelkeznek.~Hanem kezét ott hagyta Ince kezében,
192 33|         neked az az egy asszony is! Hanem hát most gyere, csókolj
193 33|             volt Hanna irányában.~– Hanem hát mármost lássunk a prózai
194 34|     vőlegény kése metszi keresztül, hanem a lélek éppen úgy nem járt
195 34|             nem azt, hogy ő grófnő, hanem azt, hogy szolgáló. (Ugye,
196 34|           vele. Ismerte elvhűségét.~Hanem egy napon, mikor már megvolt
197 34|           íróasztalod mellett ülni, hanem néha majd az enyim is leszesz.~
198 34|             el az engedélyokmány.~– Hanem mármost egyet mondok, kedves
199 34|          nevezetes havariák nélkül; hanem tegnap elővett bennünket
200 34|           más nem is kapja azt meg; hanem, hogy a kormány igen szálkás
201 34|              mégpedig nem is tőlem, hanem Bauernhasstól. A gróf sarkára
202 34|             hogy mit kellene tenni. Hanem az egyenesen a te feladatod.
203 34|     kívánják tőle, hogy hallgasson; hanem azt is, hogy beszéljen!~
204 34|             vért ajkával felszívja, hanem Hanna ökölre szorította
205 34|    túlömlése kényszeríti érzelmeit, hanem azért, mert magának akar
206 34|       tudják, mit cselekesznek”!?~– Hanem egyet mondok neked, azaz,
207 35|          mint ő hazaérkezett volna.~Hanem abban is csalatkozott ám,
208 35|             ki kell húzni a vízből! Hanem amint egyszer híre futamodik,
209 35|             az én két consorsomnak, hanem ők nekem. Mik voltak ők
210 35|              hogy ő kezd hiú lenni.~Hanem azt vette észre, hogy a
211 35|       közelből nem bátorította fel, hanem távolból ő is szívesen látta,
212 35|           csak hozzá termett volna.~Hanem a többi nőszerep mind igen
213 35|           Ange-t a színpadon kívül; hanem elutazott volna arra az
214 35|         gyűjtő művésznő erszényébe. Hanem hát kemény volt az ő szíve;
215 35|           kereszteltesse meg magát! hanem aztán fele útján megint
216 36|             ki kedvemért a rendből; hanem most még azt is meg kell
217 36|           hatalom ki nem gyógyítja; hanem, ha nem mondanak nekik ellent,
218 36|       imádom, úgy, mint akárki más; hanem, hogy minden szombaton letérdepelnék
219 36|              amelyen Serena utazik! Hanem hisz azóta sok megváltozott.
220 36|            legyen valóban létezése; hanem aztán mindjárt megint el
221 36|           démoni káröröm sugárzott. Hanem Fatime elnevette magát.~–
222 36|           nem lehet ezt megértetni; hanem önnek madame Belle Ange
223 36|         papról, sem keresztelésről; hanem kizárja a férjét azért,
224 36|          nagy baj, azt is elhiszem. Hanem hogy ez a baj egy naiv gyermeknek
225 36|              holnap már utálni fog; hanem hogy az ilyen égaljváltozásnak,
226 36|          grófnő jégtekintete előtt, hanem az, hogy – Bauernhass Siegebert
227 36|         sápadt lett, mint a halott.~Hanem e szóra dühösen ugrott fel
228 37|          hogy egészségüket ápolják; hanem arra is, hogy egymás után
229 37|      lábadozó betegnek van ajánlva; hanem aki egyszer rászánta magát,
230 37|             mint szökevény lelkész; hanem mint katona, ki két világrészben
231 38|        nyerte, hogy megkritizálták; hanem mikor elkezdett a neve után
232 38|            Meg akart tudni valamit.~Hanem a sorsnak úgy tetszett,
233 39|         hogy az a leány nem Fatime, hanem Serena!…~Az egész leány
234 39|          neki; szerelmes volt belé; hanem ha Áldorfay miatt csak egy
235 39|           fel soha a drága emléket, hanem ha vetetett vele magának
236 39|            ezerforintos bankjegyet. Hanem amint a bankjegyet megfordító,
237 39|           Galíciába megyünk?~– Nem. Hanem Bécsbe.~Nem kellett már
238 40|             világrésznek az árával.~Hanem az új világrész létezése
239 40|            és rideg következetesen.~Hanem azért Hannának egy gondolatja
240 40|           valami magasztos lénynek, hanem saját magát.~Ahogy egy királyné
241 40|             azért, mert jó emberek, hanem azért, mert tartoznak vele.
242 40|       nemcsak Hanna grófnő vész el, hanem egyúttal Fatime is! Úgy
243 40|             vette, nem az esernyőt, hanem a lovagkorbácsot, s most
244 40|             Ange úr is otthon volt; hanem őtet nem szoktuk számba
245 40|         vagy dahomeyi expedícióhoz; hanem az a különös szerencsétlensége
246 40|          Azt pedig Fatime nem neki, hanem Incének készítette. Egyszer,
247 40|         vele ily kegyetlenül bánni.~Hanem Hanna még jobban megijedt,
248 41|       nemcsak Bécsben tudnak vésni, hanem Budapesten is.~A sokszor
249 41|             volt neki ez a kézcsók.~Hanem aztán eszébe jutott a „lelkésznek”
250 41|         hetet itt töltse Erdélyben; hanem ha valami dolga van „odakinn”,
251 41|      ellenük egy szabad csapatot.~– Hanem a szükséges hadiköltség
252 41|         hogy a németek kezébe esik, hanem hogy a „görögök” kezébe
253 41|            Nem Caesarine-t vezette, hanem Fatimét.~Gideon fölsegíté
254 41|            voltál teljes életedben; hanem mindazt, ami gonoszat tettél,
255 41|            nem az én dolgom őrizni. Hanem van valami közös kettőnk
256 41|           atyafiság. Félre ne érts. Hanem a két consors összekötött
257 41|            kerülve juttasd hozzá. – Hanem hát arra, hogy te a vagyonodat
258 41|      teheted, mert a föld gömbölyű. Hanem, hogy innen elfuss, az nagyon
259 41|           azt, hogy szavaim igazak, hanem azt is, hogy jogosultak.
260 41|          látsz, s magadat meglátod. Hanem hát jegyezd meg magadnak,
261 42|            elmegy a Jeges-tengerre, hanem afölött is, hogy nem lesz
262 42|         fátum uralkodik az emberen; hanem az önakarat!~Most már csaknem
263 42|             Ennyivel tartozik neki. Hanem egyre kérem önt. Tartózkodjék
264 42|         tudja, ki használja azokat?~Hanem azért a láthatatlan kéz
265 42|          oroszlán-e vagy szarvorrú, hanem késsel, korsóval, széklábbal:
266 42|     reárohan, és vagy öl, vagy hal!~Hanem az a névtelen rém, ami Ince
267 42|            szemektől. Nem az óriás, hanem a kísértet sújtotta őt le.~
268 42|         kettős szobában sötét volt; hanem ameddig a kandalló torka
269 43|          fektetve volt, szabadulni; hanem dühének szavakban adott
270 43|             maradt, mint egy múmia. Hanem ekkor aztán megint úgy elhallgatott,
271 43|             senkit ismerősei közül; hanem Walter Leót maga kérte,
272 43|        rendelni számára orvosságot. Hanem egy nagy baj van a beteggel.
273 43|              de az nem beszéd volt, hanem zene… Mégis megértettem…
274 43|            olyan tisztára, fehérre, hanem az ő végtelen szerelme…~