Fejezet
1 1 | komoly ifjú ökleinek; de itt csak gyakorlott ügyességre
2 2 | töredékekben is.~Minden új alkotás itt: az épületek újabbkori kényelem
3 3 | minő zúgás, csengés ez itt a fülemben! Úgy nevezik,
4 3 | Választ adok. Mi az élet „itt” és bárhol „e földön” nekem
5 3 | testvérem, hogy tudjad, mi „itt” az élet?~Az egész diakónus
6 4 | rengeteg erdők borítják. Itt terem a falu népének a kenyere:
7 4 | Jó napot, felebarátom. Itt várék, mondván szent Dáviddal
8 4 | itten, s én aztán elvezetném itt a szép mezőn keresztül a
9 4 | Engem egy véletlenül itt született katolikus kisded
10 4 | valami kóbor asszonyszemély itt bujdokolván, az elkerülhetetlen
11 4 | célzást tett, hogy talán itt is találkozunk az isteni
12 4 | egymás között; „Aha! már itt van. Ő még nem tudja, hogy
13 4 | ti egyéves novitiusok! ti itt maradtok, mi vele megyünk.’”~
14 5 | egy vályogot az apátság. Itt én parancsolok!~S a kurátor
15 5 | mondta alantabb hangon:~– Itt van ni: a papkisasszony!
16 5 | siettethetjük az időt. Nem várjuk be itt, míg letel a szomorú kegyelemesztendő:
17 5 | minden vad népeire; ámde itt a civilizáció vadembereivel
18 5 | skalpot – de a camaorát. Ha itt hódítani akar, a szellemét
19 5 | a viráglevelet keblébe.~Itt aztán elváltak: ő sietett
20 6 | hazudni lehetetlen”:igenis, itt a keblemben száz darab szűzmáriás
21 6 | mondják már egymásnak: „Itt jön a mi emberünk megint!”~
22 6 | szemekkel.~– Anyám, a lelkész úr itt van – szólt reszkető hangon,
23 6 | elmenni Sós Márton? … Nem akar itt maradni!~Késő este ment
24 6 | eszményképnek annyira képmása, itt a földön jár – és nem idvezült,
25 7 | volt örvendetes hírnök. Itt a béke és a kiengesztelés
26 8 | minket! Milyen gyászt hagysz itt magad után nekünk, fiatlan
27 8 | ott van a végrendelete; itt hagyott holmiaikat kinek
28 8 | felelt az agg. – Ha mind itt maradtak volna, sok keserű
29 8 | nem örülök annak, hogy te itt maradtál, azért, mert csalatkoztam
30 9 | botot tartott a kezében. Itt nem terem búza: hanem hal
31 9 | hanem hal meg szárcsa.~Aki itt élelmezni akarja magát,
32 10| mulatságot, ha elkezdtük. Itt vagyok a híveimmel a hátad
33 10| Amint megtudtam, hogy te itt vagy a kispapjaiddal, ide
34 10| azok is kemény gyerekek. Itt van nem messze, félórányira
35 10| tájnak minden zegét-zugát. Itt voltam három esztendeig
36 10| vissza.~– Ejh, menjen ön! Mi itt előőrsre vagyunk állítva.
37 10| Száz férfi elég. A többi itt marad előőrsön.~Ince kiválogatta
38 10| kiállítva, annyira bizton érezte itt magát (vagy annyira hiányzott
39 10| kívánta tőle, hogy hagyja itt ágyúit, fegyvereit, s azután
40 11| bátor volt, az is, aki félt.~Itt nem lehetett hallani rossz
41 11| ide nem kerülnek hírlapok; itt csak diadalhírek járnak
42 11| aztán elgondolni, hogy ez itt nem virágzó rét, hanem temető;
43 11| szorult a romok közül.~– Itt a zászló – dörmögi egy hang.~–
44 11| dörmögi egy hang.~– Akkor ő is itt van.~Ez a hang oly ismerős.~–
45 12| már csak hatszázan voltak.~Itt elvesztette a zászlóalj
46 12| az a célja is volt, hogy itt az állam birtokát képező
47 12| udvariasság nélkül megcsapatta. Itt veretett jó huszonöt botot
48 12| lovas volt.~– Mit csinálsz itt?~– Káromkodom. Ez a legelső,
49 12| Leparancsoltak a szekeremről, s itt hagytak. Másodszor pedig
50 12| valamit. Adass e hölgynek itt szintén helyet a szekéren;
51 13| hózivataros fergeteg!~Incének itt kellett töltenie az éjszakát.
52 13| csapatokat igyekezzék egyesíteni.~Itt állt előtte az erejét meghaladó
53 13| vele a végtelen távolt. Itt volt előtte, amiről álmodnia
54 13| magában:~– Minek legyek itt harmadiknak közöttetek.
55 13| harmadiknak közöttetek. Itt hagylak benneteket kettecskén…~
56 13| senki se húz ki többet. Itt farkasok is járnak. Talán
57 13| meredek szikláktól körülfogva. Itt letűzte fáklyáját a hóba,
58 13| fel, hogy a csapatot, mely itt a romok közt tanyáz, mind
59 14| viszonzá halkan.~– Ülj le; itt írószereim – szólt Ince. –
60 14| magammal a paplakból, s itt viseltem az öltönyöm alatt,
61 14| füvészkedve összebolyongtam. Itt, a hegyek aljában, a falutól
62 16| Mindennap megjelentek hol itt, hol amott a távolban ágyúzni,
63 16| haza Prágába.~– Hát végképp itt hagyod Pestet?~– Legalább
64 16| mindenestül a prágai házba. Itt nincs üzlet többé hosszú
65 16| Először azért, hogy minket itt hagysz; másodszor meg azért,
66 16| megint igaz. Minden vagyonom itt van a tárcámban; ahol ezt
67 16| vagy.~– Majd meglátom. Már itt vannak közelben. Ha valaki
68 16| nálam.~Alig kívánta meg, már itt is volt.~A közeli erdőben,
69 16| Robespierre-csapat colonelje, s ez itt alvezérem, Danton.” A háta
70 16| azt a nagy lövöldözést itt a parkja végében – kérdé
71 16| Önök ellenségre találtak itt!~– De még milyenre! Koronás
72 16| történt?~– Ő elesett.~– Ah!~– Itt hozzák őt társaim vállaikon
73 16| vagyunk most az ország! Itt én parancsolok!~– Jól van,
74 16| felforgatta a colonel jókedvét: itt egy radikális metszéssel
75 16| s hozzávetőleg mondá:~– Itt most lehetnek valami nyolcvanan;
76 16| legyek, ha minden pénze itt nincs vele. Délután leülünk
77 17| asztalrul az edényeket. Itt most törvényszéket fogunk
78 17| De hát hol a hazának itt olyan ellensége?~– Azon
79 17| Nevetett.~Érezte, hogy itt ez a legjobb védelem.~–
80 17| látod, hogy ezek az urak itt csak egy tréfás jelenetet
81 17| József! Gideon, menekülj! Itt vannak a vasasok!~Gideon
82 17| idejönnek, eltagadják, hogy itt van! Önök olyan jó, kedves
83 17| kérdjék: ki lakmározott itt? – „Ő” fel fog szolgálni
84 17| Caesarine. – Huszárok vannak itt!~– Sokan? – kérdé most már
85 17| Mindjárt tiszta lesz itt a csatatér!~Walter Leó úgy
86 17| Aztán huszárok!~– Lesz itt most mindjárt nyúlvadászat! –
87 17| kérdése az érkezőnek:~– Nincs itt az ellenfél csapatjából
88 17| Walter Leó.~– Nem is volt itt?~– De igen. Egy szabadcsapat
89 17| kérdezősködő tisztet, hogy de biz itt van egy elrejtett magyar
90 17| elrejtett magyar csapatvezér: itt a nyaka, fogd meg, akaszd
91 17| Mért mondta ön nekem, hogy itt senki nincs elrejtve? Ki
92 17| Jól van. Ha ön ez urat itt azzal vádolja, hogy hazaellenes
93 17| felmentenek. Ezen ember itt az én foglyom. Én fogtam
94 17| akar ölni, hadd öljön meg: itt vagyok!~S eléje térdelt.~
95 18| Incéhez:~– Nézze, uram: itt van összes vagyonom. Papírban.
96 18| ajánlatot.~– Lássa ön, uram, itt két ellentétes fogadás áll
97 18| ajánlatom nem tréfa. E tárcában itt félmillió forint van.~Most
98 18| ember, mint ön, még több is itt, uram?~– Van. Debrecenben
99 18| kinyitá, azt súgá fülébe:~– Itt van az ön számára tartogatott
100 18| vette észre hamarább, hogy itt még mások is vannak, s hogy
101 18| begyakorlására szükségesek. Itt Áldorfai Ince éppen nem
102 18| szokták tenni. És akkor itt hagyok önnek egy betöltetlen
103 18| titka, Isten bűnbocsánata, itt van e tépett zászló árnyékában,
104 18| önöket megtérítsem. Hisz itt a nő az elsőrendű vétkes! –
105 18| teveled. Elmondani neki: itt vagyunk, egymásé lettünk.
106 19| hadjáratban kiszolgált. Itt azt mondá Serenának:~– Add
107 19| Azután elvitték a tanterembe. Itt áll a katedra, melyről „
108 19| csüggve lép be e szobába?~– Itt az íróasztal, melyen nagy
109 19| beszőtte a tintatartót. Itt függ a fogason fehér öltönye,
110 19| haldoklóhoz tett utazásra. Itt vannak az apró faragványok,
111 19| üres óráiban bíbelődött. Itt füvészkönyve, rajzalbuma
112 19| száraz balzamita levél. S itt a függönytől takartan íme
113 19| függönyt félrehúzták róla.~Itt Serena nem bírt tovább érzelmeinek
114 19| nekem most. Hadd hagyjam itt lelkem terheit nálatok.
115 19| Emlékszel-e még e mohos kőre? itt leültünk pihenni. Mit mondtál
116 19| Emlékszel-e erre a forrásra itt az odvas kő alatt? Ittunk
117 19| el nem múló kagylók; hogy itt volt leánya, szívétől szakadt
118 19| egész Isten hírével történt; itt hozom a község matrikuláját;
119 19| történnek a világon! Harmadéve itt jött be ugyanezen az ajtón,
120 19| költött Serenánál.~– Biz itt pusztulásra vált minden.
121 19| hanem jusson eszébe, hogy itt van Duda. Itt nem keres
122 19| eszébe, hogy itt van Duda. Itt nem keres senkit, semmit
123 20| nagyhatalmat is porba vetni.~Íme, itt van előtte a bizonyos bukás.
124 20| Emberi dolog történik-e itt; hogy a hazafiúi megtisztelés,
125 20| foglalnia a díszhelyet. Itt már valóban nem ment, de
126 20| segélyül.~– Képviselő úr! Itt most én kommandírozok! Én
127 21| menekülő volt.~– Mit mívelsz itt? – kérdé tőle.~– Maradj
128 21| tőled az a bolond, hogy itt hagysz a szekeremmel együtt.~–
129 21| jogos tulajdonunk, amit ha itt hagyunk, az ellenségnek
130 21| Ejh, mit feleselek én itt teveled; idiotizmusodból
131 21| szekeremen; ne hagyjátok itt veszni! S majd meglátod,
132 21| De azok el vannak szánva itt meghalni. Mindeniknek van
133 21| kezében.~Az üldöző győztes már itt van a sarkukban. Ő tartja
134 21| ellen Marót bán hét napig. Itt tartá fel az oszmán sereget
135 21| hadoszlopnak vissza kell vonulni. Itt nem segít se erő, se szám,
136 21| erő, se szám, se vitézség. Itt összemorzsolják a támadót.~
137 22| amely kinyílik mindenkinek. Itt nálam a kulcsa. (Egy pisztolyt
138 22| fájdalmakat; ti többiek, akik itt maradtok, osztozzatok meg
139 22| ember hiányzik?~Vagy pedig itt maradni Törökországban,
140 22| konyhában dolga.~– De midőn itt olyan fényes állást nyerhetnél,
141 22| az idő, s ők még mindig itt vannak rekedve. Valami titkos
142 22| használhattál volna még itt hazád ügyének is. A dolgok
143 22| fog biztatni, hogy maradj itt; politikáról pedig éppen
144 22| mit csináljon egy asszony itt egyedül ebben a nem igen
145 23| hajón nagyon egészségtelen. Itt rossz levegő van. (Maga
146 23| Ezalatt másfél óra múlt el. Itt volt az ebéd ideje. A kapitány
147 23| visszafelé a hadsegéddel.~Itt még nincs idő már egy ebéd
148 24| lelkész volt elébb. No hát itt is lehet az megint. A papot
149 24| A boxolást megtanulhatja itt a kormányosomtul; hanem
150 24| Anélkül meg nem élnek. Itt van mistress Áldorfai, aki
151 24| építenék, akik nem akarnak itt megvénülni.~Mindannyian
152 24| támaszkodva hallgatja a nótát. Itt cserebogár sincsen.~Ince
153 24| Tehetünk úgy, hogy én itt maradok, s te elmégy egyedül.
154 24| fénymázt gyártott.~Nem írunk itt világtörténetet; csak egy
155 24| Milyen halvány volt, mikor itt hagyta, s milyen életvidám
156 25| az izotermák alatt, míg itt Európában szakadatlanul
157 26| eszébe Incének; hogy íme itt egy boldog fiatal pár, minek
158 26| fölébredek, s aztán nem leszesz itt.~És az Ossian az ismerős
159 27| meggyulladtak a gép tüzétől: itt még meg is lehet majd égni.~
160 27| mutatá a hölgynek, hogy itt nincs élet.~– Meghalt! –
161 27| sír. Minek sír? Mit sirat itt?~Tán az ő fájdalma hatott
162 27| sajnálja, tudom. Annak is itt a személyleírása; de már
163 27| csinálhatna köztük. Én addig itt maradnék, s őrizném az ön
164 28| Áldorfait családjának:~– Íme, itt van az én életemnek és vagyonomnak
165 28| neki megmutatni: hát ehhez itt mit szólsz? Nos, mondjad,
166 28| igaz! Mit zaklatódom én itt a hírlapok után? Hisz itt
167 28| itt a hírlapok után? Hisz itt van ön, uram. Ön egy vonaton
168 28| nem volna az, ami volt. – Itt eltakarta tenyerével szemeit.
169 28| sétaút a Hradzsinba visz föl. Itt a hintót hátra kellett hagyni.
170 28| kori declaransok nem jönnek itt szembe rájuk: minden ismerős,
171 28| kőszobrok protestálnak még itt.~A legszebb kilátás Prágára
172 28| Az eredeti olajfestmény itt volt. A házfelügyelő újólag
173 28| belemegy. Jobb lesz, hagyja ön itt a pénzét nálam. Én először
174 29| infanterista lenni többé.~Hogy itt most már teljes szabadság
175 29| a vendéglővel szemközt.~Itt bizonyosan valami nagy celebritás
176 29| ökölütéstől. A másik kettő is itt van.~Ince azt hiszi, ezek
177 30| választóinak megmutatni.~Itt Pesten azt sugdosták lerándulásáról (
178 30| csak kétezer forintrul.)~– Itt van egy váltó, kedves pajtásom;
179 30| amit tizenkét év előtt itt hagyott, vélte ismét itthon
180 31| így szólt:~Kedves barátom.~Itt küldöm önnek vissza saját
181 31| játéka? Igazán kockára van-e itt téve a vagyonon kívül a
182 31| nem tagadhatta.~– Te vagy itt! Te vagy velem! Te viszesz
183 32| költő kimondott rá, hogy „Itt élned, halnod kell!” vagy
184 32| hajkenőcsöt kopasz fejek számára.~Itt meg nem választják bankigazgatónak
185 32| szabad innen menni, hanem itt kell maradnia véghetetlen
186 32| estélyt fogok rendezni. Itt lesznek mindazok, akiknek
187 32| akiket lovagi adott szó tart itt fogva, s ez rangot szerez
188 32| Hát még az úrhölgyek! Itt van még változatosság az
189 32| s hiszem, ön sem tekinti itt magát többé vendégnek. Aztán
190 32| van – monda. – Ma te vagy itt a nap hőse. Már most határozd
191 32| Házam kivétel rád nézve; itt honn vagy, s a „jour fixe”-
192 32| természetéhez is illik. Amiatt, hogy itt kell lennem, duzzogást nem
193 32| kellene már hívni, hát bizony itt rekedsz Prágában a világ
194 32| maradt a dolog, hogy Áldorfai itt ül addig, amíg érte jön
195 32| két éjjel.~Most már tehát itt van az, aki parancsolja
196 32| tudom játszani. Jobb nekem itt elfeledve lennem.~Walter
197 33| festményre, az ő káruk; ez mind itt marad az intézetnek. Addig
198 33| úrtól, aki még sohasem volt itt.~Hanna grófnő elvette a
199 33| utat!”, s ha még holnap is itt látnak, holnapután már rendőri
200 33| férfi, akinek tőkepénze van „itt” és „itt” (tenyerére és
201 33| tőkepénze van „itt” és „itt” (tenyerére és homlokára
202 33| öreg zongoraművész is.)~– Itt van ni! Tessék! – mondá
203 34| konzorcium alakító ülésébe. Ez itt Budapesten ment végbe, minthogy
204 34| Azonban Budapest drága város. Itt a lélegzetvétel is pénzbe
205 34| az a felejthetlen nő most itt volna oldala mellett, az
206 34| vele így beszéljen!~Hiszen itt van az új nő. De ez nem
207 34| Annyira nem tréfálok, hogy itt van számodra az utalvány.
208 35| nyújtsa neki szorításra. Pedig itt már a feszes illemszabály
209 35| Éppen akkor vendégszerepelt itt a német színháznál a bécsi
210 37| szállásolják – a kúra tekintetéből. Itt vesztegzár alatt vannak
211 37| kinyilatkoztatta, hogy két egész hetet itt fog tölteni, csaknem hálaadresszt
212 37| felőle. Amióta őnagysága itt van, egy nap nem múlott,
213 37| mondta, hogy az egész idényt itt fogja tölteni: az pedig
214 37| gyönyörűségre, nem szükségre terem itt minden.~A serpentina kanyarulatain
215 38| nézve? Vagy annál több is? itt a göcs!~Az a pletykaasszony
216 38| fényes előkelő körökkel. Óh, itt Bécsben korábban is be voltam
217 38| szükség lett szolgálatomra. Itt megláttam önt újra. Ekkor
218 39| marék irományt.~– Tessék: itt van a pénz, s itt meg a
219 39| Tessék: itt van a pénz, s itt meg a nyugtatványok.~– S
220 39| mondá a postamester. – Még itt van! (Tehát itt van.)~–
221 39| postamester. – Még itt van! (Tehát itt van.)~– Óhajtaná azt egy
222 40| lehet a siker, hogy Áldorfay itt hagyja még Európát is.~Azonban
223 40| Áldorfay-ház.~– Tehát nem lakik itt az első emeleten Amalfi
224 40| Amalfi tábornokné?~– Nem. Itt Belle Ange asszonyé a belle
225 40| sokféle borokat fognak ma itt inni.~Minden tányér mellé
226 40| Fatime Incéhez. – Aztán én itt hagytam vendéget és vendégséget,
227 40| osztrigával tömtem a te itt hagyott vendégeidet – sápítozék
228 40| Caesarine –, hogy most megint itt hagyd a drága pompás vacsorát?
229 40| fülébe a kapus~– A grófnő itt volt az éjjel, s megvert
230 41| hogy az egész hat hetet itt töltse Erdélyben; hanem
231 41| kihirdetésekor kívántatik itt lakosságának bebizonyítása,
232 41| Még nem, nagyságos úr!~– Itt van, ni! Ilyen a távírdai
233 41| kérdezé, hogy mióta van itt ez a Captain Bloomer?~–
234 41| félórai labirintjárás idáig?~Itt ismét látta, hogy a kocsibul
235 41| odalépett Leóhoz.~– Maradj itt egy szóra – súgá neki.~Azzal
236 41| engem. Most ez az ember itt van. Rátaláltam.~– De bizonyos
237 41| kétség. Álnév alatt van itt; de én felismerem egymillió
238 41| Megállj, még egy szóra. Nekem itt mindenféle prózai ügyeket
239 41| adósod maradni. Te most, amíg itt vagyok előtted, elismered
240 41| félreértésnek, igézetnek kell itt lenni. Lehetetlen, hogy
241 42| eszébe jutott valami. Hisz itt van a zsebében a kettős
242 42| folyosóajtaja pedig nyitva.~Ki jár itt előtte?~Nem képes-e amaz
243 42| önről szól.~– Énrólam? Ah!~– Itt van. Olvassa ön.~S azzal
244 42| lapot.~– Ön írta ezt a sort itt?~Az még szívarát sem véve
245 42| csak a vadállat maradt itt.~Most már csak a fejének
246 42| szobában.~Az ő emléke volt itt minden, csak a magáét pusztította
247 42| törendő koponyáját.~Nem lehet itt mit tenni, mint megvárni,
248 42| egy bezárt ajtót bezúzni? Itt marad. Itt végez. Egyedül
249 42| ajtót bezúzni? Itt marad. Itt végez. Egyedül ez az egy
250 42| csendőrség tartó elzárva.~Itt találkozott egyikével a
251 43| Eljön az én kapitányom! Itt van ő! Hogy van ön, captain?
252 43| beteg. – Maradjon ön még itt. Valamit akarok önnek elmondani.
253 43| födélzetre, de nem hagyhatom őt itt magára egyedül. Ön tudja,
254 43| Eszembe jutott, hogy amint ő itt előttem most olyan csendesen
255 43| tengeren vagyunk! Hol terem itt a virág?”~Többé nem volt
256 43| ki vele. Aztán hová? Hisz itt hajón vagyunk, s körös-körül
257 43| szólt:~– Nézze ön: Ő nincs itt többé. Ő elhagyott engem!
258 43| van ő, s nem találtam őt itt többé. Elhagyott engem,
259 43| Elhagyott engem, amíg aludtam. Itt hagyott hűtlenül, és én
260 43| mit szól ön? Hisz nincsen itt! Hát nem látja ön, hogy
261 43| nem látja ön, hogy nincsen itt! Az ágy üres!~Azzal odarohant
262 43| Érzi ugye, az ő kezét itt a mellemen? Alszik, s álmában
263 43| keresett rajta valami helyet.~– Itt van, captain… Ez itt a Wight-sziget…
264 43| Itt van, captain… Ez itt a Wight-sziget… Ez itt a
265 43| Ez itt a Wight-sziget… Ez itt a Brigton Cliff… Mikor e
|