Fejezet
1 1 | akadt? – Incének leány? Akkor futna el, ha egy szép leány
2 1 | nagyon előre ültek a hátán, akkor elkezdett szaladni, s azután
3 1 | pedig nagyon hátra ült, akkor felrúgott a két hátulsó
4 1 | Pedig ha mi lettünk volna akkor a halászok, ilyen tizenkét
5 1 | lettünk volna az apostolok, akkor te volnál a keresztre feszítve –
6 3 | sem esett áldozatul. És akkor, mint egy zivatar után elkésett
7 3 | egész életére elcsúfítja: akkor kénytelenek voltak a kényszerzubbonyt
8 3 | osztályához közelíteni, én akkor egyedül sétálgatok ott magamban,
9 3 | kedvet kaptál a papsághoz, akkor, mint jó szófogadó gyermeknek,
10 3 | látszottak még rajta a kórnak: akkor visszatérhetett társai közé.~
11 3 | éjszakán intéztem hozzád? Akkor hallgattál, nem feleltél
12 3 | mondtad azon szavaidat, akkor, mint gyógyító ápolód, a
13 3 | ésszel, meggondolva mondtad, akkor mint lelkész, gyónásnak
14 4 | vezet odáig, melyen még akkor is kerékmarasztó sár van,
15 4 | meggyőződésében teljesen megerősödött akkor, midőn a mezőn keresztülvágva,
16 4 | fejek, ha gondolkoznak, akkor beszélnek is. S ha beszélnek,
17 5 | paplak udvara tele volt már akkor összecsődült hívekkel. Vén
18 5 | botja végén a kutyát, s akkor aztán még az ő orra alatt
19 5 | Ni! Még az is rám néz!~Akkor megszólítá őt a leány. Oly
20 5 | összecsókolgatá; hogyan mondta akkor: bárcsak az Isten adná vissza
21 5 | anyjához a hátulsó szobába, már akkor a kalandornő arca gyönge
22 5 | eltávozó után küldve.~És akkor, amint Ince visszatekintett
23 6 | kihordatná a határra.)~A kakasok akkor kezdtek még szólni, a faluban
24 6 | rosszul esik. Tudja, hogy akkor, amidőn az elhagyott árva
25 6 | szűzmáriás aranya ott hevert már akkor Serena útitáskája fenekén.
26 6 | nagyon messze elment már; akkor rákezdé a szép dalt: „Mindegy
27 6 | Ugorjatok le innen együtt, akkor mindjárt egymáséi lesztek!”
28 6 | ígéretét rabolja el tőlünk, akkor sem szabad-e azt felkeresnünk,
29 6 | távozót az erdők mélye.~Akkor tért vissza a kolostorba.~
30 6 | uralkodik; de hogyan védje magát akkor, ha egyenrangú nemes érzelem
31 6 | akart? Mihez folyamodjék akkor, midőn nem a kárhozatos
32 7 | Felébredt a nagy kínzásra… És akkor azt látta, hogy amit álmodott,
33 7 | tatár vezért vág le ott, s akkor nyilaktól átfúrva rogy össze.
34 7 | tanárát körülfogva, már akkor a folyosón várták őket az
35 7 | azt még, hogy ez a kard akkor ketté nem törött!~ ~
36 8 | személyes bátorság jelképe akkor, midőn e bátorság hiba volt;
37 9 | Az első halott~Már akkor negyven esztendeje múlt,
38 9 | ledobta válláról a járművet. S akkor aztán az egész csapat, mely
39 10| levetetted a skapulárét, én akkor veszem fel a barátkámzsát.
40 10| elfoglalták Szent-Mihályt, akkor aztán a gránáriumot körülrakták
41 10| sebesültek, meg az ápolónők; akkor meggyújtották a nádat körös-körül,
42 10| akaratod.~Ince „fuvarosai” már akkor nagy diadallal tértek vissza
43 10| Szabad-e a halált keresni akkor, ha azzal egy szent ügynek
44 10| Sárvíz posványaihoz, már akkor a sokkal nagyobb diadalfényben
45 11| Hová? „haza”. Volt is már akkor valahol „otthon”. Minden
46 11| honvédzászlóalj volt; a tüzérség akkor alakult az iskolákból kijött
47 11| gyűlöletes nevekből állt. Már akkor annyira szaporodott ellenségeik
48 11| zászló – dörmögi egy hang.~– Akkor ő is itt van.~Ez a hang
49 11| aztán felnyitá szemeit, akkor is előtte állt ez az üdvmosolygó
50 12| beletanultunk a verekedésbe is, akkor megforduljunk és szemközt
51 12| visszavonulás megkezdődött, már akkor ő lovon ült. Első századossá
52 12| legdühösebben folyt az ütközet. És akkor a gyönge leány saját finom
53 12| még a dudai lévitalakra. Akkor még oly szent ember volt
54 12| Elítélhet-e ön bennünket ezért? Akkor ítélje el ön száz meg száz
55 12| századosnak? És ha igen is: akkor is egy színvonalon állunk.~–
56 12| ez a hölgy ott?~– Nem.~– Akkor nincs egymásnak mit szemére
57 13| s aztán szépen megfagy. Akkor aztán ők is el vannak veszve.
58 13| tegezték egymást.~Ince még akkor is feje alá téve tartá kezét.~
59 15| csikorog benne a kés – akkor is ott van a paradicsom.~
60 15| suttogásai közé. A paradicsom akkor is ott marad.~Reggelre odafagy
61 15| csodamódra megszabadultak, akkor vették észre, hogy hiszen
62 16| rokoni ölelkezés; de az ifjú akkor is fél kézzel azt a nagy
63 16| éreztek (jó orruk volt), akkor egyszerre láthatatlanokká
64 16| vége volt a verekedésnek, akkor megint ott termettek dicsekedni.~
65 16| kifogytak az öndicsőítésből, akkor hozzáfogtak a más ócsárlásához.
66 16| harcnak, seregeink győznek, akkor legyen valaki, aki a gyávák
67 16| arcát és ajkait; de még akkor sem mondta volna meg, hogy
68 16| uram. Ha ön az ország, akkor kifizetem a lőtt szarvasnak
69 16| azt mondjuk rá: kvitt, még akkor is a nép adósunk, egy óriási
70 17| fog ön.~– Sajnálom, hogy akkor már nem változtathatom meg
71 17| Mária-huszároknak is neveznek? De hát akkor az önök vértes csapatja
72 17| fogd meg, akaszd fel, hát akkor éppen belefut a veszedelem
73 17| fejéről a tarka kendőt, s akkor Ince maga előtt látta egykori
74 17| hazaellenes járatban van, akkor én el fogom őt szállítani
75 18| Én szerzetes voltam, s akkor én is fogadást tettem, hogy
76 18| megöletni, kiraboltatni? Hisz akkor magam volnék a rabló, isten
77 18| a két könyöke foltos.~– Akkor én kezdek önöktől félni!~–
78 18| voltára céloznak.~– No, ha az, akkor nekem is kell belőle jutni.~–
79 18| ez a balfogás. Pedig már akkor ismertem az ő jellemét;
80 18| szolgált tisztek mellett. S akkor hova megy? – Vagy pedig
81 18| mérget és szenvedélyt, ki fog akkor hatalomra kerülni? Ezek
82 18| időben szokták tenni. És akkor itt hagyok önnek egy betöltetlen
83 19| alezredesnek kinevezték, akkor készíttette e díszöltönyt,
84 19| együtt az apátúrnál, ki akkor a perjellel és a gvárdiánnal
85 19| enyém. Ő csupán áldozat.~És akkor elmondta a vének előtt a
86 19| jöttek végig ezen az úton. Akkor a kétségbeesés sötétségével
87 19| rajta. Milyen hosszú volt akkor ez az út, milyen rövid most!~
88 19| leültünk pihenni. Mit mondtál akkor?~– Emlékszel-e erre a forrásra
89 19| füzéres piros bogyó volt akkor? Azt mondtad, hogy meg ne
90 19| szédüljön a mélybe.~Ah, akkor az a gondolatjuk volt, hogy
91 19| fehérvári nagy petekre. Még akkor sem hajaztak hozzá.~– Hát
92 19| már a nyakán volt a hurok, akkor kegyelmezték meg. Azóta
93 19| természet fényűzése gyönyörű!~Akkor nem sírt a leány, mikor
94 19| a kapuján kiléptek, már akkor a túlboldog gyöngédség ragyogott
95 20| feladatok súlyosultak rá, akkor felemelte az erőérzet; gyönyöre
96 20| a kardot vette a kezébe, akkor meg abban telt kedve, hogy
97 20| leszállt, s Incéhez közelített.~Akkor Ince is leszállt a lováról,
98 20| eleget tenni nem lehet, akkor csakugyan le kell mondania
99 20| intézve a vitás kérdés, s akkor aztán megindult a diadalmas
100 21| Egymás nyakába borultunk akkor, s együtt sirattuk, amit
101 21| míg a csapat tovahúzódott.~Akkor azt mondta Incének:~– Léptess
102 21| az enyim! Ha az országé, akkor az enyim; mert én is az
103 21| vagyok; ha az ellenségé, akkor is az enyim, hogy az övé
104 21| foglalni ezt a kulcsot, akkor magam lövöm magamat főbe.~–
105 21| köteléket! – parancsoló akkor Áldorfai. S aztán azt mondá
106 21| azok messze elhaladnak.~Akkor kezébe vette óráját, s nézte,
107 21| ellenségeskedést. Ő idézte fel azt.~Akkor levette a torlaszrul a zászlót.
108 22| valamit.~– Az meglehet: de akkor mi oka lehetett előttünk
109 23| honvédezredes a magyar hadseregből, akkor ön nekem foglyom.~– Hogyan?~–
110 23| amit átadjon?~– Nincs.~– Akkor szíveskedjék ön ezt az urat
111 23| magyar menekültek között már akkor nagy volt az izgalom. Körülfogták
112 23| megértetni a dolgot. Hanem akkor a jenki egyszerre elkezdett
113 23| sietett a rövid válasszal.~– Akkor még két másik eshetőség
114 23| közé, hogy ön mit tett, s akkor isten irgalmazzon önnek!~
115 23| állására az oszmán hadseregnél. Akkor aztán szavának is állni,
116 23| öngyilkossági szándékból: akkor megengedem önnek, hogy szabadon
117 23| bocsássam önt szabadon: akkor – kezet szorítunk, s vitetem
118 23| contumaciam el van már ítélve. Akkor – kezet szorítunk, s én
119 23| kapitány.~– Az ám. (Éppen akkor érkezett meg a hajófödélre
120 23| puskalövésnyi közelbe ért hozzá, akkor hosszoldalát fordítva felé,
121 23| horgonyt vetett mellette.~Akkor egy csónak zökkent el tőle,
122 23| Hanem ha az el nem végzi: akkor elvégezzük mi egymás között.
123 23| horgonyfelvontató koronghoz; akkor azután felhúzatta a lobogót
124 23| mégis csak lyukat kapott. Akkor mit csinált a bölcs Euplecteia?
125 23| hidegvérrel. Még tíz perc az idő.~Akkor odafordult Áldorfai Incéhez,
126 24| van, mikor előadást tart, akkor kínjai csillapulnak: elfeledkezik
127 24| A kaliforniai élet még akkor (ezelőtt huszonnégy esztendővel)
128 24| leírása után ismeri a világ.~Akkor kivándorlott honfitársaim
129 24| San Franciscóban, mely már akkor háromszor végig leégett,
130 24| kitalálta, betöltse.~Már akkor San Franciscóban nagyszerű
131 24| hogy utánad kell mennem. De akkor mindannyian megyünk. Most
132 24| nehezítette elválását. Pedig már akkor többet hagyott el benne
133 24| kit pólyában hagyott el. Akkor még csak egy szót tudott: „
134 26| sohasem kedvetleníté el; hajh! akkor ott volt mellette maga a
135 26| Mikor aztán közelebb jöttek, akkor látta, hogy nem hasonlít
136 26| kőfal kékre van festve, akkor a fadúcok rózsaszínűre,
137 26| rajta keresztül, de már akkor Ince maga alá szedte a lábait,
138 26| maga alá szedte a lábait, s akkor a lovag leszállt a hölgyet
139 26| lehetne? Ha az Ossian megvan, akkor neki is rajta kell lenni.
140 27| míg oda nem égnek.~Már akkor valamennyi vagonból előbújtak,
141 27| málhákkal visszatér, már akkor az úrhölgyet nem találja
142 27| aki vakmerő volt sírni akkor, amikor ő is sír: ellopni
143 27| a saját balesete jutott akkor eszébe. Ő is ily véletlenül
144 27| Elvesztett nejét siratta akkor. Egy férj, aki még egy hét
145 27| munka.~Hanna grófnő még akkor is ott látta ülni rejtélyes
146 27| aláírásával kerül Prágába: akkor azt elébb elviszik a Hauptpolizei-Directionhoz.
147 28| van tizennégy éve.~– Ah, akkor ő még szegény bankár volt.~–
148 28| buzgalmon, s elhagyta a kupét. Akkor aztán Hanna grófné hosszan
149 28| szép gyönyörű fickó volt akkor, abban a honvédruhában! „
150 28| úgysem találná meg!~Csak akkor lett figyelmes e könnyekre,
151 28| csak a nóta legyen szép.~Akkor aztán Vilmos Hanna grófnőt
152 28| ezt a gyönyörű néphimnuszt akkor hallotta legutoljára, mikor
153 28| szívek idegein játszanak már.~Akkor egyszerre felvillan az a
154 29| félkezem a guba alá dugva!~– Akkor kétszer halt volna meg! –
155 29| lábszárait, felkapják a levegőbe, akkor aztán már négy lába van,
156 29| koronázott.~Incének nem jutott akkor eszébe, mikor a hadjárat
157 30| Schafskopf báró fiaskót csinált, akkor aztán a leköszönt Napóleon
158 30| találkozott vele életében, s akkor azt kérdezte tőle az érdemes
159 30| takarékpénztárbul.~– De hát akkor minek írattad rá az én nevemet
160 30| árthat.~Áldorfai pedig már akkor dühbe volt hozva, s nem
161 30| odaült az asztalhoz, már akkor arról beszéltek, hogy milyen
162 31| összetalálkozunk ezen a helyen, akkor add át majd a válaszodat.
163 31| az én vezetésem mellett. Akkor még a legkedvezőbb sanszai
164 31| és kisasszonyok – ő már akkor a sík tengeren volt, útban
165 32| lejárat napján adom ki, akkor is csak úgy, ha kérik. De
166 32| tizenhét-tizennyolc éves leány, aki akkor jött ki a növeldéből, inkább
167 33| hatolt el. Hogy mi volt Ince akkor, amikor első szerelme kigyulladt?
168 33| Anyja és testvérei csak akkor jöttek rá, hogy Hannánál
169 33| biztosítva.~– Valóban úgy van.~– Akkor ön nagyobb úr, mint Starrwitz
170 33| látnoki kedéllyel mondá akkor:~– Ön mosolyog! Ön nevet
171 34| dolgos kéz, mint a patyolat, akkor odatartottad neki, hogy
172 34| dolgom micsoda? – kérdé akkor Áldorfai.~– Hazafiúi buzgalmaddal
173 34| jár.~– Ha én ott vagyok, akkor bizonyos lehetsz róla, hogy
174 34| föltételül ezt köté ki.~– Akkor legalább te sem fogsz egész
175 34| azt a Penelope-szoknyát.~Akkor aztán Hanna nekiállt kávét
176 34| milliomodik ráncba ölté a tűt, akkor annyit mondott:~– Kedvesem.
177 34| értem”.~– No, ha érted: hát akkor tudod azt, hogy amit az
178 34| fel fogja panaszolni.~– Akkor essék rám az átok súlya!
179 35| nagy pénzösszeget nyert, akkor őtet talán többet el sem
180 35| boldogabb ember, mint voltál akkor, mikor a káposztafejekről
181 35| alkut kiegyenlítette. Már akkor, mikor harmadiknak felvettek
182 35| szerencse kedvezett. Éppen akkor vendégszerepelt itt a német
183 35| Caesarine: s az ünnepelt hölgy akkor nem más, mint Fatime…~A
184 35| tekinte férjére. Hisz így csak akkor szokott elegáns hölgy egy
185 36| meglátogatni híják, akit ő akkor, mikor még Serenáját csak
186 36| volt öltözködve otthon. Akkor éppen azokat a nagyon rövid
187 36| kell bevárni soha, mert akkor az ember a nagy tolongásban
188 37| hálaadresszt intéztek érte hozzá. Akkor éppen nem volt több fegyverfogható
189 37| gyanítani. Ön állított meg akkor!~– Lázadás volt ez tőlem
190 37| hogy dacolni mertem vele.~– Akkor kétféle istent hiszünk,
191 37| vigasztaló erejétől – s akkor én is azt mondom önnek:
192 38| nagy érdemei voltak rá, akkor el nem fogadta volna e kitüntetést.~
193 38| kért rá, hogy azt tegyem.~– Akkor Walter Leó is hallotta,
194 38| S miért tette ön azt akkor?~– Miért? Miért? – szólt
195 38| azokba vezetve: önöknél csak akkor, mikor szükség lett szolgálatomra.
196 38| Meggondoltam azt már akkor, mikor odamentem az ő oroszlánbarlangjába,
197 39| csodatüneményeivel; hogy ugyanaz a leány akkor is el tudja ezt az ellentétes
198 39| fel Bécs sétányain, s csak akkor tért haza, mikor már a vendégei
199 39| elmentek a szállásáról. Akkor aztán az anyját megverte,
200 39| ellenvetést próbált neki tenni, akkor megrohanta, mint egy párduc,
201 39| pazarlás.~Mikor ez megvolt, akkor búcsút vett Fatimétől –
202 39| s azt mondja: „jöjj!”, akkor az a másik csábító fantom
203 39| egy csába álom: Fatime! Akkor a visszahódított férj odaomlik
204 40| akarja, csinálhat férjet, akkor az asszonynak van ereje
205 40| olyan bolondja lesz-e neki akkor is, mint amilyen most –
206 40| aztán, mikor közel voltak, akkor voltak egymástól legtávolabb.
207 40| lépcsőt bezárják utána, akkor egy mesterséges kulccsal
208 40| Belle Ange Fatiménél; mert akkor van ennek a születésnapja.
209 40| kettős kulcs! Ha ez való, akkor minden igaz.~Hanna grófnő
210 40| estig el lesz foglalva. Akkor elhívatta a műszerészt,
211 40| párját.~Mikor az készen volt, akkor aztán várt szép csendesen
212 40| Belle Ange úrra mutatva.~– Akkor, kérem: öten; mert én kettő
213 40| vendég! Az is eljön még! S akkor leszünk sokan!~Az óra tízre
214 40| szalonnabőr-hurkábul, mint akkor! Ah! megettem egy tállal!~–
215 41| fekszik, nyög és lázban van: akkor elkezdett dühöngeni, sírni,
216 41| végezzük be azt a tusát, amit akkor a harangszó félbeszakított!~
217 41| hintóba, azután Caesarine-t. Akkor maga is beült hozzájuk.~
218 41| annak a századiknak, aki még akkor is szeret, amidőn már önmagát
219 41| kiről van szó. Siegebert még akkor kis gyermek lehetett.~–
220 41| s mikor már jól ittatok, akkor mondd el neki ezt a tósztot: „
221 41| téged arra kérlek, hogy akkor ezen évdíjnak megfelelő
222 41| eszményképe-e egy férfinak? – És akkor azt fogod mondani magadban: „
223 42| Valakinek szenvedni kell akkor, mikor ő az ő szenvedését
224 42| asszonyszívben csoda elég? – akkor adieu Tegethoff; utazhatnak
225 42| hangot.~De már ezt elhagyta akkor a tréfáló kedve. Már ez
226 42| a tréfáló kedve. Már ez akkor látta Ince szemei előtt
227 42| mikor mind együtt vannak, akkor az ágymennyezet egyik tömör
228 42| házhoz.~Ha pedig odament, akkor vége neki: akár egyképpen,
229 42| néptömegen keresztülhatolni.~Már akkor egész néptódulás volt a
230 43| eljön az a másik kapitány, akkor majd lesz kendteknek nemulass!~
231 43| volna a keze kovácsolva.~S akkor azt kérdezé tőle halk hangon.~–
232 43| Nyolcvankilenc éves volt már akkor a derék aggastyán.~De azért
233 43| hogy inkább sakkozzék vele.~Akkor aztán hozatott Ince egy
234 43| magával a magyar fővezér, s ki akkor varázsnyirettyűjével gyakran
235 43| Ince szobája előtt már akkor kényszereszközökkel készen
236 43| csatába kellett mennie, akkor nem féltette, ugye? Mikor
237 43| Ápolói magukra hagyták őket.~Akkor megfogta Leó kezét, odavonta
238 43| szempilláimon keresztül… Akkor megcsókolt, hogy felébresszen…
239 43| Én sem találtam azt ki… Akkor aztán megsúgta szépen… „
240 43| mérföld a számítás szerint… Akkor holnap már helyben leszünk…~
241 43| egyedül lesz, nem látja senki, akkor meg fog siratni… Legyen
|