Fejezet

  1 26|          ezeket a betűket adták ki: „HANNA”.~A fátyolos arcú hölgy
  2 26|        egymás után a vagon ablakára: HANNA.~Tehát: „Hanna?”~De vajon
  3 26|             ablakára: HANNA.~Tehát: „Hanna?”~De vajon miért írja valaki
  4 26|             a szép hölgynek csehül.~„Hanna, ha kiszállunk a vagonból,
  5 27|             lócán az asztal mellett, Hanna grófnővel szemben.~Mikor
  6 27|             eszébe jut! Ez tünemény.~Hanna grófnő azt mondá, hogy idebenn
  7 27|          mégsem ment jobban a munka.~Hanna grófnő még akkor is ott
  8 27|             nem megy ön oda? – szólt Hanna grófnő. – Önnek van erélye,
  9 27|           utazóknak, ahogy lehetett.~Hanna grófnőnek úgy tetszett,
 10 27|             Az állomásfőnök odahozta Hanna grófnőnek a kocsiba a távirati
 11 27|              csináljak vele? – kérdé Hanna grófnő.~– Kegyeskedjék a
 12 27|             függő Damoklesz-karddal. Hanna grófnő e magyarázat után
 13 27|          melyet Ince írt, és melynek Hanna grófnő írta alá a nevét.~ ~
 14 28|            tehát megtudta Ince, hogy Hanna grófnő rokonságban áll a
 15 28|              mert ez csak baronesse.~Hanna grófnő olvasta ezt a gondolatot
 16 28|             Walter Leóra fényt vetni Hanna grófnő.~– Ő nem az a prózai
 17 28|             a hallgató gyerek miatt. Hanna grófnő aztán nem is kérdezte
 18 28|        elhagyta a kupét. Akkor aztán Hanna grófné hosszan elmondá útitársának,
 19 28|           mindig megköszönte szépen.~Hanna grófnő nem volt közlékeny;
 20 28|             Ince, ezredes úr! – szól Hanna grófnőnek bemutatva őt,
 21 28|              alá kapva, másik karját Hanna grófnőnek nyújtva, a zsibongó
 22 28|             Ince, hogy mi lehet ez a Hanna grófnő, hogy olyan sürgetős
 23 28|             fájdalmat láncon tartja?~Hanna grófnő pedig azután, hogy
 24 28|              keresztül.~És Starrwitz Hanna lelke elől nem akart eltűnni
 25 28|         hamar hűtelen lett hozzá.~És Hanna azt a hangot hallá első
 26 28|              ez a név van karcolva: „Hanna”; s mintha e szétzúzott
 27 28|          mely szemrehányólag zengi: „Hanna!” Felébredt rá, nehéz fohász,
 28 28|             dolga az álmait bírálni.~Hanna grófnő, amíg reggeli toalettjét
 29 28|            tagjai együtt voltak már. Hanna grófnőn halványsárga málvavirágszín
 30 28|             nem tudott szóhoz jutni.~Hanna grófnő bámult.~– Úgy van
 31 28|            ezt; ön még nem hallotta, Hanna.~Erre szavához jutott a
 32 28|       baronesse kacagott örömében, s Hanna grófnőt ölelte keblére,
 33 28|              helyett a vállára ütött Hanna grófnőnek.~– De eredj! Haragszom
 34 28|        láttam azt! – gondoló magában Hanna, és arca sápadt lett, mint
 35 28|         bocsátani útra. Ez shocking!~Hanna két keze összetett ujjhegyeit
 36 28|          nappali vonat volt az, amin Hanna elindult; de útközben valami
 37 28|             hazudnak. Jól áll nekik. Hanna nő: szabadalma van rá. Vencel
 38 28|        ütközött. Henrik gróf kísérte Hanna grófnőt, s e balesetnél
 39 28|            Csitt!~A további beszédet Hanna lecsókolta ajkáról.~Helene
 40 28|             egész sétakocsizás alatt Hanna grófnő volt Ince cicerónéja.~
 41 28|     fővárosukban, Budapesten – kérdé Hanna grófnő.~– Nincsenek – felelt
 42 28|             erkélyről széttekint. Az Hanna grófnő. Miért keresné ő
 43 28|      Walterné felsóhajtott: „Szegény Hanna!”, s aztán átkarolva rokonát,
 44 28|    erőszakkal vonta el az erkélyről. Hanna ajkaiba harap, hogy zokogását
 45 28|    levetették, s azok épen maradtak.~Hanna grófnő is felszökött ez
 46 28|       magával a koporsóban? Ha pedig Hanna grófnőhöz fordult, annak
 47 28|             szép.~Akkor aztán Vilmos Hanna grófnőt kérte fel, hogy
 48 28|             hogy üljön a zongorához.~Hanna vonakodott. Hivatkozott
 49 28|             e kérelemhez. Arra aztán Hanna grófnő minden tétovázás
 50 28|              a melódiát újra hallja.~Hanna újrakezdi a dallamot, és
 51 28|         összeilleszthető alkatrésze! Hanna grófnő egyike tán azoknak
 52 28|          nélkül mert kezet szorítani Hanna grófnéval. Azt hitte, hogy
 53 32|          Prágába is kell jönni? Nem. Hanna álmodta azt, s ő mondta
 54 32|          Ince nem mert kérdezősködni Hanna grófnőrül.~– Most én annak
 55 32|             mutatott a feladathoz.~– Hanna is el fog jönni.~Ez egy
 56 32|               s úgy félt közelíteni: Hanna grófnőt?~Hanna is négy évvel
 57 32|           közelíteni: Hanna grófnőt?~Hanna is négy évvel lett idősebb
 58 32|           viselethez joga van.~Mikor Hanna grófnő megpillantja Incét,
 59 32|              Ott sokszor találkozott Hanna grófnővel, s elmondták egymásnak
 60 32|             te csalod magadat, hanem Hanna is – saját magát. Ha egymást
 61 32|              rá.~– Tehát legelébb is Hanna grófnő azt tudja felőled,
 62 32|              feladott rejtélyt. Ez a Hanna grófnő, úgy látszik, hogy
 63 32|            kell következtetned, hogy Hanna grófnő egy önálló úrhölgy,
 64 32|    mésalliance-ok kikerülése végett. Hanna grófnő is ez intézet tagja.
 65 32|             azilum termében.~– Tehát Hanna apáca!~– Nem egészen az.
 66 32|              negyven esztendős vagy, Hanna grófnő pedig huszonnégy.~–
 67 33|               hogy ez így dűljön el!~Hanna annyiszor elmondatta vele
 68 33|            számára impetrált helyet.~Hanna felírta a nevét a vagon
 69 33| összeütközésnél meghalt a testvér, s Hanna nem kísérte azt vissza anyja
 70 33| széttekintettek a szép világ felett, Hanna sírt. Mit siratott? Azt,
 71 33|             hagyta a búcsúlátogatást Hanna grófnőnél. Mármost tudta,
 72 33|         fiatal lányka megismerkedett Hanna egy hasonló korú fiatal
 73 33|          egymást keresztező levelek.~Hanna grófnő minden nap hallgatta
 74 33|          Hanem azóta nem írt levelet Hanna grófnőnek. Ez várta, hogy
 75 33|   legtermészetesebb. De nem is jött. Hanna grófnő végre elszánta magát
 76 33|    Sachsen-Weimarba, s azóta ott ül.~Hanna grófnő újra meg újra elolvasá
 77 33|         nemes érzelmek parancsaiért?~Hanna grófnő egyedül sétált alá
 78 33|             övék, amíg benne laknak.~Hanna grófnő ki-kitekintett ablakábul
 79 33|            aki még sohasem volt itt.~Hanna grófnő elvette a jegyet
 80 33|            voltak törülve a könnyek; Hanna grófnő kedélyesen nyújtá
 81 33|   hatalomszóval utasítanak ki innen.~Hanna grófnő megkínálta Incét,
 82 33|          dobott levél vetett lobbot. Hanna grófnő leült Incével szemközt.~–
 83 33|              feltárt szívbeli titok.~Hanna grófnő és Ince között hosszú
 84 33|             mondjon-e még többet is?~Hanna szegte meg végre is a csendet.
 85 33|    mennyországtól, ámultan rebegé:~– Hanna grófnő!~– Mondja ön: Hanna! –
 86 33|           Hanna grófnő!~– Mondja ön: Hanna! – s kezét nyújtá neki.~
 87 33|           Ince két kézzel ragadá meg Hanna kezét, s legalább a kezet
 88 33|            ha meg is némultam volna. Hanna! Azt hiszem hogy álmodom
 89 33|          engem.” Ön mondta ezt nekem Hanna, kérdetlenül, futni készülő
 90 33|             az öné. S ne higgye azt, Hanna, hogy olyan sötét sors az,
 91 33|            is!~– Igen, igen! – szólt Hanna fellelkesülten – én is megtanulok
 92 33|             gyógyította be ez a szó.~Hanna gyermeteg mohósággal sietett
 93 33|     tenyereibe tapsolt.~– Azaz, hogy Hanna veszi férjül őtet – szólt
 94 33|              lesz – vágott vissza. – Hanna már megengedte, hogy az
 95 33|           pedig nagy gorombaság volt Hanna irányában.~– Hanem hát mármost
 96 33|    választotta magának: habeat sibi!~Hanna és Ince most már mint férj
 97 34|             a jelen között.~És pedig Hanna igyekezett tökéletes feleség
 98 34|             szerelmét bebizonyítani!~Hanna takarékos is volt, csakhogy
 99 34|             neki semmibe sem került. Hanna is megteszi azt sokszor,
100 34|         ebédet, ha megszorult; mikor Hanna főz valamit, estig nem győzi
101 34|              de csak nem úgy van az!~Hanna is egész nap dolgozik, tesz-vesz,
102 34|          utóbbit is nélkülözni kell; Hanna főfájást kap a füsttől.
103 34|     vadászattal fel kellett hagynia: Hanna nem tűri a vadászkutyákat.
104 34|       Panaszkodásról szó sincs. Arra Hanna nagyon büszke. De beszél
105 34|             zavart, nyugodalmas nap. Hanna oly gyöngéd volt, hogy legelső
106 34|              szerint bebútoroztatni.~Hanna azt felelte rá, hogy majd
107 34|              nézve gyönge megbántás.~Hanna mentőleg szólalt fel.~–
108 34|          hozzá, és kiengesztelje őt.~Hanna csakugyan ott ült megint
109 34|       Penelope-szoknyát.~Akkor aztán Hanna nekiállt kávét pörkölni
110 34|             kávémalmot, s elkezdte a Hanna által pörköltet megőrölni.~
111 34|       megtudott a társalgásból, hogy Hanna sehova sem jár, még színházban
112 34|        hogyan vegye ezt tőle vissza?~Hanna hidegvérrel húzta a tűbe
113 34|             estélyre elhíni hozzánk.~Hanna felszisszent! A tű megszúrta
114 34|             ajkával felszívja, hanem Hanna ökölre szorította kezét,
115 34|              magát? Mert ez áldozat!~Hanna ruhafodrot ráncolt. Mikor
116 35|        barátságát, s azoknak körében Hanna grófnő, mint bennszülött
117 35|      gyöngéjét nem árulta ő el, csak Hanna előtt.~Ez a gondolata fel
118 35|           rondóban az ő feleségének, Hanna grófnőnek nyújtja egy pillanatra
119 35|           felesége is kezd az lenni. Hanna hódító szép volt. A hódolatokat
120 35|          hibájuk: erényük alapja az.~Hanna igen szépen énekelt. Gyönyörű
121 35|        kellett németül előadni: mert Hanna grófnő nem tudott magyarul.~– „
122 35|            benne.~A komoly altszerep Hanna grófnőnek volt szánva, s
123 35|             színpadi próbáin, s mint Hanna grófnő elmondá otthon férjének:
124 35|              ketten igen vallásosak. Hanna grófnő előtt ez nagy ajánló
125 35|        közelgett. Egy megelőző estén Hanna meghívta magához teára a
126 35|             Ange-t a kandalló előtt, Hanna grófnő mellett. Anyja túl,
127 35|           grófnő mellett. Anyja túl, Hanna balján, egy causeuse-ön
128 35|             Ince rajongott, s melyet Hanna ki nem állhatott, s a félig
129 35|             meleg, arcának a szellő.~Hanna grófnő egy csomó jelmezképet
130 35|          téve mélyen meghajtá magát.~Hanna meglepetten tekinte férjére.
131 35|          kézhez, és megcsókolta azt. Hanna bámulata a tetőpontra hágott.~
132 35|            egy sikoltás következett. Hanna beleejté a jelmezképeket
133 35|      hangulatot hozott a társaságba.~Hanna lamentálni kezdett, Fatime
134 35|              lett folytatva. Ince és Hanna nagyon keveset beszéltek.
135 35|              s miután felszólítására Hanna nem akart férje jelenlétében
136 35|        keresztül csillámló hamisság. Hanna kedvetlenül monda:~– Mentül
137 35|              kapott az ürügyön, hogy Hanna nem akar az ő jelenlétében
138 35|           kell bekövetkezni.~…Másnap Hanna grófnő megírta a méltsás
139 36|           megkeresztelte.~– Képzelem Hanna szemeit, amiket rád vetett!~–
140 36|       fogalom. Ettől a perctől fogva Hanna, ha meglát, keresztet vet
141 36|          gyermek. Ne szaladj te most Hanna után, ha vallásos eksztázisban
142 36|            meg kell fagyni Starrwitz Hanna grófnő jégtekintete előtt,
143 36|            Bauernhass Siegebert volt Hanna ifjúkori eszményképe?~Leó
144 37|              figyelemmel berendezett Hanna számára egy lakást, s mikor
145 37|       bevárta, míg megérkezik; mikor Hanna utazó hintaja begördült
146 37|    megerősült abban a hitben, hogy ő Hanna nélkül nem ember többé,
147 37|       egészsége felől, s a leveleire Hanna is mindennap válaszolt,
148 37|               s elutazott neje után.~Hanna örömét mutatta, midőn Ince
149 37|               Ince úgy találta, hogy Hanna egészen helyrejött. Visszakapta
150 37|         lehet tarokkozni. Tették is.~Hanna azalatt szorgalmasan használta
151 37|           kézből átadta Incének; sőt Hanna grófnő leveleit is odaadta
152 37|          írva kívülről a küldő neve: Hanna bátyjáé.~Hannának nagyon
153 37|           találkozni.~Nem csalódott. Hanna pontos volt. A rendes órában
154 37|        vendégek kedvenc mulatóhelye.~Hanna megköszönte Incének a hű
155 37|              merített neki belőle, s Hanna a körömpróbáig kiitta a
156 37|      Beletelt egy óra, míg fölértek. Hanna arca a hegyi útjárástól
157 37|              látmány.~Ince átkarolta Hanna derekát, s ajkát odaérteté
158 37|            jut önnek eszébe, uram?~– Hanna! – szólt Ince, összetett
159 37|             fognám önt rejtegetni.~– Hanna. Ön tudja jól, hogy én önt
160 37|              kétféle istent hiszünk, Hanna; az enyim a szeretet törvényei
161 37|            füttyöt vessenek utána.~– Hanna! Ön rajongásában igazságtalan
162 37|           Ince elszomorodva szólt:~– Hanna! Én kétszer voltam már halálra
163 37|         társaság azt, hogy Starrwitz Hanna grófnő Áldorfai Incének,
164 37|           tőlem: „Mi vagy te?!”~– De Hanna; önt a rajongás túlfeszítetté
165 37|        hallottam volna az ő nevét!~– Hanna! – szólt Ince mély bánattal. –
166 37|             érintetlen az ő emlékét, Hanna. Ő nagyon szeretett engem.~–
167 37|             ehhez nyúlt kíméletlenül Hanna, megtágított vele minden
168 38|             négyet, amiknek címzetén Hanna kézírását ismerte meg.~Remegő
169 38|      félreértette Hannát. Azt hitte, Hanna őt bosszantó gúnnyal akarja
170 38|          Pedig ez nem azért történt.~Hanna azelőtt mindennap írt a
171 38|         sikerült önnek kiengesztelni Hanna grófnőt?~– Nem.~A leány
172 38|                Azért, mert Starrwitz Hanna grófnőnek nincs joga bírni
173 38|         meghallottam, hogy Starrwitz Hanna grófnő elvette Áldorfai
174 38|            tudták. Egyszer Starrwitz Hanna grófnő jelenlétében élceltek
175 38|           babért a kormányi keggyel. Hanna grófnő azt mondta erre: „
176 38|           Ugyan: nem mondta el önnek Hanna grófnő, hogy akadt mégis
177 38|              Nem mondta el azt önnek Hanna grófnő, hogy valaki merte
178 38|      szavakat:~– Azt, hogy Starrwitz Hanna grófnő nem érdemes arra
179 38|              Serena! én férj vagyok! Hanna hitvesem.~– Mit akarok?
180 39|    fürdőidény legvége felé járt már. Hanna ezóta tán az utolsó vendég
181 39|           ajándékrul is gondoskodott Hanna számára. Kötelesség ez.~
182 39|           abba belevésette Starrwitz Hanna címerét, pontosan azon minta
183 39|              pecsétjén látható volt. Hanna eddigi gyűrűjének köve csak
184 39|           azután elutazott Vihnyére.~Hanna csakugyan utolsó vendég
185 39|       Köszönöm. Jó lesz! – felelt rá Hanna engedelmesen.~– Kívánja
186 39|          vagy hogy én is ott legyek?~Hanna ránézett és gondolkozott.~
187 39|      gyöngéden hangoztatá e nevet:~– Hanna!~S ha e gyöngéd hangra a
188 39|               Útjaik kétfelé válnak. Hanna délnek utazik, neki pedig
189 39|        megrendelé, valamit megérzett Hanna szobájában. Az áruló illatot,
190 39|        égetett pecsétviasz szaga az. Hanna levelet írt valakinek, elutazása
191 39|          aggodalom nélkül előkereste Hanna levelét, s átadta azt Incének.~–
192 39|           késsel felnyitá a pecsétet Hanna levelén.~(Már ennyire ment!
193 39|         tudja meg ön, hogy Starrwitz Hanna háromszor naponkint térdel
194 39|              találkozniok.~„Áldorfay Hanna.”~A vezetéknév kétszer is
195 40|             azt mind elvitte magával Hanna, abból egy fillér árút sem
196 40|          vannak hazudtolva.~Amennyit Hanna emelkedett, annyit süllyedt
197 40|           ezeket a kulcsokat egyszer Hanna grófnő megtalálná nálad!~–
198 40|        képviselőházban is megjelent.~Hanna, Meránban visszanyerve egészségét,
199 40|        voltak egymástól legtávolabb. Hanna hideg és rideg következetesen.~
200 40|            meglepetés lehetett aztán Hanna grófnőre, mikor egy napon
201 40|              komédiának.~Ismerte jól Hanna grófnő engesztelhetlen büszkeségét,
202 40|            Ince még valaha Starrwitz Hanna grófnővel egy levegőt szívjon.~
203 40|  kockáztatott volna ezzel.~Starrwitz Hanna grófnő azon hideg haragú
204 40|        Áldorfay Incére nézve nemcsak Hanna grófnő vész el, hanem egyúttal
205 40|            bluette-et maga rendezte!~Hanna érzékei elzsibbadtak a levél
206 40|  szentségkáromlással.~Hogy Starrwitz Hanna grófnő férje egy Bécs-külvárosi
207 40|             való, akkor minden igaz.~Hanna grófnő sokáig tanakodott
208 40|             a hajnali futárvonattal. Hanna utána ment a reggeli rendes
209 40|            Hannának esteli kilencre.~Hanna nem vitt magával az útra
210 40|             ház elé érve, odahívatta Hanna a kocsihoz a kapust.~– Ez
211 40|           calembourral is szolgált.)~Hanna ennyit akart tudni. Visszahajtatott
212 40|             a rejtekajtó kulcslyuka. Hanna megállt hallgatózni. Várnia
213 40|           dalt félbeszakítja ajkain!~Hanna reszketett az emberfeletti
214 40|   nesztelenül felnyitá az ajtó zárát Hanna.~Mielőtt Hanna belépne e
215 40|            ajtó zárát Hanna.~Mielőtt Hanna belépne e szobába, elébb
216 40|           készítette. Egyszer, mikor Hanna grófnőnél volt látogatóban,
217 40|          karikát hánynak a lámpások.~Hanna csak annyit lát, hogy háttal
218 40|          megtámadójára, ő megismerte Hanna grófnőt, s valami gyors
219 40|             kegyetlenül bánni.~Hanem Hanna még jobban megijedt, amint
220 41|         hörgé magán kívül a leány.~– Hanna – nyögé alig hallhatólag
221 41|              a rejtekajtóval, amikor Hanna az embuscade-ból beront,
222 41|           sem számított Fatime, hogy Hanna grófnő mindjárt Erzsébet
223 41|            ért, úgy tapasztalá, hogy Hanna már megelőzte őt a kezdeményezésben.
224 41|            kijövőt.~Ha mondott átkot Hanna Áldorfay fejére, úgy ez
225 41|              Még egyet, barátom; hát Hanna?~– Hát Hanna? – Bizony isten,
226 41|            barátom; hát Hanna?~– Hát Hanna? – Bizony isten, máris gyógyulsz.
227 41|          isten, máris gyógyulsz. Még Hanna is eszedbe jut. – Hát én
228 41|             hiszem, hogy ha megtudja Hanna, hogy te az északi pólushoz
229 41|              hogy amit a törvényszék Hanna számára tartásdíjul meg
230 41|        tőkepénzt bocsáss vagyonombul Hanna rendelkezésére. Ne legyen
231 42|           csinált másolatát vitte el Hanna; az eredetit ő hozta el
232 42|          egymást, a teremből kijövet Hanna odament Incéhez, s azt mondá
233 42|             a sötétben.~Üres agyrém!~Hanna nem őrzi többet az ő lépteit.