Fejezet

  1 1 |     választásra a szép leánynak?” „Te quidem vellem; sed cave.” – „
  2 1 |          volna az apostolok, akkor te volnál a keresztre feszítve –
  3 3 |          Ezért azután Ábel urat, a te nagyapádat, agyoncsapta
  4 3 |      találtam ki. Tanuld meg tőlem te is, hogy azután tudhasd,
  5 3 |       szurkálódni)~– Én ismertem a te apádat. Szentképfestő volt
  6 3 |           városban nyolc garasért. Te is segítettél neki mázolni
  7 3 |             hagyd el fiam, ne állj te az én mesterségembe, tanulj
  8 3 |           eszménye nem született a te öreged agyában. Ez egy élő
  9 5 |        téged, nem! Ne félj semmit, te kis bolond! Azzal mutatóujját
 10 5 |            amit magadénak tartasz, te szegény ember.”~Te szegény
 11 5 |        tartasz, te szegény ember.”~Te szegény ember, aki mégis
 12 5 |            más” az utolsók egyike: te az elsők elsője vagy. Az
 13 5 |          félszeg, nevetséges alak; te egy délceg dalia. Az egy
 14 5 |            vén diákos pennalismus; te pedig egy lángész, ki a
 15 5 |         sohasem fog egyebet bírni; te egy hatalmi pályának bizonyos
 16 5 |            több az a „másik”, mint te vagy: ő bírhatja azt, amit
 17 5 |         vagy: ő bírhatja azt, amit te soha!~„Apage Satanas!”~De
 18 6 |           Senki sem vagy. Nem vagy te élő; csak kenyérfogyasztó
 19 6 |    óhajtást, melynek teljesülése a te bölcsességed előtt lehetetlen.
 20 6 |     leroskadjunk alatta. Állítsd a te őrző angyalodat közénk és
 21 6 |       homlokaink töviskoszorúját a te üdvösséged fénykoronájával,
 22 7 |             mondá Áldorfai Ince.~– Te is? – rebegé az apátúr,
 23 7 |      purgatóriumot is átugorja. De te ismered az Úr szavait Péterhez,
 24 7 |            gúnnyal Gideon –, tehát te nem azért sietsz a vérmezőre,
 25 7 |         hogy ott meghalj! Barátom: te nem vagy „hős”, nem vagy „
 26 7 |             ha igaz az, hogy nem a te zászlódért, hanem földi
 27 8 |         valami kedveset mondani.~– Te olyan szelíd voltál, mindig
 28 8 |         mindig kedvemben jártál. – Te olyan kitűnő tanuló voltál,
 29 8 |         Egy élő könyvtár voltál. – Te minden jutalmat elnyertél
 30 8 |     forintodat őneki küldted el. – Te büszkesége voltál szüleidnek;
 31 8 |             nagy jövő várt reád! – Te úgy énekeltél a kórusban,
 32 8 |       többé a kórusból hangzani. – Te tréfás fiú voltál: felderítetted
 33 8 | kedélyeddel komor társaságunkat. – Te gyönge voltál, de mindig
 34 8 |            mint szülőtlen árvát. – Te kitűnő szónok voltál, egy
 35 8 |     Lacordaire-t vártam belőled. – Te szép költeményeket szerzettél;
 36 8 |          költeményeket szerzettél; te ábrándozó. – És most mind
 37 8 |            tört ki szavaiból.~– És te, rendünknek büszkesége,
 38 8 |        büszkesége, ragyogó világa! Te is elhagysz minket! Milyen
 39 8 |          bámulattal felgerjedve. – Te itthon maradtál? Egyedül
 40 8 |           könny már kihullt, s azt te meg nem történtté többé
 41 8 |          És nem örülök annak, hogy te itt maradtál, azért, mert
 42 8 |          mert csalatkoztam benned. Te voltál a személyes bátorság
 43 8 |            azok fegyvert ragadtak: te egyszerre jámbor lettél,
 44 10|            felebarátom? Hogy mikor te levetetted a skapulárét,
 45 10|       szent Dáviddal a Góliátnak: „Te jössz én ellenem dárdával,
 46 10|          puskával, én pedig megyek te rád a seregek Urának nevével.”~–
 47 10|    órányira. Amint megtudtam, hogy te itt vagy a kispapjaiddal,
 48 10|          jókor jöttem. Látom, hogy te a „boldog végén” fogod a
 49 10|     oroszlánt. Szedközzünk össze a te fiaiddal; látom, hogy azok
 50 10|      meghalva. De hát legyen meg a te akaratod.~Ince „fuvarosai”
 51 11|         Harcolj én ellenségeimmel. Te paizsodat ragadd elő.” (
 52 12|            úgy, – szólt a vezér, – te maradj lovadon, nekem nyújtsd
 53 12|             hogy elváltunk, miként te is; de én azért felismertelek.
 54 12|          értené a dolgot.~– Hiszen te még szerzetes vagy! – dörmögé
 55 12|           dörmögé Gideonhoz.~– Hát te nem az vagy? – felelt vissza
 56 13|          segítsd meg e magányban a te szolgádat! hogy megszabadíthassam
 57 13| végigrepülve a fehér forgatagban: „Te nem jössz velünk: a földön
 58 13|            az elfojtott indulat.~– Te szeretsz engem! Te enyim
 59 13|      indulat.~– Te szeretsz engem! Te enyim vagy! Ha meghalok,
 60 14|           megzsibbadva a lévita. – Te a felszentelt pap, az egyedül
 61 14|  vetélytársa kezét.~– Legyen meg a te akaratod.~A leány pedig
 62 14|           Incének. – Már most vedd te ezt magadhoz, felebarátom;
 63 14|        által. Egyrészt azért; mert te jobban meg tudod azt őrizni,
 64 14|           tudósításom. Mármost ülj te a helyemre, uram, tedd hüvelybe
 65 14|     ágyúpuffogtatásával. Hallottál te már olyat eleget. Vaklárma
 66 16|          Jó napot, húgom!~– Nénéd, te bohó!~A fiatal férfi felsiet
 67 16|         mulatságaim közé.~– Eredj, te gyáva!~– Hiszen megyek is,
 68 16|           fordul a dolog.~– Eredj, te csúnya ember vagy! Ne csókolj
 69 16|          leteszem, ott van otthon. Te nem tehetsz hasonlót, mert
 70 16|          hazaszeretetnek.~– Eredj, te prózai ember.~– Már harmadszor
 71 16|       útlevelet a magyar tábortól, te mindenkivel ismerős vagy.~–
 72 17|     jelenetet akarnak eljátszani a te mulattatásodra, ebéd végeztével.
 73 17|         Bírák, üljetek le! Danton, te vagy a jegyző. Tedd fel
 74 17|           folyosón végig.~– Fogadd te el őket! – súgó Brandlerné
 75 17|          Különb férfi vagyok, mint te!~S volt bátorsága Ince karját
 76 18|    köszönhetjük. De sohasem láttál te ilyen embert. Tudod mit
 77 18|          Tőled kell azt kérnem; de te egyedül azt meg nem adhatod.~–
 78 19|     dicsekedése támadt. Halld meg, te drága por a földben, te
 79 19|            te drága por a földben, te tiszta szellem az égben:
 80 19|            nő a földön. Halld meg, te csillagsugárrá váló lélek,
 81 19|         csillagsugárrá váló lélek, te virággá váló por, hogy leányod
 82 21|       forintot ér.~– Hogy jutottál te ezekhez?~– Elmondom. Mikor
 83 21|           többit könnyű kitalálni. Te a rád bízott szekeret mellékútra
 84 21|            ország kincse? Meg vagy te bolondulva? Ami saját jogos
 85 21|         ellenségnek jut prédául! S te ehhez szégyellsz hozzányúlni.
 86 21|          neked nem kell a pénz, ha te félsz hozzányúlni, ha te
 87 21|           te félsz hozzányúlni, ha te skrupulózuskodol, majd megértik
 88 21|          elé vontatónak.~– Hogyan? Te azt akarnád, hogy az utolsó
 89 21|            ágyút veszélyeztessem a te aranyadért? Az utolsó ágyút,
 90 22|          jogot tart. Azért énekel „Te Deum laudamust”. A háború
 91 22|          lopottat vették el!~– Hát te mivel vagy különb ember,
 92 22|          az nem teszi azt meg.~– S te nem beszélsz róla!~– De
 93 22|        karjai alá.~– Tán vétek az? Te még tán hiszed azt, hogy
 94 22|        szolgálatba álltak.~– Csak „te” ne beszélj – támadt rá
 95 22|         még egy olyan embert, mint te voltál, aki velem bűneim
 96 22|           kimozdíthatjuk helyéből. Te nem hiszed ezt. Pesszimista
 97 22|           eseményekre, s azokban a te roppant tehetségedre: vedd
 98 22|      bontsd; tedd a zsebedbe. Ez a te kineveztetésed az anatóliai
 99 23|     bizonyosan le van tartóztatva. Te eredj a hírrel az Alligatorra
100 23|          egyik; „Ha a sors taszít, te ugorjál!” – „Tedd meg. Dacolj!”
101 23|           Ha ver az a hatalmas úr, te rúgj ki!” – Aztán feljött
102 24|        érzett.~Ince azt mondá: „Ha te meghalsz, én utánad halok!”~*~
103 24|            csábítsák el.)~– No. És te nem fogadod el e megbízást?
104 24|      tengeri útnak? kockáztassam a te egészségedet, az én reménységemet?
105 24|             hogy én itt maradok, s te elmégy egyedül. Hiszen jó
106 25|          hogy meghaltál. Nem érted te már a hazádfiait, akik,
107 25|    bátorságukat. Idegen ember vagy te már odahaza.”~De még egyszer
108 26|            alak. Serena! Csakugyan te vagy az? Látsz engemet is?
109 27|         szózat odabenn: „Mit nézed te e csodaszép tüneményt?”
110 28|    véletlen! Ezért összecsókollak. Te nem is sejtetted, úgye,
111 28|          volna a mi Áldorfainkkal. Te! Minő látvány lett volna
112 28|      éjszakai vonatot választani a te utazásodra, egymagadban!~
113 28|           Miért foglalta volna le, te tolpats?~Vencel annak tudta
114 28|            édes Vilmos, nézz utána te, hová lettek a hírlapok
115 28|     imádatom adóját le ne rónám. S te mégis azt mondod nekem,
116 28|         inté Helenét Walter Leó –, te már egész siralomházat csinálsz
117 29|      nektek semmit mondani.~– Csak te gyere le szaporán. Majd
118 30|        Muki cimboránk a kibocsátó: te léssz rajta a forgató. Egész
119 30|            Muki az enyimet.~– Csak te nyugodjál meg benne. Ennek
120 30|        pajtás”-nak, hogy „én biz a te váltód hátára nem írom a
121 31|       embert), s azt mondá neki:~– Te szépen kifizetted őexcellenciáját
122 31|           kell az intézet élére, s te az vagy. Ez aztán nem kormányhivatal;
123 31|      tenger mélysége megszólalt!~– Te szóltál! Te küldted ezt
124 31|          megszólalt!~– Te szóltál! Te küldted ezt nekem!~Áldorfai
125 31|    közellétét el nem tagadhatta.~– Te vagy itt! Te vagy velem!
126 31|         tagadhatta.~– Te vagy itt! Te vagy velem! Te viszesz magaddal!
127 31|           vagy itt! Te vagy velem! Te viszesz magaddal! Megnyílt
128 32|            igaza van – monda. – Ma te vagy itt a nap hőse. Már
129 32|    sajátságos ügyekről beszélni.~– Te a mi embereink apraját-nagyját
130 32|           város felőled beszél, de te nem beszélsz magadról semmit.
131 32|            érdekel, hogy ezáltal a te száműzetésed is véget, ér.~
132 32|           előre nem halad.~– Tehát te vissza akarod utasítani
133 32|        érdekelnének, sem azt, hogy te magadat oly kevésre becsülnéd,
134 32|      sorssal!~– A sorssal?~– Igen. Te azt követeled az Úristentől,
135 32|          tartsa meg a szimmetriát. Te azt hiszed, hogy amit a
136 32|     védelmezni, s ez: saját magad. Te nagyon megcsalod magadat.~–
137 32|       viszlek el magammal. Nemcsak te csalod magadat, hanem Hanna
138 32|            azt tudja felőled, hogy te egy amerikai nyugalmazott
139 32|        dolog.~– Ez való.~– Azonban te meg másfelől így találgattad
140 32|       Kinek kell ilyen hozomány?~– Te nem hiszed, hogy lehetnek
141 32|          hiszek. S tudom azt, hogy te negyven esztendős vagy,
142 32|      legnagyobb akadály köztetek a te saját kedélyed. Te mélyen
143 32|      köztetek a te saját kedélyed. Te mélyen tudsz érezni, akárhogy
144 32|           akinek minden gondolatja te voltál, aki csoda és tünemény
145 32|       csoda és tünemény volt, amit te megszokott dolognak vettél.
146 33|         hölgy elé azzal a szóval: „Te adj oda értem egy egész
147 33|        kaptam egyszer egy csókot a te feleségedtől, bár még most
148 34|         azt, hogy szolgáló. (Ugye, te „Hajdani”, mikor vége volt
149 34|          mosolyogva jegyezni meg: „Te most ugyebár azt gondolod,
150 34|          származik belőle, hogy ha te befolyásod által az engedményt
151 34|         furcsa név.~– Ne bajlódjál te a névvel. Előkelő nagybirtokos
152 34|          köté ki.~– Akkor legalább te sem fogsz egész nap az íróasztalod
153 34|          fogod találni, hogy mikor te a consorsaiddal együtt a
154 34|            zavarná meg a nótát, ha te egy füst alatt egy kegyetlen
155 34|        tenni. Hanem az egyenesen a te feladatod. Abból a forradalmi
156 34|          mi jól, hogy semmi sincs. Te magad tudod legjobban, aki
157 34|      játszani nagy jelszavakkal? A te nyilvános jellemednek legkisebb
158 34|     legkisebb kárára sem lenne, ha te a most folyó büdzsévita
159 34|            háromszázezer forint.~– Te csak tréfálsz?~– Annyira
160 34|         vagyok győződve róla, hogy te mint országos képviselő,
161 34|      helyezte el; hát csak tedd el te nyugodt lélekkel a rád eső
162 34|           essék rám az átok súlya! Te annyit tudsz a dologrul:…
163 35|            megfogja, s azt mondja, te vagy az, akinek engem ki
164 35|           Bauernhass grófot, hogy „te, máskor, ha összejössz Áldorfaival,
165 35|          De hát mármost mivel vagy te boldogabb ember, mint voltál
166 36|      kiengesztelődve tér vissza.~– Te nem ismered őt, ha azt hiszed.
167 36|      kanonizálnak, ha megtudják.~– Te csak tréfának veszed az
168 36|           légy gyermek. Ne szaladj te most Hanna után, ha vallásos
169 36|            velem; látogassuk meg a te kis gonosztevő démonodat:
170 36|         démonodat: szép Fatimét.~– Te járatos vagy hozzájuk?~–
171 36|            Belle Ange úr?~– Eredj, te istentelen!~– Bizony, én
172 36|          sírj, gyermekem! Nem vagy te annak az oka! Állj fel!
173 36|             Nézz bátran a szemébe! Te ártatlan vagy. Ne zokogj
174 37|            nem a haragé szerint.~– Te mondád! Kétféle istent hiszünk.
175 37|          azt kérdi tőlem: „Mi vagy te?!”~– De Hanna; önt a rajongás
176 38|          megdicsőült eszményképem, te csillagsugáros hölgy, ki
177 40|       tükörbe.~– Fogd be a szádat, te szófogadatlan rossz mama.
178 40|        testvéremnek nézi.~– Eredj, te hízelgő macska – szólt naiv
179 40|            én osztrigával tömtem a te itt hagyott vendégeidet –
180 41|            kis gyermek lehetett.~– Te magad is jól ismered őt.
181 41|         híják ez idő szerint azt a te haragosodat?~– Captain Bloomer!~–
182 41|         bámult és ámult:~– Ah! Hát te Fatime miatt hívattad ki
183 41|         fel erre a gúnyolódásra.~– Te szólhatsz nekem így? Te!~–
184 41|            Te szólhatsz nekem így? Te!~– Már mint én, ugye? aki
185 41|         hát gondoltam én azt, hogy te gyerek vagy, akinek ha az
186 41|           szép divathölgyért, az a te nyakad, s nem az én dolgom
187 41|         mindenki ismeri a börzén a te * utcai tündérlakodat? Nem
188 41|               Hanem hát arra, hogy te a vagyonodat mire költöd,
189 41|          hogyan szerzed? – Ince! A te neved a legjobb hírű volt
190 41|      vállalatok jönnek felszínre a te neved ajánlata mellett,
191 41|         most én vagyok az erősebb. Te sikamlós lejtőn jársz! Tagadd
192 41|       eléggé rettenetes-e az, hogy te, Áldorfay Ince, abban a
193 41|     hódítja kezedről azt a leányt, te aláírod velük a szövetséget,
194 41|            bohócot utadba hozta? S te még verekedni akarsz vele?
195 41|       kívánsz tőlem, kedves Incém. Te beteg vagy. Nagyon beteg.
196 41|         ügyed az én kezemben lesz. Te csak a fehér medvékre gondolj;
197 41|            ha megtudja Hanna, hogy te az északi pólushoz utaztál,
198 41|         végett.~– Pokolban töltesz te három hetet, nem Erdélyben! –
199 41|           semmivel adósod maradni. Te most, amíg itt vagyok előtted,
200 41|             Hogy ki tett engemet a te Mentoroddá, tégedet meg
201 41|       Amerikába, hol Grönlandba, s te aztán menj szép engedelmesen,
202 41|         Áldorfay megdöbbenve. – Há te is tudsz Zeüszről?~– Zeüszről?
203 41|       feltétel alatt.~– Halljuk.~– Te még ma semmit sem ettél.~–
204 42|         dobsz-e? kihallgatatlanul? Te dühös szemeket vetsz rám,
205 42|           és szemébe mondja neki: „Te széttépted a legszeretőbb
206 42|  széttépted a legszeretőbb szívet; te sárba dobtad a kínált becsültetést:
207 42|      dobtad a kínált becsültetést: te megöltél engemet is, magadat
208 42|           most fel.~És lehet, hogy te most a jámbor Belle Ange
209 42|            dühödten ordítva:~– Hát te is élsz még?~S egy kegyetlen
210 43|       rózsámé leszek-e?”~…Azé lész te nemsokára!~Egy napon azt