Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Alphabetical    [«  »]
jézus 6
jézushoz 1
jo 8
jó 202
jóakaróját 1
joaquim 2
jób 2
Frequency    [«  »]
213 vagy
211 annak
210 te
202 jó
199 maga
195 ember
195 hát
Jókai Mór
Enyim, tied, övé

IntraText - Concordances


    Fejezet
1 1 | ellenpártot megszöktessék, kedvüknek még az a vágya 2 3 | alakjában a kórnak.~Most azután oka volt az infirmeriában 3 3 | apátúr, talán püspök is. konyhát, jó pincét tarthatsz, 4 3 | talán püspök is. Jó konyhát, pincét tarthatsz, s nem 5 3 | a papsághoz, akkor, mint szófogadó gyermeknek, jutalmul 6 3 | ép szemeket? De hát mire neki az élet, az ifjúdad 7 3 | maradtál, felelj meg: mire hát ez az élet, amely a 8 4 | mellé került, s az magának ülésről gondoskodott, míg 9 4 | belekapaszkodva a lőcsbe:~– napot, felebarátom. Itt 10 4 | hogy egy el nem követett tettel dicsekedjék.~– Nem 11 4 | ember. Nálunk is vannak parókiák; de azokba csak 12 4 | többi.~A jámbor lévitában adag maradt meg a „bennlakói” 13 4 | fizetés, se káposztáskert?~– „ az isten: ki a mezők liliomait 14 4 | mondván Mózessel: „Nem az embernek egyedül élni.”~ 15 4 | már kissé idős; de igen áldott teremtés, és kitűnő 16 4 | áldott teremtés, és kitűnő gazdasszony; a leánya ellenben 17 4 | becsületére válik Sós Márton szívének, s kedvező elővéleményt 18 5 | mi parókiánkban.~– Édes, Csalánné asszonyom! – szólt 19 5 | körülállóknak:~– Mikor olyan áldott két teremtés az anyjával 20 5 | el kellett azt fogadnia. lesz az a kolostor ritkasággyűjteményébe: 21 5 | erdők csendessége nagyon a kísértőnek arra, hogy 22 6 | lévita deszkapalotájában volt megpihenni Incének. 23 6 | szemközt azokra, mik szándékból eredtek.~– Az 24 6 | lelket. Egyetlen leányom, gyermekem lelkét.~– A lélek 25 6 | készen volt e végre. S aztán vég volt ez. A lévita özvegyének 26 6 | Talán mégis jobb volna a Kaszásné ajánlatát elfogadni, 27 6 | ráerőltette a szerzetesre. lesz az erdőben kísérőnek: 28 7 | annyiféle űrmértékű; de mind lesz az, hakézbe kerül, 29 7 | de mindlesz az, ha kézbe kerül, s jut belőle 30 7 | markolatát, és nem törött ketté. fringiaacél volt. És ő úgy 31 8 | az úti eleségnek valót; a öreg gvárdián maga tömte 32 8 | egyenek, igyanak, és legyen kedvük; s maga nem evett, 33 8 | ivott, hanem sírt.~Ennyi gyermeket egyszerre elveszíteni!~ 34 8 | csak kezet sem csókolt a öreg atyának.~Egy óra múlva 35 10| vászonkufferbe bepakolva hordozom. ez – „mikor az ég zörög”; 36 10| az ellenségtől tanulni . Egyéb hasznomat úgysem 37 10| hideg megfontolás. De a kutya is megvész, ha rájön 38 10| feltámadó szélben. Ez is szövetséges. Elrejti a közeledő 39 10| az éjjeli támadás. Nagyon lelkiismeretök volt. Nem 40 10| a barátcsuhás lévita is szolgálatot tehet, mint 41 11| ellenfele földére tapos. katona nem szokta azt kérdeni, 42 11| szuronyt szegezz, és előre!”~A sikert várta az ember az 43 11| várta az ember az öklétül, a szerencsétül, azután meg 44 11| mindig a csapatjával maradt, időben, rossz időben. Ha 45 11| lefekszik a sutba. – Milyen dolga van annak a kutyának! 46 11| sebesültek elszállítására valók. hadvezér előre gondoskodik 47 11| abból fejteni.~A lévita fekhelyet készített a sebesültnek 48 12| a mesterséget. A szükség tanító, s a leleményes ész 49 12| tanító, s a leleményes ész tanítvány.~Csapatjánál volt 50 12| kellett vinnie. A derék, fiúk, kiket a kolostor csendes 51 12| Nem hagyta őket elveszni. kézben voltak.~Serena volt 52 12| érti már ezt a beszédet.~ szerencse, hogy a másik 53 12| pénztárt védelmezni, ezt minden katona helyeselni fogja; 54 12| megcsapatta. Itt veretett huszonöt botot arra a huszárra 55 12| ismerős hang üdvözli.~– A szerencse küldött, kedves 56 12| fagyva.~– Adhatok lovat; lovas vagy: ülj nyeregbe.~– 57 12| Áldorfai úrral, mi régi ismerősök vagyunk.~Azzal 58 12| a kóroda gondviselőnője? , tisztes agg matróna. Öreganyja 59 12| Ah! Valóban, ő az? A öreg nagymama! Akit senki 60 14| megőrizhetem; másrészt pedig, hogy vastag lévén, gondolám: 61 14| volt az ellenség, hanem barát. Mikor másnap délután 62 15| boldog, mint az isten; , mint az isten; csupa szeretet, 63 15| Mellette vitéz társak, pajtások hullnak el az ádáz 64 16| országban, s míg fajának kiváló tulajdonát, a takarékosságot 65 16| erkélyről üdvözli őt.~– napot, Leó!~– Jó napot, 66 16| üdvözli őt.~– Jó napot, Leó!~– napot, húgom!~– Nénéd, te 67 16| mit tegyünk; addig pedig helyen vagy nálam.~Alig 68 16| Ezek is jól harcoltak, s barátnak nem tettek kárt.~ 69 16| komoly összeütközést éreztek ( orruk volt), akkor egyszerre 70 16| hogy unokaöccse érdekében lesz csínyján bánni e hatalmas 71 16| üzleti ügyekben, s nagyon barátságot tenne vele, aki 72 16| Felhordatta számukra ami csak és drága. A finom óborok 73 17| volt az egész. Ön derék, hazafi. De nyújthat ön segédkezet 74 17| hogy itt van! Önök olyan , kedves emberek! Önök megbocsátják 75 17| fejeinket, s tudjuk, hogy helyen lesznek azok ott.~ 76 17| nénikém, kedves bácsikám?~A háziasszony, s az emberséges 77 17| merre tűntek el? A vértesek darabon üldözték őket.~Ez 78 18| vagyont, melyet ésszel és szerencse kedvezésével szereztem: 79 18| meg az életét.~– No, ez volt kezdetnek– mondta Leó. – 80 18| házam van, mely most igen üzleteket csinálhatna, ha 81 18| bekövetkezendők, amiket ön, uram, barátom, elmondott; ez nem 82 19| csókoltak neki. Ah, az áldott Serena kisasszony! Most 83 19| Nagy volt a bámulásuk a embereknek, mikor Ince egyiket-másikat 84 19| pókok selyem szőnyegekkel. volt ott nekik. Az eresz 85 19| papkisasszonydörmögé ijedten Ince nap kívánására.~– Elmúlt 86 19| kívánására.~– Elmúlt az, öregszólt Ince nyájasan. – 87 19| búcsút vettek a kurátortól. A ember, hogy megmutassa tiszteletét, 88 19| örömem sincsen.~– Miért, öreg?~– Nem lehet ennek 89 19| öreg?~– Nem lehet ennek vége. Annyi az ellenségnél 90 20| jól teszik; egy becsületes hazafival több lesz odafenn.~ 91 20| perc szülte lelkesedés. ott, ahová vezérem küld, 92 21| fedik a máléültetvények: menedék most azoknak, akik 93 22| kilátszottak a tömeg közül, azoknak volt azt a fejet megőrizni.~ 94 22| vendégszeretet piláfját sem szidta; volt az, mert megosztotta 95 22| istent, aki számukra egy kis hazaemlékeztető „szépasszonyfőztét” 96 22| férfiaknak, főzött nekik, s kedvet adott hozzá.~Irigylésre 97 22| ismerős arc fogadta ott. helye volt. Ince ment Vely 98 23| szóba sem állt, s csak midőn messze eveztek már a hadihajótul, 99 23| siralomházba tett szegény bűnösöket étvággyal falatozva ülni 100 23| falatozni.~Még azután olyan volt, hogy egy kis szórakozásról 101 24| jellem volt. Lehetett nála szívet találni, csakhogy 102 24| más nagy városban nem lesz nekik letelepedni. Sok pénzök 103 24| Franciscóban is megkísértheti. lesz korcsmát nyitni. Csakhogy 104 24| túlsó oldaláról? Ő a mi barátunk, s mi vagyunk az 105 24| barátunk, s mi vagyunk az ő barátjai. Ő minket táplál, 106 24| száműzötteknek menhelyet és ilyen bort adott.~Ittak ünnepélyes 107 24| gazdasszonyra, akik azt a bort termesztették. Hozzá 108 24| elrontott, amihez hozzáfogott.~ feleség rendesen szokta 109 24| ha a férj levelet kap. S férj meg szokta azt mondani 110 24| te elmégy egyedül. Hiszen helyen hagysz. Barátaink 111 24| az asszony egyre szebb. kedélyű nőknek az a kiváltsága 112 24| vége lett a háborúnak.~– De volt a káposztafejek szavára 113 25| világon. Dehogy nincsen.~Van a istennek olyan fehér lovacskája 114 25| ez a darabokra tört szív.~ nemtője: a kétkedés még 115 25| Maradj ülve! Ne halld meg a emberek hívását! Izend meg 116 25| adott magában az orvosnak. volt őt arról a helyről 117 25| alásüllyed az óceánba. Aztán éjt kívántak egymásnak, 118 25| szemét is megcsókolja. „ éjszakát, kedves, jó éjszakát!”~ 119 25| megcsókolja. „Jó éjszakát, kedves, éjszakát!”~Éjfél után volt 120 26| piros födelű ház. Milyen lehet ott elbújva lenni!~ 121 27| utazókhoz tartozott.~Ince asszonytartó ember volt; 122 27| a közeli pórlakba, ahol lesz várakozni addig, míg 123 28| volna semmi baj. Csináljunk arcokat előtte.~Ezekből 124 28| grófnő, ha az utóbbinak arcot kell mutatni, nevetni, 125 28| hogy ez az ő ismerőse mégis mértékben blagueur. Hogyan 126 28| a pénzt azért, hogy egy tettet követtem el, holnap 127 28| hogy valakin kitölthesse kedvét.~– Látod, micsoda 128 28| sejtetted, úgye, hogy minő barátunkkal utazol?~Hanem 129 28| felvett fényképei, rokonok, barátok. Helene bárónő szeretetreméltó 130 28| Nőknek, akik szenvednek, nem magasból alánézni. A repülés 131 28| Kertészkedtünk szegény angyalommal együtt. Mikor 132 28| volt az igaz; de Incének volt azt hinni, hogy úgy 133 29| isten, mégis annak a három embernek volt igaza. Ez 134 29| a foga fáj?~Mindrégi ismerősök.~– Azért nem ismertél 135 30| mindez nem így volna, ha a gondos feleség megvolna, 136 30| kitüntetéseivel.~S ez a hír magánéletre is kihat.~ 137 30| sípoltja Caesarine. – Szegény Gideonomé. Ilyen korán jutott 138 30| már mi csak maradjunk a kassai sonkánál.” Többet 139 30| valaki meg merje mondani a pajtás”-nak, hogyén biz 140 31| sok idő múlva egy hajdani barátja a kolostori időkbül, 141 31| add át majd a válaszodat. éjszakát.~Incének ez az 142 31| mesterség; óvom önt, mint barátja, hogy ha önnek a 143 31| irigykedése a másikra? A barát figyelmeztetése-e 144 31| Leónak; abban ez volt:~„ barát! A küldeményt köszönöm. 145 32| Újvilágban. A magyar, még ha dolga van, sem tud véglegesen 146 32| önnek lakhelyül valami olyan csöndes várost, ahol az 147 32| szabadalmánál fogva, minden társaság nyitva áll előtte: 148 32| azonban nem lett volna tőle ízlés, de choquirozása a 149 32| az megtörténnék. Hanem én barátod vagyok, neked nagy 150 33| találkoztam az utcán, „isten nap!” helyett mindegyik 151 33| összecsókolta annak arcát, kedvében féktelenül kiáltozva: „ 152 33| az oroszlánt.~– Hát az is leszvágott vissza. – 153 34| magasztalja is, hogy milyen , de csak nem úgy van az!~ 154 34| étkező társ az asztalnál. szerencse, ha az asszony 155 34| tekintélyes nagy úr. Nekem régi ismerősöm. Mihelyt beállsz 156 34| pörkölni a borszeszgépen. Az is a fejfájás ellen.~Ince aztán, 157 34| is furcsának találta.~– ! Majd mikor rám kerül a 158 34| az olló):~– Lássa, milyen volt, hogy nem indultam 159 34| helyzetnek. A közönség is vásárt tett, mert a pénzét 160 35| civilizált társaságban, s szerencse lesz, ha a saját 161 35| fáznak, mikor látják (még a barátai is); mind azt hiszik 162 35| ellene. Aztán karon fog, pajtásainak bemutogat; vidám 163 35| cserebogárról”.)~Ez az ő tündére, az emlékezet, ismét 164 35| zenitje és nadírja volt a kedvben és a bánatban. Haját 165 35| efelől.~Amint a hölgyeknek estét kívánt, Belle Ange 166 36| megrántotta Incét, hogy lesz innen elmenni. Azonban 167 37| Budapestre hazatért, hogy lesz nejét minél előbb elküldeni 168 37| között nemcsak arra szokott lenni, hogy egészségüket 169 38| adta nekem ezt a nevet.~– . Legyen. Serena.~– Tehát 170 39| vendégszerepelni, hát csak fizesse ki a Belle Ange úr adósságait.~ 171 39| elviszem Meránba.~– Köszönöm. lesz! – felelt Hanna 172 39| nézve többé…~S az milyen !~A elveté magától e jobb 173 39| a postamesterhez: a régi tarokkkompánistához, akinek 174 40| azok hívek: nem azért, mert emberek, hanem azért, mert 175 40| idejekorán hajótörést szenvedve, szerencse volt ránézve, 176 40| elmondani, hogy mi minden lesz ma vacsorára!~– S nem 177 40| Caesarine.~– Miért ne? Az igen !~– Engem meg nem csókolsz 178 40| másodmagával feleljen meg. A bor meghozta akedvet 179 40| meg. Abor meghozta a kedvet közéjök. Vacsora 180 40| Leghamarább megfutott a monsieur Belle Ange, aki 181 40| ugyan, de akinek szabad barátságban lenni azzal 182 41| biz azt, sőt érezte is. A Belle Ange úr is előjött, 183 41| kaszinótag lenni, nemes ember, barát lenni. Egy arcul ütött 184 41| Pedig sohasem volt olyan alkalom, mint most, egy 185 41| hogy ez a párbaj, mely két barátja között fog lefolyni, 186 41| innen elfuss, az nagyon lesz; mégpedig amilyen gyorsan 187 41| tapasztalataid, vas türelmed, szíved a vállalkozók vezérfényévé 188 41| és pap kezébe jutottál, helyen vagy ott! Ne félj, 189 41| célzás nagyon odatalált.~– . Tehát, hogy meggyőzzelek 190 41| iszol, ahogy becsületes, lelkiismeretű ember szokott 191 42| nem lesz itten.~Voltak még barátai, akik sajnálták.~ 192 42| magát.~A Práter széléig távol van; neki rövid volt 193 42| Ince most már kevesebb reménnyel haladt fel a lépcsőn 194 42| ártalmatlanná tenni.~De ahhoz nem volt közeledni asszonytul 195 42| magától összeomlik.~Még szerencse, hogy a többi 196 42| Innocentim? – szól szelíden a barát hangja.~És eléje lép 197 43| barátjától a megszabadítást.~ volt utána ereszkedni az 198 43| láthatta őt. Odament hozzá a öreg; megcsókolta a homlokát, 199 43| Áldás neki az álom. Ő igen alvó különben.~Ő! mindig 200 43| fölébredt. Nem kíván ön neki reggelt?~Leó tette azt, 201 43| lehet őt csalni tavasszal a idők alatt a szabadba, az 202 43| Akárhol van, bizonyosan helyen van. Volt ő már öntül


Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License