Fejezet

  1 1 |            oda az indítványt Gedő.~De hát ki ne vállalkozott volna
  2 1 |              rá? Én is. Más is.~Pedig hát se egynek, se másnak nem
  3 1 |              feszítve – Pilátus!~– No hát legyek én Pilátus – szólt
  4 1 |               az ingujjakat. – Jertek hát ránk, és dűljön el itten,
  5 3 |             arcot, az ép szemeket? De hát mire jó neki az élet, az
  6 3 |         maradtál, felelj meg: mire jó hát ez az élet, amely a mienk?
  7 4 |              együttvéve „kevés”.~– De hát meg lehet ebből élni?~–
  8 4 |           kalocsai érsekségből; hanem hát erre is akad ember. Nálunk
  9 4 |         Furcsán járt az velem nagyon. Hát amint az új világpolgár,
 10 5 |              Édes Kaszásné asszonyom! Hát tud ön haragudni egy kisgyermekre?
 11 6 |            darab szűzmáriás arany. De hát minek vitte ő magával azt
 12 6 |           mehessen ki a faluból.~… De hát engedi őt elmenni Sós Márton? …
 13 6 |             bűn.~– Ön talán csalódik. Hát a Megváltó, hát az apostolok,
 14 6 |             csalódik. Hát a Megváltó, hát az apostolok, hát annyi
 15 6 |           Megváltó, hát az apostolok, hát annyi vértanú nem azzal
 16 6 |              ott kínhalálát várja be? Hát akik küldetésükben előrementek,
 17 6 |       elcsüggedve kérdezé magától~„Mi hát a vétkem, hogy úgy megrettenék?”~ ~
 18 7 |             elpusztulását megjósolád. Hát a mi szívünk erősebb lehet-e?)~
 19 7 |              világhírű hadseregeit.”~„Hát 1526-ban! Hát Mohácsnál!
 20 7 |          hadseregeit.”~„Hát 1526-ban! Hát Mohácsnál! Ahol Tomory érsek
 21 9 |   abszolutizmus legyen a világon.)~De hát ha tízezer myrmidon vagy
 22 9 |             is gyógyítá: meghalt.~…Ez hát a csatatéri halál!… Mit
 23 10|         seregek Urának nevével.”~– De hát miért nem maradt ön otthon,
 24 10|              mellére hanyatlott.~– No hát tudd meg. A hadjárat kezdetén
 25 10|           kezdé a szavát Sós Márton.) Hát ki tudja azt, hogy mi történt
 26 10|             emberek azok meghalva. De hát legyen meg a te akaratod.~
 27 10|             borzalomrul hírt mondhat. Hát aki sorsjegyet vesz? Az
 28 11|             elfacsarodott keservében. Hát két ágyúteke elég ennyi
 29 11|             lehúzta a fejét előlük.~– Hát ezek az én testvéreim? –
 30 11|              kiáltó e szókat:~– Fiúk, hát örökké akartok-e élni? Utánam,
 31 12|           győzni, azt már látom:győzz hát a lábaiddal. Folytassuk
 32 12|         viszonzá erre Ince ridegen.~– Hát legyen az ő címe is ápolónő,
 33 12|           mosollyal felelt.~– Furcsa! Hát az én asszonyom.~Ince összeráncolta
 34 12|                  dörmögé Gideonhoz.~– Hát te nem az vagy? – felelt
 35 12|            palástját, mint aki fél.~– Hát az nem egy nő ott, akit
 36 13|               is el vannak veszve. De hát mit is védelmezek én ezen
 37 13|           szív elszokni a dobogástól, hát szűnjön meg verni. Ha nem
 38 13|      hozzászokni a szégyenpiruláshoz, hát halaványuljon el örökre.~
 39 16|               valami kedvese lehet.~– Hát téged mi hoz ki Pestről? –
 40 16|        kerülni, s úgy haza Prágába.~– Hát végképp itt hagyod Pestet?~–
 41 16|            Még németnek néz valaki.~– Hát hisz az igaz.~– De kémnek
 42 16|              kémnek fognak tartani.~– Hát az meg nem igaz.~– Olyan
 43 16|             Leónak.~– Éljen a hegy!~– Hát éljen a hegy!~Még egy pohárral.~–
 44 17|            vagyonukat elkobozni.~– De hát hol a hazának itt olyan
 45 17|        elfutott – mind.~– Szép tőlük! Hát azok is úgy jártak velünk,
 46 17|            huszárság.~– Hogyan? uram, hát az a banderiális huszárság
 47 17|     Mária-huszároknak is neveznek? De hát akkor az önök vértes csapatja
 48 17|          nyaka, fogd meg, akaszd fel, hát akkor éppen belefut a veszedelem
 49 18|          szólt közbe Ince.~– Hanem ez hát csak a legközelebbi jelen.
 50 18|               s megy zászlója után; – hát a vezérek, kiknek nevét
 51 19|        magukat a vitéz uraknak.~Pedig hát szegény „Dudaiak nem élhetnek,
 52 19|           akkor sem hajaztak hozzá.~– Hát kurátor uram hová lett? (
 53 19|             táborban elesik közülünk. Hát ő mikor jön haza?~– Otthon
 54 21|              Ince.~– No jól van. Most hát légy becsületes ember, s
 55 21|               Mit?~– Ezt a kincset.~– Hát a tied ez?~– Úgy? Nem hagytad
 56 21|            Nem hagytad végigmondanom. Hát ezen az éjszakán a pajtások
 57 21|               velem a szerencse.~– De hát mi szerencse az rád nézve?~–
 58 21|               hogy nem az enyim.~– No hát az enyim! Ha az országé,
 59 21|              ágyúd elől a lovakat. De hát az a szekér mit vétett?~–
 60 22|            alá a futó szemei elől.~De hát arra emlékezünk-e, hogy
 61 22|               a lopottat vették el!~– Hát te mivel vagy különb ember,
 62 22|          lakomára hívat magához.~– No hát, mondd meg őexcellenciájának,
 63 22|           hasznát vedd; ha pedig nem: hát tedd el emlékül, foglaltasd
 64 23|            tehát osztrák területen.~– Hát ez nem az Alligator?~– Nem.
 65 24|              Ő lelkész volt elébb. No hát itt is lehet az megint.
 66 24|            téve, mintha azt mutatná: „hát én?”~– Az semmi baj – szólt
 67 24|              ő komolyan beszélt.~– No hát ha ez nem tetszik, próbáljunk
 68 24|              se skalp! Mihez kezdjünk hát? – Ön, mistress, úgy tudom,
 69 24|             szemét kiütni.~– Jól van. Hát már most találjon ki ön
 70 24|              magas politikába vág. De hát aki bort ád a vendégeinek:
 71 24|               tőle – bor nélkül is; – hát még bor mellett!~Ince kedélyén
 72 24|          ráncot csinálnak a homlokán?~Hát hiszen Ince nem csinált
 73 24|          nincs elég csábító ereje. De hát a távolról jövő híreknek?
 74 26|            azzal leült a hölgy mellé.~Hát Ince azt sem bánta: nem
 75 26|             bárdot is ki lehet venni. Hát nem süllyedt volna el? A
 76 27|             omló könnyeit elrejtse.~– Hát nincs senki, aki segíteni
 77 27|               azt mondá magában Ince: hát mi közöm nekem ehhez a bajhoz,
 78 27|       Kegyeskedjék a nevét aláírni.~– Hát az én nevemben fogalmazta?
 79 28|             kérdezé Ince elbámulva.~– Hát biz a rendőrbiztostul.~–
 80 28|    ittmaradásra. Holnapután odább! De hát segítünk ezen. Ön nem száll
 81 28|          Micsoda façyon de parler ez? Hát ennyivel tartozom én önnek?
 82 28|           ennyivel tartozom én önnek? Hát szabad önnek máshová szállni
 83 28|           lett volna neki megmutatni: hát ehhez itt mit szólsz? Nos,
 84 28|            azok még nem érkeztek meg. Hát menjen a szerkesztőségbe,
 85 28|            Jézus, Mária! Mi az?~– No, hát mi az?~Pedig csak Vencel
 86 28|             Micsoda ijedt képpel jön? Hát mi történt? Tűz van? Kiáradt
 87 28|          Rieger beszéde volt benne.~– Hát a hivatalos lapot is lefoglalták?
 88 28|              ünnep volt tegnap, mama, hát nem jelenhettek meg a lapok!~
 89 28|             vagyok, vagy ateista? No, hát melyik vagyok? A hét bolond
 90 28|            Helene is unszolni kezdé: „Hát valami ünnepélyes komoly
 91 29|              azzal valakit fejbecsap, hát az mehet magát beíratni
 92 29|             őt ilyen nagyon ünneplik. Hát már annyira megfogyatkoztak
 93 29|              nevetni kellett rajta.~– Hát aztán a cilinderes spicliből
 94 29|                  tódítá Ince.~– Hanem hát már most gyere le a tisztelőidhez.
 95 29|            hiszik, hogy alszol.~– Én? Hát nekem szólt a megtiszteltetés?~–
 96 29|            szólt a megtiszteltetés?~– Hát ki a hét-világ csodájának?
 97 30|              hátramaradottat!~Azonban hát Caesarine „özvegy”; ha ugyan
 98 30|             hiszen keresztleánya!~Azt hát megtette neki.~Még aznap
 99 30|               új választás lesz.~– De hát mi közöm nekem Mike-Bogyóval?
100 30|               köze sincs hozzá, hanem hát Mike-Bogyón a konzervatívek
101 30|     Schafskopf megbukik egészen.~– De hát mi mit nyerünk vele, hiszen
102 30|            költségek előteremtésével, hát mármost megtanulta. Még
103 30|               elbámulva Ince.~– Nekem hát. Én akarok erre kétezer
104 30|               takarékpénztárbul.~– De hát akkor minek írattad rá az
105 30|               felveszi a papi csuhát, hát megkapja a kalocsai érsekséget.~–
106 30|               megtudni, hogy mi lehet hát az az okosabb dolog, amire
107 30|            melódiára vonatkozott, ami hát zenészeti ízlés dolga. Hanem
108 31|              magától ez ajánlatot.~No hát jól van. A viszontlátásig!~
109 31|            múltkor apró pénzzel.~– De hát ki beszélt olyant én felőlem
110 31|               a vonalozáson kezdenie; hát a részvényrajzoláshoz azt
111 31|       énekelnek, hogy el ne ragadják? Hát aki énekel, az mind szirén?
112 32|       fájdalmaiból; mindenki megtért, hát ő minek dacoljon odakinn
113 32|               ha megharagudott.~– No, hát hol vannak a fegyverek,
114 32|         utaztam.~– Ez száraz felelet. Hát nem azért küldték be önt,
115 32|              azok, ugye? Meglehet. De hát mondja meg ön, igazán, miért
116 32|               Nem ám, hanem az enyim. Hát hogy mondjak valamit: nem
117 32|          Incét férje bevezette hozzá. Hát még mikor megtudta a gondviselésnek
118 32|                de nem karmol velük. – Hát még az úrhölgyek! Itt van
119 32|          neked, hogy mármost kezdj el hát sorba udvarolni valamennyinek.
120 32|               haza kellene már hívni, hát bizony itt rekedsz Prágában
121 32|           hangulatra a beszédet.~– De hát annyira meguntál már, hogy
122 32|               a magad helyén.~Azonban hát abban maradt a dolog, hogy
123 32|              szeme közé kell nézni.~– Hát legelébb is nem hiszem én
124 32|           asszony is „comtesse”.~– Mi hát?~– Egyik sem.~– Nem nő és
125 33|           mesterséggel szivattyúzgat; hát ennek nem lehet más vége,
126 33|              egy kézszorítás árán?~De hát nincsen-e a gazdagok, a
127 33| felébresztették benne az oroszlánt.~– Hát az is jó lesz – vágott vissza. –
128 33|              az egy asszony is! Hanem hát most gyere, csókolj meg
129 33|              Hanna irányában.~– Hanem hát mármost lássunk a prózai
130 34|             pedig a bankárok dolga.~– Hát az én dolgom micsoda? –
131 34|              úgy, mint idebenn. Minek hát játszani nagy jelszavakkal?
132 34|            azt neki.~– Hova gondolsz? Hát fogadhatunk el mi ezen a
133 34|             én békés hazafi vagyok!”, hát csak azt fogja vele elismerni,
134 34|              nem kellett ez az üzlet. Hát mi kellett neki benne?~A
135 34|                  De ne ejts kétségbe, hát miért kapjak én háromszázezer
136 34|             háromszázezer forintot?~– Hát azért, amiért én, meg Bauernhass;
137 34|         voltunk az engedélyesek.~– De hát kitől raboltuk mi ezt az
138 34|               értem”.~– No, ha érted: hát akkor tudod azt, hogy amit
139 34|              és biztosan helyezte el; hát csak tedd el te nyugodt
140 34|            Áldorfai megbotránkozva.~– Hát, tudod, csak úgy tanácsképpen
141 35|     ellenségekből legfeljebb irigyek.~Hát még a feleség otthon. Annak
142 35|           neked «jobban tetszik».”~De hát honnan tudhatta azt meg
143 35|            tenger megharagudott.~(„De hát mármost mivel vagy te boldogabb
144 35|        korszerű fejtegetésével.~Pedig hát kíváncsi volt.~Az előkelő
145 35|            művésznő erszényébe. Hanem hát kemény volt az ő szíve;
146 36|         Bécsben.~– Miféle galibába?~– Hát ez a természet naiv csodagyermeke,
147 36|              No, én azt nem tenném.~– Hát mit?~– Bosszút állnék mind
148 36|            nem mondanak nekik ellent, hát kigyógyulnak belőle maguktól.
149 36|               fel akart akasztatni!~– Hát hiszen nem vagyok én a zsidó
150 36|               Yota és a többi. – Nos, hát eljössz velem holnap mademoiselle
151 36|             két éjpillangó szárnya.~– Hát úgy, hogy azóta a sógorasszonyom,
152 37|             kezeit ajkaihoz emelve. – Hát örökké tart-e ez?~– Nem.
153 37|              lát bennünket senki!… De hát nincs-e senki e széles magas
154 37|          erénye, akik nem hisznek. De hát azt hiszi ön, hogy ez önnek
155 38|           pirrhuszi győzelem lesz. De hát csupán eszménykép-e Siegebert
156 38|               imádkoztam, hogy legyen hát boldog az, akihez gondolataim
157 39|           valamerre vendégszerepelni, hát csak fizesse ki a jó Belle
158 39|      ajándékba kapott úrilak! Mi kell hát ennek a hölgynek?~Ennek…?~…
159 39|           neje őt még nem is ismerte. Hát talán szobor volt az, akit
160 39|         kocsisra. – Fordulj vissza!~– Hát nem Galíciába megyünk?~–
161 40|           tartom e kulcsokat ottan.~– Hát másutt nem kutatják fel?~–
162 40|           írta maga azt a levelet.~De hát őrjöngés szállta-e meg a
163 41|           rétbe hajtotta az ezrest.~– Hát ön nem határozta el magát
164 41|               azt mondani neki:~– No, hát végezzük be azt a tusát,
165 41|            Leó bámult és ámult:~– Ah! Hát te Fatime miatt hívattad
166 41|            odavezettelek hozzájuk. De hát gondoltam én azt, hogy te
167 41|        kerülve juttasd hozzá. – Hanem hát arra, hogy te a vagyonodat
168 41|            Meggondolod a dolgot. – De hát nem eléggé rettenetes-e
169 41|         félmilliót tehess a lábaihoz! Hát nem isteni gondviselés volt-e,
170 41|       alkuszom.~– Még egyet, barátom; hát Hanna?~– Hát Hanna? – Bizony
171 41|          egyet, barátom; hát Hanna?~– Hát Hanna? – Bizony isten, máris
172 41|               Hanna is eszedbe jut. – Hát én azt hiszem, hogy ha megtudja
173 41|          fogja kérdeni tőled, hogy de hát mi neked ez a Walter Leó,
174 41|               magadat meglátod. Hanem hát jegyezd meg magadnak, barátom,
175 41|            még ma semmit sem ettél.~– Hát ezt már megint honnan tudod?~–
176 41|              eszem!~– Tudják! Mármost hát ha engemet meg akarsz afelől
177 42|              a dolgot, vagy ha tudja, hát nem sokat bánja.~De hát
178 42|               hát nem sokat bánja.~De hát Gideon sértő levele?~Az
179 42|            eltemetni. Ha a férfi nem, hát a nő!~Felöltözött látogatáshoz.~
180 42|               a szép szemeket illeti, hát hiszen senkinek a világon
181 42|           órának, dühödten ordítva:~– Hát te is élsz még?~S egy kegyetlen
182 43|            kapitánya?~– Igenis.~– No, hát csak akasztasson fel szaporán!~
183 43|             adtam, hogy nem mozdulok, hát az elég. Sehol a világon
184 43|             hogy nem szakítom azt el; hát meg vagyok bilincselve.
185 43|             akarja őt mérgezni. Pedig hát íme, tekintsen bele a recipébe.
186 43|            szól ön? Hisz nincsen itt! Hát nem látja ön, hogy nincsen
187 43|        ordítozik olyan tele torokkal! Hát elment önnek az esze? Azt
188 43|               hogy bolondnak tartsák? Hát illik ez: egy tisztességes
189 43|                s azt mondá:~– Ugye?~– Hát persze, hogy úgy! Hát illik
190 43|                 Hát persze, hogy úgy! Hát illik ez öntül, kikiabálni
191 43|       leghívebb asszony a világon? De hát hol van ő most?~– Akárhol
192 43|            megint egyesülhessen vele? Hát mikor az egész földteke
193 43|            Ezt mind elfelejtette már? Hát ki az a nő, akit ön félt?
194 43|               Micsoda? Óh, nem! Ugye? Hát mi? Egy szent! Egy hitvestárs!
195 43|      hitvestárs! Vajh igen! Ugye? No, hát legyen Istennel, és ne lázongjon.