Fejezet
1 16| üdvözli őt.~– Jó napot, Leó!~– Jó napot, húgom!~– Nénéd,
2 16| meg, hogy ő kicsoda, ha Leó meglepetten fel nem szisszen: „
3 16| ellátása végett? Öcsém, Walter Leó bankár Pestről, felvezetendi
4 16| emeleti szobákba Walter Leó, tetszésükre bízva, ha netalán
5 16| Elmondá a vezérnek, hogy Leó öccse Galíciába akar menni
6 16| miknek úgy látszik, hogy Leó tudja a folytatását, ha
7 16| pénzemberek óvatosak. Walter Leó a legtöbb arcot ismerte
8 16| pillantott hátra Walter Leó felé.~– Asszonyom! – kiálta
9 17| Egy kis tévedés~Walter Leó meg sem mozdult a helyéről.~
10 17| a kezeit.~– Az én öcsém, Leó?~– Igenis. Walter Leó bankár.
11 17| öcsém, Leó?~– Igenis. Walter Leó bankár. Nem ön maga vallotta-e
12 17| jelenlétében, hogy Walter Leó bankár Pestről menekül Galíciába?
13 17| hozzáért kezével Walter Leó hajfürteihez, mint Delila,
14 17| rándultak felfelé.~Walter Leó most már tudta, hányadán
15 17| kacagott közbe Walter Leó. – Tehát papot is hoztak
16 17| megbocsát? – esenge Caesarine Leó lábaihoz csúszva térdein.~–
17 17| ide kölcsön a borotváját!~Leó önkénytelen elnevette magát
18 17| jól ismerte az embereit. Leó szótlanul előkereste útitáskájából
19 17| dűlt le a pamlagra, míg Leó szótlanul járt alá s fel
20 17| beszélni, hogy mikor Walter Leó legelőször meghallotta a
21 17| erkélyre, megnézni, hogy mi az?~Leó is utána ment.~A kastély
22 17| s a rajta kihajló Walter Leó úgy tapasztalá, hogy az
23 17| lesz itt a csatatér!~Walter Leó úgy érzé, mintha valakinek
24 17| miféle rangbeli tiszt?~Walter Leó eléje siet, s üdvözli őt
25 17| sincs, uram – felelt Walter Leó.~– Nem is volt itt?~– De
26 17| áldotta aztán magában Walter Leó bankár azt a principálist,
27 17| hazaárulót rögtön fogd el!~Walter Leó a fékezhetlen indulat dühével
28 17| benne! – kapott rajta Walter Leó.~De Gideont dühbe hozta
29 17| Halál az árulóra!”~Walter Leó most kezdett reszketni először.
30 17| közönyös lett ez ránézve.~Leó befogatott útikocsijába,
31 18| találjon rájuk?~Mikor Walter Leó Gödöllőn megkapta a szabad
32 18| mint baráti zálogot.~Walter Leó egy pompás solitaire-t vont
33 18| szegényén cégér.~Walter Leó a fejét rázta bámultában.~–
34 18| visszakerült.~– Hiába, no – mondta Leó –; az asszonyok csak jobban
35 18| agapé? – kérdé tréfásan Leó. (Az első keresztények üdvözlő
36 18| Ez nem minden – kötödék Leó. – A hajdankorban, mikor
37 18| jó volt kezdetnek– mondta Leó. – De én még tovább akarok
38 18| hangosan kacagott mind a kettő.~Leó vállát rángatta.~– No nézd –
39 18| másikkal annak jobbját szorítá.~Leó Brandlernéhez fordult, mielőtt
40 18| emberekhez képest – monda Walter Leó.~ ~
41 22| keresni a kenyeret.~Walter Leó ajánlatára büszke volt visszagondolni.
42 27| megírta azt.~– Prágába, Walter Leó bankár úrnak saját palotájába.~–
43 27| palotájába.~– Ah, Walter Leó – mondta Ince meglepetve.~–
44 27| Sectionschefhez, s Walter Leó csak holnapután kapa meg
45 28| Walter Leó bankár~Az aláírt táviratból
46 28| kis idő múlva:~– Walter Leó nem azon közönséges bankárok
47 28| útitársának, hogy Walter Leó a cseh arisztokrácia és
48 28| találja hinni, hogy Walter Leó zsidó.~A tehervonat elhaladtával
49 28| megtudá Ince, hogy Walter Leó házánál mégis nagyobb hatalmasság
50 28| rendőrbiztostul.~– Hja, bizony – szólt Leó –, önt a híre megelőzi,
51 28| sürgetős dolga van Walter Leó bankárhoz utazni, s útközben
52 28| mondhatta azt, hogy Walter Leó őt egy időben a vagyona
53 28| felével megkínálta? Walter Leó nem az az ember, akinek
54 28| párt bankárjához.~Walter Leó e szavakkal mutatta be Áldorfait
55 28| tart ez az ember engem? Leó, nekem rögtön más komornyikot
56 28| szorulva a szegény művész. Leó megszánta a fiát, s ki akarta
57 28| Vilmos művész: ráragadt az. Leó bankár: neki ez mestersége.
58 28| amit Vencel kap – súgá Leó Incének, de oly hangon,
59 28| több volt olyan, melyet Leó is, Ince is meglátogatott
60 28| lakosztályukba, s azután Walter Leó Incével ismét visszatért
61 28| kedvesem – inté Helenét Walter Leó –, te már egész siralomházat
62 28| az ebéd végeztével Walter Leó. – Igazán mondom, náthát
63 31| borítékján felismeri Walter Leó írását.~A bankár a küldött
64 31| becsületét.~Barátja, Walter Leó.~E levél tartalma mélyen
65 32| E naptól fogva Ince és Leó tegezni kezdték egymást.~
66 32| bizalmaskodástól.~Walter Leó egymás után bemutogatta
67 32| azonban meglátogatta őt Leó, még mielőtt Ince megtehette
68 32| asszonyok nem voltak otthon, Leó magához hítta be Incét,
69 32| menni. Ez a Jeges-tenger.~Leó nem szólt többet.~Ince pedig
70 32| a dolgoknak, amiket most Leó neki elmondott, ma volt-e
71 32| is eltűntek a felszínről.~Leó volt az első, ki e világrendítő
72 32| elfelejtettek felváltani.” De Leó nem mondott rá sem komoly,
73 32| akarsz innen lökni?~Walter Leó a finom világfi udvariasságának
74 32| Egy napon tehát Walter Leó kap egy roppant nagy, hosszú
75 32| parancsolja a hazamenetelt. Leó legelébb is a rendőrfőnököt
76 32| megbízás okmányát, amit Leó személyesen vitt el hozzá.~
77 32| elfeledve lennem.~Walter Leó megnedvesíté egyik ajkával
78 32| némán megszorítá Walter Leó kezét, s szemei tele voltak
79 32| ott volt mellette. Walter Leó sietett őket „magukra” hagyni.~ ~
80 33| többé~Egy óra múlva, hogy Leó eltávozott Incétől, következő
81 33| búcsúlátogatásokat ismerőseinknél.”~Leó visszaírt neki~„Örülök rajta,
82 33| tegnap tudatta azt Walter Leó, hogy én mi vagyok!~– Honnan
83 33| őtet – szólt nevetve Walter Leó. – Tudtam én azt már tegnap.~
84 33| Ince! Drága Incém!”~Walter Leó csak a vállait vonogatta,
85 33| van ni! Tessék! – mondá Leó. – Már most én emiatt kell,
86 33| a harmadikat is.~Walter Leó gúnnyal figyelmezteté:~–
87 34| Consors~Jól mondta azt Walter Leó, hogy a halottak bosszút
88 34| is többet időzött Walter Leó Budapesten. Csaknem mindennapos
89 34| dolga – nyugtató őt meg Leó.~– A pénzszerzéshez még
90 34| nyilvánítá.~Pár nap múlva Leó tudatá Incével, hogy az
91 34| ügy sietve haladt, Walter Leó nem hagyta azt pihenni.
92 34| elfelejtette Ince, amint Leó elmondta azokat neki, csupán
93 34| a kezein tartotta. Mikor Leó bemutatta őket egymásnak,
94 34| Ennyire már elment.~Walter Leó és Bauernhass gróf ott maradtak
95 34| artézikút-fúrás nélkül.~Ez idő alatt Leó többször meglátogatta Áldorfaiékat,
96 34| de Bauernhass sohasem.~Leó annyit megtudott a társalgásból,
97 34| reggeltől estig dolgozik.~Leó erre azt a megjegyzést tette
98 34| közleménnyel lepte meg Walter Leó Áldorfai Incét:~– Kedves
99 34| közleményre, elismerése jeléül, Leó kezét, hogy az egymásba
100 34| Ince elmondá Hannának a Leó által közlötteket, s várta,
101 34| mint a miniszterek.~Walter Leó az idegenek karzatárul hallgatta
102 34| igazgatótanácsosnak. Mikor Leó kezébe adta a legelső „jelenléti
103 34| így szólt Incéhez Walter Leó:~– Nos, kedves sógor, vállalatunk
104 34| barátom! – szólt Walter Leó komolyan. – Én meg vagyok
105 36| magát, hogy meglátogassa Leó kíséretében Fatimét, hogy
106 36| őt másnap Belle Angeékhoz Leó kíséretében. Előre tudva
107 36| nézve ő „Serena”.~Walter Leó közberontott a maga véleményével:~–
108 36| nagy ártatlanul. Walter Leó egyszerre féktelen nevetésbe
109 36| haraggal ütött e szóért Leó kezére egy papagájtoll seprűvel,
110 36| azt még, hogy mit mondott Leó, mért fenyítette őt meg
111 36| szobáiban is kandalló?~Walter Leó vakarni kezdte a feje hátulját,
112 36| sziszegett magában Walter Leó, s az óráját húzogatta ki
113 36| megszakad a szíved!~Walter Leó praktikus színházlátogató
114 36| ijedtében fütyülni Walter Leó, s két kezével a két huncutkájába
115 36| haladt a két férfi, Walter Leó azt mondá:~– No, ezt a jelenetet
116 36| Áldorfai megfogta Walter Leó kezét, s azt kérdezé tőle:~–
117 36| Hanna ifjúkori eszményképe?~Leó megcirogatá a másik kezével
118 38| megjósolta neki előre Walter Leó! Megmondta, hogy az eszményképet
119 38| vezérelték.~Most már Walter Leó megkérdezése nélkül is tudott
120 38| azt tegyem.~– Akkor Walter Leó is hallotta, hogy mit beszélek.~–
121 41| rendkívüli ülésébe. Walter Leó, az elnök volt aláírva.~
122 41| Tán kéjutazás ez?~Walter Leó magaviselete Ince irányában
123 41| veszem igénybe barátságodat.~Leó kezet nyújtott rá.~– Élet-halál
124 41| lefoglaltam. Párbajsegédül kérlek.~Leó meghajtá magát. Büszke volt
125 41| koromtól kezdve!~De mármost Leó nem tudta, hogy kiről van
126 41| Erei kidagadtak homlokán.~Leó látta, hogy ez nagyon komoly
127 41| rettentő hosszú órák! Amíg Leó megjön a tudósítással. És
128 41| volt már délután, mikor Leó benyitott a szobájába.~–
129 41| tisztelt captain? – kérdezé Leó.~– Visszautasítja a kihívást –
130 41| Leónak a névjegyet.~Walter Leó bámult és ámult:~– Ah! Hát
131 41| volt – dörmögé fogai közt Leó.~– Most mit tegyek én ezzel
132 41| Áldorfay halálsápadtan állt föl Leó előtt.~– Igenis. Tehozzád
133 41| félrefordítá arcát: nem tűrheté el Leó tekintetét.~– Hogy lehetséges
134 41| a percnyi szünet alatt.~Leó összefonta ujjait, kezét
135 41| Még sehová sem – szólt Leó gyöngéden megszorítva barátja
136 41| mindkét kezével megragadá Leó kezét, s egy gyermek gyámolatlanságával
137 41| Megyek a jégvilágba innen!~Leó nem titkolhatta örömét.~–
138 41| türelmetlenné téve Walter Leó. – Mi gondod most a válóperedre?
139 41| kell már neked asszonytul.~Leó sietett. De mikor már kezében
140 41| hát mi neked ez a Walter Leó, hogy ez minden lépten-nyomon
141 41| Szegény Ince: még nevetett is Leó kedélyes felhívására.~Talán
142 42| lótott-futott vele Walter Leó a városban, mindenféle szükségleteket
143 42| óra előtt magára hagyta őt Leó, gondolva, hogy Incének
144 42| vonatról el nem akart késni.~Leó nyugtalan kezdett lenni.
145 42| négytáncosnős ház előtt.~Leó nehéz sejtelmekkel ugrott
146 42| ha megszólítom – mondá Leó, s azzal elhatározottan
147 42| pongyolában reszketve térdelt Leó elé, mikor őt jönni látta,
148 42| Óh, szóljon vele!~Walter Leó kirántotta a kezéből öklét,
149 42| elnyomható lesz.~Walter Leó kérte, hogy engedjenek neki
150 42| hangja.~És eléje lép Walter Leó.~Láttára egyszerre kiejti
151 42| elkezd keservesen sírni.~Leó odalép hozzá, s átöleli
152 43| kérte, hogy menjen be hozzá.~Leó az egész éjt ott töltötte
153 43| szóból rögtön nyomára talált Leó az őrült eszmejárásának.~
154 43| az őrült eszmejárásának. Leó katonásan üdvözölte, s aztán
155 43| orvos kimentek a szobábul. Leó egyedül maradt Incével.~–
156 43| kezeimet.~És valóban Walter Leó nemcsak barátsága kifogyhatlan
157 43| betegnek első dolga volt Leó keze után nyúlni, s annak
158 43| annak kézcsuklóját átfogni. Leó úgy érezte, mintha vaskapocs
159 43| az én angyalom, Serenám?…~Leó most még mélyebben látott
160 43| a szóra odavonta a beteg Leó kezét ajkaihoz, s megcsókolá
161 43| elkezdett sírni.~Ekkor aztán Leó a nyakába borult, és sírtak
162 43| már két tenyere közé vette Leó kezét, s úgy cirógatá, simogatá
163 43| közel hajolva szájával Leó arcához. – Nekem borzasztó
164 43| Bizony, álom volt! – mondá rá Leó.~– Most már vége! – szólt
165 43| nehéz feleletű kérdés volt.~Leó belebocsátkozott az idióta
166 43| gyógyítási rendszert tervezni.~Leó még az nap írt az *-i apátúrnak,
167 43| bízta azt másra. Harmadnapra Leó levelének vétele után már
168 43| Mikor reggel az orvos és Leó odajöttek ajtajához, a künn
169 43| rajzolni látszott.~Mikor Leó benyitotta rá az ajtót,
170 43| Haladunk erősen, captain?~Leó azt felelte neki: haladunk.~–
171 43| tölti ön az idejét? – kérdé Leó.~– Ejh, bohóság! Akarja
172 43| fekszik, lerajzolom őt.~Leó elbámult.~Amit Ince rajzolt,
173 43| amely az ágyon fekszik. Leó nem látja azt. Csak Incére
174 43| hagyjon bennünket magunkra.~Leó távozni akart. Visszatartá.~–
175 43| kíván ön neki jó reggelt?~Leó tette azt, és aztán kiment.~
176 43| előkészíteni a változásra. Leó, kit folyvást kapitányának
177 43| baj is támadt.~Mert amint Leó a históriához hű akarván
178 43| Mindenkit megver!~Walter Leó egész családjával Bécsbe
179 43| honfigondokat.~Most ezt látta Walter Leó fiában személyesülve.~Szegény
180 43| korszakába esett, s őt hívja.~Leó sietett, amily gyorsan csak
181 43| néha a homlokát ütötte.~Leó bátran nyitott be hozzá,
182 43| Ince! Kedves! – szólt Leó egy percre elfelejtkezve
183 43| én nőm megszökött tőlem!~Leó egy merész heroikus rendszabályra
184 43| összeroskadt eszméletlenül. Leó karjai fogták fel.~Ez a
185 43| mikor meglátogatta Incét Leó, már az ágyban fekve találta
186 43| hagyták őket.~Akkor megfogta Leó kezét, odavonta a keblére,
187 43| mondá:~– Nos. Érzi ön, ugye?~Leó érzett valamit. Azt, hogy
188 43| Másnap ismét meglátogatta őt Leó.~Mindennap egy évtized különbséget
189 43| holnap már helyben leszünk…~Leó nem tudta kiállani e szavakat:
190 43| asszonyt szeretett.~Walter Leó barátjának adott ígéretét
|