Fejezet

  1 1 |           leánya csakugyan emlékezett rá, hogy látta a keresett ifjút
  2 1 |              ki ne vállalkozott volna rá? Én is. Más is.~Pedig hát
  3 3 |              kényszerzubbonyt feladni rá, hogy kezeivel ne árthasson
  4 3 |       mesterségét senki: magátul jött rá. Egész nap mázolt, szegény,
  5 3 |           Ámen.~Csak Gideon nem monda rá áment. Himlőhelyes arcán
  6 4 |                 Sós Mártont nem vitte rá igazmondó lelke, hogy egy
  7 5 |       kisgyermekre? Nem emlékezik már rá, mikor tavaly a kedveskéje
  8 5 |        tilalmat vetnek fölé, okuk van rá, joguk hozzá. Önöknek tudós
  9 6 |                csak Ince maradt honn. Rá nézve nem volt többé semmi
 10 7 |              árny, az a fényes, adjon rá választ. Adott.~Másnap délután,
 11 7 |           voltam az. Plutark tanított rá, és Anonymus és a Carmen
 12 10|                csak mikor szükség van rá. Egyébkor a vászonkufferbe
 13 11|          alakítandók: amelyik nem áll rá, az feloszlatik, s mehet
 14 11|               sereg is ágyúkkal felel rá. Az eltemetett hallja jobbról-balról
 15 12|               hozománya, s nem kérünk rá elébb áldást az oltárnál.
 16 12|              ön e szekértől! – kiálta rá Ince.~Az a nő pedig egy
 17 13|               rajta, az a hatása volt rá, hogy amíg eddig óvatos
 18 13|            nagy tartozás lerovása vár rá: aminek terhével nem lehet
 19 13|            érintés, az alvó fölébredt rá.~Nem riadt fel, azt kérdezé: „
 20 14|            monda:~– Legalább nem kell rá porzó. (Eszébe jutott valami
 21 14|     feljegyzem bele; ki tudja, érek-e rá máskor? Mondjátok tollam
 22 16|               Alólírott nem emlékezik rá, hogy valamikor torlaszt
 23 16|             volna. Egyszer lett volna rá alkalom, valami utcai kravall
 24 16|             észre, vagy nem tartoznék rá. Ő a háziasszonnyal volt
 25 16| szükségleteinket, s ha mi azt mondjuk rá: kvitt, még akkor is a nép
 26 16|             míg az utóbbi azt felelte rá, hogy „én nem szoktam!”~
 27 16|         hajtva, felhajtotta. Lehettek rá alapos okai.~Mikor hárman
 28 16|          históriai nevet nem pazarlom rá) minden ilyes szándékot
 29 17|               csintalansággal tekinte rá vissza és kacagott. Hanem
 30 17|            vértesek szemközt vonultak rá. Meg lehetett őket számlálni,
 31 17|         vállat vont, s nem hallgatott rá. Karon ragadta Leót, s azt
 32 17|         Porkoláb! Padot ki! Harmincat rá, aki lármáz!~Érthető szónoklat!~
 33 17|           szónoklat!~Danton felnézett rá mérgesen a szeglet körül.~–
 34 18|               senki sem győzött volna rá felelni.~– Milyen szép vagy! –
 35 18|        húzódott férjéhez, s felnézett rá. Megnyugtatta, hogy az nevet
 36 18|               fiatalság. Gondoljon ön rá, hogy a búcsúcsók még egy
 37 18|               amit kínálva tuszkolnak rá. Nem tartja azt megérdemeltnek.
 38 19|        terjesztve, homlokát lehajtani rá, és zokogni hosszan, keservesen.
 39 19|          ollóval valami vándorművész. Rá lehetett ismerni róla.~Serena
 40 20|             Ince azt a feladatot, ami rá volt bízva, az unalomig
 41 20|          terhes feladatok súlyosultak rá, akkor felemelte az erőérzet;
 42 20|       képviselőjének.~Ince azt mondta rá: jól teszik; egy becsületes
 43 20|           volna, azt kiáltották volna rá: „éljen!”, s vitték volna
 44 20|          oldala mellett. Serenának is rá kellett magát vetetni, hogy
 45 21|               kezét nyújtá Gideonnak. Rá nézve most már az csak egy
 46 21|         utazik.~– Hallgass! – rivallt rá Ince haraggal. – Eredj a
 47 21|            Több szót nem vesztegetett rá Ince, sarkantyúba kapta
 48 21|               ment a munka, odafeküdt rá, és beleharapott az aranytömegbe,
 49 22|              vagyunk, akik emlékezünk rá, mit tesz e két szó: „nincs
 50 22|             intervenciórul: nem adott rá semmit. Káromkodhattak mások
 51 22|               te” ne beszélj – támadt rá az effendi (most Vely bég
 52 22|            bajom a dogmákkal – felelt rá Ince. Az embert saját tettei
 53 22|           búcsút vett tőle.~– Alugyál rá holnapig egyet – mondá neki
 54 23|           emberek. Az ajtót sem zárta rá; hanem egy őrt állított
 55 23|           Alligatoron pedig várhattak rá egész éjjel.~Minél tovább
 56 23|        száműzött társ, s vállalkozott rá, hogy kiszáll a partra Incét
 57 23|           tárgyat is, amit nem bízott rá a kapitány: az Alligatort.~
 58 23|           visszatérni. Három óra elég rá, hogy azalatt ön is befűttethesse
 59 23|              Nichts für Ungut – mondá rá a Salamander kapitánya,
 60 23|             aludni? Még fél órája van rá…~Azonban nem volt rá fél
 61 23|              van rá…~Azonban nem volt rá fél órája.~A hajóőr jelenté,
 62 24|                 hogy amire férfi soha rá nem jönne, azt hogy kitalálja
 63 24|            ilyen jó bort adott.~Ittak rá ünnepélyes komolysággal.~
 64 24|         betöltve lássa.~Áldorfai Ince rá hagyta magát venni az európai
 65 24|           várja. Mennyi alkalom volna rá! Alma, Inkerman! Szimferopol!
 66 24|             kikötőbe, a parton vártak rá honfitársai, a Golden Globe
 67 24|               alatt, s a szőlőlugasra rá nem ismer. Az öntözést bivaly
 68 24|         szóval „Igazság! a kis fiamat rá kell ültetni az edényre!”~
 69 25|          tárgy egy beszélő emlék volt rá nézve. Serena kedélye kezdett
 70 26|             látni! Nem melegedett fel rá. Ki vár ottan téged? Ki
 71 26|   gondolkozott rajta, hogy feleljen-e rá, azután alázatos bókolással,
 72 26|          olyan szép. Minden vonásárul rá lehetett olvasni az a „tied”.
 73 26|              nap besütött az ablakon, rá a gyémántra, mely szivárványcsillagokat
 74 26|         fekete szemek is oda bámultak rá. Csak bámultak: nem ragyogtak;
 75 26|           kerültek.~AHA! NANA! Mondák rá a körülálló tarka házak.~ ~
 76 27|              Tán az ő fájdalma hatott rá? Mi joga neki abban osztozni?
 77 27|          személyleírása; de már nincs rá szükség: „Rajongó, önfeláldozó,
 78 27|      kesztyűsen.~Ince bámulva tekinte rá, s eszébe sem jutott, hogy
 79 28|          Szegény Henrik! – jegyzé meg rá a bankár. – A mamát ez nagyon
 80 28|          sejtse elébb, magátul jöjjön rá. Most tegyünk úgy, mintha
 81 28|             zengi: „Hanna!” Felébredt rá, nehéz fohász, szívdobogás
 82 28|         itatunk vele, hogy maga kezdi rá a „Shuselka nam posnyé”-
 83 28|           búbánatos érzelgéssel kezdé rá Helene:~– Ugye-e, kedves
 84 28|              Hanna nő: szabadalma van rá. Vencel cseléd természetében
 85 29|         Különösen nyomasztólag hatott rá, hogy őt ilyen nagyon ünneplik.
 86 29|                Ince csakugyan kezdett rá emlékezni, hogy látott valaha
 87 29|     malíciával.~– Az meghótt – felelt rá komolyan Lenci. – De csak
 88 29|               levigyünk: aztán gyújts rá valami szép beszédre.~–
 89 29|               még egy meglepetés várt rá, mielőtt a gyertyáját elfújja.
 90 30|       gondolni, hogy mi okot adhatott rá?~Egyik megtisztelés a másik
 91 30|         Fatime Serena.~Nagyot dobbant rá a szíve. Sejtelme volt.~
 92 30|          legkomolyabb képpel esküdött rá, hogy neki legkisebb köze
 93 30|       bizonyította, öntudatosan mondó rá: „De már mi csak maradjunk
 94 30|            fiókodba, pajtás! – kiálta rá Sámsoni Lenci. – Mert arra
 95 30|               hát akkor minek írattad rá az én nevemet is? hiszen
 96 30|            szembetalálkozó úgy nézett rá, mintha ő volna a kétfejű
 97 31|              kedélyét. Annyira hatott rá, hogy nem ment ki a házból:
 98 32|               nemzeti költő kimondott rá, hogy „Itt élned, halnod
 99 32|            alatt aztán, hogy nem volt rá többé szükség az Újvilágban,
100 32|               a hatalom kényszerítene rá, hogy odamenjen, ahová a
101 32|          felőle, hogy vigyázni fognak rá! Hanem így, az adott szó
102 32|       felváltani.” De Leó nem mondott rá sem komoly, sem tréfás észrevételt,
103 32|            Kívánod megtudni?~– Kérlek rá.~– Tehát legelébb is Hanna
104 33|           testvérei csak akkor jöttek rá, hogy Hannánál érzelmek
105 33|            meg nem érti, s irigykedik rá. Ez negyven éves korával
106 33|               ön akarja, és érdemesít rá, elhagyom ezt a helyet,
107 33|        előkelő rangot, s nem gondolok rá soha vissza többet. Megyek
108 34|             gondolatja sem volt, hogy rá féltékeny legyen, hosszú
109 34|          megtölteni, s parazsat tenni rá a tűzhelyről!…)~Incének
110 34|              az országházban gyújthat rá a folyosón; de azért is
111 34|               megismerni. Tehát kezet rá.~Ince nem tétovázott kezét
112 34|     bebútoroztatni.~Hanna azt felelte rá, hogy majd ráérünk, ha egészen
113 34|         célzott az.~Nagyon elkomorult rá, s menekült dolgozószobájába.~
114 34|           öklét megreszkettetve riadt rá a gonosztevőre.~– Takarodjék
115 34|             berekedek, s másnap tanúm rá az egész világ, hogy nem
116 34|        költségbe kerül, s Ince sem ér rá, mert az reggeltől estig
117 34|               s várta, hogy mit felel rá a nő?~Ez pedig egész okos
118 34|           padtársai ugyan azt mondták rá, hogy biz ez átnyergelés
119 34|      jelenléti bárcát”, figyelmezteté rá, hogy ezt eltegye, mert
120 34|            eléje, hogy lehetetlenvolt rá mást mondani, mint azt,
121 35|         akitől valamit kérjen, s csak rá kell nézni, hogy az embert
122 35|            hogy egyet forduljon vele, rá sem tekint, mint nem tekintenek
123 35|              nagy baj kútforrása lett rá nézve. Mert, ha látta volna
124 35|             kinyilatkoztatva, hogy ez rá nézve csak kellemetes kötelesség,
125 35|                Mentül többet tanít ön rá, annál jobban átlátom, hogy
126 36|          azzal a szándokkal határozta rá magát, hogy meglátogassa
127 36|          láttam.~– Tehát emlékezik ön rá, hogy ott is azért zárja
128 36|             nem – szólt Ince, egészen rá hagyva magát szedetni a
129 37|               hivatalt. Kíváncsi volt rá, hogy honnan kap neje leveleket?~
130 37|            megint Königinhofbul, arra rá is volt írva kívülről a
131 37|              De viszont hivatkozhatom rá, hogy amit ön tőlem valaha
132 37|          Talán nyereség lett volna az rá nézve. Szomorú nyereség.~
133 37|               veszteség lett volna az rá nézve Szerencsés veszteség.
134 38|            Amikor nagy érdemei voltak rá, akkor el nem fogadta volna
135 38|            imádkozott? – Hisz ön kért rá, hogy azt tegyem.~– Akkor
136 38|         felhangzó szó is elhallgatott rá nézve egészen.~ ~
137 39|               annak a mosolygása volt rá nézve a napfény, könnyei
138 39|         mindannyiszor azt nem felelni rá: „Átkozott jól, csakhogy
139 39|               szőnyegajtajánál lesett rá, s orozva nyakába ugrott,
140 39|           Köszönöm. Jó lesz! – felelt rá Hanna engedelmesen.~– Kívánja
141 39|          elfeledte őket: nem léteznek rá nézve többé…~S az milyen
142 39|        fogadását, nemesi szavát kérem rá, hogy két embert kerüljön
143 39|        tudatta vele, hogy szükség van rá mint a bizottság egyik tagjára,
144 40|            most is él: nem lett volna rá nézve oly hihetetlen mese,
145 40|               levelet, s ne gondoljon rá többet? Önmagát alázza meg
146 40|   csodadolgokat ígért.~– Emlékszik ön rá: tavaly ilyenkor, mikor
147 40|            mellé. Hisz a zongorára is rá lehetett tenni a pezsgős
148 41|     kezdeményezésben. Levele ott várt rá a kapusnál.~Sietett azt
149 41|                második nincs. Valóban rá is talált.~Belle Ange úr
150 41|             Tehát mégsem emlékszik ön rá, hogy madame Belle Ange
151 41|               rendőrbiztosok kezdenek rá figyelmesek lenni, mint
152 41|          tapasztalás után, azt mondja rá: „ez furcsa álom volt”,
153 41|             volt”, s aztán nem gondol rá többet. Miért kell neki
154 41|               az álom; de az sem volt rá nézve pihenés és nyugalom.
155 41|              van, mi baja?~Nem felelt rá semmit.~Egy másik kolléga
156 41|      barátságodat.~Leó kezet nyújtott rá.~– Élet-halál kérdés, amiben
157 41|        készült a számára.~– Emlékezel rá – folytatá Ince –, hisz
158 41|        szemébe is nevettem. Nem tudok rá gondolni másképp.~– Ez az
159 41|              hogy tette; de nem tudom rá bebizonyítani. Azonfölül
160 41|           közepén járva, ahol nem jön rá szemközt senki. S várnia
161 41|              S aztán suttogva felelik rá: hja, sokat elnyel a négy
162 41|            rendezőivel?~– Sőt, kérlek rá.~– Sietni kell vele. A hajó
163 42|            tetted ezt?”~S hátha tudna rá valami mentséget mondani?
164 42|              bérkocsit, szüksége volt rá, hogy kifussa magát.~A Práter
165 42|              Hiszen gondolnia kellett rá, hogy még ma milyen hosszú
166 42|            nem találnak olyan könnyen rá a Pieridák berkében adressz
167 42|                  És sokáig nem talált rá. Keze reszketett tán, vagy
168 42|        kiejtve, hogy Fatime elkezdett rá kacagni: ellenállhatlanul,
169 43|             nekivörösödve hivatkozott rá, hogy ő amerikai polgár,
170 43|            Bizony, álom volt! – mondá rá Leó.~– Most már vége! –
171 43|        látszott.~Mikor Leó benyitotta rá az ajtót, hirtelen egy üres
172 43|              baj már megint? – kiálta rá erőteljes hangon.~A hang