Fejezet

  1 1 |             maga se nem férfi, se nem nő.~Ahol a bükkfák sűrűjéből
  2 1 |       keresztre feszítve – Pilátus!~– No hát legyek én Pilátus –
  3 3 |            öreged agyában. Ez egy élő nő másolatja. Vigyázz magadra,
  4 4 |        tekinte Sós Mártonra.~– Kit?~– No azt a gyerekágyas személyt,
  5 4 |      voltaképpen egy férjét elhagyott nő: aki éppen nem susánnai
  6 5 |     kofálkodóhoz; – mikor egy vétkező nő Jézushoz futott üldöztetve,
  7 5 |            asszonyom.~– Jól van, jól, no! – szólt közbe tekintélyes
  8 5 |               tudtunk elfelejtetni.~(„No, az nem igaz” – dörmögött
  9 5 |          eddig velünk tett jókért…!~(„No, az sem úgy van ám.”)~–
 10 5 |               dörmögé a kurátornak:~– No, hanem iszen ebből a barátból
 11 6 |        borulva, imádkozott a haldokló nő lelki üdveért, s hálát adott
 12 6 |               Kik? Többen? A haldokló nő mást hívatott, nem őtet.~
 13 6 |           átölelve a beteg vállait.~A nő felpillantott, nagy, sötét
 14 6 |              Nagy teher az: suttogá a nő; egész életemnek egyetlen
 15 6 |           útban találja bocsánatát.~A nő erőszakosan ragadta meg
 16 6 |              sírom feneke a pokol! (A nő felemelkedék fektéből irtózva.)~–
 17 6 |           kellene kárhoznom – hörgé a nő –, befognám szájamat kezeimmel:
 18 6 |         sejtette ő, mi teher nyomja e nő lelkét, meggyónatlanul is.~–
 19 7 |        ezüstöt vagy aranyat, azon ama nő képét találta, kinek fején
 20 7 |               kínlódott vele férfi és nő, és a gyermekek is szenvedtek
 21 7 |        toborzó hely felé. A népgomoly nő, mint a hógörgeteg.~– Mit
 22 10|            keze mellére hanyatlott.~– No hát tudd meg. A hadjárat
 23 10|          feküdt mellette az ágyban.~– No ugye megmondtam, hogy elfognak
 24 10|           ismét a hadnagynak szólt.~– No ugye megmondtam, hogy nem
 25 12|             egy angyalt.~Egy magányos nő annyi férfi között. Ezt
 26 12|               mind a kettőtül.~Ez ama nő, kinek gyermekét a dudai
 27 12|              felelt Gideon.~– Mi ez a nő? – szólt ekkor, a kérdést
 28 12|              vétek. Nem titkolhatta e nő előtt megvetését. S az észrevette
 29 12|              mely a leányt meglepte e nő kihívó tekintetével szemben,
 30 12|             aki fél.~– Hát az nem egy nő ott, akit ön e szekérre
 31 12|              De mi védelem legyen egy nő ellen, aki szavakkal gyilkol?~
 32 12|              horkolva fordító fejét a nő felé, tágult orrlyukaiból
 33 12|                  kiálta rá Ince.~Az a nő pedig egy megbántott asszony
 34 13|        hazáéval, s aztán következik a nő szerelme.~A véghetetlennek
 35 14|             Mily édes megszólítás.~A „nő” csak zokogni tudott.~Még
 36 14|              egyik szerető az imádott nő alakját takarta el saját
 37 15|              fog visszatérni. Az ifjú nő, valahányszor karjai közül
 38 16|      veszedelem percében a forradalmi nő felett túlsúlyra kapott
 39 17|          Alázatos sunnyogással jött a nő. Megcsókolta a kezét Brandlernénak,
 40 17|        terjeszté ki kezeit a térdeplő nő feje fölé.~– Én neked megbocsátok!~
 41 18|            fogom tudni őt jutalmazni. No, ne mondjon ön ellent. Ne
 42 18|                 A távollét szépít!)~A nő vette észre hamarább, hogy
 43 18|     Gödöllőrül visszakerült.~– Hiába, no – mondta Leó –; az asszonyok
 44 18|         szerzetes voltára céloznak.~– No, ha az, akkor nekem is kell
 45 18|              javítsa meg az életét.~– No, ez jó volt kezdetnek– mondta
 46 18|                Leó vállát rángatta.~– No nézd – szólt Brandlernéhez. –
 47 18|         elveszni, merjetek győzni! Én nő vagyok, és hitvestárs. Én
 48 18|               megtérítsem. Hisz itt a nő az elsőrendű vétkes! – Javíthatatlanok. –
 49 18|                Javíthatatlanok. – Egy nő, akinek semmi kívánsága
 50 18|            Most aztán üdvözült volt a nő.~– …Hagyjuk őket magukra –
 51 19|             lombjai közé eltemetve! A nő előtt mindez elrejtett eszmék
 52 19|           valaki, azt megmagyarázta a nő tekintete. E bánat saját
 53 19|             lelke egészen elveszett e nő könnyes tekintetében. Elfeledé,
 54 19|            vének meghatottan álltak a nő előtt, kit az ihlet és a
 55 19|                rebegék egymás után.~A nő fel volt oldva.~A férfinak:
 56 19|         haraszt.~És aztán odafutott a nő, s teleszedte az ölét azokkal
 57 19|       egymástól: „Emlékszel-e még?” A nő átkarolta férjét, és félve
 58 19|            leányodnál nincs boldogabb nő a földön, nincs szeretettebb,
 59 19|          szeretettebb, nincs büszkébb nő a földön. Halld meg, te
 60 19|             őt erőszakkal onnan, az a nő megtébolyodik ott.~Mikor
 61 20|              is ott van, s minthogy a nő nem volt rábírható, hogy
 62 20|               halálsápadtnak látta. A nő arca nem ragyogott; szemei
 63 21|             én voltam – mondó Ince.~– No jól van. Most hát légy becsületes
 64 21|           tudok, hogy nem az enyim.~– No hát az enyim! Ha az országé,
 65 21|             lelőlek irgalom nélkül…~– No, ne tartsd ide felém azt
 66 22|             megenyhíteni? Van még egy nő, aki az „enyim”.~Enyim;
 67 22|           országnak fia lenni, ahol a nő rabszolga, s az utcán beburkolt
 68 22|             feszélyez az, ha egyetlen nő ül az asztalnál. Neki künn
 69 22|             lakomára hívat magához.~– No hát, mondd meg őexcellenciájának,
 70 23|         zavarokbul ki szokta menteni. No, ne félj felvonni. Ebben
 71 23|         választani kell! Mashallah!~A nő pedig azt mondta: „Még van
 72 23|           mélyébe:~– Fűtsd a gépet!~A nő térdre esett, s megcsókolta
 73 23|           volt már. – Hajh! – ha az a nő nem volna, milyen könnyen
 74 24|           urat. Ő lelkész volt elébb. No hát itt is lehet az megint.
 75 24|           vont: ő komolyan beszélt.~– No hát ha ez nem tetszik, próbáljunk
 76 24|           halálfélelmét átszenvedte a nő. Néha hetekig nem volt képes
 77 24|             el nem oltá sugaraikat; a nő pedig az anyai büszkeség
 78 24|               férjét csábítsák el.)~– No. És te nem fogadod el e
 79 24|       legnagyobb áldozat, amit valaha nő hozott egy férfinak, akit
 80 24|            éppen oly időben, amikor a nő egy titokteljes jövendő
 81 24|            Igenis: már családja volt! Nő és gyermek. Minden postahajóval
 82 24|             pá”: S milyen szép lett a nő is! Milyen halvány volt,
 83 26|           maga a minden utak célja: a nő; az enyim, a minden. – Most
 84 27|            alakokat kiráncigálni; egy nő ül az útfélen, és kezeit
 85 28|              igazi báró is, ha éppen… No de „Schindel sind auf dem
 86 28|        kupéban ülő rendőrbiztos volt.~No, de tudott más oldalról
 87 28|                Jézus, Mária! Mi az?~– No, hát mi az?~Pedig csak Vencel
 88 28|          bolond vagyok, vagy ateista? No, hát melyik vagyok? A hét
 89 28|        hazudnak. Jól áll nekik. Hanna nő: szabadalma van rá. Vencel
 90 28|           viselitek: mivel szerettek. No, de nem soká tart ez már
 91 28|             hegyi út sziklameredélye. No de a sors nem ismételi egy
 92 28|               társadalmában van ilyen nő sok. Ez azokhoz lesz hasonló,
 93 29|              az menten összehorpadt.~„No ez szép üdvözlet, első belépésre!” –
 94 31|              el magától ez ajánlatot.~No hát jól van. A viszontlátásig!~
 95 32|           porrá, hozzátölti egy másik nő kedélyének befolyását, s
 96 32|           excellenciás urunk egynél.) No most megint, következik
 97 32|            kivált ha megharagudott.~– No, hát hol vannak a fegyverek,
 98 32|        mindenki azt fogja hinni, hogy no mármost kezdődik valami!~–
 99 32|             felől? Sokszor találtunk. No, jöjjön, hadd lássam, nem
100 32|      kellemetes!~– Vogue la galère!~– No, tehát „all right”. Ti azt
101 32|             ki” ez a férfi? „ki” ez a nő? megtaláltátok a választ.
102 32|             mi” ez a férfi? „mi” ez a nő? hasztalan igyekeztek szimpátiák,
103 32|           kíséri sehova. Tehát önálló nő. Megjelenése a világban
104 32|               hát?~– Egyik sem.~– Nem nő és nem leány?~– Valóban
105 32|              kép eredetijét pedig ama nő azilum termében.~– Tehát
106 32|         lehetnek nők, hogy lehet „egy nő” a világon, aki kényelmet,
107 32|           győzelem. Ha özvegy volna a nő, nem félhetnél elődöd árnyékától:
108 33|              is merte azokat tenni. A nő bámulta ebben a férfiban
109 33|           hogy az övének nevezhesse a nő magát.~Ince két kézzel ragadá
110 34|       mindennap haza, s ott ült az új nő és a férj között.~Áldorfai
111 34|            férj rossz számító, vagy a nő rossz gazdasszony. Azonban
112 34|             ujjait rázogatva monda:~– No, ennek felét Bauernhassnak
113 34|             Hej, ha az a felejthetlen nő most itt volna oldala mellett,
114 34|       beszéljen!~Hiszen itt van az új nő. De ez nem arra született,
115 34|            várta, hogy mit felel rá a nő?~Ez pedig egész okos megnyugvással
116 34|             mint azt, hogy „értem”.~– No, ha érted: hát akkor tudod
117 34|             annyit tudsz a dologrul:… no, amennyit szokott egy országos
118 35|              is egyszerre kétakkorára nő. Győzi a küldöttségeket
119 35|              bevásárlások tartanak, a nő kedélye folytonos villanyosságban
120 35| szerencsétlenség.~Most már a férj is, nő is a közügyeké. A férjnek
121 36|              kézcsók következményei~– No, hiszen szép galibába kevert
122 36|           Átkozott bolond történet!~– No, ugyan az! Úgyhogy most
123 36|            főbe lőni magamat értte.~– No, én azt nem tenném.~– Hát
124 36|        megváltozott. Ő is elfogadta e nő látogatását már azóta. Csendes
125 36|              önök keresztatyafiságát! No, iszen Fatime Serena kisasszony
126 36|              szeleskedve a leányzó.~– No, most én játszom benne a
127 36|         megtörtént gyakorta, hogy egy nő egy férfit, akit még ma
128 36|            Mit tettem! Mit tettem!~(– No, ez szép fordulatot vesz! –
129 36|          következett. A vérig sértett nő az anyai szív haragjával
130 36|               Walter Leó azt mondá:~– No, ezt a jelenetet jól adták!~–
131 37|           képviselő úrnak Budapestre. No, most legalább két hétig
132 37|              Majd odafenn! – felelé a nő.~Beletelt egy óra, míg fölértek.
133 37|         eszébe jutott neki, hogy ez a nő még az övé. Mily szép, mily
134 37|              annak lángoló arcához.~A nő büszkén fordult vissza,
135 37|                Csak holtig – felelé a nő.~– S mi bűnöm van, hogy
136 37|              szerelmet; hisz férfi és nő vagyunk, s nem lát bennünket
137 37|    összetalálkozásunk volt! Ez a holt nő: az a tengerből feljáró
138 37|               hagyott el soha, amíg e nő velem volt. Egy folyton
139 38|        szerelme által idvezültté az a nő, aki őt olyan ingyen kapta
140 38|          Fogott önön az én imádságom? No, ne hallgasson el. Ne forduljon
141 38|                s hogy az a valaki egy nő volt, egy komédiásnő! akinek
142 38|           arcát denevérszárnyaival.~– No, de jól van – folytatá a
143 38|              tartozik az asszonyra? A nő lehet eziránt közönyös.
144 38|         keblén a két szemközt fordult nő arcképével.~És azzal együtt
145 39|              többé…~S az milyen jó!~A nő elveté magától e jobb sorsot.
146 39|            tudtam önt felejteni. Mint nő, kerülni fogom önt, s ön
147 39|              a levél!~Megcsalatni egy nő által, aki mást szeret:
148 39|            pokolnak; de eldobatni egy nő által, aki hű marad; az
149 40|              mélyen meg van alázva! A nő tud szenvedni egyedül, s
150 40|         selyemruhádat – pörölt reá.~– No, nézze – panaszkodék Caesarine
151 40|               olyan sötétkék az ég.~– No csak nem támad tán kedved
152 40|              mindenre – monda Ince.~– No csak nem teszed tán azt
153 41|           homagium, amit valaha férfi nő lábaihoz rakott. Ő egy istennőt
154 41|                és azt mondani neki:~– No, hát végezzük be azt a tusát,
155 41|               megittasulni!~Hogy az a nő, aki az ő lábai előtt annyiszor
156 41|             Én futok ki a világból!~– No, azt nem teheted, mert a
157 41|              szatírért! Hogy lehessen nő ép szemekkel, egészséges
158 42|      eltemetni. Ha a férfi nem, hát a nő!~Felöltözött látogatáshoz.~
159 42|      kibékülési kísérletnél a férj és nő egyetértően azt nyilváníták,
160 42|             képes-e amaz erős akaratú nő arra a vakmerőségre, hogy
161 42|               figyelemmel vizsgálta e nő vonásait.~Nem alakul-e át
162 42|          kérdem öntül, e meggyalázott nő előtt: akar ön velem megverekedni
163 43|         Captain Bloomerről fantáziál. No, azt nem hozták oda neki.~
164 43|              a kapitánya?~– Igenis.~– No, hát csak akasztasson fel
165 43|                mert nincs a szobában? No, drága mulatság volna, ha
166 43|         elfelejtette már? Hát ki az a nő, akit ön félt? Egy háremhölgy?
167 43|          hitvestárs! Vajh igen! Ugye? No, hát legyen Istennel, és
168 43|               egy lélek… Legtöbbnyire nő és férfi szokott lenni…
169 43|               hogy két férfi vagy két nő bír egy lélekkel… Néha ikertestvéreknél