Fejezet

1001 6 |                    emelkedett, míg túlnőtt a kolostor tetőzetén, fölfelé
1002 6 |                   rákényszeríté magára azt a hitet, hogy nem is gondol
1003 6 |                mint egy szent lépett eléje a felbőszült tömeg közé, s
1004 6 |                   El tudta őt már feledni.~A kísértés nem jön eléje többé.
1005 6 |                   az eszméknek más irányt, a gondolatoknak szokatlan
1006 6 |                szokatlan táplálékot adott: a mozgalmas idő.~1848 volt
1007 6 |                   szültek.~S e világrengés a kolostorok falai közt is
1008 6 |                 érezhető volt. Valami volt a levegőben…~Valami névtelen
1009 6 |                 orgonahang és tömjénillat.~A tudósok úgy híják azt, hogy „
1010 6 |                   epidemice talál föllépni a vidéken. … A kolostorban
1011 6 |                talál föllépni a vidéken. … A kolostorban egyházi ünnepély
1012 6 |                  ugyanazon szekér állt meg a kolostor előtt, mely egyszer
1013 6 |                Ince jelenlétében bontá fel a levelet, s elolvasva annak
1014 6 |                    özvegy papné haldoklik: a halotti szentségeket óhajtja
1015 6 |                  ismét meg kell őt látnia! A szenvedőt, a kétszeresen
1016 6 |                    őt látnia! A szenvedőt, a kétszeresen árvát!~Az apátúr
1017 6 |                  árvát!~Az apátúr folytatá a levél tartalmát.~– A haldokló
1018 6 |              folytatá a levél tartalmát.~– A haldokló azt óhajtja, hogy
1019 6 |                 haldokló azt óhajtja, hogy a plebánus menjen el hozzá
1020 6 |                   plebánus menjen el hozzá a végső vigaszt megadni, vagy
1021 6 |                  annak távollétében egyike a tanároknak.~Ince a tengerből
1022 6 |                  egyike a tanároknak.~Ince a tengerből érzé magát felmerülni.
1023 6 |           tengerből érzé magát felmerülni. A lelkész éppen jelen volt.~
1024 6 |                 térdre borulva, imádkozott a haldokló nő lelki üdveért,
1025 6 |                    őt ily bölcsen megóvta.~A hálaadás korán volt.~Alig
1026 6 |                    telt bele egy óra, hogy a lelkész eltávozott, midőn
1027 6 |                 jeges záporral verte végig a vidéket.~Két óra múlva visszatért
1028 6 |                   Két óra múlva visszatért a szekér a lelkésszel.~A kegyes
1029 6 |                  múlva visszatért a szekér a lelkésszel.~A kegyes férfiú
1030 6 |          visszatért a szekér a lelkésszel.~A kegyes férfiú összeázva,
1031 6 |                összeázva, sárosan jött fel a kolostorba. Lehetetlen volt
1032 6 |                volt megtennie azt az utat. A felhőszakadás omló zuhatagokkal
1033 6 |                omló zuhatagokkal tölté meg a völgyvágányokat: a kis Gelence
1034 6 |               tölté meg a völgyvágányokat: a kis Gelence patak, mely
1035 6 |           pozdorjává, miket útjában talál. A fuvaros nem vállalkozott
1036 6 |                   fuvaros nem vállalkozott a továbbmenetelre, s visszahozta
1037 6 |             továbbmenetelre, s visszahozta a papot. Neki nincs több nyaka
1038 6 |                    várakoztatni nem lehet.~A lelkész is bizonyítá, hogy
1039 6 |                  úton, még ha vége lesz is a zivatarnak, mai nap abba
1040 6 |                   zivatarnak, mai nap abba a zughelységbe menni nem lehet.~–
1041 6 |                 egy másik útja is, gyalog, a hegyháton keresztül. Ez
1042 6 |                    feladattal nem lehetett a plebánust megbízni: beteges
1043 6 |                    megbízni: beteges volt; a többiek künn rekedtek a
1044 6 |                    a többiek künn rekedtek a mezei ünnepélyen. Ince meghajtá
1045 6 |                   sem szólt ellene. Hiszen a harmadik fogadalom „az engedelmesség”.~
1046 6 |                    engedelmesség”.~Ah, nem a zivatar odakünn rémíté őt
1047 6 |                  odakünn rémíté őt el: nem a küzdelmes út; nem az éj
1048 6 |                    az éj sötétje; hanem az a zivatar odabenn, azok a
1049 6 |                    a zivatar odabenn, azok a rémek, az a sötétség önlelke
1050 6 |                  odabenn, azok a rémek, az a sötétség önlelke kietlenében.~
1051 6 |               elvesz az úton, elsodorhatja a hegyi ár, lesújthatják a
1052 6 |                   a hegyi ár, lesújthatják a vihardöntötte fák, a villám:
1053 6 |          lesújthatják a vihardöntötte fák, a villám: de egy lelkésznek
1054 6 |            emlékezetes botot, és megindult a szakadó zápor közepett a
1055 6 |                   a szakadó zápor közepett a hegyek felé.~Alkonyat volt,
1056 6 |               elindult, s éjfél lett, mire a hegygerincre felért. A zápor
1057 6 |                mire a hegygerincre felért. A zápor folyvást verte odáig,
1058 6 |                 odáig, öltönyéről csorgott a víz, a csúszós iszapban
1059 6 |                 öltönyéről csorgott a víz, a csúszós iszapban fáradságos
1060 6 |                   iszapban fáradságos volt a haladás, a hegyoldalak zengtek
1061 6 |                 fáradságos volt a haladás, a hegyoldalak zengtek a mennydörgéstől.
1062 6 |             haladás, a hegyoldalak zengtek a mennydörgéstől. Ő nem fáradt
1063 6 |                   Mikor ismét felért ahhoz a magas sziklafalhoz: a zivatar
1064 6 |                ahhoz a magas sziklafalhoz: a zivatar elállt, a felhőtábor
1065 6 |            sziklafalhoz: a zivatar elállt, a felhőtábor tovahúzódott,
1066 6 |                 felhőtábor tovahúzódott, s a felkelő hold ezüstre festé
1067 6 |                 felkelő hold ezüstre festé a futó fellegek ormait; mint
1068 6 |                 omlottak azok tova, mikből a villámfény zöld-piros-aranyat
1069 6 |             zöld-piros-aranyat cikázik.~Az a holdfény odaveté a falra
1070 6 |             cikázik.~Az a holdfény odaveté a falra a fehér alak fekete
1071 6 |                   holdfény odaveté a falra a fehér alak fekete árnyékát.
1072 6 |                  Most már senkije sem lesz a szűznek, az árvának: mindenkitől
1073 6 |                 megmentened. Döntsd el ezt a sziklát, ha tudod. Ha napszámos
1074 6 |                 tudományod, minden világod a földön és az égben, és munkáid,
1075 6 |                 készítesz, és szolgálataid a hazának, az emberiségnek,
1076 6 |            puskával. Zsivány volt. Azoknak a búvhelye ez a vidék. És
1077 6 |                volt. Azoknak a búvhelye ez a vidék. És ő fegyvertelen
1078 6 |                 fegyvertelen volt. Jobbrul a meredek sziklafal mellette,
1079 6 |                 sziklafal mellette, balrul a zúgó bükkfák sudarai, mik
1080 6 |                  zúgó bükkfák sudarai, mik a mélységből fölmeredtek,
1081 6 |                      Van-e pénzed? – kérdé a rabló.~– Nézzen ön meg jól:
1082 6 |                szerzetes vagyok.~– Mehetsz a pokolba, koldus barát. „
1083 6 |              feleletre szorította volna őt a zsivány egyenesen a kérdésre,
1084 6 |               volna őt a zsivány egyenesen a kérdésre, úgy Incének meg
1085 6 |                    lehetetlen”:igenis, itt a keblemben száz darab szűzmáriás
1086 6 |                  minek vitte ő magával azt a pénzt?~Virradni kezdett,
1087 6 |                     Virradni kezdett, mire a szerzetes az út azon kanyarulatához
1088 6 |                kanyarulatához ért, ahonnan a völgykatlanban fekvő falura
1089 6 |                 most szomorú látvány volt.~A tegnapi felhőszakadástól
1090 6 |                volt, mint egy kis szőnyeg, a káposztás ágyak gáliczöldje,
1091 6 |               káposztás ágyak gáliczöldje, a salátaültetvények sárga
1092 6 |            salátaültetvények sárga táblái, a kalarábtól lilaszín kockák,
1093 6 |                  keresztül-kasul szeldelve a virágzó levendula égszínkék
1094 6 |           levendula égszínkék sövényeivel, a kassai rózsa aranycirádáival,
1095 6 |              közben mint elszórt csillagok a hímzésen, a napraforgó koszorús
1096 6 |              elszórt csillagok a hímzésen, a napraforgó koszorús virágtányérjai.
1097 6 |                   s behordva iszappal. Oda a hírhedett káposztafejek
1098 6 |                hírhedett káposztafejek is, a virágos torzsa is a földön
1099 6 |                    is, a virágos torzsa is a földön fekszik az iszapba
1100 6 |                    már egymásnak: „Itt jön a mi emberünk megint!”~De
1101 6 |                   valaki mégis várt Incére a régi ismerősök közül: a
1102 6 |                    a régi ismerősök közül: a lévita. Kora hajnalban felkelt,
1103 6 |                    hajnalban felkelt, hogy a patakról elsodrott hidat
1104 6 |                   lapátoljon az iszapon át a méhesig. Az ő együgyű elméje
1105 6 |               elméje kiokoskodta azt, hogy a haldokló papnéhoz a rendes
1106 6 |                   hogy a haldokló papnéhoz a rendes úton nem fog jöhetni
1107 6 |                 nem fog jöhetni pap. S aki a hegyi úton fog jönni, az
1108 6 |                   nem lesz más, mint Ince. A többi monachusok bizony
1109 6 |                   rekedhettek volna miatta a patakon valamennyien. Ennek
1110 6 |                    Elég volt annak egyszer a szemébe nézni, hogy megszeresse
1111 6 |                   az érkezőt.~Kik? Többen? A haldokló nő mást hívatott,
1112 6 |                   mást hívatott, nem őtet.~A lévita deszkapalotájában
1113 6 |               letisztogatta sáros csizmáit a lévita. (Ha megtudná azt
1114 6 |                   lévita. (Ha megtudná azt a kurátor! Mindjárt kihordatná
1115 6 |               kurátor! Mindjárt kihordatná a határra.)~A kakasok akkor
1116 6 |            Mindjárt kihordatná a határra.)~A kakasok akkor kezdtek még
1117 6 |                  akkor kezdtek még szólni, a faluban csendesség volt.~
1118 6 |              faluban csendesség volt.~Ince a kertből fölment a paplakba.
1119 6 |                     Ince a kertből fölment a paplakba. Minden ajtót nyitva
1120 6 |                 látszott arcán, aztán mind a kettő elmerült abba a mély,
1121 6 |                 mind a kettő elmerült abba a mély, vigasztalan fájdalomba,
1122 6 |                behunyt szemekkel.~– Anyám, a lelkész úr itt van – szólt
1123 6 |                  reszkető hangon, átölelve a beteg vállait.~A nő felpillantott,
1124 6 |                  átölelve a beteg vállait.~A nő felpillantott, nagy,
1125 6 |              előtte álló alakra meresztve. A haldoklók szemei úgy tetszik,
1126 6 |                   fénysugára.~Azután kezét a lelkész felé terjesztve,
1127 6 |              vagyunk Istennek mindannyian. A vigasz, mit adni képesek
1128 6 |                  mit adni képesek vagyunk, a szentség, mivel adományozva
1129 6 |                     ifjaktól és öregektől.~A papné inte leányának, hogy
1130 6 |                  leányának, hogy hagyja el a szobát. A gyónónak egyedül
1131 6 |                   hogy hagyja el a szobát. A gyónónak egyedül kell lenni.~
1132 6 |                 lenni.~Ince odahajtó fejét a haldoklóhoz közel.~– Szólj,
1133 6 |                     Nagy teher az: suttogá a nő; egész életemnek egyetlen
1134 6 |                     jó gyermekem lelkét.~– A lélek halhatatlan.~– Az
1135 6 |         panaszkodom. Megvolt jutalmam érte a földön. Mi, üldözöttek,
1136 6 |      bűnbocsánatlan kell magammal átvinnem a túlvilágra bűnöm terhét.
1137 6 |                   Szíve elszorult.~– Isten a kimondatlan szót is meghallja –
1138 6 |               monda vigasztaló hangon –, s a megbánás útban találja bocsánatát.~
1139 6 |                  útban találja bocsánatát.~A nő erőszakosan ragadta meg
1140 6 |                    erőszakosan ragadta meg a lelkész kezét, mely bűnbocsátólag
1141 6 |             érintse fejemet; mert elveszti a szentelt malasztot, s az
1142 6 |                    s az utolsó kenet olaja a sátán stigmájává lesz ujjai
1143 6 |                 Nem halok meg addig. Félek a haláltól. Az én sírom feneke
1144 6 |                   volt: az én sírom feneke a pokol! (A nő felemelkedék
1145 6 |                  én sírom feneke a pokol! (A nő felemelkedék fektéből
1146 6 |                 rendeleteiben – szólt Ince a haldoklót visszafektetve
1147 6 |                  kellene kárhoznom – hörgé a nő –, befognám szájamat
1148 6 |                 ami neked fáj. Szenvedd ki a halált – szótlan, s szenvedj
1149 6 |                    ragadom! Leányomat! Azt a tiszta, ártatlan teremtést,
1150 6 |             teremtést, aki olyan még, mint a kristály: velem ragadom
1151 6 |                 kristály: velem ragadom őt a kárhozat posványába!~A lelkész
1152 6 |                  őt a kárhozat posványába!~A lelkész az ajtó felé lépett.
1153 6 |                  Ne híja őt be – rikácsolá a haldokló. – Ha meghalok,
1154 6 |               fektemből koporsómban, mikor a szentelt vizet reám hintik,
1155 6 |                 könnycseppjére megfordulok a sírban, s az örök lángok
1156 6 |                körül, ha ő nevemet elkiált]a!~Ince felnyitó az ajtót,
1157 6 |                    hozzá szelíden. – Anyád a jobb világ küszöbén van:
1158 6 |             imádkozzál, ahogy eléd mondom.~A leány letérdelt, és anyja
1159 6 |                    Isten. Őrizz meg minket a szívünkben lakó kísértetektől.
1160 6 |         kísértetektől. Távoztasd el tőlünk a gondolatokat, mik szent
1161 6 |              óhajtást, melynek teljesülése a te bölcsességed előtt lehetetlen.
1162 6 |               leroskadjunk alatta. Állítsd a te őrző angyalodat közénk
1163 6 |              gondolataink közé. Váltsd fel a mi homlokaink töviskoszorúját
1164 6 |                 homlokaink töviskoszorúját a te üdvösséged fénykoronájával,
1165 6 |                     melynél kívánatosabbat a mi szíveink ne ismerjenek
1166 6 |             halálunk óráján, Atyánk. Ámen.~A leány utána mondott mindent
1167 6 |                 szemei rajta függtek, s az a sugár, mely belőlök ragyogott,
1168 6 |               leánya kezét tartó, másikkal a lelkész kezét vonta oda
1169 6 |                   halva.~Serena érzé, hogy a kezében tartott kéz nem
1170 6 |                    kéz nem vezeti őt többé a világban. Megcsókolta azt,
1171 6 |                    S aztán jó vég volt ez. A lévita özvegyének kegyéve
1172 6 |              kellett már valahová. Legjobb a temetőbe. Az Úr, ki a mezők
1173 6 |              Legjobb a temetőbe. Az Úr, ki a mezők liliomát ruházza –
1174 6 |             paradicsomot, s visszaszállnia a fájdalmas földre.~A temetésnek
1175 6 |         visszaszállnia a fájdalmas földre.~A temetésnek még az nap este
1176 6 |                 nap este végbe kell menni. A megyei orvos úgy rendelte.
1177 6 |                előre el volt már készítve: a sír megásva, hozzá a sírkő,
1178 6 |             készítve: a sír megásva, hozzá a sírkő, diófa koporsó, halotti
1179 6 |                    koporsó, halotti gyász. A lévita felfedezé Incének,
1180 6 |                   betegsége alatt, részint a gyászpompára, magának aligha
1181 6 |                    hogy kocsin mehessen ki a faluból.~… De hát engedi
1182 6 |              maradni!~Késő este ment végbe a temetés. Serena fölhantoltatá
1183 6 |              temetés. Serena fölhantoltatá a sírt zöld pázsittal, s a
1184 6 |                   a sírt zöld pázsittal, s a sírkő mellé egy szomorú
1185 6 |                   nem hullt aközben.~Mikor a szertartástól visszamentek
1186 6 |                 szertartástól visszamentek a paplakba, megköszöné Incének
1187 6 |                kérte, hogy fogadja el tőle a szertartás díjául azt a
1188 6 |                    a szertartás díjául azt a koronás tallért.~Ez bizonyosan
1189 6 |                   pénze volt. Ince elvette a tallért.~Nem volt az utolsó
1190 6 |                   Nem volt az utolsó pénze a leánynak. Ince száz darab
1191 6 |                 fenekén. Ince azalatt, míg a leány künn járt, belecsempészte
1192 6 |                  künn járt, belecsempészte a papírba csomagolt aranyhengeréét.
1193 6 |                 volt az elnyerve, elhozva. A leány azt sem fogja tudni,
1194 6 |                    került oda?~Mikor aztán a nap lement, a leánynak is
1195 6 |                  Mikor aztán a nap lement, a leánynak is menni kellett
1196 6 |                    házból. Nem azért, mert a kegyév letelt: Sós Márton
1197 6 |                  ott hagyta volna őt lakni a világ végeig, de azért,
1198 6 |                 anyja nem volt többé abban a házban.~Valamerre menni
1199 6 |                  menni kellett. Hová?~Nagy a világ!~Szekéren csakugyan
1200 6 |               csakugyan nem lehetett menni a faluból. Az utak el voltak
1201 6 |                   utak el voltak pusztítva a tegnapi nagy felhőszakadás
1202 6 |               kérte Incét, hogy vezesse őt a hegyeken keresztül, azon
1203 6 |                   ő maga jött ide.~Incének a vér egyszerre szívéhez tódult
1204 6 |                     Talán mégis jobb volna a jó Kaszásné ajánlatát elfogadni,
1205 6 |             elfogadni, hogy maradjon addig a kisasszony az ő házánál,
1206 6 |               kisasszony az ő házánál, míg a szekérút helyre lesz állítva.~–
1207 6 |                  Azt nem lehet megmondani.~A hold feljöttével aztán megindultak
1208 6 |              feljöttével aztán megindultak a vándorok a hegyi útnak.~
1209 6 |               aztán megindultak a vándorok a hegyi útnak.~Mikor a méhesen
1210 6 |              vándorok a hegyi útnak.~Mikor a méhesen keresztülmentek,
1211 6 |        keresztülmentek, Sós Márton kihozta a puskáját, s ráerőltette
1212 6 |                    puskáját, s ráerőltette a szerzetesre. Jó lesz az
1213 6 |                akit védelmezzen: elfogadta a fegyvert.~Viszi már a puskáját
1214 6 |            elfogadta a fegyvert.~Viszi már a puskáját is a szegény embernek…~
1215 6 |                    Viszi már a puskáját is a szegény embernek…~Az elkísérte
1216 6 |                 nyakába akasztott gitárját a hátára csapva. A forrásnál
1217 6 |                  gitárját a hátára csapva. A forrásnál aztán búcsút vett
1218 6 |                forrásnál aztán búcsút vett a kisasszonytól, a kezét is
1219 6 |               búcsút vett a kisasszonytól, a kezét is megcsókolta, s
1220 6 |                  elment már; akkor rákezdé a szép dalt: „Mindegy a válás
1221 6 |              rákezdé a szép dalt: „Mindegy a válás nékem, oh, leányka,
1222 6 |                  érezek – Mondhatatlanul…”~A gitárról lepattant egy húr;
1223 6 |                   lepattant egy húr; aztán a másik, végre kapta a lévita
1224 6 |                 aztán a másik, végre kapta a lévita a nyakánál fogva,
1225 6 |                másik, végre kapta a lévita a nyakánál fogva, hozzácsapta
1226 6 |                nyakánál fogva, hozzácsapta a bükkfához, hogy darabokra
1227 6 |                     hogy darabokra törött.~A gitárja is oda van már a
1228 6 |                   A gitárja is oda van már a szegény embernek…~… A két
1229 6 |                  már a szegény embernek…~… A két vándor fölért a hegyi
1230 6 |            embernek…~… A két vándor fölért a hegyi útra, hol a magas
1231 6 |                   fölért a hegyi útra, hol a magas mész sziklafal mentében
1232 6 |                    mész sziklafal mentében a holdvilágnál sötét árnyékok
1233 6 |               haladtak egymás nyomán.~Ahol a hegyi út legmeredekebb,
1234 6 |                 legmeredekebb, ott megállt a leány, s még egyszer visszatekinte
1235 6 |                  még egyszer visszatekinte a tájra, melyben az esti köd
1236 6 |                   szülői sírját eltakarja. A szerzetes ott állt mellette,
1237 6 |               mellette, és nem nézett reá.~A sziklafal még ötven ölnyire
1238 6 |                  valamit gondolt: vajon ez a leány nem arról gondolkozik-e,
1239 6 |                 Egyszerre odafordult hozzá a leány, s megszólító:~– Atyám!
1240 6 |                  Isten, ha magunk keressük a halált, mely hívásunkra
1241 6 |                  gyorsasággal rántá vissza a leányt a meredély széléről,
1242 6 |         gyorsasággal rántá vissza a leányt a meredély széléről, s elszörnyedve
1243 6 |                maga is úgy érzé, mintha az a fekete árny ott a háta mögött
1244 6 |                mintha az a fekete árny ott a háta mögött taszítaná előre,
1245 6 |                 feddé meg e felkiáltással.~A leány fájdalomtól égő szemekkel
1246 6 |                elveszettet; ha nincs többé a világon senkink és semmink.
1247 6 |              célját, s útban van, hogy még a másik életet is elveszíttesse
1248 6 |                   elveszíttesse velünk. Ha a földön lakás az égbe juthatás
1249 6 |                felkeresnünk, aki bennünket a kárhozatból megvált?~– A
1250 6 |                   a kárhozatból megvált?~– A halált keresni mindenütt
1251 6 |                     Ön talán csalódik. Hát a Megváltó, hát az apostolok,
1252 6 |                    annyi vértanú nem azzal a bizonyos tudattal állta-e
1253 6 |              bizonyos tudattal állta-e meg a helyét, hogy ott kínhalálát
1254 6 |               tudták, hogy halálba mennek: a szentek dicső serege? Nem
1255 6 |                 célért vitték oda életüket a vérpadra, a mészárszékre.
1256 6 |                   oda életüket a vérpadra, a mészárszékre. Az áldozat
1257 6 |               válik az, ami másképpen bűn.~A leány ajkaihoz szorító az
1258 6 |                 Tehát akik szemközt mennek a halálba, úgy, hogy egy nagy,
1259 6 |                     Siessünk, míg fenn van a hold.~A leány biztos léptekkel
1260 6 |             Siessünk, míg fenn van a hold.~A leány biztos léptekkel megindult,
1261 6 |                    nem mondták egymásnak: „a viszontlátásig”. De ott
1262 6 |                  amíg el nem takarta előle a távozót az erdők mélye.~
1263 6 |                   mélye.~Akkor tért vissza a kolostorba.~Már két éjjel
1264 6 |                     Pihenni!~Pihenni ezzel a nehéz tudattal szívében,
1265 6 |                  magával elhozott.~Pihenni a Golgotán! Lefeküdni a keresztre
1266 6 |              Pihenni a Golgotán! Lefeküdni a keresztre feszített szívvel,
1267 6 |                  küzdeni az anachoretának: a test földi vágyait meghűsíti
1268 6 |                    földi vágyait meghűsíti a szellem, oly magas régióiba
1269 6 |                 ködök fel nem hatnak; ahol a hideg és a sugár uralkodik;
1270 6 |                    hatnak; ahol a hideg és a sugár uralkodik; de hogyan
1271 6 |               folyamodjék akkor, midőn nem a kárhozatos gyönyör és az
1272 6 |                  amiknek egyike „részvét”, a másika „kötelesség” nevet
1273 6 |                   kötelesség” nevet visel.~A részvét az árva gyermeket
1274 6 |                utakon, miknek vége: halál. A kötelesség lekötve tart
1275 6 |                véghetetlen lánccal, melyet a szabad akarat elnyújthat
1276 6 |                 szakíthat soha, mely ahhoz a ponthoz, honnan kiindult,
1277 6 |              kiindult, mindig visszavezet.~A leány útjai és a férfi útjai
1278 6 |              visszavezet.~A leány útjai és a férfi útjai összebonyolulnak,
1279 6 |                    nem egyesülnek soha. Ez a megkettőztetett labirint.
1280 6 |                  megkettőztetett labirint. A szerzetesnek nem voltak
1281 6 |               lefeküdt, zokogva, imádkozva a szentkép előtt, és kért
1282 6 |                  tőle világosságot.~Őt nem a puszta eskü és fogadalom
1283 6 |               hívévé az égi védalaknak, de a tiszta, magasztos meggyőződés;
1284 6 |                    s gyönyörrel követte őt a felhők és csillagok fényességei
1285 6 |         eszményképnek annyira képmása, itt a földön jár – és nem idvezült,
1286 6 |              boldogtalan.~Olyan volt, mint a holdkóros, kit egyszerre
1287 6 |              holdkóros, kit egyszerre vonz a csillag és a föld, s jár
1288 6 |                egyszerre vonz a csillag és a föld, s jár e kettős bűvhatalom
1289 6 |              árnyéka van: az egyik fényes, a másik sötét.~Ha bűn volna
1290 6 |                 erény, mit leküzdeni akar: a legnemesebb, a legtisztább
1291 6 |             leküzdeni akar: a legnemesebb, a legtisztább érzelem, minden
1292 6 |                 érzelem, minden salakjátul a vér forró vágyainak ment,
1293 6 |                 földi szent iránt, mint az a másik. Két oltár közé van
1294 6 |             egyiket le kell rontania, hogy a másiknak híve maradjon,
1295 6 |               isteni természet szemlélete; a vízcsepp, a porszem csodái
1296 6 |                    szemlélete; a vízcsepp, a porszem csodái elveszték
1297 6 |                csodái elveszték hatalmukat a kebel csodái előtt; nem
1298 6 |                  nem találta fel nyugalmát a liget méla zúgásában; a
1299 6 |                    a liget méla zúgásában; a fák, bokrok, virágok átvették
1300 6 |                átvették gondolatjait, mint a pókhálót, s mikor újra elhaladt
1301 6 |              pókfonalak visszaemlékezteték a hozzájuk tapadt eszmékre.~
1302 6 |             vigasztalták meg régi barátai, a könyvek, ezek az élettel
1303 6 |                  mély tépelődései közepett a konduló harangszó meglepé,
1304 6 |                    kérdezé magától~„Mi hát a vétkem, hogy úgy megrettenék?”~ ~
1305 7 |                                            A föltámadás~Aki egy hajdankori
1306 7 |                 képét találta, kinek fején a koronán kívül még a dicsfény
1307 7 |                  fején a koronán kívül még a dicsfény is sugárzik, s
1308 7 |              dicsfény is sugárzik, s körül a párkányzaton e szókat olvasható
1309 7 |                   fénylő alakokká lőnek, s a félelmes ködkép ragyogó
1310 7 |               Keservekben gazdag hónap.~Az a „népkór” (epidémia), amit
1311 7 |             kínlódott vele férfi és nő, és a gyermekek is szenvedtek
1312 7 |                  hagyott volna. Belopózott a jól bekerített várakba,
1313 7 |                ezredenkint tette betegeivé a katonákat, s nem múlt el
1314 7 |                   katonákat, s nem múlt el a tömjénfüstben; a templomba
1315 7 |                   múlt el a tömjénfüstben; a templomba is behatolt, és
1316 7 |                behatolt, és meglepte magát a papot az oltár előtt, a
1317 7 |                    a papot az oltár előtt, a szószéken, hogy mikor Jeremiás
1318 7 |                  Jeremiás siralmaiból szól a textus, elkezd beszélni
1319 7 |                   király s Heródes helyett a „bán” és a „kamarilla” nevét
1320 7 |                 Heródes helyett a „bán” és a „kamarilla” nevét szalasztja
1321 7 |                nevét szalasztja ki száján.~A nyomtatott betű mindenüvé
1322 7 |                betű mindenüvé elhordja ezt a ragályt.~Addig volt csak
1323 7 |             ragályt.~Addig volt csak zárda a kolostor, amíg fogva tartotta
1324 7 |                  tartotta az „írást”, amíg a szerzetesek tolla volt a
1325 7 |                   a szerzetesek tolla volt a tudás egyedüli sokszorozója.
1326 7 |               egyedüli sokszorozója. Amint a betű kiszabadult: nincs
1327 7 |                 többé! Hasztalan az index, a szillabus! Az írás betöri
1328 7 |                  szillabus! Az írás betöri a kaput. A papok hírlapokat
1329 7 |                    Az írás betöri a kaput. A papok hírlapokat olvasnak.
1330 7 |                  trombitaszó sem kell már: a néma betű is megteszi.~Ez
1331 7 |                  néma betű is megteszi.~Ez a parányi démonok tábora mindennap
1332 7 |             fuvallt szét az országon; mint a szél: a betűk légiójának
1333 7 |                  az országon; mint a szél: a betűk légiójának pusztítása
1334 7 |                    volt.~Először kiirtotta a szívekből a testvérszeretetet.
1335 7 |              Először kiirtotta a szívekből a testvérszeretetet. Minden
1336 7 |          idegecskéje testünknek reszketett a vágytól a bosszú keserű
1337 7 |            testünknek reszketett a vágytól a bosszú keserű gyönyörei
1338 7 |                     s szívünk falát ütötte a felforrott vér, követelve
1339 7 |                  felforrott vér, követelve a sebeket, amiken át ellensége
1340 7 |                rokonainkban, vezetőinkben, a nagy embereinkben; lehajigáltuk
1341 7 |         embereinkben; lehajigáltuk azoknak a szobraikat egymás után helyeikről,
1342 7 |                   helyeikről, míg utoljára a legmagasabb ember bálványa,
1343 7 |                  maga az isten földi képe, a király is végigzuhant hitünk
1344 7 |                    átkozódunk! és letéptük a harangokat a toronyból,
1345 7 |                   és letéptük a harangokat a toronyból, és megöntöttük
1346 7 |                képe, új jajkiáltás hangja; a lehetetlenségek szörnyetegei,
1347 7 |                egymást szülve és felfalva; a csalódás mindenben, ami
1348 7 |                  eddig szentnek tartatott; a legiszonyúbb delírium hagymázos
1349 7 |         elhagyottság zsibbasztó érzete.~De a lázbetegnek ereje is szokott
1350 7 |                  át az országon. Egyik nap a borzadályok hideg szelét:
1351 7 |                  borzadályok hideg szelét: a leghidegebb északi bórát,
1352 7 |                    északi bórát, másik nap a buzdítások forró sirokkóját.~
1353 7 |               buzdítások forró sirokkóját.~A sirokkó pedig átmegy a kolostorok
1354 7 |                     A sirokkó pedig átmegy a kolostorok zárt ablakain
1355 7 |                bele.~Nem védett meg ellene a fehér talár.~(Mondtad uram: „
1356 7 |                  uram: „Az én országom nem a földről való!”, de azért
1357 7 |              elpusztulását megjósolád. Hát a mi szívünk erősebb lehet-e?)~
1358 7 |            Mindennap olvasá Ince társaival a nőttön-növő ragály jelenségeit.
1359 7 |                   úr és szegény hogy tódul a zászló alá! Apák elhagyják
1360 7 |                    embersorba állnak… csak a mi kezünkben nincsen fegyver!
1361 7 |                 kezünkben nincsen fegyver! A rovat naprul-napra számlálja:
1362 7 |            ezüstjét kicsiny és nagy ember. A főurak mázsaszámra küldik
1363 7 |              készleteiket, ősi ékszereiket a nemzeti pénzverdébe; szegény
1364 7 |                  függőiket adják oda… csak a mi kezünkben nincsen pénz!
1365 7 |                    kezünkben nincsen pénz! A rovat halad előre naprul
1366 7 |                  Nevünk szerzetes, helyünk a kolostor, hivatalunk a béke,
1367 7 |             helyünk a kolostor, hivatalunk a béke, kincsünk a mennyország.~
1368 7 |                hivatalunk a béke, kincsünk a mennyország.~Nem elég!~Nem
1369 7 |                  Nem elég!~Nem elég nekünk a mennyország!~Nem lehet azzal
1370 7 |               mennyország!~Nem lehet azzal a tudattal a mennyországot
1371 7 |                 Nem lehet azzal a tudattal a mennyországot megnyerni,
1372 7 |              elvesztettük. Nem lehet azzal a gondolattal idvezülni, hogy
1373 7 |                   Egyszer azt kérdezé tőle a két árnyék közül az egyik,
1374 7 |                 két árnyék közül az egyik, a sötét árny:~„Mit tennél
1375 7 |                   megvolnának? Egyfelől az a hogy, kinek neve Patrona
1376 7 |                neve Patrona Hungariae, kié a magas mennyország minden
1377 7 |                 boldogságával; másfelől az a másik hölgy, kinek számodra
1378 7 |                    az otthontalan árvaság, a nyomor, az ínség minden
1379 7 |           választhatnál!”~Ince várta, hogy a másik árny, az a fényes,
1380 7 |               várta, hogy a másik árny, az a fényes, adjon rá választ.
1381 7 |               Adott.~Másnap délután, midőn a kolostor kertjéből visszatért,
1382 7 |             kolostor kertjéből visszatért, a perjel az olvasóterembe
1383 7 |         olvasóterembe hívta, s átadta neki a legújabban érkezett hírlapot.~
1384 7 |                  abrosznyi hírlapon legyen a neve nyomtatva, azt az első
1385 7 |                    pillantásra feltalálja.~A nemzeti adakozások rovatában
1386 7 |                  adakozások rovatában állt a neve Incének. „Áldorfai
1387 7 |              cisztercita szerzetes átadott a nemzeti alapra száz darab
1388 7 |                alapra száz darab aranyat”…~A fényes árny válasza volt
1389 7 |               fényes árny válasza volt ez…~A többi szerzetesek, tanárok
1390 7 |                 Egy novitius sem maradt ki a lajstromból.~Ince pedig
1391 7 |               merengett, hogy mi célja van a sorsnak azzal, hogy egy
1392 7 |                    kitalálja az ő szívében a még meg nem született gondolatot
1393 7 |                  neki kellene tenni? Ki az a lény, aki nem habozik, nem
1394 7 |                 habozik, nem tétováz annál a kérdésnél, hogy mi lesz
1395 7 |                    akinek tartoztunk vele?~A válság egyre súlyosabb lett.~
1396 7 |               válság egyre súlyosabb lett.~A mákonyálommal elnyomott
1397 7 |                    voltak. Mintha tízezrei a halálos ellenségeknek omolnának
1398 7 |                 vérét kiszívnák.~Felébredt a nagy kínzásra… És akkor
1399 7 |                 álmodott, az valóság.~Mint a szent inkvizíció mesés vasbörtöne,
1400 7 |                    egyre összébb szorulnak a halálra vetett rab körül,
1401 7 |                    szuronyerdők, százezrei a tűzokádó csöveknek, mind
1402 7 |                    csöveknek, mind befelé, a szíve felé fordítva.~Egyszer
1403 7 |                 feltartsa. Óriási erő volt a karokban.~Nem volt sem pénze,
1404 7 |                 jajkiáltására meglett mind a három.~Négy hadsereg jött
1405 7 |             hadsereg jött ellene. Az egyik a Kárpátok felől, a másik
1406 7 |                    egyik a Kárpátok felől, a másik Erdélyből, a harmadik
1407 7 |                  felől, a másik Erdélyből, a harmadik az Aldunáról, a
1408 7 |                   a harmadik az Aldunáról, a negyedik a Dráva felől.
1409 7 |                   az Aldunáról, a negyedik a Dráva felől. Ez volt a legfélelmesebb.
1410 7 |            negyedik a Dráva felől. Ez volt a legfélelmesebb. Negyvenezer
1411 7 |            szorítsa.~Csak napok voltak már a védelemre adva.~A magyar
1412 7 |               voltak már a védelemre adva.~A magyar kormány felhívást
1413 7 |                  kormány felhívást küldött a fenyegetett vidékek lakosaihoz,
1414 7 |                   és szegényt.~E felhívást a kolostorok főnökei is megkapták.~
1415 7 |            megkapták.~Este érkezett meg az a nemzetőri csapat, melynek
1416 7 |                     melynek őrnagya átadta a felhívó parancsot az apátúrnak,
1417 7 |                    s azonnal hozzá kezdett a toborzáshoz, kitűzve a háromszínű
1418 7 |             kezdett a toborzáshoz, kitűzve a háromszínű zászlót a vendéglő
1419 7 |               kitűzve a háromszínű zászlót a vendéglő ablakába.~Nehezen
1420 7 |            vendéglő ablakába.~Nehezen ment a munkája. Azt a várost hidegvérű,
1421 7 |                Nehezen ment a munkája. Azt a várost hidegvérű, idegen
1422 7 |                    szeret verekedni, s aki a terített asztalán és puha
1423 7 |                 semmiféle hazát.~Az őrnagy a kolostorban sem volt örvendetes
1424 7 |                volt örvendetes hírnök. Itt a béke és a kiengesztelés
1425 7 |           örvendetes hírnök. Itt a béke és a kiengesztelés szelleme lakik,
1426 7 |                   lakik, nem az öldöklésé.~A nemzeti vállszalagos kardcsörtető
1427 7 |                  után egészen megváltozott a nyugalmas belső élet. A
1428 7 |                    a nyugalmas belső élet. A növendékek szobáiban egész
1429 7 |                    éjfélben kondíttatá meg a „matutinát”, mint az őskeresztény
1430 7 |                    egyházi szertartás után a tanácsterembe hívta a felavatott
1431 7 |                 után a tanácsterembe hívta a felavatott tagokat, a tanárokat,
1432 7 |                hívta a felavatott tagokat, a tanárokat, hogy határozzanak
1433 7 |                    volt azt eldönteni, még a reggel is ott találta őket.~
1434 7 |                reggel is ott találta őket.~A szerzetek tagjai mentek
1435 7 |                    szerzetek tagjai mentek a fegyverviselés alól. Nincs
1436 7 |                    arra kötelezze. S van-e a törvényen túl is kötelesség?
1437 7 |            törvényen túl is kötelesség? Ez a kérdés.~A tanóra rendes
1438 7 |                   kötelesség? Ez a kérdés.~A tanóra rendes idejére ismét
1439 7 |                   idejére ismét felgyűltek a növendékek a nagy terembe.
1440 7 |                    felgyűltek a növendékek a nagy terembe. Nyugtalanság,
1441 7 |                    Ince tanórája nyitá meg a napot.~Az ifjú tanár a consistorium
1442 7 |                 meg a napot.~Az ifjú tanár a consistorium terméből jött.
1443 7 |                    reszkető ajkai elárulók a belül háborgó indulatot.~
1444 7 |                 háborgó indulatot.~Felment a szószékbe, elővette tankönyvét,
1445 7 |                  eseményeknek.~„Mit tettek a hajdankorban a magyar papok,
1446 7 |                  Mit tettek a hajdankorban a magyar papok, mikor ellenség
1447 7 |                 meg hazájukat?”~„1241-ben. A muhi pusztán, a Sajó mellett
1448 7 |                  1241-ben. A muhi pusztán, a Sajó mellett a mongol dúló
1449 7 |                    pusztán, a Sajó mellett a mongol dúló hadsereggel
1450 7 |                    megütközve, ott harcolt a magyar sereg élén valamennyi
1451 7 |                   élén valamennyi főpapja; a harc alkonyán elesik Ugolin
1452 7 |              elesik Ugolin kalocsai érsek, a mongolok sorait törve, és
1453 7 |                  mongolok sorait törve, és a templomosok főnöke; elhullanak
1454 7 |              Ugyanazon évben Uriás apátúr, a bencéseket fölfegyverezve,
1455 7 |          bencéseket fölfegyverezve, elveri a tatárokat Pannonhalma falai
1456 7 |                      1453-ban János püspök a hős Hunyadi János oldalán
1457 7 |               küzdve, dicső halált szenved a rigómezei ütközetben; fejét
1458 7 |              püspök maga vezérli dandárait a dúló cseh hadak ellen.”~„
1459 7 |          hatvanezernyi hadat toboroz össze a népből, s vezeti azt Hunyadi
1460 7 |                  harcol földön és vízen, s a meghódított vár falára kitűzi
1461 7 |              meghódított vár falára kitűzi a keresztet.”~„Keresztes hadait
1462 7 |                     kézművesek, földészek. A szent Pál rendi perjel hét
1463 7 |                    szerzetes társával ment a harcba, s ez a vasvillás
1464 7 |               társával ment a harcba, s ez a vasvillás gyülevész győzte
1465 7 |           Mohácsnál! Ahol Tomory érsek áll a húszezernyi mártír élére
1466 7 |               infula helyébe, kardot ragad a pásztorbot helyett, s az
1467 7 |                   György püspökök esnek el a hős halállal, vérükkel pecsételve
1468 7 |                    vérükkel pecsételve meg a haza földje és az Isten
1469 7 |                       E szavaknál becsapta a könyvet Áldorfai Ince, s
1470 7 |                 felett, hogy védelmezzék-e a hármas halmot és a négyes
1471 7 |           védelmezzék-e a hármas halmot és a négyes folyót és a kettős
1472 7 |               halmot és a négyes folyót és a kettős keresztet? és nem
1473 7 |                 névtelen ordítás tölté meg a tantermet e szavakra. Mi
1474 7 |                   volt az? Üdvriadal? Vagy a fájdalom, a kétségbeesés
1475 7 |                Üdvriadal? Vagy a fájdalom, a kétségbeesés kiáltása? Az
1476 7 |               leírhatatlan jeladása, amely a kriptákat, a sírokat föltöri?~
1477 7 |               jeladása, amely a kriptákat, a sírokat föltöri?~Egyszerre
1478 7 |                Egyszerre mindannyian, mind a huszonnégyen rohantak helyeikből
1479 7 |           huszonnégyen rohantak helyeikből a szószék felé, és minden
1480 7 |                  Tomory mentek. Oda!~Alant a consistorium csendes termében
1481 7 |                    tanácskozó vének, amint a fejük fölött megzendülő
1482 7 |              megérték, mi történt odafenn?~A kegyes apátúr felállt helyéből,
1483 7 |                Fiat voluntas tua…”~S midőn a felső emeletről robogva
1484 7 |              tanárát körülfogva, már akkor a folyosón várták őket az
1485 7 |            szemeiknek könnye mondott ellen a nagy elhatározásnak; de
1486 7 |                   volt ez! Hogyne? Hisz ez a föltámadás napja!~Legelső
1487 7 |                    dolog volt egy tömegben a toborzó helyre menni; ott
1488 7 |                 Segítettek ők magukon. Van a kolostornak derék régiségtára.
1489 7 |          alhadnaggyá neveztetik ki, s lesz a csapat vezére. Nem tud hozzá?
1490 7 |             mellett tartanak gyakorlatokat a kolostor előtti téren. Kész
1491 7 |                 Vihetik őket az ütközetbe.~A nép bámul, s aztán a példától
1492 7 |            ütközetbe.~A nép bámul, s aztán a példától elragadtatva maga
1493 7 |                    vasvilláját, s megindul a toborzó hely felé. A népgomoly
1494 7 |              megindul a toborzó hely felé. A népgomoly nő, mint a hógörgeteg.~–
1495 7 |                 felé. A népgomoly nő, mint a hógörgeteg.~– Mit míveltél? –
1496 7 |                 falhoz húzódó alak Incéhez a sötét folyosón, midőn az
1497 7 |                kardmarkolatára téve kezét. A gúnyolódó útját állta, és
1498 7 |                 állta, és megfogta kezével a zsinórt, melyre Ince kardja
1499 7 |           márványba vésett elveid? Mi lett a világból, amit magadnak
1500 7 |                       Ki mondta azt: enyém a tudomány világa! s ki taposott