Fejezet

1501 7 |              világa! s ki taposott legelső a könyvre, midőn a trombitát
1502 7 |                   legelső a könyvre, midőn a trombitát megfújták, hogy
1503 7 |                tanított rá, és Anonymus és a Carmen miserabile Rogerii
1504 7 |               Carmen miserabile Rogerii és a többi krónikaírók, hogy
1505 7 |                    nemzedék élére, hogy őt a halálba vigye, ahol lemészároltatik,
1506 7 |                   honszerelmet. Hazámat és a népjogot védem. Ez is szentség.
1507 7 |                  esünk el kegyelem nélkül. A csatatéri halál az égbe
1508 7 |                égbe visz.~– Ezt prédikálja a pópa a muszka harcosoknak.
1509 7 |                      Ezt prédikálja a pópa a muszka harcosoknak. S azok
1510 7 |                    azok elhiszik neki. Aki a csatában hal meg, a paradicsomban
1511 7 |                    Aki a csatában hal meg, a paradicsomban ébred föl;
1512 7 |               paradicsomban ébred föl; még a purgatóriumot is átugorja.
1513 7 |                  tehát te nem azért sietsz a vérmezőre, hogy ott gyilkolni
1514 7 |                   megdöbbenve támaszkodott a falnak. Ez olyan csapás
1515 7 |                    minden idegét megrázta. A lelke mélyéig hatott az.~
1516 7 |                   lelke mélyéig hatott az.~A folyosón elhaladó társ gúnykacaja
1517 7 |                omolva imádatának jelvénye, a Madonna-kép előtt: kivonta
1518 7 |              baljába fogva meghajtá azt, s a Madonna-képhez emelé:~„Óh,
1519 7 |                   árnyéka van is lelkemben a tisztátlan érzületnek; ha
1520 7 |           vezérlette; ha igaz az, hogy nem a te zászlódért, hanem földi
1521 7 |            kétségbeesés elől futva keresem a harcmezőt, törjék kezemben
1522 7 |                   törjék kezemben ketté ez a kard, és soha fegyvert ne
1523 7 |               fegyvert ne érintsek többé.”~A meghajtott kard pengéje
1524 7 |                   És ő úgy képzelé, mintha a szent alak mosolyogva nézne
1525 7 |              Menyasszonya feküdt mellette: a kivont kard; azt fényesíté,
1526 7 |                 keserülni azt még, hogy ez a kard akkor ketté nem törött!~ ~
1527 8 |                             Az üres fészek~A hajnali harangszó utoljára
1528 8 |                   harangszó utoljára hívta a templomba a kolostor ifjait,
1529 8 |                 utoljára hívta a templomba a kolostor ifjait, utoljára
1530 8 |                ifjait, utoljára vették fel a fehér talárt, utoljára zengték
1531 8 |                 utoljára zengték el együtt a „Gloria in excelsis”-t.
1532 8 |                    már fegyvereik, s mikor a nap a két torony között
1533 8 |                  fegyvereik, s mikor a nap a két torony között előtűnt,
1534 8 |              hegyét aranyozák meg sugárai.~A kolostor vénei gondoskodtak
1535 8 |       útrakelendőkrül.~Egész éjjel sütötte a szakács számukra az úti
1536 8 |                    az úti eleségnek valót; a jó öreg gvárdián maga tömte
1537 8 |                 meg tarisznyájukat vele, s a pincemester a kolostor legjobb
1538 8 |       tarisznyájukat vele, s a pincemester a kolostor legjobb boraival
1539 8 |                 Utoljára falatoztak együtt a refektóriumban. Az apátúr
1540 8 |                voltál, könyv nélkül tudtad a klasszikusokat. Minő emlékezet!
1541 8 |                  minden jutalmat elnyertél a teológiai feladványokért. –
1542 8 |                   reád! – Te úgy énekeltél a kórusban, mint egy angyal,
1543 8 |                   ilyen hang nem fog többé a kórusból hangzani. – Te
1544 8 |              mondanak.~S midőn legutoljára a vezetőre került a sor; midőn
1545 8 |              legutoljára a vezetőre került a sor; midőn Incét szorítá
1546 8 |                     Isten nevével szállunk a harcba. Isten megadja küzdelmeinknek
1547 8 |               Isten megadja küzdelmeinknek a diadalt, s ha élve maradunk,
1548 8 |                  előttetek, s mi osztozunk a visszatérőkkel jóban és
1549 8 |          visszatérőkkel jóban és rosszban.~A dob pördült, a kis csapat
1550 8 |                   rosszban.~A dob pördült, a kis csapat fegyverét vállára
1551 8 |               kiáltott, s azután rázendíté a harci dalt: „Áll még Buda,
1552 8 |                papnak.~Az öregek felmentek a kolostor homlokzatán emelt
1553 8 |                 utánok, míg csak láthatták a kis csapatot, mely gránátos
1554 8 |                  gránátos indulóban haladt a hegyi úton fölfelé; s már
1555 8 |             eltakarták azt az erdők, mégis a távozók felé voltak fordulva
1556 8 |              fordulva arcaik; még hangzott a dobszó és a dal a távolból.~
1557 8 |                   még hangzott a dobszó és a dal a távolból.~Azután leszálltak
1558 8 |                 hangzott a dobszó és a dal a távolból.~Azután leszálltak
1559 8 |                    Az agg apát sorba járta a tantermeket, az alvó szobákat,
1560 8 |            eltávozó hátrahagyott emlékein. A nagy számolótáblán még rajta
1561 8 |               képlet. „Ezt Pius oldta meg, a legjobb számvető. Senki
1562 8 |                Senki le ne törülje onnan!” A pipatóriumban ott találják
1563 8 |        Mindegyiknek az íróasztalán ott van a végrendelete; itt hagyott
1564 8 |                   félig kész rajz maradjon a helyén; a pedellus minden
1565 8 |                    rajz maradjon a helyén; a pedellus minden héten töltse
1566 8 |                   minden héten töltse tele a kiszáradt tintatartókat.
1567 8 |                 járja az apát sorsul sorra a szobákat: csaknem megijed,
1568 8 |                    megmenekültem volna. De a könny már kihullt, s azt
1569 8 |             csalatkoztam benned. Te voltál a személyes bátorság jelképe
1570 8 |             játszani nem állok be. Hogy én a lomtárból előcepelt rozsdás
1571 8 |                vele, hogy én is ott voltam a hírhedett inszurrekcióban.
1572 8 |              gyermekem. Értelek. Ismerlek. A büszkeség démona nem engedi,
1573 8 |                  büszkeségedet. Nem akarsz a mi ócska fegyvereinkkel
1574 8 |              leveté tógáját, skapuláréját; a papi öltöny alatt pitykés
1575 8 |                 még csak kezet sem csókolt a jó öreg atyának.~Egy óra
1576 8 |                    utolsó ifjú is elhagyta a kolostor udvarát. Lóháton
1577 8 |                  fogadták. Nagy szűke volt a lovas vitéznek a táborban.
1578 8 |                szűke volt a lovas vitéznek a táborban. A hidegvérű nép
1579 8 |                 lovas vitéznek a táborban. A hidegvérű nép annyira már
1580 8 |               annyira már felbuzdult, hogy a fiait feláldozza, hanem
1581 8 |               fiait feláldozza, hanem hogy a lovát is feláldozza, annyira
1582 8 |                   nem. Erre még idő kell.~…A *-i kolostor úgy maradt,
1583 8 |                  kolostor úgy maradt, mint a megszedett szőlőkert, árván,
1584 8 |               visszatérni azok közül, akik a dobszó után mentek?~ ~
1585 9 |                 férfi volt már mindaz, aki a legutolsó győri ütközetben
1586 9 |         Magyarországnak, az ez idő szerint a lombard-velencei csatatéreken
1587 9 |                   gyakorlat nélkül, kár is a szót vesztegetni.~És mindehhez
1588 9 |                  előleges tanácskozással – a hatodikban aztán készen
1589 9 |                  megszámlálhatatlan tömege a nemzetiségi fölkelőknek,
1590 9 |         nemzetiségi fölkelőknek, százezere a fegyverben gyakorlott határőrségnek,
1591 9 |                   s szervezett hadoszlopai a rendes hadseregeknek, vezetve
1592 9 |                 állíthatott ezekkel szembe a konstitúció kormánya? Embert
1593 9 |            csapatjával koncentrikus utakon a Balaton tájékai fele özönlött,
1594 9 |               beiktatás alkalmával szokott a nemesi bandériumnak kikölcsönözni
1595 9 |                 bandériumnak kikölcsönözni a vármegye; közben szekérsorok,
1596 9 |                rózsa vagy egy veres szalag a kalap mellé kötve; Görgey
1597 9 |                csapatjánál egy fehér toll. A veres szalagnak az a híre,
1598 9 |                 toll. A veres szalagnak az a híre, hogy az republikánus
1599 9 |                   az republikánus jelvény, a fehér tollé, hogy alkotmányos
1600 9 |                csapat keresztülvonult, ott a férfilakosság rögtön csatlakozik
1601 9 |              toborzás. Egy dal, egy „éljen a haza” rivallás, s száz meg
1602 9 |                     vadászpuskával, s megy a többivel: nem kérdi, hová.
1603 9 |                 többivel: nem kérdi, hová. A vezető talán tudja.~Az valószínű.~
1604 9 |                  Az említett őrnagy, amint a vele tovább húzódó tömeggel
1605 9 |                     első gondja kiszemelni a néptömegből a lőfegyverrel
1606 9 |                   kiszemelni a néptömegből a lőfegyverrel ellátott csapatokat,
1607 9 |             Azokkal megy Ince csapatja is.~A csel kitudódik. A felgerjedt
1608 9 |             csapatja is.~A csel kitudódik. A felgerjedt hívek nem engedik
1609 9 |                nótáját, pedig nem is értik a szövegét, s ők is mennek
1610 9 |                 sincsen.~Úgy tesznek, mint a somogyi ember, aki nem visz
1611 9 |                   botot, ha verekedni megy a korcsmába; azt mondja: majd
1612 9 |                ellenfelemnél.~Hajnalra már a Sió mellett van Ince társaival,
1613 9 |              elhagyott kolostorától.~Mi az a Sió?~Egy megfordított folyam,
1614 9 |                  megfordított folyam, mely a Balatonbul kifelé folyik,
1615 9 |                  kifelé folyik, s átszelve a sárréti lapályt, alant a
1616 9 |                   a sárréti lapályt, alant a Dunába szakad. Néhol három
1617 9 |                 szintén át lehet járni.~Ez a szegény kis vizecske tartotta
1618 9 |                 kis vizecske tartotta fenn a támadók egyik táborát. Tízezer
1619 9 |                 tizenkét ágyúval.~(Azonban a históriai igazság kedveért,
1620 9 |                    hevített még át annyira a lelkesedés, hogy valami
1621 9 |              mennyországi dolognak tartsák a fűbe harapni azon kivívandó
1622 9 |               helyett abszolutizmus legyen a világon.)~De hát ha tízezer
1623 9 |             amelyikből egy is elég. Az ég, a föld és a nép.~Az ég, nem
1624 9 |                  is elég. Az ég, a föld és a nép.~Az ég, nem szimbolisztikus
1625 9 |                  nap óta folyvást áztak, s a Sió melletti föld kegyetlen
1626 9 |                 nem szívesen lát vendégül.~A Sárrét lapályai szép zöldek
1627 9 |                   embermagasságú fű között a füzény (lithrum) virág dárdái,
1628 9 |                rózsaszínű láng lobognak; s a vad ánizstól sárgállik a
1629 9 |                   a vad ánizstól sárgállik a mező. A csatornák partjait
1630 9 |                 ánizstól sárgállik a mező. A csatornák partjait nefelejcsbozótok
1631 9 |               nefelejcsbozótok takarják, s a tavakban a nimféa fehér
1632 9 |    nefelejcsbozótok takarják, s a tavakban a nimféa fehér és sárga lótuszvirágai
1633 9 |                    magával eleséget, abban a meggyőződésben, hogy a világ
1634 9 |               abban a meggyőződésben, hogy a világ legvendégszeretőbb
1635 9 |                   Megcsalta az etnográfia.~A vendégszerető nép legelőször
1636 9 |                    s aztán maga meg átment a túlsó partra, s botot tartott
1637 9 |                    partra, s botot tartott a kezében. Itt nem terem búza:
1638 9 |                 élelmezni akarja magát, az a vezér egy flottillát hordjon
1639 9 |            kívánkoztak alá.~S mikor azután a tábor eleje megérkezett
1640 9 |                    tábor eleje megérkezett a Sióhoz, nem talált rajta
1641 9 |                   malomgátat; hanem talált a túlsó partot uralgó halmokon
1642 9 |               tudta, hogy mi lakik?~Azokon a halmokon tanyázó fegyveres
1643 9 |               táncolt. Félelmes önbizalom!~A határőrök letelepedtek a
1644 9 |                   A határőrök letelepedtek a déli parton. S aztán megtörtént,
1645 9 |                   S aztán megtörtént, hogy a két tábor előőrsei, egyik
1646 9 |                     másik túlról, letették a puskáikat maguk mellé, elővették
1647 9 |           puskáikat maguk mellé, elővették a horgaikat, és horgásztak
1648 9 |             foghatott, az dicsekedett vele a másiknak.~Egyszer aztán
1649 9 |              komolyan szívére kezdte venni a feladatát a túlsó tábor
1650 9 |                   kezdte venni a feladatát a túlsó tábor hadvezére, a
1651 9 |                   a túlsó tábor hadvezére, a generális, s elhatározá,
1652 9 |                elhatározá, hogy megkísérti a Sión az átkelést.~Egy kompot
1653 9 |       elfelejtettek előle eltakarítani. Ez a komp leendett ránézve az,
1654 9 |                    ami Xerxesre nézve volt a Hellespontuson vert híd.
1655 9 |      Hellespontuson vert híd. Hanem hiszen a Sió sem a Boszporusz.~Szép
1656 9 |                     Hanem hiszen a Sió sem a Boszporusz.~Szép októberi
1657 9 |                    októberi alkonyat volt. A nyugoti ég sárga lapján
1658 9 |              lapján élesen rajzolódtak oda a fekete emberalakok, mik
1659 9 |             látszanak vállaikon emelni. Ez a komp. S az a mozgó tövises
1660 9 |                    emelni. Ez a komp. S az a mozgó tövises kígyó, mely
1661 9 |                   csapatjával. Ő és társai a parti rekettye bozótjai
1662 9 |                  által eltakarva. Távolabb a halmon hozzácsatlakozott
1663 9 |                  lármáztak, és fenyegették a közeledő határőr csapatot,
1664 9 |                hogy megeszik, ha átjönnek.~A határőr csapat vezénylő
1665 9 |                   tisztje pedig jól látta, a távcsövön át, hogy a felkelő
1666 9 |                látta, a távcsövön át, hogy a felkelő csapatnak alig van
1667 9 |               lőfegyvere. Számba sem vette a fenyegetőzéseiket. Közelített
1668 9 |                  van fegyvere, hogy öljön! A rettentő kötelesség előtte
1669 9 |                 előtte állt.~Nem őt keresi a halál: hanem tőle várja
1670 9 |                    meg agyát. Láz volt az. A vérnek szomja. A vadállat
1671 9 |                  volt az. A vérnek szomja. A vadállat fölébredése a szívben.~–
1672 9 |                     A vadállat fölébredése a szívben.~– Vigyázz, célozz! –
1673 9 |                    bajtársait.~Az út, mely a Siónak az átjáratához vezetett,
1674 9 |                    ellenfél, Ince elkiáltá a végzetes szót~– Tüzelj!~
1675 9 |                    végzetes szót~– Tüzelj!~A lőfegyverek rendetlen sortüzeléssel
1676 9 |                zűrzavaros kiáltás hangzott a közeledő tömegből: a kompot
1677 9 |              hangzott a közeledő tömegből: a kompot vivő alakok közül
1678 9 |                  alakok közül egy elesett, a többi ledobta válláról a
1679 9 |                   a többi ledobta válláról a járművet. S akkor aztán
1680 9 |                aztán az egész csapat, mely a hátuk mögött állt, eldobált
1681 9 |                    tölténytartót, s rohant a nádasnak, s aztán a nádason
1682 9 |                 rohant a nádasnak, s aztán a nádason keresztül a bozótba.~
1683 9 |                  aztán a nádason keresztül a bozótba.~Csak az az egy
1684 9 |                  mellére szorítá, másikkal a földre támaszkodott. Valami
1685 9 |                 kibuggyant halálos sebéből a vér.~Ince eltakarta kezével
1686 9 |               Tegnap még nem volt kezén ez a vérfolt!~Aztán elragadta
1687 9 |             vérfolt!~Aztán elragadta őt is a támadó zsivaj.~A népfelkelés
1688 9 |           elragadta őt is a támadó zsivaj.~A népfelkelés csoportja, amint
1689 9 |               népfelkelés csoportja, amint a határőröket megfutamodni
1690 9 |               vezényszóra, hanem rohant le a dombról nagy sivalkodással,
1691 9 |                  sivalkodással, s átgázolt a túlsó partra. A Sión átmenni
1692 9 |                   átgázolt a túlsó partra. A Sión átmenni nem volt nekik
1693 9 |              kievickéltek belőle; elhozták a cserbenhagyott kompot; felszedték
1694 9 |                  is, s nagy volt az örömük a zsákmány fölött, Ince maga
1695 9 |                fölött, Ince maga is átkelt a komppal azért, hogy az elesett
1696 9 |                 töredékét. Arcát eltorzítá a rémület, s egész alakját
1697 9 |                magát, mintha halálos sebét a föld csókjával akarná meggyógyítani.
1698 9 |                 gyógyítá: meghalt.~…Ez hát a csatatéri halál!… Mit vétett
1699 9 |               támadta meg.~Ince odatérdelt a hulla fejéhez:~„Requiem
1700 10|                     Kelj fel, felebarátom, a mellől a halott mellől,
1701 10|                 fel, felebarátom, a mellől a halott mellől, s jerünk,
1702 10|                     s jerünk, csináljunk s a többit!~Ezzel a megszólítással
1703 10|               csináljunk s a többit!~Ezzel a megszólítással riasztá fel
1704 10|         Feltekintett. Alig hitt szemeinek. A dudai lévita állt előtte.
1705 10|                    szattyánredőivel, annak a szűk előrehajlott nyaka:
1706 10|                   Hogy mikor te levetetted a skapulárét, én akkor veszem
1707 10|            skapulárét, én akkor veszem fel a barátkámzsát. Agyon is vernének
1708 10|            barátkámzsát. Agyon is vernének a híveim, ha megkapnának benne.
1709 10|                   szükség van rá. Egyébkor a vászonkufferbe bepakolva
1710 10|                      mikor az ég zörög”; s a többi.~Ince elborult arccal
1711 10|            elutasított most minden tréfát; a helyzet sem volt ahhoz való (
1712 10|                 elesett holtteste fölött).~A lévita azt hitte, hogy ez
1713 10|                  lévita azt hitte, hogy ez a komor tekintet az ő barátköntösének
1714 10|                  valami igazi kapucinusnak a csuhája. Egy kémnek az álköntöse
1715 10|                  álköntöse volt ez, akivel a szentmihályi dáridónál táncoltunk.
1716 10|                     Azután én megtartottam a ruháját magamnak, mondván: „
1717 10|                    hasznomat úgysem veszik a táborban, a mangalétát nem
1718 10|                  úgysem veszik a táborban, a mangalétát nem bírom, mert
1719 10|                  lehetek, vagy kém. Ha ezt a gúnyát felveszem, az ellenség
1720 10|                     mondván szent Dáviddal a Góliátnak: „Te jössz én
1721 10|                     én pedig megyek te rád a seregek Urának nevével.”~–
1722 10|                     Először is azért, mert a híveim mind elmentek a háborúba.
1723 10|                mert a híveim mind elmentek a háborúba. Magam kiáltó szó
1724 10|                    Magam kiáltó szó volnék a pusztában; azután meg annyit
1725 10|                  pátriárka mondása szerint a fáról leesett fiaveréb;
1726 10|                  fáról leesett fiaveréb; s a többi.~Az öreg fiú nagyot
1727 10|                 úgy tetszett, mintha ennek a sóhajnak visszhangját adná
1728 10|                semmit.~– Most pediglen már a szentmihályi dáridó után
1729 10|                  tenni, mint végigtáncolni a mulatságot, ha elkezdtük.
1730 10|                   ha elkezdtük. Itt vagyok a híveimmel a hátad mögött
1731 10|                     Itt vagyok a híveimmel a hátad mögött egy negyed
1732 10|                megtudtam, hogy te itt vagy a kispapjaiddal, ide osontam
1733 10|               jókor jöttem. Látom, hogy te a „boldog végén” fogod a botot,
1734 10|                  te a „boldog végén” fogod a botot, s nem tréfálsz. Mondok
1735 10|                  olyan legény, aki megeszi a fias oroszlánt. Szedközzünk
1736 10|               oroszlánt. Szedközzünk össze a te fiaiddal; látom, hogy
1737 10|                   vannak. Én ismerem ennek a tájnak minden zegét-zugát.
1738 10|                kosta, s konvenciómban volt a szabad bíbictojás-szedés.
1739 10|        bíbictojás-szedés. Éjjel is bejárom a nádast. Én elvezetlek odáig,
1740 10|                olyan táncot, amihez képest a szentmihályi dáridó is s
1741 10|                   szentmihályi dáridó is s a többi!~Áldorfai undorodott
1742 10|                  Áldorfai undorodott ettől a beszédtől.~El akarta utasítani
1743 10|                   akarta utasítani magátul a tolakodót. Nem tegezte vissza.~–
1744 10|                   kockáztatott kalandokra.~A lévita fitymálólag csettentett
1745 10|                    fitymálólag csettentett a nyelvével.~– Tzh ejha! Van
1746 10|           vezényszó! Bezzeg ha mi is elébb a főparancsnoktul kérdeztük
1747 10|                    amíg utolértük. Az volt a galopptánc! Ötven szerezsánból
1748 10|         szerezsánból negyvenhat hagyta ott a veres köpönyegét, pedig
1749 10|                    annak is utána megyünk.~A száraz, sovány alak abban
1750 10|                  száraz, sovány alak abban a barátcsuhában oly visszataszító
1751 10|                nyaviga teremtés. Rám férne a hideg megfontolás. De a
1752 10|                    a hideg megfontolás. De a jó kutya is megvész, ha
1753 10|                 kutya is megvész, ha rájön a fogfájás. Hej, felebarátom,
1754 10|                  fáj. Emlékezel-e még arra a szép árva leányra ott a
1755 10|                    a szép árva leányra ott a dudai paplakban?~Ince most
1756 10|                   ad neki jogot, hogy arra a leányra emlékezni merjen?
1757 10|                tudod-e, hogy mi lett abból a leányból?~Ez a kérdés igézet
1758 10|                  lett abból a leányból?~Ez a kérdés igézet volt Incére
1759 10|             hanyatlott.~– No hát tudd meg. A hadjárat kezdetén a kormány
1760 10|                   meg. A hadjárat kezdetén a kormány felhívást intézett
1761 10|                    hazánk hölgyeihez, hogy a betegek és a harctéren megsebesültek
1762 10|              hölgyeihez, hogy a betegek és a harctéren megsebesültek
1763 10|                 sem asszonyt, sem beteget. A szentmihályi puszta magtára
1764 10|                    magtára volt átalakítva a dudai sereg csapatjai számára
1765 10|                  úgy tetszett neki, mintha a fénylő csillagok megannyi
1766 10|               mégis otthon volt az neki; s a többi.~– Beszéljen ön, mi
1767 10|              sürgeté Ince nyugtalanul.~– S a többi. (Most már ezen is
1768 10|                     Most már ezen is kezdé a szavát Sós Márton.) Hát
1769 10|                 Szent-Mihályt, akkor aztán a gránáriumot körülrakták
1770 10|                   nádkévékkel; benn voltak a sebesültek, meg az ápolónők;
1771 10|              ápolónők; akkor meggyújtották a nádat körös-körül, s abból
1772 10|                   egynéhány mártírral több a mennyországban.~– Szóljon
1773 10|                  ki ismerné azt meg, mikor a tűz elhamvadt, melyik koponya
1774 10|                  szerezsán ott sütkörézett a zsarátnak körül, s szalonnát
1775 10|           Negyvenhatnak nem fáj már többet a foga. Csak négy kalamajkázott
1776 10|                 Csak négy kalamajkázott el a veres köpenyeggel.~Ince
1777 10|         köpenyeggel.~Ince dühösen taposott a halott mellére, mintha az
1778 10|              mellére, mintha az lett volna a négy közül az egyik. Annak
1779 10|                    köpenye volt.~– Ez volt a nagy mihályi dáridó, felebarátom,
1780 10|             mihályi dáridó, felebarátom, s a többi, s a többi.~A lévita
1781 10|                  felebarátom, s a többi, s a többi.~A lévita szomorúan
1782 10|         felebarátom, s a többi, s a többi.~A lévita szomorúan tekingetett
1783 10|              körös-körül veresleni kezdett a szerteszét tanyázó táborok
1784 10|            megszorította ennek az embernek a kezét. Ez a görbe mellű
1785 10|                    az embernek a kezét. Ez a görbe mellű nyomorék bosszúra
1786 10|                  én megkísértem. Vezess el a malomig. Meglepjük őket.~
1787 10|                Márton ravaszul hunyorított a fél szemével, s megsuhogtatta
1788 10|                  szemével, s megsuhogtatta a kígyós pálcát a levegőben.~–
1789 10|              megsuhogtatta a kígyós pálcát a levegőben.~– Csak addig
1790 10|                  idehívom, azok már tudnak a nyelvükön beszélni.~– Ne
1791 10|                meghalva. De hát legyen meg a te akaratod.~Ince „fuvarosai”
1792 10|                    diadallal tértek vissza a nádasbul. Összeszedtek valami
1793 10|                   meg is osztoztak szépen. A novitiusok is kicserélték
1794 10|              vakmerővé tett minden embert. A kézbe kapott fegyver, mint
1795 10|                 kézbe kapott fegyver, mint a felébresztett gyermek, sír,
1796 10|                    jöhet. Száz férfi elég. A többi itt marad előőrsön.~
1797 10|                 előőrsön.~Ince kiválogatta a száz férfit; mind a fiatalát.
1798 10|            kiválogatta a száz férfit; mind a fiatalát. Aztán kiadta az
1799 10|                     Talán magukkal vitték! A fájdalomtul felmagasztalt
1800 10|                 felmagasztalt szív szereti a legképtelenebbet remélni.
1801 10|             megtalálni és elfogni azt, aki a szentmihályi borzalomrul
1802 10|                   közül az övét húzzák ki?~A puskákról lecsavarták a
1803 10|                    A puskákról lecsavarták a szuronyokat, hogy ne villogjanak
1804 10|                 villogjanak az éjszakában, a pipákat zsebredugták, s
1805 10|             zsebredugták, s azzal elindult a csapat, vezetve a lévitától
1806 10|                 elindult a csapat, vezetve a lévitától a zsombékos söppedéken
1807 10|                csapat, vezetve a lévitától a zsombékos söppedéken keresztül,
1808 10|              söppedéken keresztül, takarva a nádasoktul; bujkálva a fűzbozótok
1809 10|             takarva a nádasoktul; bujkálva a fűzbozótok között; néhol
1810 10|              tovább, többször övig gázolva a posványban. A lévita a barátcsuhában
1811 10|                 övig gázolva a posványban. A lévita a barátcsuhában messze
1812 10|             gázolva a posványban. A lévita a barátcsuhában messze járt
1813 10|          megtalálta az elvesztett ösvényt.~A Göncöl-csillagkép nagyot
1814 10|                  egy száraz dombhoz jutott a lévita, melyen hegyes gúla
1815 10|                   elkezdett vonítani, mint a nőstény farkas. Ez volt
1816 10|                    nőstény farkas. Ez volt a jel, hogy célnál vannak.~
1817 10|                   jel, hogy célnál vannak.~A nádastul egy hosszú sor
1818 10|             melynek teteje kétakkora, mint a fala, s mely félig belefekszik
1819 10|                   s mely félig belefekszik a Sióba. Ez az uzdi malom.~
1820 10|                   vérveres fénnyel világít a távolba; körüle mély csend
1821 10|                körüle mély csend van. Csak a mögötte kiemelkedő sugár
1822 10|                    sugár jegenyefák zúgnak a koronkint feltámadó szélben.
1823 10|                    jó szövetséges. Elrejti a közeledő léptek zaját.~Az
1824 10|                  minden katonai fegyelem). A sok napi keserves úttól
1825 10|                   adta magát minden ember.~A támadó csapat akadálytalanul,
1826 10|            felosztá csapatját. Két szakasz a két udvarkapun, harmadik
1827 10|                   két udvarkapun, harmadik a malomgépezeten nyomul be.
1828 10|               minden.~Kétszáz határőr volt a malomban. Azok még csak
1829 10|                 még csak hozzá sem nyúltak a fegyvereikhez, mikor álmukból
1830 10|           kitörülte szemét, s meggyőződött a tényállásról, odafordult
1831 10|                   tényállásról, odafordult a fiatalhoz, aki lábtól feküdt
1832 10|               hadifogságba visszük önöket.~A százados ismét a hadnagynak
1833 10|                   önöket.~A százados ismét a hadnagynak szólt.~– No ugye
1834 10|                  egy kis tévedésre vezette a fogoly tisztet Ince irányában:
1835 10|                  borotvált arca volt.~– Ön a hadseregnél szolgált, ugyebár?~–
1836 10|                  Nem. Én szerzetes vagyok.~A kapitány erre bosszúsan
1837 10|                 erre bosszúsan vakarta meg a füle környékét, s nem folytatta
1838 10|                   volna!~Az egész haditény a legkedélyesebb hangulatban
1839 10|                  Ince emberei összeszedték a gazdahagyott fegyvereket;
1840 10|           fegyvereket; azután átkiáltottak a túlsó parton portyázó őrjáratoknak,
1841 10|             őrjáratoknak, azok megértették a dolgot, csónakokat teremtettek
1842 10|                  azokon reggelig áthordták a foglyokat, a fegyvereket
1843 10|            reggelig áthordták a foglyokat, a fegyvereket és az elfogó
1844 10|                  és az elfogó csapatot is. A foglyoknak egy hajszála
1845 10|                 görbült meg. Ők nem voltak a szentmihályiak. Nem is arrafelé
1846 10|                  is arrafelé jöttek.~Mikor a sikerült támadásról Ince
1847 10|                   önt főbe lövetnék. Hanem a mostani zűrzavarban minden
1848 10|                    szerzett lőfegyvert; ez a legnagyobb nyereség. Most
1849 10|            legnagyobb nyereség. Most ezzel a háromszáz emberrel induljon
1850 10|                   ember. Nem szeretem őket a hátamban. Menjen ön oda! (
1851 10|                 szívében, aminek nem tudta a nevét. Háromszáz emberrel
1852 10|               elfogni ezerkétszázat. Neki, a kétnapos katonának, követőivel,
1853 10|            kétnapos katonának, követőivel, a szénégetőkkel és fuvarosokkal
1854 10|                gyakorlott vitézt! És ennél a gondolatnál édes, gyönyörteljes
1855 10|       gyönyörteljes meleget érezni! Mi ez? A férfierő ébredése az! Az
1856 10|                   hogy minő esélyei vannak a sikernek? Az éjjeli véletlen
1857 10|                éjjeli véletlen meglepetés; a székesfehérvári polgárok
1858 10|              támadás; az első kézcsapással a tisztikar kézrekerítése.
1859 10|                    Nem lehetetlen az. Most a barátcsuhás lévita is jó
1860 10|               találhat ott? Nem mondott le a reményről, hogy őt még feltalálja
1861 10|                    Most már nem azért ment a csatába, hogy ott meghaljon,
1862 10|                  győzzön.~Most értette már a leány kérdését, amit a meredély
1863 10|                 már a leány kérdését, amit a meredély párkányán állva
1864 10|                  intézett hozzá: „Szabad-e a halált keresni akkor, ha
1865 10|                  szent ügynek használunk?”~A leány már elment azt keresni,
1866 10|                  már. És Ince most már azt a kérdést tette magának: „
1867 10|                   tette magának: „Szabad-e a halált adni, ha azzal egy
1868 10|                 határőr Székesfehérvárott. A polgárok csatlakoztak Ince
1869 10|         csapatjához, s az ellenfél lerakta a fegyvereit, anélkül hogy
1870 10|                   ezerkétszáz fegyver volt a néptábor kezében. Elvették
1871 10|                    bottal, fokossal mentek a csatába, s puskával tértek
1872 10|                   volt ez!~Számba sem jött a diadaluk. Mire Ince győzelemittas
1873 10|          győzelemittas csapatja visszatért a Sárvíz posványaihoz, már
1874 10|                    posványaihoz, már akkor a sokkal nagyobb diadalfényben
1875 10|          mindenestül együtt megadta magát.~A Sárvíz és Sió közé szorított
1876 10|                hadtest parancsnoka először a Sió partján útját álló népfelkelés
1877 10|                 fegyvereit, s azután vigye a katonáit békével haza. A
1878 10|                   a katonáit békével haza. A tábornok elfogadta az alkut.
1879 10|                  olyan sokat ígért; elment a Balaton felül közelítő ellenséges
1880 10|              fordult, ott szemközt találta a másik hadcsapat vezérét,
1881 10|                   emberrel lerakta előttük a fegyvert.~Ennyi fegyverrel
1882 10|               katasztrófák közepett, minők a pákozdi harc (az első ütközet
1883 10|           alkatrészre vált tábora között), a támadó fősereg futása az
1884 10|               fősereg futása az országból; a birodalmi fővárosban kitört
1885 10|                     hogy alig jegyezte fel a történet azoknak a neveit,
1886 10|            jegyezte fel a történet azoknak a neveit, kik a Sió mellett
1887 10|             történet azoknak a neveit, kik a Sió mellett e nagy sikert
1888 10|                  felől; nem találta nyomát a szentmihályi tábori kórházon
1889 11|                                            A vízió~Akit ez a forgószél
1890 11|                            A vízió~Akit ez a forgószél egyszer megkapott,
1891 11|                Ince teljesen el volt zárva a külvilágtól, amint egyszer
1892 11|                  társai egy napon kikapták a honvédelmi bizottság rendeletét,
1893 11|     keresztül-kasul járt az ellenség. Csak a tábortűz volt már férfira
1894 11|         diadalhírek járnak szájról szájra: a sereg rohamlépésekben halad
1895 11|                 után, s egyszer átlépi azt a folyót, mely az ország határát
1896 11|                     hogy hol jár? Elég, ha a csapatvezér tudja. De azt
1897 11|                    mindenki tudta, hogy ez a folyó az ország határa,
1898 11|                   valamikor főhadnagy volt a nagy ármádiánál, fuvarosai
1899 11|                  kérdezték, mi úton jutott a századosi kardbojthoz, mely
1900 11|                  kiosztották, felváltatott a kardbojtja arany és piros
1901 11|               Ezerével volt az ilyen tiszt a hevenyészett hadseregben.
1902 11|           hadseregben. Elég képesítés volt a tekintélyes alak, bátor
1903 11|              birtokos nemes urak vették át a vezényletet.~Az egész szolgálati
1904 11|               szuronyt szegezz, és előre!”~A jó sikert várta az ember
1905 11|                 várta az ember az öklétül, a jó szerencsétül, azután
1906 11|              ellenfél slendriánjátul.~Ince a tiszti vizsgán minden bizonnyal
1907 11|               megbukott volna. Hanem ebben a hadjáratban mégis kitűnő
1908 11|                    abbul állt, hogy mindig a csapatjával maradt, jó időben,
1909 11|           gyalogolt, ő nem kérezkedett fel a poggyászos szekérre, mint
1910 11|                 tisztek, hanem ott gázolta a közlegényével együtt a pocsolyát;
1911 11|             gázolta a közlegényével együtt a pocsolyát; s ha faluba értek,
1912 11|                     nem kvártélyozta magát a legszebb házba: puha ágyban
1913 11|                    tanyázott közkatonáival a szabad ég alatt, s evett
1914 11|                     s nem pártolta egyiket a másik rovására. Bátorsága
1915 11|                 köztudomású volt. Barátai, a huszonhárom ifjú tanítvány
1916 11|              Szerették közkatonái. – Ez ám a legnagyobb tudomány a hadászatban!
1917 11|                   ám a legnagyobb tudomány a hadászatban! A nagy vihar
1918 11|                    tudomány a hadászatban! A nagy vihar tolta a fölkapott
1919 11|            hadászatban! A nagy vihar tolta a fölkapott káoszt folyvást
1920 11|                mondták neki: megállj!~Vége a könnyű hadviselésnek: futó
1921 11|            huszárrohammal tisztára seperni a csatamezőt. Az igazi ellenfél
1922 11|                  igazi ellenfél jelent meg a harcban, s kezdődik a nagy
1923 11|                  meg a harcban, s kezdődik a nagy rigorózum.~Az első
1924 11|                idegen földön vívatott meg.~A távol láttérben látható
1925 11|               távol láttérben látható volt a bécsi Szent István tornya.
1926 11|                  Szent István tornya. Azon a forradalmi zászló lobogott.
1927 11|                    kellett kezet nyújtani, a vén, hatalmas abszolutizmus
1928 11|           abszolutizmus táborán keresztül.~A siker egész Európa képét
1929 11|              megváltoztatta volna. Bécsben a frankfurti parlament küldöttei
1930 11|                   Éretlen volt: lehullott.~A magyar hadseregnek egy harmada
1931 11|             gyalog- és huszárezred képezte a magvát; a többi újonc honvédzászlóalj
1932 11|              huszárezred képezte a magvát; a többi újonc honvédzászlóalj
1933 11|                újonc honvédzászlóalj volt; a tüzérség akkor alakult az
1934 11|               nyílt csatatéren megtámadni.~A Lajta melletti síkság be
1935 11|                   az ellentáborba áthordta a szél.~Volt e dalok közt
1936 11|                     Volt e dalok közt egy, a Marseillaise dallamára alkalmazott,
1937 11|            ellenségeik száma, hogy azoknak a vezéreiből egy egész Marseillaise-strófa
1938 11|               énekelték az őrtüzek mellett a legnagyobb hevülettel.~Egy
1939 11|          hevülettel.~Egy este aztán kijött a napiparancs, hogy az éjjel
1940 11|                    őrtüzeket meggyújtani s a harci dalokat énekelni,
1941 11|                hidegítő gondolat!~Éjszaka, a szabad ég alatt állva, a
1942 11|                   a szabad ég alatt állva, a fegyverre támaszkodni, szó
1943 11|                     tűz nélkül, végignézni a mezőn, és aztán elgondolni,
1944 11|                    hanem temető; hogy azok a falvak ott a lőtávolban,
1945 11|                     hogy azok a falvak ott a lőtávolban, fehér házaikkal,
1946 11|                  árok, minden bokor mögött a halál leskelődik; s azok
1947 11|                   halál leskelődik; s azok a sötét felhők ott az égen:
1948 11|                  sötét felhők ott az égen: a halál szekerei, mik az elrepülő
1949 11|                   mik az elrepülő lelkeket a másvilágra viszik; – s aztán
1950 11|               körül; jókedvűen falatoznak; a gazda részét a kedvenc házi
1951 11|                 falatoznak; a gazda részét a kedvenc házi kutya kapja
1952 11|              nevetnek közbe; majd eloltják a tüzet, alunni mennek; imádkoznak;
1953 11|                 alunni mennek; imádkoznak; a legkisebb azt kérdi, hol
1954 11|                  apáért. Aztán elalusznak, a kutya is lefekszik a sutba. –
1955 11|           elalusznak, a kutya is lefekszik a sutba. – Milyen jó dolga
1956 11|                  Milyen jó dolga van annak a kutyának! A gazdája kinn
1957 11|                dolga van annak a kutyának! A gazdája kinn áll a Schwechat
1958 11|               kutyának! A gazdája kinn áll a Schwechat partja mellett,
1959 11|                   Valami vakhír terjedt el a táborban, szájrul-szájra
1960 11|                    ellenfél már körülvette a magyar tábort, s a háta
1961 11|              körülvette a magyar tábort, s a háta mögé került. Ez a hír
1962 11|                   s a háta mögé került. Ez a hír lankasztá a harcvágyat.
1963 11|                 került. Ez a hír lankasztá a harcvágyat. Oktalan szorongás
1964 11|                 álmot az éjszakától, midőn a következő nap legtöbb erőt
1965 11|                legtöbb erőt követelt.~Ince a jobbszárny legszélső állásán
1966 11|                   hol?~Egész éjjel elnézte a futó felhőket, a támadó
1967 11|                   elnézte a futó felhőket, a támadó és lenyugvó csillagokat,
1968 11|                 Meglátlak nemsokára!~Mikor a csillagok halványulni kezdtek,
1969 11|           csillagok halványulni kezdtek, s a keleti égen a felhőhasadásokon
1970 11|                   kezdtek, s a keleti égen a felhőhasadásokon át ragyogott
1971 11|              felhőhasadásokon át ragyogott a hajnalcsillag, a távoli
1972 11|                 ragyogott a hajnalcsillag, a távoli dobpörgés, trombitaszó
1973 11|             ébredőt. Hideg szél fújt végig a rónán.~A zászlóalj vitézei,
1974 11|                   szél fújt végig a rónán.~A zászlóalj vitézei, amint
1975 11|                   zászlóalj vitézei, amint a hátuk mögé néztek, ott látták
1976 11|               látták már felállítva azokat a fekete zászlós szekereket
1977 11|            szekereket és hordágyakat, amik a sebesültek elszállítására
1978 11|                    másról, csak arról, ami a saját közelükben történik.~
1979 11|                történik.~Incének kedvezett a sors. Az ő zászlóaljának
1980 11|              zászlóaljának kellett kezdeni a támadást. Ez nagy kedvezmény.
1981 11|                     Nincs kínosabb helyzet a csatában, mint egy helyben
1982 11|                    helyben állni, és várni a vezényszót, és hallgatni
1983 11|                   az ágyúdörgést, és látni a bajtársakat elhullani, s
1984 11|                 kíntól. Az első parancsszó a támadásra nekik szólt. A
1985 11|                   a támadásra nekik szólt. A harc közepén már gyönyörűség
1986 11|               terem. De odáig rossz az út.~A hosszú arcvonalban kétsorosan
1987 11|                  fogadják őket. Az újoncok a kíváncsiság nevető arcával
1988 11|                    arcával tekingetnek fel a fejük fölött elfütyölő golyók
1989 11|                  árkot, s gyorsan húzódnak a falu irányában vissza. A
1990 11|                   a falu irányában vissza. A honvédek csatárlánca üldözőbe
1991 11|                ellen csatárai bemenekülnek a faluba, melynek főutcáján
1992 11|                  egy nagy torlasz állja el a bejáratot, kővel terhelt
1993 11|                   gyanútalanul közelítenek a torlaszhoz.~Egyszer azután
1994 11|                 torlaszhoz.~Egyszer azután a torlasz megmondja, hogy
1995 11|                 van hézagai közé rejtve, s a közeledő csapatot egyszerre
1996 11|            rohannak vissza! Először látták a földet felleggé porzani
1997 11|                    földet felleggé porzani a lecsapó ágyútekétől; először
1998 11|         ágyútekétől; először hallották ezt a haláladó szörnyet, amint
1999 11|                   haláladó szörnyet, amint a földről felugrott, s fejeik
2000 11|                 átcsapott, ijesztően búgni a légben. Megrettentek tőle.