Fejezet

2001 11|                   Futottak vissza ziláltan a zászlóaljukhoz.~Ince látta
2002 11|               elcsúfítva felé közeledni, s a szíve elfacsarodott keservében.
2003 11|                   nyomorultakat csinálni?!~A parancsnok megállítá a zászlóaljat
2004 11|                     A parancsnok megállítá a zászlóaljat a rekettyétül
2005 11|                    megállítá a zászlóaljat a rekettyétül fedett árok
2006 11|             gördült elő, s felelni kezdett a torlasznak. Sikertelen feleselés
2007 11|              Sikertelen feleselés volt az.~A parancsnok rohamra vezényelt,
2008 11|                     s maga lovagolt előre. A zászlóalj követte.~A faluból,
2009 11|                előre. A zászlóalj követte.~A faluból, a torlasz tetejéről,
2010 11|              zászlóalj követte.~A faluból, a torlasz tetejéről, a házak
2011 11|              faluból, a torlasz tetejéről, a házak ablakaiból, a kerítések
2012 11|             tetejéről, a házak ablakaiból, a kerítések mögül sűrű fegyvertüzelés
2013 11|                sűrű fegyvertüzelés fogadta a közeledőket. Közbe az ágyúk
2014 11|                   dörögtek.~Egyszer azután a zászlóaljparancsnok alul
2015 11|          zászlóaljparancsnok alul kilőtték a lovat. Amint az újonchad
2016 11|                   az újonchad parancsnokát a földre leesni látta, ijedten
2017 11|               jöttek az ágyútekék, lehúzta a fejét előlük.~– Hát ezek
2018 11|                 midőn azt látta, hogy maga a zászlótartó is egy fűzfa
2019 11|                   hozzá, s kikapta kezéből a zászlót.~Azután fölugrott
2020 11|                   Utánam, aki ember! Éljen a haza!~Azzal megcsókolta
2021 11|               Azzal megcsókolta kardját, s a zászlót magasan lengetve,
2022 11|                ellenségvédte torlasz felé.~A példa, a szó, a merész tett
2023 11|       ellenségvédte torlasz felé.~A példa, a szó, a merész tett gyújtott.
2024 11|              torlasz felé.~A példa, a szó, a merész tett gyújtott. Társai
2025 11|                gyújtott. Társai szerették. A zászló a becsület! Utána
2026 11|                 Társai szerették. A zászló a becsület! Utána rohant először
2027 11|                   előtt.~Hiszen rövid volt a megfutandó pálya. Alig ötszáz
2028 11|                  okádnak ellenük.~– Tartsd a karodat a szemed elé! –
2029 11|                ellenük.~– Tartsd a karodat a szemed elé! – kiált vissza
2030 11|             társainak Ince, hogy ne lássák a halál borzalmait. Azok most
2031 11|                   utána jövő nem rémül meg a vértől. Szuronyszegezve
2032 11|                  Az ellenfél meg van lepve a roham által. Nem várja be
2033 11|                  roham által. Nem várja be a szuronyt. Amint fegyverét
2034 11|                fegyverét kilőtte, elhagyja a torlaszt, s menekül az utcára
2035 11|                  menekül az utcára vissza.~A vezénylő tiszt egyedül marad
2036 11|               vezénylő tiszt egyedül marad a torlasz tetején, s hasztalan
2037 11|                   és Ince ott áll mellette a torlaszon, jobb kezében
2038 11|                 bosszúálló hős vagy; ontsd a vért!~Csak egy pillanatig
2039 11|           pillanatig nézett egymás szemébe a két vitéz. Csak egy percük
2040 11|                 volt az ismerkedésre. Mind a kettő azt látta egymás arcából,
2041 11|                 látta egymás arcából, hogy a kettő közül egyiknek meg
2042 11|                   volt, baljában pisztoly.~A halálos találkozásnál egyik
2043 11|                   vívásra, védelemre; mind a kettő egyszerre csapott
2044 11|                egyszerre csapott kardjával a másikhoz. Az ellenfél kardja
2045 11|                   Az ellenfél kardja abban a percben érte Ince homlokát,
2046 11|            homlokát, amelyben az övé ennek a karjára csapott le. Ince
2047 11|                    el öntudatát: leszökött a torlaszról, s fölemelte
2048 11|                    torlaszról, s fölemelte a baljában tartott pisztolyt.
2049 11|               nagyobbat akart annál tenni. A pisztoly száját nekifordító
2050 11|                   száját nekifordító annak a fekete hordónak, mely a
2051 11|                    a fekete hordónak, mely a torlasz alján a homokzsákok
2052 11|             hordónak, mely a torlasz alján a homokzsákok alá volt szorítva,
2053 11|                     Az lőporos hordó volt. A következő percben egy fülsiketítő
2054 11|             fülsiketítő robbanás után mind a két küzdő el volt temetve
2055 11|                  két küzdő el volt temetve a torlasz romjai alá. – Az
2056 11|              testtel és teljes öntudattal.~A felrobbantott homokzsákok
2057 11|                    s hasztalan kísérté meg a szabadulást e sírból; sem
2058 11|                képes egy mozdulatot tenni. A teher mellét is összesajtolá;
2059 11|                hallá, mint rohannak társai a torlasz romjain keresztül: „
2060 11|          Utcahosszam ádáz verekedés támad. A harc közepe ez már, ahol
2061 11|                    Vérzeni és vért ontani! A honvédek házrul házra foglalják
2062 11|                  házrul házra foglalják el a falut: egészen az övék az
2063 11|                    Most ágyúk szólnak bele a harcba. Az ellenfél új erővel
2064 11|              ellenfél új erővel jelen meg. A támadó sereg is ágyúkkal
2065 11|           eltemetett hallja jobbról-balról a tekéket sírjába fúródni:
2066 11|                        hangzik odafenn. – „A táborközép megfutott!”~S
2067 11|               ismerős trombitahangot, mely a visszavonulást jelenti.~
2068 11|               csoportos léptek dübörögnek. A győztes zászlóalj visszavonul.
2069 11|                 gondol senki.~Hátha mégis?~A dobszó messze elvonult már,
2070 11|               ágyútekék hatalmaskodnak még a vitatott faluban. Mind a
2071 11|                   a vitatott faluban. Mind a két fél oda ágyúz, hogy
2072 11|                    két fél oda ágyúz, hogy a másiknak a megszállást nehezítse.~
2073 11|                 oda ágyúz, hogy a másiknak a megszállást nehezítse.~E
2074 11|                 ütné meg füleit. Vagy csak a kínhaláltól zúgnak azok?
2075 11|                   kínhaláltól zúgnak azok? A homokzsákokat hányják széjjel.
2076 11|                   Kik vannak ott?~Azok ott a csatatér legnagyobb hősei,
2077 11|                    koszorúzza homlokaikat: a brancardier-k; a sebesültek
2078 11|              homlokaikat: a brancardier-k; a sebesültek összeszedői.~
2079 11|                 eltűnt?~Ki ád hírt felőle? A zászló.~A háromszínű lobogónak
2080 11|                  ád hírt felőle? A zászló.~A háromszínű lobogónak egy
2081 11|                    egy rongya künn szorult a romok közül.~– Itt a zászló –
2082 11|               szorult a romok közül.~– Itt a zászló – dörmögi egy hang.~–
2083 11|                     Akkor ő is itt van.~Ez a hang oly ismerős.~– Gyorsan,
2084 11|                     Gyorsan, fiúk! Aztán s a többi!~Perc múlva szabad
2085 11|                 éri az eltemetett arcát, s a lévita sovány képe mosolyog
2086 11|                    úgy beleszorítva öklébe a kardját, hogy azt semmi
2087 11|                   nem lehet abból fejteni.~A lévita jó fekhelyet készített
2088 11|              lévita jó fekhelyet készített a sebesültnek a hordágyon.
2089 11|                    készített a sebesültnek a hordágyon. Feje alá gyűrte
2090 11|                 gránátjai ott pattogtak el a sebesülteket szállítók fejei
2091 11|                    szállítók fejei fölött; a lévita hideg, gúnyos arcát
2092 11|                    az Úr angyalai akarják, a lábunkat sem ütjük meg a
2093 11|                   a lábunkat sem ütjük meg a kőben”, mondjuk szent Lukáccsal.
2094 11|             Lukáccsal. S aztán tréfálózott a hordágyat cepelő fiúkkal,
2095 11|                ágyúteke elől.~– Ne kapkodd a fejedet, öcsém, mert még
2096 11|                 golyóbisba! Mondjad inkább a zsoltárral: „Perelj uram
2097 11|                   visszanyerte, még mindig a csatamezőn volt, még mindig
2098 11|        aranyszegélyű rózsaszín fellegek, s a kék égnyíláson át közeledik
2099 11|                  csapatja, nehéz vértesek. A visszavonulókat üldözték.~
2100 11|                  még mindig öklébe szorítá a kardot, s azt képzelé, hogy
2101 11|                 már azok.~Tömeget képeztek a támadó lovassággal szemben,
2102 11|           ágyútekétől rémülve futottak el: a nap lenyugtán szuronyszegezve
2103 11|               szuronyszegezve űzték vissza a legfélelmesebb ellent, a
2104 11|                   a legfélelmesebb ellent, a vértes lovasságot.~– Ah! –
2105 11|                    Ah! – sóhajta enyhülten a sebesült, s most kezdé elhinni,
2106 11|                   most kezdé elhinni, hogy a földön van, és az a szelíden
2107 11|                   hogy a földön van, és az a szelíden mosolygó arc nem
2108 11|            Siessünk! Már föléledt! – monda a leány, segítve Incét a sebesültszállító
2109 11|               monda a leány, segítve Incét a sebesültszállító szekérre
2110 11|                   Maga is felült oda, hogy a sebesült bekötött fejét
2111 11|                    bekötött fejét ne rázza a szekér, ölébe vette azt.
2112 11|                   azt. Most azután egészen a mennyországban érzé az magát.~ ~
2113 12|                                            A futás~A hadjárat kezdete
2114 12|                                    A futás~A hadjárat kezdete egy nagy
2115 12|                Hadászatilag mesteri futás.~A fiatal hadvezér azt mondta
2116 12|                 fiatal hadvezér azt mondta a fiatal hadseregnek: „A karjaiddal
2117 12|              mondta a fiatal hadseregnek: „A karjaiddal még nem tudsz
2118 12|                    azt már látom:győzz hát a lábaiddal. Folytassuk tehát
2119 12|                lábaiddal. Folytassuk tehát a futást, de úgy, hogy az
2120 12|           bennünket fogni. Majd azután, ha a kergetőzés közben beletanultunk
2121 12|            kergetőzés közben beletanultunk a verekedésbe is, akkor megforduljunk
2122 12|                    álljunk.”~Tehát ez volt a feladat: futni!~Futni, de
2123 12|                    összezilálni, kikerülni a harcot, s futás közben összeszedni
2124 12|                 semmit cserben nem hagyva.~A futó hadsereg oly készülettel
2125 12|            megbecsült mindenkit, aki tesz: a közkatonát, aki harcol,
2126 12|                    közkatonát, aki harcol, a markotányost, aki inni ád
2127 12|                ágyútűzben kimelegedettnek, a tisztet, aki csapatja élén
2128 12|                    aki csapatja élén megy, a kémet, ki nyakát az ellenség
2129 12|              torkába beledugja, hogy annak a gyomrába belelásson, a betegápolót,
2130 12|               annak a gyomrába belelásson, a betegápolót, ki a sebesülteket
2131 12|              belelásson, a betegápolót, ki a sebesülteket fölszedi a
2132 12|                    a sebesülteket fölszedi a csatatérről, s sebeiket
2133 12|                   s sebeiket bekötözi; még a zenészt is, ki muzsikál
2134 12|                    zenészt is, ki muzsikál a katonáknak, s elfeledteti
2135 12|            katonáknak, s elfeledteti velük a fáradtságot. Hanem a semmit
2136 12|                 velük a fáradtságot. Hanem a semmit nem tevőket kergette
2137 12|           elbocsátott; (nem tetszett nekik a munka!) helyettük kinevezett
2138 12|            betöltötték helyüket.~Ince sebe a gondos ápolás alatt gyorsan
2139 12|                    gyorsan gyógyult. Mikor a visszavonulás megkezdődött,
2140 12|               nevét dicsérettel említé meg a hadi bulletin.~A nagyszombati
2141 12|                említé meg a hadi bulletin.~A nagyszombati csata előtt
2142 12|                    nyolcszáz emberbül állt a zászlóalja, a csata után
2143 12|                emberbül állt a zászlóalja, a csata után már csak hatszázan
2144 12|                    voltak.~Itt elvesztette a zászlóalj az őrnagyát is,
2145 12|                   őrnagyát is, s Incére az a feladat maradt, hogy azontúl
2146 12|                     hogy azontúl ő vezette a csapatját.~Sohasem tanulta
2147 12|             csapatját.~Sohasem tanulta ezt a mesterséget. A szükség jó
2148 12|                 tanulta ezt a mesterséget. A szükség jó tanító, s a leleményes
2149 12|                     A szükség jó tanító, s a leleményes ész jó tanítvány.~
2150 12|                tanítvány.~Csapatjánál volt a legpéldásabb fegyelem, a
2151 12|                   a legpéldásabb fegyelem, a legpontosabb előőrsi szolgálat
2152 12|           legpontosabb előőrsi szolgálat s a leggondosabb élelmezés.~
2153 12|          leggondosabb élelmezés.~Neki volt a legtöbb sebesültje, akiket
2154 12|                    magával kellett vinnie. A derék, jó fiúk, kiket a
2155 12|                    A derék, jó fiúk, kiket a kolostor csendes menhelyéről
2156 12|                    feketére vannak festve: a vándor kórodák.~Azokkal
2157 12|                  neki még be kell számolni a gondos ősz apáknál.~Nem
2158 12|                 kézben voltak.~Serena volt a csapat kórodájának a felügyelőnője.~
2159 12|                  volt a csapat kórodájának a felügyelőnője.~Maga a fővezér
2160 12|          kórodájának a felügyelőnője.~Maga a fővezér is azt mondta erről
2161 12|                fővezér is azt mondta erről a leányról, hogy „gyémánt
2162 12|                  asszonyok között!”~Nem az a színváltoztató gyönge teremtés,
2163 12|                   hall, s rosszul lesz, ha a nevét kimondják is előtte
2164 12|                  nevét kimondják is előtte a betegségnek; ez ott jár
2165 12|                  mindenütt, ahol vész van. A golyók még hullanak a földre,
2166 12|                 van. A golyók még hullanak a földre, még fütyölnek a
2167 12|                    a földre, még fütyölnek a légben, mikor ő hordáraival
2168 12|               mikor ő hordáraival megjelen a vértől ázott mezőn, s nem
2169 12|              irtózik saját kezével bekötni a tátongó sebet, lemosni a
2170 12|                   a tátongó sebet, lemosni a sápadt arcról a vért, és
2171 12|                    lemosni a sápadt arcról a vért, és ott virraszt a
2172 12|                    a vért, és ott virraszt a haldoklók mellett, és gondozza
2173 12|             haldoklók mellett, és gondozza a sebesülve futókat, kik magukkal
2174 12|                 kik magukkal tehetetlenek.~A honvédek imádják őt, mint
2175 12|              pajkos szó sem hangzik felőle a hadfiak között. Aki felőle
2176 12|             megbotoznák.~Áldorfai százados a parancsnok rideg komolyságával
2177 12|                    titkolni érzelmeit. Még a sebláz beszédes álmaiban
2178 12|            álmaiban sem árulta el magát, s a homlokát ápoló gyöngéd kezet
2179 12|                szavakkal szokás kifejezni. A tettek beszéltek.~S volt
2180 12|           beszéltek.~S volt egy ember, aki a tetteket is kihallgatá.
2181 12|                    tetteket is kihallgatá. A lévita.~Ő látta Serenát
2182 12|               lévita.~Ő látta Serenát azon a napon, melyen az első harc
2183 12|                  az első harc megvívatott. A tábornok odarendelte őt
2184 12|                   ambulance-hoz. Ő figyelt a leány arcára, midőn annak
2185 12|                 midőn annak szemei láttára a torlasz előtti harc kifejlődött.
2186 12|            kifejlődött. Hogy nézett merően a harc színhelyére! Ajkai
2187 12|             tekintete, hogy sugárzott róla a megdicsőülés, mikor Incét
2188 12|                  megdicsőülés, mikor Incét a torlaszra szökni látta,
2189 12|      visszatántorodott! Hogy sikoltott fel a következő percben, midőn
2190 12|                   következő percben, midőn a torlasz felrobbant, s azután
2191 12|                   s azután hogy szökött le a szekérről, ahonnan a harcot
2192 12|                    le a szekérről, ahonnan a harcot nézte, s kiálta kétségbeesetten
2193 12|                   s kiálta kétségbeesetten a beteghordároknak, hogy vegyék
2194 12|          beteghordároknak, hogy vegyék fel a hordágyakat, siessenek a
2195 12|                   a hordágyakat, siessenek a harctérre a sebesülteket
2196 12|         hordágyakat, siessenek a harctérre a sebesülteket megmenteni;
2197 12|                   egyik hordágy rúdjait, s a lévitának kiáltott, hogy
2198 12|              kiáltott, hogy segítsen neki! A lévita a rudak másik végét
2199 12|                    segítsen neki! A lévita a rudak másik végét emelte,
2200 12|                  végét emelte, s ők voltak a legelsők, kik a vér mezején
2201 12|                  ők voltak a legelsők, kik a vér mezején megjelentek,
2202 12|                 folyt az ütközet. És akkor a gyönge leány saját finom
2203 12|               saját finom kezeivel sietett a torlasz nehéz homokzsákjait
2204 12|                    s erő szállt e kezekbe.~A leány nem szólt, de a tett
2205 12|             kezekbe.~A leány nem szólt, de a tett beszélt.~És mikor megtalálta
2206 12|                  végre az eltemetettet: ez a rögtöni elsápadás, e megtört
2207 12|                   szemében. És feje fölött a haubicok mennydörgése hangzott.
2208 12|                  Azt nem hallotta.~S midőn a láz éjszakáin óránkint eljött
2209 12|                  éjszakáin óránkint eljött a gondjára bízott sebesülteket
2210 12|              sebesülteket meglátogatni: az a reszketés, mely elfogta
2211 12|                    ő kórágya elé ért, ahol a lévita virrasztott rendesen.
2212 12|                   virrasztott rendesen. Az a csendes sóhaj. Az a figyelmes
2213 12|                     Az a csendes sóhaj. Az a figyelmes ápolás, az a reszkető
2214 12|                  Az a figyelmes ápolás, az a reszkető kéz, mely az égő
2215 12|                megújítja. Mindez beszél. S a lévita érti már ezt a beszédet.~
2216 12|                    S a lévita érti már ezt a beszédet.~Jó szerencse,
2217 12|               beszédet.~Jó szerencse, hogy a másik még nem felel reá.
2218 12|                  lóra ül, s beleveti magát a tábori élet viszontagságaiba.
2219 12|         fenyőlombokon ágyazni, s hallgatni a zivatar üvöltését a vendégszeretetlen
2220 12|              hallgatni a zivatar üvöltését a vendégszeretetlen völgyben.~
2221 12|                     hogy őrködik tekintete a legdrágább kincs, a leány
2222 12|              tekintete a legdrágább kincs, a leány felett? hogy választja
2223 12|                  hogy választja ki számára a legbiztosabb tanyát, úgy
2224 12|                   Ahol Serena van, ott van a vándor kóroda is; s midőn
2225 12|               valami titkot az áruló tett. A futó hadsereg, ellenfelével
2226 12|                   kígyóúttal felkerült már a bányavárosokba.~A fővezér
2227 12|            felkerült már a bányavárosokba.~A fővezér idejövetelének a
2228 12|                   A fővezér idejövetelének a hadászati indokon kívül
2229 12|             hadászati indokon kívül még az a célja is volt, hogy itt
2230 12|              ágyúöntéshez szükséges rezet, a golyókhoz való vasat és
2231 12|           golyókhoz való vasat és ólmot, s a vert ércpénzt, s a nyers
2232 12|                ólmot, s a vert ércpénzt, s a nyers aranyat és ezüstöt.~
2233 12|                    aranyat és ezüstöt.~Ezt a becses nemzetvagyont azután
2234 12|          nemzetvagyont azután felosztották a két hadoszlopra váló hadsereg
2235 12|                között, egyik vitte magával a rezet és vasat, a másik
2236 12|                  magával a rezet és vasat, a másik az aranyat és ezüstöt.
2237 12|                sarkallva. Ince előreindítá a csapat kórodáját, Serenával
2238 12|           Serenával együtt, s maga fedezte a huszárokkal az ellenfél
2239 12|              nemcsak háta mögött jő, hanem a hegyi utakon eléje kerülve,
2240 12|                    adott, hogy az ércpénzt a szekerekről vegyék le, a
2241 12|                   a szekerekről vegyék le, a ládákat nyissák fel, a honvédek
2242 12|                     a ládákat nyissák fel, a honvédek osszák fel a pénzt
2243 12|                 fel, a honvédek osszák fel a pénzt tölténytartóikba,
2244 12|                   tölténytartóikba, azután a szekereket fordítsák fel,
2245 12|                    azok mögött tartsák fel a hátul jövő üldözőket, míg
2246 12|                hátul jövő üldözőket, míg ő a szemközt jövőket fogja elverni
2247 12|             szemközt jövőket fogja elverni a huszárcsapattal.~Azzal maga
2248 12|                 éppen jókor érkezett, hogy a támadókat szétrobbantsa.~
2249 12|            sebesülteit kiszabadítani, mint a pénztárt védelmezni, ezt
2250 12|                    vezető létére maga állt a rohamcsapat élére, ezt kimentik
2251 12|                akkori kényszerű viszonyok. A rábízott pénz is meg volt
2252 12|                    hiányzott belőle, mikor a honvédek a tölténytartókat
2253 12|                   belőle, mikor a honvédek a tölténytartókat kiüríték;
2254 12|            tölténytartókat kiüríték; hanem a lévita azért mégis hallott
2255 12|                hallott valamit abból, amit a tett beszélt. Így nem a
2256 12|                    a tett beszélt. Így nem a csapatvezér harcol, ahogy
2257 12|              harcol, ahogy Ince közévágott a csapatnak, mely Serena kocsiját
2258 12|                   kocsiját körülfogta: így a szeretők harcolnak.~Ince
2259 12|                   Csikorgó hideg tél volt. A fák végigrepedeztek a fagytól.
2260 12|                volt. A fák végigrepedeztek a fagytól. Minden folyam jéggel
2261 12|                    kétoldalt el volt állva a menekvők útja.~Mégis kimenekültek.~
2262 12|                  útja.~Mégis kimenekültek.~A hadvezér azt a szigorú parancsot
2263 12|               kimenekültek.~A hadvezér azt a szigorú parancsot adta ki,
2264 12|                    parancsot adta ki, hogy a poggyászos szekerekre és
2265 12|            betegápoló. Először azért, hogy a tiszt urak legyenek a maguk
2266 12|                 hogy a tiszt urak legyenek a maguk helyén, a zászlóaljaiknál;
2267 12|                   legyenek a maguk helyén, a zászlóaljaiknál; másodszor,
2268 12|           zászlóaljaiknál; másodszor, hogy a szekereken a szükséges poggyász
2269 12|               másodszor, hogy a szekereken a szükséges poggyász és élelmiszer
2270 12|              helyét ne foglalja el az, ami a maga lábán járhat, és végül,
2271 12|               lábán járhat, és végül, hogy a táborral együtt járó nem
2272 12|                    Az idők rendkívülisége, a felhevült indulatok, a rajongó
2273 12|                     a felhevült indulatok, a rajongó képzelem sajátszerű
2274 12|                 sajátszerű hatással voltak a fogékonyabb női kedélyekre:
2275 12|                fogékonyabb női kedélyekre: a tábort igen sok hölgyféle
2276 12|         feleségének, néhány betegápolónak.~A vezér nem volt udvariatlan
2277 12|               lelkesült hölgyek iránt, kik a keserves utazás sanyarúságait
2278 12|                 erényeiket tökéletesítsék. A markotányosné maradjon a
2279 12|                   A markotányosné maradjon a lektikájánál, az ápolónő
2280 12|                   lektikájánál, az ápolónő a kórodónál, s a tiszt barátnéja
2281 12|                  az ápolónő a kórodónál, s a tiszt barátnéja tüntesse
2282 12|                 hóban és fagyban.~S azután a parancsszónak érvényesítését
2283 12|                   s amint egyenkint jöttek a poggyászos szekerek – természetesen
2284 12|                   szekerek – természetesen a parancs dacára tömve felkérezkedőkkel –,
2285 12|            udvariasan leszállíttatá róluk, a férfiakat pedig minden udvariasság
2286 12|            veretett jó huszonöt botot arra a huszárra is a szekéren ülésért,
2287 12|                   botot arra a huszárra is a szekéren ülésért, aki azután
2288 12|               azután három nappal későbben a hodricsi ütközetben, hol
2289 12|                   hodricsi ütközetben, hol a vezér alól kilőtték a lovat,
2290 12|                  hol a vezér alól kilőtték a lovat, őt vitézül megmentette. („
2291 12|                 hüvelykkel alább?” – monda a vezér, midőn csákóját a
2292 12|                    a vezér, midőn csákóját a golyó átlyukasztá. „Üljön
2293 12|                     tábornok”, szólt hozzá a huszár, kit nemrég megveretett. „
2294 12|             megveretett. „Nem úgy, – szólt a vezér, – te maradj lovadon,
2295 12|                   vágtass.” S azzal futott a lóval versenyt, utolsó a
2296 12|                   a lóval versenyt, utolsó a csatatérről.)~Ennek a példaadásnak
2297 12|               utolsó a csatatérről.)~Ennek a példaadásnak sikere lett.~
2298 12|                  emberbaráti határozatának a botbüntetés még mindig nincsen
2299 12|                   mindig nincsen eltörülve a hadseregnél, leszállt magátul,
2300 12|                 nem szállt, letették; mert a kocsissal is közös volt
2301 12|                    kocsissal is közös volt a meglakolás.~Áldorfai százados
2302 12|                  lábaikról már szakadozott a csizma, s kiket a honvédköpeny
2303 12|              szakadozott a csizma, s kiket a honvédköpeny rosszul védett
2304 12|                honvédköpeny rosszul védett a csikorgó hideg ellen. Többször
2305 12|                   közöttük. Mikor utolérte a kórodája szekereit, csendes
2306 12|                  váltson. Miről beszéltek? A sebesültek állapotáról.
2307 12|            sebesültek állapotáról. Azoknak a száma folyvást szaporodott.
2308 12|                velük. Serena maga rendesen a kocsiülésben foglalt helyet;
2309 12|                felmelegedjék; pedig inkább a lovakat kímélte, amik nehezen
2310 12|                    Amint egy helyütt az út a dombtetőre felkanyarodik,
2311 12|                  dombtetőre felkanyarodik, a fák alatt egy ajtótlan szénégető-kunyhó
2312 12|                  az érkező csapatra várni. A sűrűn eső hó fehér gyapjúréteget
2313 12|                gyapjúréteget borított mind a kettőre, mely sált és gubát
2314 12|                   kivehetlen színűvé tesz; a csuklya a férfinak csak
2315 12|                    színűvé tesz; a csuklya a férfinak csak bajuszát és
2316 12|                 szakállát engedi láttatni, a nőnek még fátyol is van
2317 12|                   az arca elé húzva.~Amint a kóroda szekerei a dombra
2318 12|                    Amint a kóroda szekerei a dombra feljutnak, mellettük
2319 12|                    gyalog és Ince lóháton, a két várakozó alak sietve
2320 12|               gunyhót, s feléjük igyekezik a havas borókabozóton keresztül.~
2321 12|              figyelmezteti, hogy üljön fel a szekérre, mert lefelé gyorsan
2322 12|                 majd haladni, s segít neki a kocsisülésbe felhágni.~Ekkor
2323 12|                    ismerős hang üdvözli.~– A jó szerencse küldött, kedves
2324 12|                    barátom!~Ince odatekint a megszólításra egész idegenül.~–
2325 12|             csinálsz itt?~– Káromkodom. Ez a legelső, amit csinálok.
2326 12|                   csinálok. Leparancsoltak a szekeremről, s itt hagytak.
2327 12|                  Másodszor pedig nem bírom a gyalogolást, mert már a
2328 12|                    a gyalogolást, mert már a lábaim el vannak fagyva.~–
2329 12|                   ülj nyeregbe.~– Köszönöm a lovat. Magamnak is volt,
2330 12|              Ostoba intézkedés volt biz ez a vezértől. Leszállítani az
2331 12|            Leszállítani az embert cakumpak a szekérről. Egy kissé megválogathatta
2332 12|                    parancsol; mert én mint a kormány által kinevezett
2333 12|        historiograph járok veletek, s csak a parlamentnek tartozom felelősséggel.~–
2334 12|         felelősséggel.~– Szép. Hanem azért a szekérről mégis leszállítottak
2335 12|                hölgynek itt szintén helyet a szekéren; elfér ott a másik
2336 12|               helyet a szekéren; elfér ott a másik mellett.~A nőalak
2337 12|                 elfér ott a másik mellett.~A nőalak is odalépett Ince
2338 12|                 kacér bókkal üdvözlé őt.~– A kóroda szekerein csak az
2339 12|                    az emberbaráti részvét, a nők iránti gyöngédség menthető
2340 12|               felszólítani, hogy szorítson a szekérben helyet szorult
2341 12|                  veszedelmére, jónak látta a fátyolt felvonni arcáról,
2342 12|                    szánalommal.~Az arc is, a hang is ismerős volt Ince
2343 12|                  előtt. Visszaborzadt mind a kettőtül.~Ez ama nő, kinek
2344 12|                    ama nő, kinek gyermekét a dudai paplakban megkeresztelte.
2345 12|                  paplakban megkeresztelte. A kalandornő.~Eszébe jutottak
2346 12|           kalandornő.~Eszébe jutottak neki a frivol őszinteségek, miket
2347 12|               meggyónt, sőt még tévedésből a kálvinista lévitának is.~
2348 12|            kálvinista lévitának is.~És ezt a nőt vegye ő most fel Serena
2349 12|                    barátnéja, tanácsadója?~A szíve fellázadt e gondolat
2350 12|                    gondolat ellen.~– Ki ez a hölgy? – kérdé Gedőhöz fordulva.~–
2351 12|                     felelt Gideon.~– Mi ez a nő? – szólt ekkor, a kérdést
2352 12|                    ez a nő? – szólt ekkor, a kérdést élesítve Ince. Gideon
2353 12|                kezdett, mintha ő is értené a dolgot.~– Hiszen te még
2354 12|                       Menjen maga! – szólt a hölgy Gideonhoz, gyöngéd
2355 12|              százados úr. Emlékezik ön még a dudai lévitalakra. Akkor
2356 12|             változtak azóta. Kisütött ránk a szabadság napja. Az előítéletek
2357 12|                    Letörtük bilincseinket. A férfiak vérüket áldozzák
2358 12|                   férfiak vérüket áldozzák a szabadság eszméjének, s
2359 12|                    szabadság eszméjének, s a nők feláldozzák önmagukat.
2360 12|                Odaadjuk önöknek az örömöt, a gyönyörűséget, mely osztályrészünk,
2361 12|          osztályrészünk, s elfogadjuk érte a szenvedést, a küzdelmet,
2362 12|              elfogadjuk érte a szenvedést, a küzdelmet, mely az önök
2363 12|                hasonlóul tesz! Tehet arról a szív, hogy érez? Megittasodva
2364 12|                    hogy érez? Megittasodva a lelkesedés mámorától, a
2365 12|                    a lelkesedés mámorától, a kétségbeesés keserűségeitől,
2366 12|                   aki álmaink eszményképe, a délceg szabadítót, a hőst,
2367 12|          eszményképe, a délceg szabadítót, a hőst, a hazafit; s azontúl
2368 12|                 délceg szabadítót, a hőst, a hazafit; s azontúl nem törődünk
2369 12|                    törődünk családdal, nem a világgal, nem a jövendővel;
2370 12|             családdal, nem a világgal, nem a jövendővel; az édes szédület
2371 12|                  Ince úgy undorodott ettől a nőtől. Félrefordult tőle.
2372 12|                    nem szolgált mentségére a nők paradicsomi gyöngesége
2373 12|                paradicsomi gyöngesége nála a vétek kiszámítás volt, s
2374 12|                   vétek kiszámítás volt, s a gyönyör éppen annak tudatában
2375 12|             Dallami Caesarine. – Áldorfai, a gyóntató atya talán csak
2376 12|                   talán csak nem árulta el a gyónás titkát Áldorfainak,
2377 12|                 gyónás titkát Áldorfainak, a századosnak? És ha igen
2378 12|                Ince még mindig nem értette a célzást.~– Tekintsen ön
2379 12|                    célzást.~– Tekintsen ön a háta mögé – szólt metsző
2380 12|                mögé – szólt metsző gúnnyal a hölgy. Ince önkénytelenül
2381 12|                    arca megmagyarázta neki a talányt, melyet eddig nem
2382 12|                 ösztönszerű iszonyat, mely a leányt meglepte e nő kihívó
2383 12|                   nyugalommal felelt:~– Az a kóroda ápolónője.~– Úgy? –
2384 12|           megtorlást szomjazott, ha miatta a hófuvatban kell is tovább
2385 12|                    vándorolnia. – Ez tehát a kóroda gondviselőnője? Jó,
2386 12|                  ezzel merészen odasietett a szekérhez, és megragadta
2387 12|           rikácsolva.~– Ah! Valóban, ő az? A jó öreg nagymama! Akit senki
2388 12|                  ki tehetné fel róla, hogy a bivouac zűrzavarában, a
2389 12|                    a bivouac zűrzavarában, a menekülés hevélyében, a
2390 12|                    a menekülés hevélyében, a táborélet dáridóiban valami
2391 12|              Hiszen ő maga egy szent; s ez a hölgy egy oltárkép.~Áldorfai
2392 12|                  minden csepp vére forrott a haragtól. Ha férfi volna
2393 12|                 aki szavakkal gyilkol?~Még a paripája is horkolva fordító
2394 12|                  is horkolva fordító fejét a nő felé, tágult orrlyukaiból
2395 12|            szekértől! – kiálta rá Ince.~Az a nő pedig egy megbántott
2396 12|                  vakmerőségével ragadó meg a lovag paripájának zabláját
2397 12|            zabláját félkezével, s másikkal a leányra mutatva, így szólt:~–
2398 12|                 így szólt:~– Neje önnek ez a hölgy ott?~– Nem.~– Akkor
2399 12|                  többet mondott, mint amit a szó beszélhet.~Serena eltakarta
2400 12|                eltávoztak az erdő mélyébe. A kalandornő sértő kacagása
2401 12|                  nem volt védelme számára.~A lévita, Serena kocsijának
2402 12|           kocsijának hű kísérője, lehajolt a földre, s két marokra szedett
2403 12|                Meghajigálom hólabdával azt a Jezabelt – hörgé rekedten
2404 12|                  Jezabelt – hörgé rekedten a jámbor lévita.~Ince inte
2405 12|                inte neki, hogy hagyjon fel a lovagiatlan elégtétel vevéssel.~
2406 12|            lovagiatlan elégtétel vevéssel.~A szekerek gördültek odább.~ ~
2407 13|                                            A válság órái~…És mindig odább.~
2408 13|                   egyre szűkebbre húzódtak a futó hadsereg körül. Minden
2409 13|             ellenséggel érintkezett már.~S a jelszó még mindig ugyanaz
2410 13|               ugyanaz volt: „futni”.~S ami a futást kényszerűvé tette,
2411 13|                 kényszerűvé tette, az maga a hely volt, amelyen jártak.
2412 13|                 hely volt, amelyen jártak. A bányavárosok hegyei adnak
2413 13|                találkozás óta Gideonnal és a hozzászegődött kalandornővel
2414 13|               hozzászegődött kalandornővel a legnagyobb ellenségét saját
2415 13|               szívében hordta magával. Azt a keserű önvádat, hogy egy
2416 13|                  virrasztani, aki látta őt a leány védelmére kardot húzni,
2417 13|                kitalálta titkaikat; hiszen a nap alatt történt minden.~
2418 13|               vezet. Mindenki beszélni fog a hősrül, ki babérait megérdemelte,
2419 13|                   babérait megérdemelte, s a leányról, ki őt és társait
2420 13|                   mentül nagyobb híre lesz a hősnek és a leánynak, annál
2421 13|              nagyobb híre lesz a hősnek és a leánynak, annál inkább fogja
2422 13|              szeretik egymást? mindegy az. A szerelem vétek azoknál,
2423 13|                 szerelem is.~S ha el talál a hős maga esni (olcsón adják
2424 13|                    esni (olcsón adják most a halált!), mi lesz a leányból,
2425 13|                   most a halált!), mi lesz a leányból, kiről dobra ütött
2426 13|                 vőlegényét, viselheti érte a gyászruhát, fátyolt, büszkén
2427 13|           eltemetik, egy ártatlan leánynak a becsületét is oda temetik
2428 13|                kín-életet talált.~És ebből a tömkelegből nincs már szabadulás.~
2429 13|          tömkelegből nincs már szabadulás.~A közre szorított magyar hadseregnek
2430 13|                 megtüzesített békók közül.~A futás egyre nehezebbé válik.
2431 13|                   balesetek összekuszálják a kiszámított tervet. Kiküldött
2432 13|              ijedtségtől, s nyitva hagyják a rést az ellenfél előtt,
2433 13|                időben, s elállják az útját a menekülőnek. Már egyes dandárokra
2434 13|                  fölégetett. Most már csak a kormos falak állnak. Ez
2435 13|                   feje fölött is ellenség: a hózivataros fergeteg!~Incének
2436 13|                melynek még reggelét látja.~A leégetett faluban várta
2437 13|                    leégetett faluban várta a hadosztályt vezénylő tábornok
2438 13|                    kinevezését tartalmazta a fővezér által; a másik a
2439 13|               tartalmazta a fővezér által; a másik a hadosztályvezér
2440 13|                   a fővezér által; a másik a hadosztályvezér parancsát,
2441 13|                    dandár által, másodszor a Garam áradásától; vissza
2442 13|           ellentábor zöme közeledik; tehát a hegyeken keresztül kell
2443 13|                 valahol utat keresni, hogy a hadosztály a kelet felé
2444 13|                 keresni, hogy a hadosztály a kelet felé vonuló hadsereggel
2445 13|                   őrnagy feladata lesz, ki a hozzácsatlakozott minden
2446 13|                  feladat.~Nem tanulta soha a hadászatot, és most egy
2447 13|                  világát visszaadni, és ez a talány is tőle várta megoldását.~
2448 13|                    alatt két olyan kincset a sorstul, mely félistenné
2449 13|             sorstul, mely félistenné teszi a férfit, ha bírni tudja azt,
2450 13|                   csupán ki, s elérte vele a végtelen távolt. Itt volt
2451 13|                  álmodnia is tilos volt, s a felidézett két szellem ragadta
2452 13|              Legelőször is kiküldé kémeit, a hegyi utakat megvizsgálni.
2453 13|                Azok most talán járhatóbbak a hóeséstől, vagy egészen
2454 13|                 vagy egészen járhatatlanok a hófuvatoktul. Azután torlaszokat
2455 13|              Azután torlaszokat emeltetett a déli út felől, levágott
2456 13|                   az ágyútalpakról levéve, a havas úton felvontassa.~
2457 13|             előőrsöket, s pihenést rendelt a csapatoknak. Holnap nehéz
2458 13|                    háznak sem volt teteje: a padlás is mind beégett;
2459 13|                    padlás is mind beégett; a hó beleesett a házba. Arra
2460 13|                    beégett; a hó beleesett a házba. Arra kellett lefeküdni.~
2461 13|                    Arra kellett lefeküdni.~A kóroda betegei a szekereken
2462 13|                lefeküdni.~A kóroda betegei a szekereken maradtak: az
2463 13|               szekereken maradtak: az volt a legjobb szállás.~Egy elpusztult
2464 13|             ponyvát húzatott Ince: az volt a főhadiszállás. Egy felfordított
2465 13|              Serenát, hogy foglalja el ezt a fekhelyet. A leány megköszönte
2466 13|               foglalja el ezt a fekhelyet. A leány megköszönte az ajánlatot:
2467 13|               fáradt volt; lefeküdt. Annak a bántalomnak, amit a kalandornő
2468 13|                  Annak a bántalomnak, amit a kalandornő elkövetett rajta,
2469 13|            kalandornő elkövetett rajta, az a hatása volt rá, hogy amíg
2470 13|             rábízta magát. Nem ijeszté meg a rágalom, hogy őt Ince kedvesének
2471 13|                 éjt másutt? Mindenütt rom. A lakosok mind elmenekültek;
2472 13|                    melyet Ince nyújt neki.~A tűzhelyen pattog a láng,
2473 13|                   neki.~A tűzhelyen pattog a láng, a tetőtlen tanyának
2474 13|                   tűzhelyen pattog a láng, a tetőtlen tanyának az ád
2475 13|            tetőtlen tanyának az ád meleget a januári hideg éjszakán.
2476 13|                    januári hideg éjszakán. A leány tagjait leköti a fáradság
2477 13|                     A leány tagjait leköti a fáradság és a hideg. S éppen
2478 13|               tagjait leköti a fáradság és a hideg. S éppen a fáradság
2479 13|               fáradság és a hideg. S éppen a fáradság izgalma az, mely
2480 13|                   közharcosok hordanak fát a lobogó tűzre. A parancsnok
2481 13|               hordanak fát a lobogó tűzre. A parancsnok el van foglalva
2482 13|                    mellé fogják őket dobni a közös sírba. Elmondhatják-e
2483 13|        elmondhatnának, ha elkezdené valaki a kérdezést. Mit mondanának?
2484 13|                     Mit mondanának? Ah, ez a gondolat elűzte szeméről
2485 13|                  elűzte szeméről az álmot. A szeméremérzet reszkető borzadálya
2486 13|                reszkető borzadálya tagadta a szív hevülő vágyait.~Már
2487 13|                     Már egyedül marad Ince a leánynál; mindenki eltávozott;
2488 13|                   az éj elcsendesült, csak a paripák dobogása hangzik.~
2489 13|            dobogása hangzik.~Ince elhagyja a szobát, melynek sarkatlan
2490 13|                    társsal jő vissza újra. A lévitát hozta be magával.~
2491 13|                 magával.~Két kulacsot tett a hordó fenekére, melléhúzta
2492 13|                 hordó fenekére, melléhúzta a kocsiládákat.~– Ülj ide,
2493 13|          felebarátom. Virrasszuk át együtt a hosszú éjszakát.~Ince védelmezte
2494 13|                    még jobban szerette azt a leányt, mint ő; mert ki
2495 13|                    nélkül, s híve maradt – a lemondás után is.~Ennek
2496 13|                 után is.~Ennek az embernek a társasága a legjobb védelem
2497 13|                    az embernek a társasága a legjobb védelem a nyugtalan
2498 13|                társasága a legjobb védelem a nyugtalan szív ellen.~A
2499 13|                    a nyugtalan szív ellen.~A jámbor lévita bohókás adomákra
2500 13|                  bohókás adomákra gyújtott a kulacs mellett, a régi tréfás