Fejezet

2501 13|                 gyújtott a kulacs mellett, a régi tréfás időkből; Ince
2502 13|          zsibbadást érzett tagjaiban, mint a sötétben félő gyermek, amint
2503 13|                 érzi. Elszunnyadott.~Amint a leány hosszú, nyugodt lélegzetvétele
2504 13|       lélegzetvétele eláruló, hogy alszik, a lévita egyszerre abbahagyá
2505 13|             kettecskén…~Azzal fejére húzta a csuklyáját, és kiment.~Künn
2506 13|                  kiment.~Künn egyre hordta a havat a szél. A tábor őrtüzei
2507 13|                  Künn egyre hordta a havat a szél. A tábor őrtüzei hosszú
2508 13|               egyre hordta a havat a szél. A tábor őrtüzei hosszú veres
2509 13|               sugárküllőket küldöttek szét a hófuvat ködfátyolán keresztül.
2510 13|                    kísértet bontakozott ki a szürke homályból. „Ki vagy?
2511 13|                   vagy? megállj!” hangzott a közeledőre. A lévita a tábori
2512 13|                     hangzott a közeledőre. A lévita a tábori jelszót
2513 13|            hangzott a közeledőre. A lévita a tábori jelszót mondá, s
2514 13|               egyiket meggyújtó fáklyának, a másikat hóna alá fogta,
2515 13|                   egyes-egyedül nekiindult a zivataros éjszakának, keresni
2516 13|                  annyira látott, amennyire a szurokfáklya beveresíté
2517 13|             szurokfáklya beveresíté körüle a hóförmeteget.~Beszélgetett
2518 13|                   Milyen jót tett velük az a bolond asszony, hogy azt
2519 13|                 Milyen könnyen beleeshetem a hófuvatban valami mély gödörbe,
2520 13|             bizonyos, hogy megfagyok. Akit a hideg elgyaláz, az elalszik,
2521 13|                   az ő életükön? mit védek a haza életén? Mi nekem a
2522 13|                    a haza életén? Mi nekem a haza? mi nekem ők? mi vagyok
2523 13|                 semmi. Háromszor semmi – s a többi.~S a szikár alak tovább
2524 13|             Háromszor semmi – s a többi.~S a szikár alak tovább bandukolt
2525 13|               szikár alak tovább bandukolt a keserves úton, a mély hótorlaton
2526 13|                 bandukolt a keserves úton, a mély hótorlaton át – azért
2527 13|                 mély hótorlaton át – azért a háromszoros semmiért; el-elbukott
2528 13|          háromszoros semmiért; el-elbukott a mély hóban, megint fölkelt;
2529 13|                mély hóban, megint fölkelt; a szél szemébe verte az éles,
2530 13|               Szemközt ment neki.~Az erdő, a hegyszakadék már az utolsó
2531 13|          körülfogva. Itt letűzte fáklyáját a hóba, s karjait kiterjesztve
2532 13|                    segítsd meg e magányban a te szolgádat! hogy megszabadíthassam
2533 13|                   én!”~Ince egyedül maradt a leánnyal. Ő ébren, az alva.~
2534 13|                leánnyal. Ő ébren, az alva.~A tűz elhamvadt már, a parázs
2535 13|                 alva.~A tűz elhamvadt már, a parázs rózsaszín derengést
2536 13|                sugárzó képe tündökölt elé, a földön fekve.~Az ébren levő
2537 13|                    az ő csókjainak nyomai! A képzelem rémképei mind,
2538 13|                    kardot kötött; fát tett a tűzre; azután odalépett
2539 13|                halkan az alvó fekhelyéhez, a bundatakaró lecsúszott annak
2540 13|                   azt újra betakarta vele. A leány ajkai álmában mosolyogtak,
2541 13|                   fognak mondani? Elhagyta a szobát. Künn meghagyta az
2542 13|                   előőrsöket vizsgálni, ki a zimankós éjbe. A hófelhők
2543 13|             vizsgálni, ki a zimankós éjbe. A hófelhők gomolygó árnya,
2544 13|                elevenült meg szemei előtt. A szürke felhőalakok a kétségek
2545 13|                előtt. A szürke felhőalakok a kétségek apostolainak árnyai;
2546 13|              kétségek apostolainak árnyai; a herézis fantazmái, mik elhomályosítják
2547 13|                     tiszta égbolt, közepén a fogyó holdsarlóval. Hová
2548 13|                    holdsarlóval. Hová lett a holdkarajból a fényes szűz
2549 13|                   Hová lett a holdkarajból a fényes szűz alakja? Csitt!
2550 13|                szűz alakja? Csitt! alszik. A süvöltő szélben a boldogultak „
2551 13|                  alszik. A süvöltő szélben a boldogultak „de profundis”
2552 13|                    zendül meg végigrepülve a fehér forgatagban: „Te nem
2553 13|         forgatagban: „Te nem jössz velünk: a földön maradsz!” Egyetlen
2554 13|                Felcserélte az ég szerelmét a föld szerelmével: a hazáéval,
2555 13|              szerelmét a föld szerelmével: a hazáéval, s aztán következik
2556 13|               hazáéval, s aztán következik a nő szerelme.~A véghetetlennek
2557 13|                  következik a nő szerelme.~A véghetetlennek látszó éj
2558 13|            véghetetlennek látszó éj eltölt a körjárattal.~Mikor az utolsó
2559 13|                 visszatérő kémével, ki azt a rossz hírt hozta, hogy az
2560 13|                hozta, hogy az ellenség már a hegyeken átvezető mély utat
2561 13|                kötött ágyúkat vontatva fel a hegy gerincére, azokat úgy
2562 13|                azokat úgy állítá fel, hogy a csapatot, mely itt a romok
2563 13|                  hogy a csapatot, mely itt a romok közt tanyáz, mind
2564 13|               tehát minden út el van zárva a menekülésre.~A hadcsapat
2565 13|                   van zárva a menekülésre.~A hadcsapat képtelen arra,
2566 13|                    amit hasonló helyzetben a kosztolnai ütközetben Pongrácz
2567 13|                 terhével nem lehet átmenni a túlvilágra.~Visszasietett
2568 13|                  túlvilágra.~Visszasietett a tanyához. Segédének meghagyá,
2569 13|                   Segédének meghagyá, hogy a lévitát rögtön küldjék hozzá,
2570 13|                 hallgatózni. Alszik-e még? A leány álma csak addig volt
2571 13|              ponyva, alatta szalmafekhely. A hókonyodó láng a tűzhelyen
2572 13|            szalmafekhely. A hókonyodó láng a tűzhelyen táncoló vörhenyes
2573 13|                vörhenyes árnyékokat vetett a füstfogta falakra.~Felült
2574 13|                múlt el: tele szenvedéssel, a sors csapásaival. Egy fiatalság,
2575 13|               melynek legnagyobb gyönyöre, a szerelem, ránézve legnagyobb
2576 13|                   már nem az. Ki van dobva a napfényre, s lesz belőle
2577 13|                 táborhelyen. Mi hozta ide? A lelkesedés. Az önfeláldozás
2578 13|                     Az önfeláldozás vágya. A halál gyönyöreiben kéjelgő
2579 13|                    Másformának rajzolta az a harcok képét. Nagy bölcs
2580 13|           férfiakon is megesett e csalódás a képzelemben, miért ne egy
2581 13|             feszítve harcoland mindenki, s a nagy vérontásban a halomra
2582 13|             mindenki, s a nagy vérontásban a halomra döntött holttestek
2583 13|                   tömege fölött kiáltja el a fönnmaradó vagy azt, hogy „
2584 13|                  éljen Magyarország! éljen a szabadság!” vagy azt, hogy „
2585 13|           dicstelenül futni. Hozzászokni – a szégyenhez! A halált pedig
2586 13|                Hozzászokni – a szégyenhez! A halált pedig nem találni
2587 13|                 emberre jut egy halál. Még a férfiak sem keresik azt:
2588 13|                  előkelő családok tagjait, a piacon korbácsoltatott meg.
2589 13|           korbácsoltatott meg. S ha elvesz a férfi, ki neki mindene volt,
2590 13|                   ereje meghalni, ha félne a túlvilágtól, melynek üdve
2591 13|             túlvilágtól, melynek üdve csak a hivatottak számára áll nyitva,
2592 13|            homályosítva. Ki hiszi el, hogy a hír nem igaz? Oda lesz süllyesztve,
2593 13|                 lesz süllyesztve, ahova az a másik némber; aki kalandozik
2594 13|              gyónja meg bűneit, hogy magát a papot is elcsábítsa. És
2595 13|                 tesz különbséget közöttük?~A vörhenyes árnyékok táncoltak
2596 13|               vörhenyes árnyékok táncoltak a falon. A pattogó tűz pörölt
2597 13|                árnyékok táncoltak a falon. A pattogó tűz pörölt velük
2598 13|                   pattogó tűz pörölt velük a tűzhelyen; a nedves fa sípolt
2599 13|                  pörölt velük a tűzhelyen; a nedves fa sípolt a tűzben,
2600 13|              tűzhelyen; a nedves fa sípolt a tűzben, mint a megszorult
2601 13|                   fa sípolt a tűzben, mint a megszorult bogár.~Azt beszélte
2602 13|                    Azt beszélte neki, hogy a világ nincsen bedeszkázva:
2603 13|                  ahol akarunk. Ha nem akar a szív elszokni a dobogástól,
2604 13|                   nem akar a szív elszokni a dobogástól, hát szűnjön
2605 13|                    akar az arc hozzászokni a szégyenpiruláshoz, hát halaványuljon
2606 13|                 azt.~Serena magával hordta a gyógyszereket, mikre útközben
2607 13|                    orvosi rendelet szerint a szenvedőknek oszthasson
2608 13|              mélyen elaludt.~Ince belépett a szobába. A tűz egészen elhamvadt
2609 13|                   Ince belépett a szobába. A tűz egészen elhamvadt már,
2610 13|                    elhamvadt már, hanem az a halavány arc még a sötétben
2611 13|                hanem az a halavány arc még a sötétben is világolt.~A
2612 13|                    a sötétben is világolt.~A leány aludt csendesen.~Ince
2613 13|                     Ince előbb felszította a kandallón a tüzet, s azután
2614 13|                    felszította a kandallón a tüzet, s azután oda térdepelt
2615 13|                 azután gyöngéden fölemelve a leány fejét, az ő nyakába
2616 13|                fejét, az ő nyakába akasztá a kis feszületet.~Bármily
2617 13|                 tartá kezét.~Ő is viszonzó a tegezést.~– Nézd ez ereklyét.
2618 13|                   azt viselni énhelyettem?~A leány válasz helyett átölelte
2619 13|              elkárhozom, elkárhozol velem!~A válasz ugyanaz volt.~Künn
2620 13|         időközökben. Ők nem hallották azt. A boldogság felmagasztalt
2621 13|               megszűnt rájok nézve létezni a külvilág.~Hiszen a halál
2622 13|                 létezni a külvilág.~Hiszen a halál órájában nem tilthatták
2623 13|                  egymáshoz forrjanak! S ez a halál órája volt bizonnyal.~ ~
2624 14|                                            A lévita~A hegygerincre felkapott
2625 14|                                   A lévita~A hegygerincre felkapott ellenfél
2626 14|          vetágyúkkal lövöldözött találomra a völgybe, ahol a magyar csapatot
2627 14|                  találomra a völgybe, ahol a magyar csapatot sejtheté.
2628 14|                  magyar csapatot sejtheté. A gránátok pattogtak a felhők
2629 14|             sejtheté. A gránátok pattogtak a felhők között.~A hóförgeteg
2630 14|                 pattogtak a felhők között.~A hóförgeteg takarta ugyan
2631 14|                   hóförgeteg takarta ugyan a faluromot még; de a két
2632 14|                  ugyan a faluromot még; de a két hegyoldal lejtőjéből
2633 14|                lehetett számítani, hol van a völgy a faluval együtt,
2634 14|                 számítani, hol van a völgy a faluval együtt, s az őrtüzek
2635 14|                    az őrtüzek is elárulták a menekvő dandárt a hóesésen
2636 14|                elárulták a menekvő dandárt a hóesésen keresztül is. Az
2637 14|                    Serenának nyújtva. – Ez a mi utolsó szentségünk.~A
2638 14|                   a mi utolsó szentségünk.~A leány megcsókolta a kard
2639 14|           szentségünk.~A leány megcsókolta a kard lapját, ujjai hegyével
2640 14|           végigsimítva annak élét, s aztán a hegyét oda irányzó a szívéhez.~–
2641 14|                 aztán a hegyét oda irányzó a szívéhez.~– Ugye, elébb
2642 14|       szerelmeséhez.~Az ajtón dörömböztek.~A segéd jelenté, hogy a lévita
2643 14|         dörömböztek.~A segéd jelenté, hogy a lévita megérkezett. Hogy
2644 14|                    nem kellett jelentenie; a golyók maguk elmondák.~A
2645 14|                   a golyók maguk elmondák.~A lévita sovány arca szokatlanul
2646 14|             Köpenyére, csizmáira ráfagyott a hó.~– Nagy dolgokat mondok,
2647 14|                    tudom.~– Nem is sejted.~A lévita széttekintett a szobában.
2648 14|                     A lévita széttekintett a szobában. A szögletben,
2649 14|                  széttekintett a szobában. A szögletben, a szalmafekhelyen
2650 14|                    szobában. A szögletben, a szalmafekhelyen látta térdelni
2651 14|                  mindig két kezében tartva a fényes kardot, és öntudatlan
2652 14|                    kinyilatkoztattam, hogy a helvét hitvallásra akarok
2653 14|                   bámulatában megzsibbadva a lévita. – Te a felszentelt
2654 14|                megzsibbadva a lévita. – Te a felszentelt pap, az egyedül
2655 14|                   halálom óráján. És azzal a szent meggyőződéssel, hogy
2656 14|                most is, amit eddig hittem. A szentek dicsőségét, szent
2657 14|                     szent Péter örökségét, a kenyér testté változását,
2658 14|                  kenyér testté változását, a pokol örök kínjait s a hét
2659 14|                     a pokol örök kínjait s a hét sakramentumot. S hiszem
2660 14|                    tiszta nőnek becsülete.~A lévita megszorítá szerencsés
2661 14|            vetélytársa kezét.~– Legyen meg a te akaratod.~A leány pedig
2662 14|                  Legyen meg a te akaratod.~A leány pedig odacsúszott
2663 14|              térdein, és megcsókolta annak a férfinak a lábát, aki ezt
2664 14|               megcsókolta annak a férfinak a lábát, aki ezt tudta mondani…~
2665 14|                     aki ezt tudta mondani…~A lévita írt.~Egy ágyúteke
2666 14|                 ágyúteke csapott keresztül a tanya sárfalán, eltemetve
2667 14|                 eltemetve az írást, melyet a lévita készített.~A lévita
2668 14|                 melyet a lévita készített.~A lévita leseperte róla a
2669 14|                    A lévita leseperte róla a földet, s hidegvérrel monda:~–
2670 14|               okiratot.~Ince magához emelé a leányt.~Nem volt már szerzetes:
2671 14|                volt. Semmi más. Minden az!~A lévita keblébe nyúlt, s
2672 14|                    kivett egy csomagot. Az a selyem palást volt az, melyet
2673 14|              selyem palást volt az, melyet a kálvinista papok szoktak
2674 14|             ropogtak fejük felett.~Ez volt a szentesítése annak az esküvésnek,
2675 14|                  holtomiglan, holtáiglan.”~A lévita áhítattal mondá el
2676 14|                    szorító karjai közé azt a véghetetlen kincset, s homlokát
2677 14|                     Mily édes megszólítás.~A „nő” csak zokogni tudott.~
2678 14|                     aztán kardja után nyúl a „férj”. Hívják!~– Még egy
2679 14|                  szóra, felebarátom – szól a lévita. – Nem végeztünk
2680 14|                   könyvet.~– Hátra van még a matrikula. Elhoztam azt
2681 14|           matrikula. Elhoztam azt magammal a paplakból, s itt viseltem
2682 14|             szolgál nekem, amit nem jár át a golyó. Most az előttem kötött
2683 14|                születéstek évét, napját, s a két őr nevét, ki az ajtóban
2684 14|                    ki az ajtóban áll. Ezek a házassági tanúk: a násznagyok
2685 14|                    Ezek a házassági tanúk: a násznagyok s a többi.~A
2686 14|            házassági tanúk: a násznagyok s a többi.~A lévita pátriárkai
2687 14|                    a násznagyok s a többi.~A lévita pátriárkai nyugalommal
2688 14|            pátriárkai nyugalommal tölté be a rovatokat.~– Készen vagyok –
2689 14|                 hordani: nem félek már úgy a golyótól; s a többi.~A szegény
2690 14|                félek már úgy a golyótól; s a többi.~A szegény öreg fiú
2691 14|                 úgy a golyótól; s a többi.~A szegény öreg fiú tréfás
2692 14|             mosollyal akarta meghazudtolni a szemébe tóduló áruló könnyeket.~–
2693 14|                   tábori kém, s következik a tudósításom. Mármost ülj
2694 14|                tudósításom. Mármost ülj te a helyemre, uram, tedd hüvelybe
2695 14|              helyemre, uram, tedd hüvelybe a kardodat, s jegyezd tárcádba,
2696 14|                   eleget. Vaklárma az. Még a dobot se üttesd meg érte.
2697 14|                    az nekünk.~Nem félt már a szegény lévita semmitől.~–
2698 14|                   mellé: elfértek ott mind a ketten; s törüld le könnyeit,
2699 14|                    portae inferi!” Nec – s a többi.~A sovány, roskatag
2700 14|                  inferi!” Nec – s a többi.~A sovány, roskatag alak oly
2701 14|                 mint supplikáns; emlékezem a vidékre, melyet füvészkedve
2702 14|          füvészkedve összebolyongtam. Itt, a hegyek aljában, a falutól
2703 14|                     Itt, a hegyek aljában, a falutól keletre, a puszta
2704 14|                aljában, a falutól keletre, a puszta kallómalmon túl,
2705 14|            ezüstbányának az alagútja, mely a völgyből egyenesen a hegy
2706 14|                  mely a völgyből egyenesen a hegy túlsó oldalára visz
2707 14|            kedvéért megtehette az Úr, hogy a Veres-tengert kétfelé válassza,
2708 14|       Veres-tengert kétfelé válassza, mint a kőfalat, s aztán megint
2709 14|                   miért ne tehetné meg azt a csodát a bércfallal is miértünk?
2710 14|                   tehetné meg azt a csodát a bércfallal is miértünk?
2711 14|                   és visszatérő lábnyomaim a hóban meg fogják mutatni
2712 14|           kőomladékok közé, miket telenőtt a boróka és a páfrán. De csak
2713 14|                 miket telenőtt a boróka és a páfrán. De csak a nyílás
2714 14|                boróka és a páfrán. De csak a nyílás van beomolva: az
2715 14|                 azt. Meggyőződtem róla. Ha a beomlott nyílás romladékait
2716 14|             összeszoruló vasmarka megfogja a semmit. Az Úr, ki járt Izrael
2717 14|              tűzoszlopban és ködoszlopban, a mi nyomainkat is el fogja
2718 14|                   És szabadítsd meg azokat a kincseket, amik rád vannak
2719 14|                    cselekedj és boldogíts!~A lévita oly ihlettel mondá
2720 14|                 Utolsó szavai voltak ezek.~A hegytetőről vaktában ágyúzó
2721 14|                 egy süvöltő gránátja abban a percben csapott be a tetőtlen
2722 14|                 abban a percben csapott be a tetőtlen szobába, rongyokká
2723 14|                   szobába, rongyokká tépve a kifeszített ponyvát, s búgva
2724 14|           tűzcsapja szikrákat okádott szét a vájt üregből.~Ince a rémület
2725 14|                  szét a vájt üregből.~Ince a rémület és féltés ösztönével
2726 14|                  át Serenát, elfordítva őt a halálveszély elől. Öntestével
2727 14|             Öntestével takarta el kedvesét a szétpukkanó bomba pokoltüzétől.
2728 14|            szétpukkanó bomba pokoltüzétől. A lévita pedig odaveté magát
2729 14|                 lévita pedig odaveté magát a bombára.~Az egyik szerető
2730 14|               takarta el saját testével: – a másik – a gyilkos pokolgépet
2731 14|                saját testével: – a másik – a gyilkos pokolgépet magát.~
2732 14|                  gyilkos pokolgépet magát.~A következő pillanatban egy
2733 14|             földrendítő dördülés rázta meg a sárfalakat; s amint a füst
2734 14|                  meg a sárfalakat; s amint a füst eloszlott, a lévita
2735 14|                    amint a füst eloszlott, a lévita nem volt sehol. Fölment
2736 14|                 hulló cseppjei permeteztek a szeretőkre vissza. Ez volt
2737 14|                    leküldött rájuk.~      ~A hózivatar még egész nap,
2738 14|                 csapatjai északrul, délrül a romfalunál összejöttek,
2739 14|                    lelket sem találtak ott a magyar táborbul. Föld nyelte-e
2740 14|                    ágyútelepestül?~Valóban a föld.~Történelmi tény, hogy
2741 14|                   hátrahagyták üldözőiket.~A háromnapos hófergeteg eltakarta
2742 14|            hófergeteg eltakarta nyomaikat; a hófuvat betemette a tárna
2743 14|             nyomaikat; a hófuvat betemette a tárna nyílását kétölnyi
2744 14|               nyílását kétölnyi magasan; s a leégett falunak nem volt
2745 14|               falunak nem volt lakója, aki a kérdőnek feleletet tudott
2746 15|                    Mézeshetek~Ellopott idő a paradicsombul! Ég, melyen
2747 15|                  Ég, melyen sohase megy le a nap! Rövid hó, melynek tündérörömei
2748 15|          kárpótolni adattak; eltűnve, mint a pillanat, s megmaradva,
2749 15|                     Édes őrjöngések, miket a képzelem kigondol, a teremtő
2750 15|                 miket a képzelem kigondol, a teremtő szerelemben megvalósulva.
2751 15|              boldogság, melyben együtt van a vágy, az élv és a remény.
2752 15|               együtt van a vágy, az élv és a remény. Egyedüli kultusz,
2753 15|              gondoljuk hozzá, hogy ami ezt a paradicsomot körülveszi,
2754 15|                paradicsomot körülveszi, az a havas zivatar. Ifjú férj
2755 15|                döcögős szekéren folytatják a menyegzői utat, kiáradt
2756 15|                   ház fűtetlen szobájában, a sovány estebédhez megszelik
2757 15|                sovány estebédhez megszelik a fekete kenyeret, mely kővé
2758 15|                    fagyott, csikorog benne a kés – akkor is ott van a
2759 15|                   a kés – akkor is ott van a paradicsom.~A befagyott
2760 15|                   is ott van a paradicsom.~A befagyott ablak jégvirágait
2761 15|                szól az éj suttogásai közé. A paradicsom akkor is ott
2762 15|              Reggelre odafagy az asztalhoz a letett pohár. Az ébredőt
2763 15|                   letett pohár. Az ébredőt a dob pörgése jelenti. A búcsúcsók
2764 15|             ébredőt a dob pörgése jelenti. A búcsúcsók lehet utolsó csók.
2765 15|                   őt, mindannyiszor mintha a koporsóba fektetné le. Az
2766 15|                  koporsóba fektetné le. Az a trombitaszó, mintha halotti
2767 15|                 riadója volna. Hanem azért a paradicsom mégis megmarad.~
2768 15|                megy heteken, hónapokon át: a harci útnak nincsen vége,
2769 15|                  egyúttal menyegzői út is. A harcban győzelem, veszteség
2770 15|             veszteség váltogatják egymást: a szerelemnek csak diadalai
2771 15|         reményteljes küzdelem csak fokozza a paradicsom gyönyöreit.~Ince
2772 15|                 kötelesség.~S most ők mind a ketten kidobták a hajóbul
2773 15|                  ők mind a ketten kidobták a hajóbul e kötelességet;
2774 15|             kötelességet; meg lett tagadva a hit, hogy meg legyen óva
2775 15|                   hit, hogy meg legyen óva a női becsület. Abban az órában
2776 15|                    órában azt hitték, csak a becsületért áldozzák fel
2777 15|                   becsületért áldozzák fel a kegyeletet. Ince vagy elesik,
2778 15|               egymásé lesz – s most már ez a kötelesség.~Hanem a gyönyör
2779 15|                 már ez a kötelesség.~Hanem a gyönyör nem némítja el a
2780 15|                   a gyönyör nem némítja el a kegyeletet.~Ki mondhatná
2781 15|                   holnap hiszem azt.~Mikor a két szív egymáshoz dobban:
2782 15|                    azt kérdi: „Szabad ez?”~A második már nem kérdi.~Hanem
2783 15|               percében, mikor indulni kell a csatába, ismét azt mondja
2784 15|                  csatába, ismét azt mondja a kettős szívdobbanás: „Ez
2785 15|                  most isten ítélete lesz!”~A férfi, ki merte tenni azt,
2786 15|                 bűnt tesz, vagy erényt.~Ki a bírája? Isten! Senki más.~
2787 15|            Haláladó angyalai ott repkednek a légben a süvöltő tekéken
2788 15|            angyalai ott repkednek a légben a süvöltő tekéken ülve, sarkantyúfok
2789 15|             gyorsítja, korbácsuk irányozza a golyók repülését: elhozhatják
2790 15|                  elhozhatják halálítéletét a férfinak, ha „vétkes”.~De
2791 15|                      De nem hozzák.~Jöttek a branyiszkói, széni, tornallyai
2792 15|              üldözöttekből támadók lettek. A rohamok élén mindenütt ott
2793 15|                    mindenütt ott látni azt a fiatal őrnagyot, aki tegnapelőtt
2794 15|                   egyesülve van benne mind a három.~Mellette vitéz társak,
2795 15|                  sérthetetlenné lett.~Majd a döntő ütközetek előjátékaira
2796 15|               ütközetek előjátékaira kerül a sor. Incét a kompolti éji
2797 15|            előjátékaira kerül a sor. Incét a kompolti éji támadásban
2798 15|               vértesekkel harcolni látjuk, a pétervásári elhamarkodott
2799 15|                    S ilyenkor fényes aztán a paradicsom napja! Két diadal
2800 15|                   napja! Két diadal ragyog a visszatérő férj arcán. Isten
2801 15|         szeressetek!”~Azután elkövetkeznek a nagy, döntő ütközetek.~Ide
2802 15|              követheti Serena férjét. Ebbe a mulatságba már csak férfi
2803 15|                  meghívót. Az ápoldák mind a Tisza túlpartján maradnak,
2804 15|           rendszeres kezelés alá kerülnek. A magyar hadseregek egyesült
2805 15|                volt, bátorsága versenyzett a férfiakéval, vakmerő volt
2806 15|                  férfiakéval, vakmerő volt a nőietlenségig; dacolt veszéllyel
2807 15|                  tartotta magát azzal. Még a férfi tekintetétől sem félt.
2808 15|                 semmit: nem pirult miatta. A halált pedig éppen óhajtotta.~
2809 15|                 asszony. S ezzel vége volt a hőskölteménynek. Más világ
2810 15|                 Szeretett, és boldog volt. A rideg kétségbeesés vakmerő,
2811 15|                rideg kétségbeesés vakmerő, a boldogság félénk. Egyszerre
2812 15|                   szeret: az élet örömeit, a jövendő reményét, s most
2813 15|           férfitömegek közt, most már félt a férfitekintettől, s lesüté
2814 15|                    még jobban félt azoktól a vad kiáltásoktól, amiket
2815 15|                   vad kiáltásoktól, amiket a férfiak ajka, ha szívük
2816 15|                  Amint leányból nővé lett, a lemondás, a kétségbeesés
2817 15|            leányból nővé lett, a lemondás, a kétségbeesés átváltozott
2818 15|             szívében reménnyé, hitté. Hitt a csodákban. Meg volt nyugodva
2819 15|                   nyugodva felőle, hogy az a hatalmas kéz, mely őt férjével
2820 15|                  kedvesét öntestével védje a halál ellen, ami úgyis lehetetlen;
2821 15|             kellett hurcolkodnia, míg Ince a Tarna partján és a Tápió
2822 15|                    Ince a Tarna partján és a Tápió süppedékeiben segített
2823 15|                 azok is mézeshetek voltak.~A gyönyör nemcsak az élvezetben
2824 15|                    az elválásban is él az. A csók a távolból küldve,
2825 15|                elválásban is él az. A csók a távolból küldve, kigondolva
2826 15|            viszonozva van. S amilyen pokol a féltékenység, olyan mennyország
2827 15|         féltékenység, olyan mennyország az a nyugalmas bizalom, hogy
2828 15|                   akinek minden gondolatja a miénk, akinek sóhaja a miénkkel
2829 15|          gondolatja a miénk, akinek sóhaja a miénkkel fele útján találkozik,
2830 15|           szerelmünk úgy körülkeríti, mint a hitregében a Tigris és Eufrátesz
2831 15|             körülkeríti, mint a hitregében a Tigris és Eufrátesz a paradicsomot,
2832 15|           hitregében a Tigris és Eufrátesz a paradicsomot, hogy abban
2833 16|                                            A gerilla~A Tápió partján
2834 16|                                  A gerilla~A Tápió partján a Királyerdőben
2835 16|                    gerilla~A Tápió partján a Királyerdőben már megvívatott
2836 16|              Királyerdőben már megvívatott a napokig tartó nagy ütközet,
2837 16|                   tartó nagy ütközet, mely a hadjárat sorsát eldönté.
2838 16|                   hadjárat sorsát eldönté. A nemzeti hadsereg urává lett
2839 16|                nemzeti hadsereg urává lett a Duna-Tisza közötti térnek:
2840 16|                  csak az idő kérdése volt. A nemzeti hadsereg zöme sietett
2841 16|              nemzeti hadsereg zöme sietett a Duna bal partján Komáromot
2842 16|                 míg egyetlen hadtestnek az a feladat jutott, hogy naponkint
2843 16|           támadásokkal az ellenfelet abban a hitben áltassa, hogy az
2844 16|                  jő Pestet ostromolni. Ezt a feladatot végre is hajtá
2845 16|                  közt naponkint megújultak a színharcok, miket egy hadtest
2846 16|                 rakéta néha eltévedt ugyan a magányos tanyákig; hanem
2847 16|             megtalálta, s befalaztatta azt a háza oldalába.~De annál
2848 16|               Pestről menekülni azok, akik a helyzet komolyságát fel
2849 16|                 éghajlat alá elszállítani.~A Pestre vezető egri országútról
2850 16|                   angolparkkal, mely egész a közeli rengeteg erdőkig
2851 16|                 egy magas fal választja el a királyi vadaskerttől.~E
2852 16|              fajának kiváló jó tulajdonát, a takarékosságot is megtartotta,
2853 16|            amellett tudta ezzel egyesíteni a fogadott haza népének főfő
2854 16|                 haza népének főfő erényét, a vendégszeretetet.~Ebben
2855 16|                    vendégszeretetet.~Ebben a háborús világban bizony
2856 16|             Házának helyzeténél fogva majd a császári tiszteket kellett
2857 16|               kellett megvendégelnie, majd a nemzeti kormány futárjait
2858 16|                     hogy ugyanakkor, midőn a törzstisztek a díszteremben
2859 16|           ugyanakkor, midőn a törzstisztek a díszteremben ültek az idei
2860 16|                    az idei karcos mellett, a pincében a magyar kormány
2861 16|                 karcos mellett, a pincében a magyar kormány küldönce
2862 16|                   Brandlernénál megvolt az a ritka, csak nőknek adatott
2863 16|              nőknek adatott tulajdon, hogy a legnagyobb izgalmakat könnyű
2864 16|               venni, mulatságnak tekinteni a veszélyt. Ő bizony nem titkolta
2865 16|            veszélyt. Ő bizony nem titkolta a császári tisztek előtt sem,
2866 16|                 tüzesen kardos vendégeivel a magas politikárul. Azok
2867 16|                asszony!~Egyszer aztán ezek a vendégek nagyon elmaradtak
2868 16|                 vendégek nagyon elmaradtak a háztul. Brandlerné várta,
2869 16|                   várta, hogy jönni fognak a másfajta vendégek. Elő is
2870 16|            vendégek. Elő is hozta számukra a szőlőhegyen rejtett pincéjéből
2871 16|             szőlőhegyen rejtett pincéjéből a legjobb harmincnegyedikit.
2872 16|             megjelentek hol itt, hol amott a távolban ágyúzni, hanem
2873 16|               neutitscheni kocsi gördül be a kastély udvarára, s abból
2874 16|                  nem hozott magával, hanem a kezében egy roppant nagy
2875 16|                 bezárva, s azt nem adja ki a kezéből semmi segítségére
2876 16|               segítségére siető cselédnek.~A ház asszonya már az erkélyről
2877 16|                   húgom!~– Nénéd, te bohó!~A fiatal férfi felsiet a lépcsőkön;
2878 16|                     A fiatal férfi felsiet a lépcsőkön; megtörténik a
2879 16|                   a lépcsőkön; megtörténik a rokoni ölelkezés; de az
2880 16|                    akkor is fél kézzel azt a nagy tárcát szorítja dobogó
2881 16|                Pestről? – kérdé bizalmasan a hölgy.~– Nem hoz, de kerget –
2882 16|                  kerget – súgja az ifjú –, a budai várparancsnok kijelentette,
2883 16|               eresztenek, ott el van zárva a part. Vác felé nem mehetek,
2884 16|               Lefelé nem mehetek, mert ott a lovagias bán népfelkelőivel
2885 16|            Legalább hosszú időre. Bezártam a banküzletet; összeszedtem
2886 16|                   s átköltözöm mindenestül a prágai házba. Itt nincs
2887 16|                  akár így, akár úgy fordul a dolog.~– Eredj, te csúnya
2888 16|                 bajuszt ereszteni?~– Haha! A borotvált arccal tovább
2889 16|                    Minden vagyonom itt van a tárcámban; ahol ezt leteszem,
2890 16|          beleépítetted, ültetted, ruháztad a vagyonodat ennek az országnak
2891 16|              vagyonodat ennek az országnak a földébe. Hozzá vagy nőve
2892 16|                nekem valahol egy útlevelet a magyar tábortól, te mindenkivel
2893 16|              kívánta meg, már itt is volt.~A közeli erdőben, éppen a
2894 16|                    A közeli erdőben, éppen a gyümölcsös háta mögött egyszerre
2895 16|                   egész gödöllői erdőt fel a Mátráig mind a nemzeti sereg
2896 16|                   erdőt fel a Mátráig mind a nemzeti sereg tartja megszállva;
2897 16|                  nem egymásra lövöldöznek?~A talányt megoldják a következő
2898 16|           lövöldöznek?~A talányt megoldják a következő percek. A gyümölcsösön
2899 16|              megoldják a következő percek. A gyümölcsösön keresztül közeledik
2900 16|           gyümölcsösön keresztül közeledik a lövöldözés után egy lármázó
2901 16|                  Egyenruhájuk nincs, ki-ki a maga polgári öltönyét viseli,
2902 16|                    egy széles veres szalag a kalapon, s egy mellétűzött
2903 16|                 egy mellétűzött veres toll a háborúi jelvény. Egyedül
2904 16|                   háborúi jelvény. Egyedül a vezérnek van egyenruhája,
2905 16|                    duzmadtan rántott egyet a vállán a közeledők láttára.
2906 16|           duzmadtan rántott egyet a vállán a közeledők láttára. Ő nem
2907 16|                vendégek számára tartogatta a harmincnegyedikit.~A szabad
2908 16|            tartogatta a harmincnegyedikit.~A szabad csapatok a magyar
2909 16|       harmincnegyedikit.~A szabad csapatok a magyar szabadságharcban
2910 16|                    látott vendégek voltak.~A hadjárat története keveset
2911 16|              keveset beszél róluk, az csak a nagy csatákkal foglalkozik.
2912 16|                 emlékünk után kiegészíteni a történelmet, hogy regényünk
2913 16|                   alkalmat nyújtsunk magát a szereplők kedélyállapotába
2914 16|           kedélyállapotába beletalálhatni.~A gerillacsapat, ahány, annyiféle
2915 16|                  fogalommal ismertette meg a közönséget.~A legelső szabadcsapat
2916 16|               ismertette meg a közönséget.~A legelső szabadcsapat Pesten
2917 16|                    keletkezett. Neve volt: a „barikádőrök”. A radikális
2918 16|                Neve volt: a „barikádőrök”. A radikális fiatalságból alakult.
2919 16|                   e sorok írója egy ideig. A francia forradalmat tanulmányoztuk.
2920 16|               amiknek nagy hasznát vehetni a barikádharcoknál. Különben
2921 16|               álmunkból vert föl bennünket a „fegyverre!” kiáltás. Egy
2922 16|                indultam siettetni Petőfit. A közös előszobában elém jött
2923 16|                közös előszobában elém jött a költő neje. A veszedelem
2924 16|                    elém jött a költő neje. A veszedelem percében a forradalmi
2925 16|                neje. A veszedelem percében a forradalmi nő felett túlsúlyra
2926 16|                    felett túlsúlyra kapott a féltő feleség. Arra kért
2927 16|                 egyedül, s vigyem magammal a közös lépcsőrácsozat egyetlen
2928 16|              Júliát legjobban. Megfogadtam a szót, én elsiettem, s Petőfi
2929 16|                   s Petőfi nem jöhetett le a bezárt lépcsőn. S míg ő
2930 16|                    bezárt lépcsőn. S míg ő a rácsot döngette haraggal,
2931 16|                haraggal, azalatt vége lett a kravallnak minden barikád
2932 16|                minden barikád nélkül. (Bár a segesvári csata előtt is
2933 16|                volna valaki az ajtót!)~Ezt a barikádcsapatot vezette
2934 16|                 Komáromnál.~Egressy Gábor, a nagy művész is vezetett
2935 16|              foglalkoztatta az ellenfélnek a Bakony erdejében.~Mednyánszky
2936 16|                  gerillacsapatjának magvát a győri megyebörtönbül kibocsátott
2937 16|               hatóság, bűnbocsánatot adott a kormány azon ajánlatára,
2938 16|                     s harcolni viszi őket. A bocsánatlevéllel éppen e
2939 16|                 fel egy zivataros éjszakán a félegyházi homokbuckák között.
2940 16|                    szép gerillacsapat volt a Vasváryé; díszesen egyenruházva,
2941 16|                leölték egy szorosba csalva a Bihar havasai között.~Ugyanabban
2942 16|                 havasai között.~Ugyanabban a harcban pusztult el Hatvani
2943 16|             melyről azt híresztelték, hogy a republikánus hadsereg magvát
2944 16|                  országgyűlést, összehívja a national conventet, s felállíttatja
2945 16|                 conventet, s felállíttatja a guillotine-t (ott mindjárt
2946 16|                 guillotine-t (ott mindjárt a Nagypéterfia utca szegletén).
2947 16|               amelyről nagyon keveset zeng a történet múzsája. Ennek
2948 16|                    történet múzsája. Ennek a vezére rendkívüli hadvezéri
2949 16|            hadvezéri talentumot fejtett ki a hadjárat alatt abban a taktikai
2950 16|                  ki a hadjárat alatt abban a taktikai manőverben, hogyan
2951 16|             Thököly-, Zrínyi-csapatok. Ezt a bizonyost úgy hítták, hogy
2952 16|                    Nekik már nem volt elég a magyar históriai nagyságok
2953 16|                    hítták magukat e néven, a katonák más nevet adtak
2954 16|                    nekik: úgy hítták, hogy a „Kakadáj-csapat”.~Ez mondvacsinált
2955 16|                      Ez mondvacsinált szó: a kakaduból és papagájból.
2956 16|                   kakaduból és papagájból. A kakadutól bírták a bóbitát,
2957 16|             papagájból. A kakadutól bírták a bóbitát, a papagájtól a
2958 16|                kakadutól bírták a bóbitát, a papagájtól a fecsegést.~
2959 16|                    a bóbitát, a papagájtól a fecsegést.~Hogy miért nem
2960 16|           fecsegést.~Hogy miért nem bírták a magyar katonák rokonszenvét,
2961 16|               mindenütt ott lábatlankodtak a sereg körül, hol elöl, hol
2962 16|                     hol hátul; elfoglalták a helységekben a legjobb szállásokat,
2963 16|                 elfoglalták a helységekben a legjobb szállásokat, s megunatták
2964 16|                  szállásokat, s megunatták a gazdákkal a vendégszeretetet;
2965 16|                   s megunatták a gazdákkal a vendégszeretetet; borzasztóan
2966 16|                lettek. Mikor meg vége volt a verekedésnek, akkor megint
2967 16|          öndicsőítésből, akkor hozzáfogtak a más ócsárlásához. Nekik
2968 16|                hazaáruló volt, vagy gyáva. A vezérek természetesen mind
2969 16|                 természetesen mind árulók, a képviselők mind gyávák,
2970 16|                    képviselők mind gyávák, a kormánytagok árulók és gyávák.
2971 16|              árulók és gyávák. És éppen ez a felfogás magyarázá meg azt
2972 16|                 felfogás magyarázá meg azt a törekvést, hogy ők magukat
2973 16|                 törekvést, hogy ők magukat a jövendő számára épségben
2974 16|                  hogy majd mikor vége lesz a harcnak, seregeink győznek,
2975 16|                   akkor legyen valaki, aki a gyávák és árulók felett
2976 16|              felett törvényszéket tartson.~A tulajdonjog viszonyairól
2977 16|                tulajdonjog viszonyairól is a kort messze meghaladó fogalmaik
2978 16|             fogadja, flagráns hazaáruló!~S a „martiális” törvények kihirdetése
2979 16|              kiáltani, hogy „áruló!” Ennek a kiáltásnak magja is volt
2980 16|           közeledtében megismerteté magát. A Marseillaise-t dalolta.~
2981 16|           kijelenti e sorok írója, hogy az a vers, ámbár elég gyönge,
2982 16|                  de nem saját szerzeménye. A harmincas években készült
2983 16|            harmincas években készült az, s a radikális országgyűlési
2984 16|               fiatalság által énekeltetett a pozsonyi gyűldében. Szerzőjének
2985 16|                  segített sötétebbé tenni.~A verset csupán mint historikumot
2986 16|                   jegyeztük ide, ahogy azt a gerillacsapat éneklé.~Ébredj,
2987 16|                    hozza láncodat. (ismét)~A szolgaságra nem hódíthat,~     
2988 16|                Rontsunk, rontsunk – ~      A vérszopókra!~Aprítsuk halmokra. (
2989 16|                 Aprítsuk halmokra. (ismét)~A csodára a cselédség mind
2990 16|                halmokra. (ismét)~A csodára a cselédség mind kiszaladt
2991 16|                 mind kiszaladt az udvarra; a béresnék összecsapták a
2992 16|                    a béresnék összecsapták a kezeiket, s azt mondták:
2993 16|                   azt mondták: Uram Jézus! a nagy hadjárat alatt sok
2994 16|                   de ilyet még nem láttak.~A vörös főnök jobbjában kosaras
2995 16|             magosra, maga is énekelve jött a verandáig, s a kivont karddal
2996 16|               énekelve jött a verandáig, s a kivont karddal látszott
2997 16|               kivont karddal látszott ütni a taktust.~Baljában is tartott
2998 16|               fiatal hölgy volt, ki kezeit a vezér karjába fűzve, egyenlő
2999 16|                ezüstnyelű török kés dugva, a selyemöltöny felett veres
3000 16|               Aprítsuk halmokra! – rivallá a refrént da capo a veres