Fejezet

3001 16|                  rivallá a refrént da capo a veres vezér, a folyosó elé
3002 16|             refrént da capo a veres vezér, a folyosó elé érve, hová a
3003 16|                   a folyosó elé érve, hová a háziasszonyság és az unokaöccse
3004 16|                     Én vagyok Robespierre, a második: a Robespierre-csapat
3005 16|                    Robespierre, a második: a Robespierre-csapat colonelje,
3006 16|                    itt alvezérem, Danton.” A háta mögött állt egy szertelenül
3007 16|              ravasz apró fekete szemekkel. A balján viselt hölgyet elfeledte
3008 16|                   viselt hölgyet elfeledte a vezér bemutatni. Azt úgyis
3009 16|                   kitalálni, hogy kicsoda?~A nyomában a kertajtón át
3010 16|                   hogy kicsoda?~A nyomában a kertajtón át kibontakozó
3011 16|              valami nyolcvan főre.~– Éljen a hegy! – ez volt a vezér
3012 16|                    Éljen a hegy! – ez volt a vezér részéről az üdvözlet.~
3013 16|                vezér részéről az üdvözlet.~A háziasszony, bár kissé különösnek
3014 16|                   különösnek találta, hogy a megszokott „éljen a haza!”
3015 16|                   hogy a megszokott „éljen a haza!” üdvözlet helyett
3016 16|                      üdvözlet helyett csak a „hegyet” hallja éltetni,
3017 16|               emberek, akiknek nem tetszik a rónaföld, s ő is viszonzá
3018 16|                  rónaföld, s ő is viszonzá a jelszót: „éljen a hegy!”,
3019 16|                 viszonzá a jelszót: „éljen a hegy!”, s kezét nyújtá a
3020 16|                   a hegy!”, s kezét nyújtá a beköszöntőnek szívélyesen,
3021 16|           fogadásra egyszerre megváltozott a hangulat, a veres kalap
3022 16|                   megváltozott a hangulat, a veres kalap lekerült a főről,
3023 16|                     a veres kalap lekerült a főről, a veres vezér lehajolt
3024 16|                    kalap lekerült a főről, a veres vezér lehajolt a nyújtott
3025 16|                     a veres vezér lehajolt a nyújtott kezet megcsókolni.
3026 16|                függő hölgy még többre ment a szívélyességben, s egész
3027 16|                 barátsággal nyakába borult a háziasszonyságnak, s megcsókolá
3028 16|                 nem szisszen: „Caesarine!”~A szép hölgy azonban délcegen
3029 16|           utánrajzolhatlan grimaszt vágott a szeme közé, orrát-száját
3030 16|                    aminőt csak figuránsnők a színfalak között tudnak
3031 16|               egymás ellen közrebocsátani.~A vezér úgy tett, mintha ezt
3032 16|                   vagy nem tartoznék rá. Ő a háziasszonnyal volt foglalkozva.~–
3033 16|                Hallotta ön, asszonyom, azt a nagy lövöldözést itt a parkja
3034 16|                 azt a nagy lövöldözést itt a parkja végében – kérdé dicsekedő
3035 16|                  mégis dobogott egy kicsit a szíve?~– Önök ellenségre
3036 16|             kastélyába.~– Ide, énhozzám? – A háziasszonyt megdöbbenté
3037 16|           megrettenve az úrnő; hanem aztán a következő pillanat meghozta
3038 16|                  pillanat meghozta számára a kedélyes megoldást. Négy
3039 16|                vállravetett rudakon cepelt a kerten át az udvarra egy
3040 16|                Tizenhat ágú koronája volt.~A nemes vad gyalázatosan össze-vissza
3041 16|                  harminc golyót; egyet sem a vadász-szabályok szerint.~–
3042 16|             szerint.~– Tehát ez volt annak a nagy lövöldözésnek a tárgya –
3043 16|                 annak a nagy lövöldözésnek a tárgya – kérdé Brandlerné
3044 16|                uram. De úgy tudom, hogy ez a szarvas a királyi vadaskert
3045 16|                   tudom, hogy ez a szarvas a királyi vadaskert tulajdona.~–
3046 16|                  én most az elejtett vadat a mázsálóra tetetem, s holnap
3047 16|                mázsálóra tetetem, s holnap a becsárát megküldöm a gödöllői
3048 16|                holnap a becsárát megküldöm a gödöllői vadászmesternek,
3049 16|               országnak számolni tartozik.~A vörös vezért már bosszantá
3050 16|    lelkiismereteskedés. Most már felcsapta a kalapját, begyűrte a tetejét,
3051 16|             felcsapta a kalapját, begyűrte a tetejét, s kemény hangon
3052 16|                    s kemény hangon rivallt a hölgyre:~– Mink vagyunk
3053 16|                    ország, akkor kifizetem a lőtt szarvasnak az árát,
3054 16|                    az árát, s számoljon be a pénzzel ön.~Ez az asszonyi
3055 16|           makacsság fenekestül felforgatta a colonel jókedvét: itt egy
3056 16|                metszéssel ketté kell vágni a vitát, s kideríteni, hogy
3057 16|                  vitát, s kideríteni, hogy a tökéletes egyenlőség korszakában
3058 16|                  korszakában az asszonynak a neve „hallgass!”~– Ejh,
3059 16|     tulajdonképzelgések. Mi adjuk vérünket a népért. A nép adja nekünk
3060 16|                   adjuk vérünket a népért. A nép adja nekünk szükségleteinket,
3061 16|                    rá: kvitt, még akkor is a nép adósunk, egy óriási
3062 16|               kedélyhangulatán, s beletért a vezér eszmefolyamába.~–
3063 16|                 vendégre lehet számítanom?~A vezér szétnézett csapatja
3064 16|                  felvezetendi addig önöket a szállásukra.~E nyájas beszédre
3065 16|                    beszédre ismét lekerült a kalap a fejről, s ismét
3066 16|            beszédre ismét lekerült a kalap a fejről, s ismét következett
3067 16|                fejről, s ismét következett a kézcsók. A vezért és hölgyét
3068 16|               ismét következett a kézcsók. A vezért és hölgyét és az
3069 16|              tetszésükre bízva, ha netalán a fáradalmas út után toalettjükkel
3070 16|               kívánnának foglalkozni, amit a két előbbi természetesnek
3071 16|                     hogy „én nem szoktam!”~A csapat plebejus része azalatt
3072 16|                    letelepedett az udvaron a terebély gesztenyefák alatt,
3073 16|                alatt, s otthon tette magát a folyosón és a béresházakban.
3074 16|                  tette magát a folyosón és a béresházakban. Előőrsi szolgálatrul
3075 16|                   nagy keletnek örvendett.~A szobaleány, ki a két egymásba
3076 16|                örvendett.~A szobaleány, ki a két egymásba nyíló szobába
3077 16|                 friss vizet vitt be, azzal a pletykával jött vissza,
3078 16|               pletykával jött vissza, hogy a vezér úr markának ujjait
3079 16|               között találta, de nem abban a modorban, amelyben gyöngéd
3080 16|                aztán előjöttek szobájukból a terembe, civódásnak, cibálásnak
3081 16|                    nyoma sem látszott már. A hölgy ismét két kézzel akasztotta
3082 16|                    kézzel akasztotta magát a vezér karjába, s huszonnégy
3083 16|         varkocskája mind ki volt bontva, s a fonás által hullámossá vált
3084 16|                    görög kontyba tűzve fel a fej tetején, s e konty körülszorítva
3085 16|                annyi parádét csapott, hogy a pantallonja szárát, mely
3086 16|                 volt hajtva, lehajtotta, s a dolmánya gallérát, mely
3087 16|                   asztalra téve várta őket a szilvapálinka, rosztopcsin,
3088 16|                    után.~– Barátim. Én ezt a bankárt ismerem Pestről.
3089 16|              bízzátok őt rám: én megfejem.~A szép hölgy a rosztopcsinhoz
3090 16|                  én megfejem.~A szép hölgy a rosztopcsinhoz nyúlt.~–
3091 16|                rosztopcsinhoz nyúlt.~– Ezt a bankárt én is ismerem. Bízzátok
3092 16|                     Csalfán nevetett aztán a vezérre, ki vasvillákat
3093 16|              Ahelyett lecsapta az asztalra a kiivott kupicát, hogy annak
3094 16|                 hogy annak rögtön lemaradt a talpa s így szólt:~– Én
3095 16|                talpa s így szólt:~– Én ezt a bankárt nem ismerem, de
3096 16|                  Félbe kellett szakasztani a kedélyes társalgást, mert
3097 16|                  kedélyes társalgást, mert a háziasszony érkezett meg.~
3098 16|                   érkezett meg.~Ő is azzal a szándékkal jött, hogy unokaöccséről
3099 16|           unokaöccséről beszéljen. Elmondá a vezérnek, hogy Leó öccse
3100 16|                    tenne vele, aki számára a magyar táboron keresztül
3101 16|          fogadkozott, hogy ő lesz, aki ezt a szívességet megteszi, senki
3102 16|                  ha felakasztat is: de azt a nagy históriai nevet nem
3103 16|       nagylelkűséggel lehetett viszonozni.~A pompás úri lakoma elég alkalom
3104 16|              nagylelkűség bebizonyítására. A háziasszonyság tizenkét
3105 16|                    teríttetett, s felhívta a colonelt, hogy vitézei közül
3106 16|               colonelt, hogy vitézei közül a notabiliseket válogassa
3107 16|                 notabiliseket válogassa ki a többi terítékekhez. Felhordatta
3108 16|             számukra ami csak jó és drága. A finom óborok aztán egész
3109 16|                   egész fesztelenné tették a társalgást.~Az asztalfőn
3110 16|                   társalgást.~Az asztalfőn a háziasszony és a vendéghölgy
3111 16|                 asztalfőn a háziasszony és a vendéghölgy elnököltek.
3112 16|                    vendéghölgy elnököltek. A háziasszony mellett ült
3113 16|                  Gideon, Caesarine mellett a bankár. A vezér handabandázott
3114 16|                Caesarine mellett a bankár. A vezér handabandázott sajátszerű
3115 16|              hadviselése eseményeiről, míg a delnő elmúlt tréfás kalandok
3116 16|                    látszik, hogy Leó tudja a folytatását, ha nem is mindig
3117 16|              folytatását, ha nem is mindig a végét.~S azért ők ketten,
3118 16|                  végét.~S azért ők ketten, a vezér és hölgye, egymás
3119 16|                    közreműködnének.~Mintha a delnő csak azért bizalmaskodnék
3120 16|                 ingerelje ellene; s mintha a vezér csak azért mesélné
3121 16|                 bele lehessen kötni.~Hanem a pénzemberek óvatosak. Walter
3122 16|           pénzemberek óvatosak. Walter Leó a legtöbb arcot ismerte azok
3123 16|                    ismeretes kártyahős; az a másik egy pénzhajhász; a
3124 16|                   a másik egy pénzhajhász; a harmadik egy ingyenélő bonviván;
3125 16|                    egy ingyenélő bonviván; a negyedik egy zsaroló, ki
3126 16|              ötödik egy hajdani rendőrkém; a hatodik egy tönkrejutott
3127 16|                   tönkrejutott korcsmáros; a hetedik egy szilenciárius
3128 16|                  egy szilenciárius ügyvéd; a nyolcadik egy ínfám-cassirozott
3129 16|           ínfám-cassirozott tiszt. S ha ez a színe a társaságnak, milyen
3130 16|   ínfám-cassirozott tiszt. S ha ez a színe a társaságnak, milyen lehet
3131 16|              magára, s úgy óvakodott, hogy a férfiakat meg ne bántsa,
3132 16|                 férfiakat meg ne bántsa, s a nőnek nagyon ne udvaroljon.~
3133 16|                nőnek nagyon ne udvaroljon.~A háziasszony eközben nem
3134 16|             mérgezve. De annyira jóllakott a hallott beszédektől.~Ő,
3135 16|         áldozatkész honleány, ki még eddig a magyar hadseregből csak
3136 16|                    magyar hadseregből csak a hősöket ismerte, ki még
3137 16|         önfeláldozást, mítoszi vitézséget, a porból egyszerre az égig
3138 16|                   mely oly általános, mint a nap, vagy gyászt, mely oly
3139 16|                   úszó lápnak, melyen csak a gyávaság burjánzik, s a
3140 16|                    a gyávaság burjánzik, s a hencegés kuruttyol, egészen
3141 16|                    rosszul érezte magát. S a tortúrát kiegészíté a mellette
3142 16|                    S a tortúrát kiegészíté a mellette ülő vendégnő magaviselete,
3143 16|                Brandlerné, hogy hozzák már a fekete kávét, mely az ebédet
3144 16|             Hölgyének lába az asztal alatt a bankár lábát keresi. Ő azt
3145 16|                  keresi. Ő azt észrevette.~A kávét is felhozták. Gideon
3146 16|                  úgy szereti azt.~– És íme a hadjárat végén elmondhatom,
3147 16|                 egy sem sebesült meg. S ez a legnagyobb hadvezéri talentum.
3148 16|                   mutatva ujja hegyével. – A szökésben én nagy mesternő
3149 16|                   haragra pirulva Gideon.~(A kávét már beönté. – Most
3150 16|              beönté. – Most már kezdődik.)~A delnő nevetett. (Még nem.)~–
3151 16|               nevetett. (Még nem.)~– Uram. A chartreuse még hátra van –
3152 16|                csalfán mosolyogva.~S azzal a szalmafonatú palackot felvéve,
3153 16|                palackot felvéve, teletölté a kis karcsú pohárkákat a
3154 16|                    a kis karcsú pohárkákat a fűzöld nedvvel, magának,
3155 16|             nedvvel, magának, Gideonnak és a bankárnak.~– Igaz. – Gideon
3156 16|                      Gideon helyére ült, s a pohárkát koccintásra nyújtó
3157 16|         koccintásra nyújtó Leónak.~– Éljen a hegy!~– Hát éljen a hegy!~
3158 16|                  Éljen a hegy!~– Hát éljen a hegy!~Még egy pohárral.~–
3159 16|                  Még egy pohárral.~– Éljen a mi kedves háziasszonyunk.~–
3160 16|                   Imádkozzék, és készüljön a halálra. Ez utolsó pohara
3161 17|                 Walter Leó meg sem mozdult a helyéről.~Brandlerné tétovázva
3162 17|            Gideonra, hogy tréfa-e ez, vagy a bor hatása?~– Asszonyom! –
3163 17|              kaptam chartreuse-t! – kiáltó a cidevant súgókönyvházaló
3164 17|              megijedve, hogy már elhordják a palackokat.)~– Miféle törvényszéket? –
3165 17|               asszonyom! – felelte Gideon. A parlament elfogadá a martiális
3166 17|               Gideon. A parlament elfogadá a martiális törvényeket, s
3167 17|                  joga és kötelessége, ahol a haza ellenségeit feltalálhatja,
3168 17|                    elkobozni.~– De hát hol a hazának itt olyan ellensége?~–
3169 17|                mutatva, ki azalatt, székét a két hátulsó lábára döntve,
3170 17|               kedélyesen hintázta magát, s a fogait piszkálta.~Brandlerné
3171 17|                     Brandlerné összecsapta a kezeit.~– Az én öcsém, Leó?~–
3172 17|                 mikor Sámson ellen behítta a filiszteusokat. Egészen
3173 17|                  Egészen hasonlított ahhoz a bibliai árulónőhöz. Ragyogtak
3174 17|              bibliai árulónőhöz. Ragyogtak a szemei, mikor áldozatára
3175 17|                    Addig óvatos volt, amíg a veszélyt elkerülhetni hitte;
3176 17|                  belőle, felyülkerült nála a dac és elszántság. Nevetett.~
3177 17|              Nevetett.~Érezte, hogy itt ez a legjobb védelem.~– Ne ijedj
3178 17|               jelenetet akarnak eljátszani a te mulattatásodra, ebéd
3179 17|                    találva érezték magukat a rájuk illő címmel, lesunyták
3180 17|               rájuk illő címmel, lesunyták a fejeiket; hanem a hölgy
3181 17|                lesunyták a fejeiket; hanem a hölgy az övébe dugott késhez
3182 17|      összecsikorgatott Tagsorai kifejezték a névtelen dühöt, mely e bántalomra
3183 17|                Gideon nem akarta elengedni a rémjelenetből az ünnepélyes
3184 17|            esküdtek!~Gideon le volt főzve. A társai is kezdtek gyöngén
3185 17|                 már nem változtathatom meg a véleményemet.~– Adja ön
3186 17|                motozni és kobozni.~– Ennek a jognak rablás a neve.~–
3187 17|                      Ennek a jognak rablás a neve.~– Ön rablóknak nevezi
3188 17|                     Ez maga hazaárulás! Ok a halálra!~Brandlerné kétségbeesetten
3189 17|                 önnek öcsém ellen, vitesse a főhadiszállásra, állíttassa
3190 17|                    hogy ott megvesztegesse a bírákat! Ismerjük a főhadiszállást.
3191 17|         megvesztegesse a bírákat! Ismerjük a főhadiszállást. Az az árulók
3192 17|       főhadiszállást. Az az árulók fészke. A zsarnokok cimborái mind.
3193 17|                üljetek le! Danton, te vagy a jegyző. Tedd fel a pontokat.
3194 17|                    vagy a jegyző. Tedd fel a pontokat. Hívjátok fel a
3195 17|                   a pontokat. Hívjátok fel a nyakkötő mestert!~E rémítő
3196 17|                  Brandlerné ki akart futni a szobából, hanem az a vendégnő
3197 17|                 futni a szobából, hanem az a vendégnő útját állta, és
3198 17|              erkély keresztvasára. Az lesz a szép. Ijesztésül minden
3199 17|                    féljen ön! nem törik az a vas le alatta; megbír az
3200 17|                 adja állításának, kifutott a terem nyitott ajtaján át
3201 17|                   kezével belekapaszkodott a keresztvasba, s aztán kirúgva
3202 17|              keresztvasba, s aztán kirúgva a széket maga alól, elkezdte
3203 17|                  maga alól, elkezdte magát a légben himbálni, s lábával
3204 17|                  kirúgott, hogy kilátszott a piros harisnyakötője.~Brandlerné
3205 17|              támolygott egy karszékig, míg a hintáló hölgy démoni csintalansággal
3206 17|                  Hanem amint aztán egyszer a hintáló hölgy az út felé
3207 17|                hirtelen ijedten ereszté el a keresztvasat, s leszökkenve
3208 17|           rémülettől kikelt arccal sikolta a teremben levőkre.~– Jézus
3209 17|               Gideon, menekülj! Itt vannak a vasasok!~Gideon eleinte
3210 17|              sejtett e fordulatban. (Ettől a némbertül minden kitelik.)
3211 17|              némbertül minden kitelik.) De a nyolc társ annál komolyabban
3212 17|                    annál komolyabban vette a rémhírt, s tolakodott az
3213 17|                   Végünk van, Robespierre! A kertet is elfoglalta a kürazir!
3214 17|                     A kertet is elfoglalta a kürazir! Kétszázan vannak!
3215 17|                   futok!~Könnyű neki. Csak a veres tollat kell letépnie
3216 17|                 veres tollat kell letépnie a kalapjárul, s azzal azt
3217 17|                  sem vagyok!” és szaladhat a bozótnak; de hová legyen
3218 17|                   bozótnak; de hová legyen a vezér maga „ahol-nem-zöld-ottveres”
3219 17|                   ordítá Gideon, kirohanva a folyosóra.~Hiszen védték
3220 17|                  társnéja egyedül maradtak a kastélyban.~A vértesek sisaktarajai
3221 17|             egyedül maradtak a kastélyban.~A vértesek sisaktarajai pedig
3222 17|                   ott csillogtak világosan a kert bokrai között. A szabadcsapat
3223 17|            világosan a kert bokrai között. A szabadcsapat nem vette neszüket
3224 17|                Gideon, s sápadt lett, mint a viasz.~– Még nem: én megszabadítalak –
3225 17|           Caesarine, s betuszkolta őt abba a szobába, melybe szállásolva
3226 17|        visszasompolygott az étterembe, hol a háziasszonyt unokaöccsével
3227 17|                 Alázatos sunnyogással jött a nő. Megcsókolta a kezét
3228 17|        sunnyogással jött a nő. Megcsókolta a kezét Brandlernénak, s a
3229 17|                   a kezét Brandlernénak, s a kéregető koldusok hangján
3230 17|                észrevehette mindjárt. Lám, a nagyságos úr kitalálta,
3231 17|               Kegyetlen tréfa volt – nyögé a házi úrnő –, még most is
3232 17|                odavagyok bele.~– Én vagyok a hibás egyedül – szólt Caesarine,
3233 17|               eltemetve! Én vagyok egyedül a bűnös!~S azzal elkezdte
3234 17|               bűnös!~S azzal elkezdte mind a két kezével verni a homlokát,
3235 17|                   mind a két kezével verni a homlokát, s aztán fejét
3236 17|                    homlokát, s aztán fejét a padlóhoz, mígnem Brandlerné
3237 17|                 legkisebb befolyásom sincs a császári hadseregnél. Ezt
3238 17|              Hogyan?~– Adja ön ide kölcsön a borotváját!~Leó önkénytelen
3239 17|               közkézen forog. És önök mind a ketten ígérjék meg nekem,
3240 17|                 igen, azt fogják tenni. Ez a nemes lelkeknek a tulajdona,
3241 17|                tenni. Ez a nemes lelkeknek a tulajdona, hogy a rosszért
3242 17|                lelkeknek a tulajdona, hogy a rosszért mindig jóval fizetnek.
3243 17|            jelenetektől kimerülten dűlt le a pamlagra, míg Leó szótlanul
3244 17|                   szótlanul járt alá s fel a szobában. Igen rövid idő
3245 17|                  idő múlva már készen volt a maszkerád. Caesarine előjött
3246 17|               maszkerád. Caesarine előjött a mellékszobából, követve
3247 17|               tarka kendőivel volt bekötve a feje, s ki olyan vékony
3248 17|                 Leó legelőször meghallotta a hangját, visszatarthatlanul
3249 17|           visszatarthatlanul kitört belőle a nevetés. Egy valóságos falusi „
3250 17|                   kedves asszonynénémnek”, a nevem „Eszter”, úgy-e nem
3251 17|                  nénikém, kedves bácsikám?~A jó háziasszony, s az emberséges
3252 17|                bankár még azt is megtették a kedvéért, hogy újra leüljenek
3253 17|           egymásután felhordassák maguknak a már egyszer kihordott ételmaradékokat;
3254 17|                   mialatt „Böske” váltotta a tányérokat.~De a vértesek
3255 17|                  váltotta a tányérokat.~De a vértesek csak még sem jöttek
3256 17|                    csak még sem jöttek fel a kastélyba.~Ez talány volt,
3257 17|                 volt, melynek nem lehetett a nyitjára akadni. Egyszer
3258 17|                   ágyúdördülés zavarta föl a csendet.~E hangra rögtön
3259 17|                  mi az?~Leó is utána ment.~A kastély erkélyéről egyfelől
3260 17|                kastély erkélyéről egyfelől a gödöllői erdőre, másfelől
3261 17|                  gödöllői erdőre, másfelől a rákosi rónára nyílt kilátás.
3262 17|              porfelleg látszott közelíteni a kastély felé, s a porfelleggel
3263 17|               közelíteni a kastély felé, s a porfelleggel párhuzamos
3264 17|                  egy emelkedettebb halmon. A röppentyűk irányából kivehető
3265 17|                hogy szabad-e előle elvinni a tányért a késvillával együtt?~
3266 17|                    előle elvinni a tányért a késvillával együtt?~Egyszer
3267 17|                késvillával együtt?~Egyszer a porfelleg megállt, s amint
3268 17|             megállt, s amint azt tovavitte a szél, kitűnt alóla egy csapat
3269 17|                   nem „Böske”) – kiáltá át a terembe Caesarine. – Huszárok
3270 17|              röppentyűteleppel!~Böske erre a szóra földhöz csapta a kezébe
3271 17|                erre a szóra földhöz csapta a kezébe vett tányérokat (
3272 17|                volt három ember számára, s a rajta kihajló Walter Leó
3273 17|                kísérletét. Mindez még csak a kíváncsiság örve alatt történt.~–
3274 17|                 vasas ellen! Ez már fordít a dolgon! – Hencegett az álcázott
3275 17|                   Mindjárt tiszta lesz itt a csatatér!~Walter Leó úgy
3276 17|                 úgy érzé, mintha valakinek a marka nagyon tapogatná az
3277 17|              nagyon tapogatná az ő nyakát.~A röppentyűk a kastély kertjébe
3278 17|                  az ő nyakát.~A röppentyűk a kastély kertjébe kezdtek
3279 17|             kertjébe kezdtek hullani, ahol a vértesek tömege volt elrejtve.~
3280 17|                     Azok nem sokáig tűrték a kellemetlen interpellációt;
3281 17|                   interpellációt; hangzott a trombitaszó, elővonultak
3282 17|                   trombitaszó, elővonultak a kert mögül, s ugyanakkor
3283 17|               ugyanakkor két ágyújok, mely a szőlőben volt elrejtve,
3284 17|                   röppentyűtelepe ellen, s a negyedik lövésnél elhallgattató
3285 17|                 azt.~Ekkor az ellencsapat, a huszárság, rohamra trombitált.
3286 17|             huszárság, rohamra trombitált. A vértesek szemközt vonultak
3287 17|                   barátságbul.~Amint aztán a szemközt robogó két lovas
3288 17|                     egyszerre megállt mind a kettő. A huszárok előtt
3289 17|            egyszerre megállt mind a kettő. A huszárok előtt lovagló főtisztek
3290 17|                   látszottak elővenni; míg a vértes csapat sorfalat képezve,
3291 17|             képezve, leakasztá karabélyait a nyeregkápáról, vezényszóra
3292 17|                 ellenfélnek, s elvágtatott a térrül; az ágyúkat is felkapcsolták,
3293 17|                felkapcsolták, elvontatták; a távozó porfelleg mutatta,
3294 17|             mutatta, hogy merre tűntek el? A vértesek jó darabon üldözték
3295 17|                 hunyászkodottan visszatért a terembe, s elkezdé a tört
3296 17|            visszatért a terembe, s elkezdé a tört tányérok cserepeit
3297 17|         ügyetlenségeért: meg foga téríteni a kárt, amit okozott; míg
3298 17|                 bácsikámnak.~Pedig ezúttal a vértes csapat már egészen
3299 17|                    hatalmába készült venni a kastélyt; hangzott közeledő
3300 17|                   közeledő trombitaszavuk; a vezér parancsa, mely a sorba
3301 17|                     a vezér parancsa, mely a sorba felállást vezényelte,
3302 17|                   lépések, kardcsörömpölés a lépcsőkön, a folyosón végig.~–
3303 17|               kardcsörömpölés a lépcsőkön, a folyosón végig.~– Fogadd
3304 17|               öccsének –, nekem nagyon fáj a fejem.~Nem is volt csoda;
3305 17|                érkező csapatnak.~Caesarine a benyílóba tuszkolta át Böskét,
3306 17|            Caesarine és Guido ott maradtak a félig nyitott ajtón át hallgatózni.~
3307 17|              nyitott ajtón át hallgatózni.~A folyosórul hangzó lépések
3308 17|                  folyosórul hangzó lépések a teremajtóig jöttek. Egy
3309 17|                    üdvözli őt németül, mit a belépő hasonlóul viszonoz.~
3310 17|               ellenfél csapatjából senki?~(A mellékszobábul áthangzott
3311 17|        mellékszobábul áthangzott valakinek a fogvacogása.)~– Senki sincs,
3312 17|                  De igen. Egy szabadcsapat a magyar részről: de amely
3313 17|               jártak velünk, mint az imént a banderiális huszárság.~–
3314 17|                       Hogyan? uram, hát az a banderiális huszárság volt:
3315 17|                banderiális huszárság volt: a császáriak egyetlen és leggyöngébb
3316 17|             egyetlen vértes szakasza, mely a szolnoki csata után alakult,
3317 17|                    kémszemlészetekre, mint a mai volt. Én a kémszemlészcsapat
3318 17|     kémszemlészetekre, mint a mai volt. Én a kémszemlészcsapat vezetője
3319 17|              magában Walter Leó bankár azt a principálist, aki neki fiatal
3320 17|                 csalódásnak, azzal fogadja a kérdezősködő tisztet, hogy
3321 17|                    magyar csapatvezér: itt a nyaka, fogd meg, akaszd
3322 17|                    hát akkor éppen belefut a veszedelem torkába, s nemcsak
3323 17|                    ítéli magát.~Ámde ennek a felfedezésnek a mellékszobára
3324 17|                 Ámde ennek a felfedezésnek a mellékszobára is kiterjedt
3325 17|                 mellékszobára is kiterjedt a hatása.~Egyszerre hangzott
3326 17|                   Egyszerre hangzott onnan a csapatvezér rikácsoló hangja.~–
3327 17|                 rögtön fogd el!~Walter Leó a fékezhetlen indulat dühével
3328 17|                  önt! S ön elárul engem!~– A hazaárulóknak nincs irgalom! –
3329 17|               nincs irgalom! – hangzott ki a mellékszobából.~Ince meglepetve
3330 17|                  nézett hol az ajtóra, hol a bankárra.~– Mi ez? Ki kiabál
3331 17|                senki nincs elrejtve? Ki az a férfi odabenn?~Azzal odament,
3332 17|                 meg egy paraszt szolgálót.~A parasztleány azonban hirtelen
3333 17|                   hirtelen letépte fejéről a tarka kendőt, s akkor Ince
3334 17|                   látta egykori bajtársát, a kolostori szobatársat, éppen
3335 17|              feledve álöltözete komikumát, a terrorizmus hősének komoly
3336 17|                  követelve, parancsolva.~– A haza nevében követelem,
3337 17|                 olyan keveréke állt előtte a véres drámának s az alacsony
3338 17|                  kedvében kacajra tört ki.~A komédiának azonban ensemble-je
3339 17|                 ensemble-je is volt.~Amint a magyar vezényszó és a körmönfont
3340 17|                Amint a magyar vezényszó és a körmönfont mondatok elárulták,
3341 17|                mondatok elárulták, hogy ez a vértes csapat a magyar sereg
3342 17|                    hogy ez a vértes csapat a magyar sereg alkatrésze,
3343 17|                Azok aztán rögtön elkezdtek a vitéz bajtársakkal fraternizálni –
3344 17|                 persze volt mivel! Emezek (a gyávák) nem tudtak egyebet
3345 17|                 onnan új hadsereget hozzon a magyarok hátára.~Ince meghallotta
3346 17|                   hátára.~Ince meghallotta a lármát, s aztán nem nevetett.
3347 17|                  én el fogom őt szállítani a főhadiszállásra: ott van
3348 17|                   főhadiszállásra: ott van a vésztörvényszék, az meg
3349 17|                  De Gideont dühbe hozta ez a biztatás.~– Tiltakozom e
3350 17|                 beavatkozás ellen! Ismerem a vésztörvényszéket. A prókátorok
3351 17|               Ismerem a vésztörvényszéket. A prókátorok minden hazaárulót,
3352 17|                     Jöjjön velem!”~Ezalatt a benyíló ablakán át Caesarine
3353 17|                   aztán nagy lárma támadt. A gerillahad hangosan követelte
3354 17|                 kiadatását. Danton felállt a kapukőre, s onnan kezdte
3355 17|                    kezdte el haranguirozni a katonákat. „Árulás van!
3356 17|                 reszketni először. Odalenn a bőszült tömeg látszott úrrá
3357 17|               Danton felnézett rá mérgesen a szeglet körül.~– Engem is
3358 17|                 Erre aztán Danton leszállt a kőről, s több lárma nem
3359 17|                   karját megragadni.~Abban a percben Incét elhagyta a
3360 17|                   a percben Incét elhagyta a hidegvére: mellberagadta
3361 17|                    őt, s félkézzel belökte a benyílóba.~Guido toporzékolt
3362 17|                 toporzékolt dühében.~– Hol a kardom – ordíta Caesarine-ra.~–
3363 17|              ordíta Caesarine-ra.~– Én azt a kútba dobtam.~– Hol az egyenruhám?~–
3364 17|                   Hol az egyenruhám?~– Azt a sütő kemencébe dobtam.~Ez
3365 17|                   végső őrjöngésig fokozta a férfi dühét. A hű asszony
3366 17|          őrjöngésig fokozta a férfi dühét. A hű asszony azért, hogy az
3367 17|                  eltávolítsa, megsemmisíté a fegyvert és egyenruhát,
3368 17|                ordító vérszomjú haragjában a vezér, s kirántá a hölgy
3369 17|              haragjában a vezér, s kirántá a hölgy öve mellől a görbe
3370 17|                 kirántá a hölgy öve mellől a görbe török kést.~Ince,
3371 17|            jelenetet, odalépett közéjök, s a nőt védelme alá vette.~De
3372 17|                  ugyan megjárta vele. Most a megmentett hölgy fordult
3373 17|                szóra Gideon kiejté kezéből a török bicsakot, lefegyverzett
3374 17|              pátosszal terjeszté ki kezeit a térdeplő nő feje fölé.~–
3375 17|                 neked megbocsátok!~Incének a gyomrát émelyíté ez a komédia.~–
3376 17|              Incének a gyomrát émelyíté ez a komédia.~– Gyerünk, uram –
3377 17|                 nem bánta, hogy mit csinál a hátramaradt úr és asszonyság,
3378 17|              tárcáját. Ince ebédelni küldé a legénységét visszatértéig.
3379 17|                    út Gödöllőre és vissza, a haditörvényszéket is beleszámítva.
3380 17|         haditörvényszéket is beleszámítva. A duzzogó gerilla a kazal
3381 17|            beleszámítva. A duzzogó gerilla a kazal mögül dünnyögött utána.~–
3382 17|                     Nézzétek, még mellé ül a hazaárulónak!~– Guillotine-t
3383 18|                                            A jutalom~Gödöllőn a vésztörvényszék
3384 18|                         A jutalom~Gödöllőn a vésztörvényszék elnöke egyike
3385 18|         vésztörvényszék elnöke egyike volt a pesti leghíresebb ügyvédeknek.
3386 18|                ügyvédeknek. Egyike azoknak a klasszikus jellemeknek,
3387 18|               Áldorfai Ince eléje vezette, a legnyájasabban fogadá, s
3388 18|                   legnyájasabban fogadá, s a vádlottból panaszos fél
3389 18|              vádlottból panaszos fél lett: a vádló meg sem jelent. Hanem
3390 18|                  meg sem jelent. Hanem azt a napot ott kellett tölteni
3391 18|                   kellett tölteni egészen. A vége a tárgyalásnak az volt,
3392 18|                    tölteni egészen. A vége a tárgyalásnak az volt, hogy
3393 18|                 tárgyalásnak az volt, hogy a vésztörvényszék Walter Leót
3394 18|                   el, s most azok álljanak a vésztörvényszék elé az erőszakoskodás
3395 18|        visszatérésére; hanem elővették azt a hadászati remeklésüket:
3396 18|               Walter Leó Gödöllőn megkapta a szabad átutazásra szóló
3397 18|            felnyitá, hogy e becses okmányt a többiek közé tegye, így
3398 18|           kötelességemet teljesítem. Abban a nagy halálos szorongattatásban
3399 18|                   szorongattatásban én azt a fogadást tettem, hogy ha
3400 18|                     Íme kétfele van nyitva a tárcám, válasszon ön: melyik
3401 18|                   tréfával hitte elüthetni a kényes ajánlatot.~– Lássa
3402 18|                    Hisz akkor magam volnék a rabló, isten és önmagam
3403 18|                     uram. Én visszaszerzem a megfelezett részt a mai
3404 18|          visszaszerzem a megfelezett részt a mai mozgalmas világban,
3405 18|                   világban, s azt is önnek a segélyével szerzem vissza.
3406 18|              hasznot tehet vele az ügynek, a hazának, melyet szolgál.
3407 18|                    az én védelmem az előtt a soha nem alvó bíró előtt,
3408 18|              fölöttem ítélni. Én elhagytam a lelkészi pályát azért, hogy
3409 18|                lelkészi pályát azért, hogy a katonait válasszam. Ha végzem
3410 18|                  millióért el fogom árulni a hazámat.~– Ön rettentően
3411 18|                másik ilyen embert találjak a földön. Jól van. Tehát ön
3412 18|                   s én adósa maradok önnek a visszautasított összeggel.
3413 18|                   Addig bele lesz jegyezve a tétel a „Haben” rovatba.
3414 18|                 bele lesz jegyezve a tétel a „Haben” rovatba. Tehát egy
3415 18|              Azonban azt mégis megteszi ön a kedvemért, hogy ez első
3416 18|                vonni.~Ince kivonta kezéből a magáét. Arca lángolt.~–
3417 18|                nézzek szemébe, melyből azt a kérdést olvasom: „Hogyan
3418 18|                   vissza gyémántját, uram. A gyémánt gazdag ember kezén
3419 18|                 gazdag ember kezén ékszer, a szegényén cégér.~Walter
3420 18|                szegényén cégér.~Walter Leó a fejét rázta bámultában.~–
3421 18|              miniszter lakik egy szobában, a kormányzó gyalog jár, a
3422 18|                    a kormányzó gyalog jár, a hadügyminiszter krajcáros
3423 18|                   krajcáros szivart szí; s a főhadvezér egyenruhájának
3424 18|             főhadvezér egyenruhájának mind a két könyöke foltos.~– Akkor
3425 18|            nagynénjéhez, hogy megnyugtassa a derék asszonyt.~– Menjünk.
3426 18|                  Egy óra alatt visszaértek a kastélyhoz. Mint előre képzelhető
3427 18|                  várta az érkezőket.~Amint a terembe léptek, a két rokon
3428 18|                    Amint a terembe léptek, a két rokon érzékenyen összeölelkezett.
3429 18|       visszautasította. Aztán legalább ezt a gyűrűt akartam baráti emlékül
3430 18|                    Adja karját.~Brandlerné a tétovázva vonakodó őrnagy
3431 18|             számára tartogatott klenódium!~A másik percben Ince karjai
3432 18|                  Óh minő igaz volt ez !~Ez a minden kincsnél nagyobb
3433 18|              kincsnél nagyobb drágaság: ez a királyoknak megvehetetlen
3434 18|                       s aztán újra kezdték a nevetést. Egyszerre intéztek
3435 18|                  vagy! – úgy találták mind a ketten. (A távollét szépít!)~
3436 18|                   találták mind a ketten. (A távollét szépít!)~A nő vette
3437 18|               ketten. (A távollét szépít!)~A nő vette észre hamarább,
3438 18|                    hogy oly hosszan örülni a viszontlátásnak nem illik.~
3439 18|                 nyitját. Én azt hittem, ez a mi barátunk csupa jég és
3440 18|                  senki meg ne botránkozzék a csókon, sorba csókolta Brandlernét
3441 18|                    minden – kötödék Leó. – A hajdankorban, mikor egy
3442 18|                   meg szokta azt csókolni, a megváltás jeléül. Engem
3443 18|               Serenának, hogy csókolja meg a gonosztevő homlokát: hadd
3444 18|                    most el fogom csábítani a nejét.~Serena tudta, hogy
3445 18|               aztán hangosan kacagott mind a kettő.~Leó vállát rángatta.~–
3446 18|                    Serena, kérlek, figyelj a mi barátunkra. Ő igen nevezetes
3447 18|                    világban elveszni, mint a mostani. Én most csupa prózai
3448 18|               elmondom, hogy miből állt ez a balfogás. Pedig már akkor
3449 18|               ismertem az ő jellemét; mert a vésztörvényszék elnöke sokat
3450 18|                   ember ellenségeivé teszi a pályatársait. Áldorfai Incét
3451 18|               pályatársait. Áldorfai Incét a katonáin kívül, kiket vezényel,
3452 18|                szereti. Ő nem segít szidni a fővezér híveinek a kormányzót,
3453 18|                  szidni a fővezér híveinek a kormányzót, s a kormányzó
3454 18|                   híveinek a kormányzót, s a kormányzó híveinek a fővezért.
3455 18|                     s a kormányzó híveinek a fővezért. Inkább mind a
3456 18|                    a fővezért. Inkább mind a kettőt védi mind a kettő
3457 18|                    mind a kettőt védi mind a kettő ellen. Ez hálátlan
3458 18|                     vagy az egyiknek, vagy a másiknak a pártján kell
3459 18|                  egyiknek, vagy a másiknak a pártján kell állani; mert
3460 18|              átugrották. Ő nem fraternizál a nagyhangú emberekkel, nem
3461 18|                    emberekkel, nem hízeleg a kormánybiztosoknak, nem
3462 18|        újságírókkal. Egy ilyen tette, mint a mostani volt, elég lesz
3463 18|                    tisztességes szín alatt a dicsőség mezejéről.~– Ezt
3464 18|                  Ince.~– Hanem ez hát csak a legközelebbi jelen. De mi
3465 18|                    jelen. De mi lesz ennek a hadjáratnak a vége? Most
3466 18|                   lesz ennek a hadjáratnak a vége? Most önöknek kedvez
3467 18|                  vége? Most önöknek kedvez a hadi szerencse. Lehet, hogy
3468 18|                   első következménye, hogy a hadseregnek kilenctized
3469 18|          kilenctized részét hazabocsátják. A tisztikarból csak azokat
3470 18|                   azokat tartják meg, akik a keretek felállítására és
3471 18|                    éppen nem jövend számba a szakértő, sokáig szolgált
3472 18|                Vagy pedig folytatni fogják a háborút a végletekig. Az
3473 18|                 folytatni fogják a háborút a végletekig. Az iránt nem
3474 18|                    túlerő ellen veszik fel a harcot. Nem beszélek arról,
3475 18|                   elvégre is az ön kedvese a csatatéren vérezhet el.
3476 18|               veszt. Győzni csak úgy lehet a szövetkező európai abszolutizmus
3477 18|                    S ha győzni fog azoknak a segélyével, felkavarva minden
3478 18|                    hatalomra kerülni? Ezek a tegnapi látogatók! Ezek
3479 18|                 nem vesznek el. Ezeké lesz a konvent, a napi sajtó, az
3480 18|                  el. Ezeké lesz a konvent, a napi sajtó, az assignaták
3481 18|                sajtó, az assignaták özöne, a guillotine, önöké pedig,
3482 18|              vitézek voltak és hazafiak: – a szegény bűnösök szekere,
3483 18|              szegény bűnösök szekere, mely a Grève-piacra visz. – És
3484 18|           fiatalság. Gondoljon ön rá, hogy a búcsúcsók még egy szöghajú
3485 18|                 szöghajú ifjú arcát éri, s a viszontlátás csókja egy
3486 18|              megőszült vázalakét. És közbe a nyomor és üldöztetés gyászéveinek
3487 18|              gyászéveinek sora. És azoknak a végén egy elrontott jövendő,
3488 18|                   lett pálya. Gondoljon ön a féltés kínjaira, a kétségbeesés
3489 18|            Gondoljon ön a féltés kínjaira, a kétségbeesés örökkétartó
3490 18|                 ifjú nejét idefenn hagyta, a rossz önző világban, ínségnek,
3491 18|                játszani, megköszönöd nekik a szolgálatot, s ha útjokban
3492 18|          betöltetlen útlevelet, láttamozva a francia követség által.
3493 18|                   férjét magával Párizsba. A többi aztán az én gondom
3494 18|            szövetkezik velem, mert az most a saját kezére is könnyen
3495 18|                 nincs oka velem megosztani a nyereményt, mit esze és
3496 18|                 neki. Szegény embert pedig a sok pénz konfundálja. Aki
3497 18|                  sok pénz konfundálja. Aki a becsületesség mintaképe
3498 18|           egyszerre nagy összegek kerülnek a kezére, elszédül, elbukik;
3499 18|                  elbukik; gonosztevő lesz. A sok pénz méreg annak, aki
3500 18|                 nem szokta. Ritkaság, mint a gyémánt, az ilyen ember,