Fejezet

   1 1 |                  levél, csak virág. Azok az aranyba, rózsaszínbe játszó,
   2 1 |                   tündéri zománcot adnak az erdőnek; a mező is sárga
   3 1 |               hajlamai szerint.~Néhányan az erdők mélyét járják; – ki
   4 1 |                  tarisznyájára akasztva, az szenvedélyes vadásznak indult;
   5 1 |                 magában. Kettőnek megint az a mulatsága van, hogy háromszögelési
   6 1 |          zeneművésze rejlik.~Egy csoport az erdei majorlak udvarán a
   7 1 |                 vadgesztenyefák alatt ül az asztalnál, s jókor hozzálát
   8 1 |              helytartótanácsosok. Egynek az a feladata van, mezei mulatságul,
   9 1 |                 szűznek, Gideon! – kiált az asztal mellől gordonka hangon
  10 1 |              ajtaja van: a felső nyitva, az alsó szárny csukva. A menekvő
  11 1 |                mesterileg alákapva, hogy az ajtóragasztóba ne üsse felülről,
  12 1 |       ajtóragasztóba ne üsse felülről, s az utána küldött kanta vizet
  13 1 |                 küldött kanta vizet mind az asztalnál ülő társak kapják
  14 1 |                 aztán és nevetnek.~Hanem az ugrás remek volt. „Ebből
  15 1 |               műlovar lesz meglássátok!”~Az ifjak mind levetették felsőöltönyeiket.
  16 1 |         felsőöltöny. A „nincs” esik jól.~Az ebéd elkészül. Jelt adnak
  17 1 |                  adnak a pásztorkürttel. Az, amelyik a csalitban furulyázott,
  18 1 |                 termetének mozdulataiban az erő nyugalma látszik.~Társai
  19 1 |            főhelyet hagyták fenn számára az asztalnál. Ő látszik a legidősebbnek;
  20 1 |       legidősebbnek; bár szőr neki sincs az arcán, mint a többinek.
  21 1 |                gyakorolni társai fölött.~Az ízletes lakoma, az ürülő
  22 1 |               fölött.~Az ízletes lakoma, az ürülő kancsó mellett zajos
  23 1 |                   Mit mondott a diakónus az esperesnek?” „Malo Cocam,
  24 1 |                  forró szívdobogásokról: az ifjú arcokon úgy ragyog
  25 1 |             operai művész, európai hírű!~Az egyetértés nem tarthat sokáig,
  26 1 |                felkerekednek s elhagyják az asztalt, kivonulnak az erdőbe;
  27 1 |         elhagyják az asztalt, kivonulnak az erdőbe; azok közt van Ince.
  28 1 |         harsogtatja profánus dalait, míg az elvált rész egy visszhangos
  29 1 |                  ottmaradtaknak nem elég az, hogy az ellenpártot megszöktessék,
  30 1 |         ottmaradtaknak nem elég az, hogy az ellenpártot megszöktessék,
  31 1 |          megszöktessék, jó kedvüknek még az a vágya is van, hogy amazokat
  32 1 |                Felkerekednek, bevonulnak az erdőbe, ott azután védve
  33 1 |                  kedv. Túl volt terhelve az életerő villanyával: valami
  34 1 |               ezt a szamarat? – veté oda az indítványt Gedő.~De hát
  35 1 |                hogy ő szamár. Nem engedi az magát olyan könnyen megnyergelni,
  36 1 |               könnyen megnyergelni, mint az ember. Furfangos, elővigyázó,
  37 1 |          elővigyázó, ravasz, sunyi állat az; van érzéke a humor iránt,
  38 1 |            mellett.~Ez a tréfa odacsalta az erdőbe menekülteket is.
  39 1 |      kísérletében most Gedőn volt a sor.~Az ifjú oly gyors volt és ügyes,
  40 1 |                  hogy megmaradt a hátán, az alól meg olyan szépen ki
  41 1 |              fartolással oldalvást, hogy az csak bámulva találta maga
  42 1 |             dobhatta le Gedőt. Úgy fogta az két marokkal a bozontos
  43 1 |            heveri le a lovast a hátárul; az sem ért semmit: az ifjú
  44 1 |              hátárul; az sem ért semmit: az ifjú ott maradt a földön
  45 1 |             szétvetett lábakkal, s mikor az felugrott, ismét ott érzé
  46 1 |               virágvasárnapon.~Egy része az ifjaknak nevetett; egy része
  47 1 |                ért volna, s most ő volna az öreg isten!~A morgás most
  48 1 |                 hogy ha mi lettünk volna az apostolok, akkor te volnál
  49 1 |             gyepre, s karjairól feltűrve az ingujjakat. – Jertek hát
  50 1 |               gyepen birkózás nélkül. Ez az élvezetek legmagasabbika:
  51 1 |               legmagasabbika: mámorítóbb az ivásnál, hevítőbb a szerelemnél;
  52 1 |             volna megengedve a játékban, az egész társaság együtt nem
  53 1 |        ellenfelére akadt. Ki vannak véve az erőszak fogásai, a derék-betörés,
  54 1 |               lódítás és földreteremtés, az állfelütés, az ököllel nyomás;
  55 1 |           földreteremtés, az állfelütés, az ököllel nyomás; csupán a
  56 1 |              férfirajt, e küzdő gomolyt; az olimpi játékok legnemesebb
  57 1 |               játék, de minő küzdés lesz az, ha egyszer ez a jelszó
  58 1 |           katonák lesznek ezek itten!…~… Az estharang megcsendül. A
  59 1 |                 áhítatgerjesztő hangjai.~Az első kondulására a harangnak
  60 1 |            felöltönyét felvenni. S mikor az angelus utolsó csendülése
  61 1 |           felvettek, hosszú fehér talár, az idősebbeknél fekete övvel
  62 1 |                 övvel és skapuláréval.~S az utolsó harangszónál egyszerre
  63 1 |                szerzetesrend növendékei: az a távol kastély ott az ő
  64 1 |                   az a távol kastély ott az ő kolostoruk; az az ő sírboltjuk,
  65 1 |             kastély ott az ő kolostoruk; az az ő sírboltjuk, ahol élve
  66 1 |                  ott az ő kolostoruk; az az ő sírboltjuk, ahol élve
  67 2 |                földdé vannak átalakítva. Az országutat, mely a lejtőkön,
  68 2 |             modern stílben épült palota. Az északi szárnyát képező kéttornyú
  69 2 |                  kirabolták; egy portálé az úton a régi alapkő lapidárbetűs
  70 2 |                 szobor alapjául szolgál, az egyedüli emlékek, mik a
  71 2 |                   Minden új alkotás itt: az épületek újabbkori kényelem
  72 2 |                mikor útjából visszatért, az erdőben agyonverették; arcképe
  73 2 |         vazalljai és adófizetői maradtak az osztrák főnöknek, csak e
  74 2 |                 Ferenc átadja a diplomát az akkori apátúrnak. Az apátúr
  75 2 |            diplomát az akkori apátúrnak. Az apátúr úgy tűnik fel a képen
  76 2 |               kéz.~A visszaszerzett föld az erélyes kéz alatt visszaadta
  77 2 |            hajdani gazdagság visszatért. Az elrabolt templomkincsek
  78 2 |      templomkincsek helyébe újak jöttek, az oltáron szobrász és festész
  79 2 |            kolostor tanárokat nevel, kik az előhaladott tudományos képzettségben,
  80 2 |                  tantervből a kényelem s az egészségápoló élvezet sincs
  81 2 |                 négyesével egy teremben; az egy szobában lakókat hajlamaik
  82 2 |             fehér palástját is leteheti, az sem gátolja lépteit.~Ebben
  83 2 |                sem befalazott üreg, hová az élve eltemetettnek lyukon
  84 2 |               csak a kölcsönös szeretet.~Az engedelmességi fogadás,
  85 2 |                hogy „testvérek”. Főnökük az apátúr, egy szelíd arcú,
  86 2 |             nélkül; soha nem iszik bort (az áldozatkelyhen kívül), soha
  87 2 |                soha föveg fején nincsen (az infulán kívül), soha nem
  88 2 |              nemcsak atya volna, de maga az „alma mater” is benne személyesülne.~
  89 3 |               vidéken. Gyorsan elterjedt az a falvakban. Ily vész idején
  90 3 |                 egy vallotta meg nyíltan az apátúrnak, hogy ő fél. Az
  91 3 |                az apátúrnak, hogy ő fél. Az apátúr ennélfogva felmentette
  92 3 |               alól, aki fél a ragálytól, az ne közelítsen hozzá. – Ez
  93 3 |                ne közelítsen hozzá. – Ez az egy volt Gedő.~Pedig társai
  94 3 |           bátorságáról hírhedett. Ő mert az alig befagyott tó ujjnyi
  95 3 |                  még hegedült is; ő volt az, akinek hiába beszéltek,
  96 3 |              ahogy szóval mondó, magától az ördögtől sem, s ahogy tetteivel
  97 3 |                  voltak; hanem áttetette az ágyát az infirmeriába. Ezt
  98 3 |                 hanem áttetette az ágyát az infirmeriába. Ezt ugyan
  99 3 |                  mint a vakhit alkotása: az átok; nincs szárnya, mégis
 100 3 |                 vidékre költözött ragály az egyedül őrizkedőt. Gedő
 101 3 |                  Most azután jó oka volt az infirmeriában feküdni.~Társai
 102 3 |                  legrosszabb volt.~Mikor az a szak következett a kórlefolyásban,
 103 3 |                  amidőn a beteg hajlandó az arcán égető viszketegséget
 104 3 |                 megszüntetni, mely által az isten képét magán egész
 105 3 |                  Hadd marcangoljam össze az arcomat, kérlek. Ha pap
 106 3 |               pap lesz belőlem, nem kell az ördöggel ijesztgetnem a
 107 3 |                 volt közös: Éva asszony. Az én apám nem volt Ádám, hanem
 108 3 |          Tatianus vagy Carpocrates közül az egyik. Majd megmutatom abból
 109 3 |             megmutatom abból neked, hogy az első két testvér is leányokon
 110 3 |                  nagyapádat, agyoncsapta az én nagyapám, Káin. És azután
 111 3 |         vakondokot, s azoktól megtanulta az első temetkezést. És ez
 112 3 |              mind leányok miatt történt: az áldozat füstje csak embléma. –
 113 3 |             embléma. – Ránk nem szállott az ő örökségük.~– Ki tudja?
 114 3 |                 Csak fel kellett ébredni az álombul. Csak az ördög volt
 115 3 |                 ébredni az álombul. Csak az ördög volt a kísértő. De
 116 3 |                  zárkózott ember leszek. Az a tudat, hogy a pofám fertelmes,
 117 3 |              skapulárét, s megyek örülni az életnek. – Ez a szándékom.
 118 3 |            fogadalmaink ellen. Nem tűröm az engedelmeskedést, nem a
 119 3 |               lehet azokat letörölni? Ez az a démon, amelyiket nem űz
 120 3 |               démon, amelyiket nem űz ki az „exsufflatio”. – Mikor a
 121 3 |             maradni. De nem soká tartott az neki. Újra felsikoltott
 122 3 |          kezeimet, hadd tépjem velük ezt az elátkozott arcot. A minap
 123 3 |                másokat is. Szisztéma van az őrjöngésemben. Tudod-e,
 124 3 |             őrjöngésemben. Tudod-e, hogy az emberi tagok és mozdulataik
 125 3 |               tőlem: A: a fül, auris. B: az áll, barba. C: a nyak, cervix.
 126 3 |               inguen. K: a fő, caput. L: az ajk, labies. M: a kéz, manus.
 127 3 |              labies. M: a kéz, manus. N: az orr, nasus. O: a szem, oculus.
 128 3 |                 s ti nem engeditek, hogy az öklömmel üthessem azt, míg
 129 3 |              csillapító gyógyszert; mire az sok hánykódás után elaludt
 130 3 |        kilopózott, és szobájából elhozta az ágya fölött függő Szűz Mária-képet,
 131 3 |            beteggel szemközt, hogy amint az fölébred, első tekintete
 132 3 |    felszabadulnak.~– Ejh, vidd innen ezt az italt: nem állhatom ki.~–
 133 3 |                  kór lymphája; benne van az a beteg lehelletében, érintésében,
 134 3 |                  fejeik körül a glóriát, az aureolát, s ezüsttel a hét
 135 3 |           Boldogasszony szívét átszúrja. Az egész vidéket ő látta el
 136 3 |                hagyd el fiam, ne állj te az én mesterségembe, tanulj
 137 3 |              képekkel, amiket én festek; az könnyebb munka, s jobban
 138 3 |                 munka, s jobban táplálja az embert. Állj be papnak:
 139 3 |            gyermeknek, jutalmul festette az öreg ezt a szentszűz képedet.
 140 3 |                 ezt a szentszűz képedet. Az öreg igazán remekelt rajta,
 141 3 |          magasztossággal. Ennek a képnek az eszménye nem született a
 142 3 |         térdepelsz; ha egyszer rátalálsz az eredetijére, nehéz lesz
 143 3 |                profán beszéd, mint mikor az ártatlan gyermek azt a rágalmat
 144 3 |                 a megtartott sima arcot, az ép szemeket? De hát mire
 145 3 |            szemeket? De hát mire jó neki az élet, az ifjúdad arc, az
 146 3 |                hát mire jó neki az élet, az ifjúdad arc, az ép szemek?~
 147 3 |                 az élet, az ifjúdad arc, az ép szemek?~Ezt kérdezte
 148 3 |                 éppen a tanteremben volt az, azon időköz alatt, melyet
 149 3 |               felelj meg: mire jó hát ez az élet, amely a mienk? felelj
 150 3 |                monda:~– Választ adok. Mi az élet „itt” és bárhol „e
 151 3 |             remény és a szeretet. Hiszek az emberiségben, hiszek a hazámban,
 152 3 |                  mennyországban; remélem az elsőnek tökéletesülését,
 153 3 |                 fordítom, s ez a munka – az élet. … S e munka nincsen
 154 3 |               munkájában nem találja fel az örömöt, az nem élő: az csak
 155 3 |               nem találja fel az örömöt, az nem élő: az csak kenyérevő
 156 3 |               fel az örömöt, az nem élő: az csak kenyérevő halott. S
 157 3 |               hullásában tanulom ismerni az Isten hatalmát s a természet
 158 3 |                alkotó erejét, a növények az én barátaim, s a bennök
 159 3 |                titkait megismerni, rövid az élet. S a tudomány titkainak
 160 3 |                megóhajt. S amit gyűjtök, az nem holt kincs, száz meg
 161 3 |        meggyulladnak. S rajtam áll, hogy az ivadék, melynek szelleme
 162 3 |                unokák, dédunokák, kikben az a szellem, az az erkölcs,
 163 3 |          dédunokák, kikben az a szellem, az az erkölcs, az a tudomány
 164 3 |                  kikben az a szellem, az az erkölcs, az a tudomány él
 165 3 |                  szellem, az az erkölcs, az a tudomány él tovább, melyet
 166 3 |                  kincseit éntőlem. Enyim az emberi kedélyek világa.
 167 3 |                  világa. Én osztom nekik az áldást örömeikhez, én osztom
 168 3 |               sírig; én segítem felállni az elbukottakat, én térítem
 169 3 |                 meg a vétkezőt; én állok az egész nép előtt, mint vezér,
 170 3 |              Enyim a hitnél fogva. Enyim az előttem haladott vértanúk,
 171 3 |         testvérem, hogy tudjad, mi „itt” az élet?~Az egész diakónus
 172 3 |                tudjad, mi „itt” az élet?~Az egész diakónus sereg, elragadtatva
 173 4 |              fuvarosgazda levelet hozott az apátúr számára.~Valami messzeeső
 174 4 |                 kellett egy újszülöttet.~Az egész falu protestáns, az
 175 4 |                Az egész falu protestáns, az újszülött anyja pedig római
 176 4 |               rendes lelkész távol volt: az apátúr Ince testvért szólítá
 177 4 |               készen volt hirtelen; ő és az egyházfi felültek a szekérre.
 178 4 |            egyházfi felültek a szekérre. Az egyházfinak jobb dolga volt:
 179 4 |                 a kocsis mellé került, s az magának jó ülésről gondoskodott,
 180 4 |               mint Gideon testvér mondó) az első apostolok, mikor keresztelni
 181 4 |              ellátva.~Négy óráig tartott az út oda; ha ugyan útnak szabad
 182 4 |            szakadatlan kővágányt, aminek az a célja, hogy egy szekéren
 183 4 |               feküdt valahol a Bakonyban az isten háta mögött. De annál
 184 4 |                háta mögött is tisztelték az istent, mégpedig hogy erősen
 185 4 |                  hogy erősen tisztelték, az azzal bizonyítható be, hogy
 186 4 |                  maguk kenyerén dicsérik az urat.~Templomot is építettek
 187 4 |                   s a dudaiak meg vannak az állapotjukkal elégedve,
 188 4 |          állapotjukkal elégedve, s nincs az a földi kincs vagy égi malaszt,
 189 4 |               Igenis, szenet égetnek, ez az ő földi hivatásuk. Nem is
 190 4 |                fák keresztülnyújtogatják az úton vastag gyökereiket,
 191 4 |                  mely elébb jól felmossa az odavezető utat.~Amint a
 192 4 |                  mely Incét idáig hozta, az úton átcsergedező patakhoz
 193 4 |               túl egy férfialak látszott az érkezőre várni, akinek nem
 194 4 |             mikor a fejét félrefordítja, az álla egyet vonaglik belé.
 195 4 |                  belé. Arcát nézve lehet az ember nagyon fiatal is,
 196 4 |              kicsinyt vén is. Simára van az borotválva, de elég ráncos;
 197 4 |               hallgatom el ugyanis, hogy az út, mely falunkba viszem
 198 4 |         torokköszörülést jelenti) – hogy az igazat megvalljam: „Igazmondás
 199 4 |           szerzetes menne végig szekéren az egész falun, s a parókián
 200 4 |              szállna le; mivelhogy olyan az én népem szent Dávidként,
 201 4 |                 csak lévita – igazító ki az elfogadó. – Nevem Sós Márton,
 202 4 |                 használatában megtartsa, az ő csizmáinak kevesebbet
 203 4 |               híttak ide – mondá Ince.~– Az bizony akképpen történt –
 204 4 |          asszonyszemély itt bujdokolván, az elkerülhetetlen sors e faluban
 205 4 |                  Úgy tudom, hogy leányzó az, aki született, s mivelhogy
 206 4 |               aki született, s mivelhogy az anyja katolika: ezért máshova
 207 4 |              tudhatta Ince, mert kocsisa az egész úton nem volt rábírható,
 208 4 |                tettel dicsekedjék.~– Nem az én cselekedetem az, hanem
 209 4 |                   Nem az én cselekedetem az, hanem a tiszteletes asszonyé
 210 4 |              asszonyé meg a leányáé.~– S az nem az ön családja?~A lévita
 211 4 |                meg a leányáé.~– S az nem az ön családja?~A lévita meggondoltan
 212 4 |              rajta, hogy mit feleljen.~– Az az elődöm özvegye. Én még
 213 4 |                  hogy mit feleljen.~– Az az elődöm özvegye. Én még új
 214 4 |            tisztába hozta a helyzetet.~– Az özvegy most a kegyelemesztendőt
 215 4 |    kegyelemesztendőt tölti itten. Nálunk az a szokás, hogy a lelkész
 216 4 |       gödölyéjével együtt”, s azon évben az egész fizetést ő kapja.~–
 217 4 |                ez a fizetés Dudán?~– Biz az sok. Tizenöt forint készpénzben,
 218 4 |          fizetési sorozaton, mely soknak az igaz, hogy „sok”, csakhogy
 219 4 |                volt, vagy akinek esperes az apja vagy legalább az ipa;
 220 4 |            esperes az apja vagy legalább az ipa; az olyan ember pedig,
 221 4 |               apja vagy legalább az ipa; az olyan ember pedig, mint
 222 4 |              magam, akinek csiszlik volt az apja, s aki mindig első
 223 4 |                Márk evangelista mondja: „Az utolsók lesznek egykor az
 224 4 |                Az utolsók lesznek egykor az elsők;” – annak idejut ki
 225 4 |                  mórióskodásbul, keverve az öngúny cinizmusával.~Ince
 226 4 |              helyzetbe kollégáját.~– Még az előttem megholt lévitának
 227 4 |                Életrevaló felesége volt: az könnyített a sorsán olyaténképen,
 228 4 |                  ne tessék nevetni; mert az ő káposztái olyanok a káposzták
 229 4 |     szomszédjának csak karalábéja terem, az is fás. Én tudom, mert nekem
 230 4 |       ambulatorián éldegélek addig, amíg az özvegy kegyéve tart; s a
 231 4 |                 ki, micsoda fából van ez az én botom? De csak vessen
 232 4 |                valamit.~Ince találgatta; az igaz, hogy csodálatos egy
 233 4 |           csodálatos egy termény is volt az: erei, csomói, cikkei vannak,
 234 4 |              hogy elvégre is mi sors vár az ilyen elárvult papözvegyre,
 235 4 |                  se káposztáskert?~– „Jó az isten: ki a mezők liliomait
 236 4 |                  a hivatalbeli successor az, akit számára rendel az
 237 4 |                  az, akit számára rendel az isten, mondván Mózessel: „
 238 4 |                mondván Mózessel: „Nem jó az embernek egyedül élni.”~
 239 4 |                 talán itt is találkozunk az isteni gondviselésnek hasonló
 240 4 |                iparkodott el-elsimítani; az áruló derültség erővel visszatért
 241 4 |                  Nem lehetetlen a dolog. Az özvegy ugyan már kissé idős;
 242 4 |              könnyű. A leány feleségnek, az anyja napamasszonynak és –
 243 4 |                 Dudánál tovább jutni. Ez az én népem pedig kegyetlenül
 244 4 |                 lévita felesége nem járt az ő templomába, azzal büntette
 245 4 |           kellene a balhelyzetet váltani az által, hogy a menyasszony
 246 4 |                  által. – Ince kitalálta az enigmát.~– Az ám – hebegé
 247 4 |                  kitalálta az enigmát.~– Az ám – hebegé a lévita. –
 248 4 |                  volna olyan nehéz, mint az asszonyságnál; mert ő már
 249 4 |               bökkenő is el lesz hárítva az útból.~E meggyőződésében
 250 4 |          Hallgassatok!’ parancsolt rájuk az ölnyi magas virágzó dédős,
 251 4 |            belőle.~– Íme felebarátom: ez az én kastélyom. Mint Horatius
 252 4 |                 nem ragyog én házamban.)~Az igaz, hogy elefántcsont
 253 4 |             rajta. Egy deszkagunyhó volt az, éppen akkora, hogy egy
 254 4 |             mondá a lévita –, amennyiben az is tele van írva alkoránbeli
 255 4 |             szokott élcelni, ha belejön.~Az ágy egyúttal könyvtár is
 256 4 |             nagyon elnyűtt kötet, aminek az egerek a tábláját megették,
 257 4 |              levele fel volt kunkorodva. Az ágy lábához volt támasztva
 258 4 |                volt támasztva egy gitár, az ágy fölött függött egy vadászpuska,
 259 4 |               függött egy vadászpuska, s az ajtósarkon lógott egy törülköző.
 260 4 |              lövöldözni és mosdani.~– Ez az én rezidenciám – szólt büszkén
 261 4 |            engedem mind a két szobájával az özvegy használatára; ámbátor
 262 4 |             özvegy használatára; ámbátor az egyiket jogom volna magamnak
 263 4 |                  kis méhesen át lehetett az udvarra jutni. A méhkasok
 264 4 |                csupa szimpátiából; hanem az csak babonás hit. Tömérdek
 265 4 |                gyilkos csomorika termett az idén a mezőn, annak a virágátul
 266 4 |                 komolyan. – Furcsán járt az velem nagyon. Hát amint
 267 4 |                  velem nagyon. Hát amint az új világpolgár, azaz hogy
 268 4 |              hogy polgárnő már örvendett az Isten világának: odahivat
 269 4 |                   odahivat engem magához az anya, és mindenkit eltávolítva
 270 4 |                  élete folyását, melyből az volt a tanulság, hogy ő
 271 4 |              életet folytatott. Bámultam az őszinteségén. De még nagyobb
 272 4 |              egyikében kiteszi valakinek az ablakába, s ott elhagyja;
 273 4 |           ablakába, s ott elhagyja; mert az úgyis korhely lenne és háládatlan;
 274 4 |             megtartja és fölneveli, mert az jobban megmarad az anyjánál,
 275 4 |                  mert az jobban megmarad az anyjánál, s később még segíthet
 276 4 |                uram, adj feloldást nekem az én bűneimből! – A boldogtalan:
 277 4 |                Előtte szentségtörés volt az, amit ez most előtte tett:
 278 4 |                jámbor lévitánál nem volt az egyéb gondatlan indiszkréciónál,
 279 4 |               úgy tetszik, lépjünk által az udvarba… s a többi mondá,
 280 4 |           megnyomván a fakilincset, mely az udvarra nyíló méhesajtót
 281 5 |             léckerítésre zsivajogni, még az udvaron levő szederfára
 282 5 |             támaszkodva fütyköseikre. Ez az ellenállás.~Amint a kurátor
 283 5 |                megpillantja a méhesen át az udvarra belépő szerzetest,
 284 5 |               szerzetest, nem várja, míg az közelebb jön, hanem botját
 285 5 |              hanem botját keresztbe téve az ajtó előtt, messziről kiált:~–
 286 5 |               nádszálat, se egy vályogot az apátság. Itt én parancsolok!~
 287 5 |                   Hasztalan határozza el az „oecumeni concilium”, hogy
 288 5 |                letorkoltaték, (különösen az asszonynép rettenetesen
 289 5 |                szónoklatának nyomatékot, az lett belőle, hogy megfogták
 290 5 |                kutyát, s akkor aztán még az ő orra alatt kezdtek el
 291 5 |               Mire aztán ő is abbahagyta az erőtetést, mondván Bölcs
 292 5 |               mondván Bölcs Salamonnal: „Az okosabb hátrál”. A kurátor
 293 5 |                nyíltan kijelenté, hogy ő az istennek sem enged. (Feljebb
 294 5 |              olyan szépen ne tudna nézni az emberre! s aztán még ide
 295 5 |                 azt a porontyot. Ni! Még az is rám néz!~Akkor megszólítá
 296 5 |     sírocskájától, valahány kisgyermeket az utcán talált, mind felvette
 297 5 |              utcán talált, mind felvette az ölébe, összecsókolgatá;
 298 5 |             hogyan mondta akkor: bárcsak az Isten adná vissza az enyimet!
 299 5 |             bárcsak az Isten adná vissza az enyimet! Milyen boldog az,
 300 5 |                az enyimet! Milyen boldog az, akinek az Isten egyet adott!
 301 5 |                 Milyen boldog az, akinek az Isten egyet adott! És azután
 302 5 |           hányszor láttam, mikor kivette az idegen dajka kezéből a síró
 303 5 |                  a síró kisdedet, akivel az rosszul bánt, s megmutatta
 304 5 |             szegény kis ártatlanra, akit az Isten ide küldött?~A lányka
 305 5 |               gyermeket a nők elé.~Nincs az a kerekes ágyú, amivel azokat
 306 5 |              kerekes ágyú, amivel azokat az asszonyokat el lehetett
 307 5 |               szegény kis gyerekecskére. Az isten őrizzen attól. Szegénykének,
 308 5 |            fejkötőcskéje sincsen. Otthon az én kedveskémé a fiókban.
 309 5 |        odaértette a kis gyermek ajkához; az pedig megfogta kis kövér
 310 5 |           megfogta kis kövér kezével azt az ujjat, az ő marka nem érte
 311 5 |              kövér kezével azt az ujjat, az ő marka nem érte azt körül.~
 312 5 |                  onnan hátulrul.~– Hanem az anyja mégis csak gonosz
 313 5 |                    meg van bocsátva neki az, hogy vétett; mert nagyon
 314 5 |                arccal a kurátor. – Nincs az ellen semmi kifogás, hogy
 315 5 |                ellen semmi kifogás, hogy az özvegy papné asszonyság
 316 5 |             asszonyt házába fogadott. Ez az ő dolga. Nekünk „belső embereknek”
 317 5 |                   belső embereknek” csak az ellen van kifogásunk, hogy
 318 5 |             leány. – És ennek mi vagyunk az okai: anyám és én. Önök
 319 5 |              tudtunk elfelejtetni.~(„No, az nem igaz” – dörmögött közbe
 320 5 |                  kívánják, siettethetjük az időt. Nem várjuk be itt,
 321 5 |            bántja látásunk önöket többé, az isten áldja meg az eddig
 322 5 |                többé, az isten áldja meg az eddig velünk tett jókért…!~(„
 323 5 |               velünk tett jókért…!~(„No, az sem úgy van ám.”)~– Most
 324 5 |       keresztanyja, a patakhoz; majd ott az isten szabad ege alatt,
 325 5 |             gyermeket, s egy lépést tett az udvar hátulján álló szerzetes
 326 5 |          sokasággal szemközt. Ihlet volt az, mely megszállta. Hirtelen
 327 5 |              elébb ott volt előtte, mint az a sokaságot elhagyhatta
 328 5 |              egyházuk keresztülvitetett; az üldöztetést, sanyargattatást
 329 5 |                 szeretet egymáshoz; mert az igaz embernek igaztalanságot
 330 5 |        nyugosznak, a templomokat, mikben az ország kincsei voltak egybegyűjtve,
 331 5 |             önöknek, ha védelmére kelnek az egyszerű sárgunyhónak, melyet
 332 5 |            melyet önkezeik hordtak össze az Úrnak tiszteletére.~A kurátor
 333 5 |                     Úgyis lankadóban van az egész világszerte; s azt
 334 5 |                világszerte; s azt mondom az írással: „Vagy meleg légy;
 335 5 |             újszülött számára egy sugárt az égből, s egy pohár vizet
 336 5 |                vizet a patakból, mely őt az életbe – és abba a másikba
 337 5 |          elszontyolodva tapasztalá, hogy az ő nyája, mely saját pásztorát
 338 5 |              barát szavait hogy beveszi. Az igaz, hogy nem is baráttól
 339 5 |          baráttól megszokott beszéd volt az. Méltó irigységében azt
 340 5 |                  kis gyermekkel karjain, az eksztázis gyönyörével hallgató
 341 5 |                elhatározottság, másfelől az idegen pap alázatos buzdító
 342 5 |                 mondó neki: „Aztán abból az innen elmenésből sem lesz
 343 5 |       szemérmetesen, s egyet szippantott az orrával.~Azután engedte
 344 5 |             olyan áldott jó két teremtés az anyjával együtt; de csak
 345 5 |          gyerekeknek:~– Leszálltok onnan az eperfáról meg a kerítésről
 346 5 |              hányt a mogyorófával.~Hanem az idegen hitű szertartáshoz
 347 5 |              zavaros jelenet kimenetelét az özvegy papné.~Arca szakasztott
 348 5 |                  azt különbözővé. Ez is, az is a Madonnára emlékeztet;
 349 5 |           Madonnára emlékeztet; csakhogy az anya már arra az alakra,
 350 5 |                csakhogy az anya már arra az alakra, aki a Golgotán holt
 351 5 |                lábait ölelte, könnyezve.~Az anya kezet csókolt Incének,
 352 5 |           azoknak a bátorságával – monda az özvegy. – Én nem mertem
 353 5 |                   mert nem ismeri még; s az nem bántja őt, mert látja,
 354 5 |             Ezalatt előkerült valahonnan az egyházfi is, akit addig
 355 5 |                 szállni a szekérről. Míg az a kereszteléshez szükséges
 356 5 |             gyónási jelenetet; végül azt az óhajtását fejezé ki, hogy
 357 5 |                elismerten pogány név; de az nem tesz semmit: úgy sem
 358 5 |                 eleget a kánonnak is meg az anyai szeszélynek is, hogy
 359 5 |                vezetéknevét is megmondá, az anyakönyvbe beírás végett.
 360 5 |                  a keresztelés végbement az első szobában, s a kisdedet
 361 5 |                  a kisdedet visszavitték az anyjához a hátulsó szobába,
 362 5 |               volt festve: ez jelentette az örömöt és anyai boldogságot.
 363 5 |                 Ince röviden búcsút vett az özvegytől és leányától;
 364 5 |           lévitának a szíves fogadást, s az egyházfinak azt mondta,
 365 5 |              maga a gyalogutat választja az erdőn keresztül.~A lévita
 366 5 |           ráerőtette a saját botját, azt az ő büszkeségét: aminek a
 367 5 |            kellett azt fogadnia. Jó lesz az a kolostor ritkasággyűjteményébe:
 368 5 |          káposztáskerten keresztül egész az erdei útig.~Mikor Ince végighaladt
 369 5 |          laposfejűek! a bot viszi őtet.”~Az özvegy és leánya is elkísérték
 370 5 |               sietett fel a hegyi útnak, az özvegy és leánya visszatértek
 371 5 |                 keserves hangon énekelni az ismeretes dalt: „Jöjj az
 372 5 |                 az ismeretes dalt: „Jöjj az ablakodra kedves, Minden
 373 5 |                 volt a lévita puskájából az eltávozó után küldve.~És
 374 5 |               amint Ince visszatekintett az esthomány ködeitől fátyolozott
 375 5 |                 vagy!~Tied vagy magadé!…~Az út folyvást fölfelé vezetett.
 376 5 |           képezte egyik oldalát, melytől az erdős hegyoldal meredekesen
 377 5 |                  koronái emelkedtek csak az út magasáig alantról. A
 378 5 |              körvonalokban rajzolta oda. Az árnyék előtte járt messze
 379 5 |                  járt messze elnyúlva.~S az árnyék beszélt hozzá:~…
 380 5 |                  hozzá:~… Rátaláltál. Ez az. „Az enyim.” Az oltárkép
 381 5 |             hozzá:~… Rátaláltál. Ez az. „Az enyim.” Az oltárkép eredetije.
 382 5 |           Rátaláltál. Ez az. „Az enyim.” Az oltárkép eredetije. A szűz.
 383 5 |                 mindig előtted fog állni az eredeti: s nem fogod imádhatni
 384 5 |           eredeti: s nem fogod imádhatni az égit anélkül, hogy a földit
 385 5 |               imádd vele…~… S neked csak az imádat jut. A boldogság
 386 5 |                 jut. A boldogság másé.~… Az a „más” az utolsók egyike:
 387 5 |             boldogság másé.~… Az a „más” az utolsók egyike: te az elsők
 388 5 |               más” az utolsók egyike: te az elsők elsője vagy. Az egy
 389 5 |                 te az elsők elsője vagy. Az egy vézna, félszeg, nevetséges
 390 5 |               alak; te egy délceg dalia. Az egy homályos eszű korlátolt
 391 5 |           hamisan idéz; meg ami ráragadt az iskolában, ott is az utolsó
 392 5 |            ráragadt az iskolában, ott is az utolsó padon; akinek minden
 393 5 |              csillagrendszerében ismered az utat. Az egy szegény ördög,
 394 5 |     csillagrendszerében ismered az utat. Az egy szegény ördög, ki a
 395 5 |                önteremtő örököse: egykor az optimates egyike, prelátus,
 396 5 |                  És mégis mennyivel több az a „másik”, mint te vagy:
 397 5 |                soha!~„Apage Satanas!”~De az árnyékot nem bírta elűzni
 398 5 |              magától.~A puszták magánya, az erdők csendessége nagyon
 399 5 |                  a kísértőnek arra, hogy az embert megtalálja.~Ince
 400 5 |             megtalálja.~Ince védte magát az árnyék ellen, mely együtt
 401 5 |                  Nem igaz! nem boldogabb az, akinek szabad minden gyönyör.
 402 5 |          gyönyöreit bírom, más a testét. Az én gyönyöröm örökké tartó,
 403 5 |                 tartó, soha nem hervadó. Az övé rövid, múlékony, hosszú
 404 5 |              kötelékbe lépett velem. Még az a másik nem bírja őt. S
 405 5 |                ha bírni fogja is valaha, az csak a test lesz: lelkét
 406 5 |                  jegyesség, mely átkísér az örök üdvösségbe.~Az út a
 407 5 |              átkísér az örök üdvösségbe.~Az út a fehér sziklafaltól
 408 5 |             mélyébe, a holdvilág eltűnt, az árnyékot elnyelték a fák
 409 5 |             lefeküdt, nyugodtan mondá el az Ave Máriát a Madonna-kép
 410 6 |                 Golgota~Két menedéke van az aszkétának a kísértés ellen:
 411 6 |              szentek, hanem a múzsák is. Az imának sikerét erősíti a
 412 6 |              több volt, mint szenvedély: az már küzdelem volt.~Most
 413 6 |                 pályaversenyre hítta fel az összes magyar római hitű
 414 6 |                 rendének; neki pedig ezt az irigység sugallta címet
 415 6 |             munkában átvirrasztott éj; s az oltárkép oltalmat nyújtott
 416 6 |                  nyújtott saját képmása, az élő ábrándkép ellen. Gyakran
 417 6 |              ágyára, és kérjen tőle erőt az égtül nem földi kínok elviselhetésére.~
 418 6 |          filozófiában. Ez a világi rend. Az élet prózája meggyógyítja
 419 6 |                élet prózája meggyógyítja az ábrándok betegségeit.~De
 420 6 |               egyszer mégis halál a vége az ilyen betegségnek? Mégis
 421 6 |                   Mégis sokszor kiverték az ábrándok szívéből a tanulmányt,
 422 6 |          ábrándok szívéből a tanulmányt, az egybefüggő gondolatot, az
 423 6 |                az egybefüggő gondolatot, az öntudatos imát, s magukkal
 424 6 |               négy óriási fenyőfán, mely az udvar közepén egymásra borul.
 425 6 |                 közé, s lecsillapítá azt az ihlet varázsával. El tudta
 426 6 |                új fordulat történt, mely az eszméknek más irányt, a
 427 6 |                 mozgalmas idő.~1848 volt az év.~Új eszmékkel vajúdó
 428 6 |             állásba: azok között Gideon. Az apátúr e nap örömére az
 429 6 |                  Az apátúr e nap örömére az egész ifjúságnak engedélyt
 430 6 |                adott mulatságot rendezni az akali erdőben; csak Ince
 431 6 |         ugyanazon fuvaros hozott levelet az apátúr számára.~Az apátúr
 432 6 |               levelet az apátúr számára.~Az apátúr Ince jelenlétében
 433 6 |                  tartalmát, így szólt:~– Az özvegy papné haldoklik:
 434 6 |          szenvedőt, a kétszeresen árvát!~Az apátúr folytatá a levél
 435 6 |                lelkész éppen jelen volt.~Az apátúr megbízta őt e küldetéssel:
 436 6 |               megbízta őt e küldetéssel: az rögtön felkészült s útra
 437 6 |             lelki üdveért, s hálát adott az Úrnak, hogy e másodszori
 438 6 |            Lehetetlen volt megtennie azt az utat. A felhőszakadás omló
 439 6 |                  is bizonyítá, hogy azon az úton, még ha vége lesz is
 440 6 |                Pedig menni kell – mondta az apátúr. – Van annak még
 441 6 |             Hiszen a harmadik fogadalom „az engedelmesség”.~Ah, nem
 442 6 |                  nem a küzdelmes út; nem az éj sötétje; hanem az a zivatar
 443 6 |                 nem az éj sötétje; hanem az a zivatar odabenn, azok
 444 6 |           zivatar odabenn, azok a rémek, az a sötétség önlelke kietlenében.~
 445 6 |            betegszik, lehet, hogy elvesz az úton, elsodorhatja a hegyi
 446 6 |                rettegett. Más teher volt az, amely alatt nyögött!~Mikor
 447 6 |              zöld-piros-aranyat cikázik.~Az a holdfény odaveté a falra
 448 6 |                  alak fekete árnyékát. S az újra kísérteni kezdé.~–
 449 6 |              senkije sem lesz a szűznek, az árvának: mindenkitől el
 450 6 |               minden világod a földön és az égben, és munkáid, miket
 451 6 |                 égben, és munkáid, miket az utókor számára készítesz,
 452 6 |                  szolgálataid a hazának, az emberiségnek, és leendő
 453 6 |                kezdett, mire a szerzetes az út azon kanyarulatához ért,
 454 6 |             fekvő falura le lehet látni.~Az most szomorú látvány volt.~
 455 6 |              megáradt patak végigsöpörte az egész kis lapályt, mely
 456 6 |                   Mindez le van tarolva. Az egész völgy egyformára van
 457 6 |               torzsa is a földön fekszik az iszapba lehajtva. Nem mondják
 458 6 |         visszacipelje, s utat lapátoljon az iszapon át a méhesig. Az
 459 6 |                 az iszapon át a méhesig. Az ő együgyű elméje kiokoskodta
 460 6 |                  a hegyi úton fog jönni, az nem lesz más, mint Ince.
 461 6 |              patakon valamennyien. Ennek az egynek őrá is kiterjedt
 462 6 |                  egynek őrá is kiterjedt az igézése. Elég volt annak
 463 6 |                  nézni, hogy megszeresse az ember, férfi vagy leány.~–
 464 6 |               felebarátom – ezzel fogadó az érkezőt.~Kik? Többen? A
 465 6 |          pillanatra keresztültört.~Anyja az ágyon feküdt behunyt szemekkel.~–
 466 6 |       felpillantott, nagy, sötét szemeit az előtte álló alakra meresztve.
 467 6 |             világ sugároznék ki belőlük: az elmúló élet utolsó fénysugára.~
 468 6 |            nyomja lelkedet?~– Nagy teher az: suttogá a nő; egész életemnek
 469 6 |           vezeklést. Egyetlen nagy bűnöm az, amiben erényemet kerestem,
 470 6 |                 jó szándékból eredtek.~– Az én vétkemnek nincs neve.~–
 471 6 |                   A lélek halhatatlan.~– Az övé már halott. Én öltem
 472 6 |               kegyelem Istennél: egyedül az én számomra nincsen…~Ince
 473 6 |                  a szentelt malasztot, s az utolsó kenet olaja a sátán
 474 6 |                 addig. Félek a haláltól. Az én sírom feneke nincs rózsákkal
 475 6 |               ágyazva, mint Máriáé volt: az én sírom feneke a pokol! (
 476 6 |                   leányom, nyugodjál meg az Úr rendeleteiben – szólt
 477 6 |             halált – szótlan, s szenvedj az örökkévalóságig – mindig
 478 6 |           kárhozat posványába!~A lelkész az ajtó felé lépett. Jól sejtette
 479 6 |                  megfordulok a sírban, s az örök lángok magasra lobognak
 480 6 |                 elkiált]a!~Ince felnyitó az ajtót, Serena ott állt reszketve.~–
 481 6 |            kezére. Minő imádság volt ez!~Az anya szemei rajta függtek,
 482 6 |                  szemei rajta függtek, s az a sugár, mely belőlök ragyogott,
 483 6 |                  belőlök ragyogott, maga az üdv volt már. Nyugalom ült
 484 6 |         özvegyének kegyéve éppen lejárt. Az utolsó napon úgyis menni
 485 6 |            valahová. Legjobb a temetőbe. Az Úr, ki a mezők liliomát
 486 6 |                 mezők liliomát ruházza – az özvegy papnénak is ad házat,
 487 6 |                nem sír soha. Tudja, hogy az „más embernek” rosszul esik.
 488 6 |                Tudja, hogy akkor, amidőn az elhagyott árva sír, egy
 489 6 |                lélekre nézve félbeszakad az örök üdvösség: s arra az
 490 6 |                 az örök üdvösség: s arra az időre el kell hagynia eget
 491 6 |                 földre.~A temetésnek még az nap este végbe kell menni.
 492 6 |              elvette a tallért.~Nem volt az utolsó pénze a leánynak.
 493 6 |             aranyhengeréét. Számára volt az elnyerve, elhozva. A leány
 494 6 |                leánynak is menni kellett az üres házból. Nem azért,
 495 6 |                lehetett menni a faluból. Az utak el voltak pusztítva
 496 6 |                 hegyeken keresztül, azon az úton, melyen ő maga jött
 497 6 |              maradjon addig a kisasszony az ő házánál, míg a szekérút
 498 6 |       ráerőltette a szerzetesre. Jó lesz az erdőben kísérőnek: ott most
 499 6 |          puskáját is a szegény embernek…~Az elkísérte őket az erdő széleig,
 500 6 |              embernek…~Az elkísérte őket az erdő széleig, szalagjánál