Fejezet

  1 5 |               s lett belőle: „Fatime Serena.” A kalandornő a vezetéknevét
  2 5 |            egy illatos levelet róla. Serena azt mondta, hogy ezt „Boldogasszony
  3 6 |           talált ott. Virrasztottak. Serena ott ült anyja ágya mellett.~
  4 6 |              Ince felnyitó az ajtót, Serena ott állt reszketve.~– Jöjj
  5 6 |          mosolyogni, meg volt halva.~Serena érzé, hogy a kezében tartott
  6 6 |           házat, ahol megnyughassék.~Serena nem sír soha. Tudja, hogy
  7 6 |              felfedezé Incének, hogy Serena kisasszony minden pénzbeli
  8 6 |           este ment végbe a temetés. Serena fölhantoltatá a sírt zöld
  9 6 |          aranya ott hevert már akkor Serena útitáskája fenekén. Ince
 10 6 |            nagy felhőszakadás által. Serena kérte Incét, hogy vezesse
 11 6 |          hajnalra faluhoz értek, ott Serena szekeret fogadott, mely
 12 10|          ragálytól. Ezek között volt Serena kisasszony…~Ince szemei
 13 10|        mennyországban.~– Szóljon ön: Serena is ott volt?~– Felebarátom,
 14 10|          valakit, aki hírt mond neki Serena felől. Talán nem ölték meg?
 15 10|       Áldorfai Ince mégsem vett hírt Serena felől; nem találta nyomát
 16 11|               Az ő szenvedő nemtője. Serena az.~– Siessünk! Már föléledt! –
 17 12|          elveszni. Jó kézben voltak.~Serena volt a csapat kórodájának
 18 12|          törvényes eredete van. Ahol Serena van, ott van a vándor kóroda
 19 12|         közévágott a csapatnak, mely Serena kocsiját körülfogta: így
 20 12|          szekér tele volt már velük. Serena maga rendesen a kocsiülésben
 21 12|          dombra feljutnak, mellettük Serena gyalog és Ince lóháton,
 22 12|           ezt a nőt vegye ő most fel Serena mellé? Ezt tegye annak útitársnéjává?
 23 12|       önkénytelenül hátra tekintett.~Serena arca megmagyarázta neki
 24 12|             mindent megmondott neki. Serena öntudatlan védő mozdulattal
 25 12|             szekérhez, és megragadta Serena palástját, lerántó azt annak
 26 12|             e gyilokdöféseket intézi Serena felé, az első szónál néma
 27 12|           mint amit a szó beszélhet.~Serena eltakarta arcát két tenyerébe,
 28 12|           védelme számára.~A lévita, Serena kocsijának hű kísérője,
 29 13|            aki ráhallgat. Erre aztán Serena valami olyan kéjes zsibbadást
 30 13|            obony mákony elvégzi azt.~Serena magával hordta a gyógyszereket,
 31 15|             nevelve gyermekkora óta. Serena már anyjától tanulta, amióta
 32 15|     ütközetek.~Ide már nem követheti Serena férjét. Ebbe a mulatságba
 33 15|     mozdulatokban halad ismét előre. Serena elmaradt férjétől.~Egész
 34 18|           viszontlátásnak nem illik.~Serena sietett Incét felvilágosítani
 35 18|             fogom csábítani a nejét.~Serena tudta, hogy ez valami tréfa;
 36 18|           őnagysága rám figyeljen.~– Serena, kérlek, figyelj a mi barátunkra.
 37 18|          dolgokat fog neked mondani.~Serena Ince vállára támaszkodott
 38 18|          beszélt ön. Feleljen reá ő.~Serena hosszasan szemébe nézett
 39 18|            Óh, van, óh, van – rebegé Serena, s ismét csak férjére nézett.
 40 19|       kitalálni, vajon gondol-e erre Serena is, s vajon mi az ő óhajtása?
 41 19|              ide fel az érdemrendet.~Serena maga mindig csinos volt.
 42 19|              megyünk.~– Oda? – kérdé Serena.~– Igen. A kolostorba. Helyesled-e
 43 19|         kolostorba. Helyesled-e ezt?~Serena megölelte a szóért férjét.~–
 44 19|         Ennek nem tudott nevet adni.~Serena lehajolt a hozzá nyújtott
 45 19|           ismeretes ezüst feszületet Serena nyakán, melyet azelőtt Ince
 46 19|             egykor. Most is nyílnak. Serena remegett azokból egyet is
 47 19|       függönyt félrehúzták róla.~Itt Serena nem bírt tovább érzelmeinek
 48 19|          fölkeltek az imazsámolyról.~Serena elpirult arcát összekulcsolt
 49 19|            Csak egy napot tölthetett Serena a kolostorban.~Ez az egy
 50 19|            tekintet ezt árulá el.~De Serena többet kívánt még. Neki
 51 19|            összejöttek vendégeikkel, Serena így szólt az apáthoz és
 52 19|              le egy év, hogy Ince és Serena együtt jöttek végig ezen
 53 19|     csókoltak neki. Ah, az áldott jó Serena kisasszony! Most már méltóságos
 54 19|            vonultak előttük.~Ince és Serena a temető felé vették útjokat.
 55 19|            Rá lehetett ismerni róla.~Serena levette azt onnan. (Nyilván
 56 19|           Majd megtudod azt egyszer.~Serena eltette a szerény csomagot
 57 19|              Ha megmondta volna neki Serena, hogy mi „van” benne, hogy
 58 19|              aztán felnyílt az ajtó. Serena ismerte a zár titkát.~Először
 59 19|         szépen tudott prédikálni! És Serena kisasszony az ő felesége!
 60 19|              e csodálatos ajánlaton. Serena szemeibe önkénytelen könny
 61 20|              nálam nélkül?~E percben Serena arcára tévedt tekintete.
 62 20|         egész beszéde alatt folyvást Serena arcát nézte. Ragyogott az!
 63 20|              magával ragad a hevély.~Serena elsápadt.~Mikor nagy sokára
 64 20|            tarack üdvlövése volt az. Serena felijedt, mintha sohase
 65 22|            tekintett, és mosolygott. Serena arcáról visszasugárzott
 66 22|   elvesztette volna a pénzét – szólt Serena. – Csak híreszteli azt,
 67 22| találkozhassék Incével. S ez indokot Serena képezte.~Serena nem volt
 68 22|              indokot Serena képezte.~Serena nem volt a regényhősnők
 69 22|             de mint embert érdeklik.~Serena életrevaló asszony volt,
 70 22|            ilyen helyzetekben hősnő!~Serena volt tehát egy nagy csoport
 71 22|     itt-amott felütötték a sátorfát: Serena azonnal konyhát rögtönzött,
 72 22|      amelyről a világot kormányozza. Serena ahelyett, hogy sápítozni,
 73 22|             kit fogadjon el magánál. Serena Sztambulban is elővette
 74 22|            feleségemet becsülöm.~Ezt Serena nem hallotta; ő nem ült
 75 22|           hátráltatja elmenetelüket.~Serena maga lótott-futott az ügyükben
 76 22|  városnegyedben?~Ez az indítvány még Serena szemeit is beköté. Jóakaróját
 77 22|    aggodalmának adott az kifejezést. Serena is félt tovább egyedül maradni
 78 22|             elhozzák ismét a hajóra. Serena meg volt elégedve azzal,
 79 23|           Minél tovább haladt az éj, Serena nyugtalansága annál nagyobb
 80 23|              Columbiát” fütyörészte.~Serena tudott volna vele beszélni
 81 23|            amiről tudomást szerzett.~Serena az aggódó hitves nyugtalanságával
 82 23|           anatóliai dandár ferikjét.~Serena arcát a büszkeség és szemérem
 83 23|             is láthatja legközelebb. Serena összeborzadt e gondolattól.~–
 84 23|              gyűrűnek Ince is tudja.~Serena a szenvedély váratlan kitörésével
 85 23|           látta azt a jelenetet, ami Serena és a kapitány között végbement.~–
 86 24|            Joaquim partjait ajánlom.~Serena sóhajtva válaszolt.~– Sajnos,
 87 24|             Uram! – szólt megütközve Serena, s öt ujja hegyét keblére
 88 24|               Megy az Kaliforniában.~Serena nevetni kezdett; Mr. Sparkins
 89 24|         kézzel hadonázva tiltakozott Serena.~– Ne-ne-nem! A férjemnek
 90 24|         kedvez a konyhakertészetnek.~Serena önbizalommal mosolygott.~–
 91 24|              is kitalálja a nyitját.~Serena nagyon megköszönte a szíves
 92 24|          tartott az út Kaliforniába.~Serena nagyon sokat szenvedett
 93 24|          négy acre nagyságú kerttel.~Serena hasznára fordítá Mr. Sparkins
 94 24|           magával. Ezt használta fel Serena a homoktalaj termékenyítésére,
 95 24|        szabad-e elárulni egy titkot?~Serena bátorító tekintettel inte
 96 24|            gyöngédséggel sugárzottak Serena arcára, míg két könnycsepp
 97 24|            meg minket a mi gazdánk.”~Serena tudta azt jól, hogy Ince
 98 24|         vitte még a hirdetményeivel.~Serena levelezést kezdett mind
 99 24|           levélben, ha kérdezi tőle.~Serena pedig szerette volna azt
100 24|        csinált abból titkot előtte. (Serena pedig úgyis tudhatta, mi
101 24|       kozákokkal hadakozott ágyában. Serena gyöngéd keze szabadította
102 24|               Fogadd el – monda neki Serena. – Tehetünk úgy, hogy én
103 24|            mi édes biztatás volt ez! Serena tudta jól, hogy férje vágyik
104 24|         magát venni az európai útra. Serena még csak egy keserű könnyel
105 24|            az elvesztettet fel újra. Serena is hitte azt, amit annyian,
106 24|       kocsiskalap alól vigyorog reá. Serena jól gazdasszonykodott számára
107 24|             tudás nyugtalanító láza. Serena leghamarább felismerte ezt
108 25|              végbement, igen szépen.~Serena anélkül is felhangolt idegein
109 25|         beszélő emlék volt rá nézve. Serena kedélye kezdett földerülni.
110 25|              megmutatta Serenának. S Serena tudott már nevetni is a
111 25|        hálóterembe.~Ince megcsókolta Serena ajkát és homlokát az elváláskor.
112 26|            nőt látott kilépni, aminő Serena volt, s utána egy éppen
113 26|        szenvedett, melynek roncsában Serena elmerült. Pedig valóban
114 26|              lebegteti a szél. Ha ez Serena volna! Miért ne lehetne?
115 26|       hazudja, hogy ez a hölgy mégis Serena. Hiszen találkozásra jön.
116 26|             is kivehető arc és alak. Serena! Csakugyan te vagy az? Látsz
117 26|            előtt a hölgy. Ő az maga, Serena. Már oly közel van, hogy
118 28|        keblén függő medaliont; abban Serena képe volt. Azt ajkaihoz
119 28|         titokteljesen.~Talán neki is Serena súgta ez eszmét?~Nem volt
120 30|            özvegye.~– Stomfay Fatime Serena.~Nagyot dobbant rá a szíve.
121 33|             medalionba, melyben Ince Serena arcképét viselte keblén,
122 34|            idegen férfiak irányában. Serena nem úgy tett. Ő elfogadta
123 34|          nagy dologba kerül az neki! Serena egyetlen főzőedényben el
124 35|              volt a gőzgép. (Szegény Serena! Valahányszor őrá visszaemlékezik,
125 36|              szekérre üljön, amelyen Serena utazik! Hanem hisz azóta
126 36|           neve is van. Önre nézve ő „Serena”.~Walter Leó közberontott
127 36| keresztatyafiságát! No, iszen Fatime Serena kisasszony szép özönvizet
128 38|         kérjem-e, hogy mondja nekem: Serena? Hisz ön adta nekem ezt
129 38|           ezt a nevet.~– Jó. Legyen. Serena.~– Tehát tudja ön meg, hogy
130 38|           tudja ön meg, hogy van egy Serena, aki attól a pillanattul
131 38|              vaksors ölébe dobott.~– Serena, gondolja meg e szót!~–
132 38|       Megvédte magát.~– Mit akar ön, Serena! én férj vagyok! Hanna hitvesem.~–
133 39|              leány nem Fatime, hanem Serena!…~Az egész leány egy talány
134 39|             hogy a Belle Ange Fatime Serena úrhölgy **-utcai házát Áldorfay
135 39|            ezt a két szót:~„Imádlak! Serena.”~Az eszelős tündér ama
136 43|                                      Serena~Mikor ismét életre tért
137 43|              sem tud megnyerni tőle. Serena lángész a sakkjátékban.
138 43|          tart… Már alig ver a szíve… Serena!… Alszol-e?… Melyikünk…