Fejezet

  1 1 |           valami szép leányra akadt? – Incének leány? Akkor futna el, ha
  2 1 |               Ezt tréfásan mondja Gedő Incének, s telt poharával koccintásra
  3 1 |              körülálló ifjak ujjongnak Incének minden újabb sikertelen
  4 3 |          köszönhetett nekik, leginkább Incének; de nem volt szokása a hálálkodás.
  5 4 |              hítták azt a falut, ahová Incének kegyes küldetéssel kellett
  6 5 |       könnyezve.~Az anya kezet csókolt Incének, ki nem tagadhatá meg, hogy
  7 5 |               rajta tulajdon műremeke. Incének el kellett azt fogadnia.
  8 6 |              egyenesen a kérdésre, úgy Incének meg kellett volna mondania;
  9 6 |   deszkapalotájában jó volt megpihenni Incének. Ott letisztogatta sáros
 10 6 |              gyász. A lévita felfedezé Incének, hogy Serena kisasszony
 11 6 |    visszamentek a paplakba, megköszöné Incének jóságos buzgalmát, s kérte,
 12 6 |                melyen ő maga jött ide.~Incének a vér egyszerre szívéhez
 13 6 |        zsivánnyal is lehet találkozni.~Incének eszébe jutott, hogy most
 14 7 |       adakozások rovatában állt a neve Incének. „Áldorfai Innocenc *-i
 15 10|                fiú nagyot sóhajtott; s Incének úgy tetszett, mintha ennek
 16 11|             saját közelükben történik.~Incének kedvezett a sors. Az ő zászlóaljának
 17 13|                a hózivataros fergeteg!~Incének itt kellett töltenie az
 18 13|               sem lőszere, sem erélye. Incének nincs más végzetre kilátása,
 19 14|               adomából.) – S odanyújtá Incének az okiratot.~Ince magához
 20 14|             egész anyakönyvet átnyújtá Incének. – Már most vedd te ezt
 21 17|                  Én neked megbocsátok!~Incének a gyomrát émelyíté ez a
 22 18|     összeölelkezett. Azután Brandlerné Incének nyújtotta kezét megköszönve
 23 18|               skartba teszik. Áldorfai Incének rég ezredessé kellett volna
 24 18|               hosszasan szemébe nézett Incének, mintha engedelmet akarna
 25 19|                ami nehéz volt Áldorfai Incének: az, hogy a Bakonyon keresztül
 26 19|            Mennyi háborgó eszméje volt Incének e cembrák sötét lombjai
 27 19|           ujjongott, tombolt örömében.~Incének üdvözlő beszédet is kellett
 28 19|              szólt szelíden mosolyogva Incének.~– Mi az?~– Fogjad.~– Hogy
 29 19|                kis táskájába. S hagyta Incének találgatni, hogy mi lehet
 30 19|         emberrel.~      ~Van tehát már Incének két kilátása új életet kezdhetni,
 31 20|                az országház teremének.~Incének előre elmondták a futárai,
 32 20|              észrevette, hogy Áldorfai Incének neje is ott van, s minthogy
 33 20|             férje állt.~Ez határozott.~Incének e nőt kellett látnia, hogy
 34 20|            szóhoz juthatott, ezt mondá Incének:~– Hallottad e nyilatkozatot?
 35 20|              Az apátúr nem engedte azt Incének, mert ő a nap hőse; Serenának
 36 21|         tovahúzódott.~Akkor azt mondta Incének:~– Léptess oda a szekérhez!~
 37 22|              Egy határozott vágya volt Incének: elmenni innét messze, olyan
 38 22|                mehettek isten hírével. Incének maga Vely bég hozta el a
 39 23|              vagy a Csendes-tengernek.~Incének nem kellett sokáig időzni
 40 23|            kezeiket nyújták egymásnak. Incének most már semmi gyanúja sem
 41 23|                 Azután vállvonva mondá Incének.~– Ha ön honvédezredes a
 42 23|                úr volt a porkoláb, aki Incének megmutatta azt a kabint,
 43 23|            eléje.~Ott aztán volt ideje Incének elmélkedni a renegátok barátságáról
 44 23|            mégis mindent megértettek.~…Incének ezalatt elég ideje volt
 45 24|       szaporítsa meg az ő házuk táját!~Incének a szemei egyszerre villogni
 46 24|             azokban a levelekben, amik Incének annyi ráncot csinálnak a
 47 24|           nemsokára ajánlatokat tettek Incének, amik annak kedélyét felvillanyozták.
 48 24|    olasz-francia-osztrák háború hírére Incének valamennyi még ott maradt
 49 26|                 Hanem az jutott eszébe Incének; hogy íme itt egy boldog
 50 26|                a szegletnek támasztva. Incének pedig nem volt bátorsága
 51 26|               mint annak a gyémántnak.~Incének rosszul esett a fény. Az
 52 27|              hanem azt mondá franciául Incének: „Szabaduljon ön tőlem!”
 53 27|          borítja az egész rémlátványt.~Incének sietnie kellett a szabadítás
 54 27|                 oly szívet eláruló.~És Incének valami jutott eszébe. Saját
 55 27|               s e sebnek vére a könny. Incének el kellett takarnia arcát,
 56 27|          rendőrbiztos elkísérte odáig. Incének senki sem mondó, hogy tartson
 57 28|              amazt megrémítse.~De hisz Incének mi köze volt mindehhez?
 58 28|               még emlékezünk egymásra.~Incének örömöt okozott az, hogy
 59 28|       megmutatták a maga lakosztályát. Incének három szoba állt rendelkezésére;
 60 28|              rögtön felriasztja abból.~Incének úgy tetszett, mintha nevét
 61 28|               zsemlyeszeletére mázolt; Incének elmondja az egész napra
 62 28|             amit Vencel kap – súgá Leó Incének, de oly hangon, hagy Helene
 63 28|  szeretetreméltó készséggel ajánló fel Incének az ő családtagjainak arcképeit,
 64 28|              tulsó oldalán megmutatták Incének azt a kis egyszerű tanácstermet,
 65 28|                vágya támad fel bennük. Incének eszébe jutott a dudai hegyi
 66 28|               hivatalos helyeket, ahol Incének okvetlen be kellett magát
 67 28|           eszmét?~Nem volt az igaz; de Incének jó volt azt hinni, hogy
 68 29|               kívánt siker koronázott.~Incének nem jutott akkor eszébe,
 69 30|              gavalléros tréfa.~Azonban Incének ezúttal nem volt kedve gavallért
 70 30|          levele aljára ezt a sort írta Incének:~– Olyan sokba kerül az
 71 30|             énekesnő ott a színháznál?~Incének most nyílt fel egyszerre
 72 31|                annyi tőkepénze van még Incének Walter Leónál.~Rögtön írt
 73 31|               válaszodat. Jó éjszakát.~Incének ez az ajánlat már szeget
 74 32|               Például Prágát.~Áldorfai Incének nagyot dobbant a szíve.~
 75 32|              építenek.~      ~Áldorfai Incének első dolga volt Prágában
 76 32|                intézkedését, miszerint Incének el sem szabad innen menni,
 77 32|                vigyázzak, ahogy tudok?~Incének annyival könnyebb volt szavát
 78 32|             volt egyhangú a választás. Incének ellenlábasa is akadt: Sámsoni
 79 33|     Behring-utat. Szerencsés utazást.”~Incének csakugyan megjelent az,
 80 33|             ezzel a másikkal.~Meg volt Incének engedve, hogy csókolja össze
 81 33|  megakadályozhatatlanul nyakába borult Incének, s összecsókolta annak arcát,
 82 33|               apátúr. Szerencséje volt Incének, hogy dimissoriálisát a
 83 34|                úgy, ahogy adva volt, s Incének soha egy gondolatja sem
 84 34|                beamterek élnek otthon. Incének aztán ilyenkor elűzhetlenül
 85 34|               tenni rá a tűzhelyről!…)~Incének még ez utóbbit is nélkülözni
 86 34|              bemutatta őket egymásnak, Incének is kesztyűs kezet nyújtott
 87 34|         tetszik közülünk, ne tessünk”.~Incének ezzel a szóval nagyon ki
 88 34|                volt, lejött gratulálni Incének a büfébe.~– Ezt jól adtad!
 89 34|     konzorciumnak az engedélyokmány, s Incének azonnal fel kellett mennie
 90 35|                viselni, mintha ő volna Incének lekötelezettje, nem pedig
 91 35|               kellett vele találkoznia Incének is.~Mikor Ince ez este a
 92 35|           pártfogására. Szerencséjére: Incének nem volt most kedve irónnal
 93 36|          Caesarine alig találta helyét Incének; úgy örült neki, hogy lakását
 94 36|                  Valga me Dios! Én, ha Incének volnék, fel tudnám őt arról
 95 36|               s miért lett olyan vörös Incének az arca?~Ince Caesarine-hez
 96 36|              okozta azt, hogy Áldorfai Incének meg kell fagyni Starrwitz
 97 36|          boldogtalanná!~S még utoljára Incének kellett lehajolni, hogy
 98 37|           Gyógyíthatlan bajok~Áldorfai Incének azt mondta a házi orvosa,
 99 37|                fürdőorvos is gratulált Incének a sétányon a grófnő gyors
100 37| tarokkasztalhoz, s rövid kézből átadta Incének; sőt Hanna grófnő leveleit
101 37|      postamester megint levelet hozott Incének a sétányra. A grófnőnek
102 37|         mulatóhelye.~Hanna megköszönte Incének a hű figyelmet, hogy reá
103 37|        Starrwitz Hanna grófnő Áldorfai Incének, ki hajdan felszentelt pap
104 38|         egyszer! – szólt kezét nyújtva Incének.~– S ön örül annak, ha engem
105 39|              csábító rém, azt Áldorfay Incének mind megadta. (Most már
106 39|               üresebb gondolata támadt Incének.~Érezte, hogy neki valami
107 39|            Hanna levelét, s átadta azt Incének.~– Uraságod számára is van
108 39|               imádkozva, hogy Áldorfay Incének adjon hosszú életet e földön,
109 39|          ezeressel volt ez idő szerint Incének találkozása.~Amint ezt a
110 40|               jutott vele. (Igaz, hogy Incének ez ötvenezer forintjában
111 40|             szeptember tizenötödikére.~Incének ezen a napon csakugyan el
112 40|         reggeli rendes személyvonaton. Incének déli két órára kellett odaérni,
113 40|           pedig Fatime nem neki, hanem Incének készítette. Egyszer, mikor
114 41|                Ez a levelezés Áldorfay Incének szólt Fatime részéről. Rendes
115 41|                még most is vérzett.~És Incének jobban fájt az, amit Belle
116 41|             bírák dolga volt.~Áldorfay Incének a tizenharmadik napon aztán
117 41|           dolgot, jöjjetek holnapután!~Incének szívdobogását lehetett hallani
118 42|          hagyta őt Leó, gondolva, hogy Incének még sok magánylevelet kell
119 42|           Fizessen ön látra – Áldorfay Incének – öt milliárd – csókot.
120 42|                Hagyj élve, kérlek!”~És Incének nem volt bátorsága azt a
121 42|              Miért ne adta volna ő meg Incének ezt a döfést, mikor tudja
122 42|         visszanyújtva a látogatójegyet Incének.~Az ő kezében igazán egyszerre
123 42|                lenni. Nem hitt egészen Incének.~Sokkal jobban keresztülismerte