Fejezet

  1 1 |              minő küzdés lesz az, ha egyszer ez a jelszó talál elhangzani:
  2 3 |           kölykek. Hejh, kapjam őket egyszer a kezembe; több botot elnyüvök
  3 3 |         magával erdőn-hegyen át, míg egyszer meglátta, hogy a cserebülyök
  4 3 |             kép előtt térdepelsz; ha egyszer rátalálsz az eredetijére,
  5 3 |             Madonna-képed eredetijét egyszer feltalálod.~Ince szánó arckifejezéssel
  6 4 |                Én-e? „Deus avertat!” Egyszer és utoljára láttam őt életemben
  7 6 |         hagyja szekrényében, hogy ha egyszer meghal, valami szegény rokonát
  8 6 |       ábrándok betegségeit.~De hátha egyszer mégis halál a vége az ilyen
  9 6 |      gyógyítani (vagy belehalni), ha egyszer epidemice talál föllépni
 10 6 |           meg a kolostor előtt, mely egyszer már Incét Dudára vitte,
 11 6 |             igézése. Elég volt annak egyszer a szemébe nézni, hogy megszeresse
 12 6 |           ott megállt a leány, s még egyszer visszatekinte a tájra, melyben
 13 7 |              nemzetünk elkárhozott!”~Egyszer azt kérdezé tőle a két árnyék
 14 7 |               a szíve felé fordítva.~Egyszer aztán szétfeszíté karjait,
 15 9 |              ágyúk megrekedtek, s ha egyszer egy dombra felvergődhettek,
 16 9 |         dicsekedett vele a másiknak.~Egyszer aztán mégis komolyan szívére
 17 11|            vízió~Akit ez a forgószél egyszer megkapott, azt viszi magával
 18 11|           zárva a külvilágtól, amint egyszer e véres káoszba belejutott.~
 19 11|            egy futó ellenség után, s egyszer átlépi azt a folyót, mely
 20 11|     fölkapott káoszt folyvást előre.~Egyszer aztán azt mondták neki:
 21 11|            közelítenek a torlaszhoz.~Egyszer azután a torlasz megmondja,
 22 11|             Közbe az ágyúk dörögtek.~Egyszer azután a zászlóaljparancsnok
 23 12|            tevőket kergette magától!~Egyszer egy pár száz tisztet rögtön
 24 12|              barátai, hű vitézei; de egyszer mégis kibeszélt valami titkot
 25 12|         folytonos csatározás közben.~Egyszer nyargoncai hírül hozzák,
 26 12|           hogy őt elveszíti! Most az egyszer nem bírta titkát megőrizni.
 27 12|        drasztikus módon próbálta ki.~Egyszer odaállt maga egy útszoros
 28 12|      százados úr, legyen irántam még egyszer szánalommal.~Az arc is,
 29 12|       kísérője karjába akasztva, még egyszer némán megfenyegeté Áldorfai
 30 13|      nyakában mindig.~Megcsókolá még egyszer ezt az ereklyét: fájdalommal,
 31 16|             szeretetreméltó asszony!~Egyszer aztán ezek a vendégek nagyon
 32 16|              torlaszt emeltek volna. Egyszer lett volna rá alkalom, valami
 33 17|          kacagott. Hanem amint aztán egyszer a hintáló hölgy az út felé
 34 17|          felhordassák maguknak a már egyszer kihordott ételmaradékokat;
 35 17|          lehetett a nyitjára akadni. Egyszer aztán egy ágyúdördülés zavarta
 36 17|        tányért a késvillával együtt?~Egyszer a porfelleg megállt, s amint
 37 17|             árulja el titkát.~– Amit egyszer ígértem: azt megtartom.~
 38 18| visszautasított összeggel. Talán még egyszer likvidálunk együtt. Most
 39 18|     félistenek voltunk. Ha én majdan egyszer nőmmel összetalálkozom,
 40 19|         homályt vethetne; hogy mikor egyszer tündöklő arca elé jutunk
 41 19|          aranynál. Majd megtudod azt egyszer.~Serena eltette a szerény
 42 19|              a kinyithatlan lakatot. Egyszer aztán felnyílt az ajtó.
 43 19|             el magát miatta. Majd ha egyszer olyan bolond idő jön: bár
 44 19|              helyét. Megvárjuk. – Ha egyszer vége lesz az ezredességnek,
 45 20|              ígértek sikert. S mikor egyszer a kardot vette a kezébe,
 46 20|            akit követének választott egyszer, azt, amíg csak él, újra
 47 20|             többé. S most engedd még egyszer mondanom: „Atyánk, honatya,
 48 22|     reményünk mindent visszaszerezni egyszer; – még a hazát is, s addig
 49 22|     tanulhattak azalatt etnográfiát.~Egyszer aztán kitálalták nekik az
 50 23|      előszobában várt reá, s ott még egyszer elbúcsúzva tőle, karjába
 51 23|            Ince a csónakban ült, még egyszer kezeiket nyújták egymásnak.
 52 23|  árbocerdejéből, amit feladott neki.~Egyszer aztán Ince megtalált egy
 53 23|           segített az élcen nevetni.~Egyszer azután megint látott valamit.
 54 24|              a Bakonyt kitisztította egyszer az osztrákoktul. Kaliforniának
 55 24|         elnököt választ! Hanem aztán egyszer megjött a híre a december
 56 24|           adós maradni egy tószttal.~Egyszer végre egy nagyon hallgató
 57 24|              nyelven beszélt. S amíg egyszer az apja a Cotopaxi tűzhányó
 58 25|              nemtője: a kétkedés még egyszer megragadta kezét: „Maradj
 59 25|              te már odahaza.”~De még egyszer eldöntötte Ince végzetét
 60 25|            csendes idő volt. Serenát egyszer sem lepte meg a tengeri
 61 26|            peron előtt megállva, még egyszer visszatekint, s történetesen
 62 27|          tollat, s amint írni akart, egyszer csak kiejtette a tollat
 63 27|            talán?~– Találkoztam vele egyszer.~– Kellemes vagy kellemetlen
 64 28|           volt közlékeny; de most az egyszer azzá lett, attól tartván,
 65 28|             lenni ez úrhölgynek, aki egyszer jajszóra fakad testvére
 66 28|              tagjain, elmélázva, míg egyszer csak megint odafordult Incéhez:~–
 67 28|             felnyílt szemekkel –, ha egyszer csak úgy jönne elém, hogy
 68 28|            míg a mi kedves vendégünk egyszer csak azon veszi észre magát,
 69 29|        éljennel” kevert „halljukot”.~Egyszer siető léptek közelednek
 70 29|        mielőtt a gyertyáját elfújja. Egyszer csak csörren az ablak, s
 71 30|               mint azelőtt.~Ince még egyszer látta a kis szobát, melyben
 72 30|            annyiszor imádkozott, még egyszer bejárta az emlékezetes helyeket,
 73 30|         bölcsen tudom én is. Ámde ha egyszer meg van törve a jég, a többi
 74 30|              többi magától jön; – ha egyszer Schafskopf báró fiaskót
 75 30|          ismeretlenek voltak előtte. Egyszer találkozott vele életében,
 76 31|      bizonyos halál. Én kínáltam önt egyszer azzal, hogy jöjjön hozzám,
 77 32|            fogja szeretni Prágát, ha egyszer megismeri; tudtára adják,
 78 32|             egymásnak gondolataikat.~Egyszer, mikor az asszonyok nem
 79 32|           megmondá: az ő hívei, akit egyszer megválasztottak képviselőjüknek,
 80 33|             nézi, hogy szerezzen még egyszer annyit a birtokához – egy
 81 33|               Fátumunk az, hogy amit egyszer megszerettünk, azt, ha bántott,
 82 33|           annak a dolgát. S mikor ön egyszer a keresményéből egy kartonruhát
 83 33|        kvittek vagyunk. Én is kaptam egyszer egy csókot a te feleségedtől,
 84 34|             s azt mondta: „Akivel én egyszer konzorciumba léptem, ahhoz
 85 34|       pasziánsz játékok nemeit; s ha egyszer elmondja magárui: „Én nem
 86 35|          húzni a vízből! Hanem amint egyszer híre futamodik, hogy a bús
 87 35|            Gyönyörű alt hangja volt. Egyszer az előkelő uraknak és hölgyeknek
 88 36|       kipenitenciázni magát. Vidd el egyszer Mária Cellbe búcsúra, ott
 89 36|       eksztázisban van: tudod, ha ez egyszer a nőket meglepi, abbul őket
 90 37|            sovány táplálékot kapott. Egyszer Prágábul jött levele Hannának,
 91 37|      Budapestrül: az is női kézírás; egyszer megint Königinhofbul, arra
 92 37|      betegnek van ajánlva; hanem aki egyszer rászánta magát, hogy oda
 93 38|           önnek, hogy visszajött még egyszer! – szólt kezét nyújtva Incének.~–
 94 38|      termekben csak gúnyolni tudták. Egyszer Starrwitz Hanna grófnő jelenlétében
 95 39|          Ádám még nem is volt pap!).~Egyszer születése napjára tömérdek
 96 39|              csakhogy nincs pénzem!”~Egyszer aztán bedugták Belle Ange
 97 39|            virágokat lehetne ápolni.~Egyszer aztán azt mondá neki Ince,
 98 39|              kettőjük között az űrt.~Egyszer egy ilyen üres levél láttára
 99 39|     érintette volna szívét: most még egyszer kezében lett volna mindkettőjük
100 39|            sorsa. Neki volt adva még egyszer ez a férfi; kezébe téve
101 39|           balítéletei mögé.~Ince még egyszer oly gyöngéden hangoztatá
102 39|              merte azt a levelet még egyszer elolvasni.~Minő érzéseket
103 40|      sajátságos kulcsok ezek – szólt egyszer Fatime Incéhez, mikor már
104 40|    kiegészíti. Ha ezeket a kulcsokat egyszer Hanna grófnő megtalálná
105 40|              volt Ince azon a képen!~Egyszer aztán kitört belőle az indulat.
106 40|            hanem Incének készítette. Egyszer, mikor Hanna grófnőnél volt
107 41|          megkeríti, megrohanja, s ha egyszer félkezével sörényébe kapaszkodhatott,
108 41|            külvárosában utaznak már, egyszer megállt az előlhajtó bérkocsi
109 41|      gyanújába keverte magát. Azután egyszer a hotel garni kapuját is
110 41|              kalapja és pálcája, még egyszer visszatért az ajtóbul.~–
111 42|           vagy szeme nem látott jól?~Egyszer aztán magátul felnyílt az
112 42|              szőnyegajtóig, mint már egyszer tette, s amint a szószegő
113 42|             előre Gideon felé.~– Még egyszer kérdem öntül, e meggyalázott
114 42|            mintha biztatná, hogy még egyszer ismételje azt a megnevettető
115 42|            És aztán „biafora!”, akit egyszer arcul ütöttek, az nem kérdezi,
116 42|          közé sorozza, hogy Ince még egyszer elment a Práter melletti
117 42|              felé kellett hajtatnia.~Egyszer a kocsija megállt. Kérdé,
118 42|           ütve a lélektelen üldözőt.~Egyszer aztán végigesett arccal
119 43|             én megkötözve? Hiszen ha egyszer becsületszavamat adtam,
120 43|              az odatekintgetés után.~Egyszer aztán fölkelt, s odament
121 43|              Emlékeztem fogadásomra… Egyszer aztán ő maga kezdte el…