Fejezet

  1 1 |  emlékeztetnek; még a kifejezés is oly hideg és nyugodt e vonásokon,
  2 1 |          Gedőn volt a sor.~Az ifjú oly gyors volt és ügyes, mint
  3 1 |           hátára, azt nem tudta ez oly egyszerre lebukfenceztetni
  4 3 |      voltak a lefolyt betegségtől; oly bántó volt nézésében.~Odahajolt
  5 4 |        melyet egy fekete nyakkendő oly szorosan tart bepólyázva,
  6 4 |           út, mely falunkba viszem oly sáros és zökkenős, hogy
  7 5 |       Akkor megszólítá őt a leány. Oly édes, kérlelő, szívbe hízelgő
  8 5 |   szerzetes. – Ezen háznak küszöbe oly szent és sérthetetlen, mint
  9 6 |   állomásra lett emelve, a ránézve oly kedves szakmában: a történettanban.
 10 6 |           erényemet kerestem, hogy oly buzgó voltam, amilyennek
 11 6 |        kitépjünk szívünkből minden oly óhajtást, melynek teljesülése
 12 6 |          juthassunk. Ne mérj reánk oly nehéz keresztet, mint szent
 13 6 |       vágyait meghűsíti a szellem, oly magas régióiba emelkedve
 14 10|         alak abban a barátcsuhában oly visszataszító jelenség volt
 15 10|       mesemondáshoz hasonló diadal oly halvány esemény volt azon
 16 11|            ő is itt van.~Ez a hang oly ismerős.~– Gyorsan, fiúk!
 17 12|            hagyva.~A futó hadsereg oly készülettel indult útnak,
 18 12|       dudai lévitalakra. Akkor még oly szent ember volt ön. Még
 19 14|            A sovány, roskatag alak oly biztos nyugalommal szólt,
 20 14|   cselekedj és boldogíts!~A lévita oly ihlettel mondá e szavakat,
 21 15|           ha szívük indulatba jön, oly válogatatlanul ad, s csodálkozva
 22 16|       tömegekben, dicsőséget, mely oly általános, mint a nap, vagy
 23 16|           a nap, vagy gyászt, mely oly általános, mint az éjszaka;
 24 18|     klasszikus jellemeknek, aminők oly ritkán teremnek; akiről
 25 18|            mások is vannak, s hogy oly hosszan örülni a viszontlátásnak
 26 19|            azért, hogy e megbízást oly engedelmesen elvállalta,
 27 19|   mézillatú fehér virágokkal, amik oly méreggyümölccsé válnak őszre.
 28 19|      leányod boldogsága, üdvössége oly nagy, hogy azt egy hosszú
 29 20|            erőérzet; gyönyöre volt oly munkát elvállalni, melytől
 30 20|        tanár, mint tudós szüntelen oly feladatokkal küzdött meg,
 31 20|            hadjárat minden terétől oly távol, hogy a körös-körül
 32 20|            szerződés. Az orosz cár oly haderőt küld Magyarország
 33 20|           mintha száz szeme volna, oly éber tud lenni, s ez éljenrivallásban
 34 20|      megtisztelés, melyért annyian oly nagyon törik magukat, őt
 35 20|           szép csengő hangon, mely oly ismeretes volt a nép előtt. –
 36 21|       határozhatott másképp.~Pedig oly szegény volt!~Ince visszatekintett
 37 22|            hogy útleveleik kiadása oly végtelen húzást-halasztást
 38 24|      kávéházba hírlapot olvasni, s oly szótalan, gondolkozó volt
 39 24|       attól, akit szeret. És éppen oly időben, amikor a nő egy
 40 24|           látott, s az anyját, kit oly régen nem látott. De az
 41 24|            gyermeket öléből, pedig oly ügyetlen a vele bánásban.
 42 24|            nőt, akinek szerelméről oly bizonyos volt, mint az égről.
 43 26|          aztán a legrövidebb út is oly végevárhatlan hosszú!~Ince
 44 26|             Ő az maga, Serena. Már oly közel van, hogy a másik
 45 27|           szemeit!~A kitörő keserv oly igazi volt, oly szívet eláruló.~
 46 27|      kitörő keserv oly igazi volt, oly szívet eláruló.~És Incének
 47 28|       Kérem! Ne mondjon el mindent oly élethíven. Azt nem bírom
 48 28|          titkos madárbeszédet, ami oly ideges gyönyört idézett
 49 28|            grófnőt, s e balesetnél oly sérüléseket szenvedett,
 50 28|         kap – súgá Leó Incének, de oly hangon, hagy Helene is meghallhatta.)~–
 51 28|          hogy küzdöttek az élettel oly hosszú ideig együtt? Hogy
 52 30|        hátára nem írom a nevemet”, oly hősi elszántság kívántatik,
 53 31|         nemtő, aki az ön végzetére oly nagy befolyással bírt. –
 54 31|            korallgrottában fekszik oly csendesen, még ott sem szűnt
 55 31|          azt az embert, aki egykor oly büszke volt, s magára ismerni
 56 32|        bankár megjósolá; s romlása oly nagy mérvben hatott ki még
 57 32|    kéjteljes félelemtől.~És ő maga oly hideg marad.~De talán nem
 58 32|           sem azt, hogy te magadat oly kevésre becsülnéd, mintha
 59 32|     kisasszony találjon menhelyet. Oly ifjú úrhölgyek (csak 18
 60 32|             Mária Terézia védencei oly úrnői állást foglalnak el
 61 32|         grófnő pedig huszonnégy.~– Oly nagy távol az?~– Ne érts
 62 33|           aminek hangja bizonyosan oly illemes, oly tartózkodó,
 63 33|            bizonyosan oly illemes, oly tartózkodó, hogy nyilvánosságra
 64 33|          maga, ki rangjára, őseire oly büszke, osztályát mégis
 65 33|           kedély, ő pedig ifjan is oly hideg. S az ellentétek vonzalma
 66 33|      kötelességem megmondani, s én oly gyáva voltam, oly bizalmatlan
 67 33|             s én oly gyáva voltam, oly bizalmatlan önhöz és magamhoz,
 68 33|     készülő gyávának, s e szavával oly adósságot terhelt szívemre,
 69 34|      lelkét.~Övé volt a szép test, oly valóságosan az övé, mintha
 70 34|             nyugodalmas nap. Hanna oly gyöngéd volt, hogy legelső
 71 34|   megszokás. Némely úri háznál épp oly kevéssé jelennek meg az
 72 34|         szégyell most az ő házánál oly munkát végezni, mintha egy
 73 34|         tökéletlenül; de az irónia oly vértezett alakban lépett
 74 35|         kedélye is átváltozik; nem oly rideg, szenv nélküli lény
 75 35|    férjének: ez az idegen művésznő oly finom decentiával lép föl,
 76 35|         finom decentiával lép föl, oly úrias kellem, előkelő pli
 77 36|          azt nem cselekszem. Azért oly hűségben és gyöngédségben
 78 38|          találkozásukkor Siegebert oly erőltetett nyájassággal
 79 38|       rögtön, mint egy orvtámadás, oly véletlenül fordult hozzá
 80 38|            porbul kiemelkedhessék, oly magasra, hogy ön egykor
 81 38|         hogy Áldorfai férfijelleme oly magasan áll, hogy ha valamit
 82 39|            hogy akit hónapok előtt oly felüdülten hagyott el, az
 83 39| balítéletei mögé.~Ince még egyszer oly gyöngéden hangoztatá e nevet:~–
 84 40|          ezt az eszmét büszkesége, oly magas volt, hogy meg sem
 85 40|           egyedül tudhatta mindazt oly összefüggően, ahogy a levélben
 86 40|            nála.~Ha az a büszkeség oly kegyetlenül meg lesz sértve,
 87 40|            nem lett volna rá nézve oly hihetetlen mese, mint ez!
 88 40|            hitét, becsületét őrzi, oly biztosan, mint a frigyláda
 89 40|     szövetséget!~És mégis, e levél oly biztos hangon van tartva;
 90 40|          biztos hangon van tartva; oly konkrét adatokat hoz fel,
 91 40|         visszajött.~– S most éppen oly szép csillagos éjszaka van,
 92 41|               Kitalálta ön. A sors oly mostoha. Pedig sohasem volt
 93 41|        Hazament szállására.~A feje oly nehéz volt; húzta lefelé.~
 94 42|        rajz üveglapját.~S ez a kép oly sikerült! Az a báj, az a
 95 42|          báj, az a mondhatlan csáb oly élethíven van visszaadva
 96 42|       legcsábítóbb varázs.~Most is oly könyörögve néz reá! Mintha
 97 42|      elővették nyugtalan érzelmek.~Oly rögtön megválni attól, akit
 98 42|    visszafelé azon az úton, melyen oly sietve vágtatott idáig.~
 99 42|        egyszerre előttük áll.~Ince oly sápadt, mint a sírból kelt
100 42|        bólint Ince felé.~S mindezt oly nyugodtan teszi, mintha
101 42|       lószelídítő, bizonyosan bírt oly acélizomzattal, hogy a világon
102 42|  Megcsókolja azt az embert, aki őt oly cudarul meggyalázta! Megcsókolja
103 42|  asszonytul született teremtésnek. Oly tárgyakkal hajigálózott,
104 43|             A kegyes atya nem volt oly fürgenc többé; de még mindig
105 43|         hogy a pupillák még mindig oly kicsinyre összehúzódvák,
106 43|           kap tőle: némely felelet oly meglepő! Azon elámul. Másik
107 43|        meglepő! Azon elámul. Másik oly hihetetlen. Arra fejét rázza.
108 43|   kikergette magátul.~Pedig a zene oly jótékony ír volt lelkére
109 43|            neki egykor visszaadni, oly tisztán, oly fehéren, mint
110 43|           visszaadni, oly tisztán, oly fehéren, mint ahogy oltára