Fejezet

 501 6 |                  is megcsókolta, s amint az nagyon messze elment már;
 502 6 |      holdvilágnál sötét árnyékok kísérik az embert. Szótlanul haladtak
 503 6 |           visszatekinte a tájra, melyben az esti köd gyermekkora örömeit
 504 6 |                 leányom.~– Megbocsátja-e az Isten, ha magunk keressük
 505 6 |                 föl:~– Mit kérdezhet ön? Az bűn, mit Isten nem bocsát
 506 6 |               Isten nem bocsát meg soha.~Az elszörnyedés kettős volt.
 507 6 |                 maga is úgy érzé, mintha az a fekete árny ott a háta
 508 6 |         szemekkel néze reá, s újra kezdé az ostromot az ég ellen.~–
 509 6 |                 s újra kezdé az ostromot az ég ellen.~– De ha az élet
 510 6 |            ostromot az ég ellen.~– De ha az élet egészen lehetetlenné
 511 6 |            nélkül valaha visszanyerhetni az elveszettet; ha nincs többé
 512 6 |            lelkünk már előre meghalt. Ha az élet eltévesztette célját,
 513 6 |                velünk. Ha a földön lakás az égbe juthatás ígéretét rabolja
 514 6 |            csalódik. Hát a Megváltó, hát az apostolok, hát annyi vértanú
 515 6 |              azok bocsánatot érte?~– Ah, az egy más eszmekör. Azok egy
 516 6 |                vérpadra, a mészárszékre. Az áldozat hekatombéjában meg
 517 6 |         hekatombéjában meg van szentelve az önkereste halál, s erénnyé
 518 6 |         önkereste halál, s erénnyé válik az, ami másképpen bűn.~A leány
 519 6 |                 A leány ajkaihoz szorító az ifjú kezét. Tekintetében
 520 6 |                  Mire gondol ön?~– Titok az. Siessünk, míg fenn van
 521 6 |                  takarta előle a távozót az erdők mélye.~Akkor tért
 522 6 |                 Már két éjjel nem aludt. Az apátúr megdicsérte buzgalmáért,
 523 6 |            szívvel, és aludni csendesen!~Az érzékiség ellen könnyű küzdeni
 524 6 |           érzékiség ellen könnyű küzdeni az anachoretának: a test földi
 525 6 |                 magas régióiba emelkedve az érzelemnek, ahová az agyhevítő
 526 6 |           emelkedve az érzelemnek, ahová az agyhevítő ködök fel nem
 527 6 |                  a kárhozatos gyönyör és az idvezítő vezeklés között
 528 6 |                   nevet visel.~A részvét az árva gyermeket kíséri ismeretlen,
 529 6 |                és fogadalom tette hívévé az égi védalaknak, de a tiszta,
 530 6 |         meggyőződés; boldogságát kereste az imádatban, s gyönyörrel
 531 6 |            szenvedő, tiszta női alak, ki az égi eszményképnek annyira
 532 6 |             párkányain.~Két árnyéka van: az egyik fényes, a másik sötét.~
 533 6 |                másik sötét.~Ha bűn volna az, ami ellen küzd, könnyű
 534 6 |              segítségére jönne Isten; de az is erény, mit leküzdeni
 535 6 |                  földi szent iránt, mint az a másik. Két oltár közé
 536 6 |                  akármelyiket rontja le: az őt el fogja temetni.~Nem
 537 6 |               adott már vigaszt lelkének az isteni természet szemlélete;
 538 6 |                 barátai, a könyvek, ezek az élettel teljes katakombák.
 539 7 |                    Magyarország védője.”~Az ifjú hitbajnok nehéz kísértetei
 540 7 |                Keservekben gazdag hónap.~Az a „népkór” (epidémia), amit
 541 7 |                 már. Mindenkire elragadt az; és kínlódott vele férfi
 542 7 |                és meglepte magát a papot az oltár előtt, a szószéken,
 543 7 |            kolostor, amíg fogva tartotta az „írást”, amíg a szerzetesek
 544 7 |             nincs zárda többé! Hasztalan az index, a szillabus! Az írás
 545 7 |         Hasztalan az index, a szillabus! Az írás betöri a kaput. A papok
 546 7 |                 borzalmakat fuvallt szét az országon; mint a szél: a
 547 7 |          megszűntünk hinni. Először csak az emberekben, rokonainkban,
 548 7 |         legmagasabb ember bálványa, maga az isten földi képe, a király
 549 7 |                 estével összetörte magát az oltárt is, s azt mondtuk:
 550 7 |                alakulva, s mindezek közt az elhagyottság zsibbasztó
 551 7 |                  ereje is szokott lenni!~Az apró démonok mindennap új
 552 7 |                  meg új szelet fúttak át az országon. Egyik nap a borzadályok
 553 7 |             fehér talár.~(Mondtad uram: „Az én országom nem a földről
 554 7 |                  tőle a két árnyék közül az egyik, a sötét árny:~„Mit
 555 7 |           aranyaid megvolnának? Egyfelől az a hogy, kinek neve Patrona
 556 7 |                  boldogságával; másfelől az a másik hölgy, kinek számodra
 557 7 |               számodra nincs neve, s kié az otthontalan árvaság, a nyomor,
 558 7 |           otthontalan árvaság, a nyomor, az ínség minden kísérő démonaival.
 559 7 |                   Ha most kezedben volna az, melyiknek adnád?~Ha választhatnál!”~
 560 7 |                várta, hogy a másik árny, az a fényes, adjon rá választ.
 561 7 |           kertjéből visszatért, a perjel az olvasóterembe hívta, s átadta
 562 7 |              Sajátszerű delejes tünemény az, hogy az ember, akár egy
 563 7 |                delejes tünemény az, hogy az ember, akár egy nagy abrosznyi
 564 7 |             legyen a neve nyomtatva, azt az első pillantásra feltalálja.~
 565 7 |            aláírást nyitottak maguk közt az ő példája nyomán. Egy novitius
 566 7 |               teremtett, akinek hivatása az, hogy kitalálja az ő szívében
 567 7 |              hivatása az, hogy kitalálja az ő szívében a még meg nem
 568 7 |              amit neki kellene tenni? Ki az a lény, aki nem habozik,
 569 7 |               látta, hogy amit álmodott, az valóság.~Mint a szent inkvizíció
 570 7 |                  körül, úgy közelítettek az ország rab szíve felé saját
 571 7 |                szétfeszíté karjait, hogy az agyonsajtoló börtönfalakat
 572 7 |               Négy hadsereg jött ellene. Az egyik a Kárpátok felől,
 573 7 |              másik Erdélyből, a harmadik az Aldunáról, a negyedik a
 574 7 |                Harmincezer szemközt ment az alkotmányvédő seregre. Az
 575 7 |                az alkotmányvédő seregre. Az éppen felényi volt. Tízezer
 576 7 |             megkapták.~Este érkezett meg az a nemzetőri csapat, melynek
 577 7 |               átadta a felhívó parancsot az apátúrnak, s azonnal hozzá
 578 7 |               nem ismer semmiféle hazát.~Az őrnagy a kolostorban sem
 579 7 |        kiengesztelés szelleme lakik, nem az öldöklésé.~A nemzeti vállszalagos
 580 7 |         vitatkozás hangzott.~Ez éjszakán az apátúr éjfélben kondíttatá
 581 7 |                  meg a „matutinát”, mint az őskeresztény világban, s
 582 7 |                 őskeresztény világban, s az egyházi szertartás után
 583 7 |              tanórája nyitá meg a napot.~Az ifjú tanár a consistorium
 584 7 |                  tankönyvét, és elkezdte az előadást.~Magyarország történetéből
 585 7 |            elmélkedett, s amit előadott, az sajátszerű összeállítása
 586 7 |            sajátszerű összeállítása volt az eseményeknek.~„Mit tettek
 587 7 |           templomosok főnöke; elhullanak az ország zászlóját védve:
 588 7 |             fővezérnek; sisakot tesz fel az infula helyébe, kardot ragad
 589 7 |                  a pásztorbot helyett, s az ő és hetvenhat paptársa,
 590 7 |          pecsételve meg a haza földje és az Isten ege közti szent szövetséget!”~…
 591 7 |            tantermet e szavakra. Mi volt az? Üdvriadal? Vagy a fájdalom,
 592 7 |                 a kétségbeesés kiáltása? Az ítéletnapi angyal leírhatatlan
 593 7 |              szószék felé, és minden kéz az égre volt emelve, esküre:
 594 7 |               helyéből, s meghajtá fejét az ércfeszület előtt.~„Alea
 595 7 |               emeletről robogva jött alá az ifjú sereg, tanárát körülfogva,
 596 7 |             akkor a folyosón várták őket az atyák, s csak szemeiknek
 597 7 |                  Ince.~– Te is? – rebegé az apátúr, s megcsókolá az
 598 7 |                  az apátúr, s megcsókolá az ifjút, és aztán félre fordult
 599 7 |              félre fordult sírni.~Sírtak az öregek; de tomboltak az
 600 7 |                  az öregek; de tomboltak az ifjak. Hajh! minő üdvriadal
 601 7 |         beíratták magokat önkénteseknek. Az őrnagy sorba csókolta valamennyit,
 602 7 |               űrmértékű; de mind jó lesz az, ha jó kézbe kerül, s jut
 603 7 |             belőle mindenkinek. Áldorfai az őrnagy kegyéből alhadnaggyá
 604 7 |                 tud hozzá? Majd belejön. Az őrnagy se tud: alispán volt
 605 7 |                  nap alatt. Vihetik őket az ütközetbe.~A nép bámul,
 606 7 |                  a sötét folyosón, midőn az este szobájába tér. Karddal
 607 7 |              este szobájába tér. Karddal az oldalán. Gideon áll ott.~–
 608 7 |               kardot kössön?~– Én voltam az. Plutark tanított rá, és
 609 7 |                     Ki mondta azt: enyim az ifjú nemzedék világa, csillaga
 610 7 |         tudományt, igaz hitet! S ki állt az ifjú nemzedék élére, hogy
 611 7 |                nélkül. A csatatéri halál az égbe visz.~– Ezt prédikálja
 612 7 |                  átugorja. De te ismered az Úr szavait Péterhez, eleget
 613 7 |               Igaz; de azt nem tiltó meg az Úr tanítványainak, hogy
 614 7 |                   A lelke mélyéig hatott az.~A folyosón elhaladó társ
 615 7 |                helyéből megmozdulni, míg az el nem tűnt előle, míg ez
 616 7 |              mondj rám ítéletet. Ha igaz az, hogy csak árnyéka van is
 617 7 |           tisztátlan érzületnek; ha igaz az, hogy merész lépésemet nem
 618 7 |       önszabadulásom vezérlette; ha igaz az, hogy nem a te zászlódért,
 619 7 |                reá.~Azon éjjel nem aludt az ifjú. Menyasszonya feküdt
 620 8 |                                          Az üres fészek~A hajnali harangszó
 621 8 |              Gloria in excelsis”-t. Künn az udvaron gúlába rakva álltak
 622 8 |               torony között előtűnt, már az újoncok vászonzubbonyába
 623 8 |              kolostor vénei gondoskodtak az útrakelendőkrül.~Egész éjjel
 624 8 |               sütötte a szakács számukra az úti eleségnek valót; a jó
 625 8 |                 együtt a refektóriumban. Az apátúr biztatta őket, hogy
 626 8 |          megtalálja őket számlálni; amit az ótestamentom hagyományai
 627 8 |          visszatérünk ide mindannyian!~– Az Úr járjon veletek mindenütt –
 628 8 |              szólt kezeit áldásra emelve az agg családapa. – Legyen
 629 8 |                veszteséggel, szégyennel, az ajtó nyitva áll előttetek,
 630 8 |                  dalt: „Áll még Buda, él az Isten.” Dalolva vonultak
 631 8 |                 voltak szentelve papnak.~Az öregek felmentek a kolostor
 632 8 |            fölfelé; s már eltakarták azt az erdők, mégis a távozók felé
 633 8 |              távolból.~Azután leszálltak az üresen maradt házba.~Az
 634 8 |                  az üresen maradt házba.~Az agg apát sorba járta a tantermeket,
 635 8 |               sorba járta a tantermeket, az alvó szobákat, s úgy el
 636 8 |           visszatérnek még.~Mindegyiknek az íróasztalán ott van a végrendelete;
 637 8 |            fognak rájuk.~Amint így járja az apát sorsul sorra a szobákat:
 638 8 |             szerzetes áll előtte, háttal az ablaknak támaszkodva. Gideon.~–
 639 8 |                  Gideon.~– Mi ez? – szól az apát bámulattal felgerjedve. –
 640 8 |                Nem örülök rajta – felelt az agg. – Ha mind itt maradtak
 641 8 |                  most, midőn erény volna az, elvesztetted azt? – Egyedül
 642 8 |              öreg atyának.~Egy óra múlva az utolsó ifjú is elhagyta
 643 8 |            szerencsés utat, s igyekezett az őrnagy csapatját elérni,
 644 9 |                                          Az első halott~Már akkor negyven
 645 9 |          sorlövést csak úrnapján hallott az újabb nemzedék. Ami rendes
 646 9 |           katonája volt Magyarországnak, az ez idő szerint a lombard-velencei
 647 9 |           vesztegetni.~És mindehhez volt az alkotmányos kormánynak –
 648 9 |            hónapja.~Ebbül ötöt eltöltött az előleges tanácskozással –
 649 9 |                  hadvezéreiktől. Ez volt az abszolutizmus tábora.~S
 650 9 |             katonát.~Minő gyülevész volt az, mely Ince csapatjával koncentrikus
 651 9 |                miknek problematikus volt az elsülése; iskoláikat otthagyott
 652 9 |                  toll. A veres szalagnak az a híre, hogy az republikánus
 653 9 |                szalagnak az a híre, hogy az republikánus jelvény, a
 654 9 |              hová. A vezető talán tudja.~Az valószínű.~Az említett őrnagy,
 655 9 |               talán tudja.~Az valószínű.~Az említett őrnagy, amint a
 656 9 |                hívek nem engedik magukat az ő kispapjaiktól elszakíttatni,
 657 9 |                 S utolérik néhány százan az előrehaladt kis csapatot,
 658 9 |                csapatot, s ők is éneklik az „Áll még Buda!” nótáját,
 659 9 |                 szövegét, s ők is mennek az ellenségre, pedig fegyverük
 660 9 |         korcsmába; azt mondja: majd lesz az ellenfelemnél.~Hajnalra
 661 9 |               elhagyott kolostorától.~Mi az a Sió?~Egy megfordított
 662 9 |                   ahol mély, ott elnyeli az embert. Ahány járt út, annyi
 663 9 |              táborát. Tízezer ember volt az; mind rendesen fegyverezve,
 664 9 |                  amelyikből egy is elég. Az ég, a föld és a nép.~Az
 665 9 |                  Az ég, a föld és a nép.~Az ég, nem szimbolisztikus
 666 9 |                  szeldesve csatornákkal, az embermagasságú fű között
 667 9 |              utazik keresztül.~Megcsalta az etnográfia.~A vendégszerető
 668 9 |                  nép legelőször elterelt az útjából minden gulyát és
 669 9 |                  élelmezni akarja magát, az a vezér egy flottillát hordjon
 670 9 |                  Feneketlen sár fogta el az utat, az ágyúk megrekedtek,
 671 9 |         Feneketlen sár fogta el az utat, az ágyúk megrekedtek, s ha
 672 9 |                  szép potykát foghatott, az dicsekedett vele a másiknak.~
 673 9 |                   hogy megkísérti a Sión az átkelést.~Egy kompot fedezett
 674 9 |                  a komp leendett ránézve az, ami Xerxesre nézve volt
 675 9 |           vállaikon emelni. Ez a komp. S az a mozgó tövises kígyó, mely
 676 9 |                 kígyó, mely utána vonul, az egy hadcsapat, szuronyai
 677 9 |            messzire villannak.~Ince állt az előőrsön kis csapatjával.
 678 9 |                  várja küldetését.~Amint az ellencsapat egyre közelebb
 679 9 |              támadta meg agyát. Láz volt az. A vérnek szomja. A vadállat
 680 9 |                     vezénylé bajtársait.~Az út, mely a Siónak az átjáratához
 681 9 |         bajtársait.~Az út, mely a Siónak az átjáratához vezetett, kétfelől
 682 9 |              sűrű nádassal volt borítva; az ellenfélnek e szoros úton
 683 9 |                  kétszáz lépésnyire volt az ellenfél, Ince elkiáltá
 684 9 |                  járművet. S akkor aztán az egész csapat, mely a hátuk
 685 9 |                keresztül a bozótba.~Csak az az egy ember maradt ott.~
 686 9 |             keresztül a bozótba.~Csak az az egy ember maradt ott.~Ince
 687 9 |                maradt ott.~Ince látta őt az alig kétszáz lépésnyi távolban.~
 688 9 |               kétszáz lépésnyi távolban.~Az ember fel akart állni kétszer-háromszor;
 689 9 |        cserbenhagyott kompot; felszedték az elhajigált puskát, talán
 690 9 |                kétszázat is, s nagy volt az örömük a zsákmány fölött,
 691 9 |             átkelt a komppal azért, hogy az elesett áldozathoz juthasson.~
 692 9 |            Megállt fölötte. Még lihegett az. Szemei még nyitva voltak.
 693 9 |          csókjával akarná meggyógyítani. Az meg is gyógyítá: meghalt.~…
 694 9 |          csatatéri halál!… Mit vétett ez az ember annak, aki őt megölte?
 695 10|                                          Az első siker~– Kelj fel, felebarátom,
 696 10|                 előtte. Valósággal annak az arca, feszes szattyánredőivel,
 697 10|                 hordozom. Jó ez – „mikor az ég zörög”; s a többi.~Ince
 698 10|                 hogy ez a komor tekintet az ő barátköntösének szól.
 699 10|       kapucinusnak a csuhája. Egy kémnek az álköntöse volt ez, akivel
 700 10|              mondván: „ab hoste doceri”, az ellenségtől tanulni jó.
 701 10|                  ezt a gúnyát felveszem, az ellenség táborába belopózhatom;
 702 10|                 meg annyit sem ér már ez az én életem, mint Jób pátriárka
 703 10|             leesett fiaveréb; s a többi.~Az öreg fiú nagyot sóhajtott;
 704 10|                  keble.~Ennek sem ér már az élet semmit.~– Most pediglen
 705 10|              tréfálsz. Mondok egyet. Van az én híveim között ötven olyan
 706 10|                  nem messze, félórányira az uzdi malom. Abban okvetlenül
 707 10|       Szent-Mihálynál, hogy mit kezdjünk az ellenséggel? Addig üldöztük,
 708 10|                üldöztük, amíg utolértük. Az volt a galopptánc! Ötven
 709 10|                  Ince undorodott tőle.~– Az én küldetésem nem mészárlás.~–
 710 10|          küldetésem nem mészárlás.~– Biz az enyim sem az: jámbor pap
 711 10|            mészárlás.~– Biz az enyim sem az: jámbor pap vagyok; görhes,
 712 10|                leányra emlékezni merjen? Az az „enyim”. Kezét elutasítólag
 713 10|             leányra emlékezni merjen? Az az „enyim”. Kezét elutasítólag
 714 10|                 Veszedelmes egy hivatal. Az ellenség nem respektál sem
 715 10|                vérszínt kezdett játszani az alkonyi ég: úgy tetszett
 716 10|                   s elkezdenének cikázni az égen.~– Mindig mondtam,
 717 10|            Hiszen Duda cudar egy fészek, az igaz; de csak mégis otthon
 718 10|                de csak mégis otthon volt az neki; s a többi.~– Beszéljen
 719 10|               azt, hogy mi történt vele? Az Isten. De az meg nem mondja.
 720 10|               történt vele? Az Isten. De az meg nem mondja. Én már csak
 721 10|               mikor el volt égve minden. Az ellenségnek egy csapatja
 722 10|                 voltak a sebesültek, meg az ápolónők; akkor meggyújtották
 723 10|                 koponya kié volt? Fekete az valamennyi. Másnap reggel,
 724 10|                 a halott mellére, mintha az lett volna a négy közül
 725 10|                  lett volna a négy közül az egyik. Annak is veres köpenye
 726 10|               szomorúan tekingetett szét az égen, mely körös-körül veresleni
 727 10|                 hogy megszorította ennek az embernek a kezét. Ez a görbe
 728 10|                 bosszúra tudott gerjedni az ő szíve választottáért!~–
 729 10|                 szólt hozzá Ince. – Amit az imént mondtál: én megkísértem.
 730 10|                    Csak addig várj, amíg az én szénégetőimet idehívom,
 731 10|                 régiségtári fegyvereiket az újabb szerkezetű zsákmánnyal,
 732 10|                  szerkezetű zsákmánnyal, az ócska hadd maradjon népijesztőnek.~
 733 10|                  maradjon népijesztőnek.~Az első siker vakmerővé tett
 734 10|                már ők akarták fölkeresni az ellenséget.~– Ki akar velem
 735 10|                 a fiatalát. Aztán kiadta az éj parancsát.~– Szótlanul
 736 10|                 Hát aki sorsjegyet vesz? Az is azt hiszi, hogy hátha
 737 10|                hogy hátha százezer közül az övét húzzák ki?~A puskákról
 738 10|         szuronyokat, hogy ne villogjanak az éjszakában, a pipákat zsebredugták,
 739 10|              messze járt elől, tájékozva az utat, s jelt adva remekül
 740 10|       vadlúdkiáltással, mikor megtalálta az elvesztett ösvényt.~A Göncöl-csillagkép
 741 10|     Göncöl-csillagkép nagyot fordult már az égen: éjfélre járt az idő,
 742 10|                már az égen: éjfélre járt az idő, mikor egy száraz dombhoz
 743 10|                  belefekszik a Sióba. Ez az uzdi malom.~Egy ablaka vérveres
 744 10|                 a közeledő léptek zaját.~Az ellenfélnek még csak előőrsei
 745 10|                kapun keresztül juthatott az udvarra.~Ince felosztá csapatját.
 746 10|                 álmukból felriasztó őket az éjjeli támadás. Nagyon jó
 747 10|                  Azt is jól tudták, hogy az ellenfél nem él emberhússal.
 748 10|                 egy fiatal hadnagy volt.~Az öreg hadfi, amint kitörülte
 749 10|               aki lábtól feküdt mellette az ágyban.~– No ugye megmondtam,
 750 10|            bennünket!~Akkori időkben még az osztrák tiszteknél szabályszerűen
 751 10|    szabályszerűen simára volt borotválva az arc. Ez egy kis tévedésre
 752 10|               környékét, s nem folytatta az „ugye megmondtam”-ot.~–
 753 10|             megmondtam”-ot.~– De ezt már az ördög hitte volna!~Az egész
 754 10|                már az ördög hitte volna!~Az egész haditény a legkedélyesebb
 755 10|              foglyokat, a fegyvereket és az elfogó csapatot is. A foglyoknak
 756 10|           támadásról Ince jelentést tett az őrnagynál, ez így szólt
 757 10|              Hadnagy úr. Okosabb időkben az ilyen vállalatért önt főbe
 758 10|          Székesfehérvár felé. Ott tanyáz az ellenfélnek egy elszakadt
 759 10|                  ez? A férfierő ébredése az! Az elrejtett, lekötött
 760 10|                  A férfierő ébredése az! Az elrejtett, lekötött erély
 761 10|              erély rögtöni szétsugárzása az idegekben. Érzé, hogy ő
 762 10|               megtenni elég merész. S ez az érzés gyönyör.~Aztán hadvezéri
 763 10|               esélyei vannak a sikernek? Az éjjeli véletlen meglepetés;
 764 10|                 összpontosított támadás; az első kézcsapással a tisztikar
 765 10|            kézrekerítése. Nem lehetetlen az. Most a barátcsuhás lévita
 766 10|              Másnap reggel el volt fogva az ezerkétszáz határőr Székesfehérvárott.
 767 10|         csatlakoztak Ince csapatjához, s az ellenfél lerakta a fegyvereit,
 768 10|           diadalfényben meg sem látszott az övék. Azalatt az egész zöme
 769 10|                látszott az övék. Azalatt az egész zöme az ellentábornak
 770 10|              övék. Azalatt az egész zöme az ellentábornak mindenestül
 771 10|               haza. A tábornok elfogadta az alkut. Hanem azután megbánta,
 772 10|                parancsnokához alkudozni.~Az azt felelte neki, hogy „
 773 10|              vezérét, azzal állt alkuba: az meg föltétlen megadást követelt.~
 774 10|              huszárjuk, nyolc ágyúval.~S az ellenfél hadteste zömével,
 775 10|          fegyvert.~Ennyi fegyverrel több az önvédelemre; ennyi ellenféllel
 776 10|          közepett, minők a pákozdi harc (az első ütközet az „ármádia”
 777 10|            pákozdi harc (az első ütközet az „ármádia” két külön alkatrészre
 778 10|                  a támadó fősereg futása az országból; a birodalmi fővárosban
 779 10|                  e nagy sikert kivívták.~Az egész hadjáratban nem esett
 780 11|          belejutott.~Eleinte nem is volt az olyan nagyon véres; de zűrzavarnak
 781 11|               bizottság rendeletét, hogy az önkéntes csapatok mind rendes
 782 11|         alakítandók: amelyik nem áll rá, az feloszlatik, s mehet haza.~
 783 11|           valahol „otthon”. Minden zugán az országnak keresztül-kasul
 784 11|           országnak keresztül-kasul járt az ellenség. Csak a tábortűz
 785 11|          tábortűz volt már férfira nézve az egyedüli otthoni tűzhely.
 786 11|              otthoni tűzhely. Odasietett az is, aki bátor volt, az is,
 787 11|        Odasietett az is, aki bátor volt, az is, aki félt.~Itt nem lehetett
 788 11|                átlépi azt a folyót, mely az ország határát képezi, s
 789 11|          mindenki tudta, hogy ez a folyó az ország határa, s túl rajta
 790 11|               ország határa, s túl rajta az idegen föld.~Rajta tomboltak.
 791 11|            idegen föld.~Rajta tomboltak. Az is jólesett.~Ince csapatjával
 792 11|                szövetűvel.~Ezerével volt az ilyen tiszt a hevenyészett
 793 11|                 vették át a vezényletet.~Az egész szolgálati szabályzat
 794 11|                előre!”~A jó sikert várta az ember az öklétül, a jó szerencsétül,
 795 11|                 jó sikert várta az ember az öklétül, a jó szerencsétül,
 796 11|                 szerencsétül, azután meg az ellenfél slendriánjátul.~
 797 11|                  mégis kitűnő tiszt volt az első órátul kezdve.~S ez
 798 11|                 első órátul kezdve.~S ez az erénye abbul állt, hogy
 799 11|                poggyászos szekérre, mint az úrfi tisztek, hanem ott
 800 11|                 szabad ég alatt, s evett az ő bográcsukból, s ivott
 801 11|               ifjú tanítvány és kortárs, az ifjú rajongás hevével ragaszkodtak
 802 11|                 hozzá, s lelket öntöttek az egész zászlóaljba. Szerették
 803 11|           tisztára seperni a csatamezőt. Az igazi ellenfél jelent meg
 804 11|               kezdődik a nagy rigorózum.~Az első nagy ütközet az idegen
 805 11|          rigorózum.~Az első nagy ütközet az idegen földön vívatott meg.~
 806 11|               kellett segítségére menni.~Az „ifjú szabad német nemzetnek”
 807 11|                 a tüzérség akkor alakult az iskolákból kijött tanuló
 808 11|                   s harci dalaik hangját az ellentáborba áthordta a
 809 11|              Marseillaise-strófa kitelt, az pedig hosszú. Ezt énekelték
 810 11|              pedig hosszú. Ezt énekelték az őrtüzek mellett a legnagyobb
 811 11|               kijött a napiparancs, hogy az éjjel nem szabad az őrtüzeket
 812 11|                 hogy az éjjel nem szabad az őrtüzeket meggyújtani s
 813 11|                 csatakészen kell állani. Az ellenséget látjuk.~Lelket
 814 11|                  azok a sötét felhők ott az égen: a halál szekerei,
 815 11|              égen: a halál szekerei, mik az elrepülő lelkeket a másvilágra
 816 11|                     s aztán hazagondolni az otthoni nyugalmas tűzhelyre,
 817 11|                 legkisebb azt kérdi, hol az apa, az anya összetéteti
 818 11|         legkisebb azt kérdi, hol az apa, az anya összetéteti kis kezét,
 819 11|                 kezét, s imádkoztat vele az apáért. Aztán elalusznak,
 820 11|                Azt híresztelték el, hogy az ellenfél már körülvette
 821 11|              Oktalan szorongás elrabolta az erősítő álmot az éjszakától,
 822 11|               elrabolta az erősítő álmot az éjszakától, midőn a következő
 823 11|            foglalt helyet zászlóaljával.~Az ő századát úgy hítták, hogy
 824 11|                 hítták, hogy diákszázad, az egymás közt latinul beszélgető
 825 11|                  lakik már? Ott ül-e már az Istenanya lábánál, az idvezültek
 826 11|                már az Istenanya lábánál, az idvezültek ragyogó köntösében,
 827 11|             dobpörgés, trombitaszó jelzé az ébredőt. Hideg szél fújt
 828 11|                   E perctől fogva azután az egyes csapatok nem tudnak
 829 11|                Incének kedvezett a sors. Az ő zászlóaljának kellett
 830 11|                 vezényszót, és hallgatni az ágyúdörgést, és látni a
 831 11|        bajtársakat elhullani, s odaállni az elhullt helyébe, és nem
 832 11|                 kímélve e hosszú kíntól. Az első parancsszó a támadásra
 833 11|        gyönyörűség terem. De odáig rossz az út.~A hosszú arcvonalban
 834 11|        körösztben. Amint közelébe érnek, az árokbul kékes füst villanik
 835 11|                villanik fel imitt-amott. Az ellenfél rejtett lövészei
 836 11|                  lövészei fogadják őket. Az újoncok a kíváncsiság nevető
 837 11|               talál. Haladnak gyorsabban az árok felé. Erre az ellenfél
 838 11|            gyorsabban az árok felé. Erre az ellenfél előőrsei elhagyják
 839 11|              ellenfél előőrsei elhagyják az árkot, s gyorsan húzódnak
 840 11|              lövöldöz. Ártatlan játék! – Az ellen csatárai bemenekülnek
 841 11|            homokos zsákokbul összerakva.~Az újoncok gyanútalanul közelítenek
 842 11|               zászlóaljukhoz.~Ince látta az ismerős arcokat halálsápadtan,
 843 11|                Sikertelen feleselés volt az.~A parancsnok rohamra vezényelt,
 844 11|             fogadta a közeledőket. Közbe az ágyúk dörögtek.~Egyszer
 845 11|                  kilőtték a lovat. Amint az újonchad parancsnokát a
 846 11|              vissza, és meghátrált egész az árokig, s mikor jöttek az
 847 11|                az árokig, s mikor jöttek az ágyútekék, lehúzta a fejét
 848 11|                 fejét előlük.~– Hát ezek az én testvéreim? – mondta
 849 11|                zászlót.~Azután fölugrott az árok mellvédére, s dörgő
 850 11|            magasan lengetve, előrerohant az ellenségvédte torlasz felé.~
 851 11|               először egy század, azután az egész zászlóalj. Ő maga
 852 11|                 átlépni, lehet beleesni. Az ágyúk most már kartácsot
 853 11|                 most már rohanva követik az ifjú hőst. Az eleső nem
 854 11|            rohanva követik az ifjú hőst. Az eleső nem jajgat, az utána
 855 11|               hőst. Az eleső nem jajgat, az utána jövő nem rémül meg
 856 11|         Szuronyszegezve vágtatnak előre.~Az ellenfél meg van lepve a
 857 11|           elhagyja a torlaszt, s menekül az utcára vissza.~A vezénylő
 858 11|              vitéz. Csak egy percük volt az ismerkedésre. Mind a kettő
 859 11|            egyiknek meg kell semmisülni. Az ellenfél jobbjában kard
 860 11|            csapott kardjával a másikhoz. Az ellenfél kardja abban a
 861 11|                  Ince homlokát, amelyben az övé ennek a karjára csapott
 862 11|              szorítva, s abba lőtt bele. Az lőporos hordó volt. A következő
 863 11|                  a torlasz romjai alá. – Az ellenfél összetépve, megégve,
 864 11|               éljen” rivallásuk lehallik az ő sírjába is. Dob pereg,
 865 11|            foglalják el a falut: egészen az övék az már.~Most ágyúk
 866 11|                 a falut: egészen az övék az már.~Most ágyúk szólnak
 867 11|             ágyúk szólnak bele a harcba. Az ellenfél új erővel jelen
 868 11|              sereg is ágyúkkal felel rá. Az eltemetett hallja jobbról-balról
 869 11|            halála volt. Őt lángok vitték az égbe.~Ő még most is kimondhatlan
 870 11|                messze elvonult már, csak az ágyútekék hatalmaskodnak
 871 11|                Perc múlva szabad lég éri az eltemetett arcát, s a lévita
 872 11|               alá gyűrte saját köpenyét.~Az ellenfél gránátjai ott pattogtak
 873 11|           Hasztalan fáradtok, fiaim: „Ha az Úr angyalai akarják, a lábunkat
 874 11|                 fiúkkal, kik le-lebuktak az ágyúteke elől.~– Ne kapkodd
 875 11|                 majd megijesztettél.) Ez az ágyúzónak szólt. Aztán folytatá
 876 11|          ágyúzónak szólt. Aztán folytatá az éneket: „Én segedelmemre
 877 11|                 mindig közelből hangzott az ágyúdörgés.~Kábultában azt
 878 11|          Kábultában azt álmodá, hogy már az égben jár, viszik oda azok
 879 11|               égben jár, viszik oda azok az aranyszegélyű rózsaszín
 880 11|                  akkor is előtte állt ez az üdvmosolygó arc.~Várta,
 881 11|             üdvmosolygó arc.~Várta, hogy az angyalok énekeljenek.~Azonban
 882 11|               énekét.~Robogva közelített az ellenfélnek egy lovas csapatja,
 883 11|        szuronyszegezve eléje rohantak, s az újoncok, kik napfölkeltekor
 884 11|              újoncok, kik napfölkeltekor az első ágyútekétől rémülve
 885 11|           elhinni, hogy a földön van, és az a szelíden mosolygó arc
 886 11|              hanem egy földi eszménykép. Az ő elveszett fájdalma. Az
 887 11|                 Az ő elveszett fájdalma. Az ő szenvedő nemtője. Serena
 888 11|                 szenvedő nemtője. Serena az.~– Siessünk! Már föléledt! –
 889 11|            egészen a mennyországban érzé az magát.~ ~
 890 12|             tehát a futást, de úgy, hogy az ellenség el ne tudjon bennünket
 891 12|            közben orránál fogva hurcolni az ellenséget; megsétáltatni
 892 12|                 futás közben összeszedni az imitt-amott alakuló segédcsapatokat,
 893 12|                nagy kerülővel egy másik, az időt felhasználó hadsereggel
 894 12|          kényére-kegyére; vitte magával.~Az ifjú hadvezér ellensége
 895 12|                markotányost, aki inni ád az ágyútűzben kimelegedettnek,
 896 12|                 megy, a kémet, ki nyakát az ellenség torkába beledugja,
 897 12|                  elvesztette a zászlóalj az őrnagyát is, s Incére az
 898 12|                 az őrnagyát is, s Incére az a feladat maradt, hogy azontúl
 899 12|              feküdtek már felesen azokon az utazó szekereken, mik feketére
 900 12|                  leányról, hogy „gyémánt az asszonyok között!”~Nem az
 901 12|                az asszonyok között!”~Nem az a színváltoztató gyönge
 902 12|                olyan idők jártak, amikor az érzelmeket szavakkal szokás
 903 12|             Serenát azon a napon, melyen az első harc megvívatott. A
 904 12|                  tábornok odarendelte őt az ambulance-hoz. Ő figyelt
 905 12|                   midőn annak csapásától az ellenfél visszatántorodott!
 906 12|           tétováztak, ő maga ragadta meg az egyik hordágy rúdjait, s
 907 12|                  még legdühösebben folyt az ütközet. És akkor a gyönge
 908 12|                És mikor megtalálta végre az eltemetettet: ez a rögtöni
 909 12|             megtört tekintet, e vonaglás az arcvonásokon! És midőn gyöngéden
 910 12|               sebesülteket meglátogatni: az a reszketés, mely elfogta
 911 12|              mely elfogta tagjait, midőn az ő kórágya elé ért, ahol
 912 12|             lévita virrasztott rendesen. Az a csendes sóhaj. Az a figyelmes
 913 12|            rendesen. Az a csendes sóhaj. Az a figyelmes ápolás, az a
 914 12|                   Az a figyelmes ápolás, az a reszkető kéz, mely az
 915 12|                  az a reszkető kéz, mely az égő seb kötelékeit megújítja.
 916 12|                  kibeszélt valami titkot az áruló tett. A futó hadsereg,
 917 12|              hadászati indokon kívül még az a célja is volt, hogy itt
 918 12|                  célja is volt, hogy itt az állam birtokát képező érckészletet
 919 12|              érckészletet magához vegye: az ágyúöntéshez szükséges rezet,
 920 12|                  rezet és vasat, a másik az aranyat és ezüstöt. Ezt
 921 12|                  Ezt ismét szétosztották az egyes csapatok között. Incére
 922 12|               maga fedezte a huszárokkal az ellenfél előtti visszavonulást,
 923 12|            nyargoncai hírül hozzák, hogy az ellenfél nemcsak háta mögött
 924 12|               kórodáját is megtámadta, s az előcsapattal verekedik.~
 925 12|             nélkül parancsot adott, hogy az ércpénzt a szekerekről vegyék
 926 12|          rohamcsapat élére, ezt kimentik az akkori kényszerű viszonyok.
 927 12|                  hogy őt elveszíti! Most az egyszer nem bírta titkát
 928 12|              jéggel áthidalva, semmi gát az ellenség előtt. Elöl, hátul,
 929 12|         élelmiszer helyét ne foglalja el az, ami a maga lábán járhat,
 930 12|              csőcselék maradjon el tőle.~Az idők rendkívülisége, a felhevült
 931 12|                 maradjon a lektikájánál, az ápolónő a kórodónál, s a
 932 12|                tömve felkérezkedőkkel –, az asszonynépet szép udvariasan
 933 12|                 meggyőződni, hogy dacára az országgyűlés emberbaráti
 934 12|            meglakolás.~Áldorfai százados az előreküldött utászcsapat
 935 12|                 hátramaradva, s biztatva az elcsigázott hadfiakat, kiknek
 936 12|               mikor hegynek fölfelé ment az út, leszállt, gyalog ment:
 937 12|              lovagolt.~Amint egy helyütt az út a dombtetőre felkanyarodik,
 938 12|              férfi és egy nőalak látszik az érkező csapatra várni. A
 939 12|                  nőnek még fátyol is van az arca elé húzva.~Amint a
 940 12|           várakozó alak sietve hagyja el az útféli gunyhót, s feléjük
 941 12|                 ülni. Lábbeteg vagyok.~– Az orvos meg fogja vizsgálni
 942 12|                 a vezértől. Leszállítani az embert cakumpak a szekérről.
 943 12|              kissé megválogathatta volna az emberét. Nekem különben
 944 12|                  A kóroda szekerein csak az ápolónőknek szabad helyet
 945 12|               Ince ridegen.~– Hát legyen az ő címe is ápolónő, amíg
 946 12|                egy pillanatra megszállta az emberbaráti részvét, a nők
 947 12|             jutott hölgytársának; amidőn az ismeretlen hölgy, saját
 948 12|                 még egyszer szánalommal.~Az arc is, a hang is ismerős
 949 12|               frivol őszinteségek, miket az neki meggyónt, sőt még tévedésből
 950 12|          mosollyal felelt.~– Furcsa! Hát az én asszonyom.~Ince összeráncolta
 951 12|              lova oldalát, úgy, hogy még az is ágaskodni kezdett, mintha
 952 12|                  Gideonhoz.~– Hát te nem az vagy? – felelt vissza Gideon,
 953 12|               Még kezét is megcsókoltam. Az idők változtak azóta. Kisütött
 954 12|                  ránk a szabadság napja. Az előítéletek lehullottak.
 955 12|                  vezet. Odaadjuk önöknek az örömöt, a gyönyörűséget,
 956 12|            szenvedést, a küzdelmet, mely az önök hozománya, s nem kérünk
 957 12|               nem kérünk rá elébb áldást az oltárnál. Elítélhet-e ön
 958 12|              világgal, nem a jövendővel; az édes szédület magával ragad;
 959 12|                   megromlott kedély volt az, kinek nem szolgált mentségére
 960 12|          tudatában volt, hogy amit tesz, az vétek. Nem titkolhatta e
 961 12|                 e nő előtt megvetését. S az észrevette azt.~– Ne fordítsa
 962 12|              eddig nem tudott megoldani. Az az ösztönszerű iszonyat,
 963 12|                 nem tudott megoldani. Az az ösztönszerű iszonyat, mely
 964 12|           palástját, mint aki fél.~– Hát az nem egy nő ott, akit ön
 965 12|           Áldorfai nyugalommal felelt:~– Az a kóroda ápolónője.~– Úgy? –
 966 12|           tisztes agg matróna. Öreganyja az egész zászlóaljnak!~S ezzel
 967 12|             rikácsolva.~– Ah! Valóban, ő az? A jó öreg nagymama! Akit
 968 12|                 haragtól. Ha férfi volna az, aki e gyilokdöféseket intézi
 969 12|      gyilokdöféseket intézi Serena felé, az első szónál néma ember lenne
 970 12|             szekértől! – kiálta rá Ince.~Az a nő pedig egy megbántott
 971 12|             Dallami Caesarine eltávoztak az erdő mélyébe. A kalandornő
 972 12|                 kezében tartott kardját. Az ellenségtől körös-körül
 973 13|            válság órái~…És mindig odább.~Az ércláncolat gyűrűi egyre
 974 13|                  körül. Minden csapatnak az előhada és az utóhada ellenséggel
 975 13|                  csapatnak az előhada és az utóhada ellenséggel érintkezett
 976 13|                futást kényszerűvé tette, az maga a hely volt, amelyen
 977 13|                 Innen futni kell. Kerget az éhség.~Áldorfai Incét nemcsak
 978 13|                   Áldorfai Incét nemcsak az ellenség űzte, hanem saját
 979 13|                   Hiszen nem maradhatott az titok. Mindenkinek kell
 980 13|                  aki csak látta e leányt az ő kórágyánál virrasztani,
 981 13|                találkozó pillantásaikat, az mind kitalálta titkaikat;
 982 13|               mindenki.~Majd végigjárják az országot, amerre csak út
 983 13|                szeretik egymást? mindegy az. A szerelem vétek azoknál,
 984 13|            hordozott arcképét. Ennek még az is szégyene lesz. Az ő hősét
 985 13|                 még az is szégyene lesz. Az ő hősét meggyászolnia gyalázat.
 986 13|                  meggyászolnia gyalázat. Az szerzetes volt.~Mikor őt
 987 13|                is oda temetik el vele, s az ő sírkeresztjére egy mártír
 988 13|                  s nyitva hagyják a rést az ellenfél előtt, melyre mint
 989 13|                  téli időben, s elállják az útját a menekülőnek. Már
 990 13|             csapat, mely onnan elfutott, az ellenség visszatartóztatása
 991 13|             kormos falak állnak. Ez lesz az éjszakai tanya.~Előtte ellenség,
 992 13|             Incének itt kellett töltenie az éjszakát. Talán az utolsót,
 993 13|              töltenie az éjszakát. Talán az utolsót, melynek még reggelét
 994 13|                 kétszeresen el van zárva az út; először egy ellenséges
 995 13|                  lehet menni, mert onnan az egész ellentábor zöme közeledik;
 996 13|              egyesíteni.~Itt állt előtte az erejét meghaladó nehéz feladat.~
 997 13|              végrehajtania.~S ez még nem az egész feladat.~De nem tanulta
 998 13|           tanulta soha, mit tesz egy nőt az elveszéstől megmenteni,
 999 13|             felől, levágott fenyőfákból, az onnan várható támadás feltartására.
1000 13|                faragtatott, miken azokat az ágyútalpakról levéve, a