Fejezet

1001 13|          felvontassa.~Azután kiállította az előőrsöket, s pihenést rendelt
1002 13|                 Holnap nehéz útjok lesz.~Az éjjeli tanya vendégszeretetlen
1003 13|           betegei a szekereken maradtak: az volt a legjobb szállás.~
1004 13|              fölé ponyvát húzatott Ince: az volt a főhadiszállás. Egy
1005 13|                  felfordított hordó volt az íróasztal, két kocsiláda
1006 13|                 íróasztal, két kocsiláda az ülőhely, egy köteg szalma,
1007 13|              szalma, bundával leterítve, az ágy.~Ince kérte Serenát,
1008 13|           fekhelyet. A leány megköszönte az ajánlatot: halálra fáradt
1009 13|             kalandornő elkövetett rajta, az a hatása volt rá, hogy amíg
1010 13|                vele egy éjtanyán tölteni az éjszakát. Minő tanyán és
1011 13|                  S hol is töltötte volna az éjt másutt? Mindenütt rom.
1012 13|                  telve; egyetlen menedék az, melyet Ince nyújt neki.~
1013 13|                láng, a tetőtlen tanyának az ád meleget a januári hideg
1014 13|                 éppen a fáradság izgalma az, mely elszunnyadni nem engedi.~
1015 13|                 gondolat elűzte szeméről az álmot. A szeméremérzet reszkető
1016 13|           leánynál; mindenki eltávozott; az éj elcsendesült, csak a
1017 13|                Behívta éji tanyájára azt az embert, ki még jobban szerette
1018 13|                  lemondás után is.~Ennek az embernek a társasága a legjobb
1019 13|               lévita egyszerre abbahagyá az adomázást.~– Felebarátom.
1020 13|           hófuvat ködfátyolán keresztül. Az előőrs alakja mint fehér
1021 13|                  tábori jelszót mondá, s az őrtűzhöz közelített. Ott
1022 13|                  két hasáb szurokfenyőt; az egyiket meggyújtó fáklyának,
1023 13|             előtt. Milyen jót tett velük az a bolond asszony, hogy azt
1024 13|                   Akit a hideg elgyaláz, az elalszik, s aztán szépen
1025 13|                mit is védelmezek én ezen az én életemen, mit védek az
1026 13|                az én életemen, mit védek az ő életükön? mit védek a
1027 13|            fölkelt; a szél szemébe verte az éles, szúró kristályport.
1028 13|        kristályport. Szemközt ment neki.~Az erdő, a hegyszakadék már
1029 13|                 erdő, a hegyszakadék már az utolsó őrtüzet is eltakarta
1030 13|                   s karjait kiterjesztve az ég felé, felkiálta: „Óh,
1031 13|              maradt a leánnyal. Ő ébren, az alva.~A tűz elhamvadt már,
1032 13|            rózsaszín derengést vegyített az árnyak közé. Ez árnyak közül
1033 13|           tündökölt elé, a földön fekve.~Az ébren levő bámulta az alvót.~
1034 13|             fekve.~Az ébren levő bámulta az alvót.~Élte viharos szakának
1035 13|               arcain, homlokán. E foltok az ő csókjainak nyomai! A képzelem
1036 13|                  azután odalépett halkan az alvó fekhelyéhez, a bundatakaró
1037 13|                 a szobát. Künn meghagyta az őrnek, hogy senkit be ne
1038 13|           fantazmái, mik elhomályosítják az örökké egy eget; néha szétbomlanak,
1039 13|            Egyetlen szemrehányás ránézve az ég. Felcserélte az ég szerelmét
1040 13|               ránézve az ég. Felcserélte az ég szerelmét a föld szerelmével:
1041 13|              eltölt a körjárattal.~Mikor az utolsó előőrsöt érte, ott
1042 13|                 a rossz hírt hozta, hogy az ellenség már a hegyeken
1043 13|               kivont karddal közérohanni az ellenségnek, s amíg mindenki
1044 13|             amerre lát, egyedül harcolni az utolsó vonaglásig. – Ő is
1045 13|       bocsássanak be.~Megállt egy percre az ajtóban hallgatózni. Alszik-e
1046 13|                   De ha fájdalom volt is az, legalább szentelt fájdalom
1047 13|                 titok volt. Most már nem az. Ki van dobva a napfényre,
1048 13|                 hozta ide? A lelkesedés. Az önfeláldozás vágya. A halál
1049 13|           fantázia. Másformának rajzolta az a harcok képét. Nagy bölcs
1050 13|                 ezután meghalni: ez volt az ő lelkének ábrándja. De
1051 13|                  nem találni sehol. Hisz az ütközetben minden száz emberre
1052 13|                  neki mindene volt, s ki az övé mégsem lehet soha? Ki
1053 13|               számára áll nyitva, de nem az erőszakos tolakodóknak,
1054 13|                  lesz süllyesztve, ahova az a másik némber; aki kalandozik
1055 13|              elcsábítsa. És ezzel legyen az ő sorsa egyenlő? Pedig ki
1056 13|           szűnjön meg verni. Ha nem akar az arc hozzászokni a szégyenpiruláshoz,
1057 13|                 Kikereste azok közül azt az üvegcsét, melynek papírlemezére
1058 13|          üvegcsét, melynek papírlemezére az ismeretes halálfős jelvény
1059 13|                 sejtelme, hogy közeledik az ismét, aki álmait elvitte.
1060 13|             egészen elhamvadt már, hanem az a halavány arc még a sötétben
1061 13|                   s azután oda térdepelt az alvó mellé.~Kebléből kivont
1062 13|               Megcsókolá még egyszer ezt az ereklyét: fájdalommal, kínos
1063 13|                 fölemelve a leány fejét, az ő nyakába akasztá a kis
1064 13|                  Bármily gyöngéd volt is az érintés, az alvó fölébredt
1065 13|              gyöngéd volt is az érintés, az alvó fölébredt rá.~Nem riadt
1066 13|           halálos ágyán. Ez volt kísérőm az életen keresztül, vezetőm
1067 13|                életen keresztül, vezetőm az ég felé. Hitem jelvénye.
1068 13|                szorítám ajkaimhoz, mikor az „Ámen”-t kimondtam, mindig.
1069 13|                átölelte mindkét karjával az ifjú fejét, és megcsókolta
1070 13|                 megcsókolta annak ajkát.~Az ifjú szívéből egész vulkán
1071 13|             egész vulkán hevével tört ki az elfojtott indulat.~– Te
1072 14|                völgy a faluval együtt, s az őrtüzek is elárulták a menekvő
1073 14|                 a hóesésen keresztül is. Az ellenfél ki akarta őket
1074 14|                     szólt szerelmeséhez.~Az ajtón dörömböztek.~A segéd
1075 14|                 lévita megérkezett. Hogy az ellenség lövöldöz, azt nem
1076 14|             mondok neked – szólt Ince.~– Az én dolgom legfontosabb.~–
1077 14|                dolgom legfontosabb.~– De az enyim sürgetősebb. Vártalak.
1078 14|                    Te a felszentelt pap, az egyedül idvezítő hitből
1079 14|           cselekszem. Van egy kincs, ami az én üdvömnél drágább és magasztosabb.
1080 14|                 drágább és magasztosabb. Az egy ártatlan, tiszta nőnek
1081 14|                tanya sárfalán, eltemetve az írást, melyet a lévita készített.~
1082 14|                      S odanyújtá Incének az okiratot.~Ince magához emelé
1083 14|                  volt. Semmi más. Minden az!~A lévita keblébe nyúlt,
1084 14|               onnan kivett egy csomagot. Az a selyem palást volt az,
1085 14|                  Az a selyem palást volt az, melyet a kálvinista papok
1086 14|         nyújtsátok egymásnak kezeiteket.~Az ellenség bombái ropogtak
1087 14|                volt a szentesítése annak az esküvésnek, mely így szól: „
1088 14|                áhítattal mondá el reájuk az áldást: „Legyetek megáldva
1089 14|               áldást: „Legyetek megáldva az időben, legyetek megáldva
1090 14|                időben, legyetek megáldva az örökkévalóságban”, és hangja
1091 14|            zokogni tudott.~Még egy csók: az már az örök elválásé; aztán
1092 14|             tudott.~Még egy csók: az már az örök elválásé; aztán kardja
1093 14|                paplakból, s itt viseltem az öltönyöm alatt, egyrészt
1094 14|                 nem jár át a golyó. Most az előttem kötött szent házasságot
1095 14|             napját, s a két őr nevét, ki az ajtóban áll. Ezek a házassági
1096 14|               felkelve helyéből, s aztán az egész anyakönyvet átnyújtá
1097 14|              amiket előadok. Ne törődjél az ellenfél ágyúpuffogtatásával.
1098 14|               már olyat eleget. Vaklárma az. Még a dobot se üttesd meg
1099 14|                üttesd meg érte. Nevetség az nekünk.~Nem félt már a szegény
1100 14|              szólt, hogy meghatotta vele az elkeseredett katonát.~–
1101 14|                  kifogyott ezüstbányának az alagútja, mely a völgyből
1102 14|                Mózes kedvéért megtehette az Úr, hogy a Veres-tengert
1103 14|                 hóban meg fogják mutatni az utat. Nyílása el van rejtve
1104 14|              csak a nyílás van beomolva: az alagút járható. Benne voltam.
1105 14|              egész csapatoddal, s utánad az egész különszakadt dandár
1106 14|              egész különszakadt dandár s az ellenség összeszoruló vasmarka
1107 14|              vasmarka megfogja a semmit. Az Úr, ki járt Izrael előtt
1108 14|            vannak bízva! Nem arra hívott az Úr e napon, hogy meghalj,
1109 14|               mint egy próféta. Rút arca az ihlettől átszellemült, és
1110 14|                 fúrt magának mély lyukat az agyagpadozatban, míg tűzcsapja
1111 14|                 odaveté magát a bombára.~Az egyik szerető az imádott
1112 14|                bombára.~Az egyik szerető az imádott nő alakját takarta
1113 14|                  nem volt sehol. Fölment az égbe, mint Illés próféta,
1114 14|               szeretőkre vissza. Ez volt az áldás, amit leküldött rájuk.~      ~
1115 14|                  éjjel tartott. Nem volt az ellenség, hanem jó barát.
1116 14|              barát. Mikor másnap délután az ellenfél üldöző csapatjai
1117 14|               táborbul. Föld nyelte-e el az egész dandárt? egy egész
1118 14|                csúsztak keresztül, s míg az kereste őket, rég egyesültek
1119 15|             pillanat, s megmaradva, mint az öröklét.~Mennyi édes titka
1120 15|           fedezik azt fel; minden lapján az élet új alakban! Az egész
1121 15|               lapján az élet új alakban! Az egész világ nem létezik
1122 15|               melyben együtt van a vágy, az élv és a remény. Egyedüli
1123 15|                egyesülnek. Napok, mikben az ember istennek érzi magát:
1124 15|                 érzi magát: boldog, mint az isten; jó, mint az isten;
1125 15|                  mint az isten; jó, mint az isten; csupa szeretet, mint
1126 15|              isten; csupa szeretet, mint az isten; és teremtő, mint
1127 15|                  isten; és teremtő, mint az isten…~… S most gondoljuk
1128 15|                 paradicsomot körülveszi, az a havas zivatar. Ifjú férj
1129 15|                  lobbanás: utána dördül! Az ellenség csatáz az utócsapattal.
1130 15|               dördül! Az ellenség csatáz az utócsapattal. Ágyúdörej
1131 15|             utócsapattal. Ágyúdörej szól az éj suttogásai közé. A paradicsom
1132 15|                  marad.~Reggelre odafagy az asztalhoz a letett pohár.
1133 15|                asztalhoz a letett pohár. Az ébredőt a dob pörgése jelenti.
1134 15|             búcsúcsók lehet utolsó csók. Az ifjú férj paripája tombol
1135 15|                ifjú férj paripája tombol az ajtó előtt. Lehet, hogy
1136 15|                  nélkül fog visszatérni. Az ifjú nő, valahányszor karjai
1137 15|                 a koporsóba fektetné le. Az a trombitaszó, mintha halotti
1138 15|              harci útnak nincsen vége, s az egyúttal menyegzői út is.
1139 15|                óva a női becsület. Abban az órában azt hitték, csak
1140 15|               két szív egymáshoz dobban: az első hangos feldobbanás
1141 15|             második már nem kérdi.~Hanem az elválás percében, mikor
1142 15|                  tornallyai véres napok. Az üldözöttekből támadók lettek.
1143 15|                   jó pajtások hullnak el az ádáz viadalban; őt nem bántja
1144 15|               bántja sem golyó, sem vas. Az első seb óta sérthetetlenné
1145 15|        elhamarkodott rohamban körülfogja az ellenség előretolt hadoszlopát,
1146 15|               köpenyege foszlánnyá tépve az ulánus dzsidáktól; de egy
1147 15|                 csak férfi kap meghívót. Az ápoldák mind a Tisza túlpartján
1148 15|              mosdatlan szájal beszéltek, az ránézve tolvajnyelv volt;
1149 15|               hőskölteménynek. Más világ az, amelyre fölébredt. Megtanult
1150 15|                félteni azt, amit szeret: az élet örömeit, a jövendő
1151 15|       férfitekintettől, s lesüté szemeit az idegen előtt. Most már minden
1152 15|               egykor ott járni, ahol még az ágyúk tekéi is keresztül-kasul
1153 15|               kérdé magától, álom volt-e az, hogy én ezt megszokhatóm?~
1154 15|               volt nyugodva felőle, hogy az a hatalmas kéz, mely őt
1155 15|                voltak.~A gyönyör nemcsak az élvezetben van meg, az elválásban
1156 15|           nemcsak az élvezetben van meg, az elválásban is él az. A csók
1157 15|                 meg, az elválásban is él az. A csók a távolból küldve,
1158 15|          féltékenység, olyan mennyország az a nyugalmas bizalom, hogy
1159 15|                 paradicsomot, hogy abban az egyetlen szerető párnál
1160 16|               Duna-Tisza közötti térnek: az abszolutizmus hadserege
1161 16|           veretett minden ponton, s hogy az ország fővárosát mikor hagyja
1162 16|              fővárosát mikor hagyja oda, az már csak az idő kérdése
1163 16|                  hagyja oda, az már csak az idő kérdése volt. A nemzeti
1164 16|                  míg egyetlen hadtestnek az a feladat jutott, hogy naponkint
1165 16|                  megújított támadásokkal az ellenfelet abban a hitben
1166 16|             abban a hitben áltassa, hogy az egész hadsereg jő Pestet
1167 16|                 feladatot végre is hajtá az teljes sikerrel.~Pest és
1168 16|      vadaskerttől.~E kastélyban most nem az ős magyar uraság lakik:
1169 16|             uraság lakik: bérbe van adva az egész uradalom. Brandler,
1170 16|            bérelte azt ki, s halála után az özvegye maradt benne: egy
1171 16|                  maga képes volt vezetni az egész itteni gazdaságot.~
1172 16|            oldalra is gyakorolni kellett az erényt. Házának helyzeténél
1173 16|        törzstisztek a díszteremben ültek az idei karcos mellett, a pincében
1174 16|             ivott.~Brandlernénál megvolt az a ritka, csak nőknek adatott
1175 16|             herceg Windischgrätz nézetei az övéihez homlokegyenest állanak,
1176 16|            frissítő kellett volna nekik. Az erdei kastély vendégtelenül
1177 16|            cselédnek.~A ház asszonya már az erkélyről üdvözli őt.~–
1178 16|       megtörténik a rokoni ölelkezés; de az ifjú akkor is fél kézzel
1179 16|               Nem hoz, de kerget – súgja az ifjú –, a budai várparancsnok
1180 16|                 fogja, s ez nem tartozik az én legszenvedélyesebb mulatságaim
1181 16|                banküzletet; összeszedtem az értékpapírjaimat, s átköltözöm
1182 16|            borotvált arccal tovább marad az ember fiatalnak.~– Még németnek
1183 16|          németnek néz valaki.~– Hát hisz az igaz.~– De kémnek fognak
1184 16|             kémnek fognak tartani.~– Hát az meg nem igaz.~– Olyan könnyű
1185 16|                  el tudsz innen menni.~– Az megint igaz. Minden vagyonom
1186 16|              ruháztad a vagyonodat ennek az országnak a földébe. Hozzá
1187 16|                De kivel harcoltak vajon? Az egész gödöllői erdőt fel
1188 16|          története keveset beszél róluk, az csak a nagy csatákkal foglalkozik.
1189 16|           helyzeteit érthetővé tegyük, s az olvasónak alkalmat nyújtsunk
1190 16|                  egyetlen kulcsát. Ezért az elárult „gyöngeségeért”
1191 16|                  is rázárta volna valaki az ajtót!)~Ezt a barikádcsapatot
1192 16|                 vezette aztán Oroszhegyi az aldunai csatatérre. Mind
1193 16|        repülő-hadoszlopát foglalkoztatta az ellenfélnek a Bakony erdejében.~
1194 16|                 negyven fegyenc képezte. Az egész hadjárat alatt becsületes
1195 16|            kormány azon ajánlatára, hogy az alföld futó betyárjaiból
1196 16|           félegyházi homokbuckák között. Az is regényes jelenet volt,
1197 16|               ifjúkori barátommal együtt az utolsó emberig leölték egy
1198 16|               magvát fogja képezni, s ha az oláhokkal elkészült, Debrecenbe
1199 16|                 Debrecenbe jön, szétveri az országgyűlést, összehívja
1200 16|                 csaknem mind agyonverték az oláhok.~Ezek mind, ha szomorú
1201 16|                 manőverben, hogyan lehet az ellenséggel való találkozást
1202 16|              katonák rokonszenvét, annak az oka az volt, hogy mindenütt
1203 16|               rokonszenvét, annak az oka az volt, hogy mindenütt ott
1204 16|            dicsekedni.~S mikor kifogytak az öndicsőítésből, akkor hozzáfogtak
1205 16|        kiáltásnak magja is volt ólombul.~Az érkező csapat már messziről
1206 16|         forradalmi indulónak. Nem csupán az, melyet fentebb említénk,
1207 16|            kijelenti e sorok írója, hogy az a vers, ámbár elég gyönge,
1208 16|                harmincas években készült az, s a radikális országgyűlési
1209 16|                 cselédség mind kiszaladt az udvarra; a béresnék összecsapták
1210 16|          mindenféle „pasasir” megfordult az udvarukban, de ilyet még
1211 16|               tartott valami nevezetest; az egy csinos fiatal hölgy
1212 16|           frígiai sipka, vagy micsoda, s az alul huszonnégy varkocskába
1213 16|                 hová a háziasszonyság és az unokaöccse lesiettek elfogadására,
1214 16|                 ez volt a vezér részéről az üdvözlet.~A háziasszony,
1215 16|                  kezet megcsókolni. Mire az oldalán függő hölgy még
1216 16|        villikirályné büszkeségével mondá az ifjúnak:~– Semmi Caesarine;
1217 16|                mediatizált herceget, aki az ármádiánál szolgál.~– És
1218 16|              hozzák őt társaim vállaikon az ön kastélyába.~– Ide, énhozzám? –
1219 16|               nagy kitüntetés.~– Igenis, az ön konyhájára, és önnek
1220 16|            Micsoda! – kiálta megrettenve az úrnő; hanem aztán a következő
1221 16|               rudakon cepelt a kerten át az udvarra egy gyönyörű nagy
1222 16|                 mindig van ország. Tehát az ország tulajdona. Azért
1223 16|                 tulajdona. Azért én most az elejtett vadat a mázsálóra
1224 16|                vadászmesternek, ki ezzel az országnak számolni tartozik.~
1225 16|             hölgyre:~– Mink vagyunk most az ország! Itt én parancsolok!~–
1226 16|                     Jól van, uram. Ha ön az ország, akkor kifizetem
1227 16|              kifizetem a lőtt szarvasnak az árát, s számoljon be a pénzzel
1228 16|            számoljon be a pénzzel ön.~Ez az asszonyi makacsság fenekestül
1229 16|         tökéletes egyenlőség korszakában az asszonynak a neve „hallgass!”~–
1230 16|                 érzetével.~Brandlernének az jutott eszébe, hogy unokaöccse
1231 16|                  Tehát legyen megengedve az óriási hálaérzetnek egy
1232 16|                   A vezért és hölgyét és az alvezért felvezette az emeleti
1233 16|                és az alvezért felvezette az emeleti szobákba Walter
1234 16|               természetesnek talált, míg az utóbbi azt felelte rá, hogy „
1235 16|               része azalatt letelepedett az udvaron a terebély gesztenyefák
1236 16|         szolgálatrul szó sem volt; hanem az előlegesen felhozott törkölypálinka
1237 16|                 vezér úr markának ujjait az asszonyság huszonnégy hajfonadéka
1238 16|                marokra fogva és cibálva. Az asszonytól csak annyit hallott,
1239 16|                  s e konty körülszorítva az imént nyakörvül szolgált
1240 16|           szolgált koráll kaméafüzérrel. Az egész terem pézsmaillatú
1241 16|                 Mikor hárman összejöttek az étteremben, hol már az asztalra
1242 16|       összejöttek az étteremben, hol már az asztalra téve várta őket
1243 16|                 kalács, Danton így szólt az első pohár után.~– Barátim.
1244 16|            kaphatott, mert közöttük volt az asztal. Ahelyett lecsapta
1245 16|                asztal. Ahelyett lecsapta az asztalra a kiivott kupicát,
1246 16|         fesztelenné tették a társalgást.~Az asztalfőn a háziasszony
1247 16|              tizenhárom próbás ezüstből. Az úgynevezett Danton maga
1248 16|                 egy ismeretes kártyahős; az a másik egy pénzhajhász;
1249 16|        súgókönyvekkel és képekkel házal; az ötödik egy hajdani rendőrkém;
1250 16|                  hallott beszédektől.~Ő, az áldozatkész honleány, ki
1251 16|           vitézséget, a porból egyszerre az égig kiemelkedő jellemóriásokat,
1252 16|                 mely oly általános, mint az éjszaka; most egyszerre
1253 16|                 már a fekete kávét, mely az ebédet berekeszti.~Gideon
1254 16|                várta azt. Hölgyének lába az asztal alatt a bankár lábát
1255 16|          talentum. Úgy manőverezni, hogy az ember az ellenséget mindig
1256 16|               manőverezni, hogy az ember az ellenséget mindig kijátszhassa!~–
1257 16|                 utolsó pohara volt.~– Mi az ördög?~– Én önt felakasztatom.~–
1258 17|                Asszonyom! – szólt Gideon az úrnőhöz. – Vitesse el az
1259 17|                 az úrnőhöz. – Vitesse el az asztalrul az edényeket.
1260 17|                  Vitesse el az asztalrul az edényeket. Itt most törvényszéket
1261 17|                 cidevant súgókönyvházaló az asztal végéről, megijedve,
1262 17|                  összecsapta a kezeit.~– Az én öcsém, Leó?~– Igenis.
1263 17|            Galíciába? Titkos küldetéssel az osztrák hadvezértől. Nagy
1264 17|                 hallotta ön ezt tőlem? – Az úrnő azt hitte, hogy ha
1265 17|            valami szeméremérzetre talál.~Az pedig kacagva ugrott fel
1266 17|              néném. Nem látod, hogy ezek az urak itt csak egy tréfás
1267 17|                   még kötéltáncosnőt is.~Az illetők, akik találva érezték
1268 17|                  fejeiket; hanem a hölgy az övébe dugott késhez kapott,
1269 17|                elengedni a rémjelenetből az ünnepélyes színezetet.~–
1270 17|                 bírák! – szólt társaihoz az asztal mellett – és esküdjetek!~–
1271 17|                   Én pedig nevetni fogok az ön szavain az utolsó pillanatig.~–
1272 17|              nevetni fogok az ön szavain az utolsó pillanatig.~– Egy
1273 17|              neve.~– Ön rablóknak nevezi az állam közegeit! Ez maga
1274 17|               meg Gideon kezeit.~– Uram: Az Isten szerelméért! Ne kövessen
1275 17|               Ismerjük a főhadiszállást. Az az árulók fészke. A zsarnokok
1276 17|            Ismerjük a főhadiszállást. Az az árulók fészke. A zsarnokok
1277 17|               meghozzuk, és végrehajtjuk az ítéletet, s aztán kérünk
1278 17|                  futni a szobából, hanem az a vendégnő útját állta,
1279 17|                   Jelen kell önnek lenni az egész komédián. Ide fogjuk
1280 17|                 fogjuk függeszteni önnek az unokaöccsét az erkély keresztvasára.
1281 17|         függeszteni önnek az unokaöccsét az erkély keresztvasára. Az
1282 17|                 az erkély keresztvasára. Az lesz a szép. Ijesztésül
1283 17|                  ne féljen ön! nem törik az a vas le alatta; megbír
1284 17|                  a vas le alatta; megbír az egy embert.~S hogy próbáját
1285 17|                 terem nyitott ajtaján át az erkélyre, melynek két oszlopát
1286 17|                  egyszer a hintáló hölgy az út felé is fordító tekintetét,
1287 17|                  a rémhírt, s tolakodott az ajtó felé, egymás sarkára
1288 17|             másik percben visszaordított az ajtóból Danton (alias Ferbli
1289 17|         felismerik.~– Védjétek magatokat az utolsó emberig! – ordítá
1290 17|            Hiszen védték is azok magukat az utolsó emberig, csakhogy
1291 17|             szállásolva volt, és rázárta az ajtót. Maga aztán visszasompolygott
1292 17|                  aztán visszasompolygott az étterembe, hol a háziasszonyt
1293 17|          asszonyom. Bocsásson meg nekünk az elkövetett tréfáért. Hiszen,
1294 17|                 ittam szokásom ellen. Ez az ördög sugallta ezt az ötletet.
1295 17|                 Ez az ördög sugallta ezt az ötletet. Aztán (folytatá
1296 17|                császári hadseregnél. Ezt az imént nem szorultságból
1297 17|                kétségbe. Csak tréfa volt az egész. Ön derék, jó hazafi.
1298 17|               ott.~Caesarine jól ismerte az embereit. Leó szótlanul
1299 17|            Caesarine kezet-lábat csókolt az ajándékokért, s ment Gideont
1300 17|           fölkeresni.~Brandlerné azalatt az izgalmas jelenetektől kimerülten
1301 17|                fel fog szolgálni nekünk. Az ő neve Böske, én pedig unokahúga
1302 17|            bácsikám?~A jó háziasszony, s az emberséges bankár még azt
1303 17|            kedvéért, hogy újra leüljenek az asztalhoz, s egymásután
1304 17|                  hangra rögtön felugrott az asztal mellől Caesarine,
1305 17|             mellől Caesarine, s kifutott az erkélyre, megnézni, hogy
1306 17|              erkélyre, megnézni, hogy mi az?~Leó is utána ment.~A kastély
1307 17|                cserép lett), s futott ki az erkélyre. Az erkély mellvédje
1308 17|                 s futott ki az erkélyre. Az erkély mellvédje keskeny
1309 17|                 Leó úgy tapasztalá, hogy az ál-Böske most már olyanformán
1310 17|                  már olyanformán fekszik az ő hátára, mintha meg akarná
1311 17|            mintha meg akarná akadályozni az ő eshetőleges menekülési
1312 17|             fordít a dolgon! – Hencegett az álcázott gerillavezér. –
1313 17|                 a marka nagyon tapogatná az ő nyakát.~A röppentyűk a
1314 17|             elrejtve, elkezdett dolgozni az ellenfél röppentyűtelepe
1315 17|                 elhallgattató azt.~Ekkor az ellencsapat, a huszárság,
1316 17|                 házigazdáját odaszorítva az erkély oszlopához – csak
1317 17|           egyszerre sortüzet adott.~Erre az egész huszárcsapat amennyi
1318 17|                  megfordult: hátat adott az ellenfélnek, s elvágtatott
1319 17|                  s elvágtatott a térrül; az ágyúkat is felkapcsolták,
1320 17|                 vékony hangon könyörögve az úrnőnek, hogy ne haragudjék
1321 17|              úrnőnek, hogy ne haragudjék az ügyetlenségeért: meg foga
1322 17|                volt ő nagy barátja annak az érkező csapatnak.~Caesarine
1323 17|              jöttek. Egy tiszt lépett be az ajtón. Szürke köpeny rajta,
1324 17|              ajtón. Szürke köpeny rajta, az is sáros, két könyöke foltos.
1325 17|         hasonlóul viszonoz.~Első kérdése az érkezőnek:~– Nincs itt az
1326 17|                az érkezőnek:~– Nincs itt az ellenfél csapatjából senki?~(
1327 17|                 magyar részről: de amely az önök közeledtére elfutott –
1328 17|                  úgy jártak velünk, mint az imént a banderiális huszárság.~–
1329 17|           huszárság.~– Hogyan? uram, hát az a banderiális huszárság
1330 17|                is neveznek? De hát akkor az önök vértes csapatja micsoda?~–
1331 17|             csapatja micsoda?~– Ez pedig az alkotmányos hadsereg egyetlen
1332 17|             szolnoki csata után alakult, az ott elfogott vértesek fegyverzetével.
1333 17|              korában azt tanította, hogy az adott szó megtartása mindig
1334 17|              nemeslelkűségére, s felülve az optikai csalódásnak, azzal
1335 17|               Ince meglepetve nézett hol az ajtóra, hol a bankárra.~–
1336 17|                 senki nincs elrejtve? Ki az a férfi odabenn?~Azzal odament,
1337 17|                  odament, s betaszította az ajtót.~S aztán még jobban
1338 17|             parancs hatása legelőször is az volt Incére, hogy féktelenül
1339 17|                előtte a véres drámának s az alacsony bohózatnak, hogy
1340 17|             előkerült innen is, onnan is az eltűnt gerillacsapat. Mintha
1341 17|               ott van a vésztörvényszék, az meg fogja vizsgálni az ügyet,
1342 17|                   az meg fogja vizsgálni az ügyet, s igazságot fog szolgáltatni.~–
1343 17|              felmentenek. Ezen ember itt az én foglyom. Én fogtam őt
1344 17|                foglyom. Én fogtam őt el. Az én fennhatóságom alá tartozik.
1345 17|              fennhatóságom alá tartozik. Az én fegyvertényem. Követelem
1346 17|             Caesarine sietett értesíteni az udvaron ácsorgó bajtársakat
1347 17|              udvaron ácsorgó bajtársakat az idebenn történtekről. Ebből
1348 17|               van! Meg akarják szöktetni az árulót, aki az ellenséget
1349 17|                 szöktetni az árulót, aki az ellenséget behozza ránk!
1350 17|                magatokat eladatni! Halál az árulóra!”~Walter Leó most
1351 17|                  látszott.~Ince kilépett az erkélyre, s dörgő szóval
1352 17|                azt a kútba dobtam.~– Hol az egyenruhám?~– Azt a sütő
1353 17|                 A hű asszony azért, hogy az üldözők elől kedvese ittlétének
1354 17|        ölelkeznek-e vagy megölik egymást az ő eltávozta után. Tökéletesen
1355 17|       legénységét visszatértéig. Két óra az út Gödöllőre és vissza,
1356 18|                vállalt semmi jutalomért.~Az elnök jól ismerte Walter
1357 18|           egészen. A vége a tárgyalásnak az volt, hogy a vésztörvényszék
1358 18|           álljanak a vésztörvényszék elé az erőszakoskodás miatt.~Hol
1359 18|                rögtön ércpénzzé tehetők. Az életemmel nem sokat törődtem;
1360 18|                 nem sokat törődtem; mert az, ha elvész is, más nem találja
1361 18|                  más nem találja meg. De az keserített nagyon, hogy
1362 18|              keserített nagyon, hogy ezt az egész vagyont, melyet ésszel
1363 18|               vagyonomat megosztom; fele az enyim, fele az övé. Íme
1364 18|           megosztom; fele az enyim, fele az övé. Íme kétfele van nyitva
1365 18|              hogy szegény maradok; s ezt az egy fogadalmat megtartom.~–
1366 18|            fogadalmat megtartom.~– Uram. Az én ajánlatom nem tréfa.
1367 18|                vissza. Engem ne szánjon. Az pedig legnagyobb örömem
1368 18|               meg. Ön hasznot tehet vele az ügynek, a hazának, melyet
1369 18|             jogcíme van önnek arra, hogy az ajánlatot elfogadja.~– S
1370 18|                ne fogadjam, csak egy; de az lenyomja valamennyit.~–
1371 18|             lenyomja valamennyit.~– S mi az?~– Az önérzet az, uram!
1372 18|                valamennyit.~– S mi az?~– Az önérzet az, uram! Most büszke
1373 18|                    S mi az?~– Az önérzet az, uram! Most büszke lélekkel
1374 18|               sorsomat. E büszke öntudat az én védelmem az előtt a soha
1375 18|            büszke öntudat az én védelmem az előtt a soha nem alvó bíró
1376 18|              gazdagon: el vagyok ítélve. Az én lelkem önérzete az én
1377 18|            ítélve. Az én lelkem önérzete az én millióm. Azt én az önével
1378 18|           önérzete az én millióm. Azt én az önével fel nem cserélem.
1379 18|                 nem cserélem. Én ismerem az ördögöt: eleget harcoltam
1380 18|               csak medio van; majd eljön az ultimo is. Addig bele lesz
1381 18|              elszelelt onnan. Brandlerné az erkélyről várta az érkezőket.~
1382 18|            Brandlerné az erkélyről várta az érkezőket.~Amint a terembe
1383 18|                 élve látsz, egyedül csak az őrnagy úrnak köszönhetjük.
1384 18|                 Nekem egy drágaságom van az ön számára. Adja karját.~
1385 18|          legbelső termébe, s mikor annak az ajtaját kinyitá, azt súgá
1386 18|               azt súgá fülébe:~– Itt van az ön számára tartogatott klenódium!~
1387 18|            öccsét épen fogja visszahozni az őrnagy (hiszen nem vétett
1388 18|                Hiába, no – mondta Leó –; az asszonyok csak jobban kitalálják
1389 18|         asszonyok csak jobban kitalálják az ember szívének nyitját.
1390 18|                     kérdé tréfásan Leó. (Az első keresztények üdvözlő
1391 18|                 üdvözlő csókja.)~– Igen! Az – felelt jókedvvel Ince,
1392 18|               voltára céloznak.~– No, ha az, akkor nekem is kell belőle
1393 18|                embernek megkegyelmeztek, az apácafejedelem-asszony meg
1394 18|               megváltás jeléül. Engem is az akasztófa alul hoztak most
1395 18|               homlokát: hadd javítsa meg az életét.~– No, ez jó volt
1396 18|         felnézett rá. Megnyugtatta, hogy az nevet e szóra.~– Csak simuljon
1397 18|                   annál több esélyem van az elszöktetésre, mert én férjével
1398 18|           Brandlernéhez. – Még kinevetik az embert. Nem akarják elhinni,
1399 18|                önöknek mondani. Mikor én az ön férjének ezelőtt pár
1400 18|          férjének ezelőtt pár órával azt az ajánlatot tettem, hogy ossza
1401 18|                 Pedig már akkor ismertem az ő jellemét; mert a vésztörvényszék
1402 18|                olyan tulajdonok, amikkel az ember ellenségeivé teszi
1403 18|                nagy ember összetűz, vagy az egyiknek, vagy a másiknak
1404 18|      kormánybiztosoknak, nem pajtáskodik az újságírókkal. Egy ilyen
1405 18|            kikürtöljék, mint hazaárulót, az ellenséggel cimborálót.
1406 18|                  egy futó hadoszlop élén az ország valamely zugába,
1407 18|              hadi szerencse. Lehet, hogy az önök kormányférfiai megragadják
1408 18|               kormányférfiai megragadják az alkalmat, hogy egy előnyös
1409 18|                  a háborút a végletekig. Az iránt nem lehet önnek semmi
1410 18|            végnélküli harcban elvégre is az ön kedvese a csatatéren
1411 18|                ez gyönyör. De hátha nem? Az önök ügye vagy győz, vagy
1412 18|                 a konvent, a napi sajtó, az assignaták özöne, a guillotine,
1413 18|             messze kifénylő alakra, minő az ön kedvese? Legkedvezőbb
1414 18|             asszony!~Már nem volt mosoly az arcokon.~– És most hallgassa
1415 18|             kedvesét félre akarják tenni az útból, pedig akarják, dicső
1416 18|                  Párizsba. A többi aztán az én gondom lesz. Most már
1417 18|                  szövetkezik velem, mert az most a saját kezére is könnyen
1418 18|                Ritkaság, mint a gyémánt, az ilyen ember, mint az ön
1419 18|            gyémánt, az ilyen ember, mint az ön kedvese. Ez először is
1420 18|               asszonyt hozzá. Ez nem fog az én pénzemnek csatornát nyitni
1421 18|            igazgatását. Egyszerű feladat az. Nem kell hozzá egyéb, mint
1422 18|                 pontosság. A vállalkozás az én feladatom, az ügyvezetés
1423 18|             vállalkozás az én feladatom, az ügyvezetés az alárendelt
1424 18|                 feladatom, az ügyvezetés az alárendelt hivatalnokoké.
1425 18|                  akarna tőle kérni, hogy az ő gondolatait elmondhassa.
1426 18|           börtönig, a kétségbeesésig. Ez az úr: a mi zászlónk. Ez a
1427 18|                lehettünk volna. És nincs az a bűnbocsátó hatalom a földön,
1428 18|                 e zászló árnyékában lett az erénnyé, kötelességgé, ami
1429 18|          mennyországunkat is a poklok és az irigy emberek ellen. E kard
1430 18|                 teremtés szerelme miatt. Az ő babérkoszorúja az én menyasszonyi
1431 18|               miatt. Az ő babérkoszorúja az én menyasszonyi mirtuszkoszorúmmal
1432 18|                van egybefonva; ha elhull az egyik, elhull a másik. Minden,
1433 18|             vezet e harc? Istenség titka az! De mi lenne a hazából,
1434 18|            kardot? Ezzel a kulccsal csak az előrenyíló ajtót lehet kinyitni,
1435 18|                 egyenrangú a feltámadás, az üdvözülés, az örök élet
1436 18|                feltámadás, az üdvözülés, az örök élet hitével. – De
1437 18|              hitével. – De készen vagyok az elveszésre is, annak minden
1438 18|               megtérítsem. Hisz itt a nő az elsőrendű vétkes! – Javíthatatlanok. –
1439 18|                elárulták, hogy igen nagy az, amit óhajt. Tőled kell
1440 18|             adhatod.~– Szóljon, mi lehet az? – sürgeté a bankár. Azt
1441 18|              hogy mégis olyasvalami lesz az, amit ő is segíthet elérni.~–
1442 18|              segíthet elérni.~– Mi lehet az? – kérdé bámulva Ince. –
1443 18|           valamit, amit meg nem adhatok. Az imént hallád, hogy egy futó
1444 18|                  feladata lesz a Bakonyt az ellenféltől kitisztítani.
1445 19|               Duna jobb partját elhagyja az ellenfél, egy különvált
1446 19|                  nyomulni előre, s onnan az ellenfél megszálló csapatait
1447 19|          megkapta a nemzeti érdemrendet, az ezüst koszorút piros szalagon.~
1448 19|             nehéz volt Áldorfai Incének: az, hogy a Bakonyon keresztül
1449 19|                hogy a Bakonyon keresztül az út a *-i zárda mellett vezet
1450 19|               erre Serena is, s vajon mi az ő óhajtása? Hisz ők mindig
1451 19|        vendéglőben szállásolta el magát.~Az egész úton azt a kopott
1452 19|               tekintetét.~– Tűzd ide fel az érdemrendet.~Serena maga
1453 19|                  a tisztaság olyan, mint az éltető lég: nem tudnak anélkül
1454 19|                 kolostor atyái: középett az agg apátúr.~Ince fölemelte
1455 19|                csörömpöljön a kövezeten. Az ősz apát hajadonfővel volt,
1456 19|              azokra.~Mind a két szobának az ablakai arra az udvarra
1457 19|                 szobának az ablakai arra az udvarra néznek, melyből
1458 19|              magyarázta a hieroglifokat.~Az atyák észrevették az ismeretes
1459 19|      hieroglifokat.~Az atyák észrevették az ismeretes ezüst feszületet
1460 19|              mély vágás a férj homlokán; az érdemrend mellén; a főtiszti
1461 19|                 látogatást tettek együtt az apátúrnál, ki akkor a perjellel
1462 19|              egyet is leszakasztani. Nem az övéi többé!~Azután elvitték
1463 19|                  lép be e szobába?~– Itt az íróasztal, melyen nagy művét
1464 19|                tett utazásra. Itt vannak az apró faragványok, amikkel
1465 19|          fülkében áll imazsámolya. Rajta az imakönyv. A felnyitott lapon
1466 19|                 lélek, elraboltam tőled!~Az apát szelíd mosollyal tekinte
1467 19|          térdeplőre.~E mosolynak ez volt az értelme:~– Mennyire hasonlít
1468 19|                 hasonlít hozzá! Maradjon az örökké!~Ince küzdött magával.
1469 19|                  mellé, s megcsókolá azt az otthagyott imakönyvet.~Mennyi
1470 19|              térdepeltek egymás mellett, az ősz apát fejeikre tevé kezeit
1471 19|                 örökké.~– Ámen – rebegék az atyák, amidőn a térdeplők
1472 19|             amidőn a térdeplők fölkeltek az imazsámolyról.~Serena elpirult
1473 19|                 Serena a kolostorban.~Ez az egy nap is elég volt neki,
1474 19|               neki, hogy át bírja érteni az áldozat nagyságát, melyet
1475 19|          szerették Incét, mint mikor még az ő fiuk volt. A hitből kitérés,
1476 19|           vendégeikkel, Serena így szólt az apáthoz és a vénekhez~–
1477 19|                 Csupán engem, mert a bűn az enyém. Ő csupán áldozat.~
1478 19|                  a tűzoszlopban ment föl az úr elé, számot adni azért,
1479 19|             számot adni azért, amit tett az ő nevében. És aztán a csodaszerű
1480 19|                Ők azt hitték, hogy útjok az égbe vezet, s csak a föld
1481 19|                  másik oldalára vezetett az.~A vének meghatottan álltak
1482 19|       meghatottan álltak a nő előtt, kit az ihlet és a szavak igazsága
1483 19|               kézzel választotta magának az életet, majd megkapja az
1484 19|                 az életet, majd megkapja az életnek a viharait is. Neki
1485 19|          tisztító tüzén. S ha volt ereje az örömök legfenségesebbjeit
1486 19|            indulgentia, nincs absolutio. Az ő bírája a balsors.~Az út
1487 19|                   Az ő bírája a balsors.~Az út tovább vezetett a Bakony
1488 19|               vezetett a Bakony mélyébe; az előhaladott csapat mindenütt
1489 19|                  hűlt helyét találta már az ellenfélnek. Úgy látszott,
1490 19|          ellenfélnek. Úgy látszott, hogy az egyszerre elhagyta a ránézve
1491 19|                ránézve veszedelmes tért, az erdőt, hol a támadó minden
1492 19|                 együtt jöttek végig ezen az úton. Akkor a kétségbeesés
1493 19|              Milyen hosszú volt akkor ez az út, milyen rövid most!~Minden
1494 19|          Emlékszel-e erre a forrásra itt az odvas kő alatt? Ittunk belőle,
1495 19|                 a gyöngyvirág magja volt az; most tele van gyöngyvirággal
1496 19|             odafutott a nő, s teleszedte az ölét azokkal az ártatlan
1497 19|               teleszedte az ölét azokkal az ártatlan mézillatú fehér
1498 19|            szédüljön a mélybe.~Ah, akkor az a gondolatjuk volt, hogy
1499 19|       gondolatjuk volt, hogy együtt abba az örvénybe leugorjanak, s
1500 19|               uram tartott hozzá, aminek az volt az érdemleges tartama,