Fejezet

1501 19|            tartott hozzá, aminek az volt az érdemleges tartama, hogy
1502 19|             Kezet is csókoltak neki. Ah, az áldott jó Serena kisasszony!
1503 19|          méltóságos asszony. De fölvitte az Isten a dolgát!~Hanem Incét
1504 19|                 szakállasan, bajuszosan. Az asszonyok mondogatták fennhangon: „
1505 19|               Hogy még azt is ismeri!)~– Az nem jöve el – magyarázó
1506 19|                 el – magyarázó a bíró. – Az nagyon csendes ember most.
1507 19|      megijesztették. Gerillákat vezetett az erdőn keresztül; aztán a
1508 19|                  vették útjokat. Ez volt az ő jövetelük célja.~Könnyű
1509 19|              tavaly ráakasztott koszorú: az immortellek, szalmavirágok
1510 19|               sárga csillákkal (scylla). Az a kis kereszt pedig be volt
1511 19|                Most már kivehette részét az eltett fájdalombul. Most
1512 19|               benne. Most már lehívhatta az égből zokogásával az üdvözültet:
1513 19|          lehívhatta az égből zokogásával az üdvözültet: hiszen öröme
1514 19|                 szelíden alvó porszemek, az ő drága hamvait: lehetővé
1515 19|               földben, te tiszta szellem az égben: leányodnál nincs
1516 19|                fogom azt megőrzeni, mint az ő oltárárul elhozott szentséget.
1517 19|               őket, hogy ne haragudjanak az ő kedvesére azért.~Ha el
1518 19|               viszi őt erőszakkal onnan, az a nő megtébolyodik ott.~
1519 19|                 olyan mosolygó kép, mint az „Isten szántóföldje”. Egy
1520 19|            között nem lehetett rátalálni az elfojtott levendulabokrokra.
1521 19|   levendulabokrokra. Zöld pázsittal csak az út maga volt benőve. Máskor
1522 19|         szőnyegekkel. Jó volt ott nekik. Az eresz alatt emberfőnyi darázsfészkek
1523 19|               szivárványossá penészedve. Az ágy fölött függött egy tenyérnyi
1524 19|             papírba göngyölt csomag volt az, sokszorosan átkötözve galanddal.~–
1525 19|                átkötözve galanddal.~– Ez az én örökségem – szólt szelíden
1526 19|                 mosolyogva Incének.~– Mi az?~– Fogjad.~– Hogy nem arany,
1527 19|      könnyűségéről érzem.~– De többet ér az aranynál. Majd megtudod
1528 19|                találgatni, hogy mi lehet az, amit ő érdemesnek tart
1529 19|                 távcső van benne, amivel az ellenséget három mérföldnyiről
1530 19|                 Nem volt pedig abban sem az egyik, sem a másik; mert
1531 19|                 hazahozta azt.~A kertből az ismeretes úton a méhesen
1532 19|             méhesen át szándékozott Ince az udvarra jutni. De tapasztalá,
1533 19|               jutni. De tapasztalá, hogy az az ajtó most be van zárva.
1534 19|                   De tapasztalá, hogy az az ajtó most be van zárva.
1535 19|                  ajtó most be van zárva. Az ajtó hasadékán bátran át
1536 19|             hasadékán bátran át lehetett az udvarra látni. Az is olyan
1537 19|               lehetett az udvarra látni. Az is olyan szomorú hely volt,
1538 19|          mekkorát nőtt a penész a falon? az egérlyukak hánnyal szaporodtak?
1539 19|                  réteg sejtet raktak már az ablak szemöldökfájára? Semmihez
1540 19|                 Furfangos egy stratagéma az: még a korábbi lévita készítette.
1541 19|                 botjára, tenyerébe fogta az állát, s hallgatta hidegvérrel,
1542 19|                   Egyszer aztán felnyílt az ajtó. Serena ismerte a zár
1543 19|             valaki felnyitni. Azután meg az elszörnyedés hangja tört
1544 19|                Incét és Serenát karöltve az udvarra lépni látta.~– Hüh!…~
1545 19|                 nap kívánására.~– Elmúlt az, jó öreg – szólt Ince nyájasan. –
1546 19|                alezredes vagyok, s férje az ön egykori kisasszonyának.~–
1547 19|          kisasszonyának.~– De hogy lehet az? – szólt az, fejét hitetlenül
1548 19|                De hogy lehet az? – szólt az, fejét hitetlenül lógázva.~–
1549 19|          hitetlenül lógázva.~– Biz öreg, az egész Isten hírével történt;
1550 19|                  haza?~– Otthon van már: az ő atyjánál, a paradicsomban.~–
1551 19|                 Ince átadta a kurátornak az anyakönyvet.~Az kigöngyölíté
1552 19|               kurátornak az anyakönyvet.~Az kigöngyölíté azt, s amint
1553 19|                kigöngyölíté azt, s amint az utolsó lapjára nézett, bámulattal
1554 19|             elolvasó, s aztán szótagolta az odaírottat: „Ádorfai Ince,
1555 19|          Harmadéve itt jött be ugyanezen az ajtón, fehér-fekete palástjában,
1556 19|         prédikálni! És Serena kisasszony az ő felesége! És a lévita
1557 19|                meg meghalt. Csodálatosak az isten útjai!~Ekkor aztán
1558 19|              aztán felnyitotta a kurátor az ajtót, hogy lépjenek be
1559 19|                 a fájdalmas hatást, amit az elhagyottság látása költött
1560 19|            asszony a háznál. Valljuk meg az igazat, férfi sincs a háznál.
1561 19|               való lidércnyomású bűzben. Az ismerős bútorok, miket a
1562 19|                 megköszönte szépen, hogy az ezredes úr nem restellte
1563 19|                nem volt matrikula, ahova az a megjöttet és elmentet
1564 19|            elmentet beírja.~S mind ennek az volt a vége, hogy rossz
1565 19|          panaszaival tartotta vendégeit, az utca felől feltámadt a nagy
1566 19|                érkeztét kísérte. Azoknak az ismert nagy kerülő úton
1567 19|                  csókolni Serenának, mit az meg nem engedett neki.~–
1568 19|                 is kezet csókoltam én!~– Az önnek lelkésznője volt.~–
1569 19|                  fejében, amíg vendégeit az utcaajtóig kísérte.~Az utcára
1570 19|         vendégeit az utcaajtóig kísérte.~Az utcára nyíló ajtó is keményen
1571 19|              elvette, azért is áldja meg az Isten. De hogy katonává
1572 19|               lehet ennek jó vége. Annyi az ellenségnél a katona meg
1573 19|                 ellenségnél a katona meg az ágyú, hogy azt meg nem lehet
1574 19|              valahogy! Én tudom, hogy mi az az ellenség, mert én kóstoltam
1575 19|           valahogy! Én tudom, hogy mi az az ellenség, mert én kóstoltam
1576 19|                 nem keres senkit, semmit az ellenség. Pénzünk sincsen,
1577 19|             élünk. Ide nem jönnek utána. Az erdőkön át a kanászok elvezetik.
1578 19|                     Ha egyszer vége lesz az ezredességnek, jöjjön el
1579 19|                bukik, s ha egyáltaljában az „élet” megmarad. Az egyik
1580 19|        egyáltaljában az „élet” megmarad. Az egyik a párizsi bankárház
1581 20|            feladatot, ami rá volt bízva, az unalomig könnyűnek találta.
1582 20|          súlyosultak rá, akkor felemelte az erőérzet; gyönyöre volt
1583 20|                meg. S most, midőn társai az ős Buda falait döngetik:
1584 20|                  nem lehet ott!~Bántotta az a gondolat, hogy ő is egyikévé
1585 20|              hősöknek, kiket a fővezérek az ország távol eső részeibe
1586 20|                  volt a példa, a jogcím, az ok: hasonlót tenni. Nem
1587 20|              tehette azt.~Mit mondott ez az asszony? „Mi e zászlónak
1588 20|                ha nem jutalmaz is. Ennek az árnyékában van a mi mennyországunk.”~
1589 20|               okot.~Nem tudom már kinek, az a tréfás ötlete volt ez
1590 20|                 nézett Incére. Tehát még az is, hogy nevét egy hősköltemény
1591 20|        veszedelem tragikomikus hőse.~Még az sem riasztá vissza. Csapatjának
1592 20|               vissza. Csapatjának kiadta az útszabályt a Balaton felé.~
1593 20|          hírlapokat, mikben közölve volt az Oroszországgal kötött szerződés.
1594 20|         Oroszországgal kötött szerződés. Az orosz cár oly haderőt küld
1595 20|                felé pedig egészen szabad az út. Menekülhet, amely órában
1596 20|               teheti azt.~Hogy mondta ez az asszony? „Mi lenne a hazából,
1597 20|                  a völgybe alákanyarodik az út, a szép cseresnyefákkal
1598 20|                 sok ezer emberből állót. Az útfélen tarackok dörögnek,
1599 20|             mintha ütközet kezdődnék.~De az eléje hömpölygő sereg nem
1600 20|           ellenben zászlója tömérdek, és az mind nemzeti háromszín.~
1601 20|                 háromszín.~Kitalálta, mi az. Ma *-en alkotmányos ünnepély
1602 20|        pártküzdelem gyönyörűségeit. Akit az ő papja ajánl neki, annak
1603 20|                  megválasztja mindig, ha az megannyiszor más oldalára
1604 20|          megannyiszor más oldalára ül is az országház teremének.~Incének
1605 20|                  hogy a választási elnök az apátúr lesz, s a választóközönség
1606 20|  szívvel-lélekkel el van határozva magát az elnököt kiáltani ki képviselőjének.~
1607 20|                  hadcsapatát félreállítá az útból. Első az alkotmány,
1608 20|               félreállítá az útból. Első az alkotmány, azután a hadsereg.~
1609 20|                  ügetett.~A hintóban ült az ősz apátúr. Egyedül.~Mikor
1610 20|                maga is katonásan üdvözlé az apátúrt.~Erre a hintó megállt,
1611 20|           apátúrt.~Erre a hintó megállt, az apátúr leszállt, s Incéhez
1612 20|                  a közeledő elé sietett.~Az agg egyházfő levette fövegét,
1613 20|               lelke elzsibbadt e szónál.~Az ősz folytatá:~– Légy általam
1614 20|                  lelkek szokása szerint, az elpártolt, a hitehagyott
1615 20|          sugallata alatt nem látta benne az elveszett fiút, nem az aposztatát,
1616 20|             benne az elveszett fiút, nem az aposztatát, hanem csak a
1617 20|              szánt cserkoszorút onnan, s az elpártolt fiú homlokát koszorúzta
1618 20|                 nagyon törik magukat, őt az útfélen, mint véletlen lepje
1619 20|                  Nem magasztos feladat-e az, amit a nép most vállára
1620 20|             mondania a katonai pályáról: az országházba nem lehet bevinni
1621 20|                honfi, ki értünk harcolt!~Az erdők visszhangozók a felzendülő
1622 20|          Polgárok! Honfitársaim! – szólt az elhallgató néphez, azon
1623 20|                 lélek, s messziről nézné az itthagyott húsbálványt;
1624 20|              oldalamon védelmezi hazámat az ellenség ellen; védi az
1625 20|                  az ellenség ellen; védi az én lelkemet a poklok ellen.
1626 20|              dicsőségeért. Hagyjátok meg az én mentsváramnak azt a tért,
1627 20|                 a harcmezőn, hibám volna az országházban. Oda higgadt,
1628 20|         szükségben tanácsot tudnak adni. Az én egész tudományom a perc
1629 20|            Serena arcát nézte. Ragyogott az! Hiszen ők mindig együtt
1630 20|             várta, mi fog történni most? Az elnök, az ősz apátúr szólt
1631 20|                 történni most? Az elnök, az ősz apátúr szólt a néphez.~–
1632 20|            Ezernyi ezer hang ordítá újra az éljent. A türelmetlen üdvkiáltás
1633 20|              nekihevülten kiáltják nevét az „éljen”-nel; a lábhoz eresztett
1634 20|      csendesíteni a vezetők a riadalt, s az apátúr ismét szóhoz juthatott,
1635 20|                  széked üresen fog állam az országházban: a nép várni
1636 20|                tette onnan. Nem lehetett az ellen küzdeni többé. El
1637 20|                 harc támadt, mint egykor az isaszegi híd fölött. Egyik
1638 20|                  azt a másiknak engedni.~Az apátúr nem engedte azt Incének,
1639 20|               engedhette azért, mert nőé az elsőség. Ezek ketten viszont
1640 20|                  viszont nem engedhették az apátúrnak; mert az egyház
1641 20|           engedhették az apátúrnak; mert az egyház az első, s még inkább
1642 20|                apátúrnak; mert az egyház az első, s még inkább a tisztes
1643 20|                  a tisztes aggkor.~Végre az apátúr hivatalos tekintélyét
1644 20|                 kommandírozok! Én vagyok az elnök, a tábornok. Önök
1645 20|                Rémséges diadalmenet volt az! Tíz mérföldnyi területből
1646 20|                 alá a hőst és nejét, még az egyházfőt is.~Így vonult
1647 20|           hajdani kolostora székvárosába az egykori diakónus – a gyimóti
1648 20|                  volt: szíve reszketett.~Az olyan egyenes jellem, mint
1649 20|               olyan egyenes jellem, mint az övé, nem tud örülni az olyan
1650 20|              mint az övé, nem tud örülni az olyan nagy dicsőségnek,
1651 20|                   Megretten tőle! Nyomja az kedélyét, mint egy nagy
1652 20|               egy álomképet zavart össze az eleven látvánnyal. …Mintha
1653 20|                Mintha ez a derült égbolt az átlátszó óceán felszíne
1654 20|          roncshajó küzdene a viharral, s az ordító, imádkozó, szitkozódó
1655 20|           szitkozódó alakok között állna az ő férje, hideg márványarccal
1656 20|                 dördülés magához téríté.~Az elsütött tarack üdvlövése
1657 20|           elsütött tarack üdvlövése volt az. Serena felijedt, mintha
1658 20|               látta férjét, és körülötte az egész szép világot: a koszorúk
1659 20|                  hintó nem csigateknő, s az ősz mosolygó arc nem tengeristen.
1660 20|             érzés azt súgá neki, hogy ez az üdvkiáltás lesz az ő halála…~ ~
1661 20|               hogy ez az üdvkiáltás lesz az ő halála…~ ~
1662 21|                                          Az utolsó ágyú~Vége van. –
1663 21|           láthatárán most megy le a nap. Az utolsó nap.~A láthatár fölött
1664 21|                   Alattuk még aranysárga az ég, fölöttük már betegzöld.
1665 21|         betegzöld. S amint lemegy a nap, az aranyszegélyű felhők világítanak
1666 21|             lassanként tűzvörössé válva. Az égre feltekintő azt várja,
1667 21|             záporok is jót tettek velük; az utakon sár van; porfelleg
1668 21|            tartott. Arra még nyitva volt az út.~Éjjel egy útféli csárdában
1669 21|                 Ez maradt paizsul hátra.~Az alkonyég vérvilágítása mellett
1670 21|                  a végvidéki hegyek felé az utolsó dandár véghada: egy
1671 21|                meg egy töltényszekér.~Ez az utolsó ágyú.~Közbül döcög
1672 21|              szekér, azon négy sebesült: az utolsó sebesültek. Egy asszony
1673 21|            asszony ül a kocsisülésben, s az hajtja a lovakat. Nagy sár
1674 21|                 a lovakat. Nagy sár van: az alföldi rónán a sár olyan,
1675 21|                  haladni. Szerencséjükre az üldözőjüket is éppen úgy
1676 21|                 is éppen úgy hátráltatja az.~Az útfélen egy szekeret
1677 21|                éppen úgy hátráltatja az.~Az útfélen egy szekeret találnak,
1678 21|                engedik a hátukat üttetni az ostornyéllel, minthogy a
1679 21|            fuvaros szidja a szenteket és az apostolokat s azoknak a
1680 21|                 bírja már odább hurcolni az ember; van ilyen megrekedt
1681 21|               van ilyen megrekedt szekér az útfélen elég; győzné azt
1682 21|                  gondolt. Fittyet vetett az ujjaival; az ostorát feldobta
1683 21|              Fittyet vetett az ujjaival; az ostorát feldobta a szekérre,
1684 21|                tekintett.~Valóban ő volt az: de csak hangjáról lehetett
1685 21|             Gideonnak. Rá nézve most már az csak egy elbukott bajtárs,
1686 21|          felhajtá a szekértakaró ponyvát az alatta levő hordókrul.~–
1687 21|                  van, a zöldben arany.~– Az a kis zöld hordó öt mázsát
1688 21|                  a szekereket, mik eddig az ország tulajdonát képező
1689 21|              Arad felé. Harmadfél millió az aranyban, ezüstben. Az osztrák
1690 21|            millió az aranyban, ezüstben. Az osztrák vezérnek volt átadandó.
1691 21|                 volt átadandó. Én voltam az egyik megbízott.~– A többit
1692 21|                hordókban, ne hagyjuk azt az osztráknak: ha Törökországba
1693 21|           Törökországba kivihetjük, mind az öten hercegek leszünk belőle.
1694 21|              kedvet csináljak a fiúknak, az egyik fehér hordó fenekét
1695 21|       felüttettem s engedtem nekik, hogy az újon vert huszasokbul töltsék
1696 21|                 nyugodnom. Pedig ez volt az én „oroszlánrészem”. De
1697 21|                 egyetlen egy tömegbe van az öntve; öt mázsa egy darabban;
1698 21|                 öt mázsa egy darabban; s az a gazember, aki ezt így
1699 21|               még össze is kovácsoltatta az aranyat, hogy könnyű szerrel
1700 21|                törni egy nagy darabot.~– Az a gazember én voltam – mondó
1701 21|                  végigmondanom. Hát ezen az éjszakán a pajtások álmosak
1702 21|              többi alszik; s aztán mikor az órája letelt, keltse fel
1703 21|                 szekeret utól nem ér. De az ördög volt velem. Ide ragadtam
1704 21|        szekeremmel a sárba, s kárba vesz az egész nagy kincs, ha téged
1705 21|         szerencse.~– De hát mi szerencse az rád nézve?~– Az igaz, hogy
1706 21|                szerencse az rád nézve?~– Az igaz, hogy csak fél szerencse:
1707 21|            osztályrészt.~– Kitelik tőled az a bolond, hogy itt hagysz
1708 21|                szekeremet a sárbul?~– Ha az ország kincse rajta van,
1709 21|                 kincse rajta van, nem.~– Az ország kincse? Meg vagy
1710 21|        tulajdonunk, amit ha itt hagyunk, az ellenségnek jut prédául!
1711 21|           szégyellsz hozzányúlni. Ez nem az országé többé: ez az ellenségé!~–
1712 21|                 nem az országé többé: ez az ellenségé!~– Annyit tudok,
1713 21|                   Annyit tudok, hogy nem az enyim.~– No hát az enyim!
1714 21|              hogy nem az enyim.~– No hát az enyim! Ha az országé, akkor
1715 21|             enyim.~– No hát az enyim! Ha az országé, akkor az enyim;
1716 21|              enyim! Ha az országé, akkor az enyim; mert én is az ország
1717 21|               akkor az enyim; mert én is az ország vagyok; ha az ellenségé,
1718 21|                  is az ország vagyok; ha az ellenségé, akkor is az enyim,
1719 21|                ha az ellenségé, akkor is az enyim, hogy az övé ne legyen.~–
1720 21|                  akkor is az enyim, hogy az övé ne legyen.~– Különböznek
1721 21|                   Különböznek fogalmaink az „enyim, tied” kérdésében.
1722 21|              enyim, tied” kérdésében. Ez az arany, ezüst a magyar kincstár
1723 21|                 át a birtokában tartott, az annak jogos tulajdonosa.~–
1724 21|                   Azzal elkezdett sietni az elhaladt csapat után.~Ince
1725 21|                  a legényeid jobban. Azt az ágyút négy ló is elcepelheti;
1726 21|             elcepelheti; kettő elég lesz az én szekerem elé vontatónak.~–
1727 21|             Hogyan? Te azt akarnád, hogy az utolsó ágyút veszélyeztessem
1728 21|         veszélyeztessem a te aranyadért? Az utolsó ágyút, mellyel menekülő
1729 21|          kormánybiztosok ott vannak most az orsovai parton, nyomorult
1730 21|              teneked adjam oda a fogatot az egyetlen utolsó ágyú elől,
1731 21|            Ugorjanak a Dunába, ha félnek az ellenségtől. Nekem lovakat
1732 21|            Gideon homlokának szegezve. – Az első szavadra, melyet csapatom
1733 21|            Hiszen hallgatok. Nem kívánom az ágyúd elől a lovakat. De
1734 21|             ágyúd elől a lovakat. De hát az a szekér mit vétett?~– Azon
1735 21|                 Rakasd át a sebesülteket az én szekeremre. Velük talán
1736 21|                   csak nem eszi meg őket az ellenség. Mit hordasz magaddal
1737 21|                 kiáltasz harcosaim után, az aranyadhoz, ezüstödhöz még
1738 21|                  ólmot is fogsz kapni; s az neked – bizony mondom –
1739 21|             Annak elmondá a történteket. Az asszony néma intéssel helyeslé
1740 21|                   kinek arany és ezüst s az ágyú és a sebesült bajtárs
1741 21|               volt!~Ince visszatekintett az elhagyott szekérre.~A roppant
1742 21|                  tovább. Majd nekifogott az arannyal telt hordónak,
1743 21|            odafeküdt rá, és beleharapott az aranytömegbe, hogy ott maradt
1744 21|                  rajta a fogainak nyoma.~Az éj eltakarta a vidéket.~
1745 21|                  eltakarta a vidéket.~De az éjszakának nem volt álma.~
1746 21|                egyetlen egy ágyút, azzal az egész folyosót végigseperheti.~
1747 21|                 folyosót végigseperheti.~Az az egyetlen ágyú ott van.
1748 21|              folyosót végigseperheti.~Az az egyetlen ágyú ott van. Az
1749 21|                az egyetlen ágyú ott van. Az utolsó ágyú, mely a döntő
1750 21|                  torlasz zárja keresztül az utat: amögött állnak a lövészek.
1751 21|               amögött állnak a lövészek. Az ágyú középen. A torlasz
1752 21|              magaslatról a Dunáig látni.~Az üldöző ellenség dobverése
1753 21|               sorsát ő tartja a kezében.~Az üldöző győztes már itt van
1754 21|         sarkukban. Ő tartja előtte zárva az ajtót.~Rémemlékű hely ez
1755 21|                 hét napig. Itt tartá fel az oszmán sereget Veteráninak
1756 21|                 szólítja meg hadsegéde. (Az utolsó napon ezredessé tették.)~–
1757 21|           ezredessé tették.)~– Mi baj?~– Az ellen közelít.~Áldorfai
1758 21|             Áldorfai int a tűzmesternek. Az ágyú eldördül, a visszhang
1759 21|                 egyik partról a másikra.~Az üldöző ellenfél most ágyúkat
1760 21|                 mind alant pattognak el.~Az üldöző egy tömör hadoszlopot
1761 21|               összemorzsolják a támadót.~Az utolsó ágyú nem beszél sokat.
1762 21|     hullakeselyűk. Lakomára várnak.~Most az útszoros túlsó feléről egy
1763 21|               két napra való kenyerem, s az nekem elég.~– Nekünk okvetlen
1764 21|                 És most nézze ön meg azt az erőt, amely önökkel szemben
1765 21|            ágyúpark, számíthatnának önök az esélyre, hogy talán az mind
1766 21|              önök az esélyre, hogy talán az mind megfut önök előtt;
1767 21|        trombitaszó: a küldönc ismét jött az ellentáborbul.~Most már
1768 21|               rájuk szükség többé.~Amint az árnyék leszállt a mély völgybe,
1769 21|           völgybe, útnak indítá csendben az utolsó kis csapatot. Maga
1770 21|                 Abban a percben felvette az égő kanócot, az ágyúhoz
1771 21|                 felvette az égő kanócot, az ágyúhoz lépett vele, s elsütötte
1772 21|   fegyverszünetnek vége volt. Nem akarta az ellenfélnek engedni azt
1773 21|           engedni azt a dicsőséget, hogy az kezdje meg az ellenségeskedést.
1774 21|           dicsőséget, hogy az kezdje meg az ellenségeskedést. Ő idézte
1775 21|                  diadalmas jelvénye volt az. A lobogót leszakítá róla,
1776 21|             beledugta a máglya közepébe. Az őrtűz üszkeit ráhányta a
1777 21|          pukkanás. A torlasz felrobbant. Az égretörő lángoszlopban mintha
1778 21|                minden.~Reggelre eljutott az utolsó csapat is a Duna-partra.~
1779 22|                csecsemők vagyunk, akiket az anyjuk kitett idegen ház
1780 22|                Jövendőnk: „nincs többé!” Az az egész világ elmúlt, melyben
1781 22|             Jövendőnk: „nincs többé!” Az az egész világ elmúlt, melyben
1782 22|       bennmaradóra nézve egy nagy börtön az, a kimenekülőre egy elsüllyedő
1783 22|               elsüllyedő világrész. Azok az egyre távolodó kék hegyek,
1784 22|        megenyhíteni? Van még egy nő, aki az „enyim”.~Enyim; szeret;
1785 22|               szeret; velem van…~Amíg ez az enyim, addig nem ejt el
1786 22|                  ketten együtt lehetünk, az az otthon.~Az az egyetlen
1787 22|               ketten együtt lehetünk, az az otthon.~Az az egyetlen kis
1788 22|                  lehetünk, az az otthon.~Az az egyetlen kis szív egy
1789 22|               lehetünk, az az otthon.~Az az egyetlen kis szív egy megmentett
1790 22|              semmit sem hozva át magával az egy év alatti mesevilágból,
1791 22|             kiutahiai bellebbezés ellen: az sem izgatta fel. Csak egy
1792 22|                 menny együtt veszett el. Az elbukott mit keressen még
1793 22|                  Lamentálni menjen-e oda az angyalok és idvezült szentek
1794 22|                szentek nyakára? Pöröljön az istennel, hogy miért hagyta
1795 22|                elbukni nemzetét? Keresse az örökkévalóságot azzal a
1796 22|             háború dogmája halomra dönti az egész keresztyén dogmát.
1797 22|               legyilkolt hitetlen kutya. Az megy a gyehenna vermébe,
1798 22|                vesztett, nem mehet többé az oltár elé.~Ezt susogta egy
1799 22|                alig jegyezte meg magának az alakot. Talán Stomfai Gideon
1800 22|               messze, olyan messze, hogy az egész földteke legyen közötte
1801 22|              volt visszagondolni. Fényes az; de alamizsna. Volt azontúl
1802 22|               egyúttal fogoly is; foglya az európai diplomáciának. Arra
1803 22|             piláfját sem szidta; jó volt az, mert megosztotta feleségével.~
1804 22|               ócska gubában járt. Szidta az egész világot. Gyalázat
1805 22|                  egész világot. Gyalázat az ilyen élet. Még a bajtársakban
1806 22|                 vele. Talán meg sem volt az töltve.~Ince most már gúnyosan
1807 22|                arról, hogy megöli magát, az nem teszi azt meg.~– S te
1808 22|                  karjai alá.~– Tán vétek az? Te még tán hiszed azt,
1809 22|                ha van? Hol van megtiltva az öngyilkosság? Nem erénynek
1810 22|                 szívének szegezve?~– Már az, hogy az öngyilkosság eszményképe
1811 22|                 szegezve?~– Már az, hogy az öngyilkosság eszményképe
1812 22|                 ábrázolva, mutatja, hogy az nem férfierény. A társadalom
1813 22|                 szenvedés elől megszökni az élettől, gyávaság. Ha vagyonomat
1814 22|                 át küzdve, visszaszerzem az emberek becsülését; ha szerelmemben
1815 22|              keressenek rajta valamit.~– Az meglehet: de akkor mi oka
1816 22|                oka lehetett előttünk ezt az öngyilkossági paródiát eljátszani?~–
1817 22|           Egyszer aztán kitálalták nekik az európai diplomácia főztét.
1818 22|               azt már), s alávetni magát az irgalom-nem-ismerő haditörvényszéknek?
1819 22|               nagy nevek adták a példát.~Az akkori szeraszkiernek kedvenc
1820 22|             beoltani a török hadseregbe. Az áttérők fényes ígérettel
1821 22|                 kerülte el.~Azon időkben az európai hírlapok valami
1822 22|                  létezett. Török címe ez az íródiáknak: jaszmagdzsi.~
1823 22|            szeraszkier szolgálatában.~Ez az ember többet tudott, mint
1824 22|                 hasist enni.~Sztambulban az első ember volt az „effendi”,
1825 22|           Sztambulban az első ember volt az „effendi”, aki Incére ajtót
1826 22|                nem tudott gyűlölni. Erre az emberre ő annyiszor megharagudott;
1827 22|                  elpárolgott, el is lett az feledve. Gideon vakmerő
1828 22|                  tudja magától taszítani az ellenszenves alakot, s ajtót
1829 22|              száműzöttnek, a hontalannak az idegen földön az ismerős
1830 22|             hontalannak az idegen földön az ismerős arc mosolygása jól
1831 22|            angolul. Azon időkben még azt az iskolákban nem tanították;
1832 22|                   Hogy tudott veszekedni az élelmezési biztosokkal!
1833 22|            áldozatot hozza. A veszekedés az ő idegeit rongálja, arcát
1834 22|                hagyja magát vetkőztetni. Az asszony pedig ilyen helyzetekben
1835 22|                 s pompásan értett hozzá. Az emigránsok úgy imádták,
1836 22|             emigránsok úgy imádták, mint az egyiptomiak az Isis istent,
1837 22|             imádták, mint az egyiptomiak az Isis istent, aki számukra
1838 22|              gyönyörűség. Nem robot, nem az asszonyi nem megalázása
1839 22|                  annak, aki érti) trónus az: amelyről a világot kormányozza.
1840 22|                Irigylésre méltó ember ez az Ince!~Hanem az ilyen helyzetben
1841 22|                  ember ez az Ince!~Hanem az ilyen helyzetben aztán az
1842 22|                az ilyen helyzetben aztán az ember nem lehet nagyon válogatós,
1843 22|                 a török kormánytól kijön az engedély a tovább utazhatásra.
1844 22|                volt. Aztán jött több is. Az effendi tudta vegyíteni
1845 22|                komollyal új helyzetében. Az áldozat: törökké lenni,
1846 22|                   ez volt a komoly rész.~Az ebédelő társaság véleménye
1847 22|                   ne beszélj – támadt rá az effendi (most Vely bég volt
1848 22|                 van innen a mahomedánig? Az oszmánnál nincs Jézus jobban
1849 22|              dogmákkal – felelt rá Ince. Az embert saját tettei idvezítik.
1850 22|                   ahol a nő rabszolga, s az utcán beburkolt arccal jár;
1851 22|                  nem hallotta; ő nem ült az asztalhoz. Csupa férfitársaságot
1852 22|                férfitársaságot feszélyez az, ha egyetlen nő ül az asztalnál.
1853 22|          feszélyez az, ha egyetlen nő ül az asztalnál. Neki künn volt
1854 22|                Incéé nem. Pedig őrá volt az mind számítva.~Fejét rázta,
1855 22|             számítva.~Fejét rázta, mikor az effendi búcsút vett tőle.~–
1856 22|              Másutt nem volt található.)~Az effendi fontoskodó titkolózással
1857 22|           szeraszkier küldött hozzád. Én az ő jaszmakdzsija vagyok.~–
1858 22|             lakomájáért sem cserélem el.~Az effendi dühösen hagyta ott
1859 22|                  többet.~Hanem ez időtől az Amerikába vándorlandó menekültek
1860 22|                idestova ki is tavaszodik az idő, s ők még mindig itt
1861 22|                Serena maga lótott-futott az ügyükben egyik követségi
1862 22|          követségi palotától a másikhoz. Az asszonyok a legveszedelmesebb
1863 22|                  világon.~Végre kikapták az útleveleiket, s mehettek
1864 22|               hozta el a kész útlevelet, az illető követségtől láttamozva.
1865 22|                milyen szükségem volt rád az életben. Hol kapok én még
1866 22|               amelyben Törökország lehet az archimedesi pont, ahonnan
1867 22|                   Ez a te kineveztetésed az anatóliai hadsereghez „ferikké”,
1868 22|                 De azért tartsd magadnál az okmányt; talán meggondolod
1869 22|                 már most vegyünk búcsút.~Az effendi olyan őszinte arccal
1870 22|                 úti poggyászoddal együtt az Alligatorra elszállítani?
1871 22|                 török városnegyedben?~Ez az indítvány még Serena szemeit
1872 22|              Tulajdon aggodalmának adott az kifejezést. Serena is félt
1873 22|              egészen megnyugodott, mikor az effendi visszatért a hordárokkal,
1874 22|                 alkudott meg, hogy elébb az Alligatorra elszállítják
1875 22|                 Alligatorra elszállítják az asszonyságot, azután őket
1876 22|                hárman átvitették magukat az Alligatorhoz. Serenát csupa
1877 23|                                          Az Alligator~Az „Alligator”
1878 23|                             Az Alligator~Az „Alligator” az Észak-Amerikai
1879 23|                 Alligator~Az „Alligator” az Észak-Amerikai Egyesült
1880 23|               hónap óta ott horgonyozott az Aranyszarv-öbölnek abban
1881 23|             távolban tőle ült horgonyain az osztrák brigg „Salamander”,
1882 23|                   békés szomszédságában. Az Alligator egyedül azért
1883 23|              menekülteket felvegye, akik az Egyesült Államok területén
1884 23|                letelepedni. Kapitányának az volt az utasítása, hogy
1885 23|        letelepedni. Kapitányának az volt az utasítása, hogy amint a
1886 23|       Franciscóba? aszerint menjen velük az Atlanti-óceánnak vagy a
1887 23|                  hamar elbocsátá.~Gideon az előszobában várt reá, s
1888 23|                 megszorítá Gideon kezét.~Az nagyot szisszent a férfias
1889 23|          Átkozott erős kezed van. De nem az a baj. Hanem ez a gyűrű
1890 23|                 Hanem ez a gyűrű szorult az ujjaim közé. Ezt is a szeraszkiertől
1891 23|                 S alatta titkos zár van. Az ilyen gyűrű rejtekében szokták
1892 23|       Boszporuszba. Késő este lett, mire az Aranyszarv-öböl árbocerdejéhez
1893 23|               Incében a tündéri látvány, az ezernyi lámpafény az árbocokon,
1894 23|            látvány, az ezernyi lámpafény az árbocokon, a sötétkék víztükörtől
1895 23|               kis halgyorsaságú ladikkal az árbocos szörnyek között,
1896 23|               között, mint a bennszülött az ismerős város utcáin. A
1897 23|               visszautasítja a fizetést. Az a másik úr, aki kialkudta,
1898 23|             lebocsátották a kötélhágcsót az érkezőért. Ince felkapaszkodott
1899 23|          felismerheté benne a kapitányt.~Az „Alligator” kapitánya tudott
1900 23|         kapitánya tudott németül is; azt az első találkozásnál felfedezte.~–
1901 23|          homlokáról a sipkát, s elkezdte az üstökét vakarni. Elébb valami
1902 23|                  területen.~– Hát ez nem az Alligator?~– Nem. Ez Őfelsége
1903 23|               amit még eddig nem ismert, az ijedtséget, ennél a szónál.
1904 23|                  ármányból hoztak ide.~– Az meglehet; de miután nekem
1905 23|                Akkor szíveskedjék ön ezt az urat követni.~Az az úr volt
1906 23|                  ön ezt az urat követni.~Az az úr volt a porkoláb, aki
1907 23|                  ezt az urat követni.~Az az úr volt a porkoláb, aki
1908 23|             tengerészek humánus emberek. Az ajtót sem zárta rá; hanem
1909 23|              révészek becsületességéről.~Az Alligatoron pedig várhattak
1910 23|               éjjel.~Minél tovább haladt az éj, Serena nyugtalansága
1911 23|                  Vely béget felkeresnie.~Az úgy tett, mint aki szerfölött
1912 23|               hogy Ince nem érkezett meg az Alligatorra; rögtön ugrott,
1913 23|            semmirekellő részeg kaikdzsik az este a ködös vízen ködös
1914 23|                 fejjel összetévesztették az Alligatort a Salamanderrel:
1915 23|        Alligatort a Salamanderrel: ennek az ostoba müzülmánnak inglis
1916 23|                  köpek”. Odavitték Incét az osztrák hajóra: bizonyosan
1917 23|           tartóztatva. Te eredj a hírrel az Alligatorra vissza; én futok
1918 23|            szeraszkierhez, hogy segítsek az elfogotton. Egy óra alatt
1919 23|                   egy óra múlva ott volt az Alligatoron.~A magyar menekültek
1920 23|               között már akkor nagy volt az izgalom. Körülfogták a hajóskapitányt,
1921 23|                   Azt sem tudta, hogy mi az a „Schiff” meg az a „gefangen”.
1922 23|                hogy mi az a „Schiff” meg az a „gefangen”. Csak a fejét
1923 23|           gefangen”. Csak a fejét rázta. Az elkeseredett hazafiak aztán
1924 23|                  keveset tudtak angolul; az egyik egy szót, a másik
1925 23|              kapitánnyal elhitetni, hogy az angolul van, amit ő most
1926 23|                tudomást szerzett.~Serena az aggódó hitves nyugtalanságával
1927 23|             fogadta őt. Ez leküzdé benne az ellenszenvet, melyet az
1928 23|                  az ellenszenvet, melyet az ember ellen soha meg nem
1929 23|                  Ő a múlt éjjel a ködben az Alligator helyett a Salamanderre
1930 23|               Salamanderre tévedt, s ott az osztrák hajóskapitány letartóztatta.~–
1931 23|           Csakhogy Amerika messze van, s az útlevél még nem ád polgárjogot.
1932 23|                 hajófödélzet pedig annak az országnak a területe, akié
1933 23|                 a területe, akié a hajó. Az osztrák kapitány egészen
1934 23|             választhat tetszése szerint. Az egyik lehetőség az, hogy
1935 23|              szerint. Az egyik lehetőség az, hogy ön most eljön velem
1936 23|                  ferikké kineveztetését. Az az ő zsebében van. Arra
1937 23|               ferikké kineveztetését. Az az ő zsebében van. Arra a szeraszkier
1938 23|                 Incét, hanem Oglán bejt: az anatóliai dandár ferikjét.~
1939 23|                bég kegyetlen humorral. – Az egyik az, hogy Áldorfai
1940 23|           kegyetlen humorral. – Az egyik az, hogy Áldorfai Ince honvédezredes
1941 23|                  elfogott menekülő. Hogy az ilyenekkel hogy bánnak mai
1942 23|               fogait szívta húzódozva.~– Az, amit ön legkevésbé fog
1943 23|                 én odaadtam azt emlékül. Az ilyen gyűrű fejében viselik
1944 23|                     Gyalázatos áruló! Ez az ön műve volt. Ön vitette
1945 23|        zsoldosaival férjemet szándékosan az osztrák hajóra. Távozzék
1946 23|             innen! Két percet adok önnek az elfutásra. Ha addig innen
1947 23|             hadihajótul, kiáltott vissza az utána néző hölgynek:~– Asszonyom!
1948 23|                   Asszonyom! Három közül az egyiket választani kell!
1949 23|                érthetővé tették azt.~Ah, az egészen más, mikor egy asszony
1950 23|                 nemes, milyen bátor volt az ő férje! Hogy küzdött a
1951 23|       szabadságáért! Most felvilágosítja az ármányról, mellyel kelepcébe
1952 23|            melegszik a jenki! Hogy emeli az ökleit. Már mindjárt meghódítja!
1953 23|                  mindjárt meghódítja! Ez az asszony felfordítja a világbékét!
1954 23|              kapitány kezét, s jobbjával az égre mutat fel!~Az Alligator
1955 23|             jobbjával az égre mutat fel!~Az Alligator kapitánya halk
1956 23|            iparkodik valaki, aki játszik az emberekkel, gáncsot vetni
1957 23|                  aki állva akar maradni, az elbukásra! Mit tegyen most?
1958 23|             számára háromféle választás. Az egyik a fogságban elvárni
1959 23|                  balsorsot; melynek vége az előrementek példájábul ismeretes.
1960 23|             jogára, s hivatalos állására az oszmán hadseregnél. Akkor
1961 23|          felavatta magát. – A harmadik – az a gyűrű. Felnyitotta a pecsétnyomó
1962 23|         Felnyitotta a pecsétnyomó követ. Az a kis zöldet játszó szürke
1963 23|           Kabinja szűk ablakán keresztül az ég csodáira bámult, s azokkal
1964 23|                 meg! Ne tétovázz!” mondá az egyik; „Ha a sors taszít,
1965 23|                 suttogá a másik; „Ha ver az a hatalmas úr, te rúgj ki!” –
1966 23|               hold. – Ez már jobb barát. Az arany fényözön végigfeküdt
1967 23|                török kinevezési okmányt. Az írás érthetetlen volt ránézve,
1968 23|          megtalálta benne a saját nevét: az cifrább talik írással volt
1969 23|             belerajzolva. – Megnedvesíté az ujja hegyét, s az egész
1970 23|           Megnedvesíté az ujja hegyét, s az egész nevet tisztára ledörzsölte
1971 23|         pergamenről. Most már eldobhatja az egészet. – Az egyik ajtót
1972 23|                 eldobhatja az egészet. – Az egyik ajtót már bezárta
1973 23|        választása volt már. – Hajh! – ha az a nő nem volna, milyen könnyen
1974 23|              perc alatt be volna végezve az egész pör az ember és az
1975 23|               volna végezve az egész pör az ember és az ő teremtője
1976 23|                 az egész pör az ember és az ő teremtője között.~Mikor
1977 23|                  hajóskapitány.~Nem volt az szívtelen ember. A tengerészekben
1978 23|               adta.~– Sem a szökést, sem az öngyilkosságot nem fogom
1979 23|                   hogy a követségtől azt az utasítást kapom, hogy bocsássam
1980 23|                  mondja. Lehet, hogy azt az utasítást kapom, hogy akasztassam
1981 23|             pedig észrevetette, hogy ért az optikai készülékekhez. Ezzel
1982 23|              rendelkezésére, s nagy volt az öröme, ha Ince a távcsövön
1983 23|                nem bízott rá a kapitány: az Alligatort.~A távcső olyan
1984 23|                 távcső olyan közel hozta az arcokat, hogy a néző azt
1985 23|                    kérdezé a kapitány.~– Az ám. (Éppen akkor érkezett
1986 23|             Ugyebár, olyan jól lát rajta az ember, hogy az arcokat megismerhetné,
1987 23|                 lát rajta az ember, hogy az arcokat megismerhetné, ha
1988 23|       tengerészhumorral a kapitány. – Ha az ember feleségének tête-à-tête-je
1989 23|                 látó tanú.~Ince segített az élcen nevetni.~Egyszer azután
1990 23|            azután megint látott valamit. Az Alligator kéménye füstölni
1991 23|                 Abban a percben, melyben az árboc hegyére ér: ezt a
1992 23|                 nélkül is mindenki.~– Mi az ördög az? – mond a Salamander
1993 23|                  mindenki.~– Mi az ördög az? – mond a Salamander kapitánya –
1994 23|                 a Salamander kapitánya – az Alligator füstöl, és a középárbocra
1995 23|                  Mit akar ezzel mondani?~Az Alligator még világosabban
1996 23|             hajójára érkező hadnagy elé.~Az bemutatta magát, s átadta
1997 23|                  hajóján egy utazója van az Alligatornak foglyul letartóztatva,
1998 23|             útlevél oltalma alatt áll.~– Az én hajómon van egy tagja
1999 23|                   s nekem utasításom van az osztrák kormánytól minden
2000 23|              között.~– Jól van. Hanem ha az el nem végzi: akkor elvégezzük