Fejezet

2001 23|                 mister Innocent Áldorfai az Alligator fedélzetén: mi
2002 23|                fedélzetén: mi megkezdjük az ágyúzást.~– Nichts für Ungut –
2003 23|                 kapitánya, s búcsút vett az Alligator hadnagyától.~Azután
2004 23|                  szépen rendben megtette az intézkedést. Legelébb is
2005 23|                függágyakkal! a tüzéreket az ágyúkhoz rendelé, a matrózokat
2006 23|                  lobogót a középárbocra. Az ágyúdördülés jelt adott.~
2007 23|             másfél óra múlt el. Itt volt az ebéd ideje. A kapitány beszólt
2008 23|            beszólt Incéhez.~– Uram: kész az ebéd. Még másfél óránk van
2009 23|                 óránk van azt elkölteni.~Az ebéd azonban fél órát sem
2010 23|             felfedezését.~– Nézze ön ezt az Euplecteia aspergillumot.
2011 23|                tűzben égethetlenek, mint az azbeszt. Az egész egy kürtalakú
2012 23|           égethetlenek, mint az azbeszt. Az egész egy kürtalakú cső;
2013 23|                kocsonyatestű állat. S ez az állat úszik ezzel a szövött
2014 23|                villanyütésekkel, amiktől az elkábul. Valódi tengerész.
2015 23|                ejtett lyukat; mint ahogy az asszonyok be szokták tópolni
2016 23|                  talán felesége? – Ah! S az ott van az Alligatoron?
2017 23|             felesége? – Ah! S az ott van az Alligatoron? Nagyon szép.
2018 23|               elolvasta.~Azután megnézte az óráját nagy hidegvérrel.
2019 23|                hidegvérrel. Még tíz perc az idő.~Akkor odafordult Áldorfai
2020 23|             kiszabott időből, mikor Ince az Alligator fedélzetére lépett.
2021 23|         födélzeten állt, s kezében tartá az óráját. Ince odasietett
2022 23|                hozzá, háláját kifejezni.~Az amerikai tengerész némán
2023 23|                 szabadulását annak.~…Óh, az asszonyok – akik szeretnek –,
2024 24|                                          Az átültetett növények~De már
2025 24|              adott útiköltségül. Ez volt az utolsó örökségük az „Óvilágtól”.~
2026 24|                 volt az utolsó örökségük az „Óvilágtól”.~Az „Újvilág”
2027 24|                örökségük az „Óvilágtól”.~Az „Újvilág” kormánya pedig
2028 24|                 ki a hajó, Mr. Sparkins, az Alligator kapitánya felhívta
2029 24|        menekülteket, hogy határozzák el: az Újvilág melyik részében
2030 24|               letelepedni?~A kivándorlók az Alligator födelén szám szerint
2031 24|            bízták meg a szövetség tagjai az értekezlettel.~Mr. Sparkins
2032 24|             hozzá juthatott. Ajándékozni az amerikai nem szokott; hanem
2033 24|                   együtt maradjanak. Ott az ember mindent maga végez:
2034 24|                most oda. Három éve, hogy az első aranyat felfedezték
2035 24|                év alatt nábobokká lettek az ásó és csákány segélyével.
2036 24|                 hantjai alatt felkeresni az aranyat, csak folytatása
2037 24|               csak folytatása lesz annak az álomnak, ami volt Magyarországon
2038 24|     Kaliforniában több lesz a szerencse? Az az élet éppen a világgal
2039 24|                több lesz a szerencse? Az az élet éppen a világgal meghasonlott
2040 24|              többsége szinte oda vágyik. Az aranyföldről hallott regék
2041 24|     elmámorosíták fejeiket. De mi legyen az én férjem ott, ahol mindenkit
2042 24|               férjem ott, ahol mindenkit az arany éhsége kerget a föld
2043 24|                kerget a föld alá? Ő, aki az aranyat elszórta magától,
2044 24|          ajándékba kínálták neki, ő, aki az útfélen hagyta az aranyat,
2045 24|                 ő, aki az útfélen hagyta az aranyat, mikor az ötmázsás
2046 24|                 hagyta az aranyat, mikor az ötmázsás darabban feküdt
2047 24|                  darabban feküdt előtte; az aranyat, ami az ellenségé
2048 24|                  előtte; az aranyat, ami az ellenségé volt, s most ugyanaz
2049 24|           ellenségé volt, s most ugyanaz az ember menjen a földet vágni,
2050 24|                  a földet vágni, kutatni az iszapban, homokszemnyi aranyatomokért,
2051 24|            aranyatomokért, és érezni azt az átkozott éhséget, ami az
2052 24|                 az átkozott éhséget, ami az arany után támad? kapzsivá,
2053 24|               irigylelkűvé lenni? Ez nem az ő lelkének való.~– Tudom.
2054 24|          lelkének való.~– Tudom. Ismerem az urat. Ő lelkész volt elébb.
2055 24|               elébb. No hát itt is lehet az megint. A papot jól megfizetik.
2056 24|            halnak, házasodnak és gyónnak az emberek.~– Uram! – szólt
2057 24|                 azt mutatná: „hát én?”~– Az semmi baj – szólt zavartalanul
2058 24|                 a papok házasodnak. Megy az Kaliforniában.~Serena nevetni
2059 24|            Bakonyt kitisztította egyszer az osztrákoktul. Kaliforniának
2060 24|             vállalhat coloneli állomást. Az is szép hivatal, sok dolog
2061 24|          veresbőrűek hamar megskalpozzák az embert.~– Nem! Nem! Skalpoztatni
2062 24|                  önnek nem fog tetszeni. Az aranyásók népe igen garázda
2063 24|                   Ne-ne-nem! A férjemnek az orrát nem hagyom betörni,
2064 24|               elhoztam magammal hazulról az örökségemet, ami után szegény
2065 24|          családját; most én akarom ezzel az enyimet eltartani.~S ezzel
2066 24|               enyimet eltartani.~S ezzel az oldaltáskájából elővette
2067 24|                   A kapitány odatartotta az orrát. A kibontott papírdobozokban
2068 24|           mikroszkópikus kincsek voltak. Az egyikben barna gömbölyű
2069 24|          másikban feketék.~– Mik ezek?~– Az egyik káposztamag, a másik
2070 24|               mintha nem is ő lett volna az, aki szokása ellenére kacagott.~–
2071 24|                Pedig olyan közel fekszik az emberhez a dolog, hogy csak
2072 24|           mesterség volna Kaliforniában: az aranyat a földszínéről szedni
2073 24|                kétéves növénnyé nevelni: az első évben olyan szárba
2074 24|               össze. Tegyen velük próbát az aranymezőn.~– Azonban a
2075 24|             szőlőnek is van egy tévedése az Újvilágban. Ott soha sincs
2076 24|                  nem értek. Ami bogyókat az esztendő elején hozott,
2077 24|           legelső, amire szükségük lesz, az, hogy angolul tudjanak.
2078 24|                  Kilencven napig tartott az út Kaliforniába.~Serena
2079 24|                  nagyon sokat szenvedett az úton. Az évszak kedvezőtlen
2080 24|                sokat szenvedett az úton. Az évszak kedvezőtlen volt.
2081 24|               folytonos zajgásban tartók az óceánt. A férfit is megpróbálta
2082 24|                alunni. Hanem azért mikor az óra jött, melyen a szalonban
2083 24|               meg kellett jelennie, hogy az angol nyelvtant tanuló barátainak
2084 24|               kínzó szenvedését; felkelt az ágyából: erőt vett magán:
2085 24|                 rohamait. Eltemette arra az időre kíntól zaklatott lelkét
2086 24|            könyvbe, s amíg vége nem volt az előadásnak, addig nem engedte
2087 24|                 el lett érve. Ott voltak az Újvilágban. A kaliforniai
2088 24|         huszonnégy esztendővel) nem volt az, aminőnek azt most Bret
2089 24|               kis veres téglaházra, mely az aranymosások vízvezetője
2090 24|              homokterületet, mely fölött az említett vízvezető húzódott
2091 24|                 húzódott el. E vízvezető az akkori aranyásás rendszere
2092 24|          termékenyítésére, s a siker már az első évben bámulatos lőn.
2093 24|                dohányhamuval, azok ellen az apró nyálkás csigák ellen,
2094 24|             könyv – hanem a kard.~S azok az óriási nagy káposztafejek,
2095 24|                jó barátunk, s mi vagyunk az ő jó barátjai. Ő minket
2096 24|                  mindannyiunkat itten.~S az asszony dalolva járt a kert
2097 24|                  Boldogságát kétszerezte az, hogy a feleség is osztozott
2098 24|                  életük napi eseményeit. Az aranyásók dicsekedtek vagy
2099 24|                  társai viszontagságait. Az ő telke egy sziget volt
2100 24|                népvándorlás vízözönében. Az aranyéhes kalandorok évrül
2101 24|               ásták magukat a földbe le: az ő fái évrül évre magasabban
2102 24|                milyen nehéz ezt megállni az ő honfitársainak. Nehezebb,
2103 24|                  tölték a kivándorlottak az aranyföldön. Ince gyümölcsfái
2104 24|             kiforrt a bor, Ince meghívta az áldomásra honfitársait.~
2105 24|               volt a baráti ünnepélynek. Az első bor került asztalra,
2106 24|          asztalra, melyet magyar kertész az Újvilág szőlőt nem ismert
2107 24|           lelkesítő ismerős ital, melyet az Ó- és Újvilág minden gyártott
2108 24|       lelkesültünk – a hazáért! (Hol van az már?) – (Nem szabad politizálni!)~
2109 24|             Aztán pedig nem állhatja meg az ember, hogy mikor bor van
2110 24|               csak olyan áldomás is lesz az! Ah, a bor, az mi egészen
2111 24|           áldomás is lesz az! Ah, a bor, az mi egészen más! Az felvidít,
2112 24|                  bor, az mi egészen más! Az felvidít, lelkesít, elméssé
2113 24|                   úrrá teszi a szegényt.~Az új bort, az első bort nem
2114 24|                  a szegényt.~Az új bort, az első bort nem lehetett anélkül
2115 24|             honfitársai lojális emberek.~Az első áldomás szólt annak
2116 24|                 első áldomás szólt annak az új hazának, aki a száműzötteknek
2117 24|               volt téve nagyon illendően az a jókívánság is, hogy ne
2118 24|                  legyenek ilyen egyedül: az isten szaporítsa meg az
2119 24|                  az isten szaporítsa meg az ő házuk táját!~Incének a
2120 24|            nézett Serenára, mintha várná az engedélyt, hogy szabad-e
2121 24|               jókívánságot már megelőzte az ég malasztja. A jövő tavasz
2122 24|            virágait. Koccintsunk poharat az első magyar egészségeért,
2123 24|                 földén látja meg először az eget.~Ince szemei folyvást
2124 24|              oltá sugaraikat; a nő pedig az anyai büszkeség fenséges
2125 24|                  riadal. Szerencsés volt az a pohár, amely össze nem
2126 24|                 amely össze nem törött. „Az első magyar polgárért, aki
2127 24|               első magyar polgárért, aki az új hazában fog születni!”~
2128 24|                  a tósztra rögtön nyomba az a másik nem következett
2129 24|                  csak vért kell szagolni az oroszlánnak!~Következett
2130 24|                 a többi. Senki sem akart az asztalnál adós maradni egy
2131 24|              háború, Napóleon létrehozta az angol-francia egyezséget
2132 24|                 angol-francia egyezséget az orosz elleni intervencióra.
2133 24|              orosz elleni intervencióra. Az európai háború meg van indítva.~
2134 24|                 két lap igazgatóságával. Az eredmény nem maradt el.~
2135 24|               téli napon (hat hétig tart az esőszak: ez a tél) Ince
2136 24|           szerkesztőségétől, melyben azt az ajánlatot teszik, hogy adnak
2137 24|          négyszáz dollárt havonkint, meg az útiköltséget, ha vállalkozik
2138 24|                 elmenni harcitudósítónak az európai keleti csatatérre.~
2139 24|               csatatéren!~Szemközt azzal az ellenséggel, aki hazájából
2140 24|           álmoknak, amik nem maradnak el az új ég csillagai alatt sem!~
2141 24|                  fogadod el e megbízást? Az szép díj!~– Hogyan-szólt
2142 24|          kockáztassam a te egészségedet, az én reménységemet? Hátha
2143 24|               nekem ígérnék érte?~Hiszen az igaz, hogy ezüstnek, aranynak
2144 24|              mikor olvassa a sürgönyöket az akhtiári öbölben elsüllyesztett
2145 24|                magyar hadvezérek vezetik az előcsapatokat, s védik a
2146 24|     előcsapatokat, s védik a végvárakat. Az egész világ megmozdul! Nem
2147 24|                  megmozdul! Nem mozdul-e az ő lába alatt is a föld?~
2148 24|                simogatta, míg fölébredt.~Az Óvilág harca egyre érdekfeszítőbb
2149 24|                utánad a Great Easternen, az óriás hajón nem érezni a
2150 24|                ismét vissza kell jönnöd: az isten megtart számodra addig,
2151 24|                  maga egyengette számára az utat. Lemondott élete egyetlen
2152 24|               Ince rá hagyta magát venni az európai útra. Serena még
2153 24|                tett magának, hogy ő volt az oka, amiért Ince visszautasítá
2154 24|             diadalmas hadseregeket vezet az oroszok ellen. Az ő két
2155 24|                  vezet az oroszok ellen. Az ő két szeméért áldozott
2156 24|                két szeméért áldozott fel az egy életpályát. Hadd keresse
2157 24|                 életpályát. Hadd keresse az elvesztettet fel újra. Serena
2158 24|                   Inkerman! Szimferopol! Az akhtiári titáni várostrom!~
2159 24|                minek volna ezzel tölteni az időt?~Az egész nagy háború
2160 24|             volna ezzel tölteni az időt?~Az egész nagy háború egy nehéz
2161 24|                sebastopoli csatamezőt, s az ott összeszedett csontokból
2162 24|           szívének drámáját, melybe néha az ágyúdördülések is belejátszanak.
2163 24|                   akit még nem látott, s az anyját, kit oly régen nem
2164 24|                 oly régen nem látott. De az álom messze maradt a valóság
2165 24|                 soha! S még nevet, mikor az apja megcsókolja, s piciny
2166 24|                 egy új lakosztály épült, az ő számára dolgozószobának,
2167 24|            minden csemetéje óriássá nőtt az ő távolléte alatt, s a szőlőlugasra
2168 24|               szőlőlugasra rá nem ismer. Az öntözést bivaly hajtotta
2169 24|             annak középpontja mégis csak az a kis bölcső, amiben kis
2170 24|            telnék öröme? Azt hiszi, hogy az alatt a tíz hónap alatt,
2171 24|         esztendős lett. Neki hosszú volt az az idő! Három napig el nem
2172 24|                lett. Neki hosszú volt az az idő! Három napig el nem
2173 24|          megríkatja, s bolondul érte, ha az pici kezeivel bosszúból
2174 24|             gyöngédségi nyilatkozatával. Az anya haragot tettet, mikor
2175 24|               anya haragot tettet, mikor az apa kicsinyét csókjaival
2176 24|               kis fiamat rá kell ültetni az edényre!”~Pedig a Golden
2177 24|               ötvenezerre szaporodtak, s az igazgatók elismerék, hogy
2178 24|              ostromokban, s amit látott, az ragyogó tollal volt megírva.
2179 24|                mellett. Ince megköszönte az ajánlatot, s egyelőre azt
2180 24|                  akarja magát pihenni, s az európai káposztát nem melegíti
2181 24|            ellentéte annak: a távolvágy, az egy helyben maradni nem
2182 24|                  által lehet gyógyítani.~Az ismerős szerkesztők nemsokára
2183 24|             kezdődött volna meg számára. Az első visszatérésekor kis
2184 24|                  beszélt. S amíg egyszer az apja a Cotopaxi tűzhányó
2185 24|               nagyobb és okosabb volt, s az asszony egyre szebb. Jó
2186 24|                 szebb. Jó kedélyű nőknek az a kiváltsága van, hogy az
2187 24|                az a kiváltsága van, hogy az idő haladtával még szépülnek.~
2188 24|                  oly bizonyos volt, mint az égről. És ő lehetett hozzá
2189 24|               tölt el év év után; eljött az 1859-ik év. Új vajúdások
2190 24|                 ik év. Új vajúdások kora az Óvilágban.~Az olasz-francia-osztrák
2191 24|             vajúdások kora az Óvilágban.~Az olasz-francia-osztrák háború
2192 24|                 sem hazafiaiban. „Humbug az mind, amit Európában kezdenek.”~
2193 24|                   Megfogadta, hogy ebben az évben ott nem hagyja családját,
2194 24|               magyar légió bele sem jött az akcióba. A diplomácia nem
2195 24|            sujtást fel nem varrják; amíg az elkészült, addig vége lett
2196 24|                minden egyéb kórepedéseit az emberi szívnek, amik egyik
2197 24|          kényszerítik.~Pedig, bizony, ez az egész ereje abban állt,
2198 24|                káposztát meghonosítottam az Újvilágban.~(Ez ugyan jobbadán
2199 24|           Újvilágban.~(Ez ugyan jobbadán az „asszony” érdeme.)~– Meg,
2200 24|                     Meg, hogy fiam van.~(Az is.)~ ~
2201 25|                  vissza. Elég volt nekik az aranyból. Utazni sem volt
2202 25|                maradni. Megérté, hogy ha az ember sokáig él, apródonkint
2203 25|               lesz; csak a feleség marad az „enyim”.~Már a gyermek nem
2204 25|                enyim”.~Már a gyermek nem az. Annak hivatása, hogy a
2205 25|           hivatása, hogy a magáé legyen. Az elrepül, mihelyt szárnya
2206 25|            szárnya megnő. Csak a feleség az, akinek a keze a közös vándorbotot
2207 25|              nagy ember, nincs filozóf – az ilyen kis koporsó mellett.
2208 25|       készítettek számára kriptát. Annak az elejét ültették tele virággal:
2209 25|                 gyümölcshullás mind csak az ő temetési ünnepe volt.~
2210 25|                  nem tudott begyógyulni.~Az új év is eljött. A lelki
2211 25|             szenvedés nagyon meglátszott az asszony arcán.~A házi orvos
2212 25|          változtatni. El kell távolítani az asszonyt gyermeke sírjától.~
2213 25|                Készebb volt utána halni: Az 1861-ik évben aztán megint
2214 25|          csodadolgok kezdtek el történni az Óvilágban.~Egy tavaszelői
2215 25|         Magyarországról. Egykori főnöke, az apátúr küldé azt *-ről.
2216 25|                 eldöntötte Ince végzetét az asszony. Orvosa komolyan
2217 25|                  viszi a tavasszal, majd az ősz elviszi azt máshová.~
2218 25|          Európába, mutatta meg Serenának az apátúr levelét, mely a sürgönyt
2219 25|                 emlékébe amaz éber álom, az az érzéktévedés, midőn ama
2220 25|              emlékébe amaz éber álom, az az érzéktévedés, midőn ama
2221 25|     korallgrottáknak látta maga előtt, s az ölébe hulló koszorúkat a
2222 25|                is van egy sírhalom, mely az övé: – az is „otthon”.~Tudta,
2223 25|                 sírhalom, mely az övé: – az is „otthon”.~Tudta, hogy
2224 25|               eladni. S hogy nem gondolt az ide visszatérésre többet,
2225 25|             dudai sírhalom szomszédjába.~Az utazás nem járt már annyi
2226 25|              napi járó út Southamptonig.~Az idő is nagyon kedvezett
2227 25|                  idő is nagyon kedvezett az útnak. Gyönyörű enyhe tavasz
2228 25|                  volt a föld más oldalán az izotermák alatt, míg itt
2229 25|                Ince igazat adott magában az orvosnak. Jó volt őt arról
2230 25|               örülni is megtanul valaha.~Az egész út a legkedvezőbb
2231 25|                 fenn voltak a fedélzeten az utazók, s gyönyörködtek
2232 25|               amint a félhold alásüllyed az óceánba. Aztán jó éjt kívántak
2233 25|                 Serena ajkát és homlokát az elváláskor. Azután eszébe
2234 25|               éjszakát!”~Éjfél után volt az idő, midőn egyszerre irtóztató
2235 25|               recsegés, ropogás veré föl az alvókat. Kiugrottak ágyaikból.
2236 25|               gőzösüknek: egyenesen neki az orrával a Water Nymph oldalának,
2237 25|         nem-szeretem-világot.~Első szava az volt ápolójához:~– Hol van
2238 25|               ápolójához:~– Hol van nőm?~Az vállat vont, s azt felelte:~–
2239 26|                  A cseh Svájcon át~Mikor az ember önmaga elől fut! S
2240 26|           kétszer utazta körül a földet: az utazás minden neméhez hozzá
2241 26|                 minden utak célja: a nő; az enyim, a minden. – Most
2242 26|                  enyim, a minden. – Most az a mély tenger fenekén fekszik,
2243 26|            egykor a csatamezőn, úgy most az államalkotás terén. Labirint
2244 26|             államalkotás terén. Labirint az! Minden párt magáénak fog
2245 26|          bölcsesség mind odalenn fekszik az „enyim”-nél; a tenger fenekén.
2246 26|             hazát újra végigtekinthetni, az ismerős rónákon végigcsapongni,
2247 26|             odalenn fekszik a tengerben, az „enyim”-nél.~A vaspályán
2248 26|                 nőarcok a világon, mikor az egy sem az „enyim”?~Egy
2249 26|                világon, mikor az egy sem az „enyim”?~Egy állomáson az
2250 26|                az „enyim”?~Egy állomáson az indóházból egy éppen olyan
2251 26|                 látta, hogy nem hasonlít az a pár sem Serenához, sem
2252 26|                  Svájcon visz keresztül, az Elbe folyó partja mentén.
2253 26|                  fehér kőhalmaz, s annak az oldalában egy piros födelű
2254 26|         vaskereszt.~S aztán végtül végig az egész giganti építmény alatt
2255 26|             egész giganti építmény alatt az emberhangyaboly, az emberméhkas
2256 26|                alatt az emberhangyaboly, az emberméhkas művei: hegylejtők,
2257 26|                  szakaszonként, s alatta az emberlakta lakok éppen ilyen
2258 26|                  valóságos tarka bohócai az építészetnek, egyik feketére
2259 26|         ablakokkal; a földszinten kékre, az emeleten veresre festett
2260 26|                  gúnyosan pislangatnának az alattuk elutazóra, s maguk
2261 26|             legények! S még beszélnek is az utazóval. Van közegük hozzá.~
2262 26|          gerendázat zöld. S miután ennek az alakítása is egészen az
2263 26|                  az alakítása is egészen az építész szeszélyére van
2264 26|           építész szeszélyére van bízva, az egymásba rótt gerendák óriási
2265 26|                  gondolatait, és olvasta az átfutó házak falain ez óriásbetűket.
2266 26|                  falain ez óriásbetűket. Az egyik ház kinevette, amit
2267 26|                Ázáz” egy démon neve is). Az ötödiken aztán csupa X-ek
2268 26|              X-ek voltak. Ezt találd ki! Az X az „ismeretlen”.~…A königsteini
2269 26|              voltak. Ezt találd ki! Az X az „ismeretlen”.~…A königsteini
2270 26|                  a kocsiszakaszban, most az újon beszállókat is ugyanoda
2271 26|              több első osztályú kupéval: az újon érkezőknek éppen úgy,
2272 26|             időjárás van náluk? ha urak, az idegen útitársnőnek udvarolnak,
2273 26|              udvarolnak, s ha úrhölgyek, az idegen útitársat meghódítani,
2274 26|                érdemesnek tartják; hanem az I-ső osztályú kupék utazói
2275 26|             egymásra: a primus occupator az utóbb érkezőt parvenünek
2276 26|             érkezőt parvenünek tartja, s az utóbb jövő haragszik a már
2277 26|            nyelven beszélnek; s ha hölgy az egyik idegen, az kompromittálva
2278 26|                ha hölgy az egyik idegen, az kompromittálva találná magát,
2279 26|              magát, ha szemei véletlenül az átellenben ülő férfi szemeivel
2280 26|                 szemeivel találkoznának.~Az új betörők egy ifjú hölgy
2281 26|            vonások, s megszólalás közben az a sajátszerű modor, hogy
2282 26|                 A kalauz grófnak címezte az utazót.~Ez először azért
2283 26|               kalauzzal németül beszélt, az inasával franciául; a vele
2284 26|          foglalja el a jobb oldali ülést az ablaknál, mert onnan szép
2285 26|                 A jobb oldalon pedig már az átellenes ülést Ince foglalta
2286 26|               cseh nyelvet a gróf, annak az okát könnyű volt kitalálni.
2287 26|              ellenőrzés mellett lehetett az osztrák tartományokon végighaladni;
2288 26|        rosszabbik hely. Nem biz a! Hanem az jutott eszébe Incének; hogy
2289 26|                  minek legyek én akadály az útjukban, legyenek boldogok
2290 26|              rövid időre is; s felajánlá az idegen lovagnak (franciául)
2291 26|                 robogott, ismét kinézett az ablakon, a változó panorámát
2292 26|               ház szinte repülve tűnt el az ablak előtt, annak a gerendái
2293 26|           fátyolos arcú hölgy kinyitotta az ablakot, s messze kihajolt
2294 26|          elvesződött vele, amíg sikerült az neki; bátyja nem segített
2295 26|                  hogy majd ő bezárja azt az ablakot. Csak úgy sugárzott
2296 26|            vonásárul rá lehetett olvasni az a „tied”. Sohasem „enyim”:
2297 26|             enyim”: mindig „tied”.~Mikor az ablakot becsukta, meleg
2298 26|               igen szép. S jólesett neki az a másik gondolat, hogy a
2299 26|            szentségtörés lett volna: egy az élő, más a halott iránt.~
2300 26|                 finom svéd kesztyű volt, az egyiket lehúzta. Hófehér,
2301 26|            solitaire-rel. A nap besütött az ablakon, rá a gyémántra,
2302 26|        szivárványcsillagokat szórt körül az átelleni falra, e csillagok
2303 26|            Incének rosszul esett a fény. Az idegen szép szemek fénye.
2304 26|                 vádja volt lelkében. Ah, az az elveszett kedves halott
2305 26|              vádja volt lelkében. Ah, az az elveszett kedves halott
2306 26|           erősebb sacramentum most, mint az egykori szüzességi fogadalom
2307 26|                szemeit. A vasúton szabad az embernek elaludni hölgyek
2308 26|            kiszállunk a vagonból, én azt az ablakot véletlenül ki fogom
2309 26|                útitársuk nem tud csehül. Az pedig értette ezt a nyelvet
2310 26|                  iparkodik elolvasni. Ez az Ossian, Ossian! Ugyanaz
2311 26|                  elmerült. Pedig valóban az. Már a hajó orrára faragott
2312 26|              volna! Miért ne lehetne? Ha az Ossian megvan, akkor neki
2313 26|                  hosszú fekete füstkígyó az égen. A távcső azt hazudja,
2314 26|                Serena! Csakugyan te vagy az? Látsz engemet is? A hajón
2315 26|               int felé.~Aztán eszébe jut az álmodónak, hogy most csak
2316 26|                aztán nem leszesz itt.~És az Ossian az ismerős alakkal
2317 26|                leszesz itt.~És az Ossian az ismerős alakkal egyre közelebb
2318 26|          süvöltenek veszedelmesen. Késő! Az összeütközés kikerülhetetlen.~
2319 26|                 mellvéd előtt a hölgy. Ő az maga, Serena. Már oly közel
2320 26|            kihajló férj karjai elérhetik az övéit. Még közelebb is fog
2321 26|                   Ince felriadt álmából. Az idegen hölgy ott feküdt
2322 26|            robogóval összeütközött, s ők az egymásra döntött vagonok
2323 27|                         A hívott könnyek~Az erőszakos roham, mely a
2324 27|              végével felfelé fordította.~Az idegen hölgy termete egészen
2325 27|           egészen szorosan volt sajtolva az egymáshoz tolt pamlagok
2326 27|              hogy szét nem zúzta a fejét az a vas, mely elébb a kocsi
2327 27|             hölgy feje oda volt szorítva az ő vállához.~A hölgy nem
2328 27|                 magánál volt, s most sem az jutott eszébe, hogy Istenhez,
2329 27|                   Szabaduljon ön tőlem!” Az eredetiben még ridegebbül
2330 27|                  sem ablaka, sem ajtaja, az egymásba volt tolva; arrafelé
2331 27|            szomszéd vagon feküdt, melyet az összeütközés rohama a másik
2332 27|                 a két sarkát, s sikerült az áttörés. Hanem azalatt egyik
2333 27|              körültekintett a szabadban. Az egy látvány volt a pokolból.
2334 27|                  kiráncigálni; egy nő ül az útfélen, és kezeit tördelve
2335 27|               Most egy robbanás hangzik; az egyik eltemetett mozdony
2336 27|                fehér gőzfellegbe borítja az egész rémlátványt.~Incének
2337 27|               Nekem semmi bajom – felelé az. – Bátyámat szabadítsa meg.~
2338 27|          szabadítsa meg.~Ince visszament az összegyökönt vagonba, a
2339 27|                  a férfit kiszabadítani. Az még nehezebb munka volt.
2340 27|                 még nehezebb munka volt. Az két fal közé volt odaszorítva,
2341 27|                  erős volt, s veszélyben az ember mázsákat emel. Kiszabadítá
2342 27|            kivitte ölében a töltéspartra az összecsukló tetemet, s ott
2343 27|                 el egy hónap azóta, hogy az ő életének mindene, világa,
2344 27|                  sír? Mit sirat itt?~Tán az ő fájdalma hatott rá? Mi
2345 27|               öltönyét termetéhez lapítá az erős esti szél, a lángveres
2346 27|                 szél, a lángveres felhők az alkonyi égen fél arcát tűzbe
2347 27|               borítók. Szemei belenéztek az izzó égbe, s ragyogtak,
2348 27|          összefutottak a mezei munkások, az elbei hajósok, s hozzáláttak
2349 27|             alakja körül így csavargatja az erős szél a lenge selyemöltönyt:
2350 27|                 lenge selyemöltönyt: nem az jut eszébe, hogy ejh, milyen
2351 27|                milyen szép idomai vannak az eleven Vénusz-szobornak,
2352 27|                  Vénusz-szobornak, hanem az, hogy mint meg fogja ez
2353 27|               Siet számára kikeresni azt az arannyal áttört sált, mely
2354 27|           málhákkal visszatér, már akkor az úrhölgyet nem találja egyedül.
2355 27|                 a főnök, a rendőrbiztos, az orvos, a felügyelő, s mindannyinak
2356 27|                  kezdeni a segélyhozást.~Az orvos megvizsgálta a hullát,
2357 27|                 s látleletet adott róla. Az felébreszthetetlen.~A rendőrbiztos
2358 27|                   A rendőrbiztos kérdezé az úrnőtől, hogy hová akarja
2359 27|                 szállíttatni a halottat? Az intézkedett egész nyugalommal,
2360 27|                  anyjához, Königinhofba.~Az állomásfőnök ígérte, hogy
2361 27|                kényszerüljön, hogy ennek az embernek azt mondja: „Köszönöm”;
2362 27|                  is sír: ellopni magának az ő fájdalmát. Ez az ember
2363 27|               magának az ő fájdalmát. Ez az ember ott feküdt vele együtt
2364 27|                igaz, hogy eltemetve). Ez az ember ránézve meg van halva.~
2365 27|               volt részvéte senki iránt.~Az úrhölgy aztán megtette a
2366 27|                  megtette a rendelkezést az odahívott hordároknál, hogy
2367 27|             felügyelő meghívá alázatosan az úrhölgyet a közeli pórlakba,
2368 27|                lesz várakozni addig, míg az állomásról a segélyvonat
2369 27|                  segélyvonat megérkezik, az utasokat továbbszállítandó.~
2370 27|       rendőrbiztos azután visszasietett: az utazóktól sorban előkérte
2371 27|                utazóktól sorban előkérte az útleveleiket, feljegyezte
2372 27|             sebesültek számát; kikérdezé az életben maradt kalauzokat
2373 27|                életben maradt kalauzokat az összeütközés indokairól (
2374 27|               volt a vendégek számára, s az zsúfolásig telve volt már
2375 27|              szorítottak számára a lócán az asztal mellett, Hanna grófnővel
2376 27|                 méltóságodnak valahonnan az az úr, aki az imént málháit
2377 27|              méltóságodnak valahonnan az az úr, aki az imént málháit
2378 27|                 valahonnan az az úr, aki az imént málháit előhozta,
2379 27|               ismeretlenek irányában. Ez az úr rendőri felügyelet alatt
2380 27|                 jól esett volna neki, ha az! Egyszerre kidobhatta volna
2381 27|               Egyszerre kidobhatta volna az emlékéből.~– Annál is rosszabb! –
2382 27|                   Azután letevé a tollat az asztalra, s tollkése hátával
2383 27|          tollkése hátával porzót vakarva az írásra a falról, hozzátevé
2384 27|               forradalmároknak, aki most az országgyűlésre mint követ
2385 27|                signalement-bul olvasná!)~Az úrhölgy fejét rázta: „Csodálom:
2386 27|               fejét rázta: „Csodálom: ez az ember sírt előttem, mikor
2387 27|                 Hja, annak megint megvan az oka – szólt a rendőrbiztos
2388 27|         felfedezés egészen megfordította az úrhölgy nézetét útitársa
2389 27|            útitársa irányában. Tehát nem az ő fájdalmát lopta meg; saját
2390 27|                  a fojtó lég, s ugyanazt az arannyal áttört veres sált
2391 27|              volt; de elég világot adott az éjszakának a még mindig
2392 27|               lárma. Ember volt elég, de az mind csak egymásnak lábatlankodott
2393 27|               volt rendszer a segélyben. Az állomásfőnök rekedtté kiabálta
2394 27|             maradt. Vajon mi ütött hozzá az úrhölgyhöz, hogy most egyszerre
2395 27|                jutott őt felkeresni?~Mi? Az, hogy megtudta, hogy útitársa
2396 27|                  a személyleírás. De hol az „erélyes” belőle. Az nincs.
2397 27|                 hol az „erélyes” belőle. Az nincs. Az a tenger fenekén
2398 27|               erélyes” belőle. Az nincs. Az a tenger fenekén van.~A
2399 27|                  itt maradnék, s őrizném az ön málháját.~Az erély visszajött
2400 27|                  őrizném az ön málháját.~Az erély visszajött a tenger
2401 27|             hozzá köze. Fölkelt, odament az embergomoly közé, néhány
2402 27|                  oltva a tűz, széthányva az üszkök, félrehárítva a torlaszok;
2403 27|               aztán.~Ezalatt megérkezett az állomásrul a segélyvonat,
2404 27|           állomásrul a segélyvonat, mely az utazókat volt felveendő.
2405 27|                 Össze kellett szorulniok az utazóknak, ahogy lehetett.~
2406 27|             kocsiosztályba jusson.~Mikor az állomásra megérkeztek, tudtukra
2407 27|                táviratozhat, ahova akar.~Az állomásfőnök odahozta Hanna
2408 27|            kocsiba a távirati blankettet az írószerekkel, hogy írja
2409 27|                  ahova akarja, izenetét.~Az úrnő kezébe vette a tollat,
2410 27|             Kérem, hogy várjanak ott rám az indóháznál.~– S kihez címezzem
2411 27|            ismerni többé.~Ince odanyújtá az úrnőnek a táviratot.~– Nagyon
2412 27|                  Ince odanyújtá a tollat az úrnőnek.~– Mit csináljak
2413 27|      Kegyeskedjék a nevét aláírni.~– Hát az én nevemben fogalmazta?
2414 27|              Azért, mert ha ez a távirat az én nevem aláírásával kerül
2415 27|                 rendőrbiztos összekummta az ajkait, s fejet csóvált.
2416 28|                        Walter Leó bankár~Az aláírt táviratból megtudta
2417 28|              vetni Hanna grófnő.~– Ő nem az a prózai ember, akinek csak
2418 28|                  volt közlékeny; de most az egyszer azzá lett, attól
2419 28|               elhaladtával mozgásba jött az utasokat szállító segélyvonat
2420 28|        segélyvonat is, s éjfél után volt az idő, midőn megérkezett Prágába.~
2421 28|              megérkezett Prágába.~Dacára az éjjeli órának, roppant néptömeg
2422 28|               roppant néptömeg tolongott az indóház körül, a szerencsétlenül
2423 28|        táviratozva volt már mindenüvé, s az épkézláb megérkezőket a
2424 28|                  Mit mond erre Helene!~– Az nem tud róla semmit. Szerencsére
2425 28|                mint Starrwitz grófnő, ha az utóbbinak jó arcot kell
2426 28|               köze volt mindehhez? Amint az ember a végállomáson kiszáll
2427 28|                 kiszáll a kocsiból, vége az ismeretségnek; ki-ki keresi
2428 28|               száz szeme van. Észrevette az őt is, amíg a grófnő holmiját
2429 28|                   Incének örömöt okozott az, hogy ráismertek.~– Igen,
2430 28|                 csak egy napja van önnek az ittmaradásra. Holnapután
2431 28|                  nyugodtan. Holnap aztán az én hintómon bejárjuk Prága
2432 28|          zsidóvárost, a templomokat, még az Altneut is; azalatt a titkárom
2433 28|                 azalatt a titkárom eljár az ön útlevelével mindenüvé,
2434 28|              Valahogy majd csak elférünk az én viskómban is, ha összeszorítkozunk.
2435 28|                csinálták a honneuröket”. Az érkezőkre tea várt, ami
2436 28|                  érkezőkre tea várt, ami az éji átfázás és mindennemű
2437 28|                 a balesetről! Fájdalom-e az, mit így el lehet titkolni?
2438 28|                 el lehet titkolni? Erő-e az, ami e fájdalmat láncon
2439 28|               felvétele nélkül költözött az ismeretlen világba, az utolsó
2440 28|         költözött az ismeretlen világba, az utolsó Ave Máriáig azon
2441 28|            töprengett: vajon mi lehet ez az idegen ember Walter Leóra
2442 28|             alakban látta maga előtt ezt az idegen hölgyet: hideg nagyúri
2443 28|                  alak, aki viszi magával az országok veszélyét, a háborút,
2444 28|                hideg nyugalma megbénítja az ellene ólálkodó rémeket;
2445 28|               senkije, hogy visszarántsa az örvényből – egy vékony selyemszállal?~
2446 28|              vékony selyemszállal?~Mikor az ember egy izgalmas nap után
2447 28|                 fohász, szívdobogás volt az álom hagyománya. Nyakán
2448 28|            fölébredő embernek első dolga az álmait bírálni.~Hanna grófnő,
2449 28|               lassankint rájött, hogy ez az ő ismerőse mégis jó mértékben
2450 28|               megkínálta? Walter Leó nem az az ember, akinek ilyen ötletei
2451 28|            megkínálta? Walter Leó nem az az ember, akinek ilyen ötletei
2452 28|                  hogy akadjon ember, aki az ilyen ajánlatra azt mondja: „
2453 28|              mondania: jól van, uram, ha az ön palotájában nem szabad
2454 28|                   Mikor Ince készen volt az öltözetével, a bankár maga
2455 28|              termet dolgában sem adta ki az őt megillető apai jusst.
2456 28|              családjának:~– Íme, itt van az én életemnek és vagyonomnak
2457 28|                 grófnő bámult.~– Úgy van az! – szólt a bankár önelégült
2458 28|                    Ő mentette meg 49-ben az életemet és egész vagyonomat.
2459 28|          legszájasabb lázítót, s kivitte az én Leómat a kezeik közül;
2460 28|                 átadta a törvényszéknek, az igaz, becsületes hazafiakból
2461 28|           szabadon bocsáták, visszaadták az életét. Ah! az én Leómnak.~
2462 28|               visszaadták az életét. Ah! az én Leómnak.~És azzal megcsókolá
2463 28|             Leója homlokát.~– De nemcsak az életemet – szólt a bankár –,
2464 28|                hanem a vagyonomat is. Ez az én barátom: (engedje, hogy
2465 28|                nevezzem) visszakerítette az én portefeuille-emet is,
2466 28|                 meg a sajátját, uram, mi az igazságért harcolunk, nem
2467 28|                 egy perc múlva vége volt az örömnek. Csók, ölelés helyett
2468 28|          Henriket? Minő tréfa lett volna az, ha Henrik és Áldorfai összejöttek
2469 28|                  Minő látvány lett volna az, mikor ez a két ember utoljára
2470 28|      háziasszonyi tevékenységgel készíté az asztaltársak számára a reggelit,
2471 28|               csíptetőt úgy hajította le az asztalra, hogy az keresztülugrott
2472 28|           hajította le az asztalra, hogy az keresztülugrott három csészén.~–
2473 28|                három csészén.~– De mikor az szörnyűség! És éppen az
2474 28|                  az szörnyűség! És éppen az éjszakai vonatot választani
2475 28|                 utazásodra, egymagadban!~Az ifjú hegedűművész igen okos
2476 28|                hiszen nappali vonat volt az, amin Hanna elindult; de
2477 28|                 vonaton történt baleset, az már a mai lapoknak meg lett
2478 28|                menjen a szerkesztőségbe, az expedíciókba, s szidja le
2479 28|         beletorkoskodik a kaviárba, amit az zsemlyeszeletére mázolt;
2480 28|                 mázolt; Incének elmondja az egész napra való programot,
2481 28|                 törődjék a rendőrséggel: az ebben a palotában nem parancsol.
2482 28|                hölgy:~– Jézus, Mária! Mi az?~– No, hát mi az?~Pedig
2483 28|               Mária! Mi az?~– No, hát mi az?~Pedig csak Vencel jött
2484 28|                csak Vencel jött be.~– Ez az ember engem halálra ijeszt,
2485 28|              történt semmi; csakhogy már az Isten úgy teremtette az
2486 28|                  az Isten úgy teremtette az arcát, mintha mindig meg
2487 28|                  volt, hogy a hírlapokat az éjjel mind lefoglalta a
2488 28|            előlem! Takarodjál rögtön. Ez az ember pusztuljon el rögtön
2489 28|              szemembe! Ostobának tart ez az ember engem? Leó, nekem
2490 28|                De még ma délig! Engem ez az ember nem szolgál ki többet!~
2491 28|          Szidtalak szembe, rágalmaztalak az apád előtt? Azzal érdemeltem
2492 28|             engem nevetség tárgyává tégy az egész világ előtt, idegen
2493 28|            odaszorította a vállperecéhez az állával a képzelmi violint,
2494 28|            leányok egyike, aki elalussza az ünnepnapot? Vagy manicheus?
2495 28|                  ki. Tudod, a betűszedők az egész világon mindenütt
2496 28|                  párthoz tartoznak: azok az ultrák primipilusai. Tegnap
2497 28|           Idehozzák nekem pan Riegert, s az egész policeit; új ünnepet
2498 28|                     fordult most őellene az úrnő haragja, mely azonban
2499 28|                  Vilmos művész: ráragadt az. Leó bankár: neki ez mestersége.
2500 28|                 De ön, uram, katona, aki az igazságért harcolt, aki