Fejezet

2501 28|               lehet hazudnia. Mondja meg az igazat.~Ince számára nem
2502 28|                  térnie Königinhofba. Ez az oka, amiért nem jöhetett
2503 28|                lesz szükséges, bárónő.~– Az rettenetes volna – folytatá
2504 28|          hiányzanék, vagy arca nem volna az, ami volt. – Itt eltakarta
2505 28|             Helene szemei tudtak olvasni az arcvonalmakban, s Ince vonásai
2506 28|                Ez azt bizonyítja – szólt az úrnő –, hogy igen sokszor
2507 28|                 mondva neki:~– Lássa ön, az a modor, amellyel ön e balesetet
2508 28|                 ketten ismerősök voltak. Az ismeretlenek közt a bárónő
2509 28|            készséggel ajánló fel Incének az ő családtagjainak arcképeit,
2510 28|               arcképeit, cserébe kívánva az övét, melyet ugyanazon lapra
2511 28|                  voltak; úgy, hogy mikor az album összecsukódott, Ince
2512 28|             érinteni.~Ominózus véletlen!~Az asszonyok szeretnek összeboronálni.~
2513 28|         jelenteni, hogy a hintó előjárt, az uraságokat sétakocsizásra
2514 28|                kerüljön Hannával.~Azután az egész sétakocsizás alatt
2515 28|          egyházakat, Prága büszkeségeit. Az ezüstből kivert koporsó,
2516 28|                 ami ereklyénk megmaradt, az egyetlen egy királyi jobb
2517 28|         városrészen. A hajdani husziták, az újabb kori declaransok nem
2518 28|             krajcár szabott díj mellett.~Az ide vezető termek egyikében
2519 28|             harmadik helyet foglalta el. Az eredeti olajfestmény itt
2520 28|                  újólag megerősíté abban az ismeretben, hogy ez a ragyogó
2521 28|            gyönyörű kilátás ez erkélyről az ódon cseh fővárosra. Milyen
2522 28|                   hogy a két hölgy közül az egyiknek a szemébe könny
2523 28|               szemébe könny tolul, midőn az erkélyről széttekint. Az
2524 28|                 az erkélyről széttekint. Az Hanna grófnő. Miért keresné
2525 28|              gyöngéd erőszakkal vonta el az erkélyről. Hanna ajkaiba
2526 28|                Így nem testvérét siratja az ember, hanem saját magát.~
2527 28|               mellvédére, s tekintetében az a gondolat volt olvasható:
2528 28|               kísértenők meg, hogy lehet az!~Walterné erősen fogta a
2529 28|                 éjjel letelik; tehát még az éjjeli vonattal tessék odább
2530 28|               belőle hatezer dollárom.~– Az tizennégyezer-négyszáz osztrák
2531 28|    tizennégyezer-négyszáz osztrák forint az ázsióval. S mit szándékozik
2532 28|                ott biztos helyen lesz.~– Az igaz, hogy a pesti takarékpénztárban
2533 28|                  pesti takarékpénztárban az ön pénze biztos helyen lesz;
2534 28|                 könyve biztos helyen, ha az ön zsebében lesz. Ön egy
2535 28|                minden kockáztatás nélkül az ön részéről; másodszor,
2536 28|       kéredzkedni.~– Köszönöm. Elfogadom az ajánlatot. De nagyobb percentet
2537 28|                  Ebédnél ismét összejött az egész család. Helene bárónőnek
2538 28|              család. Helene bárónőnek ma az a különös szeszélye volt,
2539 28|               hogy éltek, hogy küzdöttek az élettel oly hosszú ideig
2540 28|                imádkozék prózai humorral az ebéd végeztével Walter Leó. –
2541 28|         csodálatos szép hajlékony ujjait az elefántcsont billentyűkön
2542 28|           túlboldog népnek kell énekelni az angyalok zenekísérete mellett.
2543 28|                 fokárul harsogta azt alá az osztrák tábori zenekar;
2544 28|                kedves vendégünk” most is az útfélen elmaradó sebesülteket,
2545 28|                Akkor egyszerre felvillan az a fátyolozott fényű szempár,
2546 28|                 lázadó ércsodronyokból – az a Rákóczi-induló.~A mi kedves
2547 28|        felfoghatatlan jelleme olvasható.~Az utazás a testvér kíséretében…
2548 28|            utazás a testvér kíséretében… Az út tovább folytatása a szeretett
2549 28|                  hasonló, akiknek sorsuk az, hogy imádva legyenek; de
2550 28|                súgta ez eszmét?~Nem volt az igaz; de Incének jó volt
2551 28|                  van. Ez a csalódás volt az ő menedéke; mert azokban
2552 28|                  szép villámló szemekben az ő végzete lakik…~ ~
2553 29|                  a csónakba lépett, mely az utolsó menekülteket szállítá
2554 29|          foglalták el mellette a kupéban az ülőhelyeket; minőket azelőtt
2555 29|   szabadságharcot úgy vítták végig, hogy az európai divatot megtartották
2556 29|          széltiben elfoglalták a járdát. Az egyik egy magas, szikár
2557 29|                  jóllét túlságától piros az arca, s kövér tokája eltakarja
2558 29|             azzal valakit fejbecsap, hát az mehet magát beíratni a temetkezési
2559 29|            tetejére a csáti bottal, hogy az menten összehorpadt.~„No
2560 29|               ütötte a hórihorgast, hogy az rögtön elvesztette a szép
2561 29|         felcsapta a kis seprűszakállúnak az állát, hogy az azt hitte,
2562 29|          seprűszakállúnak az állát, hogy az azt hitte, hogy most a feje
2563 29|          legkiválóbb alkatrészét, amitől az rögtön leült a kőre, s egy
2564 29|                 a mi egyedüli fegyverünk az idegen invázió ellen. Ahová
2565 29|                 Ince volt. Ő maga pedig, az ünnepelt hős, hallgatag
2566 29|                Készült levetkőzni.~Hanem az nem megy olyan könnyen.
2567 29|               boldogult vele. Hozzá volt az nőve a lábához. Már a famacskát
2568 29|             leküzdhetlen végzetnek, künn az utcán nagy zajt hall közelíteni,
2569 29|                vetődik, mely bevilágítja az ő szobáját is. Fáklyás zene
2570 29|         kíváncsiságból e szép jelenetet. Az utca megtelt néppel, fő
2571 29|                 celebritás lakik alattam az első emeleten, gondolá magában
2572 29|             találgatta magában, ki lehet az? Amint a nagy éljenriadalt
2573 29|                 vezetni, kinek jelszavát az egész nemzet várja, s akit
2574 29|                 halálba.~„Ugyan ki lehet az a minden tekintetben utolérhetetlen
2575 29|             kíváncsi volt megismerni ezt az urat, s várta, hogy mikor
2576 29|                  beszédre megfelelni? De az üdvözlött csak nem állt
2577 29|                 ugyancsak kiáltozták már az „éljennel” kevert „halljukot”.~
2578 29|              Ince ajtaja felé; felnyílik az, s nagy robajjal tör be
2579 29|              Ince szemközt találja magát az esteli rencontre hőseivel.
2580 29|              akinek még most is félreáll az orra, s fel van dagadva,
2581 29|                De nem ám. Ragyog azoknak az arca az örömtül.~– Hozott
2582 29|                   Ragyog azoknak az arca az örömtül.~– Hozott az Isten,
2583 29|                arca az örömtül.~– Hozott az Isten, szeretett barátom,
2584 29|                 órával ütöttem így félre az orrodat.)~– Én vagyok Sámsoni
2585 29|            potrohos pedig „Ordasy Micu”. Az előbbinek fel van kötve
2586 29|                  előbbinek fel van kötve az álla fehér keszkenővel:
2587 29|               nem ismertél tán rám, mert az orrom így megdagadt. Hübnere
2588 29|                  Hübnere van a dolognak. Az este egy spicli német kötött
2589 29|               spicli német kötött belénk az utcán, csúfolta a kacagányunkat.
2590 29|                  vaktában úgy hozzáütött az orromhoz, hogy ilyen lett
2591 29|                 kérdé Ince malíciával.~– Az meghótt – felelt rá komolyan
2592 29|           érdemem a világon, amivel erre az ovációra rászolgáltam volna.
2593 29|             Könnyű azt mondani, de mikor az embert egyszerre csak megrohanja
2594 29|              viszik. Azok pedig leviszik az utcára, s addig le nem eresztik
2595 29|                 súgott volna neki (pedig az sokkal nagyobb hatású lett
2596 29|                  a gallérját a markából. Az egy újságíró volt. Arra
2597 29|                 a lábáról a csizma, hogy az a hazáért történik; hanem
2598 29|            elfújja. Egyszer csak csörren az ablak, s a két üveglapon
2599 29|                  egy darab kő, s odaesik az ágyára.~Ez az ellenvélemény!~
2600 29|                  s odaesik az ágyára.~Ez az ellenvélemény!~Szép gömbölyű
2601 29|           hajította be azzal a kaviccsal az ablakát, azért, hogy másnap
2602 30|                 mind igen szép volna, ha az embert nagy férfiúnak tartják;
2603 30|                felőle győződve, hogy nem az; hanem nagyobb baj az annál,
2604 30|                nem az; hanem nagyobb baj az annál, hogy az embert egyúttal
2605 30|               nagyobb baj az annál, hogy az embert egyúttal gazdag uraságnak
2606 30|               kerül a klub, a körutazás, az egyleti elnökség, a hírlapi
2607 30|            szellemi vezérség, a komaság, az arcképek, még a kapott ajándékok
2608 30|                 hogy fizettesse ki nekik az országgal a 49 óta elmaradt
2609 30|         védelmezze meg a népeket a falun az adóegzekució ellen. Ezeknek
2610 30|                rátalálnak Incére, mintha az ő szállásán adtak volna
2611 30|            járulni, jön egész siserahada az orcátlan kéregetésnek, s
2612 30|                 orcátlan kéregetésnek, s az emberismeretlen nagy férfiú
2613 30|               elég a százszájú polipnak.~Az első negyedév végével már
2614 30|                  a gondolatra jött, hogy az ő polgártársai talán annak
2615 30|                határon, ki árulta el azt az osztrák rendőrségnek, s
2616 30|               nagyobb a veszedelem arról az oldalról, ahol a célt magát
2617 30|                értekezni; mintha azokhoz az ő beleegyezése kívántatnék.
2618 30|                  Egy délután (a délelőtt az országgyűlésé) két hölgy
2619 30|            Sejtelme volt.~Mindig üldözte az a gondolat, hogy most, mikor
2620 30|             Gideon is előtte terem, s ha az előkerül, bizonyosan országgyűlési
2621 30|         szabadelvűbb, mint ő! Hogy fogja az őt majd a hazafiúság és
2622 30|                  szerint voltak öltözve: az anya rókatorkos, sokpitykés
2623 30|        selyempilláktól árnyazva, sejteti az egykor kifejlendő bűbájt.
2624 30|     keresztleánya arcvonásait.~– Egészen az apja képe – sípoltja Caesarine. –
2625 30|                egy vonást csináljon vele az előtte heverő papírra.~Tehát –
2626 30|            magára van hagyva?~– Elhagyva az egész világtól. Napszámból
2627 30|              vitriollal ragyákat festeni az arcára, hogy irtózzanak
2628 30|                  fel, bárha eleinte csak az énekkarba is, az kétségtelen
2629 30|            eleinte csak az énekkarba is, az kétségtelen sikert aratna
2630 30|        kaszinóban elő is hozta e tárgyat az ismerős „komité”-tagoknak,
2631 30|                neki legkisebb köze sincs az egész leányhoz, csupán szép
2632 30|                 Ő pedig úgy elfelejtette az egész leányt anyjával együtt,
2633 30|       szálláshelye. Ott találta még mind az öregeket, s többeket hajdani
2634 30|          imádkozott, még egyszer bejárta az emlékezetes helyeket, mikhez
2635 30|                meggyőződött felőle, hogy az még most is a régi: – önző
2636 30|        üdvözletére sietett.~Elhozta neki az összegyűjtött hírlapokat
2637 30|                 diadalai le voltak írva.~Az ilyen előzmény nagy követelményeket
2638 30|        konzervatívek nagy erőben vannak. Az oláhság mind velük tart.
2639 30|                 oláhság mind velük tart. Az ő jelöltjük báró Schafskopf
2640 30|              mint Napóleon herceg, azzal az oláhokat megnyerhetjük,
2641 30|                  akkor azt kérdezte tőle az érdemes képviselőjelölt,
2642 30|                  pesti követek a büfében az ülés alatt nyers halikrát
2643 30|               tudott felőle.~Hanem azért az ő ajánlatára megválasztották
2644 30|         Felfogadta magában, hogy ez volt az utolsó lecke. Dehogy volt
2645 30|               kedves pajtásom; én vagyok az elfogadó, Kondorossy Muki
2646 30|               hát akkor minek írattad rá az én nevemet is? hiszen én
2647 30|               azt, hanem nekem.~– Neked? Az elfogadónak? Ezt én nem
2648 30|                 megy.~– De mármost mégis az lesz belőle, hogy tartozom
2649 30|           takarékpénztár pénzét, se Muki az enyimet.~– Csak te nyugodjál
2650 30|             vitéz ember is van elég, aki az ágyútelepet megostromolja:
2651 30|                 kívánja, hogy vegyék meg az összeget az elfogadón.~Az
2652 30|              hogy vegyék meg az összeget az elfogadón.~Az ügyvéd azt
2653 30|                az összeget az elfogadón.~Az ügyvéd azt kérdezte tőle,
2654 30|              egzekválnak Sámsoni Lencin: az atillája gombjait-e vagy
2655 30|          gavallért játszani.~Jól van; ha az elfogadó nem tud fizetni,
2656 30|                   kisebb hatalmaskodás”.~Az ítélet elmarasztaló volt,
2657 30|            egyszerre hogy átcsap ránézve az ellenkezőbe.~Nem éljenzik
2658 30|          ellenkezőbe.~Nem éljenzik többé az utcán; nem keresik a társaságát.
2659 30|               azt a „barát” a kaszinóban az utolsó piculáig.~– Különben
2660 30|              megtudni, hogy mi lehet hát az az okosabb dolog, amire
2661 30|           megtudni, hogy mi lehet hát az az okosabb dolog, amire ő azt
2662 30|                  kiprédálja. Mire odaült az asztalhoz, már akkor arról
2663 30|            megtudta elébb-utóbb, hogy mi az az ő okosabb dolga?~A kétezer
2664 30|                  elébb-utóbb, hogy mi az az ő okosabb dolga?~A kétezer
2665 30|             Incének:~– Olyan sokba kerül az a kis énekesnő ott a színháznál?~
2666 30|                leányát, s azért meg volt az a jutalma, hogy ahol csak
2667 30|                  jutalma, hogy ahol csak az utcán megkaphatták, jobbrul-balrul
2668 30|                  kezet csókoltak neki, s az arcképét megkoszorúzott
2669 30|         következő hónapban szétoszlatják az országgyűlést; több napidíj
2670 30|                 több napidíj nem adatik.~Az eredmény Incére nézve az
2671 30|                 Az eredmény Incére nézve az volt, hogy szegényebb lett
2672 30|                  nem is énekelnek.~Mikor az utolsó megyei gyűlést nem
2673 30|                 körmenetben éneklé végig az utcán a nemzeti himnuszt,
2674 30|                  aztán ott váljék el, ki az úr a háznál!~Sőt még azt
2675 30|             elmondá a véleményét magárul az elénekelt himnuszról; hogy
2676 30|             gyarló a melódiája. Kezdődik az egy búcsújáró dallamon,
2677 30|                Hail Columbia!”, sőt maga az orosz „Bozse Carja Chrani”
2678 30|               hogy jobb volna nekünk, ha az orosz néphimnuszt énekelnők.
2679 30|         tapasztalá, hogy amint végigment az utcán, e naptól fogva minden
2680 31|          országgyűlés fel lett oszlatva, az osztrák összalkotmány kedvéért
2681 31|  nagyszerűségében ritkítja párját. Amint az osztrák kormány a provizóriumot
2682 31|          helyzetét megvilágítsuk általa. Az országgyűlés feloszlatásával
2683 31|     feloszlatásával minden indoka elmúlt az ő hazajövetelének. Mit keres
2684 31|                  tízezer embert fogdosni az üresen hagyott székek számára.~
2685 31|                kis szállásán.~Ez meg azt az ajánlatot hozta neki, hogy
2686 31|                kívánt sikere.~Először is az ilyen nyilatkozat rögtön
2687 31|            rehabilitálja a maga emberét.~Az első hatás abban nyilatkozott,
2688 31|      nyilatkozott, hogy minden vidékéből az országnak elkezdtek neki
2689 31|               Elmondták előtte tervüket. Az kápráztatóan fényes volt!
2690 31|                mint Kalifornia bányái! S az elnök a tiszta nyereményből
2691 31|         nyereményből két százalékot kap.~Az elnöki állás elmerése végett
2692 31|                 ott senki sem háborgatja az embert), s azt mondá neki:~–
2693 31|                úgy ez a kérdés bizonnyal az volt.~– Én? a nemzeti színház
2694 31|             népszerű és derék ember kell az intézet élére, s te az vagy.
2695 31|              kell az intézet élére, s te az vagy. Ez aztán nem kormányhivatal;
2696 31|                  Jó éjszakát.~Incének ez az ajánlat már szeget ütött
2697 31|              szeget ütött a fejébe. Ezen az ajánlaton már csakugyan
2698 31|          gondolkozni. Mit kockáztat vele az ember?~Másnap délelőtt váratlan
2699 31|       búskomorság látszott, ami rendesen az ellenkezőjét jelenti annak.~
2700 31|                annak.~Mi hozta őket ide? Az az örömhír, ami a színház
2701 31|             annak.~Mi hozta őket ide? Az az örömhír, ami a színház udvarán
2702 31|                 kegyence! Mert nem akart az erény útjáról lelépni. Őt
2703 31|            illeti ezen általános örömbül az oroszlánrész. A méltányosság
2704 31|              idomításokat visznek véghez az emberen. Senki sem tudhatja,
2705 31|              döntő befolyással fog lenni az ő sorsára. Mikor már fel
2706 31|               kiszámítva annak kamatjait az utolsó félkrajcárig.~Azonban
2707 31|              jövendő terveit, amikre ezt az összeget fel akarja használni,
2708 31|                 tervezet felől. Én ennek az üzletnek a fenekén a legnagyobb
2709 31|               humbugot látom, ami valaha az Ó- és Újvilágban színre
2710 31|              Újvilágban színre hozatott. Az elején nagy riadallal fog
2711 31|                elején nagy riadallal fog az megindulni, fellármázza
2712 31|                  megindulni, fellármázza az egész világot; magához ragadja
2713 31|                 rossz termés esztendeje (az pedig az ön hazájában sokszor
2714 31|              termés esztendeje (az pedig az ön hazájában sokszor fordul
2715 31|                  egyszerre halomra dönti az egész kártyavárat, s jól
2716 31|             kártyavárat, s jól jár, akit az egyszerre agyoncsap. Káprázat
2717 31|            egyszerre agyoncsap. Káprázat az egész. Nem akarom önt arról
2718 31|                  a pénzét fektesse bele. Az, ha elvész is: ön életrevaló
2719 31|               nevét! A név a becsület! S az elveszett becsületet ugyan
2720 31|               elkészíteni, anélkül, hogy az inasesztendőt kitöltse,
2721 31|       pénzcsinálásról azt hiszi ön, hogy az könnyebb mesterség; óvom
2722 31|                becsülete kedvesebb, mint az élete, ne avatkozzék a mi
2723 31|                  mi mesterségünkbe; mert az önre nézve bizonyos halál.
2724 31|          tanuljon bele ebbe a tudományba az én vezetésem mellett. Akkor
2725 31|                 hiányzik azóta valami! – Az a jótékony nemtő, aki az
2726 31|                 Az a jótékony nemtő, aki az ön végzetére oly nagy befolyással
2727 31|                     Kedves barátom! Arra az emberre, akit színházigazgatással
2728 31|        megkínálnak, okos ember nem bízza az üzleti könyveinek felügyeletét.
2729 31|              fájdalmas érzéssel tölté el az a mondat: Hiányzik önből
2730 31|                   Hiányzik önből valami! Az a jótékony nemtő!~Ő érezte
2731 31|               gondoltál ki számomra?” (s az mindig az igazi gondolat
2732 31|                  számomra?” (s az mindig az igazi gondolat volt), hogy
2733 31|          hányódott hullámok között, mint az árboctalan hajó.~Úgy volna-e
2734 31|             árboctalan hajó.~Úgy volna-e az; ahogy a bankár mondja?
2735 31|                 mondja? Tiszta igazság-e az, amit ez üzletember ama
2736 31|               barát hű figyelmeztetése-e az, vagy csak a lelketlen contremine
2737 31|                  igazgatásába elegyedik? Az árbochoz kell-e kötözni
2738 31|                ragadják? Hát aki énekel, az mind szirén? S még Ulysses
2739 31|                  aki e kétségek közepett az ítélő szót kimondaná: „tedd”
2740 31|                    tedd” vagy „ne tedd”, az a mély tenger fenekén alszik,
2741 31|                De hátha mégis van?~Hátha az, aki a korallgrottában fekszik
2742 31|               fogja őt visszaadni egykor az égben annak a szent szűznek,
2743 31|                 őt magának, amilyen volt az oltáron belül. Hátha még
2744 31|                  Ince otthon maradt ezen az estén; nem ment sehová.
2745 31|                cél áll kitűzve: harcolni az emberi szabadság nagy eszméjeért,
2746 31|            önmagára! Megtalálni újra azt az embert, aki egykor oly büszke
2747 31|                  Áldorfai Ince még ebben az órában leült levelet írni
2748 31|                  csigái közt nyugszik; – az Alligator és a Golden Globe
2749 32|              tartó ostromáig, részt vett az Egyesült Államok titáni
2750 32|            polgárháború be lett fejezve, az Egyesült Államok szétbocsáták
2751 32|            Egyesült Államok szétbocsáták az óriási hadsereget, s tábornokaikat
2752 32|                  nem volt semmi keresete az Újvilágban. A magyar, még
2753 32|             senki, hanem akinek tetszik, az címezheti magát tábornoknak,
2754 32|                 hatot. S amennyi búzának az ára Amerikában tíz dollár,
2755 32|               tőkepénzzel Magyarországon az ember négyszerte nagyobb
2756 32|             nagyobb úr, mint Amerikában.~Az osztrák hírlapokból azt
2757 32|             vármegyék bizalmat szavaznak az új kormánynak, úszik mindenki
2758 32|                 többet is talált bevenni az orvosságból, mint amennyi
2759 32|                 Idehaza, ha összevész is az ember egyszer-másszor a „
2760 32|                 láthatatlan vegyész, aki az emberi jellemekkel kísérleteket
2761 32|                  is lehettek, amik Incét az Óvilágba visszavonták?~Három
2762 32|                nem volt rá többé szükség az Újvilágban, már honn volt
2763 32|           üzletkedv pezseg most odahaza.~Az első tekintet meggyőzé az
2764 32|                Az első tekintet meggyőzé az ellenkezőről. Az utcák csendesek
2765 32|                meggyőzé az ellenkezőről. Az utcák csendesek és üresek;
2766 32|             állhatna. Jól esnék most még az is, ha Sámsoni Lenci beütné
2767 32|                  mikor ürül meg egy szék az étkezőasztalnál, s a türelmetlen
2768 32|             asztalnál egy szál ember ül; az is hallgat, s három pincér
2769 32|            hallgat, s három pincér ugrik az újon érkezőt elfogadni.
2770 32|                 lakik minden ember.~Ince az első vacsoráját Pestre visszaérkeztekor
2771 32|           költötte el a hosszú asztalnál az Arany Sasban.~Szállásra
2772 32|              szenderéből harsány kiáltás az ablaka alatt. Valaki azt
2773 32|              alatt. Valaki azt kiáltotta az utcán, hogy „Éljen Garibaldi!”
2774 32|               hogy éjfél után egy órakor az üres utcán azt kiabálja,
2775 32|            igazán, miért jött haza ebben az időben?~– Csupán azért –
2776 32|                 belőle részesülni.~– Ami az újságainkban van, az igaz;
2777 32|                 Ami az újságainkban van, az igaz; hanem ehhez a nagy
2778 32|                ehhez a nagy boldogsághoz az ön jelenléte éppen nem kívántatik
2779 32|                kezdődik valami!~– Ez nem az én dolgom.~– Nem ám, hanem
2780 32|                  dolgom.~– Nem ám, hanem az enyim. Hát hogy mondjak
2781 32|                  jó csöndes várost, ahol az embernek az ablaka alatt
2782 32|                 várost, ahol az embernek az ablaka alatt éjjel nem kurjongatja
2783 32|             talán élő ágaival halottait. Az állatnövények gyorsan építenek.~      ~
2784 32|          elutazásának egyik indoka lett. Az a vállalat, melynek élére
2785 32|           Yorkban megtudta.~– Ezentúl ön az én orákulumom – mondá Walter
2786 32|                  egyik kezét vagy lábát? Az nagy hiba volna. Megvan
2787 32|             egészen. Semmit sem feledett az Újvilágban. Én fogadtam
2788 32|               grófnőrül.~– Most én annak az örömére, hogy ön nálunk
2789 32|           Beveszi valamennyinek a szívét az első rohamra. Még a hölgyekét
2790 32|                 Ince arcvonásairól, hogy az nem nagy kedvet mutatott
2791 32|                kis változást idézett elő az arcvonalurak konfigurációján.~–
2792 32|                nem tudatta. (Valljuk meg az igazat: idehaza sem lett
2793 32|           vigyázni fognak rá! Hanem így, az adott szó szabadalmánál
2794 32|                neki a lovagias körökben.~Az ígért estély a Walter-féle
2795 32|              között fel kell tűnni annak az egyszerű rendjeltelen alaknak,
2796 32|            vezettetik be a fényes körbe: az idegennek.~Áldorfai is tehette
2797 32|            choquirozása a társaságnak, s az amerikai katonaöltönynek
2798 32|              kényszerhelyzetében. Maradt az egyszerű fekete frakknál.
2799 32|                  festői összhangzattá; s az egész arcon az a szelíd
2800 32|          összhangzattá; s az egész arcon az a szelíd nyugalom, mely
2801 32|            szelíd nyugalom, mely megóvja az idegen társaságba belépőt
2802 32|           bemutatás a legválságosabb óra az új emberre nézve. Valódi
2803 32|                 a sportsman utazásairól; az államférfi a pártok állásáról,
2804 32|                  karmol velük. – Hát még az úrhölgyek! Itt van még változatosság
2805 32|                Itt van még változatosság az első találkozás társalgási
2806 32|              enyelegnek vele, fenyegetik az eddigieknél veszedelmesebb
2807 32|                  azután utazott, küzdött az élet sanyaraival, kenyérért
2808 32|            gyönyörű férfialakja. S hozzá az a bűvös nimbusz, mely ez
2809 32|               mely ez alakot körülfogta, az a hír, hogy e daliás élő
2810 32|      felemelésébe kerül, hogy a hegyeken az őrtüzek kigyulladjanak,
2811 32|       tengercsendes szemekből, mikor azt az ismerős arcot megpillantja
2812 32|                   de bájait csak fokozta az idő. Valami nőies szelídséget
2813 32|                 öltöny szabása is eltűnt az akkori divattól. Hosszú
2814 32|                  szoborszerű szépségéből az akkori denevérszárny-idomú
2815 32|               grófnő megpillantja Incét, az ő arcát is elönti a viszontlátás
2816 32|           örömének derűje. Kezét nyújtja az üdvözlőnek. (Szintoly színű
2817 32|                egy banális bók volna. De az az őszinte vallomás, hogy
2818 32|                 banális bók volna. De az az őszinte vallomás, hogy a
2819 32|                 mert a gondolatok világa az egyedüli tér, ahol, ha kényszerítve
2820 32|            Lemondok e reményről, grófnő. Az én gondolataim a földön
2821 32|                 földön járnak, a grófnőé az égben.~– Ki mondta ezt önnek? –
2822 32|                úgy elkomorodni azon, ami az ő részéről nem volt más,
2823 32|            búcsút vett a háziasszonytul, az visszatartá őt, s súgva
2824 32|                 mindenkit meg fog nyerni az első rohammal, férfit és
2825 32|               Ince megtehette volna nála az „illemlátogatást”.~– Feleségemnek
2826 32|                 be lettél mutatva? Abban az esetben azon házak részéről
2827 32|                  akarsz maradni, s abban az esetben senkit sem látogatsz
2828 32|                 Nagyon természetes, hogy az utóbbit választom – szólt
2829 32|            egyedüli élvezet volt ránézve az, hogy Walteréket meglátogathatta.
2830 32|            gondolataikat.~Egyszer, mikor az asszonyok nem voltak otthon,
2831 32|           tetszik beszélni.~– Hisz éppen az tesz veszedelmes emberré,
2832 32|                  Egy mítosz, egy regekör az már, amit a város felőled
2833 32|                 magadról. A rendőrfőnök, az elöljárók tisztelettel vallják
2834 32|                téren, s honnan bír azzal az ügyességgel, hogy ismeretei
2835 32|            megigéz hideg nyugalmad: azok az asszonyok. Barátom, azok
2836 32|                  birtokuk adósságmentes. Az öregasszony olyan, mint
2837 32|         történtek a kettős Monarchiában. Az összalkotmány minisztériuma
2838 32|          eltűntek a felszínről.~Leó volt az első, ki e világrendítő
2839 32|               addig el nem mehetek, amíg az illető helyről fel nem oldanak
2840 32|            Prágában a világ végeig, mint az egyszeri tábori őrszem a
2841 32|          hivatalosan elrabolja innen.~Ez az alkalom sem váratott magára
2842 32|                  váratott magára sokáig.~Az új nemzeti kormány kihirdette
2843 32|               kihirdette a választásokat az országgyűlésre, s ahogy
2844 32|                  országgyűlésre, s ahogy az *-i apátúr előre megmondá:
2845 32|                 i apátúr előre megmondá: az ő hívei, akit egyszer megválasztottak
2846 32|                   Most már tehát itt van az, aki parancsolja a hazamenetelt.
2847 32|                 egy taposómalom, melyben az ember hasztalan lépdel,
2848 32|                 simán jöjjenek ki száján az elmondandók.~– Várj csak,
2849 32|               párbeszédre, amely mellett az embernek okvetlenül egymás
2850 32|                   Igen. Te azt követeled az Úristentől, hogy ő, aki
2851 32|                falevelekben érvényesíté, az emberi sors intézésében
2852 32|                  melankolikus szem, s ha az ember így együtt lát benneteket,
2853 32|               megbolondulna örömében, ha az megtörténnék. Hanem én jó
2854 32|             dolgokkal tartozom. S miután az Isten neked annyi erélyt
2855 32|           magadat védelmezni, nekem csak az a kellemetlen feladat jutott,
2856 32|             magát. Ha egymást csalnátok, az vétek volna; de hogy magatokat
2857 32|            tudatlanság. Nos, jössz velem az éjsarki felfedezésre? Nem
2858 32|                  Brigade-General. Nálunk az ilyen kategória emberének
2859 32|              csak mi ketten tudjuk, hogy az aranyon heverő Amerika sokkal
2860 32|            takarózó Ausztriánk, s neked, az amerikai tábornoknak éppen
2861 32|                   miután ott a leány is, az asszony is „comtesse”.~–
2862 32|               évestől 24-ig vétetnek föl az új védencek), akik vagy
2863 32|                 intézet tagja. E rendnek az öltözete az a sötét hamuszín
2864 32|             tagja. E rendnek az öltözete az a sötét hamuszín selyemöltöny,
2865 32|               Hanna apáca!~– Nem egészen az. Alapítványi hölgy (Stiftsdame).
2866 32|                úrnői állást foglalnak el az életben, hogy azt sem nekik
2867 32|             huszonnégy.~– Oly nagy távol az?~– Ne érts félre. Előnyösebb
2868 32|           Előnyösebb volna a helyzet, ha az időkor távola még nagyobb
2869 32|               hogy ábrándja ne legyen. S az eszménykép a legveszedelmesebb
2870 32|            legveszedelmesebb vetélytárs. Az rosszabb, mint egy igazi
2871 32|             hibái, s azokat ismerték. De az ábrándképnek csak erényei
2872 32|         elfelejteni nem tudod soha. S ez az emlék nem fogja engedni,
2873 32|              szemei tele voltak könnyel. Az idézett túlföldi lény már
2874 33|            baráti részvétedet. Már írtam az elnöknek, hogy a megválasztást
2875 33|                 neki~„Örülök rajta, hogy az éjsarki fölfedezésnél megtaláltam
2876 33|              Incének csakugyan megjelent az, akit hívott: az emlékezet.
2877 33|               megjelent az, akit hívott: az emlékezet. Az emlékezet
2878 33|               akit hívott: az emlékezet. Az emlékezet az a halott, aki
2879 33|                  emlékezet. Az emlékezet az a halott, aki hazajár; valahányszor
2880 33|                eljő egész környezetével.~Az emlékezet beszélt Incével.
2881 33|              kimondatlan titokkal sorsát az övéhez kötni? Most már nem
2882 33|         visszavándorol a feljáró halott, az emlékezet, a közelbe. Találkozik
2883 33|          Találkozik Hannával a vagonban.~Az éjsarki felfedezés kiegészíti
2884 33|           Testvére azt mondta neki, hogy az ablakot ki fogja törni. (
2885 33|             megtudni, hogy ő hová ment?)~Az összeütközésnél meghalt
2886 33|                   csak a férfinál), mint az a felfedezés, hogy a nőnek,
2887 33|          szívében senki! Lelkének ő volt az elsője, az egyetlene, az
2888 33|               Lelkének ő volt az elsője, az egyetlene, az egyeteme!…~
2889 33|                 az elsője, az egyetlene, az egyeteme!…~Ince utoljára
2890 33|       tapasztalata ez életrendről.~Annak az elhidegítő gondolatnak pedig
2891 33|                 mint hogy egy szép napon az ilyen magas rangú kisasszonyt
2892 33|             Terézia-rend alapítványában; az ifjú főhadnagyot pedig elteszik
2893 33|              levelezhetnek egymással, ha az nekik könnyebbülést szerez.~
2894 33|               egy előnyös házasság árán, az ifjú főhadnagynak is fenn
2895 33|                 nincs testvére). Azonban az ifjú főhadnagy inkább tanulmányozza
2896 33|                  Mantuában a törökbúzát, az első helyen puliszka, a
2897 33|                  ábrándjaik rájuk nézve. Az úrhölgyre nézve e remény
2898 33|               amit úgy kell érteni, hogy az utána következő addig a
2899 33|            készült, de amint őreá jutott az elsőszülöttség, visszalépett (
2900 33|          felszentelve), s be lett töltve az üres hely. Hanem az ifjú
2901 33|               töltve az üres hely. Hanem az ifjú főhadnagynak vannak
2902 33|              nőre, kinek nevelési alapja az volt, hogy császárt és istent
2903 33|            istent tiszteljen, úgy hatnak az ilyen merész eszmék, mint
2904 33|                 mint gyönyört adó méreg. Az idegenszerű, az ellentétes
2905 33|               adó méreg. Az idegenszerű, az ellentétes élvezteti magát.
2906 33|                  ezt a népet, mely pedig az ő nagyságát meg nem érti,
2907 33|              pedig ifjan is oly hideg. S az ellentétek vonzalma erős.~
2908 33|        ellentétek vonzalma erős.~De hogy az a másik is elfeledte a levélírást,
2909 33|                  elfeledte a levélírást, az már csodálatos. Hiszen köztudomású
2910 33|                 átugratásánál belebukott az árokba, s ló és lovas kitörte
2911 33|               frankot ért. És ezzel most az ifjú főhadnagy egyszerre
2912 33|              lett a nagy birtoknak, most az ő neve elé jön a „von und
2913 33|                maga jön a levél helyett. Az lett volna legtermészetesebb.
2914 33|                   hogy ő is gazdag lett, az is szép lett egyszerre és
2915 33|       ellenösszeesküvése a szegényeknek, az elhagyatottaknak, s ha azoknak
2916 33|                  lehet széttépni a szív, az érzelmek minden örök törvényeit
2917 33|                 meg a rang, a büszkeség, az előítéletek szabályait tépték
2918 33|               szabályait tépték széjjel, az egyedül nemes érzelmek parancsaiért?~
2919 33|                  fényes csecsebecsék azt az ámító külszínt adják szobájának,
2920 33|                 adják szobájának, mintha az egy gazdag úrnő lakása volna.
2921 33|                 igaz. Ez mind csak addig az övé, amíg benne lakik. Asszonyunk,
2922 33|     legtakarékosabbjainak berendezésére. Az alapítványi hölgyek tehetik
2923 33|              bútoraikat Párizsból, hanem az mind nem az övék; ha elég
2924 33|             Párizsból, hanem az mind nem az övék; ha elég könnyelműek
2925 33|                   bronzra és festményre, az ő káruk; ez mind itt marad
2926 33|                 káruk; ez mind itt marad az intézetnek. Addig az övék,
2927 33|               marad az intézetnek. Addig az övék, amíg benne laknak.~
2928 33|                 ki-kitekintett ablakábul az alant elterülő városra,
2929 33|             szobáját, majd beletekintett az asztalán heverő levélbe.
2930 33|          asztalán heverő levélbe. Börtön az mind! Az a város, az a szoba,
2931 33|                 levélbe. Börtön az mind! Az a város, az a szoba, az
2932 33|              Börtön az mind! Az a város, az a szoba, az a levél. Ha
2933 33|                  Az a város, az a szoba, az a levél. Ha mind valamennyit
2934 33|           valamennyit bele lehetne dobni az égő kandallóba!~Komornája
2935 33|                 grófnő kedélyesen nyújtá az érkezőnek kezét.~– Valahára
2936 33|             nemes barátommal találkoztam az utcán, „isten jó nap!” helyett
2937 33|             szerzett, szolgálni ugyanazt az ügyet, melyben annyiszor
2938 33|                másként, grófnő. Fátumunk az, hogy amit egyszer megszerettünk,
2939 33|               éppen aznap ismertette meg az ön helyzetét. Ön szegény
2940 33|               Johanna grófnő, mert nekem az sincs.~Áldorfai Ince még
2941 33|                még most sem szédült bele az eget mutató mélységbe.~Starrwitz
2942 33|             megosztani egy nővel, ki önt az egész világ minden férfia
2943 33|                szenvedéllyel, s most már az egész alakot kedve lett
2944 33|              egész nagylelkével tölti be az űrt, mely kettőjök közt
2945 33|              férfi közül, s eldobni érte az egész világot! És elmenni
2946 33|            menhelyéből, csak azért, hogy az övének nevezhesse a nő magát.~
2947 33|         előztetni. Hihetlen volt előttem az, hogy léphessen egy férfi
2948 33|                  képes visszafizetni. Ez az élet az öné. S ne higgye
2949 33|                visszafizetni. Ez az élet az öné. S ne higgye azt, Hanna,
2950 33|             Hanna, hogy olyan sötét sors az, amit ön meg fog velem osztani.
2951 33|                ön meg fog velem osztani. Az a mondat a száraz kenyérről,
2952 33|           megtanulok dolgozni, úgy, mint az a másik tudott, akit ön
2953 33|                 elfelejtetni önnel! Nem. Az ő arcképét le ne tegye ön
2954 33|             tegye ön értem soha. Viselje az enyimet is keblén, de az
2955 33|                 az enyimet is keblén, de az övével együtt, egymással
2956 33|              kezében tartott erős kezet. Az emlék expiálva volt. A tenger
2957 33|            csókolja össze mind a kettőt, az új menyasszonyét is, meg
2958 33|              Helene.~– Rövid időn.~– Ah, az a csúnya Pest!~– Nem, bárónő!
2959 33|             nagyon felébresztették benne az oroszlánt.~– Hát az is jó
2960 33|                benne az oroszlánt.~– Hát az is jó lesz – vágott vissza. –
2961 33|               Hanna már megengedte, hogy az ő arcképe mellett a másikat
2962 33|                  Elég hivatal lesz neked az az egy asszony is! Hanem
2963 33|               Elég hivatal lesz neked az az egy asszony is! Hanem hát
2964 33|                folytatá a bankár –, mert az ötödik felvonás után még
2965 33|         eloltogatják.~A sok dolog között az volt a legnagyobb dolog,
2966 33|                 a dudai matrikula nyomán az ottani új lévitától kapta
2967 33|                  új lévitától kapta meg, az volt az ő illetékes papja.
2968 33|             lévitától kapta meg, az volt az ő illetékes papja. Így az
2969 33|                az ő illetékes papja. Így az előéletéből bizonyos stádiumig
2970 33|        konvertitából lehet rekonvertita. Az asszony lásson hozzá, hogy
2971 34|               szép test, oly valóságosan az övé, mintha cserkesz apától
2972 34|                 bazárban, akinek derekán az övét csak a vőlegény kése
2973 34|             annak a másiknak a lelke, ki az isis-lugas alatt nyugszik,
2974 34|                mindennap haza, s ott ült az új nő és a férj között.~
2975 34|            lépten-nyomon visszaemlékezni az elvesztettre, s összehasonlítást
2976 34|                  hozzá. Ezt nem tanítják az apácáknál.~Hűsége férjéhez
2977 34|           elűzhetlenül ott ült a jobbján az a „másik”, aki még a bujdosások
2978 34|                 szépasszony-főztével, és az neki semmibe sem került.
2979 34|                milyen nagy dologba kerül az neki! Serena egyetlen főzőedényben
2980 34|                 Aztán elvégre sem úgy üt az ki, ahogy kellene. Az ember
2981 34|                 üt az ki, ahogy kellene. Az ember csak megköszöni, kezet
2982 34|                  jó, de csak nem úgy van az!~Hanna is egész nap dolgozik,
2983 34|                szab, krétáz, öltöget, de az naprul napra messzebb esik
2984 34|               naprul napra messzebb esik az elkészüléstől, mintsem közelednék
2985 34|               olyan tiszta és fehér volt az a két dolgos kéz, mint a
2986 34|                  csókolja meg sorba mind az öt ujját, s jókedved hangja
2987 34|                Még gondod volt a férjnek az esteli pipát is sajátkezűleg
2988 34|             főfájást kap a füsttől. Csak az országházban gyújthat rá
2989 34|                megérzik a kabátján ennek az „alkotmányos húsfüstölő
2990 34|                  Még egy madara sincsen. Az állatkedvelés pórias szenvedély,
2991 34|           falatját haszontalan kiadás, s az állat után tisztogatni fölösleges
2992 34|                  szabóért, a bútorokért, az adóért, a kaszinói, klubi
2993 34|                lenni. Minden gondolatját az üres papíros foglalja el.~
2994 34|          beszédre is kell készülni. Ince az ellenzék padjain ül. Ülnek
2995 34|               kell támadni, s megragadni az alkalmat, hogy egy szónoklattal
2996 34|                 elveinek törhetlenségét. Az ilyen beszédre aztán készülni
2997 34|                  kellemetlen étkező társ az asztalnál. Jó szerencse,
2998 34|              asztalnál. Jó szerencse, ha az asszony elég tapintattal
2999 34|                tapintattal bír kitalálni az indokot s mosolyogva jegyezni
3000 34|             állapotán. Ő azt hiszi, hogy az olyan könnyen megy.~Eközben