Fejezet

3001 34|              válság egészen élessé vált.~Az osztrák-porosz háború sajátszerű
3002 34|                  pártok. Ince még mindig az ellenzékhez tartozott; nem
3003 34|                  egyebet föltenni.~Ebben az időben tehát drágák voltak
3004 34|          konzorcium van alakulóban, mely az X és Y közötti vasút kiépítését
3005 34|           vasútépítéshez – mondá Ince.~– Az a mérnökök dolga – nyugtató
3006 34|         pénzszerzéshez még kevesebbet.~– Az pedig a bankárok dolga.~–
3007 34|                  a bankárok dolga.~– Hát az én dolgom micsoda? – kérdé
3008 34|               semmit. Ellenben rád nézve az a biztató előny származik
3009 34|              hogy ha te befolyásod által az engedményt megnyerni segítesz,
3010 34|                  igazgatótanácsosának, s az ilyen hivatal, mint tudod,
3011 34|                létezik.~– S kik lennének az engedménykérők? – kérdezé
3012 34|           kérdezé Leótól.~– Magam volnék az egyik, a másik úri magad,
3013 34|                 Leó tudatá Incével, hogy az egész vállalat a legsimább
3014 34|             dolog, hogy Incét a társulat az igazgatótanácsosok sorába
3015 34|                 ő is képes leend nejének az óhajtott kényelmes és gondtalan
3016 34|          legalább te sem fogsz egész nap az íróasztalod mellett ülni,
3017 34|            mellett ülni, hanem néha majd az enyim is leszesz.~Az ügy
3018 34|                majd az enyim is leszesz.~Az ügy sietve haladt, Walter
3019 34|             elmondta azokat neki, csupán az az egy különös név: Bauernhass
3020 34|          elmondta azokat neki, csupán az az egy különös név: Bauernhass
3021 34|                 legfeltűnőbb volt rajta, az, hogy svéd kesztyűit az
3022 34|                  az, hogy svéd kesztyűit az egész értekezlet alatt a
3023 34|                 nevét.~Mikor készen volt az engedményokmány, a jelenlevő
3024 34|           viszontlátásig.~(Ez lesz tehát az én „consors”-om, mondá magában
3025 34|               nagyon emlékébe edzve azt: az alakot, melynek hajfürtei,
3026 34|                 a másik consorsnak, hogy az említett ügy már annyira
3027 34|              elhitel végett elmondá neki az egész alakító ülés lefolyását:
3028 34|   megbotránkozását, hogy Bauernhass gróf az egész gyűlés alatt le nem
3029 34|                 oly kevéssé jelennek meg az összetartozók kesztyű nélkül
3030 34|                együtt. Pedig úgy hiszem, az angol arisztokrácia is megközelíti
3031 34|              zsinórmértékének. Háborúban az is megeshetik, hogy az ember
3032 34|         Háborúban az is megeshetik, hogy az ember dobszónál összeesküszik,
3033 34|                 más eszmejárás hozta ezt az ötletet, mint hogy éppen
3034 34|            színházban ezt a víg operát: „Az ezred leánya vagy a házasság
3035 34|                ez a szó. Azt hitte, hogy az ő első házasságára célzott
3036 34|                 első házasságára célzott az.~Nagyon elkomorult rá, s
3037 34|                 választotta őt férjül, s az nem szégyell most az ő házánál
3038 34|                   s az nem szégyell most az ő házánál oly munkát végezni,
3039 34|                pörkölni a borszeszgépen. Az is jó a fejfájás ellen.~
3040 34|             kávét! Ennyit sem tud? pedig az egész világot bejárta, s
3041 34|            képviselőnek lenni!” Lehet is az, mikor otthon az ember magamagát
3042 34|                Lehet is az, mikor otthon az ember magamagát sem meri
3043 34|         képviselni! Aztán most készüljön az ember, ilyen feleségtől
3044 34|            Walter Leóval. A bankár arról az örvendetes eseményről tudósítá,
3045 34|                 kedvezően intéztetett el az engedélyokmány.~– Hanem
3046 34|             berekedek, s másnap tanúm rá az egész világ, hogy nem szónokolhatok.~
3047 34|          mulatóhelyeit éppen nem ismeri. Az mind sok költségbe kerül,
3048 34|                   s Ince sem ér rá, mert az reggeltől estig dolgozik.~
3049 34|            sógorom. Kutya van a kertben! Az engedélyokmány már minden
3050 34|              alaposan, akár alaptalanul) az egész világ, hogy ő lesz
3051 34|                 hiszem, hogy nem tesz ki az ablakába, mégpedig nem is
3052 34|               lettek húzva a méregfogai. Az az ellenszenves alak; az
3053 34|            lettek húzva a méregfogai. Az az ellenszenves alak; az a
3054 34|                 Az az ellenszenves alak; az a pacsuliszagú arisztokrata
3055 34|                ember módra viselte magát az ő irányában. Ő bizony, hasonló
3056 34|                  jeléül, Leó kezét, hogy az egymásba tapadt ujjait rázogatva
3057 34|                 mit kellene tenni. Hanem az egyenesen a te feladatod.
3058 34|                 Mit tegyen most?~Hej, ha az a felejthetlen nő most itt
3059 34|                itt volna oldala mellett, az majd kitalálná a mentő gondolatot
3060 34|                tedd” vagy „ne tedd!” „Ha az, amit el akarsz mondani,
3061 34|                  pedig nem meggyőződésed az, s nem szükséges, hogy mondva
3062 34|                beszéljen!~Hiszen itt van az új nő. De ez nem arra született,
3063 34|                kitalálja. A férjnek kell az ő gondolatait találgatni
3064 34|               mindig zsémbelt: mikor ott az olló):~– Lássa, milyen jó
3065 34|                 s bútorokat megrendelni.~Az igaz, hogy nagy baj volt
3066 34|                 a tűbe a selymet, mintha az a tűfok szűk nyílása volna
3067 34|                 a tűbe. – Megvan. – Hála az égnek!~Most aztán Ince folytathatá:~–
3068 34|                 esett ki a világ feneke. Az ügy nincs elveszve. Társaim
3069 34|             felszisszent! A tű megszúrta az ujját.~Ince hitvesi részvéttel
3070 34|                 Bízhatom én magamat erre az ostoba szakácsnémra? Kérlek
3071 34|               egy szónoklati diverziónak az árán. Rászánja-e arra az
3072 34|                 az árán. Rászánja-e arra az áldozatra magát? Mert ez
3073 34|             elmondja magárul, hogy ő nem az, aminek őtet a népszerűsége
3074 34|                  magárui: „Én nem vagyok az, aminek gondoltok, én békés
3075 34|       szívfájdalom nélkül. Nem is ő lesz az első, aki ezt teszi. Az
3076 34|                  az első, aki ezt teszi. Az országház termének egyik
3077 34|                  a Duna, nem fullad bele az ember.~Csak egy göröngy
3078 34|              göröngy van, amin felfordul az okoskodások szekere, s kidönti
3079 34|                földre minden szofizmáit: az, hogy ennek a lépésnek ára
3080 34|                ennek a lépésnek ára van!~Az ember felbuzdul egy beszédre
3081 34|             szerezni!~Hiszen nem hivatal az a valami. Nem függ kormányi
3082 34|                 még, hogy micsoda jószág az a „praesentzmark”? De elég,
3083 34|                  gróftul nemeskedés volt az, hogy consorsát nem engedte
3084 34|               ráhorkantásra kitörültetni az engedélyokmánybul, ez most
3085 34|               egyszerre csak belecseppen az égbül az ő élete történetébe?
3086 34|                csak belecseppen az égbül az ő élete történetébe? Hogy
3087 34|               Walterék házánál? se magát az alakot nem látta a bankár
3088 34|                 meg a szorongattatásban, az sugallta ezt neki.~– Ha
3089 34|                 honvédet a pártembertül. Az új nemzeti kormány új honvédsereget
3090 34|              felállítani. Foglald el ezt az álláspontot. Innen mondhatsz
3091 34|              tagadod meg múltadat.~Ebben az ötletben megtalálta menekülését
3092 34|                  miniszterek.~Walter Leó az idegenek karzatárul hallgatta
3093 34|             kezében volt a konzorciumnak az engedélyokmány, s Incének
3094 34|                fel kellett mennie Bécsbe az alakító ülésben részt venni.
3095 34|                   hogy ezt eltegye, mert az esztendő végén kétszáz forintot
3096 34|                   Azt hitte még, hogy ha az ember ilyen nagy pénzt kap
3097 34|                  összejött Walter Leóval az igazgatótanácsban. Bauernhass
3098 34|             grófot sohasem látta többet, az nem kívánt az igazgatótanácsba
3099 34|              látta többet, az nem kívánt az igazgatótanácsba bejutni:
3100 34|             ruházta. Neki nem kellett ez az üzlet. Hát mi kellett neki
3101 34|         jókedvvel fogadták papírjainkat. Az üzletet befejeztük. Mi egy
3102 34|          tréfálok, hogy itt van számodra az utalvány. Az összeget minden
3103 34|                van számodra az utalvány. Az összeget minden órán felveheted
3104 34|              Bauernhass; mert mi voltunk az engedélyesek.~– De hát kitől
3105 34|                hát kitől raboltuk mi ezt az egymillió forintot?~– Kedves
3106 34|         tökéletesen, se tökéletlenül; de az irónia oly vértezett alakban
3107 34|               akkor tudod azt, hogy amit az ember vállalatokon nyer,
3108 34|                 ember vállalatokon nyer, az nem rablás, csak szerencsés
3109 34|           nyereményt, s ne népesítsd meg az álmaidat kirablott népek
3110 34|            panaszolni.~– Akkor essék rám az átok súlya! Te annyit tudsz
3111 34|                 valld meg a feleségednek az egész összeget: mondj neki
3112 35|                  minden társaságba. Amíg az ilyen emigrált, meg újra
3113 35|              szegény ördög” hírében áll, az emberek úgy fáznak, mikor
3114 35|                 csak rá kell nézni, hogy az embert megfogja, s azt mondja,
3115 35|          megfogja, s azt mondja, te vagy az, akinek engem ki kell húzni
3116 35|          cimborákból tisztelők válnak, s az ellenségekből legfeljebb
3117 35|               családi életben, hogy amíg az új bevásárlások tartanak,
3118 35|            világnak. Akarja, hogy lássák az utcán, hogy ők új házasok,
3119 35|           megteszik választmányi tagnak, az arisztokrácia magas úrhölgyei
3120 35|               rájön arra a tudatra, hogy az az elébbeni állapot boldogság
3121 35|                  arra a tudatra, hogy az az elébbeni állapot boldogság
3122 35|                néha még este is. A haza, az egyház, az iskola, a szenvedő
3123 35|              este is. A haza, az egyház, az iskola, a szenvedő emberiség,
3124 35|                   amiről beszélni lehet.~Az előkelő világ táncestélyeire
3125 35|                őket egymás mellett.~Csak az a kár, hogy Ince igen komor.
3126 35|              tenni kész figyelemmel, ami az előkelő társaság férfiait
3127 35|           bámulja pedig a férfiakban azt az öntudatos modort, amivel
3128 35|                 arra jött le Budapestre.~Az ifjú lovag ezúttal nem volt
3129 35|                 állig begombolva, miként az első összejövetelük alkalmával;
3130 35|         illemszabály eléggé igazolja, ha az urak kesztyűiket le nem
3131 35|              kezet.~Ez tüntetés volt.~És az egész modor, amellyel a
3132 35|           társalgást vezetni igyekezett, az mind annak az alapgondolatnak
3133 35|                igyekezett, az mind annak az alapgondolatnak a kiszínezése
3134 35|              őneki mi nem tetszett rajta az első találkozásukkor? Hogy
3135 35|          jelensége-e? S rájött, hogy nem az.~Bauernhass Siegebert, amint
3136 35|             csinálni, s mikor a rondóban az ő feleségének, Hanna grófnőnek
3137 35|                  azok a szobrok, amiknek az agyagművész elmozdíthatatlanul
3138 35|               fejüket a nyakukhoz.~Tehát az a nyájaskodás egyenesen
3139 35|               nyájaskodás egyenesen csak az ő kedvéért volt színpadra
3140 35|                 szép toalettjével, ezzel az egész táncteremmel s a bennlevő
3141 35|                sárga cserebogárról”.)~Ez az ő jó tündére, az emlékezet,
3142 35|     cserebogárról”.)~Ez az ő jó tündére, az emlékezet, ismét rávezette
3143 35|                  hogy nagyon eltévedjen. Az elvesztett alak ugyan már
3144 35|              volt: a rozsda megfogta; de az még mindig „aerugo nobilis”;
3145 35|                  Nem én tartozom hálával az én két consorsomnak, hanem
3146 35|                 voltam valami! Én voltam az ár, amiért megkapták a vasúti
3147 35|            megkapták a vasúti engedélyt. Az én áttérésem volt az ekvivalens,
3148 35|          engedélyt. Az én áttérésem volt az ekvivalens, ami az alkut
3149 35|                  volt az ekvivalens, ami az alkut kiegyenlítette. Már
3150 35|        Valahányszor őrá visszaemlékezik, az mindig hoz eléje egy megnyugtató
3151 35|                  hogy a felesége is kezd az lenni. Hanna hódító szép
3152 35|                  hibájuk: erényük alapja az.~Hanna igen szépen énekelt.
3153 35|                 alt hangja volt. Egyszer az előkelő uraknak és hölgyeknek
3154 35|            előkelő uraknak és hölgyeknek az az ötletük támadt, hogy
3155 35|                 uraknak és hölgyeknek az az ötletük támadt, hogy ők
3156 35|                  előadásokat tartsanak – az éhezők számára.~(Amióta
3157 35|                   Amióta civilizálódunk, az éhezők kategóriája nálunk
3158 35|                  bíró országban. Azelőtt az volt rólunk az orvosi diagnózis,
3159 35|                   Azelőtt az volt rólunk az orvosi diagnózis, hogy egy
3160 35|                 nemzeti betegségünk van: az a „csömör”, ered a jóllakásból.
3161 35|           Gyógyulunk belőle erősen: most az éhség az epidémia.)~Tehát
3162 35|             belőle erősen: most az éhség az epidémia.)~Tehát repertoárt
3163 35|            operett, a vígjáték magyarul, az operett németül.~Az operettet
3164 35|            magyarul, az operett németül.~Az operettet különösen azért
3165 35|            színpadi rutint követel: arra az egyre nem tanítottak az
3166 35|                  az egyre nem tanítottak az apácák és gouvernante-ok
3167 35|             Ahhoz művésznő kell, aki azt az ifjú úrhölgyeknek betanítsa.~
3168 35|               fiatalság rajongott érte. (Az öreg uraság is; csakhogy
3169 35|                 öreg uraság is; csakhogy az titkolta.)~Ince minden magasztalás
3170 35|             hagyta magát rávetetni, hogy az ünnepelt vendéget megnézze.
3171 35|               hanem elutazott volna arra az időre, amíg a vendégművésznő
3172 35|                 Pedig hát kíváncsi volt.~Az előkelő úrhölgyek fölkérték,
3173 35|                 Ange minden nap ott volt az előkelő műkedvelők színpadi
3174 35|              elmondá otthon férjének: ez az idegen művésznő oly finom
3175 35|               dala színre kerülne, elébb az úrhölgyek egy emberbaráti
3176 35|              alamizsnagyűjtést rendeztek az éhezők számára (ég áldja
3177 35|              Legtöbb arany is összegyűlt az ő perselyében.~S valóban
3178 35|                   ha ő is odavitte volna az aranyát a templom küszöbén
3179 35|               aranyát a templom küszöbén az alázatosság bársonyköntösében
3180 35|        erszényébe. Hanem hát kemény volt az ő szíve; elkerülte a templomot,
3181 35|               damasztfüggönyt félrevonta az elfogadóterem ajtaja elől,
3182 35|             balján, egy causeuse-ön ült.~Az idegen hölgy meglepő szépség
3183 35|               mégsem tudta kitalálni, ki az? Amíg aztán közelebb lépve,
3184 35|                van most?~Ez Caesarine: s az ünnepelt hölgy akkor nem
3185 35|                 egy férfit üdvözölni, ha az egy püspök, vagy egy király.
3186 35|                 püspök, vagy egy király. Az ügyes művésznő csak nem
3187 35|              művésznő csak nem téved tán az illemmozdulatok megválasztásában?~
3188 35|             arcán rebegé:~„A tábornok úr az én keresztatyám, ő keresztelt
3189 35|          jelmezképeket mind a kandallóba az öléből, s azok egyszerre
3190 35|               egyszerre lobbot vetettek. Az ijedtség, a kár rögtön más
3191 35|             kedélyesen kacagott; a képek az övéi voltak; Caesarine matrónai
3192 35|                  grófnőt, hogy semmi baj az, holnap estére újra meg
3193 35|                  első boldogságát (talán az egyetlent is?), Serenát.~
3194 35|                 márki, ki leányát, midőn az művészi hírnevet szerzett,
3195 35|                  közelíteni.~Ince kapott az ürügyön, hogy Hanna nem
3196 35|             ürügyön, hogy Hanna nem akar az ő jelenlétében kísérletet
3197 35|          hirtelen nem vállalta el senki, az egész operett elmaradt.
3198 35|               vendégszerepléseit: kapott az úrhölgyektől emlékül egy
3199 36|                   hogy akihez nőül ment, az elébb maga felszentelt pap,
3200 36|             bolond történet!~– No, ugyan az! Úgyhogy most már van is
3201 36|                  beállíttatni a fülkébe, az egyikben ő fog hálni: a
3202 36|          foglaljam el én.~– Majd elmúlik az. Hadd neki kipenitenciázni
3203 36|             Cellbe búcsúra, ott adni fog az oltárra egy szent ajándékot
3204 36|      Daemoniacusnak tart, akinek nemcsak az érintése, de a puszta látása
3205 36|                  Te csak tréfának veszed az én bajomat. De énnekem ez
3206 36|                     Ő divatban van.~– De az anyja téged fel akart akasztatni!~–
3207 36|            vagyok én a zsidó isten, hogy az anyák bűnét a leányokban
3208 36|          bizonyos, hogy nem én vagyok-e (az az, hogy a múltra nézve)
3209 36|                 hogy nem én vagyok-e (az az, hogy a múltra nézve) tulajdonképpen
3210 36|                  pap. De most sem vagyok az. A feleségemet imádom, úgy,
3211 36|               távolrul imádta, nem akart az útfélről, a hófuvatból felvenni,
3212 36|                okozott. S majd ott talán az asszonyi furfang talál ki
3213 36|             félreértés: hogy Ince mégsem az, akinek állították, vagy
3214 36|                   A quasi-márki úr ahhoz az osztályhoz látszott tartozni,
3215 36|          véleményével:~– Vigye el a héja az önök keresztatyafiságát!
3216 36|               szép özönvizet döntött fel az én sógorom házánál azzal
3217 36|              együtt?~– Karonfogva mentek az utcán.~– S aztán – c’est
3218 36|                házasélet abbul áll, hogy az ember karonfogva jár egymással
3219 36|                 karonfogva jár egymással az utcán! S azzal vége! Caesarine
3220 36|                 Mit tudja ő még, hogy mi az?~– Valga me Dios! Én, ha
3221 36|                   mért fenyítette őt meg az anyja, s miért lett olyan
3222 36|                 lett olyan vörös Incének az arca?~Ince Caesarine-hez
3223 36|                 azt, hogy micsoda szerep az a „Férj az ajtó előtt”?~–
3224 36|                micsoda szerep az a „Férj az ajtó előtt”?~– Abban én
3225 36|                zárja ki a fiatal asszony az epedő rimánykodó férjet
3226 36|         kandallón? – Ugyan, kérem, nincs az ön szobáiban is kandalló?~
3227 36|           megtörtént, azt elhiszem. Hogy az önnek nagy baj, azt is elhiszem.
3228 36|                 nőket, minthogy magam is az vagyok, másképpen ismerem.
3229 36|               vagyok, másképpen ismerem. Az megtörtént gyakorta, hogy
3230 36|               már utálni fog; hanem hogy az ilyen égaljváltozásnak,
3231 36|             vallási vakbuzgalom lehessen az indoka: ez a leghihetetlenebb
3232 36|                 S ilyen hihetetlen csoda az én történetem. Boldogtalanná
3233 36|         sziszegett magában Walter Leó, s az óráját húzogatta ki zsebéből,
3234 36|             gyermekem! Nem vagy te annak az oka! Állj fel! Törüld le
3235 36|    színházlátogató volt. Tudta jól, hogy az utolsó scénát, bárha az
3236 36|                  az utolsó scénát, bárha az a leghatásosabb, nem kell
3237 36|                 bevárni soha, mert akkor az ember a nagy tolongásban
3238 36|              teheti, bárha részén van is az igazság.~– Hagyj el engem! –
3239 36|          következett. A vérig sértett nő az anyai szív haragjával dobbant
3240 36|                  monda neki:~– Pedig nem az én Serenámnak a szava okozta
3241 36|                jégtekintete előtt, hanem az, hogy – Bauernhass Siegebert
3242 36|           engesztelni azt a szentet, azt az angyalt? ugye, addig fog
3243 36|                  míg leimádkozza magához az égből, ugye, boldog fog
3244 36|                 aztán lassan kibékült, s az utolsó könnycseppek alól
3245 36|            Kedves barátom: most még csak az hiányoznék neked a boldogságodhoz,
3246 37|              számára egy lakást, s mikor az készen volt, írt nejének,
3247 37|                  utazó hintaja begördült az udvarra: odasietett hozzá,
3248 37|                szentjét imádkozza vissza az égből.~Mindennap írt levelet
3249 37|             gondolta Ince, hogy megérett az idő, melyben Hannát meglátogassa.
3250 37|             táncosokat rekvirálni.~Aztán az a rend van, hogy a női páciensek
3251 37|               annál nagyobb becsben van; az asszonyok előtt még nem
3252 37|    fegyverfogható férfi a közelben, mint az a három, aki kénytelen ott
3253 37|                  hogy ő a legszebb hölgy az egész fürdőn. Ezt Ince is
3254 37|              Helene; máskor Budapestrül: az is női kézírás; egyszer
3255 37|                 illett. Azt mondta, hogy az egész idényt itt fogja tölteni:
3256 37|                idényt itt fogja tölteni: az pedig három hónap. Egy már
3257 37|             vette. Megismerte a címzeten az írást, a pecséten a címert,
3258 37|                zsebébe.~Első érzése volt az ijedség.~Megrémült, mint
3259 37|                   még csak a láz kezdete az: hideggel kezdődik; reszketéssel,
3260 37|                együtt a „szép kilátást”. Az egy kúpalakú hegynek a csúcsa,
3261 37|                 tárja fel elé; míg körül az őstermészet arisztokrata
3262 37|            jutott neki, hogy ez a nő még az övé. Mily szép, mily tiszta,
3263 37|                 A bűn öné; de a bűnhődés az enyém. Ön feloldta magát
3264 37|                 enyém. Ön feloldta magát az alól, amit vétett, ön nem
3265 37|                    Lázadás volt ez tőlem az Isten ellen, s most porban
3266 37|                vezeklés, mely reményemet az ég bocsánatához visszaadja!
3267 37|           kétféle istent hiszünk, Hanna; az enyim a szeretet törvényei
3268 37|             bennünket két külön világba. Az egyik világban minden fű,
3269 37|                táncoló bogár, egyenrangú az emberrel: él, hogy szeresse
3270 37|              jutni akarnak; kiknek célja az ég; kik hisznek átokban
3271 37|                nőnek, s ha esküt mondtak az Istennek, megtartják az
3272 37|                  az Istennek, megtartják az istennek, s mikor három
3273 37|                 három ujjukat felemelték az égre, azt nem azért tették,
3274 37|                   Óh, nem. Ők idvezülnek az ő hitük szerint. Talán önt
3275 37|                 Én, csak én kárhozom el: az én hitem szerint! Változtassa
3276 37|                 imáit, a Szűzanya képét, az apám koporsója fölött elhangzott
3277 37|                  bűnbocsánat reményétől, az oltár küszöbének vigasztaló
3278 37|                 a kétszer megszabadított az a hatalom, aki másképpen
3279 37|                 aki másképpen ítél, mint az emberek; de ha ön ily fájdalmas
3280 37|            fájdalmas szavakkal vádol be: az harmadszori halálítéletem
3281 37|        harmadszori halálítéletem lesz, s az bizonnyal végre lesz hajtva.~–
3282 37|                 meg meri azt tenni. Hisz az életet eldobni, a lelket
3283 37|                 visszahajítani dölyfösen az Istennek, aki adta, s akitől
3284 37|                kérte senki: – ez azoknak az erénye, akik nem hisznek.
3285 37|               önnek büntetés? Csak nekem az. Önnek a nyugalom, megsemmisülés;
3286 37|              nekem még egy új átok, mely az örök kárhozatot a földi
3287 37|                  törvényeink vannak. Nem az egyháznak: – a társaságnak. –
3288 37|              suttogás terjed. Majd elhat az hazámba is! Gondolt-e ön
3289 37|                 Kacagni való őrült volna az, aki ily skrupulussal akarna
3290 37|   összetalálkozásunk volt! Ez a holt nő: az a tengerből feljáró kísértet
3291 37|                  Soha ne hallottam volna az ő nevét!~– Hanna! – szólt
3292 37|               istenítélet volt rám nézve az élet. Mert ő is kérdezé
3293 37|                  nekem elvennem azt, ami az oltáré? megbocsát-e nekem
3294 37|                  megbocsát-e nekem ezért az ég? de áldás özönlött fejemre
3295 37|           özönlött fejemre mindannyiszor az ő imádkozásai után. Hagyja
3296 37|                  után. Hagyja érintetlen az ő emlékét, Hanna. Ő nagyon
3297 37|             sebhető része volt lelkének. Az a tenger alatt alvó szent
3298 37|               gondolkozott, hogy kivágja az utolsó tromfot, s átadja
3299 37|                Talán nyereség lett volna az rá nézve. Szomorú nyereség.~
3300 37|               Talán veszteség lett volna az rá nézve Szerencsés veszteség.
3301 37|                Mit veszthetett volna el? Az életét. S az lett volna
3302 37|       veszthetett volna el? Az életét. S az lett volna a nagy szerencse.
3303 37|                  a golyót a világon, ami az ő számára van öntve.~Megint
3304 38|                                          Az „Újvilág”~Bántotta Incét
3305 38|                  Újvilág”~Bántotta Incét az a gondolat, hogy Bauernhass
3306 38|                  készítve szövetségüknek az emléke vasbul: az x–y-i
3307 38|         szövetségüknek az emléke vasbul: az x–y-i vasút.~Kezdte összevetni
3308 38|                 a körülményeket, s ennek az egy „idegennek” a kitalálása
3309 38|              Walter Leó! Megmondta, hogy az eszményképet legyőzni pirrhuszi
3310 38|               annál több is? itt a göcs!~Az a pletykaasszony ott Bécsben
3311 38|                  Vannak emberek, akiknek az a fátumuk van, hogy csak
3312 38|                 a fátumuk van, hogy csak az ablakukat kell nyitva hagyni
3313 38|               betörő idegenek telerakják az íróasztalukat pénzzel. Csak
3314 38|              Szerelmes volt belé a pénz. Az kereste őtet.~S most már
3315 38|          embernek tartották; azért, hogy az eszét fárasztotta a közjó
3316 38|         csomagolja össze, s küldje utána az ismert szállodába.~Az érkezett
3317 38|              utána az ismert szállodába.~Az érkezett levelek között
3318 38|                  Remegő kézzel bontá fel az elsőt. Tehát mégis megszólal
3319 38|             elsőt. Tehát mégis megszólal az engesztelhetetlen! – Nem
3320 38|               tudta már a postamestertül az egész fürdőközönség. Nem
3321 38|            történt. Büszkeségét takarták az üres levelek.~Ince szívtelen
3322 38|                 egy nagy hálafohász volt az.~– Az ég meghallgatta imádságomat!~–
3323 38|               nagy hálafohász volt az.~– Az ég meghallgatta imádságomat!~–
3324 38|                  egész alakja reszketett az indulattól. – Azért, mert
3325 38|                  nem ismeri.~– Fatime!~– Az égre kérem, ne nevezzen
3326 38|                 eljegyezve a pokolnak, s az ő földi képviselőjének,
3327 38|        felszálltál mély tenger fenekéről az égbe: ne add másnak földön
3328 38|                hagyott kincsedet; vezesd az ő útját az én utamon keresztül,
3329 38|             kincsedet; vezesd az ő útját az én utamon keresztül, hogy
3330 38|              dacbul, dölyfbül letépi azt az útjába esett virágot, amit
3331 38|             elvette Áldorfai Incét (mert az vette el önt), első gondolatom
3332 38|                 el önt), első gondolatom az volt, hogy odamegyek mármost
3333 38|                hogy odamegyek mármost én az ő helyére. Cseréljünk. Kolostorba
3334 38|             Ekkor megbotlottam valamibe. Az imazsámolyom volt. Megtanultam
3335 38|                   hogy legyen hát boldog az, akihez gondolataim zarándokolnak.
3336 38|                szerelme által idvezültté az a nő, aki őt olyan ingyen
3337 38|                 vak sorstul! Fogott önön az én imádságom? No, ne hallgasson
3338 38|              hasonlította volna őt azzal az én megdicsőült szentemmel,
3339 38|                 vádat ne sóhajtott volna az égre, amiért őt elrabolta
3340 38|     vendégszereplésemet, s ennek folytán az érintkezést a fényes előkelő
3341 38|            megtanultam azt, hogyan lehet az embernek erős akarat által
3342 38|                  a politika; nem olvasom az országgyűlési beszédeket.”
3343 38|                  aki szembe mert szállni az egész gúnymosolygó Bábellel,
3344 38|                   amit érteni nem lehet, az azoknak a hibája, akik nem
3345 38|              hibája, akik nem értik, nem az övé!” Nem mondta el azt
3346 38|     szenvedéllyel, egész szívvel? s hogy az a valaki egy nő volt, egy
3347 38|             nyilvános élete mit tartozik az asszonyra? A nő lehet eziránt
3348 38|                 A titoknak hangja van. S az asszonyok még a szemeikkel
3349 38|               már akkor, mikor odamentem az ő oroszlánbarlangjába, s
3350 38|                  ön össze ezt a két nőt. Az egyik, a büszke félistennő,
3351 38|               világ idelenn? mit ítélnek az égi seregek egykor odafenn!?
3352 38|            örökre! Ne lássam többé soha!~Az alcovenben volt egy falióra.
3353 38|             alcovenben volt egy falióra. Az elkezdett e percben zenélni;
3354 38|           mondaná neki, hogy e könnyeket az ő kötelessége letörülni.~      ~
3355 39|                nevét: nemes ember volt.)~Az új asszonyszemek tükréből
3356 39|              róla gondolkozott, s érezte az életunalmat, ha tőle távol
3357 39|                távol volt. S féltette őt az egész világtól. Ösztönei
3358 39|             leány, aki egyik pillanatban az egész lényén átömlő ártatlanság
3359 39|              leány akkor is el tudja ezt az ellentétes két szerepet
3360 39|               férfiról van szó: egyiknek az egyiket, a másiknak a másikat.
3361 39|           színpadot. Hisz a színpad volt az, ami adhatott ennek a hölgynek
3362 39|                 Incét kínozta a színpad. Az ő szenvedélye nem a rafinált
3363 39|             talál benne, ha megalázhatja az asszonyt azzal, hogy a művésznőtől
3364 39|                azzal, hogy a művésznőtől az eljátszott vaudeville folytatását
3365 39|         folytatását követeli. Őt kínozta az a gondolat, hogy az egész
3366 39|              kínozta az a gondolat, hogy az egész világnak szabad legyen
3367 39|            dicsekedni, parádézni szokott az olyan diadallal, minő az
3368 39|                 az olyan diadallal, minő az övé: ő pedig kész volt verekedni
3369 39|               volt verekedni azért, hogy az egész világ azt higgye,
3370 39|             egész világ azt higgye, hogy az a leány nem Fatime, hanem
3371 39|               nem Fatime, hanem Serena!…~Az egész leány egy talány volt
3372 39|              álló, miket összeilleszteni az oidipuszi rejtélyoldásoknál
3373 39|                 hódolni megkísérté: azon az egyen kívül, aki azt jól
3374 39|                 apokrifok Lilitjének, ki az első embert az első asszonytól
3375 39|            Lilitjének, ki az első embert az első asszonytól elcsábítá;
3376 39|             eszes a cselszövésben, őrült az élvezetben; az a démon,
3377 39|      cselszövésben, őrült az élvezetben; az a démon, aki visszavezeti
3378 39|                  a paradicsomba, ahonnan az angyal kiverte (azért a
3379 39|               lakomát. Ő pedig elszökött az estélye elől hazulról, elment
3380 39|                 szállásáról. Akkor aztán az anyját megverte, amiért
3381 39|                  anyját megverte, amiért az neki szemrehányásokat mert
3382 39|          ötvenkrajcáros brosst, aminőket az utcaszegleten árulnak, azt
3383 39|                 bedugták Belle Ange urat az adósok börtönébe egynéhány
3384 39|               volt. Amihez hozzákezdett, az mind fényesen sikerült.
3385 39|                   Egyike volt ez azoknak az újonépült házaknak, miket
3386 39|                 neki, nem is volt drága; az egész első emelet kizárólag
3387 39|              egész első emelet kizárólag az övé lehetett az utca felől.~
3388 39|                kizárólag az övé lehetett az utca felől.~Fatime az új
3389 39|           lehetett az utca felől.~Fatime az új szállást kényelmesebben
3390 39|         kényelmesebben óhajtá berendezni az eddiginél, s ez iránt alkuba
3391 39|        elémutatta a számlát. A számlában az egész fényűző kiállítás
3392 39|            kitalálja, miféle bűvész volt az, aki az ő kedvéért tízszeres
3393 39|               miféle bűvész volt az, aki az ő kedvéért tízszeres értékűvé
3394 39|                  Amint aztán beköltözött az új szállásába, mindjárt
3395 39|                  új szállásába, mindjárt az első napon hívatta a házfelügyelőt.
3396 39|                 múlva megint visszajött; az egyik kezében hozott egy
3397 39|              fekete szemekkel úgy nézett az emberre, mint egy kísértet,
3398 39|               amint belépett hozzá Ince, az alcoven szőnyegajtajánál
3399 39|          kőkapósdi” gyermekjátékot, amit az iskolás gyerekek „pitykövezésnek”
3400 39|                 legelső gázlámpa alá ért az utcán.~Abban a levélben
3401 39|               folyvást érkeztek Hannától az üres levelek Incéhez. Segítették
3402 39|             nagyobbítani kettőjük között az űrt.~Egyszer egy ilyen üres
3403 39|                  gyötri, mikor elalszik (az álom a legkíméletlenebb
3404 39|                becsületére büszke Én, ez az ellenségnek adott szót is
3405 39|            útjába áll minden örömnek. Ez az igazi hazajáró kísértet!~
3406 39|           ismerte. Hát talán szobor volt az, akit elvett? Márványból
3407 39|          Márványból volt mindaddig, amíg az ő epekedésére jóltevő Cythere
3408 39|                jelent és jövendőt keres. Az a rögeszméje van, hogy aki
3409 39|                   hogy aki meg nem halt, az még mindig él! Hogy egy
3410 39|               hogy minden ténynek megvan az ellenténye, s ha a delejtű
3411 39|                járt már. Hanna ezóta tán az utolsó vendég Vihnyén, aki
3412 39|                  a legszebb rubint, mely az ékszerészeknél kapható volt,
3413 39|               oly felüdülten hagyott el, az most ragyogni fog az egészség
3414 39|                 el, az most ragyogni fog az egészség teljétől. És talált
3415 39|             arcán minden vonás rávallott az eltitkolt szenvedésre.~Ez
3416 39|          fölébredt lelkében újra. Érezte az önvád súlyát. Ezek a megnyúlt
3417 39|             géniuszai lettek volna, mint az ősök kevély szellemei, ha
3418 39|               azt mondja: „jöjj!”, akkor az a másik csábító fantom a
3419 39|              odaomlik lábaihoz, előveszi az emléket, a rubingyűrűt,
3420 39|               léteznek rá nézve többé…~S az milyen jó!~A nő elveté magától
3421 39|          eszerint rendeleteket fog tenni az elutazásra. Útjaik kétfelé
3422 39|              megérzett Hanna szobájában. Az áruló illatot, amit mindenki
3423 39|                mindenki rögtön felismer. Az égetett pecsétviasz szaga
3424 39|                égetett pecsétviasz szaga az. Hanna levelet írt valakinek,
3425 39|           Elmondá, hogy mikorra rendelte az útihintót, s aztán eltávozott.~
3426 39|               kettő Pestrül egy Bécsbül. Az utóbbi pénzeslevél.~Mind
3427 39|             tartalmát:~Uram!~Ami elmúlt, az örökre visszahozhatatlan.
3428 39|               sors végzése. Hiszem, hogy az ön távolmaradásának legyőzhetlen
3429 39|             Hitvestárs. Férjem becsülete az én becsületem is. Ne keressen
3430 39|            nyugodt vagyok, s nem kívánok az égtől több boldogságot,
3431 39|               azt akarja ön, hogy valaha az idvezültek paradicsomában
3432 39|                 hogy két embert kerüljön az életben: az egyik én vagyok,
3433 39|              embert kerüljön az életben: az egyik én vagyok, a másik
3434 39|                örök üdvöt, bűnbocsánatot az égben. Ezért önöknek nem
3435 39|              levél kidöntötte lábai alól az eddigi piedesztált. A büszkeség
3436 39|                egészen föléje emelkedett az asszony, s ő alant maradt.~
3437 39|                  bosszút. Nem volt többé az előtte vonuló árnyék ellenében
3438 39|                  vonuló árnyék ellenében az a mentsége, hogy csak egy
3439 39|                  nő által, aki hű marad; az maga a pokol!~Elővette a
3440 39|                 árnyéka elől.~Kocsisának az volt mondva, hogy észak
3441 39|                gondolatait elűzze velük.~Az egyik levelet a hajdani
3442 39|             legközelebb olyan kérdés fog az országgyűlés elé kerülni,
3443 39|            Mehádia-kulcs hőse, ki egykor az utolsó ágyúval védte meg
3444 39|           menekülő bajtársak seregét, ki az úton felszedett utolsó sebesült
3445 39|                 szót:~„Imádlak! Serena.”~Az eszelős tündér ama bizonyos
3446 39|             újdonatúj ezeresre, s mintha az csak egy látogatójegy, egy
3447 39|                Most még ki sem lehet azt az ezerest adni.~– Megállj! –
3448 40|                  csinálhat férjet, akkor az asszonynak van ereje elutasítani
3449 40|            Fatime.~S Ince azt érzé, hogy az ő csillagzata Fatimével
3450 40|                egy egész új világrésznek az árával.~Mégsem maradt fenn
3451 40|                  a leányt, anélkül, hogy az észrevette volna, hogyan?~
3452 40|           emelkedtek fel. Ince Fatimének az egyszerű sorsjegyek helyett
3453 40|                 Fatime azt hihette, hogy az ő eredeti ezer forintja
3454 40|                 kevésbé adósa neki annak az új világrésznek az árával.~
3455 40|                 annak az új világrésznek az árával.~Hanem az új világrész
3456 40|            világrésznek az árával.~Hanem az új világrész létezése még
3457 40|             embernek van kulcsa.~A házat az építteté így, aki e kulcsok
3458 40|          birtokában van. A rejtekbejárat az ő terve szerint készült.
3459 40|             készült. A mezzaninban aztán az ő lakása van. Ahonnan tetszés
3460 40|           szerinti időben távozhatik el. Az ajtón ércbetűkkel pompáz
3461 40|            találhat rájuk.~– Nem szoktak az asszonyok néha férjeik zsebében
3462 40|                 keressen kárpótlást: ezt az eszmét büszkesége, oly magas
3463 40|                hogy meg sem látta.~Abban az öntudatban, hogy ő maga
3464 40|          plasztikai állású kariatidáiról az erkélyen, a környékben a „
3465 40|                  csak igazságszeretet, s az ön iránti végtelen tisztelet.~
3466 40|            bizonyosra számított nála.~Ha az a büszkeség oly kegyetlenül
3467 40|                  sikerült botránynak még az a túlságos eredménye is
3468 40|                becsületével; aki viszont az ő hitét, becsületét őrzi,
3469 40|                 hitelt ád neki!~Végre is az „asszony” győzött az „úrnőn”.~
3470 40|                  is az „asszony” győzött az „úrnőn”.~Átment férje szobájába,
3471 40|            Átment férje szobájába, mikor az nem volt otthon. Hozzányúlt
3472 40|                 otthon. Hozzányúlt ahhoz az ellenszenves tárgyhoz, amiben
3473 40|              Egyszer aztán kitört belőle az indulat. Ez az ember!… Ez
3474 40|             kitört belőle az indulat. Ez az ember!… Ez az ember!…~–
3475 40|                indulat. Ez az ember!… Ez az ember!…~– Én hű vagyok hozzá,
3476 40|              készítse el a párját.~Mikor az készen volt, akkor aztán
3477 40|                   Hanna nem vitt magával az útra semmi poggyászt. Egy
3478 40|                bérszolga a bérkocsisnak.~Az aztán tudta.~A ház elé érve,
3479 40|                    kérdé tőle.~– Nem. Ez az Áldorfay-ház.~– Tehát nem
3480 40|      Áldorfay-ház.~– Tehát nem lakik itt az első emeleten Amalfi tábornokné?~–
3481 40|             bérkocsit, kezébe vette, nem az esernyőt, hanem a lovagkorbácsot,
3482 40|                megnevezte a bérkocsisnak az utcát és házat, ahova hajtatni
3483 40|                  ahova hajtatni kívánt. „Az Áldorfay-ház: a négy táncosnővel.”~
3484 40|              kapu még nyitva volt. Ennek az lehetett az oka, hogy a
3485 40|                  volt. Ennek az lehetett az oka, hogy a háziasszonynál
3486 40|              visszatérésre is nyílt volt az út.~Észrevétlenül jutott
3487 40|             lépcsőkanyarulatnál rátalált az alacsony ajtóra, mely „Comptoir”
3488 40|             kulcsot: beleillett a zárba, az ajtó felnyílt, s ő belépett
3489 40|              követett el! Nem igaz, hogy az indulat vak: az indulatnak
3490 40|               igaz, hogy az indulat vak: az indulatnak száz szeme van.~
3491 40|               indulatnak száz szeme van.~Az vezette e labirintban. A
3492 40|       labirintban. A mezzanin folyosóját az ablakon át derengő udvarlámpa
3493 40|               valami halvány világosság. Az a rejtekajtó kulcslyuka.
3494 40|                zöreje észre ne vétessék.~Az a várt zaj nem soká késett.
3495 40|              csókkeringőjét játszotta.~S az első akkordok után egy női
3496 40|            minden vére a fejéhez tódult!~Az, aki zongorázik és énekel,
3497 40|             énekel, ugyanakkor valakinek az ölében ül, aki a dalt félbeszakítja
3498 40|                 ajkain!~Hanna reszketett az emberfeletti dühtől.~Egy
3499 40|               alatt nesztelenül felnyitá az ajtó zárát Hanna.~Mielőtt
3500 40|                Belle Ange kisasszonyt és az anyját. A tavaly rászedett