Fejezet

3501 40|                  kiváló szenvedélye volt az utazás. Különösen messzeeső
3502 40|             dahomeyi expedícióhoz; hanem az a különös szerencsétlensége
3503 40|         szerencsétlensége volt, hogy már az első állomáson elköltötte
3504 40|                első állomáson elköltötte az egész útravaló pénzt, s
3505 40|              vetette partra. Legutoljára az éjsarki expedícióhoz szerelte
3506 40|              Belle Ange úr nyitja előtte az ajtót.~– Talán nem lehetett
3507 40|              palackokat behűtik.~– Ezzel az akadállyal remélem, hogy
3508 40|                Ange úr.~Fatime beharapta az alsó ajkát, összehúnyta
3509 40|                 még egy hívatlan vendég! Az is eljön még! S akkor leszünk
3510 40|                   S akkor leszünk sokan!~Az óra tízre járt.~Caesarine
3511 40|           vacsorálni.~Fatime nem engedte az anyjának, hogy kijárjon
3512 40|             kidobjam innen?~– Hagyd ott, az odavaló! – szólt Fatime
3513 40|            toppantva.~– Persze, illik is az ilyen vén asszonynak, mint
3514 40|                  cselédek felterítettek. Az asztalt teli rakták mindenféle
3515 40|                egy porcelán lepke, annak az összefogott szárnyai közé
3516 40|             szárnyai közé volt csíptetve az arany nyomatú „menü”, ami
3517 40|                 bejárhatatlan helyein.~– Az elég nagy bolondság volt
3518 40|                 Caesarine.~– Ah, dehogy! Az volt leggyönyörteljesebb
3519 40|                leggyönyörteljesebb napom az életben. Keresztül-kasul
3520 40|                  de milyen mulatság volt az! A lebujban volt egy hárfás
3521 40|                ököllel meg korsófenékkel az asztalon. Utoljára két henteslegény
3522 40|                  Áldorfay egy perc alatt az asztal alá verte mind a
3523 40|            preserver-t.~Fatime odafutott az ablakhoz, kinyitotta a táblákat,
3524 40|                 egy roulade-ot dalolt ki az éjszakába, s kihajlott a
3525 40|              meleg a lég, olyan sötétkék az ég.~– No csak nem támad
3526 40|       szenvelgően Caesarine.~– Miért ne? Az igen jó!~– Engem meg nem
3527 40|               meg nem csókolsz egy hétig az ecetes vöröshagymás száddal.~–
3528 40|             Háromnegyed múlt tizenegyre!~Az ott maradt pár tudta magát
3529 40|          árvaságra jutás balhelyzetében.~Az egész pompás vacsora az
3530 40|                  Az egész pompás vacsora az ő diszkréciójukra volt bízva.~
3531 40|                 őrizni szokott, hogy még az anyját sem eresztette bele,
3532 40|              bele, ha maga ott nem volt.~Az érdemes házaspár elkezdett
3533 40|            odújában felfedeznek valamit. Az egy otthoni sipka.~Kék selyembül
3534 40|              használni a másét. Egy neme az ingernek rájuk nézve az,
3535 40|                  az ingernek rájuk nézve az, hogy az a másé. Ott hagyta
3536 40|            ingernek rájuk nézve az, hogy az a másé. Ott hagyta a fején
3537 40|         lovagostortul.~Nem is tarthatott az tovább egy percnél, mert
3538 40|                 monsieur Belle Ange, aki az első mennykőcsapásnál nem
3539 40|           buksiján feledett házi sipkára az húzogatja most az olvasatlan
3540 40|                sipkára az húzogatja most az olvasatlan lovagkorbácsokat;
3541 40|                  barátságban lenni azzal az idegen emberrel.~A düh egyszerre
3542 40|                Hejh, hogy megjuhászodott az egyszerre, amint azt a nevet
3543 40|                kapus~– A grófnő itt volt az éjjel, s megvert valakit
3544 41|              feltűnő olimpi levelezésnek az volt a legközvetlenebb eredménye,
3545 41|              végig hosszúkás flastromok, az egyik szeme bekötve; fekszik,
3546 41|                 találták, s odafektették az ő ágyába, míg életre dörzsölhették.~–
3547 41|          Caesarine.~Fatime mindkét öklét az égnek mereszté fel; s aztán
3548 41|                  érdemelte magától, mert az ő ötlete volt ez. Csakhogy
3549 41|                 szánta, amivé lett volna az okvetlenül, ha Caesarine
3550 41|               Caesarine és Belle Ange úr az étkezőasztalnál ülnek, szemben
3551 41|              rejtekajtóval, amikor Hanna az embuscade-ból beront, nem
3552 41|            korbáccsal jöjjön látogatóba. Az hitte, hogy a Starrwitzoknak
3553 41|              elkábultan állt ott, vállát az alkoven falának támasztva.~
3554 41|                   És Incének jobban fájt az, amit Belle Ange úr őhelyette
3555 41|               társadalmi életben, akinek az szánva volt, ha véletlenül
3556 41|              véletlenül más kapta is meg az „effect”-et.~Egy arcul ütött
3557 41|               nem mossa valahogy arcáról az ütést. Férfival szemben
3558 41|                 oda, és csókolja meg azt az ütésfoltos kezet.~Egészen
3559 41|                  való összeköttetésemet, az egész ismerős világot, melyben
3560 41|                van közöttünk s mivel van az tele?~Elvárom, hogy ön sietni
3561 41|                 Azt tette, hogy elküldte az egész levelet Fatimének,
3562 41|             Erdélybe. Hat hét alatt vége az egész formaságnak. Addig
3563 41|         hozzáértő ügyvédek kezébe került az ügy, azok azt belevezették
3564 41|            kibékéltetést a felek között, az természetesen nem sikerült.
3565 41|            Engesztelhetlen gyűlölet volt az alap. Ezt mind a két fél
3566 41|                aztán bizalmasan megsúgta az ügyvéde, hogy ha már eléggé
3567 41|                  gyetzári jégbarlangot s az abrudbányai aranytelepeket,
3568 41|                kényszeríti őt arra, hogy az egész hat hetet itt töltse
3569 41|               elmehet utána, s csak majd az ítélet kihirdetésekor kívántatik
3570 41|                  Fatimének Kolozsvárrul. Az egész úton a viszonttalálkozás
3571 41|                  várja a leány naponkint az ő levelét, s milyen meglepetés
3572 41|              milyen meglepetés lesz majd az, ha a késedelmes levél helyett
3573 41|                 tették. Milyen hosszú ez az út! Milyen sűrűk az állomások!
3574 41|            hosszú ez az út! Milyen sűrűk az állomások! Milyen lassan
3575 41|          állomások! Milyen lassan mászik az a gőzmozdony!~Még hozzá
3576 41|                  a gőzmozdony!~Még hozzá az a szerencsétlenség is érte,
3577 41|           életében.~Nem bírta végigvárni az időt, felkereste a távírdát (
3578 41|              ebből nem tudok visszaadni.~Az elkésett vonat csak esti
3579 41|                  fésülködötten.~– Itthon az asszonyságok? – kérdé Ince
3580 41|                 tudja. Megtörténik, hogy az asszonyok nem mondják meg
3581 41|               Ilyen a távírdai intézmény az Osztrák-Magyar Monarchiában –
3582 41|                  morgott magában Ince. – Az ember többre megy, ha a
3583 41|                  szekérre. Fogadom, hogy az is megelőzi a telegrafot.
3584 41|                is megelőzi a telegrafot. Az az élces fickó is jobban
3585 41|                megelőzi a telegrafot. Az az élces fickó is jobban tett
3586 41|                 táviratot útbaigazítani.~Az az élces fickó valószínűleg
3587 41|              táviratot útbaigazítani.~Az az élces fickó valószínűleg
3588 41|        nuntiumára Danaé kisasszonyhoz. S az biz elkésett.~Ince még egy
3589 41|         bizonyosan fel lehet találni. Ez az egy bizonyos dolog van a
3590 41|                     Azaz, hogy hallottam az asztalnál, hogy valahova
3591 41|                 Ince négy rétbe hajtotta az ezrest.~– Hát ön nem határozta
3592 41|                hányt-vetett életet, mint az enyim, dicsően bevégezhetni.~–
3593 41|              madame Belle Ange hova ment az este?~Monsieur Belle Ange
3594 41|               van.~– A Renz-félébe.~Ince az ezrest Belle Ange úr markába
3595 41|                szemen szedte látcsövével az egész közönséget. Sorba
3596 41|                  nem veszi úgy szemügyre az égitesteket, szökevény üstököst
3597 41|              közötte egy üldözött arcot. Az nem volt ott. Meglátta volna
3598 41|                 Tízezer közül is kitűnik az!~Táncoltathatta őmiatta
3599 41|            mademoiselle Amaz, szórhatták az élcet és bukfencet messieurs
3600 41|               sajnos megcsalatásnak lett az áldozatja, s Fatimeék mást
3601 41|                 mint ahová mentek.~Most, az előadás vége felé, ahová
3602 41|                 közeledik; minden látcső az istállóajtó felé irányul.
3603 41|             Vágtatva, nyerítve rohant ki az istállóbul, s azon kezdte,
3604 41|            tiszteletlenül viselte magát. Az aréna közepén lehengergőzött,
3605 41|             benne.~Egyik sem ő.~Áldorfay az első tekintetre ráismer.
3606 41|              ráismer. Ez Gideon!…~Ugyanő az. A klerikus, a gerillavezér,
3607 41|            lovarművész.~Miért ne lehetne az? Ez az utóbb űzött mesterségei
3608 41|                  Miért ne lehetne az? Ez az utóbb űzött mesterségei
3609 41|              tapsai között.~Áldorfay azt az alakot látja maga előtt,
3610 41|           kiáltók a veres hintós számát.~Az ajtó elé hajtott az.~Ince
3611 41|              számát.~Az ajtó elé hajtott az.~Ince láztól dobogó szívvel
3612 41|                  megjegyzett egy mosolyt az arcán Áldorfay, mely minden
3613 41|                  azt hitte, hogy Bécsnek az ötödik külvárosában utaznak
3614 41|             utaznak már, egyszer megállt az előlhajtó bérkocsi egy kivilágított
3615 41|                Fatimének nyújtja karját. Az könnyed szökéssel aláhibban,
3616 41|                  bérkocsit elbocsátja, s az odább robog. Leánya és a
3617 41|                 akarnak majd haza menni. Az idő szép csillagos. Fatime
3618 41|                csillagos. Fatime szereti az ilyen kóborlást éjszaka
3619 41|                 úgy ez éjszakán rátalált az arra.~Most tudta csak meg,
3620 41|                 lelkét ennek a leánynak. Az egész lelkét!~Képes volt
3621 41|                  arc arccal szembe! Hogy az észvesztő őrjöngések mámorátul
3622 41|                szabad megittasulni!~Hogy az a nő, aki az ő lábai előtt
3623 41|          megittasulni!~Hogy az a nő, aki az ő lábai előtt annyiszor
3624 41|            meghal, ha őt nem szeretheti, az most egy másnak ád könnyet
3625 41|               Anyja hajdani ismerősének. Az ő halálos ellenségének.~
3626 41|                  De azok nem jönnek elő. Az óra éjfélen túl jár már,
3627 41|                minden világot eloltanak: az ablakok elsötétülnek. Innen
3628 41|                  ilyennek képzelte ő ezt az éjt! Nem ilyennel bolondította
3629 41|             ilyennel bolondította lelkét az egész úton a felizgult képzelem!
3630 41|                 őmiatta válópert folytat az asszonyok legszebbike ellen,
3631 41|                azt teszi fel a fejére.~S az átok nem abban van, hogy
3632 41|               kifáradt idegeket elnyomta az álom; de az sem volt rá
3633 41|            idegeket elnyomta az álom; de az sem volt rá nézve pihenés
3634 41|               nézve pihenés és nyugalom. Az álomlátások is odavitték
3635 41|                mert nem vitte el magával az álmokat. Ott maradt azoknak
3636 41|              maradt azoknak a folytatása az ébrenlétben.~Az asztalán
3637 41|               folytatása az ébrenlétben.~Az asztalán talált egy jegyet,
3638 41|              talált egy jegyet, meghívót az igazgatótanács rendkívüli
3639 41|          rendkívüli ülésébe. Walter Leó, az elnök volt aláírva.~Erről
3640 41|              Felöltözött, és sietett oda az igazgatótanácsba.~Az egyik
3641 41|                 oda az igazgatótanácsba.~Az egyik kollégája azzal a
3642 41|              kérdened sem szabad. Örökre az.~– Úgy egy igen nagy szívességre
3643 41|      vasútrészvény ellen, hogy kitalálja az ellenfelet.~El is vesztette
3644 41|                  akart akasztatni.~– Ah! Az én „kakadáj vezérem!” Hahaha!~–
3645 41|                rá gondolni másképp.~– Ez az ember nekem egész életemben
3646 41|                  keserűséget okozott. Ez az ember első feleségemet el
3647 41|                  török hárembe vinni. Ez az ember engem csalárd barátság
3648 41|             csalárd barátság színe alatt az osztrák hadihajóra vitetve,
3649 41|              osztrák hadihajóra vitetve, az akasztófára szolgáltatott
3650 41|                 felfogadtam, hogy ha ezt az embert valahol a világon
3651 41|                  ő öl meg engem. Most ez az ember itt van. Rátaláltam.~–
3652 41|             bizonyos vagy-e róla, hogy ő az?~– Szemtül szembe láttam.
3653 41|         gyűlöleted van. S nem lehet ezen az emberen valami hozzá méltóbb
3654 41|                 elfogatni őt azért, hogy az állam kincseit ellopta?~–
3655 41|                 És elvégre is – én ezzel az emberrel késhegyre akarok
3656 41|                  cirkuszi hószelídítő!~– Az mindegy. Én ki akarom őt
3657 41|            akarom őt híni.~– Csakhogy ez az úr, ahogy én tudom, sokkal
3658 41|                  is a párbajnak. Ráállok az amerikai párbajra is. Húzzunk
3659 41|               sorsot, amelyiké a fekete, az meghal. De tovább nem lakunk
3660 41|        elégtételt? Vagy csak azért, hogy az orra félreáll?~– Az okot,
3661 41|                 hogy az orra félreáll?~– Az okot, amiért kihívom, megírtam
3662 41|               olvasd.~Ince felszakította az illatos, nőiesen felcifrázott
3663 41|                látogatójegyre volt írva.~Az a látogatójegy vizahólyaglapból
3664 41|              elfért rajta. Ennyiből állt az:~„Olyanfajta nőkért, mint
3665 41|             Bloomer”.~Ince feje szédült, az asztalra kellett támaszkodnia,
3666 41|                 sebesítette őt már ezzel az egy mondattal.~– Kár volt –
3667 41|                 Most mit tegyek én ezzel az emberrel? – hörgé, öklét
3668 41|               ami gonoszat tettél, ezzel az utolsó gonosztetteddel helyrehoztad.
3669 41|                te gyerek vagy, akinek ha az ember egy cifra cukorbábot
3670 41|                  egy szép divathölgyért, az a te nyakad, s nem az én
3671 41|     divathölgyért, az a te nyakad, s nem az én dolgom őrizni. Hanem
3672 41|                közös kettőnk között. Nem az atyafiság. Félre ne érts.
3673 41|         kiszámolja azt-hogy mit álmodtál az éjjel. Azt hiszed, nem mindenki
3674 41|              Mert azáltal, hogy tündéred az egyenesen adott ajándékot
3675 41|                  adott ajándékot kidobja az ablakon, csak arra kényszerít
3676 41|                   kérlek, most én vagyok az erősebb. Amióta az * utcai
3677 41|                vagyok az erősebb. Amióta az * utcai házhoz vagy kötve,
3678 41|           káprázat!” És bámulva kérdezik az emberek egymástul: hogy
3679 41|                   kiáltá Ince, reszketve az indulattól.~– Csendesen
3680 41|             mondtam, hogy most én vagyok az erősebb. Te sikamlós lejtőn
3681 41|                 titokban úgy is tele van az ország játékbarlangokkal,
3682 41|              nagynevű embert felfedezték az * utca palotájában. Áldorfay
3683 41|                  nem eléggé rettenetes-e az, hogy te, Áldorfay Ince,
3684 41|                   Hogy lehetséges legyen az, hogy Áldorfay Ince, az
3685 41|                  az, hogy Áldorfay Ince, az aszkéta, ki egykor örök
3686 41|                 két világrészben a haza, az emberiség, a szabadság pénzzel
3687 41|                eszméiért; Áldorfay Ince, az országos képviselő, ki a
3688 41|            raboltuk mi ezt el?”, hogy ez az Áldorfay Ince azt mondhassa
3689 41|            átkozott pokolműhelye számára az ő hazájában keres helyet,
3690 41|         öngyilkosok vére képezi; hogy ez az Áldorfay Ince azt mondhassa
3691 41|             hozza ezt a cirkuszi hőst, s az merész bakugrásaival el
3692 41|                  veled a kedvesedért. Ez az ember neked egyedüli jóltevőd
3693 41|                Hanem, hogy innen elfuss, az nagyon jó lesz; mégpedig
3694 41|              szemébe, mintha atyja volna az.~– Szólj, egyetlen barátom
3695 41|              vagy. Nagyon beteg. Így van az, mikor egy aszkéta belekóstol
3696 41|             mikor egy aszkéta belekóstol az asszonyméregbe. Magunkforma
3697 41|         ütközésétől kezdve tanulmányozta az asszonynépet, ha megbetegszik
3698 41|               minden csepp vérét átjárja az. Azt nehéz kigyógyítani.
3699 41|                  számodra valamit. És ez az egyetlen gyógymód rád nézve
3700 41|            nagyszerű éjsarki expedíciót, az északi tengely szabad óceánjának
3701 41|         Csatlakozzál ez utazókhoz. Neked az kell a kigyógyulásodhoz,
3702 41|       tulajdonaidat. A jégsarki utazókat az egymásra szorulás, a kölcsönös
3703 41|               nélkülözés, a tudás vágya, az önfeláldozás szenvedélye
3704 41|                 hogy ezt rögtön tudassam az expedíció rendezőivel?~–
3705 41|              ügyeket el kell intéznem.~– Az mind az én gondom. Nekem
3706 41|                 kell intéznem.~– Az mind az én gondom. Nekem adsz egy
3707 41|                fogok bánni. Minden ügyed az én kezemben lesz. Te csak
3708 41|                  megtudja Hanna, hogy te az északi pólushoz utaztál,
3709 41|                 nyugtát aláírni, amelyen az én nevem is előfordul.~–
3710 41|              megfordítva áll. Vetkőzd le az „új” embert, s öltsd fel
3711 41|                   még egyszer visszatért az ajtóbul.~– Megbocsáss, hogy
3712 41|                  Mentoroddá, tégedet meg az én Telemachommá, hogy elküldözzelek
3713 41|                  csak inni tud; de Zeüsz az öntudatos nőcsábító, aki,
3714 41|         körszakáll, a telt piros ajkak s az egész tekintet, ha mosolyog,
3715 41|                 fogod mondani magadban: „Az lehetetlen! Hihetetlen és
3716 41|                akiben úgy megtévedhessen az ösztön, hogy ne Zeüszt válassza,
3717 41|                  lenni. Lehetetlen, hogy az való legyen!” Ezt fogod
3718 41|           parancsol; azt is tanultad még az oskolában.~Ince bajuszát
3719 41|              találkoztam a pincérrel, ki az étszereket elhordta tőled.
3720 41|               legmegnyugtatóbb bizonyság az lesz, ha most legelőbb is
3721 42|                    Fatime~A két gróf, ki az éjsarki expedíciót rendezte,
3722 42|             kapitánynak, hogy várjon még az elindulással. Általános
3723 42|             elindulással. Általános volt az öröm a klubban is – nemcsak
3724 42|                   Fél tízkor találkozunk az indóháznál – szólt, Incét
3725 42|                  E nagy elhatározás után az lett a legsürgősebb teendője,
3726 42|            levele volt: a ház elnökéhez. Az egész világon nem volt már
3727 42|               tűz lobogott: magára zárta az ajtót, s felnyitva íróasztala
3728 42|                 fekete hajfürtöket fonta az keresztül. Lobbot vetett.~
3729 42|             könnyek. Még most is hangzik az átlátszó foszlányon keresztül: „
3730 42|           látható. A fényirdász csak ezt az egy képet vonta le, s utána
3731 42|                 S ez a kép oly sikerült! Az a báj, az a mondhatlan csáb
3732 42|                  oly sikerült! Az a báj, az a mondhatlan csáb oly élethíven
3733 42|                 visszaadva e vonásokban. Az alak, kezeit összetéve,
3734 42|                   a többiek után. Én nem az vagyok, aki megcsalt: én
3735 42|                 vagyok, aki megcsalt: én az vagyok, aki szeretett. Én
3736 42|               hajszálátul a gondolatjáig az övé volt. S most elfusson
3737 42|             anélkül hogy megmondaná neki az okot, amiért elszakítá magát
3738 42|                   Megtagadja magátul azt az elégtételt, hogy odamenjen
3739 42|          férfival ment karöltve. De hisz az a férfi Gideon!~Gideon pedig
3740 42|                 hát Gideon sértő levele?~Az lehet, hogy éppen kiszámított
3741 42|                éppen kiszámított sértés.~Az lehet a bohóctul egy ördögi
3742 42|                künn.~Ez a harangszó volt az ő jeladása mindig. Ekkor
3743 42|                őt úgy meggyalázza: annak az írását, akiért őt el tudta
3744 42|            szenvedni kell akkor, mikor ő az ő szenvedését az örök éjszakák
3745 42|                 mikor ő az ő szenvedését az örök éjszakák földére viszi
3746 42|                  van; neki rövid volt ez az út. Mintha kergetne valakit,
3747 42|       varázsolhatja egy csoda! s nincs-e az asszonyszívben csoda elég? –
3748 42|             végigvillant agyán, amialatt az óráját megnézte.~Becsöngetett
3749 42|                 Becsöngetett a kapushoz. Az kidugta a fejét.~– Itthon
3750 42|              Igenis, itthon van.~A kapus az ő embere volt.~– Elhozták-e
3751 42|          táviratára feltenni a lakást, s az újabb kor „Hermész”-ei nem
3752 42|                bandukolt visszafelé azon az úton, melyen oly sietve
3753 42|                 kettős kulcs.~Ennek csak az utána csinált másolatát
3754 42|                másolatát vitte el Hanna; az eredetit ő hozta el magával,
3755 42|                Azért sem fátum uralkodik az emberen; hanem az önakarat!~
3756 42|              uralkodik az emberen; hanem az önakarat!~Most már csaknem
3757 42|              érzékcsábulás, hallucináció az.~Kereste az ajtón a kulcslyukat. –
3758 42|                 hallucináció az.~Kereste az ajtón a kulcslyukat. – És
3759 42|           Egyszer aztán magátul felnyílt az ajtó. Be sem volt zárva.
3760 42|              rémgondolatja támadt.~Hátha az, aki ezt az ajtót nyitva
3761 42|                támadt.~Hátha az, aki ezt az ajtót nyitva hagyta, most
3762 42|               szembetalálkozik.~Ki lehet az?~Kinek van még e titkos
3763 42|          kétségem aziránt, hogy ön abban az órában, amelyben szabad
3764 42|            látogatást tett, hogy e nőhöz az utcán hozzászólt, hogy neki
3765 42|            agyrém!~Hanna nem őrzi többet az ő lépteit. A titkos kulcsokat
3766 42|                mint a tolvaj, haladt fel az ismeretes előszobáig.~Ott
3767 42|                  már benne van kívülről.~Az ajtó tehát nyitva.~Semmi
3768 42|          fejeikkel alkotva a talapzatot.~Az asztalon ezüst szamovár,
3769 42|                palackja kétszáz forint).~Az asztal, szamovár, csésze,
3770 42|                   csésze, mandarin, mind az ő ajándéka. Az asztal féloldalt
3771 42|            mandarin, mind az ő ajándéka. Az asztal féloldalt áll a kandalló
3772 42|             felmagasztalt arccal; mintha az volna az ambrózia. Harmadik
3773 42|                  arccal; mintha az volna az ambrózia. Harmadik élő lény
3774 42|               jelen. Csak két csésze van az asztalon. Caesarine számára
3775 42|              közeledő alakot, csak midőn az már a lámpától megvilágított
3776 42|                 legyezőjével félrehajtja az arcába fújt füstöt, s aztán
3777 42|           élethíven a halálos rémületet, az elpiruló szégyent, mikor
3778 42|              hogy annak a tőrnek, amivel az őt – a szerep instrukciója
3779 42|            arcvonásain inkább meglátszik az erőltetés. Az sem kel fel
3780 42|                 meglátszik az erőltetés. Az sem kel fel alacsony székecskéjéről,
3781 42|              gyermeteg kíváncsisággal.~– Az nem tartozik a dologra –
3782 42|          átnyújtá neki a névjegyet azzal az egy megölő sorral. Fatime
3783 42|         Medúza-fővé, mikor ezt olvassa: „Az olyanfajta nőkért, mint
3784 42|                is nyugodt marad. Nem fáj az neki – ettől! – Akinek „
3785 42|        észrevétele van erre a levélre?~– Az, hogy nézze ön: ez a levél
3786 42|         temperamentummérőnek használják? Az mutatja meg, a tenyérre
3787 42|                  heves a vére. Nézze ön: az én kezemen csaknem simán
3788 42|                 feküdt.~– Hogy össze fog az egyszerre ugrani az ön kezében! –
3789 42|                  fog az egyszerre ugrani az ön kezében! – mondá azután
3790 42|                  látogatójegyet Incének.~Az ő kezében igazán egyszerre
3791 42|                  göngyöleggé kunkorodott az össze. Az ő vére a düh forrpontján
3792 42|        göngyöleggé kunkorodott az össze. Az ő vére a düh forrpontján
3793 42|                 fordult.~Eléje tartá azt az összegöngyölődött lapot.~–
3794 42|                  Ön írta ezt a sort itt?~Az még szívarát sem véve ki
3795 42|                  csúsztak fel.~Ince csak az egyik lábát tolta még előre
3796 42|               nincs már a szemek mögött. Az eltűnt, megvált; csak a
3797 42|                  ellenfele arcához, hogy az lebukott bele.~Hiszen Gideon
3798 42|             bárki ellenében elfogadhatta az ökölharcot. És aztán „biafora!”,
3799 42|              akit egyszer arcul ütöttek, az nem kérdezi, hogy ellenfele
3800 42|                 vagy öl, vagy hal!~Hanem az a névtelen rém, ami Ince
3801 42|                  e ránéző szemektől. Nem az óriás, hanem a kísértet
3802 42|           karjaival, és megcsókolá annak az arcát, azon a helyen, ahol
3803 42|         rettenetes volt!~Megcsókolja azt az embert, aki őt oly cudarul
3804 42|            tengelyéből kifordította, aki az őt találó sérelemért élethalálharcot
3805 42|              pofonütött gyávát, ki fejét az ő szoknyája fodrai közé
3806 42|               közé rejti el!~Megcsókolja az arcán a pofonütésnek lángfolttal
3807 42|            választotta ki egykor!) Abban az áruló tükörben megint ugyanazt
3808 42|              erőmutatvány volt. Így csak az őrültek tornáznak.~A lámpa
3809 42|            dühöngő alakot.~Herkules volt az a Dejanira-köntösben.~A
3810 42| segélykiáltásaival lármázta fel a házat.~Az őrjöngő pedig folytatta
3811 42|                mindent ebben a szobában.~Az ő emléke volt itt minden,
3812 42|                 mind egyenkint behajigál az alkovenbe, oda, a mennyezetes
3813 42|                mind együtt vannak, akkor az ágymennyezet egyik tömör
3814 42|               forgáccsá, szilánkká zúzni az egymásra dobált kincseket.~
3815 42|                aki annyira megunta volna az életét, hogy e bőszült alak
3816 42|             marad. Itt végez. Egyedül ez az egy szoba az ő ellensége.
3817 42|                  Egyedül ez az egy szoba az ő ellensége. Ez a paradicsom
3818 42|            ellensége. Ez a paradicsom és az a pokol, amelyből nem szabad
3819 42|           megsemmisülniök.~*~Walter Leót az előérzet arra készteté,
3820 42|                 azonban nem vitte el még az indóházhoz.~Pedig az idő
3821 42|                 még az indóházhoz.~Pedig az idő már szigorúan ki volt
3822 42|                 szállásán mindaddig, míg az idő annyira nem haladt,
3823 42|                értesíté őt a balesetről.~Az aggodalom csak odairányul,
3824 42|               elhatározottan sietett fel az orvossal együtt a lépcsőkön.~
3825 42|           lépcsőkön.~A lépcsőn künn állt az egész megrémült házi nép.
3826 42|                  természetesen elfutott, az nem jön többé vissza. Fatime
3827 42|                 hidegen monda neki:~– Ez az ön műve!~Azzal félretolta
3828 42|         marasztották, hogy ne menjen, de az orvos helyeselte a kísérletét,
3829 42|         valamennyi húron, hogy zeng bele az egész ház. Igazi pokolbeli
3830 42|                  háttérből.~– Innocenti!~Az őrjöngő összerázkódik, megmerevül.
3831 42|             semmit, csak sír.~E szünetét az elernyedésnek hirtelen felhasználják
3832 42|             ellenállás nélkül vezettetni az alcoven felé, ahonnan a
3833 42|             tornácra egyenes kijárás van az oldalajtón.~Ebben a percben
3834 42|          oldalajtón.~Ebben a percben üti az alcovenben felakasztott
3835 42|         felakasztott fali óra a tízet.~S az óraütés után rákezdi a zenemű
3836 42|              hast mich nie geliebt…~Erre az ingerlő hangra egyszerre
3837 42|                 a tébolyult nyugalmának; az egész pokol föllángol benne.
3838 42|                 földre, s ottan begurult az ágy alá, ott megakadt a
3839 43|             bebútorozása.~S ő még mindig az volt.~Nem kísértette meg
3840 43|                fogadta.~– Ön a kapitány?~Az orvos ráhagyta, hogy ő az.
3841 43|                Az orvos ráhagyta, hogy ő az. Ki akarta ismerni rögeszméjét.~–
3842 43|                akasztasson fel szaporán!~Az orvos biztosítá róla, hogy
3843 43|               hogy annak még nem jött el az ideje.~– De csak siessen
3844 43|           siessen ön vele; mert ha eljön az a másik kapitány, akkor
3845 43|                  küldjön a többiek után.~Az orvos vizsgálni kezdte üterét.
3846 43|                kézzel nyúlni nem szabad!~Az orvos szépen kérte; de amellett
3847 43|                hogy menjen be hozzá.~Leó az egész éjt ott töltötte Döblingben.~
3848 43|           belépett a szenvedő szobájába, az a mély hallgatásból egyszerre
3849 43|                Ahhá! Mondtam ugye? Eljön az én kapitányom! Itt van ő!
3850 43|             Egyetlen barátom! Mit csinál az Alligator?~E néhány szóból
3851 43|                rögtön nyomára talált Leó az őrült eszmejárásának.~Ez
3852 43|              életére befolyással voltak: az Alligator kapitányát és
3853 43|                 Jó volt utána ereszkedni az őrült eszmejárásának. Leó
3854 43|             aztán felelt neki angolul.~– Az Alligator be van fűtve,
3855 43|         becsületszavam?~A betegápolók és az orvos kimentek a szobábul.
3856 43|                   hogy nem mozdulok, hát az elég. Sehol a világon nem
3857 43|             beteg kihúzhatta a két kezét az egybefolyó zubbonyujjakból.~
3858 43|                  Hogy van nőm?… Hogy van az én angyalom, Serenám?…~Leó
3859 43|                fohászkodott, s letörülte az izzadtságot homlokáról.~–
3860 43|              kényeztetett gyermek kezét. Az elébb olyan volt a keze,
3861 43|      felcseréltem egy lángajkú démonnal. Az egyik megfagyasztott, a
3862 43|                  ember ki tudná mondani! Az ember álmodik dolgokat,
3863 43|       Haszontalan, eladó emberré lettem. Az arany hullott rám minden
3864 43|               volt.~Leó belebocsátkozott az idióta eszmefolyamába. Elmondá
3865 43|       eszmefolyamába. Elmondá neki, hogy az ügy kissé hosszadalmas eljárás
3866 43|               csak legyen azért nyugodt. Az Alligator be van fűtve;
3867 43|              fűtve; a csillagos pavillon az árbocon leng: őt nem fogja
3868 43|            feladni magára, mert különben az a másik kapitány („damned
3869 43|          kényszerzubbonyt, engedelmesen.~Az orvos az ajtón levő kis
3870 43|                   engedelmesen.~Az orvos az ajtón levő kis kémlyukon
3871 43|                  sikerült. Ki lett tudva az elmebeteg gondolatjárása,
3872 43|            elmebeteg gondolatjárása, ami az első föltétele a gyógykezelésnek.~
3873 43|              rendszert tervezni.~Leó még az nap írt az *-i apátúrnak,
3874 43|             tervezni.~Leó még az nap írt az *-i apátúrnak, Ince egykori
3875 43|               amitől mély álomba merült.~Az apátúr csak láthatta őt.
3876 43|                 és imádkozott érte. Hisz az ő gyermeke volt ez egykor!
3877 43|          asszonyt nem ismert volna, most az ő utódja lenne!~Azután gondoskodott
3878 43|                 szép fehér függönyökkel. Az ágy mellett egy székre lerakva
3879 43|             lerakva a levetett öltönyök. Az a kávébarna atilla, az aranyveres
3880 43|                   Az a kávébarna atilla, az aranyveres zsinórokkal és
3881 43|        szabadságharc érdemrendje. Azután az asztalon egy halom irat,
3882 43|                  rajzkészletek.~És végre az ággyal szemközt a falra
3883 43|             szemközt a falra felakasztva az a szép Madonna-kép, mely
3884 43|              beteget, s befektették abba az ágyba.~Arra az éjjelre nem
3885 43|          befektették abba az ágyba.~Arra az éjjelre nem rendeltek mellé
3886 43|                rendeltek mellé őrt, csak az ajtó kerek nyílásán át vigyáztattak
3887 43|                folytonosan.~Mikor reggel az orvos és Leó odajöttek ajtajához,
3888 43|             honvédezredesi ruhájában ült az asztalnál, ágyával szemközt
3889 43|                  Mikor Leó benyitotta rá az ajtót, hirtelen egy üres
3890 43|               tiszták voltak, kivéve azt az egy baljelenséget, hogy
3891 43|       gombostűfej.~– Sokáig alszik, mert az éjjel nyugtalan álma volt –
3892 43|                tengeri útban. Áldás neki az álom. Ő igen jó alvó különben.~
3893 43|                  S eközben szemei mindig az ágy vánkosait keresték.~–
3894 43|               keresték.~– Mivel tölti ön az idejét? – kérdé Leó.~– Ejh,
3895 43|             elbámult.~Amit Ince rajzolt, az egy olyan híven talált arcképe
3896 43|              megvan – monda Ince. – Csak az árnyékozásnál fogom azt
3897 43|               mintaképen nincsen árnyék, az csak fénybül van. És folyvást
3898 43|          összehasonlította a képet azzal az eredetivel, amely az ágyon
3899 43|               azzal az eredetivel, amely az ágyon fekszik. Leó nem látja
3900 43|               azt. Csak Incére nézve van az ottan. Igazgatott a képen
3901 43|                ottan. Igazgatott a képen az odatekintgetés után.~Egyszer
3902 43|                 aztán fölkelt, s odament az ágyhoz.~– Ah, hálóköntösének
3903 43|                   és aztán kiment.~Mikor az orvosnak elmondá tapasztalását,
3904 43|          orvosnak elmondá tapasztalását, az fejet csóvált aggodalmasan.~–
3905 43|             belőle?~– Elviszi őt magával az az árnyék.~Bekémleltek hozzá,
3906 43|                    Elviszi őt magával az az árnyék.~Bekémleltek hozzá,
3907 43|               hogy nem látják, odatérdel az üres ágy elé, s elkezd gyöngéd
3908 43|               fel a szobában, meg-megáll az ágyával szemközt felakasztott
3909 43|                előtt, ismét visszafordul az ágy vánkosait nézve; mintha
3910 43|                kép között, miknek egyike az ő képzeletében él.~Mikor
3911 43|                 ő képzeletében él.~Mikor az étkezés ideje jön: két terítéket
3912 43|                 s ételét megfelezi. Fele az „övé”. Ahhoz hozzá nem nyúl.
3913 43|              Ahhoz hozzá nem nyúl. Pedig az elmebetegek étvágya vadállati.~
3914 43|                  Azután meg rájuk förmed az őrökre, hogy minek hoznak
3915 43|              kigőzölgése mérges! „Őneki” az megárt.~Az őrültség makacs
3916 43|               mérges! „Őneki” az megárt.~Az őrültség makacs szelleme
3917 43|                  ekkor: „Mit zavarod meg az én eszmejárásomat virágokkal?
3918 43|               virágot bevinni szobájába. Az őrültek gyűlölik mindazt,
3919 43|                  a múlt éjjel is kiesett az ágybul, mikor a forgószél
3920 43|           lefüggönyözött ágyban fekszik.~Az pedig eljött hozzá mindennap.
3921 43|                 semmije a világon. De ez az egy megmaradt neki. Ez az „
3922 43|                az egy megmaradt neki. Ez az „enyim”. Ez az örökké „enyim”.
3923 43|                  neki. Ez az „enyim”. Ez az örökké „enyim”. Ez a halál
3924 43|                  is, ez a más világon is az „enyim”!~Mikor a „Tied”
3925 43|                enyim”!~Mikor a „Tied” és az „Övé” miatt elvesztette
3926 43|             miatt elvesztette lelkét, ez az „Enyim”, ki maga is lélek
3927 43|                 aztán a beteg lerajzolja az eléje jövőt mindannyiféle
3928 43|          mindannyiféle alakban, ahányban az élet megörökíté őt emlékezetében.~
3929 43|                 aztán abból a kisdedből, az ki van törölve lelkéből.~
3930 43|           angyalát, midőn a torlasz alól az aléltat kiemeli.~Lerajzolja
3931 43|              Lerajzolja őt, mint hősnőt, az Alligator fedélzetén, midőn
3932 43|               Egész albumot képeznek már az ő képei, miket róla rajzolt.
3933 43|                nagyon beteg.~Ő maga volt az, aki alig tudott már a lábán
3934 43|                  hogy mi a baj. Belement az elmebeteg eszmejárásába.
3935 43|                  beteggel. Nincs bizalma az idegen orvoshoz. Azt hiszi,
3936 43|                orvoshoz. Azt hiszi, hogy az meg akarja őt mérgezni.
3937 43|       gyógyszerek. Megtehetné a férj azt az áldozatot, hogy a nejének
3938 43|                hogy „őérte” megteszi ezt az áldozatot.~Így lehetett
3939 43|               gyógyszert bevetetni vele.~Az használni is látszott neki.
3940 43|                sorvasztó lázai elmúltak. Az a remény volt, hogy ha ki
3941 43|                jó idők alatt a szabadba, az üde lég, a megújult természet
3942 43|         otthagyni azt a kedves fantomot. Az pedig nem mehetett ki vele.
3943 43|             kellett őt hozni Európába. S az nem ment olyan hirtelen.~
3944 43|                 nem ment olyan hirtelen.~Az őrültnek térképe is volt,
3945 43|                nem akarta dobatni magát.~Az orvos végre kénytelen volt
3946 43|                asztalt: azt odaállította az ágy mellé, s egész nap játszott
3947 43|           dolgokra emlékezzék, amik vele az egész hadjárat alatt történtek,
3948 43|                  álltak a betegápolók, s az orvos tanácsolá neki, hogy
3949 43|                  s azzal kezét kinyújtva az üres ágy felé, melyről már
3950 43|              látja ön, hogy nincsen itt! Az ágy üres!~Azzal odarohant
3951 43|                ágy üres!~Azzal odarohant az ágynak, vánkosokat, párnát,
3952 43|               volt mit kiszórni onnan:~– Az én nőm megszökött tőlem!~
3953 43|               torokkal! Hát elment önnek az esze? Azt akarja, hogy bolondnak
3954 43|                 mindannyiszor kiszaladna az utcára, fellármázni a szomszédokat,
3955 43|                 fogják meg, hozzák haza!~Az őrült meg volt lepetve;
3956 43|            egyesülhessen vele? Hát mikor az egész földteke volt önök
3957 43|                 elfelejtette már? Hát ki az a nő, akit ön félt? Egy
3958 43|                  Most aztán már zokogott az őrült keservesen, s elkezdte
3959 43|            mintha bocsánatot kérne tőlük az elkövetett sérelemért. Minden
3960 43|             nekem.~És aközben megvetette az ágyat.~– Milyen hideg lett
3961 43|                     Milyen hideg lett ez az ágy! – nyöszörgé. – Most
3962 43|            fogták fel.~Ez a kitörés volt az utolsó küzdelme az életerőnek
3963 43|                  volt az utolsó küzdelme az életerőnek a megsemmisülés
3964 43|              meglátogatta Incét Leó, már az ágyban fekve találta őt.~
3965 43|               találta őt.~Ki volt fogyva az élet olaja! A délceg hősnek
3966 43|               annyi ereje, hogy el bírja az ágyat hagyni többé.~Keskeny
3967 43|                már a szíve.~– Érzi ugye, az ő kezét itt a mellemen?
3968 43|              hazajött… Úgy bevilágította az alakjával az egész szobát…
3969 43|               bevilágította az alakjával az egész szobát… Valami zöld
3970 43|                 színt… Idejött csendesen az ágyához… Levetkőzött… Befonta
3971 43|               Azután beszélt valamit; de az nem beszéd volt, hanem zene…
3972 43|                ahol kis fiúnk vár reánk… az isis és antipathes grottában,
3973 43|          szemeiből.~Viszi őt már magával az a fényes árnyék…~A beteg
3974 43|         tengernek zöld firmamentuma van. Az is olyan, mint az égbolt…
3975 43|      firmamentuma van. Az is olyan, mint az égbolt… Akik látják megnyílni
3976 43|                   azoknak megnyílik majd az a sötétzöld égkupola is…
3977 43|                 sötétzöld égkupola is… S az üdv sugára lesüt egész a
3978 43|       világosságunkra… Oda jön le értünk az a fényes alak, akinek ő
3979 43|                oltára mellől elvett… Nem az óceán végtelen hulláma mos
3980 43|                 tisztára, fehérre, hanem az ő végtelen szerelme…~Ezzel
3981 43|            teszem kezemet, s elszámlálom az érütést… Negyven egy perc
3982 43|               alatt.~Saját érverése volt az.~– Captain! Ön tudja azt
3983 43|              fordul ez elő… Rendes dolog az összenőtt ikreknél… Azoknak
3984 43|                 van egy lelkük… Így volt az újszőnyi összenőtt ikerleányoknál…
3985 43|                 sziámi ikertestvéreknél.~Az őrültek szeretik kedvenc
3986 43|           kedvesem szíve utolsót dobban: az enyém is megáll… Hol járunk
3987 43|                  érünk, ottan van nekünk az otthon… Messze még odáig?…
3988 43|                 érzékenykedjék… Mit tesz az?… két utazóval kevesebb;
3989 43|               fog siratni… Legyen boldog az életben! Most arra kérem
3990 43|             varrasson egy ágyúgolyót… de az ő arcát ne varrassa oda
3991 43|                 megszenvedett…~Hibája is az volt, ami az erénye: – férfi
3992 43|                   Hibája is az volt, ami az erénye: – férfi volt, s
3993 43|              lobogót, hat lövést adatott az ágyúkkal, s azzal lebocsáttató
3994 43|           ágyúkkal, s azzal lebocsáttató az ólomkoporsót barátja hűlt
3995 43|               hadd keresse fel kedveseit az isis és antipathes tündér