Fejezet

   1 1 |              élvezi a szabad lég örömeit, s mulatja magát hajlamai szerint.~
   2 1 |               vágásban és vetések között, s amelyik közölök lőtt foglyot
   3 1 |              elszalaszt nyulat, pipiskét, s csak a vetéseket bírálja,
   4 1 |                 levágott fa törzse mellé, s rajzalbumába egy tájképrészletet
   5 1 |            virágtól aranyos juharberekbe, s fuvoláján versenyez a csalogánnyal.
   6 1 |    vadgesztenyefák alatt ül az asztalnál, s jókor hozzálát a kancsóhoz,
   7 1 |               jókor hozzálát a kancsóhoz, s aközben hevesen vitatkozik
   8 1 |                 annak is maradjon valami, s a közbenjáró is megtalálja
   9 1 |               konyha szentélyébe tört be, s míg társa a majorossal alkudozik,
  10 1 |           oltalomra. Kap egy kanna vizet, s bizony anabaptizálja vele
  11 1 |          anabaptizálja vele Gideon úrfit, s most már üldözöttbül üldözővé
  12 1 |                   veszi tréfára a dolgot, s menekül, amerre ajtót lát.
  13 1 |          ajtóragasztóba ne üsse felülről, s az utána küldött kanta vizet
  14 1 |                    Amerikában járt a fiú. S hogy visszakerült egyszerre,
  15 1 |              vonásokon, mint egy szoboré, s izmos termetének mozdulataiban
  16 1 |             tréfásan mondja Gedő Incének, s telt poharával koccintásra
  17 1 |                   de Ince nem iszik bort, s nem iszik leányért.~Végre
  18 1 |                gyönyörű tenorhanggal bír, s szépen énekel. Brávó! Nagyobb
  19 1 |                 ahol huszonnégyen vannak, s ahol félakó bor elfogyott.
  20 1 |                 tizenketten felkerekednek s elhagyják az asztalt, kivonulnak
  21 1 |           diadalmasan megtartott padokon, s most már nekieresztett kedvvel
  22 1 |                megtömve zsebeiket makkal, s amennyire a makk elhord,
  23 1 |                 ez a makk melyiknek szól. S valóban odatalál. A löveg
  24 1 |                 van érzéke a humor iránt, s ha feltett valamit a fejében,
  25 1 |                 akkor elkezdett szaladni, s azután egyszerre lekapta
  26 1 |               fejét a két első lába közé, s hirtelen megállt, a lovag
  27 1 |          felrúgott a két hátulsó lábával, s a lovag bukfencet vetve
  28 1 |             marokkal a bozontos sörényét, s úgy szorító keresztül lábszáraival
  29 1 |               felett szétvetett lábakkal, s mikor az felugrott, ismét
  30 1 |                   teljesen megadta magát, s négy lábát szétvetve, és
  31 1 |                   chamade-ot trombitálni, s szontyolodottan hagyta a
  32 1 |                  Késő vénséget ért volna, s most ő volna az öreg isten!~
  33 1 |                 szamárhát. Leszállt róla.~S a földön állva folytató:~–
  34 1 |                 ledobva fejéről a gyepre, s karjairól feltűrve az ingujjakat. –
  35 1 |                  magához illő ellenfelét, s birokra megy vele. Gideonnak
  36 1 |                ügyességre van hivatkozás, s ebben méltó ellenfelére
  37 1 |         testgyakorlati fordulatok járják, s ezekben a két mérkőző egyike
  38 1 |                   verték magukról a port, s most csak a kettő tusáját
  39 1 |             ellenfele fejét bal karjával, s jobb karját alája csapva,
  40 1 |                felragadja azt a levegőbe, s azzal ennek két kalimpázó
  41 1 |                 Hátaikat egymásnak vetik, s szembeszállnak a többivel
  42 1 |            mindenki felöltönyét felvenni. S mikor az angelus utolsó
  43 1 |             fekete övvel és skapuláréval.~S az utolsó harangszónál egyszerre
  44 1 |          sírboltjuk, ahol élve meghalnak, s meghalva élnek.~… Azonban
  45 2 |                  a lejtőkön, halmokon alá s fel kígyózik, két oldalán
  46 2 |                   háború alatt leégették, s kirabolták; egy portálé
  47 2 |                 lapidárbetűs feliratával, s egy faragott pillér homlokrésze,
  48 2 |       provinciálisai foglalták el azután, s két századon át tartották
  49 2 |                     ex insidiis occisus.” S utoljára is meg kellett
  50 2 |                  a birtokukat készpénzen, s még azután is sok ideig
  51 2 |           gyűjtettek össze ritkaságokból, s felépült a kolostor büszkesége,
  52 2 |               képviselve a nagy fóliánsok s a tarka kötésű zsebkiadásokban,
  53 2 |                   régi nyomdászat remekei s a miniatűr-festészet és
  54 2 |                  a szabadelvű felfogásban s a hazafias érzületben minden
  55 2 |                köztudomású, hogy úgy van, s a történetírónak, ki egy
  56 2 |                   A tantervből a kényelem s az egészségápoló élvezet
  57 2 |               folyosón márvány medencébe, s fürdőszobákban válogathat,
  58 2 |              külön terembe gyűlnek össze, s ott állnak, sorba támogatva,
  59 2 |             világba, amerre kedve tartja, s nem őrködik felette más,
  60 3 |            keskeny párkányán végigsétált, s aközben még hegedült is;
  61 3 |                  jéghideg vizet ne igyék, s aki társai közül egyiktől
  62 3 |                  közül egyiktől sem félt, s ahogy szóval mondó, magától
  63 3 |                  magától az ördögtől sem, s ahogy tetteivel igazoló,
  64 3 |               veszélytől tudott rettegni, s ezúttal a kolostorban egyedül
  65 3 |            Aklimát mind a kettő szerette, s a rút Lebuda egyiknek sem
  66 3 |                   egy döglött vakondokot, s azoktól megtanulta az első
  67 3 |              Borgia Caesar bíbornok volt, s megfojtotta a szép Aklimáért
  68 3 |                sunnyogó saint-simonizmus, s ahol nem hazudik a pincerna
  69 3 |                      Tekints magad körül, s látni fogod, akit idéztél.
  70 3 |               megrakott gazdag asztalnál, s kincseiket istennek s emberiségnek
  71 3 |          asztalnál, s kincseiket istennek s emberiségnek áldozva, ők
  72 3 |                 akik rám néznek, utálnak, s nem fogok náluk szeretetet
  73 3 |                   palástot és skapulárét, s megyek örülni az életnek. –
  74 3 |               incubatio lappang véremben, s alkalmat vár, hogy kitörjön.
  75 3 |               amikért e könnyek fakadtak, s hogy miért nem lehet azokat
  76 3 |                  sétálgatok ott magamban, s e langymeleg émelyítő szagot
  77 3 |                   R: a nevető ajk, risus. S: a szemöld, supercilium.
  78 3 |                  ügyelj a mozdulatainkra, s abból megtudod, hogy mikor
  79 3 |                  csendesen ülni látszunk, s csak kezeink mozdulnak néha,
  80 3 |              gyehenna ég a fejemen belül, s ti nem engeditek, hogy az
  81 3 |                   fekélyektől égő arcain, s beadta neki a csillapító
  82 3 |                   függő Szűz Mária-képet, s odaakasztá a falra, a beteggel
  83 3 |                falára, a beteg fölébredt, s halk, rekedt hangon könyörgött
  84 3 |            sietett kívánatát teljesíteni, s jóságteljes hangon kérdezé
  85 3 |              szemeidet fel lehet takarni, s holnap kezeid is felszabadulnak.~–
  86 3 |                   egész nap mellette ült, s borogatta orcáit langyvizes
  87 3 |              szövetben, mellyel takarózik s a szoba levegőjében. Ince
  88 3 |                   a glóriát, az aureolát, s ezüsttel a hét tőrt, mely
  89 3 |                festek; az könnyebb munka, s jobban táplálja az embert.
  90 3 |             konyhát, jó pincét tarthatsz, s nem bajod, ha a búzát megeszi
  91 3 |         szentségtörésnek vette e célzást, s a gúnyolódó előtt eltakará
  92 3 |             veszem azokat; titkul tartom, s megadom rájuk a feloldást.~
  93 3 |                 nyugodtan kiegyenesedett, s monda:~– Választ adok. Mi
  94 3 |                 szeretem a hármat együtt… S ami tehetségeimtől telik,
  95 3 |                 három elérésére fordítom, s ez a munka – az élet. …
  96 3 |                   ez a munka – az élet. … S e munka nincsen öröm nélkül:
  97 3 |                 az csak kenyérevő halott. S ez életnek örömei magasztosak.
  98 3 |                 ismerni az Isten hatalmát s a természet alkotó erejét,
  99 3 |                  növények az én barátaim, s a bennök rejlő gyógyerőt
 100 3 |               meteorjai hozzám beszélnek, s a porszem és a vízcsepp
 101 3 |                megismerni, rövid az élet. S a tudomány titkainak gyönyöre
 102 3 |                   és sóvár szív megóhajt. S amit gyűjtök, az nem holt
 103 3 |               száz meg százfelé elosztom, s elosztva több lesz. Enyim
 104 3 |               többi lelkek meggyulladnak. S rajtam áll, hogy az ivadék,
 105 3 |              egész nép előtt, mint vezér, s vezetem fel őt a porbul
 106 3 |                   porbul a mennyországba. S a menny világa is enyim.
 107 3 |               könnyű és édes munka nekem, s kiknek boldogságát elérhetnem
 108 3 |                 Enyim önlelkemnek világa! S ott béke van és nyugalom…
 109 3 |             nézésében.~Odahajolt Incéhez, s azt súgó neki halkan:~–
 110 3 |             tizenkét óraütés is hangzott, s utána a jeladó harangszó.~
 111 4 |                  ő a kocsis mellé került, s az magának jó ülésről gondoskodott,
 112 4 |                mellette állt a harangláb, s maga csak azért nem harangozott
 113 4 |                 repedve, másodszor pedig, s ez a fő dolog: nem is szokott
 114 4 |           keresztel, temet; ábécét tanít, s a híveknek beénekel meg
 115 4 |                   helyre is mindig ember, s a dudaiak meg vannak az
 116 4 |                   állapotjukkal elégedve, s nincs az a földi kincs vagy
 117 4 |                  úton vastag gyökereiket, s a meztelen sziklafalról
 118 4 |               borotválva, de elég ráncos; s bár nagyon komoly mindig,
 119 4 |               Haja hosszúra van eresztve, s fekete kabátja állig begombolva,
 120 4 |                  nyilván maga készítette; s jobb kezében egy görcsös
 121 4 |             felebarátom leszállana itten, s én aztán elvezetném itt
 122 4 |                  szekéren az egész falun, s a parókián szállna le; mivelhogy
 123 4 |               virágos pázsiton keresztül; s a többi.~Azzal szokta a
 124 4 |                 bevégezni rendesen, hogy „s a többi”, mikor már sejtette,
 125 4 |              valódi pihenés volt ránézve, s szívélyesen sietett kollégáját
 126 4 |                  is a parókiára menekült, s ott a tiszteletes asszony
 127 4 |                leányzó az, aki született, s mivelhogy az anyja katolika:
 128 4 |                 asszonyé meg a leányáé.~– S az nem az ön családja?~A
 129 4 |             meggondoltan lógatta a fejét, s sokáig gondolkozott rajta,
 130 4 |                még új ember vagyok itten.~S hogy még jobban elhárítson
 131 4 |             kecskét gödölyéjével együtt”, s azon évben az egész fizetést
 132 4 |                 egész fizetést ő kapja.~– S mennyire megy ez a fizetés
 133 4 |                  egy tízes ének nélkül. – S a többi.~A lévita mindezt
 134 4 |             akinek csiszlik volt az apja, s aki mindig első volt a klasszisban –
 135 4 |                   annak idejut ki Dudára; s a többi.~A jámbor lévitában
 136 4 |                kérdést tovább űzni-fűzni, s abbahagyta azt. De nem úgy
 137 4 |                   nyomorúsággal kérkedni, s most már egészen be akarta
 138 4 |          kertjében káposztát termesztett, s rengeteg pénzt árult belőle.
 139 4 |                 benne volt a káposztában, s nem akart belőle kijönni.~–
 140 4 |                   az özvegy kegyéve tart; s a többi.~Azután úgy látszik,
 141 4 |          papözvegyre, ha a kegyév letelt, s azontúl se fizetés, se káposztáskert?~– „
 142 4 |                 van, azt veszi el valaki, s aztán annál telepszik le.
 143 4 |                anyja napamasszonynak és – s a többi.~– Eszerint csak
 144 4 |                olyan. Ez a magáéhoz szít, s rugódozik a másszőrűek ellen.
 145 4 |                prédikált, mint szent Pál, s olyan tudós volt, hogy még
 146 4 |         kegyetlenül buzgó a maga hitéhez, s minthogy a lévita felesége
 147 4 |          csermelyét kevert a búzája közé, s a legsoványabb sonkákat
 148 4 |                   csermelyét a kenyérben, s a csontot a húsban.~– Annálfogva
 149 4 |                   Ez a bibéje a dolognak! S a kisasszonynál ez már nem
 150 4 |                fogja tenni Sós Mártonért, s azután ez a nagy bökkenő
 151 4 |                bevezetve „in medias res”.~S azok valóban megnézni való,
 152 4 |         gondolkoznak, akkor beszélnek is. S ha beszélnek, azt mondják
 153 4 |               egerek a tábláját megették, s minden levele fel volt kunkorodva.
 154 4 |                  függött egy vadászpuska, s az ajtósarkon lógott egy
 155 4 |       káposztáskert fölött is őrködhetem, s ekként duplex libelli dos
 156 4 |                   duplex libelli dos est. S a többi.~Valóban még ez
 157 4 |                   Sós Márton jó szívének, s kedvező elővéleményt ád
 158 4 |                   bűnös asszonyi állatot; s a többi.~Ince bámulva tekinte
 159 4 |             láttam őt életemben tegnap.~– S miért nevezi őt bűnösnek?
 160 4 |            kiteszi valakinek az ablakába, s ott elhagyja; mert az úgyis
 161 4 |              jobban megmarad az anyjánál, s később még segíthet is rajta,
 162 4 |                  katolikus papnak nézett, s meggyónta a legtitkosabb
 163 4 |       legtitkosabb gondolatjait is nekem… s a többi.~Ince összeborzadt,
 164 4 |                 többi.~Ince összeborzadt, s hátralépett a beszélőtől.
 165 4 |                 lépjünk által az udvarba… s a többi mondá, megnyomván
 166 5 |                 szederfára is felmásztak, s onnan kandikáltak be a ház
 167 5 |              apátság. Itt én parancsolok!~S a kurátor teljes jogában
 168 5 |              szólással mit lehet kivinni, s odasietett a hívei csoportja
 169 5 |                   a botja végén a kutyát, s akkor aztán még az ő orra
 170 5 |                 megnyílt a paplak ajtaja, s kilépett rajta egy ifjú
 171 5 |             nagyot fújt, kifújta a dühét. S aztán azt mondta alantabb
 172 5 |                   tudna nézni az emberre! s aztán még ide hozza azt
 173 5 |                   akivel az rosszul bánt, s megmutatta neki, hogy kell
 174 5 |          elringatni, hogy elszenderüljön, s ön most haragszik erre a
 175 5 |                  betakarta őt palástjával s azt mondá: „meg van bocsátva
 176 5 |             tartani – folytató a leány –, s ha önök úgy kívánják, siettethetjük
 177 5 |                   kezét szegény anyámmal, s elmegyünk, amerre világot
 178 5 |                    amerre világot látunk, s nem bántja látásunk önöket
 179 5 |                ölébe karolta a gyermeket, s egy lépést tett az udvar
 180 5 |                   odasietett a leány elé, s elébb ott volt előtte, mint
 181 5 |      vadembereivel találta magát szemben, s azokat a külsőség le nem
 182 5 |        felvilágosodás mohikánjai vagyunk, s lehúzzuk a közénk jövő misszionárius
 183 5 |                  a szent Péter templomáé, s ha tilalmat vetnek fölé,
 184 5 |                 szomorú idők elenyésztek, s visszatértüktől megvédi
 185 5 |         tatárpusztítás ellen oltárainkat, s a nagy mongol csordát Pannonhalma
 186 5 |              verte el egykor diadalmasan. S ha minekünk dicsőség volt
 187 5 |                 van az egész világszerte; s azt mondom az írással: „
 188 5 |              számára egy sugárt az égből, s egy pohár vizet a patakból,
 189 5 |                  ragyogtak, keble hevült.~S most odalépett hozzá a szerzetes,
 190 5 |                  pap felé, mikor kínálta.~S még azután egy ideig kezében
 191 5 |              tartá a papkisasszony kezét, s megjuhászult dörmögéssel
 192 5 |               szemeit nagy szemérmetesen, s egyet szippantott az orrával.~
 193 5 |                házba a gyermekkel együtt, s egész elérzékenyülve mondá
 194 5 |                csak pápisták ne volnának.~S hogy azután ellágyulását
 195 5 |        megsuhogtató a botját feje fölött, s nekiförmedt a bámészkodó
 196 5 |                  a kerítésről mindjárt! – s amelyik nem sietett, a nyaka
 197 5 |                tőle, mert nem ismeri még; s az nem bántja őt, mert látja,
 198 5 |             szépen kifesté magát fehérre, s aztán elég színpadi rutinnal
 199 5 |                   a keresztanya nevét is, s lett belőle: „Fatime Serena.”
 200 5 |               végbement az első szobában, s a kisdedet visszavitték
 201 5 |              lévitának a szíves fogadást, s az egyházfinak azt mondta,
 202 5 |           valóságos hazai káposztatorzsa, s a faragott kutya rajta tulajdon
 203 5 |                  Aha! már viszi a botot!” S hogy förmedt rájuk a virágzó
 204 5 |           hasonlít a szultán palotájához, s levéve gitárját a falról,
 205 5 |                 pár boldog szerelmes, Ide s tova jár.”~Ince messze járt
 206 5 |           hegyoldalra felkapaszkodó úton, s még onnan is hallá a búbánatos
 207 5 |               jött neki, mintha álmodnék, s álmában más tájat, más vidéket
 208 5 |                 tájat, más vidéket látna, s azt mondaná a lévitának,
 209 5 |           odasütött a fehér mészsziklára, s a szerzetes árnyékát éles
 210 5 |              előtte járt messze elnyúlva.~S az árnyék beszélt hozzá:~…
 211 5 |             előtted fog állni az eredeti: s nem fogod imádhatni az égit
 212 5 |                földit is ne imádd vele…~… S neked csak az imádat jut.
 213 5 |            korszellemmel együtt haladtál, s a tudomány egész csillagrendszerében
 214 5 |                    ki a dudai vályogházon s a káposztáskerten kívül
 215 5 |                  az a másik nem bírja őt. S ha bírni fogja is valaha,
 216 5 |                 én jegyeztem el magamnak. S ez nem vétek fogadalmam
 217 5 |            rendelik így; a keresztelő pap s a keresztanya szellemi jegyesek.
 218 5 |                 elnyelték a fák homályai, s elriasztók a fénylő szentjánosbogárkák
 219 5 |                nehogy más lapozzon benne, s megtalálja azt a zöld levelet.~
 220 6 |                munkában átvirrasztott éj; s az oltárkép oltalmat nyújtott
 221 6 |             kísértő nem törhet keresztül; s ha a csábarcú rém mégis
 222 6 |            gondolatot, az öntudatos imát, s magukkal ragadták. Sokszor
 223 6 |                  udvarára néző ablakánál, s elbámult merengve a négy
 224 6 |                jut napfény és szabad lég, s íme, a négy fenyőszál addig
 225 6 |                fölfelé tört utat magának, s koronájával szabadító ki
 226 6 |                  a felbőszült tömeg közé, s lecsillapítá azt az ihlet
 227 6 |                  egymással találkozzanak. S még egy új fordulat történt,
 228 6 |             ezúttal oroszlánokat szültek.~S e világrengés a kolostorok
 229 6 |                   már Incét Dudára vitte, s ugyanazon fuvaros hozott
 230 6 |         jelenlétében bontá fel a levelet, s elolvasva annak tartalmát,
 231 6 |         küldetéssel: az rögtön felkészült s útra kelt.~Ince fölsietett
 232 6 |            fölsietett magányos szobájába, s oltárképe előtt térdre borulva,
 233 6 |                haldokló nő lelki üdveért, s hálát adott az Úrnak, hogy
 234 6 |              benne, töveikből kifacsarva, s házmagas sziklákat hengerget
 235 6 |           vállalkozott a továbbmenetelre, s visszahozta a papot. Neki
 236 6 |            Alkonyat volt, mikor elindult, s éjfél lett, mire a hegygerincre
 237 6 |                  felhőtábor tovahúzódott, s a felkelő hold ezüstre festé
 238 6 |               fehér alak fekete árnyékát. S az újra kísérteni kezdé.~–
 239 6 |              Gyászruhája is lerongyollik, s még gyászabb lesz. Mi lesz
 240 6 |                  Deo gratias”: barátpénz.~S elhagyta őt menni maga előtt.~
 241 6 |                   egyformára van seperve, s behordva iszappal. Oda a
 242 6 |              hidat helyére visszacipelje, s utat lapátoljon az iszapon
 243 6 |                 úton nem fog jöhetni pap. S aki a hegyi úton fog jönni,
 244 6 |          megnőnének, mintha kitágulnának, s valami idegen világ sugároznék
 245 6 |             szenvedtem egész életemen át. S ami több annál: engedtem
 246 6 |                monda vigasztaló hangon –, s a megbánás útban találja
 247 6 |            elveszti a szentelt malasztot, s az utolsó kenet olaja a
 248 6 |           Szenvedd ki a halált – szótlan, s szenvedj az örökkévalóságig –
 249 6 |               szentelt vizet reám hintik, s szemeimet irtózatosan elforgatva
 250 6 |      könnycseppjére megfordulok a sírban, s az örök lángok magasra lobognak
 251 6 |                    térdepelj le ágya elé, s imádkozzál, ahogy eléd mondom.~
 252 6 |                anya szemei rajta függtek, s az a sugár, mely belőlök
 253 6 |               Régóta készen volt e végre. S aztán jó vég volt ez. A
 254 6 |             félbeszakad az örök üdvösség: s arra az időre el kell hagynia
 255 6 |             hagynia eget és paradicsomot, s visszaszállnia a fájdalmas
 256 6 |      fölhantoltatá a sírt zöld pázsittal, s a sírkő mellé egy szomorú
 257 6 |                Incének jóságos buzgalmát, s kérte, hogy fogadja el tőle
 258 6 |                Márton kihozta a puskáját, s ráerőltette a szerzetesre.
 259 6 |                   a kezét is megcsókolta, s amint az nagyon messze elment
 260 6 |       legmeredekebb, ott megállt a leány, s még egyszer visszatekinte
 261 6 |            gyermekkora örömeit és bánatát s szülői sírját eltakarja.
 262 6 |                 odafordult hozzá a leány, s megszólító:~– Atyám! Engedjen
 263 6 |               leányt a meredély széléről, s elszörnyedve kiálta föl:~–
 264 6 |                   mögött taszítaná előre, s suttogná fülébe „Ugorjatok
 265 6 |                   égő szemekkel néze reá, s újra kezdé az ostromot az
 266 6 |                élet eltévesztette célját, s útban van, hogy még a másik
 267 6 |                küldetésükben előrementek, s tudták, hogy halálba mennek:
 268 6 |             szentelve az önkereste halál, s erénnyé válik az, ami másképpen
 269 6 |                    Ince búcsút vett tőle, s nem mondták egymásnak: „
 270 6 |                  megdicsérte buzgalmáért, s azt mondá neki, hogy most
 271 6 |               hogy most menjen szobájába, s pihenje ki magát.~Pihenni!~
 272 6 |                 támad fogadása ellenében, s két ellentétes fény vakítja
 273 6 |         boldogságát kereste az imádatban, s gyönyörrel követte őt a
 274 6 |                 vonz a csillag és a föld, s jár e kettős bűvhatalom
 275 6 |                   másiknak híve maradjon, s akármelyiket rontja le:
 276 6 |            gondolatjait, mint a pókhálót, s mikor újra elhaladt mellettük,
 277 6 |         kísértetek jártak fel azokból is. S mikor mély tépelődései közepett
 278 6 |            meglepé, ijedten rezzen össze; s aztán elcsüggedve kérdezé
 279 7 |                   a dicsfény is sugárzik, s körül a párkányzaton e szókat
 280 7 |                hívta segélyül. Megjelent. S egy világító sugárt vetett
 281 7 |            ismerős fénylő alakokká lőnek, s a félelmes ködkép ragyogó
 282 7 |             gyermekek is szenvedtek bele, s nem volt kiváltságos osztály,
 283 7 |                   jól bekerített várakba, s ezredenkint tette betegeivé
 284 7 |              tette betegeivé a katonákat, s nem múlt el a tömjénfüstben;
 285 7 |            Pannónia szorongatott népéről, s Senakérib király s Heródes
 286 7 |               népéről, s Senakérib király s Heródes helyett a „bán”
 287 7 |                   embergyűlöletet lehelt, s szívünk falát ütötte a felforrott
 288 7 |                  hitünk omladékai között, s estével összetörte magát
 289 7 |            összetörte magát az oltárt is, s azt mondtuk: nem imádkozunk
 290 7 |                 véres valósággá alakulva, s mindezek közt az elhagyottság
 291 7 |                kinek számodra nincs neve, s kié az otthontalan árvaság,
 292 7 |                   az olvasóterembe hívta, s átadta neki a legújabban
 293 7 |                  siettek Incét üdvözölni, s rögtön aláírást nyitottak
 294 7 |              elmélázott, mint egy álmodó, s nem hallá, mit beszélnek
 295 7 |                  született gondolatot is, s amíg ő töpreng és tusakodik,
 296 7 |            omolnának minden oldalról reá, s kezeit megkötöznék, tagjait
 297 7 |                   parancsot az apátúrnak, s azonnal hozzá kezdett a
 298 7 |                 aki nem szeret verekedni, s aki a terített asztalán
 299 7 |                 az őskeresztény világban, s az egyházi szertartás után
 300 7 |                 mely őket arra kötelezze. S van-e a törvényen túl is
 301 7 |                 történetéből elmélkedett, s amit előadott, az sajátszerű
 302 7 |                  tatár vezért vág le ott, s akkor nyilaktól átfúrva
 303 7 |                   toboroz össze a népből, s vezeti azt Hunyadi segélyére,
 304 7 |                   harcol földön és vízen, s a meghódított vár falára
 305 7 |                   társával ment a harcba, s ez a vasvillás gyülevész
 306 7 |               ragad a pásztorbot helyett, s az ő és hetvenhat paptársa,
 307 7 |                  a könyvet Áldorfai Ince, s végigtekinte tanítványain.~
 308 7 |                  apátúr felállt helyéből, s meghajtá fejét az ércfeszület
 309 7 |                  est. Fiat voluntas tua…”~S midőn a felső emeletről
 310 7 |            folyosón várták őket az atyák, s csak szemeiknek könnye mondott
 311 7 |                   is? – rebegé az apátúr, s megcsókolá az ifjút, és
 312 7 |               sorba csókolta valamennyit, s nemzeti színű kokárdákat
 313 7 |               lesz az, ha jó kézbe kerül, s jut belőle mindenkinek.
 314 7 |                alhadnaggyá neveztetik ki, s lesz a csapat vezére. Nem
 315 7 |                   ütközetbe.~A nép bámul, s aztán a példától elragadtatva
 316 7 |          előkeresi kaszáját, vasvilláját, s megindul a toborzó hely
 317 7 |                  enyém a tudomány világa! s ki taposott legelső a könyvre,
 318 7 |                leszek, ki lelket ád neki, s belé erényeket, tudományt,
 319 7 |                    tudományt, igaz hitet! S ki állt az ifjú nemzedék
 320 7 |              vigye, ahol lemészároltatik, s elvész szentség nélkül,
 321 7 |                pópa a muszka harcosoknak. S azok elhiszik neki. Aki
 322 7 |            sietett, ajtaját magára zárta, s térdre omolva imádatának
 323 7 |                   előtt: kivonta kardját, s annak markolatát jobbjába,
 324 7 |               baljába fogva meghajtá azt, s a Madonna-képhez emelé:~„
 325 7 |                    nevemet fogod viselni, s dicsekedel vele.~…Hajh,
 326 8 |              rakva álltak már fegyvereik, s mikor a nap a két torony
 327 8 |    vászonzubbonyába öltözve találta őket, s szuronyaik hegyét aranyozák
 328 8 |                  meg tarisznyájukat vele, s a pincemester a kolostor
 329 8 |             igyanak, és legyen jó kedvük; s maga nem evett, nem ivott,
 330 8 |           gyöngéden megveregeté arcaikat, s aztán hirtelen félrefordult
 331 8 |           veszedelmes előjelnek mondanak.~S midőn legutoljára a vezetőre
 332 8 |                 küzdelmeinknek a diadalt, s ha élve maradunk, visszatérünk
 333 8 |                ajtó nyitva áll előttetek, s mi osztozunk a visszatérőkkel
 334 8 |                  viharos éljent kiáltott, s azután rázendíté a harci
 335 8 |           homlokzatán emelt ballustradra, s onnan néztek utánok, míg
 336 8 |              haladt a hegyi úton fölfelé; s már eltakarták azt az erdők,
 337 8 |            tantermeket, az alvó szobákat, s úgy el tudott merengeni
 338 8 |                   De a könny már kihullt, s azt te meg nem történtté
 339 8 |               midőn e bátorság hiba volt; s most, midőn erény volna
 340 8 |               harcvágyó, midőn béke volt; s midőn harcra trombitálnak,
 341 8 |               midőn társaid papok voltak, s most, midőn azok fegyvert
 342 8 |                  keresek magamnak kardot.~S olyan büszke volt, hogy
 343 8 |                Lóháton vágtatva távozott, s rövid időn elérte, el is
 344 8 |             kívánt nekik szerencsés utat, s igyekezett az őrnagy csapatját
 345 9 |           ricochette-lépésekben táncolni, s sorlövést csak úrnapján
 346 9 |                 gyakorlott határőrségnek, s szervezett hadoszlopai a
 347 9 |                  az abszolutizmus tábora.~S mit állíthatott ezekkel
 348 9 |                   éljen a haza” rivallás, s száz meg száz ember jön
 349 9 |              vasvillával, vadászpuskával, s megy a többivel: nem kérdi,
 350 9 |         lőfegyverrel ellátott csapatokat, s azokat, amint besötétedik,
 351 9 |           besötétedik, szekerekre ültetni s előreküldeni. Azokkal megy
 352 9 |               kelnek. (Híres fuvarosnép.) S utolérik néhány százan az
 353 9 |                 előrehaladt kis csapatot, s ők is éneklik az „Áll még
 354 9 |                  nem is értik a szövegét, s ők is mennek az ellenségre,
 355 9 |                 Balatonbul kifelé folyik, s átszelve a sárréti lapályt,
 356 9 |                   nap óta folyvást áztak, s a Sió melletti föld kegyetlen
 357 9 |                 rózsaszínű láng lobognak; s a vad ánizstól sárgállik
 358 9 |                nefelejcsbozótok takarják, s a tavakban a nimféa fehér
 359 9 |                vidék legfőbb gazdagságát, s aztán maga meg átment a
 360 9 |                meg átment a túlsó partra, s botot tartott a kezében.
 361 9 |               utat, az ágyúk megrekedtek, s ha egyszer egy dombra felvergődhettek,
 362 9 |               többet nem kívánkoztak alá.~S mikor azután a tábor eleje
 363 9 |               letelepedtek a déli parton. S aztán megtörtént, hogy a
 364 9 |            horgásztak egymással szemközt, s amelyik egy szép potykát
 365 9 |                   hadvezére, a generális, s elhatározá, hogy megkísérti
 366 9 |              vállaikon emelni. Ez a komp. S az a mozgó tövises kígyó,
 367 9 |                valami kétharmada elsült), s erre zűrzavaros kiáltás
 368 9 |              ledobta válláról a járművet. S akkor aztán az egész csapat,
 369 9 |           eldobált puskát, tölténytartót, s rohant a nádasnak, s aztán
 370 9 |       tölténytartót, s rohant a nádasnak, s aztán a nádason keresztül
 371 9 |                    de lábai elcsuklottak, s ismét visszaesett; megint
 372 9 |            szorítá; melle hevesen zihált, s minden emelkedésénél kibuggyant
 373 9 |               dombról nagy sivalkodással, s átgázolt a túlsó partra.
 374 9 |               puskát, talán kétszázat is, s nagy volt az örömük a zsákmány
 375 9 |                Arcát eltorzítá a rémület, s egész alakját halálos rángások
 376 10|                   mellől a halott mellől, s jerünk, csináljunk s a többit!~
 377 10|              mellől, s jerünk, csináljunk s a többit!~Ezzel a megszólítással
 378 10|                 ez – „mikor az ég zörög”; s a többi.~Ince elborult arccal
 379 10|                   fáról leesett fiaveréb; s a többi.~Az öreg fiú nagyot
 380 10|                öreg fiú nagyot sóhajtott; s Incének úgy tetszett, mintha
 381 10|        kispapjaiddal, ide osontam hozzád, s ugyan jókor jöttem. Látom,
 382 10|              boldog végén” fogod a botot, s nem tréfálsz. Mondok egyet.
 383 10|                   három esztendeig kosta, s konvenciómban volt a szabad
 384 10|              nádast. Én elvezetlek odáig, s ha első álomban rajtuk ütünk,
 385 10|                  a szentmihályi dáridó is s a többi!~Áldorfai undorodott
 386 10|               hogy eltiltsa őt magától.~– S tudod-e, hogy mi lett abból
 387 10|             megannyi villámokká válnának, s elkezdenének cikázni az
 388 10|                mégis otthon volt az neki; s a többi.~– Beszéljen ön,
 389 10|               sürgeté Ince nyugtalanul.~– S a többi. (Most már ezen
 390 10|        meggyújtották a nádat körös-körül, s abból lett aztán egy nagy
 391 10|                lett aztán egy nagy máglya s egynéhány mártírral több
 392 10|            sütkörézett a zsarátnak körül, s szalonnát pirított mellette.
 393 10|              mihályi dáridó, felebarátom, s a többi, s a többi.~A lévita
 394 10|                   felebarátom, s a többi, s a többi.~A lévita szomorúan
 395 10|               hunyorított a fél szemével, s megsuhogtatta a kígyós pálcát
 396 10|                   a pipákat zsebredugták, s azzal elindult a csapat,
 397 10|                  elől, tájékozva az utat, s jelt adva remekül utánzott
 398 10|                   kétakkora, mint a fala, s mely félig belefekszik a
 399 10|                kellett felrázni álmukból, s akik aztán felébredvén,
 400 10|                   amint kitörülte szemét, s meggyőződött a tényállásról,
 401 10|             vakarta meg a füle környékét, s nem folytatta az „ugye megmondtam”-
 402 10|               csónakokat teremtettek elő, s azokon reggelig áthordták
 403 10|        képtelenség, megtenni elég merész. S ez az érzés gyönyör.~Aztán
 404 10|            csatlakoztak Ince csapatjához, s az ellenfél lerakta a fegyvereit,
 405 10|                fokossal mentek a csatába, s puskával tértek vissza.~
 406 10|                   itt ágyúit, fegyvereit, s azután vigye a katonáit
 407 10|              föltétlen megadást követelt.~S volt e fennyen beszélő embereknek
 408 10|                 huszárjuk, nyolc ágyúval.~S az ellenfél hadteste zömével,
 409 10|               ennyi ellenféllel kevesebb.~S ez álomszerű, mesemondáshoz
 410 10|                 egy hon, akiért meghalni, s egy leány, akiért ölni kész.~ ~
 411 11|                   áll rá, az feloszlatik, s mehet haza.~Hová? „haza”.
 412 11|                   egy futó ellenség után, s egyszer átlépi azt a folyót,
 413 11|                 az ország határát képezi, s ellenfele földére tapos.
 414 11|                   folyó az ország határa, s túl rajta az idegen föld.~
 415 11|              ezüst volt: meghagyták nála, s amint Győrbe értek, ahol
 416 11|               volt az első órátul kezdve.~S ez az erénye abbul állt,
 417 11|         közlegényével együtt a pocsolyát; s ha faluba értek, nem kvártélyozta
 418 11|          közkatonáival a szabad ég alatt, s evett az ő bográcsukból,
 419 11|                  evett az ő bográcsukból, s ivott velük egy kulacsból.
 420 11|             fenyítéket is tudott tartani, s nem pártolta egyiket a másik
 421 11|               hevével ragaszkodtak hozzá, s lelket öntöttek az egész
 422 11|            ellenfél jelent meg a harcban, s kezdődik a nagy rigorózum.~
 423 11|                   kijött tanuló ifjakbul.~S ezeknek volt bátorságuk
 424 11|                  volt hintve őrtüzeikkel, s harci dalaik hangját az
 425 11|                  az őrtüzeket meggyújtani s a harci dalokat énekelni,
 426 11|                mögött a halál leskelődik; s azok a sötét felhők ott
 427 11|           lelkeket a másvilágra viszik; – s aztán hazagondolni az otthoni
 428 11|               anya összetéteti kis kezét, s imádkoztat vele az apáért.
 429 11|               körülvette a magyar tábort, s a háta mögé került. Ez a
 430 11|                  és lenyugvó csillagokat, s mindenkitől azt kérdezé:
 431 11|            csillagok halványulni kezdtek, s a keleti égen a felhőhasadásokon
 432 11|                  a bajtársakat elhullani, s odaállni az elhullt helyébe,
 433 11|              előőrsei elhagyják az árkot, s gyorsan húzódnak a falu
 434 11|          csatárlánca üldözőbe veszi őket, s utánuk lövöldöz. Ártatlan
 435 11|                  van hézagai közé rejtve, s a közeledő csapatot egyszerre
 436 11|                amint a földről felugrott, s fejeik fölött átcsapott,
 437 11|                elcsúfítva felé közeledni, s a szíve elfacsarodott keservében.
 438 11|                Fél üteg ágyú gördült elő, s felelni kezdett a torlasznak.
 439 11|             parancsnok rohamra vezényelt, s maga lovagolt előre. A zászlóalj
 440 11|               meghátrált egész az árokig, s mikor jöttek az ágyútekék,
 441 11|             mondta magában keserűen Ince. S midőn azt látta, hogy maga
 442 11|             meghúzódni, odasietett hozzá, s kikapta kezéből a zászlót.~
 443 11|             fölugrott az árok mellvédére, s dörgő hangon kiáltó e szókat:~–
 444 11|                Azzal megcsókolta kardját, s a zászlót magasan lengetve,
 445 11|              minden lépésnél egy sír van. S azt lehet átlépni, lehet
 446 11|             kilőtte, elhagyja a torlaszt, s menekül az utcára vissza.~
 447 11|                  marad a torlasz tetején, s hasztalan buzdítja katonáit
 448 11|                   leszökött a torlaszról, s fölemelte a baljában tartott
 449 11|            homokzsákok alá volt szorítva, s abba lőtt bele. Az lőporos
 450 11|           homokzsákok maguk alá szoríták, s hasztalan kísérté meg a
 451 11|                  A táborközép megfutott!”~S azután hallja amaz ismerős
 452 11|                      Gyorsan, fiúk! Aztán s a többi!~Perc múlva szabad
 453 11|                  éri az eltemetett arcát, s a lévita sovány képe mosolyog
 454 11|                  akar emelkedni fektéből, s aztán aléltan rogy vissza:
 455 11|                  mondjuk szent Lukáccsal. S aztán tréfálózott a hordágyat
 456 11|         aranyszegélyű rózsaszín fellegek, s a kék égnyíláson át közeledik
 457 11|                  öklébe szorítá a kardot, s azt képzelé, hogy kiáltani
 458 11|               támadó lovassággal szemben, s nem várták be türelemmel
 459 11|           szuronyszegezve eléje rohantak, s az újoncok, kik napfölkeltekor
 460 11|             sóhajta enyhülten a sebesült, s most kezdé elhinni, hogy
 461 12|         összezilálni, kikerülni a harcot, s futás közben összeszedni
 462 12|                  alakuló segédcsapatokat, s azután egy nagy kerülővel
 463 12|                   fölszedi a csatatérről, s sebeiket bekötözi; még a
 464 12|                 ki muzsikál a katonáknak, s elfeledteti velük a fáradtságot.
 465 12|                  kinevezve zászlóaljában, s nevét dicsérettel említé
 466 12|                 zászlóalj az őrnagyát is, s Incére az a feladat maradt,
 467 12|         mesterséget. A szükség jó tanító, s a leleményes ész jó tanítvány.~
 468 12|            legpontosabb előőrsi szolgálat s a leggondosabb élelmezés.~
 469 12|               elájul, ha kiomló vért lát, s felsikolt, ha lövést hall,
 470 12|                felsikolt, ha lövést hall, s rosszul lesz, ha a nevét
 471 12|            megjelen a vértől ázott mezőn, s nem irtózik saját kezével
 472 12|             álmaiban sem árulta el magát, s a homlokát ápoló gyöngéd
 473 12|            kifejezni. A tettek beszéltek.~S volt egy ember, aki a tetteket
 474 12|                 Ajkai lázasan reszkettek, s kezei imára voltak kulcsolva.
 475 12|               midőn a torlasz felrobbant, s azután hogy szökött le a
 476 12|                   ahonnan a harcot nézte, s kiálta kétségbeesetten a
 477 12|                  sebesülteket megmenteni; s midőn azok tétováztak, ő
 478 12|                 az egyik hordágy rúdjait, s a lévitának kiáltott, hogy
 479 12|                 rudak másik végét emelte, s ők voltak a legelsők, kik
 480 12|                homokzsákjait elemelgetni: s erő szállt e kezekbe.~A
 481 12|                   és kezét szívére tette, s fülét ajkához közel tartva,
 482 12|               tartva, rebegé, hogy „él!”, s azután két könnycsepp ragyogott
 483 12|               hangzott. Azt nem hallotta.~S midőn a láz éjszakáin óránkint
 484 12|                 megújítja. Mindez beszél. S a lévita érti már ezt a
 485 12|                 kötve, mikor már lóra ül, s beleveti magát a tábori
 486 12|             ellenséggel utcaharcot vívni, s csatározás közben tovamenekülni;
 487 12|                    fenyőlombokon ágyazni, s hallgatni a zivatar üvöltését
 488 12|                   van a vándor kóroda is; s midőn őt őrzi, védi sebesülteit
 489 12|            golyókhoz való vasat és ólmot, s a vert ércpénzt, s a nyers
 490 12|                 ólmot, s a vert ércpénzt, s a nyers aranyat és ezüstöt.~
 491 12|               szekérre rakott vert ezüst, s annak fedezetéül volt mellé
 492 12|              kórodáját, Serenával együtt, s maga fedezte a huszárokkal
 493 12|                  kórodáját is megtámadta, s az előcsapattal verekedik.~
 494 12|                 szekereket fordítsák fel, s csináljanak belőlük torlaszt,
 495 12|                 kórodája kiszabadítására, s éppen jókor érkezett, hogy
 496 12|                   az ápolónő a kórodónál, s a tiszt barátnéja tüntesse
 497 12|                 gyalog, hóban és fagyban.~S azután a parancsszónak érvényesítését
 498 12|                  egy útszoros nyílásához, s amint egyenkint jöttek a
 499 12|                  kezedet, aztán vágtass.” S azzal futott a lóval versenyt,
 500 12|            hadseregnél, leszállt magátul, s ha nem szállt, letették;