Fejezet

  1 1 |             fiú. S hogy visszakerült egyszerre, amint egy leányarctól megijedt!~
  2 1 |         hátára, azt nem tudta ez oly egyszerre lebukfenceztetni a hátárul,
  3 1 |         elkezdett szaladni, s azután egyszerre lekapta a fejét a két első
  4 1 |       szelleme szól belőle.~Ez a szó egyszerre kacajjá változtatta a botránkozás
  5 1 |              Ez bosszantja a küzdőt. Egyszerre hóna alá kapja ellenfele
  6 1 |             mintha ketté volna vágva egyszerre a tusa, a játék. A küzdők
  7 1 |             S az utolsó harangszónál egyszerre rázendítik mindnyájan a
  8 3 |     falvakban. Ily vész idején a pap egyszerre testi-lelki orvos. A fehér
  9 3 |         harangszó.~Mind elhallgattak egyszerre. Imádkoztak.~
 10 6 |     nyomorúság, hontalanság lepi meg egyszerre. Gyászruhája is lerongyollik,
 11 6 |           Amint Incét belépni látta, egyszerre öröm és megrettenés látszott
 12 6 |              jött ide.~Incének a vér egyszerre szívéhez tódult e szóra.
 13 6 |             gondolkozik-e, amiről ő?~Egyszerre odafordult hozzá a leány,
 14 6 |          volt, mint a holdkóros, kit egyszerre vonz a csillag és a föld,
 15 7 |            annak lidércnyomású rémei egyszerre ismerős fénylő alakokká
 16 7 |        kriptákat, a sírokat föltöri?~Egyszerre mindannyian, mind a huszonnégyen
 17 8 |             sírt.~Ennyi jó gyermeket egyszerre elveszíteni!~Úgy szerette
 18 8 |           azok fegyvert ragadtak: te egyszerre jámbor lettél, rokkant és
 19 9 |            rángások ficamítók félre. Egyszerre arcra veté magát, mintha
 20 11|        rejtve, s a közeledő csapatot egyszerre két ágyúlövés fogadja.~Hogy
 21 11|           ágyúteke elég ennyi hősből egyszerre nyomorultakat csinálni?!~
 22 11|              védelemre; mind a kettő egyszerre csapott kardjával a másikhoz.
 23 12|          kulcsolva. Hogy gyulladt ki egyszerre tekintete, hogy sugárzott
 24 13|         sötétben félő gyermek, amint egyszerre világosság támad körüle,
 25 13|       eláruló, hogy alszik, a lévita egyszerre abbahagyá az adomázást.~–
 26 15|           Hanem ama végzetes nap óta egyszerre más ember lett belőle. Leányból
 27 15|         vakmerő, a boldogság félénk. Egyszerre megtanulta félteni azt,
 28 16|             a gyümölcsös háta mögött egyszerre sűrű puskázás támad: ötven-hatvan
 29 16|       éreztek (jó orruk volt), akkor egyszerre láthatatlanokká lettek.
 30 16|        besétálni.~E szíves fogadásra egyszerre megváltozott a hangulat,
 31 16|         mítoszi vitézséget, a porból egyszerre az égig kiemelkedő jellemóriásokat,
 32 16|     általános, mint az éjszaka; most egyszerre közepébe jutva egy úszó
 33 17|         lépésnyire jutott egymáshoz: egyszerre megállt mind a kettő. A
 34 17|               vezényszóra célzott, s egyszerre sortüzet adott.~Erre az
 35 17|         csupa kézcsókoló atyafi lett egyszerre nénikémnek, bácsikámnak.~
 36 17| mellékszobára is kiterjedt a hatása.~Egyszerre hangzott onnan a csapatvezér
 37 17|             magyar sereg alkatrésze, egyszerre előkerült innen is, onnan
 38 17|          kazal és krumplisverem mind egyszerre vérszomjú daliákat szülne.
 39 18|             újra kezdték a nevetést. Egyszerre intéztek egymáshoz annyi
 40 18|             pénz volt rábízva, amint egyszerre nagy összegek kerülnek a
 41 18|          olyan nagy tömeg pénzt, ami egyszerre úrrá tehetné, s amit kínálva
 42 19|   ellenfélnek. Úgy látszott, hogy az egyszerre elhagyta a ránézve veszedelmes
 43 20|            Hűséget esküdtem ezeknek.~Egyszerre elveszté eszméletét; nem
 44 20|           arcára tévedt tekintete. S egyszerre megtalálta a lelkét.~– Igen.
 45 21|         midőn annak arcára tekintve, egyszerre valami mást gondolt. Fittyet
 46 21|      ellenfeleknél a rettentő csapás egyszerre eltörölt minden ellenségeskedést.
 47 23|          dolgot. Hanem akkor a jenki egyszerre elkezdett nem érteni németül.
 48 23|         váratlan kitörésével fordult egyszerre Vely bégnek.~– Gyalázatos
 49 23|        kétségbeesnek…~…A kivándorlók egyszerre rázendíték a „Hail Columbiát”.~ ~
 50 24|              táját!~Incének a szemei egyszerre villogni kezdtek. Kérdő,
 51 24|       Napóleon császárért. Ezt aztán egyszerre tízen hítták ki párbajra.~
 52 24|            még ott maradt honfitársa egyszerre fölkerekedett és hazaindult.
 53 25|                              Mindent egyszerre~Egy évig ezután teljes elvonultságban
 54 25|              után volt az idő, midőn egyszerre irtóztató rázkódás s rákövetkező
 55 26|           zuhognak. Most megelevenül egyszerre a fedélzet. Matrózok szaladnak.
 56 27|             esett volna neki, ha az! Egyszerre kidobhatta volna az emlékéből.~–
 57 27|             az úrhölgyhöz, hogy most egyszerre eszébe jutott őt felkeresni?~
 58 28|              e női dévajság közepett egyszerre elképedt a hölgy:~– Jézus,
 59 28|           úrnő haragja, mely azonban egyszerre átváltozott még a haragnál
 60 28|         idegein játszanak már.~Akkor egyszerre felvillan az a fátyolozott
 61 28|            és lobogó hajfürtöket is, egyszerre maga előtt.~Ekkor egy gondolatja
 62 29|              a Váci utcán végigment, egyszerre minden ember ismerőse lett.
 63 29|          mondani, de mikor az embert egyszerre csak megrohanja orozva két
 64 30|      vendéglői közvélemény hangulata egyszerre hogy átcsap ránézve az ellenkezőbe.~
 65 30|               Incének most nyílt fel egyszerre a szeme.~Igaz, hogy egyszer-másszor
 66 30|          kolduló siránkozásig; onnan egyszerre minden ok nélkül felcsap
 67 31|           kihirdette Magyarországon, egyszerre és azonnal leköszönt hivatalos
 68 31|            szolgálnak. Tízezer férfi egyszerre egy akarattal mondta fel
 69 31|         világ volt ez! Tízezer ember egyszerre otthagyta hivatalát, s szaladgált
 70 31|        hazájában sokszor fordul elő) egyszerre halomra dönti az egész kártyavárat,
 71 31|      kártyavárat, s jól jár, akit az egyszerre agyoncsap. Káprázat az egész.
 72 33|          Hajh! Amaz első fényes alak egyszerre ismerte meg benne a férfit
 73 33|         ezzel most az ifjú főhadnagy egyszerre előreléptetődött a megdicsőült
 74 33|         gazdag lett, az is szép lett egyszerre és szeretetreméltó. Milyen
 75 33|         folytató barátnőért, s amint egyszerre nagy vagyonhoz jutott, azt
 76 34|         Bauernhass gróf, hogy ez így egyszerre csak belecseppen az égbül
 77 35|               Még a hazafiúi híre is egyszerre kétakkorára nő. Győzi a
 78 35|        látogatók elől zárva tartani, egyszerre megnyílnak előttük a társadalmi
 79 35|              bennszülött találja fel egyszerre magát. Eljár estélyeikre,
 80 35|         kandallóba az öléből, s azok egyszerre lobbot vetettek. Az ijedtség,
 81 36|          állnék mind a két asszonyon egyszerre.~– Hogyan?~– Parbleu! Én
 82 36|          nagy ártatlanul. Walter Leó egyszerre féktelen nevetésbe tört
 83 36|          égaljváltozásnak, a nyárból egyszerre a télbe átlépésnek, vallási
 84 40|            kizárólag versenyezhetők, egyszerre ötvenszeres árra emelkedtek
 85 40|             Kiszámítás! Nyerni akart egyszerre mindent.~Unta már azt a
 86 40|            az idegen emberrel.~A düh egyszerre rémületté, szégyenné fagyott
 87 40|               hogy megjuhászodott az egyszerre, amint azt a nevet olvasta!
 88 41|         Belle Ange emlékezőtehetsége egyszerre csodamódon megavult.~– De
 89 41|       fogaival a hátát vakarni.~Most egyszerre ezer meg ezer tenyér csattanik
 90 42|       mezzanin ajtaja előtt megállt, egyszerre úgy tetszék neki, mintha
 91 42|              a szószegő jön fölfelé: egyszerre a sötétben mellberagadja
 92 42|     megvilágított körbe belép, mikor egyszerre előttük áll.~Ince oly sápadt,
 93 42|              alakul-e át a tündérarc egyszerre Medúza-fővé, mikor ezt olvassa: „
 94 42|          feküdt.~– Hogy össze fog az egyszerre ugrani az ön kezében! –
 95 42|         Incének.~Az ő kezében igazán egyszerre göngyöleggé kunkorodott
 96 42|              Ez aztán a jövő zenéje! Egyszerre rúddal a billentyűk közé!
 97 42|            rúddal a billentyűk közé! Egyszerre végig valamennyi húron,
 98 42|             rúd kezében aláhanyatlik egyszerre.~– Mit cselekszel, kedves
 99 42|              lép Walter Leó.~Láttára egyszerre kiejti a kezéből a rudat
100 42|               Erre az ingerlő hangra egyszerre vége van a tébolyult nyugalmának;
101 43|               az a mély hallgatásból egyszerre kérkedő örömbe tört ki.~–
102 43|              gyógyszer bizony méreg, egyszerre nagy mennyiségben bevéve.