Fejezet

 1 5 |                nevét is, s lett belőle: „Fatime Serena.” A kalandornő a
 2 30|                őrnagy özvegye.~– Stomfay Fatime Serena.~Nagyot dobbant rá
 3 30|               komité”-tagoknak, s másnap Fatime szerződtetve volt a színházhoz.~
 4 31|                 őt meg leányával együtt.~Fatime most már tizennégy éves
 5 35|                hölgy akkor nem más, mint Fatime…~A következő perc egészen
 6 35|            bámulata a tetőpontra hágott.~Fatime vette azt észre, s gyermeteg
 7 35|                Hanna lamentálni kezdett, Fatime kedélyesen kacagott; a képek
 8 35|                  elmondta, hogyan került Fatime Bécsbe Budapestről; amint
 9 35|            irónnal jegyezgetni a rovást.~Fatime inkább Hannát igyekezett
10 35|        jelenlétében valamit megpróbálni, Fatime maga volt kész elénekelni
11 36|                  ha csengetést hallanak.~Fatime igen egyszerűen volt öltözködve
12 36|              megtisztelte látogatásával. Fatime is örült nagyon.~– Lássa
13 36|              nagy gyermek lett belőle?~– Fatime kisasszony kész művésznővé
14 36|                  bókkal.~– Ne mondja ön: Fatime kisasszony. Ön tudja, hogy
15 36|            keresztatyafiságát! No, iszen Fatime Serena kisasszony szép özönvizet
16 36|                apja.~– Hogyan? – kérdezé Fatime, természetes bámulatra nyitva
17 36|                 káröröm sugárzott. Hanem Fatime elnevette magát.~– Ah, hisz
18 36|                    S aztán – c’est tout?~Fatime vállat vont, és a szemébe
19 36|           szemefehéreig vörös lett.~Csak Fatime nézett közbe változatlanul
20 36|                  heves zokogásba tört ki Fatime, odaveté magát a pamlagra,
21 36|           dühösen ugrott fel a pamlagról Fatime, s anyját erőszakosan elrántva
22 37|                 s egészen komolyan vette Fatime tanácsát: hogy eltávozott
23 38|               jár künn Belle Ange úrral. Fatime ott marasztotta a látogatót:
24 38|                  ha valahonnan elmegyek.~Fatime e szónál hosszasan nézett
25 38|            melynek értékét nem ismeri.~– Fatime!~– Az égre kérem, ne nevezzen
26 39|              higgye, hogy az a leány nem Fatime, hanem Serena!…~Az egész
27 39|              alkalmakkor: más alkalommal Fatime ajándékozott neki viszont
28 39|                megtudta Ince, miért ment Fatime e pár napi vendégszereplésre,
29 39|              nagyszerűt majd elfogadják.~Fatime többször megnyilvánítá előtte,
30 39|                  pedig hallatlan olcsót. Fatime azt mondta, hogy majd megnézi
31 39|                  lehetett az utca felől.~Fatime az új szállást kényelmesebben
32 39|                 meg van-e vele elégedve?~Fatime elhűlt, mikor szobáin végigment.
33 39|                adatik, hogy a Belle Ange Fatime Serena úrhölgy **-utcai
34 39|   legkíméletlenebb igazmondó!); néha még Fatime lakáig is elmegy vele; sőt
35 39|       ködfátyolkép, mint egy csába álom: Fatime! Akkor a visszahódított
36 40|          mindazok a gyanúsítások, amiket Fatime mondott Hannára, meg vannak
37 40|              emelkedett, annyit süllyedt Fatime.~S Ince azt érzé, hogy az
38 40|                 számlát kettőjük között. Fatime visszautasított minden bőkezű
39 40|           próbaköve a szívnek. Vajon, ha Fatime is önálló vagyonnal fog
40 40|           ötvenezer forintjában volt, de Fatime azt hihette, hogy az ő eredeti
41 40|                hogy így becsempészhetett Fatime tárcájába egy arra nézve
42 40|                  el, de azon túl semmit. Fatime valódi szeszélyes gyermek
43 40|               csigalépcső visz fel egész Fatime budoárjáig, s onnan egy
44 40|             kulcsok ezek – szólt egyszer Fatime Incéhez, mikor már egyedül
45 40|                   Haha, szegény!~S azzal Fatime kivette Ince szájából a
46 40|                önt elfelejti: Belle Ange Fatime. Ön ismeri őt. Áldorfay
47 40|                  fel. Ez ajtó Belle Ange Fatime budoárjába nyílik. Ezt a
48 40|    furfangjaikkal kérkedni szoktak. Csak Fatime egyedül tudhatta mindazt
49 40|                  levélben meg volt írva.~Fatime írta maga azt a levelet.~
50 40|           tekintetre úgy látszik, mintha Fatime nagyon sokat kockáztatott
51 40|                  vész el, hanem egyúttal Fatime is! Úgy üthet ki a terv,
52 40|                  még Európát is.~Azonban Fatime soha sem szokott fellépni
53 40| Gumpoldskirchennél! – válaszolt helyette Fatime. – A miatt a jég miatt,
54 40|                  csak mi hárman! – mondá Fatime.~– Kérem: négyen! – szólt
55 40|                  toldá ki Belle Ange úr.~Fatime beharapta az alsó ajkát,
56 40|             budoárban fognak vacsorálni.~Fatime nem engedte az anyjának,
57 40|                 ott, az odavaló! – szólt Fatime lábaival toppantva.~– Persze,
58 40|                 piruló arcát. Amin aztán Fatime teljes kedvességgel nevetett.~
59 40|              össze erre a napra? – szóla Fatime Incéhez. – Aztán én itt
60 40|             zsebéből a life preserver-t.~Fatime odafutott az ablakhoz, kinyitotta
61 40|             vereshagymás csóktul – szólt Fatime halkan, a fogai közül, Incére
62 40|                   Haha! haha! – kiáltott Fatime, alá s fel szökellve, táncolva
63 40|              bízva.~S még annál is több. Fatime a nagy dévaj kedvben egészen
64 40|               házaspár elkezdett kutatni Fatime bútorainak fiókjaiban, rejtekeiben.
65 40|                 ezt csak most készítette Fatime? – szól Belle Ange úr.~–
66 40|                fején a sipkát.~Azt pedig Fatime nem neki, hanem Incének
67 40|                  egyebet, mint azt, hogy Fatime tért vissza, s a jogtalanul
68 41|         levelezés Áldorfay Incének szólt Fatime részéről. Rendes posta útján
69 41|            bennünket.~            ~Mikor Fatime hazaérve meglátta, hogy
70 41|              alig hallhatólag Caesarine.~Fatime mindkét öklét az égnek mereszté
71 41|             Aztán meg arra sem számított Fatime, hogy Hanna grófnő mindjárt
72 41|                    Látja ön ezt? – szólt Fatime tompa, érctelen hangon,
73 41|             fegyver van.~Ince megszorító Fatime kezét, s azt mondá neki:~–
74 41|                fogom, hogy mi a teendőm!~Fatime elérté a mondatot, s odaszökött
75 41|                  azt, és aztán jól látta Fatime arcán azt a kívánságot,
76 41|           kalapját vette, és eltávozott.~Fatime utána nézett sötéten, s
77 41|                   Az idő szép csillagos. Fatime szereti az ilyen kóborlást
78 41|                  Olyanfajta nőkért, mint Fatime, sehol a világon nem szoktak
79 41|                  Olyanfajta nőkért, mint Fatime! Ez iszonyú ütés volt a
80 41|            bámult és ámult:~– Ah! Hát te Fatime miatt hívattad ki a tószelídítőt?~–
81 42|                                          Fatime~A két gróf, ki az éjsarki
82 42|            milliárd – csókot. Elfogadom, Fatime”. – Lejárt már! – Eléghet! –
83 42|              óraköz van még hozzá.~Mikor Fatime lakához érkezett, megállt,
84 42|              Nincs idehaza.~A szobaleány Fatime embere volt.~Ince megfordult,
85 42|      damasztfüggönyök is elárulták, hogy Fatime szobájában világosság van.~
86 42|                  ül, hanyagul odaomolva, Fatime.~Fehér, hímzéssel gazdag
87 42|                 a szék támlájára, melyen Fatime hever, és égő szivarából
88 42|            megmondani, hogy miért jön!~– Fatime kisasszony! – kezdé, egész
89 42|              azzal az egy megölő sorral. Fatime most már kíváncsian felemelkedék
90 42|                  olyanfajta nőkért, mint Fatime, sehol a világon nem szoktak
91 42|                  fel két szélével; midőn Fatime tenyerén feküdt.~– Hogy
92 42|                  kezében! – mondá azután Fatime, visszanyújtva a látogatójegyet
93 42|       hanghordozással volt kiejtve, hogy Fatime elkezdett rá kacagni: ellenállhatlanul,
94 42|             megverekedni életre-halálra?~Fatime démoni kedvtelését találta
95 42|                 az nem jön többé vissza. Fatime abban a hímzett fehér pongyolában