Fejezet

 1 5 | kegyelemesztendő: megfogjuk egymás kezét szegény anyámmal, s elmegyünk,
 2 5 |           megfogta a papkisasszony kezét:~– Nem. – Nem viszik a patakhoz
 3 5 |      kezében tartá a papkisasszony kezét, s megjuhászult dörmögéssel
 4 6 |          utolsó fénysugára.~Azután kezét a lelkész felé terjesztve,
 5 6 |  erőszakosan ragadta meg a lelkész kezét, mely bűnbocsátólag volt
 6 6 |          leány letérdelt, és anyja kezét két kezébe fogta.~– Atyám!
 7 6 |        arcán. Egyik kezével leánya kezét tartó, másikkal a lelkész
 8 6 |          tartó, másikkal a lelkész kezét vonta oda homlokára. Azután
 9 6 |            vett a kisasszonytól, a kezét is megcsókolta, s amint
10 6 |           ajkaihoz szorító az ifjú kezét. Tekintetében megdicsőülés
11 7 |     Áldorfai, kardmarkolatára téve kezét. A gúnyolódó útját állta,
12 9 |           térdre emelkedett, egyik kezét mellére szorítá, másikkal
13 9 |         hanyatt vetette magát, két kezét imára kulcsolta, és homlokára
14 10|   emlékezni merjen? Az az „enyim”. Kezét elutasítólag emelé föl,
15 10|  megszorította ennek az embernek a kezét. Ez a görbe mellű nyomorék
16 11|            az anya összetéteti kis kezét, s imádkoztat vele az apáért.
17 12|        gyöngéden föléje hajolt, és kezét szívére tette, s fülét ajkához
18 12|        bizalmas meghittséggel tevé kezét annak térdére, míg másik
19 12|           szent ember volt ön. Még kezét is megcsókoltam. Az idők
20 12|            E szókkal megfordult, s kezét kísérője karjába akasztva,
21 13|             s azok helyébe jöttek; kezét nyújtotta csupán ki, s elérte
22 13|       akkor is feje alá téve tartá kezét.~Ő is viszonzó a tegezést.~–
23 14|  megszorítá szerencsés vetélytársa kezét.~– Legyen meg a te akaratod.~
24 16|        jelszót: „éljen a hegy!”, s kezét nyújtá a beköszöntőnek szívélyesen,
25 17|           jött a nő. Megcsókolta a kezét Brandlernénak, s a kéregető
26 18|       Brandlerné Incének nyújtotta kezét megköszönve hálakönnyes
27 18|      vonakodó őrnagy karjába öltve kezét, átvezette őt saját szobáin
28 19|       Eléjük lépett.~És azután két kezét Ince felé nyújtva, rebegé
29 19|           S aztán Serenának nyújtó kezét, de szótlanul. Ennek nem
30 21|       közösen elvesztettünk.)~Ince kezét nyújtá Gideonnak. Rá nézve
31 22|       teszem – szólt Ince felesége kezét szorosabbra húzva karjai
32 22|         Ince maga nyújtotta neki a kezét búcsúzóra.~– Hanem – ezt
33 23|        barátilag megszorítá Gideon kezét.~Az nagyot szisszent a férfias
34 23|        Most megszorítja a kapitány kezét, s jobbjával az égre mutat
35 23|      térdre esett, s megcsókolta a kezét.~A menekvők nem értették
36 23|           hozzá, s megszorította a kezét: „Nichts für Ungut.”~Még
37 25|    kétkedés még egyszer megragadta kezét: „Maradj ülve! Ne halld
38 27|          önnek a megszabadítást!~S kezét nyújtá neki kesztyűsen.~
39 28|            Allons donc!~Azzal Ince kezét egyik karja alá kapva, másik
40 28|            hanem azután, hogy Ince kezét megfogta, oda ismét visszarogyott:
41 28|        ideges ügyetlenséggel hol a kezét égette meg a teakatlanon,
42 28|        hirtelen Ince karjára tette kezét.~– Ugyebár, uram, a viszontlátáskor
43 28|     megragadá mindkét kezével Ince kezét, s ezt susogá:~– A viszontlátáskor
44 28|           S forrón megszorító Ince kezét.~– Ezt köszönöm önnek.~És
45 28|             aztán Vilmostól, fehér kezét nyújtva neki csókra, s megsimogatva
46 28|   ugyanannyiszor kibékülök.~Azzal, kezét Ince karjába fűzve, átvezetteté
47 28|            Walterné erősen fogta a kezét. Nőknek, akik szenvednek,
48 30|        engedte többé megcsókolni a kezét.~– Csókolja meg tehát a
49 32|      lássam, nem lőtték-e el egyik kezét vagy lábát? Az nagy hiba
50 32|      viszontlátás örömének derűje. Kezét nyújtja az üdvözlőnek. (
51 32|        némán megszorítá Walter Leó kezét, s szemei tele voltak könnyel.
52 33|     kedélyesen nyújtá az érkezőnek kezét.~– Valahára mégis meglátogat
53 33|              Mondja ön: Hanna! – s kezét nyújtá neki.~Ince megragadta
54 33|       között nem ölelkeznek.~Hanem kezét ott hagyta Ince kezében,
55 33|            kézzel ragadá meg Hanna kezét, s legalább a kezet vonta
56 34|         főz, leforrázza a vízzel a kezét, ha hozzáfog egy öltönyt
57 34|            rá.~Ince nem tétovázott kezét adni Leónak, ki azután e
58 34|          is kesztyűsen nyújtotta a kezét parolázásra, ami tisztességes
59 34|             elismerése jeléül, Leó kezét, hogy az egymásba tapadt
60 34|            Hanna ökölre szorította kezét, s nem engedte azt neki.~–
61 35|  jaquemar-kesztyűt, hogy mezítelen kezét nyújtsa neki szorításra.
62 35|   grófnőnek nyújtja egy pillanatra kezét, hogy egyet forduljon vele,
63 35|            tiszteletteljesen, jobb kezét a legyezővel hátrahúzta,
64 35|           alázattal.~És midőn Ince kezét nyújtó eléje vendégszerető
65 36|            magát a pamlagra, s két kezét arcára tapasztva, fuldokolva
66 36|  emelkedett fel, összekulcsolt két kezét tenyereivel fölfelé fordítva
67 36|       lábaihoz, és megragadá annak kezét.~– Nem! Ne higgyen ön neki!
68 36|       Áldorfai megfogta Walter Leó kezét, s azt kérdezé tőle:~– Bauernhass
69 37|          reá várt, s karjába öltve kezét, elsétált vele a mulatókertig.~
70 37|          fűzte.~Ince keblébe dugta kezét, s megérezte, hogy ott egy
71 38|    visszajött még egyszer! – szólt kezét nyújtva Incének.~– S ön
72 38|            Nem.~A leány erre a két kezét keblére tette, s szemeit
73 38|      Feleljen igazán, szívére téve kezét: volt-e egyetlenegy napja,
74 39|            hangra a hölgy kinyújta kezét, s azt mondja: „jöjj!”,
75 39|            jobb sorsot. Nem nyújtá kezét. Azt felelte:~– Jobb lesz
76 41|            hangon, megragadva Ince kezét, ki elkábultan állt ott,
77 41|             Ince megszorító Fatime kezét, s azt mondá neki:~– Én
78 41|          felmutatta anyjának azt a kezét, melyen korbácsütés sötétveres
79 41|           hogy megcsókolja annak a kezét.~– Tudatni fogom önökkel,
80 41|             Leó összefonta ujjait, kezét tördelve.~– És ha ezen a
81 41|      gyöngéden megszorítva barátja kezét –, de legfőbb ideje, hogy
82 41|      mindkét kezével megragadá Leó kezét, s egy gyermek gyámolatlanságával
83 42|        Gyáván feje fölé emelte két kezét, mintha egy újabb ütést
84 42|            a rudat Ince, s mindkét kezét arcára tapasztva, elkezd
85 43|           a beteg kihúzhatta a két kezét az egybefolyó zubbonyujjakból.~
86 43|         szóra odavonta a beteg Leó kezét ajkaihoz, s megcsókolá azt,
87 43|         két tenyere közé vette Leó kezét, s úgy cirógatá, simogatá
88 43|           egy kényeztetett gyermek kezét. Az elébb olyan volt a keze,
89 43|     odament Leóhoz, s megszorítá a kezét, halkan mondva~– Már ébredezik.
90 43|       Megállt egy helyben, s azzal kezét kinyújtva az üres ágy felé,
91 43|           őket.~Akkor megfogta Leó kezét, odavonta a keblére, s lassan,
92 43|           szíve.~– Érzi ugye, az ő kezét itt a mellemen? Alszik,