Fejezet
1 4 | önre nézve – mondó Ince. – Önnek igen hitbuzgó népe van.~(
2 5 | hogy azt ne mondj a neki:~– Önnek a leánya egy szent.~– Bír
3 6 | nem gyónhatom meg bűnömet önnek. És bűnbocsánatlan kell
4 6 | Hagyjon el ön! Nem gyónhatok önnek. Menjen vissza. Küldjön
5 12| mutatva, így szólt:~– Neje önnek ez a hölgy ott?~– Nem.~–
6 16| Igenis, az ön konyhájára, és önnek is kell belőle enni!~– Micsoda! –
7 16| ajkpittyesztve.~– Ezt mi önnek hozzuk ajándékba!~– Köszönöm,
8 16| ebben nagy segélyére volt önnek táborkari vezére – szólt
9 17| gyilkosságot! Ha gyanúja van önnek öcsém ellen, vitesse a főhadiszállásra,
10 17| innen, asszonyom! Jelen kell önnek lenni az egész komédián.
11 17| Ide fogjuk függeszteni önnek az unokaöccsét az erkély
12 17| nevében követelem, parancsolom önnek, polgárőrnagy, hogy fogja
13 17| kiálta mellére ütve.~– Nem. Önnek ötvenet.~Erre aztán Danton
14 17| fordult őellene.~– Uram! önnek nincs joga közénk lépni,
15 18| mozgalmas világban, s azt is önnek a segélyével szerzem vissza.
16 18| általam gazdag emberré lett. Önnek azt el kell fogadni. Én
17 18| szolgál. Négyféle jogcíme van önnek arra, hogy az ajánlatot
18 18| fogadja el, s én adósa maradok önnek a visszautasított összeggel.
19 18| kezd? Pedig még vissza kell önnek velem jönnie nagynénjéhez,
20 18| végletekig. Az iránt nem lehet önnek semmi kétsége, hogy ebbe
21 18| szó. Hanem amely percben önnek kedvesét félre akarják tenni
22 18| tenni. És akkor itt hagyok önnek egy betöltetlen útlevelet,
23 19| kezet csókoltam én!~– Az önnek lelkésznője volt.~– Hm,
24 21| vagyok katona, hanem tanár.~– Önnek fél millió forint ajánltatik
25 21| és negyven ágyú. El kell önnek veszni.~– Vegyétek le a
26 21| napi fegyverszünetet ajánl önnek.~– Azt elfogadom. Mondja
27 23| meg a malaproposban. Van önnek fegyvere, amit átadjon?~–
28 23| Siessen innen! Két percet adok önnek az elfutásra. Ha addig innen
29 23| akkor isten irgalmazzon önnek!~Vely bég elsápadt e szókra.
30 23| szándékból: akkor megengedem önnek, hogy szabadon járhasson
31 23| parancsnoka üzenetét.~– Önnek a hajóján egy utazója van
32 23| Apropos: „asszonyok!”, van önnek talán felesége? – Ah! S
33 24| stílusban szokott beszélni.~– Önnek a honfitársait már ismerem –
34 24| tetszik, próbáljunk mást. Önnek férje derék katona volt,
35 24| valami dolga a férjének, ami önnek nem fog tetszeni. Az aranyásók
36 24| hanem ahhoz hozzá kell önnek szoknia, hogy a férjét sokszor
37 24| találjon ki ön valamit. Van önnek valami eszméje?~– Van. Én
38 27| hangon.~– Uram! Köszönöm önnek a megszabadítást!~S kezét
39 27| szólt Hanna grófnő. – Önnek van erélye, tapasztalata:
40 28| pedig csak egy napja van önnek az ittmaradásra. Holnapután
41 28| Hát ennyivel tartozom én önnek? Hát szabad önnek máshová
42 28| tartozom én önnek? Hát szabad önnek máshová szállni ott, ahol
43 28| felfogadtam, hogy a vagyonom felét önnek adom, aki azt megmenté:
44 28| nem szokásom a hencegés; önnek köszönöm mindenemet: önnel
45 28| odaadom a pénzemnek felét önnek. S erre ő nekem megint azt
46 28| csak büszkeségét növelte; önnek nem lehet hazudnia. Mondja
47 28| Ince kezét.~– Ezt köszönöm önnek.~És aztán nem tört ki belőle
48 28| iránti kegyeletet.~– Vannak-e önnek ilyen pompás egyházaik?
49 28| tudom. Három dolgot ismerek: önnek a jellemét, a magyar ember
50 28| biztosítom önt róla, hogy önnek a pénze nem fog vendégszerepekre
51 31| Kedves barátom.~Itt küldöm önnek vissza saját kívánatára
52 31| vehetni arra, hogy megmondjam önnek a véleményemet őszintén
53 31| mint jó barátja, hogy ha önnek a becsülete kedvesebb, mint
54 31| legkedvezőbb sanszai voltak önnek arra, hogy komoly üzlet
55 31| Most – nem újítanám meg önnek ez ajánlatomat. Önbül hiányzik
56 32| kívántatik meg. Tudja ön, hogy önnek a neve egy népdalban is
57 32| mondjak valamit: nem volna önnek ellenére, ha a Monarchiának
58 32| más részében keresnénk ki önnek lakhelyül valami olyan jó
59 32| vagy beszéltünk róla: hogy önnek, ha visszatér, Prágába is
60 32| konfigurációján.~– Azt nem is kell önnek mondani, hogy amíg Prágában
61 32| az égben.~– Ki mondta ezt önnek? – kérdé hevesen a hölgy
62 33| nem szokott ámítni, hogy önnek csupán a mindennapi kenyere
63 34| Hannátul fog kapni „Kedvesem, önnek consorsa, önnek csak jobban
64 34| Kedvesem, önnek consorsa, önnek csak jobban kell őt ismerni!”~
65 36| lehet ezt megértetni; hanem önnek madame Belle Ange nincs
66 36| megtörtént, azt elhiszem. Hogy az önnek nagy baj, azt is elhiszem.
67 37| azt mondá neki:~– Mi jut önnek eszébe, uram?~– Hanna! –
68 37| imádtam, és nem mondtam önnek azt soha. Ön tudja jól,
69 37| s akkor én is azt mondom önnek: Jer, üljünk le ide a virágos
70 37| hát azt hiszi ön, hogy ez önnek büntetés? Csak nekem az.
71 37| büntetés? Csak nekem az. Önnek a nyugalom, megsemmisülés;
72 37| dirimens: a „votum”. Én önnek csak szeretője voltam. Házasságunk
73 37| Házasságunk csak együttélés, s én önnek e világ színe előtt csak
74 38| volt, művésznő.~– Köszönöm önnek, hogy visszajött még egyszer! –
75 38| kérdéssel:~– Nem sikerült önnek kiengesztelni Hanna grófnőt?~–
76 38| És most?~– Most csak önnek beszélek egyedül.~– S ön
77 38| Ugyan: nem mondta el önnek Hanna grófnő, hogy akadt
78 38| övé!” Nem mondta el azt önnek Hanna grófnő, hogy valaki
79 39| mind őróla beszélnek.~– Önnek nem használt ez a fürdő –
80 39| gyöngéd aggodalommal. – Önnek nem szabad a télre égaljunk
81 40| vendégséget, ráakasztottam magam önnek a karjára, és egész éjjel
82 41| kevesebb szóval elmondani önnek azt, amit teszek, és semmit
83 42| Tartózkodjék e hat hét alatt, amíg önnek nevét viselem, minden néven
84 42| jöttem ide, hogy megmutassak önnek egy levelet, melyet ma írt
85 43| még itt. Valamit akarok önnek elmondani. Küldje ki ezt
86 43| tele torokkal! Hát elment önnek az esze? Azt akarja, hogy
87 43| szorított gyöngéden.~– Igaza van önnek – suttogá Leóhoz. – Én nem
88 43| Alszik, s álmában megölelt. Önnek igaza volt, látja. Abban,
|