Fejezet

 1 27|                  alkalmassá lenne téve. A grófnő is együtt akar-e menni.~–
 2 27|                  menni.~– Nem – felelte a grófnő szárazon –; nekem ma Prágába
 3 27|               kínálkozék:~– „Íme a sálja, grófnő; hideg szél fú.”~A hölgy
 4 27|                     Éppen nem – sietett a grófnő válaszolni. – A vagonban
 5 27|               gonosztevő? – kérdé mohón a grófnő. Ah, milyen jól esett volna
 6 27|                   jut! Ez tünemény.~Hanna grófnő azt mondá, hogy idebenn
 7 27|                ment jobban a munka.~Hanna grófnő még akkor is ott látta ülni
 8 27|                megy ön oda? – szólt Hanna grófnő. – Önnek van erélye, tapasztalata:
 9 27|                volt a koromtul, s attól a grófnő ujjai is feketék lettek
10 27|             bátyám meghalt.~– Megengedi a grófnő, hogy én írjam meg helyette
11 27|             csináljak vele? – kérdé Hanna grófnő.~– Kegyeskedjék a nevét
12 27|                  Damoklesz-karddal. Hanna grófnő e magyarázat után nem tehetett
13 27|                Ince írt, és melynek Hanna grófnő írta alá a nevét.~ ~
14 28|                   címezte azt, de mikor a grófnő azt aláírta, kitörülte a
15 28|                 megtudta Ince, hogy Hanna grófnő rokonságban áll a bankár
16 28|                  ez csak baronesse.~Hanna grófnő olvasta ezt a gondolatot
17 28|                   Leóra fényt vetni Hanna grófnő.~– Ő nem az a prózai ember,
18 28|              hallgató gyerek miatt. Hanna grófnő aztán nem is kérdezte tovább:
19 28|                 megköszönte szépen.~Hanna grófnő nem volt közlékeny; de most
20 28|                  neki, aztán megölelte.~A grófnő a bankár előtt nem sírt,
21 28|          Starrwitz bárónő, mint Starrwitz grófnő, ha az utóbbinak jó arcot
22 28|               Észrevette az őt is, amíg a grófnő holmiját leszedegette a
23 28|            grófnőnek bemutatva őt, mire a grófnő szívélyesen mondá:~– Már
24 28|                  hogy mi lehet ez a Hanna grófnő, hogy olyan sürgetős dolga
25 28|            fájdalmat láncon tartja?~Hanna grófnő pedig azután, hogy egy Miatyánkot
26 28|                  az álmait bírálni.~Hanna grófnő, amíg reggeli toalettjét
27 28|                tudott szóhoz jutni.~Hanna grófnő bámult.~– Úgy van az! –
28 28|                  sétakocsizás alatt Hanna grófnő volt Ince cicerónéja.~Prága
29 28|                  Budapesten – kérdé Hanna grófnő.~– Nincsenek – felelt Ince. –
30 28|            erkélyről széttekint. Az Hanna grófnő. Miért keresné ő e könnyek
31 28|                 azok épen maradtak.~Hanna grófnő is felszökött ez ablak mellvédére,
32 28|              kérelemhez. Arra aztán Hanna grófnő minden tétovázás nélkül
33 28|        összeilleszthető alkatrésze! Hanna grófnő egyike tán azoknak a magasztos
34 32|          viselethez joga van.~Mikor Hanna grófnő megpillantja Incét, az ő
35 32|         börtönének.~– Nem én választottam grófnő, a véletlen hozta így.~–
36 32|               fogunk egy cél felé utazni, grófnő; mert a gondolatok világa
37 32|                     Lemondok e reményről, grófnő. Az én gondolataim a földön
38 32|                   Tehát legelébb is Hanna grófnő azt tudja felőled, hogy
39 32|             feladott rejtélyt. Ez a Hanna grófnő, úgy látszik, hogy egyedül
40 32|                következtetned, hogy Hanna grófnő egy önálló úrhölgy, ki vagyonával
41 32|                  kikerülése végett. Hanna grófnő is ez intézet tagja. E rendnek
42 32|             negyven esztendős vagy, Hanna grófnő pedig huszonnégy.~– Oly
43 33|                 keresztező levelek.~Hanna grófnő minden nap hallgatta a magyar
44 33|  legtermészetesebb. De nem is jött. Hanna grófnő végre elszánta magát arra
45 33|   Sachsen-Weimarba, s azóta ott ül.~Hanna grófnő újra meg újra elolvasá a
46 33|              érzelmek parancsaiért?~Hanna grófnő egyedül sétált alá s fel
47 33|                  amíg benne laknak.~Hanna grófnő ki-kitekintett ablakábul
48 33|                   sohasem volt itt.~Hanna grófnő elvette a jegyet reszkető
49 33|                  törülve a könnyek; Hanna grófnő kedélyesen nyújtá az érkezőnek
50 33|                 engem is!~– Ön tudja azt, grófnő, hogy senkinél sem tisztelegtem
51 33|                utasítanak ki innen.~Hanna grófnő megkínálta Incét, hogy foglaljon
52 33|                levél vetett lobbot. Hanna grófnő leült Incével szemközt.~–
53 33|                      Nem tehetek másként, grófnő. Fátumunk az, hogy amit
54 33|             feltárt szívbeli titok.~Hanna grófnő és Ince között hosszú hallgatás
55 33|              vagyok!~– Honnan sejti azt a grófnő?~– Mert velem is éppen aznap
56 33|                    mint Starrwitz Johanna grófnő, mert nekem az sincs.~Áldorfai
57 33|                   ámultan rebegé:~– Hanna grófnő!~– Mondja ön: Hanna! – s
58 34|                  férjével nem azt, hogy ő grófnő, hanem azt, hogy szolgáló. (
59 35|                   s azoknak körében Hanna grófnő, mint bennszülött találja
60 35|               németül előadni: mert Hanna grófnő nem tudott magyarul.~– „
61 35|            színpadi próbáin, s mint Hanna grófnő elmondá otthon férjének:
62 35|             ketten igen vallásosak. Hanna grófnő előtt ez nagy ajánló levél.~
63 35|     vendég-úrhölgyek már megérkeztek, s a grófnő kéreti a tábornok urat,
64 35|                   a kandalló előtt, Hanna grófnő mellett. Anyja túl, Hanna
65 35|                   arcának a szellő.~Hanna grófnő egy csomó jelmezképet tartott
66 35|               bekövetkezni.~…Másnap Hanna grófnő megírta a méltsás rendezőnek,
67 36|               kell fagyni Starrwitz Hanna grófnő jégtekintete előtt, hanem
68 37|            gratulált Incének a sétányon a grófnő gyors felépüléseért.~Vihnye
69 37|                 átadta Incének; sőt Hanna grófnő leveleit is odaadta neki,
70 37|                 azt, hogy Starrwitz Hanna grófnő Áldorfai Incének, ki hajdan
71 38|        meghallottam, hogy Starrwitz Hanna grófnő elvette Áldorfai Incét (
72 38|                   Egyszer Starrwitz Hanna grófnő jelenlétében élceltek önre.
73 38|                   kormányi keggyel. Hanna grófnő azt mondta erre: „Nem értek
74 38|                 nem mondta el önnek Hanna grófnő, hogy akadt mégis a társaságban
75 38|                 mondta el azt önnek Hanna grófnő, hogy valaki merte önt védelmezni
76 38|                 Azt, hogy Starrwitz Hanna grófnő nem érdemes arra a kincsre,
77 40|                   kulcsokat egyszer Hanna grófnő megtalálná nálad!~– Nem
78 40|                  így hangzott:~Méltóságos grófnő!~Önt a férje megcsalja.
79 40|             komédiának.~Ismerte jól Hanna grófnő engesztelhetlen büszkeségét,
80 40|              volna ezzel.~Starrwitz Hanna grófnő azon hideg haragú hölgyek
81 40|                Incére nézve nemcsak Hanna grófnő vész el, hanem egyúttal
82 40| szentségkáromlással.~Hogy Starrwitz Hanna grófnő férje egy Bécs-külvárosi
83 40|                  akkor minden igaz.~Hanna grófnő sokáig tanakodott önbüszkeségével.
84 40|              nevet olvasta! Hogy futott a grófnő kocsijáért, hogy segítette
85 40|                 neki a fülébe a kapus~– A grófnő itt volt az éjjel, s megvert
86 41|              számított Fatime, hogy Hanna grófnő mindjárt Erzsébet királyné