Fejezet

 1 1 |         volt, nem viselt még terhet soha.~– Ki üli meg ezt a szamarat? –
 2 2 |     Szókratész-fő – szakáll nélkül; soha nem iszik bort (az áldozatkelyhen
 3 2 |           az áldozatkelyhen kívül), soha föveg fején nincsen (az
 4 2 |         nincsen (az infulán kívül), soha nem beteg, soha nem haragszik. –
 5 2 |             kívül), soha nem beteg, soha nem haragszik. – Úgy tűnik
 6 4 |        vallásbelit nem gyűlölök. Én soha a pápista diákokkal nem
 7 4 |            a zsidókat sem bántottam soha, rácot pedig testi alakjában
 8 5 |           lesz ám esztergomi prímás soha.~A leány, azzal a kis gyermekkel
 9 5 |             ő bírhatja azt, amit te soha!~„Apage Satanas!”~De az
10 5 |             gyönyöröm örökké tartó, soha nem hervadó. Az övé rövid,
11 6 |           mi szíveink ne ismerjenek soha. Légy velünk most és halálunk
12 6 |       megnyughassék.~Serena nem sír soha. Tudja, hogy az „más embernek”
13 6 |            mit Isten nem bocsát meg soha.~Az elszörnyedés kettős
14 6 |       messzire, de el nem szakíthat soha, mely ahhoz a ponthoz, honnan
15 6 |          keresve, de nem egyesülnek soha. Ez a megkettőztetett labirint.
16 7 |        kezemben ketté ez a kard, és soha fegyvert ne érintsek többé.”~
17 8 |          kórusban, mint egy angyal, soha ilyen hang nem fog többé
18 8 |         legyen ez iratoknak érvénye soha! Jöjjenek ők vissza!~Füvészgyűjtemény,
19 11|           nemzetőr volt: rendetlen, soha hadsorban nem állott népcsoport,
20 13|          nehéz feladat.~Nem tanulta soha a hadászatot, és most egy
21 13|             feladat.~De nem tanulta soha, mit tesz egy nőt az elveszéstől
22 13|       elszunnyadni nem engedi.~Ince soha sincs tanyáján egyedül.
23 13|          hisz nem érinté őt ajkával soha.~Eliszonyodott e képtől.
24 13|            s ki az övé mégsem lehet soha? Ki boldogsága és boldogtalansága
25 18|           volt, hogy ügyvéd korában soha igazságtalan ügyet el nem
26 18|          papírokban, amiknek értéke soha kétség alá nem jövend, sőt
27 18|           az én védelmem az előtt a soha nem alvó bíró előtt, akit
28 18|            bennünket össze. Enélkül soha egymásé nem lehettünk volna.
29 18|            is odamenjek ezentúl, és soha egy órára se távozzam el
30 18|        hátatok mögött becsukottakat soha többé. Ha féltek elveszni,
31 19|              Mondjátok meg neki, ti soha el nem múló kagylók; hogy
32 19|          alatt mindenütt vele járt, soha le nem került a nyakából.
33 20|        sorában. E népet megnyerted; soha el nem vesztheted többé.
34 22|     igazolható lehet; de a férfinál soha. Nyomor, szenvedés elől
35 22|       sírkövének; de azt nem mondom soha: „Én nem viselem tovább
36 23| ellenszenvet, melyet az ember ellen soha meg nem szűnt érezni.~–
37 24|           magát –, hogy amire férfi soha rá nem jönne, azt hogy kitalálja
38 24|         megrohadt. A káposzta pedig soha sem engedte magát kétéves
39 24|         tévedése az Újvilágban. Ott soha sincs tél, s a nyári három
40 24|            bogyókat hozott; de azok soha meg nem értek. Ami bogyókat
41 24|            lerohadtak; szüretelésre soha sem került a dolog. Ön talán
42 24|       szabad volt.~Ince honfitársai soha nem mondanak le a reményről.
43 24|          minden gyártott kotyvaléka soha el nem felejtet; amitől
44 24|      gyermek nem volt még a világon soha! S még nevet, mikor az apja
45 28|      sabbathianus, iconomachus? Mi?~Soha ilyen kelepcébe nem volt
46 30|    életírást, novellát, költeményt, soha meg nem történt kalandokkal
47 30|          Jobb lett volna tán azokat soha ki sem gondolni!~A jámbor
48 30|          afféle tudatlan jenki, aki soha életében nem látott másforma
49 31|      Elszédíti a fölösleges pénzzel soha nem rendelkező, mégis mindig
50 32|            magától függött, Prágába soha nem ment volna. Éppen azért,
51 32|      tisztelettel vallják meg, hogy soha még ilyen rendkívüli becsületességű
52 32| elvesztettél, elfelejteni nem tudod soha. S ez az emlék nem fogja
53 33|                        Never more.” Soha többé~Egy óra múlva, hogy
54 33|           rangot, s nem gondolok rá soha vissza többet. Megyek abba
55 33|           mondja azt, amit nem hitt soha, hogy őt lehet szeretni,
56 33|       arcképét le ne tegye ön értem soha. Viselje az enyimet is keblén,
57 34|          ahogy adva volt, s Incének soha egy gondolatja sem volt,
58 34|           makacsul felfogadta, hogy soha el nem készül. Varrt, és
59 34|          nem hallotta ő ezt a nevet soha Walterék házánál? se magát
60 35|     született lény nem hallotta azt soha.~Ki figyelmeztette arra
61 35| legszerényebb nők egyike, gyermekét soha egy percre el nem hagyja,
62 35|             ő sem ismerte volna meg soha első boldogságát (talán
63 36|     leghatásosabb, nem kell bevárni soha, mert akkor az ember a nagy
64 37|        elmondtam. Nem volt szokásom soha, élettörténetemmel közlékenynek
65 37|            és nem mondtam önnek azt soha. Ön tudja jól, hogy én futni
66 37|       egyháznak: – a társaságnak. – Soha el nem fogja ismerni a társaság
67 37|          hogy utána csússzam én is? Soha ne hallottam volna az ő
68 37|            s azontúl sem hagyott el soha, amíg e nő velem volt. Egy
69 38|             örökre! Ne lássam többé soha!~Az alcovenben volt egy
70 39|          azonfelül nem is tette fel soha a drága emléket, hanem ha
71 39|        önöknek nem szabad egymással soha találkozniok.~„Áldorfay
72 40|          Európát is.~Azonban Fatime soha sem szokott fellépni anélkül,
73 40|             egy idegen házban, ahol soha sem volt azelőtt. Álkulccsal
74 40|   pincekocsmába, ahol még mulattak. Soha életemben jobb ízűt nem
75 42|             nézek. Másra nem néztem soha. Én nem vagyok a másé, csak
76 42|          virág és asszony nem terem soha.~És aztán a keserű búcsúvételhez
77 43|         gyermeke volt ez egykor! Ha soha asszonyt nem ismert volna,
78 43|           egyedül marad. Egyedül? Ő soha sincsen egyedül!~Mikor azt
79 43|   átszűrődik a szőlőlugas levelein… Soha sem láttam én olyan színt…