Fejezet

 1 1 |           leányra akadt? – Incének leány? Akkor futna el, ha egy
 2 1 |        Akkor futna el, ha egy szép leány akadt volna őrá.~A majoros
 3 1 |         méhes egyik ajtaján a szép leány belépett: Ince rögtön kimenekült
 4 3 |             A minap egy szép szőke leány azt mondta a másiknak, mikor
 5 4 |      Salamonnal tartunk, könnyű. A leány feleségnek, az anyja napamasszonynak
 6 5 |    személyt porontyostul együtt.~A leány nem szólt semmit; csak megállt
 7 5 |         néz!~Akkor megszólítá őt a leány. Oly édes, kérlelő, szívbe
 8 5 |      Csalánné asszonyom! – szólt a leány a kofálkodóhoz; – mikor
 9 5 |             szólt fejét lehajtva a leány. – És ennek mi vagyunk az
10 5 |           már tartani – folytató a leány –, s ha önök úgy kívánják,
11 5 |       nyitott előtte a nép utat; a leány ölébe karolta a gyermeket,
12 5 |  megszállta. Hirtelen odasietett a leány elé, s elébb ott volt előtte,
13 5 |          esztergomi prímás soha.~A leány, azzal a kis gyermekkel
14 6 |   megszeresse az ember, férfi vagy leány.~– Úgy vártuk önt már, felebarátom –
15 6 |   imádkozzál, ahogy eléd mondom.~A leány letérdelt, és anyja kezét
16 6 |            óráján, Atyánk. Ámen.~A leány utána mondott mindent áhítattal.
17 6 |       fenekén. Ince azalatt, míg a leány künn járt, belecsempészte
18 6 |            az elnyerve, elhozva. A leány azt sem fogja tudni, ha
19 6 |       legmeredekebb, ott megállt a leány, s még egyszer visszatekinte
20 6 |        valamit gondolt: vajon ez a leány nem arról gondolkozik-e,
21 6 |       Egyszerre odafordult hozzá a leány, s megszólító:~– Atyám!
22 6 |       feddé meg e felkiáltással.~A leány fájdalomtól égő szemekkel
23 6 |           az, ami másképpen bűn.~A leány ajkaihoz szorító az ifjú
24 6 |             míg fenn van a hold.~A leány biztos léptekkel megindult,
25 6 |    kiindult, mindig visszavezet.~A leány útjai és a férfi útjai összebonyolulnak,
26 10|         mondtam, vakmerő, akaratos leány volt teljes életében. Minek
27 10|        győzzön.~Most értette már a leány kérdését, amit a meredély
28 10|        szent ügynek használunk?”~A leány már elment azt keresni,
29 10|             akiért meghalni, s egy leány, akiért ölni kész.~ ~
30 11|            Már föléledt! – monda a leány, segítve Incét a sebesültszállító
31 12|         ambulance-hoz. Ő figyelt a leány arcára, midőn annak szemei
32 12|         ütközet. És akkor a gyönge leány saját finom kezeivel sietett
33 12|            erő szállt e kezekbe.~A leány nem szólt, de a tett beszélt.~
34 12|    tekintete a legdrágább kincs, a leány felett? hogy választja ki
35 13|        virrasztani, aki látta őt a leány védelmére kardot húzni,
36 13|        lett, hogy őt szerette? Más leány megsirathatja elesett vőlegényét,
37 13|     foglalja el ezt a fekhelyet. A leány megköszönte az ajánlatot:
38 13|          januári hideg éjszakán. A leány tagjait leköti a fáradság
39 13|             Elszunnyadott.~Amint a leány hosszú, nyugodt lélegzetvétele
40 13|         azt újra betakarta vele. A leány ajkai álmában mosolyogtak,
41 13|       hallgatózni. Alszik-e még? A leány álma csak addig volt csendes,
42 13|            sötétben is világolt.~A leány aludt csendesen.~Ince előbb
43 13|       azután gyöngéden fölemelve a leány fejét, az ő nyakába akasztá
44 13|         azt viselni énhelyettem?~A leány válasz helyett átölelte
45 14|           mi utolsó szentségünk.~A leány megcsókolta a kard lapját,
46 14|        Legyen meg a te akaratod.~A leány pedig odacsúszott hozzá
47 15|         ment. Megtanult félni.~Míg leány volt, bátorsága versenyzett
48 19|         gyönyörű!~Akkor nem sírt a leány, mikor egyetlenét a világon
49 30|           növendék, se gyermek, se leány még; kifejletlen termet
50 32|        vagy özvegy, vagy fiúsított leány. Grófoknál ezt csupán hallásból
51 32|           igen nehéz, miután ott a leány is, az asszony is „comtesse”.~–
52 32|         Egyik sem.~– Nem nő és nem leány?~– Valóban egy kivételes
53 32|       legyenek zárva; ahol a nemes leány úrnővé lehessen, úr nélkül;
54 32|           tizenhét-tizennyolc éves leány, aki akkor jött ki a növeldéből,
55 33|            tehát egy ilyen előkelő leány, akire számos férfitestvér
56 36|              szólt játszi hangon a leány. – Hisz én magam láttam.~–
57 36|           engem! – kiálta a zokogó leány kérlelő anyjára. – Miért
58 36|            hozni? – esenge aztán a leány. Ugye, ki fogja ön engesztelni
59 38|            Hanna grófnőt?~– Nem.~A leány erre a két kezét keblére
60 38|          hogy én ki ne béküljek?~A leány levonta szemöldeit azokra
61 38|            Miért? Miért? – szólt a leány, s egész alakja reszketett
62 38|     bámulta e titokteljes lényt.~A leány összeszorítá ajkait; fogaival
63 38|          Üljön le, kérem – szólt a leány. – Ön nekem bírám e percben.
64 38|            de jól van – folytatá a leány, homlokát megdörzsölve két
65 38|   felugorva helyéből.~Most aztán a leány ült le egy karszékbe, s
66 39|         azt súgták neki, hogy ez a leány, aki egyik pillanatban az
67 39| csodatüneményeivel; hogy ugyanaz a leány akkor is el tudja ezt az
68 39|        világ azt higgye, hogy az a leány nem Fatime, hanem Serena!…~
69 39|            hanem Serena!…~Az egész leány egy talány volt előtte;
70 39|     megtépte.~S egy dologra volt a leány különösen féltékeny. Arra,
71 39|          csupa dévaj jókedv volt a leány: ezerféle bolondot csinált
72 40|           lebujban volt egy hárfás leány; én kivettem a kezéből a
73 41|         ezt? – hörgé magán kívül a leány.~– Hanna – nyögé alig hallhatólag
74 41|           Elgondolta, hogy várja a leány naponkint az ő levelét,
75 42|            S hová? – szólalt meg a leány, a legcsengőbb hangon, gyermeteg
76 42|         szoktak verekedni!”~Nem… A leány arca most is nyugodt marad.
77 42|     habzott.~Ince látta, hogy ez a leány sérthetlen. Olyan, mintha
78 42|        igyekezett ellensége elől a leány öltönyfodrai közé.~És ebben
79 42|      percben sikoltva ugrott fel a leány, odaveté magát – Gideonra: