Fejezet

 501 12|           előrehaladva, hol hátramaradva, s biztatva az elcsigázott
 502 12|                 már szakadozott a csizma, s kiket a honvédköpeny rosszul
 503 12|           Többször pihenőt tartott velük, s borszeszt osztott ki közöttük.
 504 12|              kocsiülésben foglalt helyet; s mikor hegynek fölfelé ment
 505 12|              hagyja el az útféli gunyhót, s feléjük igyekezik a havas
 506 12|              gyorsan fognak majd haladni, s segít neki a kocsisülésbe
 507 12|             Leparancsoltak a szekeremről, s itt hagytak. Másodszor pedig
 508 12|                  fogja vizsgálni bajodat, s segélyt fog nyújtani.~–
 509 12|              historiograph járok veletek, s csak a parlamentnek tartozom
 510 12|         leszállítottak katonai önkénnyel, s most eggyel több históriai
 511 12|                  odalépett Ince közelébe, s kacér bókkal üdvözlé őt.~–
 512 12|                 fátyolt felvonni arcáról, s Incét nevén szólítva, kérelmét
 513 12|                  Azzal odalépett Incéhez, s bizalmas meghittséggel tevé
 514 12|                   cirógató lova sörényét. S aztán forró, meghitt hangon
 515 12|                   a szabadság eszméjének, s a nők feláldozzák önmagukat.
 516 12|       gyönyörűséget, mely osztályrészünk, s elfogadjuk érte a szenvedést,
 517 12|                   mely az önök hozománya, s nem kérünk rá elébb áldást
 518 12|            szabadítót, a hőst, a hazafit; s azontúl nem törődünk családdal,
 519 12|                  a vétek kiszámítás volt, s a gyönyör éppen annak tudatában
 520 12|        titkolhatta e nő előtt megvetését. S az észrevette azt.~– Ne
 521 12|          Öreganyja az egész zászlóaljnak!~S ezzel merészen odasietett
 522 12|                  Hiszen ő maga egy szent; s ez a hölgy egy oltárkép.~
 523 12|          paripájának zabláját félkezével, s másikkal a leányra mutatva,
 524 12|            vetnünk!~E szókkal megfordult, s kezét kísérője karjába akasztva,
 525 12|              kísérője, lehajolt a földre, s két marokra szedett hóból
 526 13|              ellenséggel érintkezett már.~S a jelszó még mindig ugyanaz
 527 13|             mindig ugyanaz volt: „futni”.~S ami a futást kényszerűvé
 528 13|                 ki babérait megérdemelte, s a leányról, ki őt és társait
 529 13|                  ki őt és társait ápolta, s mentül nagyobb híre lesz
 530 13|                 még ha szűzi szerelem is.~S ha el talál a hős maga esni (
 531 13|                   is oda temetik el vele, s az ő sírkeresztjére egy
 532 13|                megfutnak vak ijedtségtől, s nyitva hagyják a rést az
 533 13|                 ki szokatlan téli időben, s elállják az útját a menekülőnek.
 534 13|                 úttalan, kopár bércfalai. S feje fölött is ellenség:
 535 13|            haditervet kell végrehajtania.~S ez még nem az egész feladat.~
 536 13|               férfit, ha bírni tudja azt, s ha elveszíti: porrá; egy
 537 13|                  egy lépést tett feléjük, s azok helyébe jöttek; kezét
 538 13|                kezét nyújtotta csupán ki, s elérte vele a végtelen távolt.
 539 13|                   álmodnia is tilos volt, s a felidézett két szellem
 540 13|                kiállította az előőrsöket, s pihenést rendelt a csapatoknak.
 541 13|                  tanyán és minő éjszakát!~S hol is töltötte volna az
 542 13|             leköti a fáradság és a hideg. S éppen a fáradság izgalma
 543 13|                 kémek, hírnökök járnak ki s be hozzá, izeneteket hozva,
 544 13|                ajtaja csak betámasztható, s egy új társsal jő vissza
 545 13|                 viszonzás reménye nélkül, s híve maradt – a lemondás
 546 13|                  világosság támad körüle, s anyja ölelését érzi. Elszunnyadott.~
 547 13|                   a tábori jelszót mondá, s az őrtűzhöz közelített.
 548 13|                   másikat hóna alá fogta, s aztán egyes-egyedül nekiindult
 549 13|                  nagyon szeretik egymást. S hogy titkolják azt egymás
 550 13|                csoda, gyalogolva alszom), s aztán leülök egy fatörzsre
 551 13|              hideg elgyaláz, az elalszik, s aztán szépen megfagy. Akkor
 552 13|                  semmi. Háromszor semmi – s a többi.~S a szikár alak
 553 13|              Háromszor semmi – s a többi.~S a szikár alak tovább bandukolt
 554 13|                 letűzte fáklyáját a hóba, s karjait kiterjesztve az
 555 13|                  mosolyogtak, megnyíltak, s ő nem leste el, hogy mit
 556 13|                  eget; néha szétbomlanak, s olyankor kivillanik közölök
 557 13|                  szerelmével: a hazáéval, s aztán következik a nő szerelme.~
 558 13|               közérohanni az ellenségnek, s amíg mindenki fut, amerre
 559 13|                  hozzá, amint megérkezik, s mást senkit ne bocsássanak
 560 13|                  eszményképét. Fölébredt.~S amint körültekintett, egyedül
 561 13|                 Ki van dobva a napfényre, s lesz belőle szégyen. Hol
 562 13|              feszítve harcoland mindenki, s a nagy vérontásban a halomra
 563 13|                   jutna belőle egy nőnek? S mi következik most? Körül
 564 13|               piacon korbácsoltatott meg. S ha elvesz a férfi, ki neki
 565 13|              férfi, ki neki mindene volt, s ki az övé mégsem lehet soha?
 566 13|                 tovább? Kitépett szívvel? S ha kedve volna élni, ha
 567 13|                   jelvény volt nyomtatva, s azt keblébe rejté. Ettől
 568 13|          felszította a kandallón a tüzet, s azután oda térdepelt az
 569 13|           fájdalommal, kínos lemondással.~S azután gyöngéden fölemelve
 570 13|                 hogy egymáshoz forrjanak! S ez a halál órája volt bizonnyal.~ ~
 571 14|                   völgy a faluval együtt, s az őrtüzek is elárulták
 572 14|                  végigsimítva annak élét, s aztán a hegyét oda irányzó
 573 14|          változását, a pokol örök kínjait s a hét sakramentumot. S hiszem
 574 14|            kínjait s a hét sakramentumot. S hiszem azt, hogy e tettemmel
 575 14|                  leseperte róla a földet, s hidegvérrel monda:~– Legalább
 576 14|                  valami régi adomából.) – S odanyújtá Incének az okiratot.~
 577 14|                   A lévita keblébe nyúlt, s onnan kivett egy csomagot.
 578 14|                 Azt felköté gallérja alá, s szertartásosan bal karjára
 579 14|                  annak felemelt uszályát.~S aztán így szólt hozzájuk:~–
 580 14|                azt a véghetetlen kincset, s homlokát megcsókolva, rebegé:~–
 581 14|        szétgombolta dolmányát, mellényét, s kihúzott alóla egy nagy
 582 14|                 azt magammal a paplakból, s itt viseltem az öltönyöm
 583 14|                 születéstek évét, napját, s a két őr nevét, ki az ajtóban
 584 14|             házassági tanúk: a násznagyok s a többi.~A lévita pátriárkai
 585 14|                  szólt felkelve helyéből, s aztán az egész anyakönyvet
 586 14|                 félek már úgy a golyótól; s a többi.~A szegény öreg
 587 14|           lelkipásztor, hanem tábori kém, s következik a tudósításom.
 588 14|                 tedd hüvelybe a kardodat, s jegyezd tárcádba, amiket
 589 14|               elfértek ott mind a ketten; s törüld le könnyeit, mert
 590 14|                 Nec portae inferi!” Nec – s a többi.~A sovány, roskatag
 591 14|                 válassza, mint a kőfalat, s aztán megint összecsukja,
 592 14|                  rajta egész csapatoddal, s utánad az egész különszakadt
 593 14|                 egész különszakadt dandár s az ellenség összeszoruló
 594 14|              tépve a kifeszített ponyvát, s búgva fúrt magának mély
 595 14|                   rázta meg a sárfalakat; s amint a füst eloszlott,
 596 14|                 alatt csúsztak keresztül, s míg az kereste őket, rég
 597 14|               egyesültek táboruk zömével, s utólérhetlenül hátrahagyták
 598 14|                nyílását kétölnyi magasan; s a leégett falunak nem volt
 599 15|                 eltűnve, mint a pillanat, s megmaradva, mint az öröklét.~
 600 15|                 teremtő, mint az isten…~… S most gondoljuk hozzá, hogy
 601 15|           naphosszant nem látják egymást, s mikor éjszakára összekerülnek,
 602 15|                paradicsom mégis megmarad.~S ez így megy heteken, hónapokon
 603 15|                 harci útnak nincsen vége, s az egyúttal menyegzői út
 604 15|         szerelemnek csak diadalai vannak.~S e reményteljes küzdelem
 605 15|               mártírnak lenni kötelesség.~S most ők mind a ketten kidobták
 606 15|              szerető lélek egymásé lesz – s most már ez a kötelesség.~
 607 15|           ellenség előretolt hadoszlopát, s ő ott, hogy ágyúit megmentse,
 608 15|                 maga áll huszárjai élére, s folytonos támadással nyit
 609 15|                  van lyuggatva golyóktul, s köpenyege foszlánnyá tépve
 610 15|                  vércseppje el nem hullt.~S ilyenkor fényes aztán a
 611 15|                Tisza túlpartján maradnak, s rendszeres kezelés alá kerülnek.
 612 15|                    Leányból lett asszony. S ezzel vége volt a hőskölteménynek.
 613 15|              örömeit, a jövendő reményét, s most már nem tudott járni
 614 15|                  félt a férfitekintettől, s lesüté szemeit az idegen
 615 15|              ágyúdördülésre összerezzent, s bámulta magát, hogyan tudott
 616 15|                    oly válogatatlanul ad, s csodálkozva kérdé magától,
 617 15|                bizonyosan viszonozva van. S amilyen pokol a féltékenység,
 618 15|                   lelkével, mint mi őtet, s akinek egész világát szerelmünk
 619 16|                   veretett minden ponton, s hogy az ország fővárosát
 620 16|         állásokból előtörve megkezdettek, s amint túlnyomó erő jött
 621 16|        dicsekedett azzal, aki megtalálta, s befalaztatta azt a háza
 622 16|             komolyságát fel tudták fogni, s ami megmozdítható értéke
 623 16|                  rengeteg erdőkig nyúlik, s csak egy magas fal választja
 624 16|               szeszgyáros bérelte azt ki, s halála után az özvegye maradt
 625 16|            honossá lett már ez országban, s míg fajának kiváló jó tulajdonát,
 626 16|            kormány futárjait rejtegetnie, s megesett, hogy ugyanakkor,
 627 16|                   homlokegyenest állanak, s eldisputált néha egész tüzesen
 628 16|         politikárul. Azok nevettek rajta, s azt mondták, hogy szeretetreméltó
 629 16|             gördül be a kastély udvarára, s abból leszökik egy fiatal
 630 16|                mely kulccsal van bezárva, s azt nem adja ki a kezéből
 631 16|                 Pestet bombáztatni fogja, s ez nem tartozik az én legszenvedélyesebb
 632 16|         megkísértem Galícia felé kerülni, s úgy haza Prágába.~– Hát
 633 16|         összeszedtem az értékpapírjaimat, s átköltözöm mindenestül a
 634 16|                   veres szalag a kalapon, s egy mellétűzött veres toll
 635 16|              helyzeteit érthetővé tegyük, s az olvasónak alkalmat nyújtsunk
 636 16|                   hamarább készen voltam, s indultam siettetni Petőfit.
 637 16|                   hanem távozzam egyedül, s vigyem magammal a közös
 638 16|         Megfogadtam a szót, én elsiettem, s Petőfi nem jöhetett le a
 639 16|             jöhetett le a bezárt lépcsőn. S míg ő a rácsot döngette
 640 16| gerillacsapatjának hegyi ágyúi is voltak, s egy egész repülő-hadoszlopát
 641 16|                   gerillacsapatot alakít, s harcolni viszi őket. A bocsánatlevéllel
 642 16|                    Ezek is jól harcoltak, s jó barátnak nem tettek kárt.~
 643 16|            egyenruházva, jól fegyverezve, s komoly tettekre készen.
 644 16|            hadsereg magvát fogja képezni, s ha az oláhokkal elkészült,
 645 16|          összehívja a national conventet, s felállíttatja a guillotine-t (
 646 16|       helységekben a legjobb szállásokat, s megunatták a gazdákkal a
 647 16|                 borzasztóan hetvenkedtek, s ha komoly összeütközést
 648 16|                 ott termettek dicsekedni.~S mikor kifogytak az öndicsőítésből,
 649 16|              fogadja, flagráns hazaáruló!~S a „martiális” törvények
 650 16|             harmincas években készült az, s a radikális országgyűlési
 651 16|                  összecsapták a kezeiket, s azt mondták: Uram Jézus!
 652 16|                énekelve jött a verandáig, s a kivont karddal látszott
 653 16|             szerviánka, aranyzsinórzattal s apró sárga gombokkal; nyakán
 654 16|              frígiai sipka, vagy micsoda, s az alul huszonnégy varkocskába
 655 16|                   lesiettek elfogadására, s azután hüvelyébe dugta kardját,
 656 16|                  hüvelyébe dugta kardját, s mellét előrefeszítve, bemutatta
 657 16|             Robespierre-csapat colonelje, s ez itt alvezérem, Danton.”
 658 16|                   nem tetszik a rónaföld, s ő is viszonzá a jelszót: „
 659 16|                 jelszót: „éljen a hegy!”, s kezét nyújtá a beköszöntőnek
 660 16|                beköszöntőnek szívélyesen, s meghítta, hogy tessék besétálni.~
 661 16|                   ment a szívélyességben, s egész barátsággal nyakába
 662 16|               borult a háziasszonyságnak, s megcsókolá arcát és ajkait;
 663 16|                  délcegen felemelé fejét, s egy villikirályné büszkeségével
 664 16|                Guido colonelné asszony! – S azzal egy olyan utánrajzolhatlan
 665 16|                vadat a mázsálóra tetetem, s holnap a becsárát megküldöm
 666 16|             kalapját, begyűrte a tetejét, s kemény hangon rivallt a
 667 16|                  lőtt szarvasnak az árát, s számoljon be a pénzzel ön.~
 668 16|                 ketté kell vágni a vitát, s kideríteni, hogy a tökéletes
 669 16|                  nekünk szükségleteinket, s ha mi azt mondjuk rá: kvitt,
 670 16|               fordított kedélyhangulatán, s beletért a vezér eszmefolyamába.~–
 671 16|               szétnézett csapatja fölött, s hozzávetőleg mondá:~– Itt
 672 16|                lekerült a kalap a fejről, s ismét következett a kézcsók.
 673 16|              terebély gesztenyefák alatt, s otthon tette magát a folyosón
 674 16|         akasztotta magát a vezér karjába, s huszonnégy varkocskája mind
 675 16|          varkocskája mind ki volt bontva, s a fonás által hullámossá
 676 16|                  tűzve fel a fej tetején, s e konty körülszorítva az
 677 16|                  volt hajtva, lehajtotta, s a dolmánya gallérát, mely
 678 16|                   rögtön lemaradt a talpa s így szólt:~– Én ezt a bankárt
 679 16|               akar menni üzleti ügyekben, s nagyon jó barátságot tenne
 680 16|           tizenkét személyre teríttetett, s felhívta a colonelt, hogy
 681 16|                 ha nem is mindig a végét.~S azért ők ketten, a vezér
 682 16|                   dühre ingerelje ellene; s mintha a vezér csak azért
 683 16|                  ínfám-cassirozott tiszt. S ha ez a színe a társaságnak,
 684 16|               kinn van?~Vigyázott magára, s úgy óvakodott, hogy a férfiakat
 685 16|                  férfiakat meg ne bántsa, s a nőnek nagyon ne udvaroljon.~
 686 16|                csak a gyávaság burjánzik, s a hencegés kuruttyol, egészen
 687 16|             egészen rosszul érezte magát. S a tortúrát kiegészíté a
 688 16|            egyetlen egy sem sebesült meg. S ez a legnagyobb hadvezéri
 689 16|                  én nagy mesternő vagyok.~S ledér egyetértést szenvelgve
 690 16|                 szólt csalfán mosolyogva.~S azzal a szalmafonatú palackot
 691 16|               Igaz. – Gideon helyére ült, s a pohárkát koccintásra nyújtó
 692 17|                  a martiális törvényeket, s azoknak kihirdetése óta
 693 17|                kedélyesen hintázta magát, s a fogait piszkálta.~Brandlerné
 694 17|              kacagva ugrott fel helyéről, s szökése közben még hozzáért
 695 17|                  mikor áldozatára nézett, s szemöldei biztató integetéssel
 696 17|                   hogy egészen benne van, s nem szabadulhat belőle,
 697 17|               övébe dugott késhez kapott, s kígyóvá tekerülő szemöldei,
 698 17|                   komoly dolog. Ön bűnös. S én bírája vagyok. Ön szökni
 699 17|                  vagyok. Ön szökni akart, s én utolértem.~– Én pedig
 700 17|                 végrehajtjuk az ítéletet, s aztán kérünk reá utólagos
 701 17|             alatta; megbír az egy embert.~S hogy próbáját adja állításának,
 702 17|          befuttatva virágzó folyondárral, s ott felszökve egy székre,
 703 17|          belekapaszkodott a keresztvasba, s aztán kirúgva a széket maga
 704 17|                  magát a légben himbálni, s lábával pajkosan kirúgott,
 705 17|                ereszté el a keresztvasat, s leszökkenve térdre esett,
 706 17|                 leszökkenve térdre esett, s rémülettől kikelt arccal
 707 17|              komolyabban vette a rémhírt, s tolakodott az ajtó felé,
 708 17|                   múlva egy sem vala ott. S másik percben visszaordított
 709 17|               kell letépnie a kalapjárul, s azzal azt mondhatja: „Én
 710 17|                  veszve! – hebegé Gideon, s sápadt lett, mint a viasz.~–
 711 17|                 suttogó fülébe Caesarine, s betuszkolta őt abba a szobába,
 712 17|        Megcsókolta a kezét Brandlernénak, s a kéregető koldusok hangján
 713 17|                   nagyságos úr kitalálta, s csak nevetett rajta.~– Kegyetlen
 714 17|                   vagyok egyedül a bűnös!~S azzal elkezdte mind a két
 715 17|                 kezével verni a homlokát, s aztán fejét a padlóhoz,
 716 17|                 Fejére nagy díj van téve, s személyleírása közkézen
 717 17|       megbocsátják nekünk e rossz tréfát, s jósággal fizetnek érte.
 718 17|             kezeibe tesszük le fejeinket, s tudjuk, hogy jó helyen lesznek
 719 17|                   borotválkozó eszközeit, s átnyújtá azokat Caesarine-nak,
 720 17|                  csókolt az ajándékokért, s ment Gideont fölkeresni.~
 721 17|                míg Leó szótlanul járt alá s fel a szobában. Igen rövid
 722 17|            kendőivel volt bekötve a feje, s ki olyan vékony hangon tudott
 723 17|               bácsikám?~A jó háziasszony, s az emberséges bankár még
 724 17|                   leüljenek az asztalhoz, s egymásután felhordassák
 725 17|                  asztal mellől Caesarine, s kifutott az erkélyre, megnézni,
 726 17|                közelíteni a kastély felé, s a porfelleggel párhuzamos
 727 17|              Egyszer a porfelleg megállt, s amint azt tovavitte a szél,
 728 17|         tányérokat (azokbul cserép lett), s futott ki az erkélyre. Az
 729 17|                 volt három ember számára, s a rajta kihajló Walter Leó
 730 17|                 elővonultak a kert mögül, s ugyanakkor két ágyújok,
 731 17|           ellenfél röppentyűtelepe ellen, s a negyedik lövésnél elhallgattató
 732 17|       nyeregkápáról, vezényszóra célzott, s egyszerre sortüzet adott.~
 733 17|               hátat adott az ellenfélnek, s elvágtatott a térrül; az
 734 17|     hunyászkodottan visszatért a terembe, s elkezdé a tört tányérok
 735 17|               sorba felállást vezényelte, s azután sarkantyús lépések,
 736 17|            benyílóba tuszkolta át Böskét, s összetett kézzel rimánkodék
 737 17|                    Walter Leó eléje siet, s üdvözli őt németül, mit
 738 17|                    mint nemeslelkűségére, s felülve az optikai csalódásnak,
 739 17|             belefut a veszedelem torkába, s nemcsak megfogja, de egyúttal
 740 17|                    Én nem árultam el önt! S ön elárul engem!~– A hazaárulóknak
 741 17|                   odabenn?~Azzal odament, s betaszította az ajtót.~S
 742 17|                  s betaszította az ajtót.~S aztán még jobban bámult,
 743 17|                   fejéről a tarka kendőt, s akkor Ince maga előtt látta
 744 17|                   előtte a véres drámának s az alacsony bohózatnak,
 745 17|            szarvast, megettek egy ebédet, s elfogtak egy nevezetes hazaárulót;
 746 17|                Ince meghallotta a lármát, s aztán nem nevetett. Hidegvérrel
 747 17|         Hidegvérrel fordult el Gideontul, s azt mondá:~– Jól van. Ha
 748 17|                 fogja vizsgálni az ügyet, s igazságot fog szolgáltatni.~–
 749 17|               kiadatni!~Ince vállat vont, s nem hallgatott rá. Karon
 750 17|                   rá. Karon ragadta Leót, s azt mondta neki: – „Jöjjön
 751 17|                Danton felállt a kapukőre, s onnan kezdte el haranguirozni
 752 17|                Ince kilépett az erkélyre, s dörgő szóval kiálta le:~–
 753 17|                  Danton leszállt a kőről, s több lárma nem volt odalenn.~–
 754 17|             Különb férfi vagyok, mint te!~S volt bátorsága Ince karját
 755 17|              hidegvére: mellberagadta őt, s félkézzel belökte a benyílóba.~
 756 17|                   fegyvert és egyenruhát, s most ez mehet sereget vezetni
 757 17|             vérszomjú haragjában a vezér, s kirántá a hölgy öve mellől
 758 17|             jelenetet, odalépett közéjök, s a nőt védelme alá vette.~
 759 17|               hadd öljön meg: itt vagyok!~S eléje térdelt.~E szóra Gideon
 760 17|           szemeiből könnyeket erőszakolt, s érzékeny pátosszal terjeszté
 761 17|                 Leót maga előtt bocsátva, s aztán nem bánta, hogy mit
 762 17|                  befogatott útikocsijába, s magához vette irataival
 763 18|                  jól ismerte Walter Leót, s amint azt Áldorfai Ince
 764 18|                  a legnyájasabban fogadá, s a vádlottból panaszos fél
 765 18|                 letartóztatták, fogja el, s most azok álljanak a vésztörvényszék
 766 18|              átutazásra szóló menlevelet, s azután Brahma-záras nagy
 767 18|                 malapropos elvegye tőlem, s megosztozzék rajta. Ön nekem
 768 18|             szemben. Én szerzetes voltam, s akkor én is fogadást tettem,
 769 18|             tettem, hogy szegény maradok; s ezt az egy fogadalmat megtartom.~–
 770 18|                Ince.~– Hogyan? félmillió! S ön azt akarja, hogy én egy
 771 18|                   mai mozgalmas világban, s azt is önnek a segélyével
 772 18|                  mely már el volt veszve, s melyet együtt találtunk
 773 18|                 az ajánlatot elfogadja.~– S arra, hogy el ne fogadjam,
 774 18|                   lenyomja valamennyit.~– S mi az?~– Az önérzet az,
 775 18|                    akit szívemben hordok, s aki nem szűnik meg fölöttem
 776 18|              magát. Ördögnek nevez engem, s azt mondja: „Apage Satanas!”
 777 18|                  Tehát ön nem fogadja el, s én adósa maradok önnek a
 778 18|              solitaire-t vont le ujjáról, s azt Ince ujjára akarta vonni.~
 779 18|        mézesheteinket, de bírtuk egymást, s félistenek voltunk. Ha én
 780 18|    hadügyminiszter krajcáros szivart szí; s a főhadvezér egyenruhájának
 781 18|                  mentette meg számodra.~– S ő büszkén visszautasította.
 782 18|               keresztül legbelső termébe, s mikor annak az ajtaját kinyitá,
 783 18|              világ! Nevettek és sírtak; – s aztán újra kezdték a nevetést.
 784 18|                  itt még mások is vannak, s hogy oly hosszan örülni
 785 18|                 annak neje Szolnokon van, s hogy mennyire szeretik,
 786 18|                   hogy mennyire szeretik, s milyen régen nem látták
 787 18|              hiszen nem vétett senkinek), s ő azalatt befogatott, áthajtatott
 788 18|            Szolnokra; felkereste Serenát, s éjjel utazva meg is hozta
 789 18|               neki! – szólt nevetve Ince, s megengedte Serenának, hogy
 790 18|            szorosabban húzódott férjéhez, s felnézett rá. Megnyugtatta,
 791 18|               mielőtt hozzákezdett volna, s azt mondá:~– Milyen szép
 792 18|            fővezér híveinek a kormányzót, s a kormányzó híveinek a fővezért.
 793 18|                   ellenséggel cimborálót. S el fogja hinni mindenki.
 794 18|                 városba térparancsnoknak, s ott megáporodhatik, vagy
 795 18|                   ország valamely zugába, s leszorítják tisztességes
 796 18|                 szolgált tisztek mellett. S akkor hova megy? – Vagy
 797 18|                   is bele fognak szólani, s önök egy óriási túlerő ellen
 798 18|                  minden romboló elemével. S ha győzni fog azoknak a
 799 18|                  szöghajú ifjú arcát éri, s a viszontlátás csókja egy
 800 18|          megköszönöd nekik a szolgálatot, s ha útjokban vagy, félreállsz
 801 18|                  vagy, félreállsz előlük, s visszavonulsz, ahogy ezt
 802 18|                  által. Ezt töltse ki ön, s vigye ki férjét magával
 803 18|                   is könnyen dolgozhatik, s nincs oka velem megosztani
 804 18|                   egyszerre úrrá tehetné, s amit kínálva tuszkolnak
 805 18|                  visszadob egy gyémántot, s azt mondja: „Mit szólna
 806 18|            pénztáram kulcsait rábízhatom. S ezért van negyvenezer frank
 807 18|               együtt szoktak gondolkozni, s ha tartományok feküsznek
 808 18|                 tépett zászló árnyékában, s azért mi ketten e véres
 809 18|                  tudom őt megszabadítani? S ha nem tudom; együtt veszhetek
 810 18|                együtt veszhetek el vele – s ez is öröm lesz. – Hová
 811 18|                  kenyerét eszi estebédre, s azt a vizet issza hozzá,
 812 18|                 sebét, fegyverét ragadja, s megy zászlója után; – hát
 813 18|               rémuralma, azokat megvetem, s ha bohóckodásuk hatalma
 814 18|               asszonyai a Marseillaise-t. S ha hosszú élve eltemetés
 815 18|                  óh, van – rebegé Serena, s ismét csak férjére nézett.
 816 18|                Ince. – Amit úgy óhajtasz, s amit én megígérhetek, de
 817 18|                kedvesét biztosítani Ince, s kezeit csókolá örömében. –
 818 18|                kezeit csókolá örömében. – S ne hidd, hogy ígérek valamit,
 819 18|            eltávolítsanak. Én tudtam ezt, s eddig elutasítám magamtól
 820 19|                  Bakonyba nyomulni előre, s onnan az ellenfél megszálló
 821 19|                  kinevezték alezredesnek, s kitüntetésül megkapta a
 822 19|                   portyázó ellencsapatok, s nem várják be, hogy Noszlopy
 823 19|                   tomboló paripáján ülve, s büszkén tekintve alá a kapuban
 824 19|             csöndjét sarkantyús léptekkel s asszonyruhasuhogással, és
 825 19|                  gondol-e erre Serena is, s vajon mi az ő óhajtása?
 826 19|                  hogy megszabadítsz tőle.~S megindultak karöltve a kolostor
 827 19|           meghatottan:~– Üdvözlégy, fiam!~S aztán Serenának nyújtó kezét,
 828 19|                  a hozzá nyújtott kézhez, s tiszteletteljesen megcsókolta
 829 19|                 kedveseim – mondta nekik, s felvezette őket a márványlépcsőkön
 830 19|             mindkét szobának a folyosóra, s egymásba nem nyíltak azok.~
 831 19|                   a férjét, külön a nőét. S aztán magukra hagyták őket.~
 832 19|                   találkozók gondolatait, s magában felelni meg azokra.~
 833 19|                   száraz balzamita levél. S itt a függönytől takartan
 834 19|                  házban? Térde meghajolt, s ő is odarogyott neje mellé,
 835 19|                 is odarogyott neje mellé, s megcsókolá azt az otthagyott
 836 19|                 szó volt ebben a csókban!~S mikor ott térdepeltek egymás
 837 19|                   szent szűz színe előtt, s arcát nemes hévtől ragyogóan
 838 19|                 ragyogóan emelte ég felé. S e tekintetben ez a felelet
 839 19|                 hogy útjok az égbe vezet, s csak a föld másik oldalára
 840 19|                  a vészek tisztító tüzén. S ha volt ereje az örömök
 841 19|                  kő alatt? Ittunk belőle, s azt találtuk, hogy keserű;
 842 19|                  És aztán odafutott a nő, s teleszedte az ölét azokkal
 843 19|               megálltak a meredek szélén, s nem is kérdezték egymástól: „
 844 19|                  az örvénybe leugorjanak, s mint megijedtek egymás szemeitől,
 845 19|         egyiket-másikat nevén szólította, s emlékezteté a Sió melletti,
 846 19|               volt fonva friss pázsittal, s sűrűn ki volt hímezve a
 847 19|                   mikre férje rátaposott, s engesztelte őket, hogy ne
 848 19|               feldöntött Dzierdzon-kasra, s kezével benyúlt a kis faháznak
 849 19|               szíjon függő kis táskájába. S hagyta Incének találgatni,
 850 19|                 örvendeni megkerülésének, s amit örökségnek nevez?~Ha
 851 19|                hogy kacagott volna rajta!~S ha megmondta volna neki
 852 19|        matrikulája volt összegöngyölítve. S ez nemcsak a dudai községre
 853 19|                   verébsereg foglalta el, s a ház oldalán egypár nagy
 854 19|                sűrű laboda között jár alá s fel egy férfi, hosszú bot
 855 19|                  régi ruha szaga fogadja, s hosszú pókhálók csüggnek
 856 19|                   van kívül is, belül is, s azon egy fogas rúd megy
 857 19|                 tenyerébe fogta az állát, s hallgatta hidegvérrel, hogy
 858 19|                    Most alezredes vagyok, s férje az ön egykori kisasszonyának.~–
 859 19|                   a paradicsomban.~– Uram s én istenem!~Ince átadta
 860 19|         anyakönyvet.~Az kigöngyölíté azt, s amint az utolsó lapjára
 861 19|              bámulattal csóválta a fejét, s újra meg újra elolvasó,
 862 19|                   újra meg újra elolvasó, s aztán szótagolta az odaírottat: „
 863 19|                 fehér-fekete palástjában, s én meg nem akartam beereszteni
 864 19|                    hogy visszatér a régi. S íme meghalt.~Ince sietett
 865 19|               anyakönyvét magával hordani s nekik ide elhozni. Bizony
 866 19|             megjöttet és elmentet beírja.~S mind ennek az volt a vége,
 867 19|                volna, odafordult Incéhez, s nagy meggondoltan így szólt:~–
 868 19|                 töklevél alá, mint Jónás, s onnan nézném a világot.
 869 19|                    ha ez a mostani bukik, s ha egyáltaljában az „élet”
 870 20|                  a losonci mesterrohamról s aztán Budavár vívásáról.
 871 20|                  amik nem ígértek sikert. S mikor egyszer a kardot vette
 872 20|                ostromoljon és vívjon meg. S most, midőn társai az ős
 873 20|                 hadműveletet a Bakonyban, s siessen a Balaton partjához.~
 874 20|                kardot a kormány lába elé, s azt mondták, hogy nem harcolnak
 875 20|             mondta, hogy engedelmeskedik, s megy oda, ahova parancsolták,
 876 20|            félszigetet kell megerősíteni, s azt egy második Gibraltárrá
 877 20|        országgyűlési képviselő leköszönt, s helyébe mást választ a nép.
 878 20|                  a jelvényét a kalapjára, s akit követének választott
 879 20|          választási elnök az apátúr lesz, s a választóközönség egy szívvel-lélekkel
 880 20|                   tisztelgést parancsolt, s maga is katonásan üdvözlé
 881 20|              megállt, az apátúr leszállt, s Incéhez közelített.~Akkor
 882 20|               Ince is leszállt a lováról, s a közeledő elé sietett.~
 883 20|                 egyházfő levette fövegét, s úgy lépett eléje. És így
 884 20|                többit elfojtotta a könny.~S ez valóban nagy szeretet
 885 20|                   csak a hőst, a hazafit, s levette a saját ősz fejének
 886 20|                 szánt cserkoszorút onnan, s az elpártolt fiú homlokát
 887 20|                volna, oly éber tud lenni, s ez éljenrivallásban elveszti
 888 20|                isten szava-e a nép szava? S ha ő most e megtisztelést
 889 20|                  Incének neje is ott van, s minthogy a nő nem volt rábírható,
 890 20|          felemelte őt szekerestül együtt, s úgy hozta őt vállain egész
 891 20|                  De kezem nem éri el azt, s homlokom nem viselheti.
 892 20|                  volna valamerre a lélek, s messziről nézné az itthagyott
 893 20|                  arcára tévedt tekintete. S egyszerre megtalálta a lelkét.~–
 894 20|                   vele egy buzgó katonát, s nyernétek érte egy rossz
 895 20|                   süvegeiket lobogtatják, s zászlóikat lengetik; mindenkit
 896 20|         csendesíteni a vezetők a riadalt, s az apátúr ismét szóhoz juthatott,
 897 20|            megválaszt újra. És amíg élsz, s amikor Magyarországon képviselőtestület
 898 20|                  kardod elvégzi munkáját, s leszállhatsz lovadrul, hogy
 899 20|                  el nem vesztheted többé. S most engedd még egyszer
 900 20|            vállára emelte Áldorfai Incét, s a hatlovas hintóig le sem
 901 20|            kiáltották volna rá: „éljen!”, s vitték volna magukkal.~S
 902 20|                  s vitték volna magukkal.~S a dicsőséghez nem volt egyedül.
 903 20|              vigyék a derék polgártársak.~S minthogy a választási elnök
 904 20|                  a választás színhelyére, s minthogy a hátulsó díszülés
 905 20|                   mert az egyház az első, s még inkább a tisztes aggkor.~
 906 20|                   intézve a vitás kérdés, s akkor aztán megindult a
 907 20|             Diadalívek voltak rögtönözve, s fehérbe öltözött hajadonok
 908 20|                 Rákóczi-induló harsogott, s a fellobogózott házak ablakai,
 909 20|                   díszhelyet foglalva el, s velük szemközt azon ősz
 910 20|             tárgya; és atyja mindenkinek; s aki most a másodhelyet foglalja
 911 20|            fizetni; de nem tudja, honnan?~S ha Serenára tekintett: azt
 912 20|                  okoskodunk, ők sejtenek, s a jövendőket megérzik. E
 913 20|              koszorús szörnyei volnának. …S mintha a tulipán alakú balánok
 914 20|                  prüszkölnének oda elöl.~…S mintha odafenn a magasban
 915 20|             roncshajó küzdene a viharral, s az ordító, imádkozó, szitkozódó
 916 20|                   a hintó nem csigateknő, s az ősz mosolygó arc nem
 917 21|                 találná hinni: kérkedünk, s sebhelyeinket mutogatjuk.~
 918 21|                   fölöttük már betegzöld. S amint lemegy a nap, az aranyszegélyű
 919 21|               asszony ül a kocsisülésben, s az hajtja a lovakat. Nagy
 920 21|               szenteket és az apostolokat s azoknak a gazdáit.~A mellette
 921 21|              ostorát feldobta a szekérre, s aztán a lőcsnek támaszkodva,
 922 21|            Innocenti!~A lovag megrezzent, s a megszólítóra tekintett.~
 923 21|                 parasztnak volt idomítva, s a szűrdolmányt nem hazudtolta
 924 21|           szidalmazottak futottak együtt, s örültek, ha egymást megmenthették. (
 925 21|                  nyakába borultunk akkor, s együtt sirattuk, amit közösen
 926 21|                zöld hordó öt mázsát nyom, s háromszázezer forintot ér.~–
 927 21|                    Ráálltak a derék fiúk, s este, a legnagyobb zápor
 928 21|                 hordó fenekét felüttettem s engedtem nekik, hogy az
 929 21|                    öt mázsa egy darabban; s az a gazember, aki ezt így
 930 21|                hát légy becsületes ember, s segíts odábbvinni.~– Mit?~–
 931 21|              álmosak voltak valamennyien, s abban egyeztek meg, hogy
 932 21|                  közülünk ébren maradjon, s őrködjék, míg a többi alszik;
 933 21|             őrködjék, míg a többi alszik; s aztán mikor az órája letelt,
 934 21|               alszik; befogtam a lovakat, s szépen elhajtottam a szekeret
 935 21|           ragadtam a szekeremmel a sárba, s kárba vesz az egész nagy
 936 21|                   akarsz maradni, igen.~– S nem vontatod ki a szekeremet
 937 21|                  ellenségnek jut prédául! S te ehhez szégyellsz hozzányúlni.
 938 21|         szállítottad, annak a neve lopás, s ez a közönséges bűnvádi
 939 21|              rábeszélt társak segélyével, s másodszor megint elloptad
 940 21|               szándékán; utána rúgtatott, s keresztülállt a lovával
 941 21|                hogy valamennyit elfogják! s én most teneked adjam oda
 942 21|                  ne hagyjátok itt veszni! S majd meglátod, kinek fogadnak
 943 21|               pisztolyát nyeregkápájából, s Gideon homlokának szegezve. –
 944 21|               talán elmennek a griffjeim. S ha elmaradnak is, csak nem
 945 21|            hordasz magaddal sebesülteket? S még aztán feleséget is.
 946 21|              fogott magának egy kürazirt, s most azzal utazik.~– Hallgass! –
 947 21|               darab ólmot is fogsz kapni; s az neked – bizony mondom –
 948 21|              sarkantyúba kapta paripáját, s előrehaladt huszárjai után
 949 21|               férfi, kinek arany és ezüst s az ágyú és a sebesült bajtárs
 950 21|                szekér elé fogott lovakat, s miután ez nem használt semmit,
 951 21|                   arannyal telt hordónak, s baltájával igyekezett a
 952 21|               ércből egy darabot kivágni, s minthogy nehezen ment a
 953 21|                   a sziklaút túlsó végén, s elkezd a torlasz felé lövöldözni.
 954 21|                kőtömegek hengerülnek alá, s mennydörögve gördülnek végig
 955 21|                   trombitás jő lovagolva, s utána egy tiszt a parlamenter
 956 21|           kendővel a parlamenter szemeit, s úgy vezetik a torlaszig.~–
 957 21|                  két napra való kenyerem, s az nekem elég.~– Nekünk
 958 21|                   hadvezér főbe löveti.~– S ha én el hagyom foglalni
 959 21|                parancsoló akkor Áldorfai. S aztán azt mondá a parlamenternek:~–
 960 21|                 monda erre a parlamenter. S nem szólt többet. Visszatért,
 961 21|               puskatöltényeket, a lőport. S aztán a máglyát körülrakatta
 962 21|                Akkor kezébe vette óráját, s nézte, míg a mutató kilencre
 963 21|                   az ágyúhoz lépett vele, s elsütötte azt. A fegyverszünetnek
 964 21|                   lobogót leszakítá róla, s a dereka körül kötötte öv
 965 21|               Azzal lovára vetette magát, s lassan poroszkált lefelé
 966 21|                   tűztányérok forognának, s hulló villámok ezrei cikáznának
 967 21|          légbevetett ágyú kerekei voltak, s a repülő szuronyok.~Azután
 968 21|                várta a parton a felesége, s bográcsban puliszkát főzött
 969 22|                    akik még gondolkoznak.~S mind ennek felteszi a töviskoronáját
 970 22|                egyszer; – még a hazát is, s addig otthonunk is van.~
 971 22|                  megy a gyehenna vermébe, s nem hordja még a másvilágon
 972 22|                   Oda kerültél, ahova én. S nincs másfelé kijárásod,
 973 22|                   tréfál kedve szerint. – S hogy megmutassa, mennyire
 974 22|              pisztoly sárkányát felvonta, s a cső végét a fogai közé
 975 22|                   az nem teszi azt meg.~– S te nem beszélsz róla!~–
 976 22|                 el, kezdek egy új életet, s évek során át küzdve, visszaszerzem
 977 22|                  osztozzatok meg rajtuk.” S ha nincs miért éljek, van
 978 22|                 démon kacagva ment odább; s a távolból rákezdé dalolni
 979 22|                      Csak híreszteli azt, s rongyban jár, egész kérkedéssel,
 980 22|                 egyik városból a másikba, s tanulhattak azalatt etnográfiát.~
 981 22|             hazának nem nevezik azt már), s alávetni magát az irgalom-nem-ismerő
 982 22|            nekiindulni a széles világnak, s keresni, hogy hol van a
 983 22|                   maradni Törökországban, s beállni a török hadseregbe
 984 22|                    kiknek családjuk volt, s azt vagy magukkal hozták
 985 22|               Szelim aleikummal” üdvözöl, s félig török, félig francia
 986 22|             Ismerőseit effendinek címezi, s a sipkát nem veszi le a
 987 22|                 Török reformokról fecseg, s a szultán előtt arcra veti
 988 22|                   a követségi attasékkel, s megtanítja őket hasist enni.~
 989 22|                   az ellenszenves alakot, s ajtót zár előtte, mielőtt
 990 22|               alapja viszálkodás volt is.~S még egy prózai indok is
 991 22|                   találkozhassék Incével. S ez indokot Serena képezte.~
 992 22|                    szerelmük mennyország, s a férfit istenné teszik
 993 22|              teszik széppé; de hasznossá, s amik a férfit nem mint istent,
 994 22|               érintkező hatóságok között. S minő tűzrőlpattant szószóló!
 995 22|              előtt béna lesz és megnémul, s egy ravasz csaló által le
 996 22|                    nekiállt sütni, főzni, s pompásan értett hozzá. Az
 997 22|      szépasszonyfőztét” tudott készíteni. S ez a művészet jövedelemmel
 998 22|                 férfiaknak, főzött nekik, s jó kedvet adott hozzá.~Irigylésre
 999 22|                   addig a magyar konyhát. S a legelső vendége Gideon
1000 22|               lenni, ahol a nő rabszolga, s az utcán beburkolt arccal