Fejezet

1001 22|                   gyomrában nem leszek.~– S mi lesz belőled, ha innen
1002 22|               elég nagy, elférek benne.~– S mihez kezdesz ott? Beállsz
1003 22|                klasszikusokat ismertetni, s olvasod a jenki tacskóknak
1004 22|                     Van két izmos vállam, s a zsákhordónak Amerikában
1005 22|                dollárt adnak naponkint.~– S hogy jutsz odáig? útiköltséged
1006 22|              egyet – mondá neki Vely bég, s a konyhában Serenát így
1007 22|            vendégeket hívtam mára hozzám, s a feleségem ma olyan pompás
1008 22|             dühösen hagyta ott Áldorfait, s nem látogatta meg többet.~
1009 22|                  ki is tavaszodik az idő, s ők még mindig itt vannak
1010 22|                 kikapták az útleveleiket, s mehettek isten hírével.
1011 22|             hiszed ezt. Pesszimista vagy, s én nem akarlak rábeszélni.
1012 22|              számítok a jövő eseményekre, s azokban a te roppant tehetségedre:
1013 22|               emlékül, foglaltasd rámába, s mulasd magadat rajta. S
1014 22|                   s mulasd magadat rajta. S már most vegyünk búcsút.~
1015 22|              megiszod egy csésze kávéját, s aztán jójcakát kívánsz neki.~–
1016 22|           gondoskodása elaltatá gyanúját.~S aztán egészen megnyugodott,
1017 22|            Boszporusz partjáig szállíták, s még maga keresett nekik
1018 22|                keresett nekik egy kaikot, s annak a révészével úgy alkudott
1019 22|              várnak, míg a bég visszatér, s azt elhozzák ismét a hajóra.
1020 22|             tudott alkudni a kaikdzsitul, s megfenyegette, hogy a talpára
1021 22|               Azzal beleültek a csónakba, s mind a hárman átvitették
1022 23|            biztatta viszonttalálkozással, s nagy hamar elbocsátá.~Gideon
1023 23|                  az előszobában várt reá, s ott még egyszer elbúcsúzva
1024 23|                tőle, karjába ölté karját, s lekísérte őt a csónakig.~
1025 23|                    Igazi talizmán a köve. S alatta titkos zár van. Az
1026 23|                  Ebben nincs semmi méreg. S ha nem kell tőlem emlékül:
1027 23|               szerzetes egykori társának, s aztán elsietett a partról.~
1028 23|             erdőben. Ismer ez minden fát, s tudja, hogy kinek a lobogója
1029 23|        feltaszította homlokáról a sipkát, s elkezdte az üstökét vakarni.
1030 23|                  a renegátok barátságáról s a török révészek becsületességéről.~
1031 23|           megszánta egyik száműzött társ, s vállalkozott rá, hogy kiszáll
1032 23|               tenni érte egész Sztambult; s nem telt bele egy óra, mikor
1033 23|             Körülfogták a hajóskapitányt, s iparkodtak vele megértetni
1034 23|                  mondatokat tákolt össze, s aztán igyekezett a kapitánnyal
1035 23|                   hogy „fatal accident!”, s még jobban rázta a fejét,
1036 23|              azután felment a lünette-re, s elkezdett alá-fel sétálni,
1037 23|                elkezdett alá-fel sétálni, s a „Hail Columbiát” fütyörészte.~
1038 23|            helyett a Salamanderre tévedt, s ott az osztrák hajóskapitány
1039 23|              Csakhogy Amerika messze van, s az útlevél még nem ád polgárjogot.
1040 23|                   velem a szeraszkierhez, s annak kinyilatkoztatja,
1041 23|                  Salamander kapitányához, s ön egy óra múlva látni fogja
1042 23|                   sem kell őt szállítani, s ön talán hallotta már, hogy
1043 23|                   bég a vállát vonogatta, s a fogait szívta húzódozva.~–
1044 23|                ujjamon. Megtetszett neki, s én odaadtam azt emlékül.
1045 23|                   közé, hogy ön mit tett, s akkor isten irgalmazzon
1046 23|                  senkivel szóba sem állt, s csak midőn jó messze eveztek
1047 23|                 Még van egy negyedik is”, s elszánt léptekkel felsietett
1048 23|             megszorítja a kapitány kezét, s jobbjával az égre mutat
1049 23|                 gépet!~A nő térdre esett, s megcsókolta a kezét.~A menekvők
1050 23|             kormány kinevezési oklevelét, s hivatkozni török polgári
1051 23|          hivatkozni török polgári jogára, s hivatalos állására az oszmán
1052 23|          keresztül az ég csodáira bámult, s azokkal tanakodott. A sötétség
1053 23|              Megnedvesíté az ujja hegyét, s az egész nevet tisztára
1054 23|           járhasson a hátulsó födélzeten. S most jöjjön ön velem reggelizni.~
1055 23|                   nem fogom megkísérteni.~S hogy szavának őszinteségét
1056 23|                  Nem fogom azt használni.~S azzal a nyitott ablakon
1057 23|             bevárni, hogy mit hoz a sors? s nem lépni a rémek elől hátra.~–
1058 23|                  akkor – kezet szorítunk, s vitetem önt, ahová mondja.
1059 23|                  Akkor – kezet szorítunk, s én felhúzatom önt ide a
1060 23|                utolsó reggelijük mellett, s meg akarta mutatni, hogy
1061 23|              bonyolult gépek kezeléséhez, s úgy beszélt azokról, mint
1062 23|                   bocsátá rendelkezésére, s nagy volt az öröme, ha Ince
1063 23|                 lobogót kezdik kibontani, s felhúzzák a középárbocra.
1064 23|         Salamander felé teljes gőzerővel, s mikor puskalövésnyi közelbe
1065 23|                 szólt a kapitány Incéhez. S maga sietett a hajójára
1066 23|                  elé.~Az bemutatta magát, s átadta parancsnoka üzenetét.~–
1067 23|                  magyar felkelő seregnek, s nekem utasításom van az
1068 23|                   aki hajónkon megjelent, s ott mint utas beíratta magát,
1069 23|                   a Salamander kapitánya, s búcsút vett az Alligator
1070 23|              szabályos rácsozat zárja be. S ezt a remekművet egy puhány
1071 23|                  Egy kocsonyatestű állat. S ez az állat úszik ezzel
1072 23|                elkábul. Valódi tengerész. S milyen öntudatos állat amellett!
1073 23|               önnek talán felesége? – Ah! S az ott van az Alligatoron?
1074 23|              odafordult Áldorfai Incéhez, s azt mondá neki – angolul: (
1075 23|                      Azzal odament hozzá, s megszorította a kezét: „
1076 23|               kapitány a födélzeten állt, s kezében tartá az óráját.
1077 23|                inte kezével elutasítólag, s odamutatott Serenára.~Köszönje
1078 24|                   együtt akarnak maradni, s amit a többség határoz,
1079 24|            letelepedni. Sok pénzök nincs. S pénzt csinálni (mint nálunk
1080 24|         felfedezték a Sacramento partján, s azóta száznyolcvanezer ember
1081 24|      száznyolcvanezer ember vándorolt be, s San Franciscót magát hetvenezer
1082 24|              felállítani a köztársaságot. S csaknem sikerült. Hátha
1083 24|                    ami az ellenségé volt, s most ugyanaz az ember menjen
1084 24|                  szólt megütközve Serena, s öt ujja hegyét keblére téve,
1085 24|                  férje derék katona volt, s úgy tudom, hogy a Bakonyt
1086 24|               ezzel az enyimet eltartani.~S ezzel az oldaltáskájából
1087 24|               farezidenciájából elhozott, s kibontá azt nagy figyelemmel.
1088 24|                   dollár egy font hagyma, s egy tonna savanyított káposztáért
1089 24|             szedni fel, mint a föld alól, s próbálták a kertészkedést.
1090 24|                  hajtott, mint egy agavé, s csak torzsát adott. Kalifornia
1091 24|           Újvilágban. Ott soha sincs tél, s a nyári három hónapban nem
1092 24|                   tett vele Mr. Sparkins, s azt is úgy tette, hogy még
1093 24|              Sorra járta a kivándorlókat, s azt mondá nekik, hogy a
1094 24|              egyre.~Létre is jött a terv.~S így szerzett Mr. Sparkins
1095 24|                  lelkét a kitárt könyvbe, s amíg vége nem volt az előadásnak,
1096 24|                Ezt betöltenie kötelesség. S talán igazat mondott, amidőn
1097 24|                visszatértek már a hazába, s kedélyes társalgás közben
1098 24|                  háromszor végig leégett, s ugyanannyiszor újra épült,
1099 24|              homoktalaj termékenyítésére, s a siker már az első évben
1100 24|                 ápolta neje ültetményeit, s egész napokat el tudott
1101 24|                   legnagyobb ellenségeik, s nem jutott eszébe, hogy
1102 24|                   a könyv – hanem a kard.~S azok az óriási nagy káposztafejek,
1103 24|            oldaláról? Ő a mi jó barátunk, s mi vagyunk az ő jó barátjai.
1104 24|                tart mindannyiunkat itten.~S az asszony dalolva járt
1105 24|              szedve a fiatal csemetékről, s a délvirágok között énekli
1106 24|        ellátogattak hozzá vasárnaponkint, s elbeszélték mozgalmas életük
1107 24|                  a fémjelzést gyakorolta, s vagyont szerzett belőle;
1108 24|               hogy szatócsboltot nyitott, s igen jól ment neki, s nem
1109 24|            nyitott, s igen jól ment neki, s nem tréfa, hanem valóság,
1110 24|                  másodikai államcsínynek, s összeomlott minden kártyavár.~
1111 24|                 új hazában fog születni!”~S bizonyára minden csepp magyar
1112 24|               kívánjon tőlük lehetetlent.~S aztán csak vért kell szagolni
1113 24|                  Halljuk.~Rászánta magát, s poharat emelt – Napóleon
1114 24|                 még a többiek nem láttak, s felolvasó nekik belőle a
1115 24|               kávéházba hírlapot olvasni, s oly szótalan, gondolkozó
1116 24|              nejének nem is szólt felőle, s aznap nem ment el a kávéházba
1117 24|               Ince összegyűrte a levelet, s eldugta a zsebébe. Aznap
1118 24|                    ha a férj levelet kap. S jó férj meg szokta azt mondani
1119 24|                Hátha Peru minden ezüstjét s Kalifornia minden aranyát
1120 24|                 vezetik az előcsapatokat, s védik a végvárakat. Az egész
1121 24|                  ágyútelepeket ostromolt, s kozákokkal hadakozott ágyában.
1122 24|                tollal és rajzónnal bánni; s akinek a hadvezérek megengedik,
1123 24|                    ahol a forróját főzik, s bele merjen abba a kanalával
1124 24|                 úgy, hogy én itt maradok, s te elmégy egyedül. Hiszen
1125 24|                  is utazhatni New Yorkig; s onnan húsz nap alatt Európába
1126 24|                  Ha pedig újra csalódunk, s neked ismét vissza kell
1127 24|                   megtart számodra addig, s a viszontlátáskor nem találsz
1128 24|                   sebastopoli csatamezőt, s az ott összeszedett csontokból
1129 24|                csodadolgokat olvashatott, s képzelme maga elé álmodá
1130 24|           gyermeket, akit még nem látott, s az anyját, kit oly régen
1131 24|                  volt még a világon soha! S még nevet, mikor az apja
1132 24|                mikor az apja megcsókolja, s piciny ajkai azt mondják
1133 24|                   azt mondják neki: „pá”: S milyen szép lett a nő is!
1134 24|                   volt, mikor itt hagyta, s milyen életvidám most. Beszélhetnek
1135 24|                nőtt az ő távolléte alatt, s a szőlőlugasra rá nem ismer.
1136 24|                játékszert hozott számára, s próbálgatja, hogy melyikben
1137 24|                   el nem hagyja otthonát, s ha jön látogatója, annak
1138 24|              bánásban. Mindig megríkatja, s bolondul érte, ha az pici
1139 24|          kicsinyét csókjaival megríkatja, s a szófogadatlan apát gyors
1140 24|                   már jönnek a szemfogai! S mikor Napóleon hercegről
1141 24|                  ötvenezerre szaporodtak, s az igazgatók elismerék,
1142 24|                 saját szemlélet után írt, s elment a legveszélyesebb
1143 24|                 csatákban és ostromokban, s amit látott, az ragyogó
1144 24|                 megköszönte az ajánlatot, s egyelőre azt válaszolta,
1145 24|                  ki akarja magát pihenni, s az európai káposztát nem
1146 24|                  ezt a betegséget férjén. S ezt csak a kielégítés által
1147 24|        legmerészebb úti vállalkozásokban, s tudománya s bátorsága értékesítve
1148 24|             vállalkozásokban, s tudománya s bátorsága értékesítve volt
1149 24|                  európai nyelven beszélt. S amíg egyszer az apja a Cotopaxi
1150 24|                  nagyobb és okosabb volt, s az asszony egyre szebb.
1151 24|              meghódítá új meg új alakban, s hódításait diadalmaskodva
1152 24|                 se a „mi tábornokunknak”.~S milyen nagy elégtétel volt
1153 24|              megköttetett Villafrancában, s a magyar légió bele sem
1154 24|                   bosszút, harci ösztönét s minden egyéb kórepedéseit
1155 24|             elégedve, hogy azt nem tette. S megvolt a jutalma érte,
1156 25|             környékben kiütött a vörheny, s a szép gyermek hetedik születése
1157 25|                 mind a két szülőre nézve. S ez ellen a tőr ellen nincs
1158 25|          Megkísérték egymást vigasztalni, s csak fájdalmaikat cserélték
1159 25|                össze van híva Budapestre; s a *-i választóközönség hajdani
1160 25|               előveszik a bölcsességüket, s mikor béke van, megtalálják
1161 25|        korallgrottáknak látta maga előtt, s az ölébe hulló koszorúkat
1162 25|                    hogy férje akarja ezt; s nem mondott ellent. Pedig
1163 25|               elébb kertét, házát eladni. S hogy nem gondolt az ide
1164 25|                 magával vihesse Európába, s ott temethesse el. Talán
1165 25|               részén már lehetett utazni, s a hiányzó részeken gyors
1166 25|            erősíté idegeit a tengeri lég, s szemlátomást üdülni látszott.~
1167 25|                 is volt a gyűjteményében, s azt megmutatta Serenának.
1168 25|                 azt megmutatta Serenának. S Serena tudott már nevetni
1169 25|                   a fedélzeten az utazók, s gyönyörködtek a látványban,
1170 25|                   éjt kívántak egymásnak, s mentek aludni. A hölgyek
1171 25|              egyszerre irtóztató rázkódás s rákövetkező kábító recsegés,
1172 25|                  a Water Nymph oldalának, s teljes gőzerővel keresztülhajtott
1173 25|               Nymph keresztül volt törve, s a háromárbocos feneke alá
1174 25|                  van nőm?~Az vállat vont, s azt felelte:~– Akik a női
1175 26|                 az ember önmaga elől fut! S viszi magával mindenüvé
1176 26|                   hozzá volt már törődve, s most azt érzé, hogy kifáradt
1177 26|                   tenger fenekén fekszik, s most aztán a legrövidebb
1178 26|               hagy egy nyomot a lelkében. S mikor egy ifjú szép hölgy
1179 26|                 el egy pillanatra előtte, s a peron előtt megállva,
1180 26|                 még egyszer visszatekint, s történetesen ránéz: olyan
1181 26|               kilépni, aminő Serena volt, s utána egy éppen olyan férfit,
1182 26|              egy-egy nagy fehér kőhalmaz, s annak az oldalában egy piros
1183 26|                   tetején egy vaskereszt.~S aztán végtül végig az egész
1184 26|            kiegyesülve fel szakaszonként, s alatta az emberlakta lakok
1185 26|               ablakokkal, sárga kapukkal, s a piros házfödelek ablakai
1186 26|      pislangatnának az alattuk elutazóra, s maguk is tudnák, hogy ők
1187 26|                   milyen tréfás legények! S még beszélnek is az utazóval.
1188 26|                   fa épületváz kilátszik, s ha a kőfal kékre van festve,
1189 26|                 sárga, a gerendázat zöld. S miután ennek az alakítása
1190 26|                  útitársnőnek udvarolnak, s ha úrhölgyek, az idegen
1191 26|                érkezőt parvenünek tartja, s az utóbb jövő haragszik
1192 26|                  mint jogtalan bitorlóra. S dehogy árulnák el, hogy
1193 26|                hogy mi nyelven beszélnek; s ha hölgy az egyik idegen,
1194 26|                  katedrale kettős tornya, s azzal szimmetrice a kettős
1195 26|                 kék szemek, erős vonások, s megszólalás közben az a
1196 26|                 maga alá szedte a lábait, s akkor a lovag leszállt a
1197 26|                selyemruhába volt öltözve, s arcát sűrű, kék selyemfátyol
1198 26|           boldogok erre a rövid időre is; s felajánlá az idegen lovagnak (
1199 26|                   csak testvérek vagyunk, s a tájat már ismerem.” S
1200 26|                   s a tájat már ismerem.” S azzal leült a hölgy mellé.~
1201 26|              hölgy kinyitotta az ablakot, s messze kihajolt rajta.~Amikor
1202 26|              akarta zárni a vagonablakot, s sokáig elvesződött vele,
1203 26|                hogy ez a hölgy igen szép. S jólesett neki az a másik
1204 26|                 lehúzza ujjáról a gyűrűt, s a gyémánttal e betűket rajzolja
1205 26|                 felhúzta ujjára a gyűrűt, s aztán a kesztyűt.~Ince aztán
1206 26|                   halk hangon megszólalt, s azt mondá a szép hölgynek
1207 26|                 értette ezt a nyelvet is; s most aztán gondolkozott
1208 26|                találgatod azt? ő a másé!”~S ez a gondolat erőt vett
1209 26|                ragyognak, a hold világít.~S a hold fényében egy gőzhajó
1210 26|                 jő. Ince távcsövét veszi, s a közeledő hajó nevét iparkodik
1211 26|                   holdsütötte hullámokon, s a hosszú fekete füstkígyó
1212 26|                 így. Mindjárt fölébredek, s aztán nem leszesz itt.~És
1213 26|            odadobja a hajó férje keblére, s a két roncs összeszorítja
1214 26|                  robogóval összeütközött, s ők az egymásra döntött vagonok
1215 27|                  mint egy papírskatulyát, s egyszersmind egyik végével
1216 27|                   pamlagok által Incéhez, s még azonkívül leszorítva
1217 27|            keresztülhatolt a vagon falán, s a ledobált batyukat előretolva,
1218 27|                   alélt el, magánál volt, s most sem az jutott eszébe,
1219 27|              Nekifeszítette a két sarkát, s sikerült az áttörés. Hanem
1220 27|             tagjával érintkeznie kellett, s annak minden vonaglását
1221 27|                 tovább főtt, szétdurrant, s forró vízzel lúgozza le
1222 27|               lúgozza le a közel levőket, s aztán fehér gőzfellegbe
1223 27|                 át maga keresztülkúszott, s aztán átkarolta a hölgy
1224 27|            lábakra a felcsúszott öltönyt, s aztán elkezdé őt csendesen
1225 27|                  mozdult. Ince erős volt, s veszélyben az ember mázsákat
1226 27|                   az összecsukló tetemet, s ott lefekteté a fűre, a
1227 27|                megtapintá üterét, szívét, s fejének ingatásával mutatá
1228 27|                      sikolta fel a hölgy, s azzal odaveté magát a halott
1229 27|                   magához szorítva fejét, s aztán elkezdett hevesen
1230 27|               látta felényújtott karjait, s aztán eltűnt.~Óh, ez a seb
1231 27|                  a seb most újra feltört, s e sebnek vére a könny. Incének
1232 27|                  belenéztek az izzó égbe, s ragyogtak, mint két karbunkulus.
1233 27|                   akik épkézláb maradtak, s törekedtek a megsérülteket
1234 27|               munkások, az elbei hajósok, s hozzáláttak a tűz oltásához
1235 27|               hozzáláttak a tűz oltásához s a romok félretakarításához;
1236 27|                 is visszatért a vagonhoz, s erős testgyakorlati művészettel
1237 27|                  közé temetett bőröndöket s egyéb úti csomagokat. Azok
1238 27|                    az orvos, a felügyelő, s mindannyinak első gondja
1239 27|              orvos megvizsgálta a hullát, s látleletet adott róla. Az
1240 27|                   rajta büszkén, hidegen, s azt mondá:~– „Nem fázom.”~
1241 27|              olvasá a hölgy tekintetéből, s valami szó azt mondó neki,
1242 27|                  gyepre: a magáéra ráült, s könyökét térdére, állát
1243 27|                   közepébe, érzéketlenül, s nem bánta, akárminő rémjelenetek
1244 27|              hölgy elfogadta a meghívást, s a felügyelő karjára támaszkodva
1245 27|                 apja, anyja halva maradt, s semmi kérdésre nem tudott
1246 27|                  volt a vendégek számára, s az zsúfolásig telve volt
1247 27|                 fogta a szájába a tollat, s azt kérdezé a grófnőtül:~–
1248 27|         szemhunyorítással a rendőrbiztos, s ismét kivéve szájából a
1249 27|              letevé a tollat az asztalra, s tollkése hátával porzót
1250 27|                   a meleg és a fojtó lég, s ugyanazt az arannyal áttört
1251 27|                  rekedtté kiabálta magát, s felhasznált káromkodásnak
1252 27|              útitársát, bőröndje tetején, s egykedvűen bámészkodni.~
1253 27|                   önnek a megszabadítást!~S kezét nyújtá neki kesztyűsen.~
1254 27|                  Ince bámulva tekinte rá, s eszébe sem jutott, hogy
1255 27|                 hidegen a nyújtott kezet, s csak ülve maradt. Vajon
1256 27|                    Én addig itt maradnék, s őrizném az ön málháját.~
1257 27|                  erővel és kiszámítással, s egy óra múlva el volt oltva
1258 27|            folyvást Ince málhája mellett; s mikor a férfi visszatért,
1259 27|                   mondá neki: „köszönöm”, s kezeit nyújtá szorításra,
1260 27|                   fekete volt a koromtul, s attól a grófnő ujjai is
1261 27|               úrnő kezébe vette a tollat, s amint írni akart, egyszer
1262 27|                 szemei megteltek könnyel, s odafordulva Incéhez, ellágyult
1263 27|                  ott rám az indóháznál.~– S kihez címezzem a táviratot? –
1264 27|                 Vegyítve, mind a kettő.~– S ha viszonttalálkozni fog
1265 27|           visszaküldik a Sectionschefhez, s Walter Leó csak holnapután
1266 27|       rendőrbiztos összekummta az ajkait, s fejet csóvált. Ördöngös
1267 27|            átvegye a tollat Ince kezéből, s saját nevét írja a távirat
1268 28|            aláírta, kitörülte a címzetet, s a bankár neje címét írta
1269 28|              gondolatot Ince arcvonásain, s felvilágosítást adott neki
1270 28|              ágból, melynek tagjai bárók.~S miután e felfedezés nyomán
1271 28|              énekesnő, fia hegedűvirtuóz, s ő maga zeneszerző.~– Magam
1272 28|     rendőrbiztosnál a hivatali buzgalmon, s elhagyta a kupét. Akkor
1273 28|            nevezetes politikai egyéniség, s mostani nejét a család teljes
1274 28|                  szállító segélyvonat is, s éjfél után volt az idő,
1275 28|           táviratozva volt már mindenüvé, s az épkézláb megérkezőket
1276 28|             bontottam fel, bocsánat érte, s eldugtam előle, s holnap
1277 28|                   érte, s eldugtam előle, s holnap minden újságot elcsempészek
1278 28|                    hogy bérkocsit kapjon, s azt sem mondja útitársainak
1279 28|                   leszedegette a kocsibúl s amint el akart mellette
1280 28|             meghívással a rendőrfőnökhöz, s holnap egész nap nem lesz
1281 28|            tömegen keresztülragadta őket, s előgördülő hintajába felülve
1282 28|          háziasszony már szobáiba vonult, s nem jött ki a vendégek elé.
1283 28|             házasságából, a hegedűvirtuóz s a társalkodónő, Fräulein
1284 28|              Walter Leó bankárhoz utazni, s útközben megölt testvérét
1285 28|                   távolban messze magától s kebléhez sajtolva minden
1286 28|          vonaglását, ajkainak lehelletét, s aztán megint messze tőle,
1287 28|            rémeket; tudja, hogy mit tesz, s teszi azt meggondolva, s
1288 28|                  s teszi azt meggondolva, s vas termetében egy gyermek
1289 28|                  nevét kiáltaná egy hang, s attól a hangtól egy egész
1290 28|               fenekéről jő fel. Felriadt, s nagyot sóhajtott. És aztán
1291 28|                név van karcolva: „Hanna”; s mintha e szétzúzott üvegnek
1292 28|            részvétet mutat keserve iránt; s a másik órában egy rokonától,
1293 28|                 őt a reggelihez meghívni, s karján fogva vezette őt
1294 28|                arcszínéhez nagyon illett, s hajába sárga tearózsa tűzve.
1295 28|              hosszúra kipödrött bajusszal s állán a hegyes Napóleon-szakállal
1296 28|                   vagyonomnak megmentője.~S azzal odavezette őt nejéhez,
1297 28|                elkezdett hevesen zokogni, s a megkapott kezet kebléhez
1298 28|           kebléhez szorongatta görcsösen, s nem tudott szóhoz jutni.~
1299 28|                   a legszájasabb lázítót, s kivitte az én Leómat a kezeik
1300 28|               félmillió, odahozta hozzám, s azt mondta: nézze meg ön,
1301 28|                így volt, ezredes barátom? S mit feleltem én erre? Azt
1302 28|                 megmenté: vegye el tőlem. S mit felelt ő erre? Rám nézett
1303 28|                  a pénzemnek felét önnek. S erre ő nekem megint azt
1304 28|             gonosztettet hajtsak végre!”, s nem vette el a vagyonom
1305 28|                   vagyonom felét magának, s nem adta a büszkesége felét
1306 28|              baronesse kacagott örömében, s Hanna grófnőt ölelte keblére,
1307 28|          asztaltársak számára a reggelit, s emellett ideges ügyetlenséggel
1308 28|         szerkesztőségbe, az expedíciókba, s szidja le őket, miért ily
1309 28|          pumpernikkel-szeleteit sonkával; s ez idő alatt a háziasszony
1310 28|                   cukordarabkát mártogat, s beletorkoskodik a kaviárba,
1311 28|       rendőrfőnököt is magunkkal visszük, s olyan jezsuita-spitzet itatunk
1312 28|              azalatt odarepült a vállára, s gyönyörű smaragdfejét füléhez
1313 28|                fordult a hegedűművészhez, s azt interpellálta fenyegetően
1314 28|          Teyn-templomban el ne foglalnám, s Istennek tartozó imádatom
1315 28|              imádatom adóját le ne rónám. S te mégis azt mondod nekem,
1316 28|             művész. Leó megszánta a fiát, s ki akarta segíteni a veremből
1317 28|               segíteni a veremből okosan, s utána szállt maga is.~–
1318 28|                ellenem mindenki a háznál, s hazudnak először háromemeleteset,
1319 28|              Idehozzák nekem pan Riegert, s az egész policeit; új ünnepet
1320 28|         forraltatnak a betűszedők között, s még a szegény vak Ziskát
1321 28|                 indokait nagyon jól érté, s azt mondó latinul a vele
1322 28|               gróf kísérte Hanna grófnőt, s e balesetnél oly sérüléseket
1323 28|              sejtettem, ezt súgta valami.~S aztán könnybe lábadt szemekkel
1324 28|             eltakarta tenyerével szemeit. S megint hirtelen Ince karjára
1325 28|                olvasni az arcvonalmakban, s Ince vonásai áruló nyitott
1326 28|               mindkét kezével Ince kezét, s ezt susogá:~– A viszontlátáskor
1327 28|                 volt? ugye? mert meghalt?~S forrón megszorító Ince kezét.~–
1328 28|                azt átölelte, megcsókolta, s meleg, nyugodt hangon suttogá
1329 28|                   arcot mutattál előttem, s tűrted, hogy civódom veled.
1330 28|                kezét nyújtva neki csókra, s megsimogatva hosszú hajfürteit,
1331 28|               végre Vencelt is behívatta, s azt mondta neki kegyesen: „
1332 28|                  Maradhatsz továbbra is”, s egy selyem nyakkendőt ajándékozott
1333 28|                  már meg vagyok nyugodva, s holnap alapítványt teszek
1334 28|                  is meglátogatott egykor, s a fényképezett celebritások
1335 28|           Budapest, hanem Székesfehérvár, s ott csak múltunk romjai
1336 28|         koporsóikból a barbár hadviselés, s ami ereklyénk megmaradt,
1337 28|           felsóhajtott: „Szegény Hanna!”, s aztán átkarolva rokonát,
1338 28|                  hogy zokogását elfojtsa, s szemei égnek a könnyek visszatartásától.
1339 28|                   a mélységbe levetették, s azok épen maradtak.~Hanna
1340 28|           felszökött ez ablak mellvédére, s tekintetében az a gondolat
1341 28|               felkísérték lakosztályukba, s azután Walter Leó Incével
1342 28|                   visszatért a fogatához, s rendre eljárta vele a hivatalos
1343 28|           gyorsabban elvégezték a dolgát, s előzékenyebbek voltak iránta.
1344 28|               osztrák forint az ázsióval. S mit szándékozik ön azzal
1345 28|           Kedveseink miatt sírni gyönyör!~S ő úszni akart e gyönyörben;
1346 28|                Vilmos előhozta hegedűjét, s mostohája zongorakísérete
1347 28|                zongora előtti taburetten, s csodálatos szép hajlékony
1348 28|                hogy Magyarország elesett! s ez a „mi kedves vendégünk”
1349 28|                fátyolozott fényű szempár, s eddig ismeretlen tűz sugárzik
1350 28|                  teljes erővel, szilajon, s ami felhangzik a lázadó
1351 28|                 büszke visszautasító dac, s a rögtön rákövetkező előzékenység,
1352 28|          társadalomban és a lengyelben is s általában minden szerencsétlen
1353 28|             gondolattal vett búcsút tőle.~S ez a gondolat nagy áldás
1354 28|         szellemalakban is környezik őket, s nagy szorongattatások, kétségek,
1355 29|            kihajolt a csónak párkányáról, s egy kavicsot vett fel a
1356 29|         hazatértet megelőző amnesztiáért, s aztán sietett Pestre.~A
1357 29|                elmaradt rendőri kísérete, s Pozsonynál már új alakok
1358 29|            divatot megtartották mellette, s a magyar nemzeti viselet
1359 29|           kiveheté. Őt nem ismerte senki, s nemigen törlészkedett hozzá,
1360 29|                    veresrépa színű orral, s villahegyesen kifent fenyegető
1361 29|                   szűre félvállára vetve, s a szabadon maradt kezében
1362 29|                 túlságától piros az arca, s kövér tokája eltakarja a
1363 29|                 süvegét a kezében hordja, s agyarára fogott pipájának
1364 29|           mellénygombot eltakarva tartja; s aztán erre a nagy fejre
1365 29|                  mint egy palacsintasütő, s ehhez a kicsiny emberhez
1366 29|                ból.~Ince veszi azt észre, s szépen a falhoz lapulva
1367 29|                 feje elrepül nála nélkül, s egy harmadik lökéssel a
1368 29|                   az rögtön leült a kőre, s egy miatyánk hosszáig nem
1369 29|            viseletet hord: egyre megy ki, s így is jól van.~Most már
1370 29|             kezdett támadni, amerre járt, s messziről kiabálták, hogy „
1371 29|               minek örülnek olyan nagyon, s mit remélnek olyan hévvel?
1372 29|                   a csizmának igaza volt. S hogy azt le nem tudta húzni
1373 29|                  ezernyi éljenkiáltástól, s a házfalakra veres tűzfény
1374 29|            gondolá magában Áldorfai Ince; s ő is felölté ismét dolmányát,
1375 29|            gondolá magában Áldorfai Ince, s találgatta magában, ki lehet
1376 29|                 egy délceg fiatal polgár, s mondott egy hatalmas szónoklatot
1377 29|                hőstetteiben a haza egére; s ki amellett szintoly bölcs,
1378 29|                bölcs, mint amilyen vitéz; s egyrészt hivatva van alkotmányunk
1379 29|          jelszavát az egész nemzet várja, s akit követni fognak ifjak
1380 29|                    gondolá Áldorfai Ince, s maga is kíváncsi volt megismerni
1381 29|                   megismerni ezt az urat, s várta, hogy mikor jön elő
1382 29|                ajtaja felé; felnyílik az, s nagy robajjal tör be rajta
1383 29|                 most is félreáll az orra, s fel van dagadva, mint egy
1384 29|             összeölelte, -csókolta Incét, s bemutatta neki a másik két
1385 29|               csáti bottal a cilinderére: s arra a spicli vaktában úgy
1386 29|                  aztán már négy lába van, s menni kell, amerre azok
1387 29|                 pedig leviszik az utcára, s addig le nem eresztik a
1388 29|                 nem is maradt azzal adós; s habár nem is azt mondta
1389 29|             kellett őt vinnie a szobájába s lediktálni, amit beszélt.~
1390 29|            Egyszer csak csörren az ablak, s a két üveglapon keresztül
1391 29|                   szobájába egy darab kő, s odaesik az ágyára.~Ez az
1392 29|                 még jobban fogja növelni, s személyének becsét még magasabbra
1393 30|               idomította azt ki viaszból, s egy reményteljes szabólegény
1394 30|                  még színpadra is hozták, s elfoglaltatták vele Buda
1395 30|                újszülött polgártársakhoz, s elvitték körutakat tenni
1396 30|        becsülettel nem lehet meghátrálni, s azok mind rátalálnak Incére,
1397 30|                 az orcátlan kéregetésnek, s az emberismeretlen nagy
1398 30|                  az osztrák rendőrségnek, s hogy lett ez rászedve híresen?~
1399 30|               célt magát veszik komolyan, s várnak belőle országdöntő
1400 30|              kiáltja őt leendő vezérének, s üldözi őt – kitüntetéseivel.~
1401 30|              üldözi őt – kitüntetéseivel.~S ez a jó hír magánéletre
1402 30|                   Gideon is előtte terem, s ha az előkerül, bizonyosan
1403 30|                leeresztett hajfonatokkal, s fején gyöngyös pártával.~
1404 30|             tartozik vele.~Leülteti őket, s némi kíváncsisággal vizsgálja
1405 30|                 papírra.~Tehát – Nro 1.~– S Gideon csakugyan meghalt? –
1406 30|           átszúrva.~Nro 2, jegyzé Ince.~– S azóta kegyed egészen magára
1407 30|            erényét, mint a szemem fényét, s készebb volnék neki vitriollal
1408 30|                megunta a rovást jegyezni, s megígérte, hogy majd beszélni
1409 30|                ismerős „komité”-tagoknak, s másnap Fatime szerződtetve
1410 30|             találta még mind az öregeket, s többeket hajdani ifjú társai
1411 30|           harcoltak vele a csaták végeig, s mikor elmúlt a harcok ideje,
1412 30|                   felvették a skapulárét, s miséztek és prelegáltak,
1413 30|                élők és halottak felett.~– S kit kell megválasztani Mike-Bogyón?~–
1414 30|                   oláhokat megnyerhetjük, s Schafskopf megbukik egészen.~–
1415 30|                  El is ment Mike-Bogyóra, s nagy küzdelmek árán megválasztatta
1416 30|             herceget magyar képviselőnek, s amint annak távirati lemondása
1417 30|                találkozott vele életében, s akkor azt kérdezte tőle
1418 30|                  nyers halikrát esznek?”, s miután ezt Ince igenlőleg
1419 30|                  a pártelnök Mike-Bogyón, s ha nem tudta eddig, hogy
1420 30|                   forintot összegyűjtsön, s mennyi élvezetet megtagadni
1421 30|                szerzett pénz megmaradjon; s ezt ő most három nap alatt
1422 30|             betoppan hozzá Sámsoni Lenci, s minden bevezetés nélkül
1423 30|                   hátára forgatmányosnak, s készült azt a fiókjába eltenni.~–
1424 30|                   akkor dühbe volt hozva, s nem akarta magát kinevettetni.
1425 30|                  veszik észre közeledtét, s Ince azalatt, míg felső
1426 30|                hogy újra visszakatolizál, s kilátásba helyezték előtte,
1427 30|          észrevették Áldorfai közeledtét, s félbeszakították a diskurzust.~
1428 30|                hogy milyen olcsó a repce, s hogy hullanak a birkák.~
1429 30|             forintot meg kellett fizetni, s amiatt Ince kénytelen volt
1430 30|                   Caesarine-t és leányát, s azért meg volt az a jutalma,
1431 30|      jobbrul-balrul kezet csókoltak neki, s az arcképét megkoszorúzott
1432 30|                  perrel megítélt pénztül.~S elvégre még a pénzt sem
1433 30|                  lett vagyona harmadával, s hazafiúi illúziónak egész
1434 30|               hanem a kardunkra csaptunk, s azt mondtuk, hogy gyerünk
1435 30|              felcsap a kihívó tombolásig, s aztán végzi egy szerelmes
1436 30|                Ince ócsárolta a Szózatot, s azt mondta, hogy jobb volna
1437 30|              orosz néphimnuszt énekelnők. S Ince tapasztalá, hogy amint
1438 31|        reménytelenül? Még nincs meghalva, s már el van temetve.~Sajátszerű
1439 31|            egyszerre otthagyta hivatalát, s szaladgált a világban alá
1440 31|                 szaladgált a világban alá s fel más munkát s állást
1441 31|             világban alá s fel más munkát s állást keresni; míg a provizórius
1442 31|                 menjen a – mennyországba! s másnap valamennyi hírlapba
1443 31|                alap, mely el nem veszhet, s olyan nyeremény, mely mértani
1444 31|                   mint Kalifornia bányái! S az elnök a tiszta nyereményből
1445 31|                sem háborgatja az embert), s azt mondá neki:~– Te szépen
1446 31|              ember kell az intézet élére, s te az vagy. Ez aztán nem
1447 31|               holnap ilyenkorig a dolgot, s ha ismét összetalálkozunk
1448 31|                   hogy a hang elég friss, s csak kellő iskola kellene
1449 31|               dönti az egész kártyavárat, s jól jár, akit az egyszerre
1450 31|                  nevét! A név a becsület! S az elveszett becsületet
1451 31|                rajzmesterhez kell mennie, s a vonalozáson kezdenie;
1452 31|                   inasesztendőt kitöltse, s a pénzcsinálásról azt hiszi
1453 31|                  gondoltál ki számomra?” (s az mindig az igazi gondolat
1454 31|                   énekel, az mind szirén? S még Ulysses sem bízhatik
1455 31|               mély tenger fenekén alszik, s a tengerfenéknek szava nincs!~
1456 31|               angyal szíve választottára, s megszólal hozzá a mély tenger
1457 31|         borzadályt érze minden idegeiben, s kitárt karokkal várta keblére
1458 31|                   egykor oly büszke volt, s magára ismerni benne ismét!~
1459 31|                  múlva indulok Hamburgba, s onnan Észak-Amerikába, Lincolnnak
1460 31|                  már üres volt a szobája, s harmadnap kereshették volna
1461 31|                  szabadság őshazája felé.~S ez valóban annak a műve
1462 32|            Államok titáni hadviselésében, s mint tábornok és dandárvezér
1463 32|        szétbocsáták az óriási hadsereget, s tábornokaikat egyszer-mindenkorra
1464 32|               hazajön a pénzét elkölteni, s ha ott kinn családot szerzett,
1465 32|              címezheti magát tábornoknak, s ha megvesz a zsibvásáron
1466 32|                  fogat húz fél dollárért, s árul hajkenőcsöt kopasz
1467 32|         százalékot, Magyarországon hatot. S amennyi búzának az ára Amerikában
1468 32|                   mint amennyi szükséges, s túlságosan kigyógyult eddigi
1469 32|                   lelkét egy asszonyéban, s aztán praecipitál belőle
1470 32|                 nő kedélyének befolyását, s aztán elnézi, hogy megint
1471 32|               évig volt másodízben távol, s elképzelé magában, mennyit
1472 32|                  Lenci beütné a kalapját, s azt mondaná: szervusz, cilinder!
1473 32|                  szék az étkezőasztalnál, s a türelmetlen vendégnek
1474 32|               kellett a konyhába kimenni, s a szakácsnét körülcirógatni,
1475 32|                   kapjon enni, ne holnap, s mikor fizetni akart, elébb
1476 32|                  ember ül; az is hallgat, s három pincér ugrik az újon
1477 32|                  hogy „Éljen Garibaldi!”, s minő titkos okai lehetnek
1478 32|                 gondolá magában Áldorfai, s míg Budára felkocsizott,
1479 32|                hogy majd hoz neki puskát! S amint azt meghallják, hogy
1480 32|                  megdöbbenést Ince arcán, s amilyen nagy pszichológ
1481 32|              ahová a szív dobogása viszi, s e kényszerítésben a végzetet
1482 32|                 ahogy a bankár megjósolá; s romlása oly nagy mérvben
1483 32|         orákulumom – mondá Walter Leónak, s igen szépen felkérte, hogy –
1484 32|                 vegye ismét kezelése alá, s fektesse be tetszése szerinti
1485 32|                   Nem. Hanna álmodta azt, s ő mondta el nekem.~Ince
1486 32|            rendőrfőnök, a pénzvilág bárói s született arisztokraták,
1487 32|               teljesítsem kötelességemet, s vigyázzak, ahogy tudok?~
1488 32|                 adott szó tart itt fogva, s ez rangot szerez neki a
1489 32|               choquirozása a társaságnak, s az amerikai katonaöltönynek
1490 32|                  el festői összhangzattá; s az egész arcon az a szelíd
1491 32|               hadjárat új találmányairól, s szokatlan taktikai modoráról
1492 32|          sajnálkozva fogja fel helyzetét, s szimpátiákat penget hazája
1493 32|                  csak férfiakkal harcolt.~S valóban Ince most kezdi
1494 32|           meglepett gyönyörű férfialakja. S hozzá az a bűvös nimbusz,
1495 32|                rémkorszak jelszava lehet. S ez most szabadon jár a magas
1496 32|              előtt, melyhez úgy vágyott – s úgy félt közelíteni: Hanna
1497 32|                 sötét hamuszín selyemből. S ez öltöny szabása is eltűnt
1498 32|                   kitünteti, kézfejig érő s vállban dudoros ujjakkal,
1499 32|                   van fésülve homlokáról, s gazdag tekercseit gyémántdiadém
1500 32|             kesztyűt visel, mint öltönye, s annak felső részére fehérrel