Fejezet

1501 32|                   szeretem a prágaiakat.” S ez egy banális bók volna.
1502 32|                   vagyok sógorom házánál, s hiszem, ön sem tekinti itt
1503 32|                  sokat lehet gondolkozni: s aztán viszontlátásunkkor
1504 32|                     kérdé hevesen a hölgy s aztán elmélázott. Ince átérté,
1505 32|                    bókolt és hátravonult, s aztán gondolkozott rajta,
1506 32|        háziasszonytul, az visszatartá őt, s súgva monda neki:~– Nem
1507 32|              mulatságra meg leszesz híva, s igen kellemes időtöltésed
1508 32|              pedig otthon akarsz maradni, s abban az esetben senkit
1509 32|                 rád nézve; itt honn vagy, s a „jour fixe”-ken találkozhatol
1510 32|                találkozhatol mindenkivel, s akivel kedved van, beszélhetsz.~–
1511 32|              találkozott Hanna grófnővel, s elmondták egymásnak gondolataikat.~
1512 32|                   magához hítta be Incét, s elkezdett neki sajátságos
1513 32|             senkivel, csak aki megszólít, s azzal is csak arról, amiről
1514 32|                  dogmatikai vitatkozásra, s csodálkoznak rajta, honnan
1515 32|                   ismeretet ezen a téren, s honnan bír azzal az ügyességgel,
1516 32|               olyan, mint a falat kenyér, s nem pörlekedő. Téged becsülnek,
1517 32|                  leányt egy kontratáncra, s boldoggá teszed vele. Aztán
1518 32|           boldoggá tedd.~Ince mosolygott, s azt felelé:~– Barátom. –
1519 32|                 volt-e a lejárati napjuk? s ki kérte azt, hogy ezek
1520 32|                  minisztériuma megbukott, s vele együtt a tegnap még
1521 32|               felhúzta mind a két vállát, s azt mondta a legnagyobb
1522 32|                   pozitúrába tette magát, s magasra emelt fővel monda:~–
1523 32|                 magadat a becsületszónak! s ha mármost történetesen
1524 32|               valakit valahová internált, s azt haza kellene már hívni,
1525 32|                   büszkén fölemelt fejét, s elvégre ő fordította kedélyes
1526 32|              addig, amíg érte jön valaki, s hivatalosan elrabolja innen.~
1527 32|          választásokat az országgyűlésre, s ahogy az *-i apátúr előre
1528 32|                   Magyarország közepéből, s mikor azt felbontja, előtűnik
1529 32|           Prágában létele bizonyos levén, s Walterrel összeköttetése
1530 32|                  is akadt: Sámsoni Lenci, s annak a pártja szavazást
1531 32|              asztalára a kapott csomagot, s azt mondá:~– De kedves barátom,
1532 32|                nem a közönség kívánságát, s nem látok semmi kormányprogramot.
1533 32|                   szimmetriát feltalálta, s azt kristályban, állati
1534 32|                   szép melankolikus szem, s ha az ember így együtt lát
1535 32|                  nagy dolgokkal tartozom. S miután az Isten neked annyi
1536 32|                   tudod magad védelmezni, s ez: saját magad. Te nagyon
1537 32|                 számára vagytok teremtve, s maga a sors is erőszakosan
1538 32|             vagytok eltelve egymás iránt, s igazatok van. Hanem azt
1539 32|               öt-hatezer forint nyugdíja, s azzal tisztességesen meg
1540 32|             bankóval takarózó Ausztriánk, s neked, az amerikai tábornoknak
1541 32|               Ellenben saját fogatán jár, s a színházban tulajdon páholya
1542 32|              estélyekre, hangversenyekre, s ott elegáns világ gyűl össze.
1543 32|                  vagy árvaságra jutottak, s híres nagy nevük mellett
1544 32|                 diadém és csillagkereszt, s a kettős sassal hímzett
1545 32|             Mehetnek estélyekre, bálokba, s hívhatnak magukhoz társaságot,
1546 32|            hívhatnak magukhoz társaságot, s részt vehetnek minden mulatságban,
1547 32|                  tudok, mint amit hiszek. S tudom azt, hogy te negyven
1548 32|                 inkább odatapadna hozzád, s boldog lenne veled: de egy
1549 32|                  hogy ábrándja ne legyen. S az eszménykép a legveszedelmesebb
1550 32|        megboldogult férjnek voltak hibái, s azokat ismerték. De az ábrándképnek
1551 32|               elfelejteni nem tudod soha. S ez az emlék nem fogja engedni,
1552 32|           fölötted fogja hordani a fejét, s mindennap eszedbe juttatja
1553 32|                 lelkedben egy élő alakká, s beszélj vele. Ő most már
1554 32|              megszorítá Walter Leó kezét, s szemei tele voltak könnyel.
1555 33|                 Néha hivatlanul is eljön, s elhozza magával ismerős
1556 33|               neki is azt a fehér talárt, s azt a skapulárét? – Csitt!..:~
1557 33|                   skapulárét? – Csitt!..:~S azután megint visszavándorol
1558 33|        összeütközésnél meghalt a testvér, s Hanna nem kísérte azt vissza
1559 33|                  család akarata törvény.)~S mikor amaz erkélyről széttekintettek
1560 33|                szép világban elveszített.~S azóta úrnő és fogoly. Magáé
1561 33|                  a férfit és a félistent, s azelőtt nem lakott annak
1562 33|               délelőtt misére kell menni, s egyéb ájtatos szertartásokon
1563 33|                ajánlatot visszautasított; s nyilvánossá tette, hogy
1564 33|                  nem vár fényes hozomány, s aki rangjához illő épouseuröket
1565 33|                   a főhadnagyi kardjával, s akinek minden jövedelemforrása
1566 33|            hatalmas – egyenesen őreá vár, s máshoz nem akar menni (s
1567 33|                  s máshoz nem akar menni (s teheti, mert nincs testvére).
1568 33|             Sachsen-Weimar felé fordítsa, s elvetesse magát egy gazdag
1569 33|                 mindketten ábrándjaikhoz, s beérik a kölcsönös levelezéssel,
1570 33|                   nem volt felszentelve), s be lett töltve az üres hely.
1571 33|             túlságosan élvezett mulatság, s azt kiáltják: „válts föl!”~
1572 33|                   nagyságát meg nem érti, s irigykedik rá. Ez negyven
1573 33|                 pedig ifjan is oly hideg. S az ellentétek vonzalma erős.~
1574 33|       átugratásánál belebukott az árokba, s ló és lovas kitörte a nyakát.
1575 33|   előreléptetődött a megdicsőült helyére, s urává lett a nagy birtoknak,
1576 33|               amint átvette a majorátust, s imitt-amotti hitelezői kielégítésével
1577 33|              felutazott Sachsen-Weimarba, s azóta ott ül.~Hanna grófnő
1578 33|                  újra elolvasá a levelet, s aztán elmélázott rajta.
1579 33|               életet folytató barátnőért, s amint egyszerre nagy vagyonhoz
1580 33|        szegényeknek, az elhagyatottaknak, s ha azoknak lehet széttépni
1581 33|                 grófnő egyedül sétált alá s fel magányos szobájában.
1582 33|          ékesítsék, selyemmel behúzassák, s hozathatják bútoraikat Párizsból,
1583 33|          tisztelegtem eddig e városban.~– S a mai nappal felszabadult
1584 33|      Megválasztottak képviselőnek újra.~– S ön ismét nekimegy annak
1585 33|                     Parancsolnak velem.~– S noblesse oblige.~– Saját
1586 33|                  hogy „szerencsés utat!”, s ha még holnap is itt látnak,
1587 33|                    se tudjuk elfeledni.~– S mikor fog ön ismét bennünket
1588 33|                Áldorfai nagyot sóhajtott, s csendesen ingatva fejét,
1589 33|                 helyéről, odalépni hozzá, s azt kérdeni tőle:~– Akarja
1590 33|             grófnő!~– Mondja ön: Hanna! – s kezét nyújtá neki.~Ince
1591 33|                   ittasult szenvedéllyel, s most már az egész alakot
1592 33|                  ott hagyta Ince kezében, s megszorítá azt erősen.~–
1593 33|                    elhagyom ezt a helyet, s benne mindent, ami most
1594 33|                kényelmet, előkelő rangot, s nem gondolok rá soha vissza
1595 33|                 amit ön otthonának nevez, s ha nem tarthat ön cselédet
1596 33|                    végzem annak a dolgát. S mikor ön egyszer a keresményéből
1597 33|                ezer meg ezer férfi közül, s eldobni érte az egész világot!
1598 33|                   ragadá meg Hanna kezét, s legalább a kezet vonta keblére.~–
1599 33|                  a gyönyörtől – rebegé –, s nem csodálnám, ha meg is
1600 33|                  kötelességem megmondani, s én oly gyáva voltam, oly
1601 33|                  értem egy egész világot, s végy érte cserébe engem.”
1602 33|                   futni készülő gyávának, s e szavával oly adósságot
1603 33|         visszafizetni. Ez az élet az öné. S ne higgye azt, Hanna, hogy
1604 33|                   örökölt is uradalmakat, s ha van mellette egy szerető
1605 33|                szóra Ince térdre roskadt, s most már könnyeivel áztatta
1606 33|                egy fényképet kiszakítani; s arról levágva a főt, ő maga
1607 33|                már! Ön nőül veszi Hannát!~S azzal tenyereibe tapsolt.~–
1608 33|             fölsikoltott, kitörő örömmel, s megakadályozhatatlanul nyakába
1609 33|                   nyakába borult Incének, s összecsókolta annak arcát,
1610 33|                 csak a vállait vonogatta, s mutogatott a szemöldökeivel
1611 33|             képviselőbül lehet miniszter, s a konvertitából lehet rekonvertita.
1612 34|                   járt el mindennap haza, s ott ült az új nő és a férj
1613 34|          visszaemlékezni az elvesztettre, s összehasonlítást tenni a
1614 34|          mulatságot úgy, ahogy adva volt, s Incének soha egy gondolatja
1615 34|                 azt a zsugoriságig vitte, s kizárt minden vendégszeretetet.
1616 34|        vendégsereget gyűjtött maga körül, s férje kedvéért megvendégelte
1617 34|                 mintsem közelednék hozzá, s aztán este kimerült, kifáradt,
1618 34|                dalolva jöttél be a házba, s nem várhattál, amíg gyomlálóstul
1619 34|                 addig is énekes ajkaidat, s aztán egy perc múlva már
1620 34|                   sorba mind az öt ujját, s jókedved hangja életet költött
1621 34|                  sajátkezűleg megtölteni, s parazsat tenni rá a tűzhelyről!…)~
1622 34|             szenvedély, ha a versenylónál s a kopófalkánál alább száll.
1623 34|              falatját haszontalan kiadás, s az állat után tisztogatni
1624 34|                kaszinói, klubi tagságért.~S a férj, aki egész nap dolgozik,
1625 34|            barátok szerzetébe fogadkozva, s csak a szokásos „igen” és „
1626 34|           hébe-hóba fel-fel kell támadni, s megragadni az alkalmat,
1627 34|             beszédre aztán készülni kell. S a beszédre készülő államférfiú
1628 34|                  bír kitalálni az indokot s mosolyogva jegyezni meg: „
1629 34|                   szemelte ki feladatául, s ezen konzorcium óhajtaná,
1630 34|          megválaszt igazgatótanácsosának, s az ilyen hivatal, mint tudod,
1631 34|                osztrák nyugdíjas tábornok s egy amerikai elbocsátott
1632 34|               generális között létezik.~– S kik lennének az engedménykérők? –
1633 34|              jövedelmet biztosít számára, s ennek elnyertével ő is képes
1634 34|                   arcán előkelő nyugalom, s ha vannak szemek, amelyek
1635 34|                 vállalathoz és egymáshoz, s ismét kezet szorítottak,
1636 34|                 nagyobb szállást keresni, s azt tetszése szerint bebútoroztatni.~
1637 34|             lefolyását: kik voltak jelen, s nem titkolta el afölötti
1638 34|                 az.~Nagyon elkomorult rá, s menekült dolgozószobájába.~
1639 34|              azután elgondolkozott rajta, s átlátta, hogy ő a hibás,
1640 34|              tagja választotta őt férjül, s az nem szégyell most az
1641 34|             mindennap szab, varr és fejt; s mely makacsul felfogadta,
1642 34|           részéről elővette a kávémalmot, s elkezdte a Hanna által pörköltet
1643 34|                gyönyörű gyöngysor-fogait, s megrázta a fejét, s a két
1644 34|     gyöngysor-fogait, s megrázta a fejét, s a két öklét megreszkettetve
1645 34|                 az egész világot bejárta, s még országos képviselő akar
1646 34|                   büdzsé-vita alkalmával, s ellene szavaznál annak a
1647 34|                 hóra, reggelre berekedek, s másnap tanúm rá az egész
1648 34|                 mind sok költségbe kerül, s Ince sem ér rá, mert az
1649 34|            bennünket a miniszteri biztos, s egész nyíltsággal kimondá,
1650 34|       Bauernhasstól. A gróf sarkára állt, s azt mondta: „Akivel én egyszer
1651 34|                 ikerpár, Chung a Tunghoz, s azt én magamrul levágatni
1652 34|               pedig nem meggyőződésed az, s nem szükséges, hogy mondva
1653 34|            gondolatait találgatni mindig, s azokat mélyen el tudja rejtegetni
1654 34|                  a Leó által közlötteket, s várta, hogy mit felel rá
1655 34|            mindjárt nagy szállást keresni s bútorokat megrendelni.~Az
1656 34|              szilárdul állanak mellettem, s nem tágítanak a kormány
1657 34|                  ökölre szorította kezét, s nem engedte azt neki.~–
1658 34|                    Ince nagyot sóhajtott, s abbahagyta a dolgot.~Alantabb
1659 34|              Alantabb hangon kezdé aztán, s elmondá Hannának, hogy mindezen
1660 34|                 pasziánsz játékok nemeit; s ha egyszer elmondja magárui: „
1661 34|                   az okoskodások szekere, s kidönti a földre minden
1662 34|            barátságot; de mert nincsenek, s egész Pesten nem is kaphatók,
1663 34|                   Pesten nem is kaphatók, s ha kaphatók, egy millióba
1664 34|            védelmére egy fényes beszédet, s még sem tagadod meg múltadat.~
1665 34|                   igen szépen ment végbe, s nem kevésbé szorítottak
1666 34|          karzatárul hallgatta e beszédet, s mikor vége volt, lejött
1667 34|          konzorciumnak az engedélyokmány, s Incének azonnal fel kellett
1668 34|                kétszáz forintot fog érni. S ilyet minden héten kap egyet.~
1669 34|                 feljárt hetenkint Bécsbe, s ott összejött Walter Leóval
1670 34|             parlamentben vasúti politikát s pénzügyi terveket megbírálni
1671 34|            lélekkel a rád eső nyereményt, s ne népesítsd meg az álmaidat
1672 35|                   civilizált társaságban, s jó szerencse lesz, ha a
1673 35|                    akitől valamit kérjen, s csak rá kell nézni, hogy
1674 35|                  hogy az embert megfogja, s azt mondja, te vagy az,
1675 35|             cimborákból tisztelők válnak, s az ellenségekből legfeljebb
1676 35|                utcán, hogy ők új házasok, s most élik a mézesheteiket. (
1677 35|             felhívják Hannát a belépésre, s megteszik választmányi tagnak,
1678 35|             úrhölgyei keresik barátságát, s azoknak körében Hanna grófnő,
1679 35|                  egész nap ülései vannak, s a feleségnek néha még este
1680 35|             édesebb aztán a viszontlátás, s van tárgy, amiről beszélni
1681 35|             táncestélyeire együtt járnak, s mindenki összeillő szép
1682 35|                kár, hogy Ince igen komor. S azt tudja ő maga is. Érzi,
1683 35|               kilátást rontó hajfürtöket, s ismerős mosollyal közelített
1684 35|                kesztyűiket le nem húzzák, s úgy szorítanak kezet.~Ez
1685 35|                dolgaid felől tudakozódik, s ha valami bajodat kitudta,
1686 35|                 vidám adomákkal mulattat, s helyet csinál számodra a
1687 35|                csinál számodra a büfében, s ha a tyúkszemére léptél,
1688 35|                kedélyállapot jelensége-e? S rájött, hogy nem az.~Bauernhass
1689 35|                tour des maros-t csinálni, s mikor a rondóban az ő feleségének,
1690 35|            kedvéért volt színpadra hozva.~S ugyan mi szüksége volt arra
1691 35|               ezzel az egész táncteremmel s a bennlevő celebritásokkal
1692 35|                 hogy felvette a hajójába, s nem dobta ki belőle, mint
1693 35|                tőle a hazajáró emlékezet, s ismét úgy jött neki, mintha
1694 35|               mikor még nem is látta azt; s érezné a tengerszél susogását
1695 35|           susogását a banánlombok között, s a leveleken átszűrődő zöld
1696 35|                  zöld fény melegét arcán, s hallgatná a zenekar fináléja
1697 35|               látta, mint minden asszony. S ez nem is hibájuk: erényük
1698 35|              Hanna grófnőnek volt szánva, s valóban, mintha csak hozzá
1699 35|                  látta volna a színpadon, s ha látta volna különösen
1700 35|             például a választókerületébe, s ő meg a választóit boldogította
1701 35|          szükséges utasításokkal ellátni, s a rendezésben is irányadó
1702 35|                 részről e hazának leánya, s amivel hazájának tartozik,
1703 35|              műkedvelők színpadi próbáin, s mint Hanna grófnő elmondá
1704 35|                   hívták minden estélyre, s azon kívül egyes nőszereplők
1705 35|             rejtélyek ezerféle tárgyában, s mindnyájan el vannak naivsága,
1706 35|                 egy percre el nem hagyja, s mindennap elviszi magával
1707 35|              elfoglalva a templomajtókat, s nagy híre volt előre, hogy
1708 35|              összegyűlt az ő perselyében.~S valóban nagyon meg lett
1709 35|                    elkerülte a templomot, s azért meg kellett neki lakolnia.~„
1710 35|         vendég-úrhölgyek már megérkeztek, s a grófnő kéreti a tábornok
1711 35|                   eleven vérpirosságával; s ehhez egy olyan szempár,
1712 35|                   melyért Ince rajongott, s melyet Hanna ki nem állhatott,
1713 35|                   Hanna ki nem állhatott, s a félig kivágott ruhának
1714 35|                kandalló rácsára téve föl, s azalatt egy roppant nagy
1715 35|                   van most?~Ez Caesarine: s az ünnepelt hölgy akkor
1716 35|                   összecsapta legyezőjét, s fölállva a karszékből tiszteletteljesen,
1717 35|                  a legyezővel hátrahúzta, s balját keblére téve mélyen
1718 35|                   Fatime vette azt észre, s gyermeteg mosollyal és fennkölt
1719 35|                   a kandallóba az öléből, s azok egyszerre lobbot vetettek.
1720 35|                  elismerni a világ előtt, s most otthon van, és gondot
1721 35|                    szerződéshez juttatta, s azóta leánya a közönség
1722 35|               leánya a közönség kegyence, s nem szorul senki pártfogására.
1723 35|           színpadi rutin mesterfogásaira, s miután felszólítására Hanna
1724 35|            jelenlétében kísérletet tenni, s tisztességesen visszavonult
1725 35|                   makacs rekedtség miatt. S miután a szerepet egy hirtelen
1726 35|                   egy értékes karperecet, s azzal hazament Bécsbe.~ ~
1727 36|                  nőmnél látogatóban volt, s aztán engem odavitt közéjük
1728 36|                  volnék a bérmáló püspök, s aztán egész naivul elmondta
1729 36|                 térden van, és imádkozik, s készül Rómába vándorolni
1730 36|               szent ajándékot vezeklésül, s aztán kiengesztelődve tér
1731 36|                 leányokban büntessem meg. S aztán még arról sem vagyok
1732 36|                   kifecsegésével okozott. S majd ott talán az asszonyi
1733 36|                    Önöket azóta együtt.~– S mit tettünk együtt?~– Karonfogva
1734 36|             Karonfogva mentek az utcán.~– S aztán – c’est tout?~Fatime
1735 36|                   jár egymással az utcán! S azzal vége! Caesarine szemérmetes
1736 36|               fenyítette őt meg az anyja, s miért lett olyan vörös Incének
1737 36|                  felé közeledő madárra.~– S ön is ismeri azt a darabot? –
1738 36|           megtudta felőle, hogy pap volt, s valamikor egy kisgyermeket
1739 36|          szobájába a kandallón keresztül, s azt nem tudja hirtelen hová
1740 36|                   kezdte a feje hátulját, s szítta a fogait. Ő már látta
1741 36|                 komámasszonynak” címezni. S ha meg vagyok támadva, védelmezni
1742 36|          hihetetlen adomát mond el nekem, s felelőssé teszi a leányomat
1743 36|                   csodák közé tartozik.~– S ilyen hihetetlen csoda az
1744 36|                 odaveté magát a pamlagra, s két kezét arcára tapasztva,
1745 36|            sziszegett magában Walter Leó, s az óráját húzogatta ki zsebéből,
1746 36|            nehezen jut a felsőkabátjához, s megrántotta Incét, hogy
1747 36|               mozdulni nem tudó Ince elé, s fogcsikorgatva monda neki:~–
1748 36|            ijedtében fütyülni Walter Leó, s két kezével a két huncutkájába
1749 36|                   fel a pamlagról Fatime, s anyját erőszakosan elrántva
1750 36|                 Ne rágalmazz egy szentet!~S azzal odaveté magát Ince
1751 36|                 tettem önt boldogtalanná!~S még utoljára Incének kellett
1752 36|                   boldog fog lenni ismét?~S amíg megígértette Incével,
1753 36|                 hódítani imádott szentét, s aztán nagyon boldog fog
1754 36|                míg aztán lassan kibékült, s az utolsó könnycseppek alól
1755 36|                megfogta Walter Leó kezét, s azt kérdezé tőle:~– Bauernhass
1756 37|                  konyhaszerekkel ellátja, s aztán minden házi szükségletet
1757 37|                 Hanna számára egy lakást, s mikor az készen volt, írt
1758 37|          komornájának átadta a kulcsokat, s azzal maga készen álló kocsijára
1759 37|                azokat azalatt elfelejtik, s ha volt valami nehéz panaszuk:
1760 37|                   nélkül nem ember többé, s egészen komolyan vette Fatime
1761 37|             tudakozódott egészsége felől, s a leveleire Hanna is mindennap
1762 37|                tisztelt háztól két hétre, s elutazott neje után.~Hanna
1763 37|                   midőn Ince megérkezett, s aznap együtt ebédeltek.~
1764 37|               tüzét; fejfájásai elmúltak, s ideges görcsei nem jelentkeztek
1765 37|                maga is dicsekedett azzal, s a fürdőorvos is gratulált
1766 37|                volna számára Budapestről, s hogy ő is viszont levelet
1767 37|                   használta a fürdőkúrát, s szemlátomást épült. Mindenki
1768 37|               odahozta a tarokkasztalhoz, s rövid kézből átadta Incének;
1769 37|             postamesternek a szívességet, s eltette a levelet a zsebébe.~
1770 37|                 figyelmet, hogy reá várt, s karjába öltve kezét, elsétált
1771 37|                maga merített neki belőle, s Hanna a körömpróbáig kiitta
1772 37|              hölgy bámulta a szép földet, s a férfi bámulta a szép nőt.~
1773 37|                  átkarolta Hanna derekát, s ajkát odaérteté annak lángoló
1774 37|                   büszkén fordult vissza, s fagyos tekintettel azt mondá
1775 37|                   holtig – felelé a nő.~– S mi bűnöm van, hogy így kell
1776 37|             jelentek meg életleírásommal, s azokban el volt mondva őszintén,
1777 37|                   együtt szöknénk tovább, s én fognám önt rejtegetni.~–
1778 37|                  ez tőlem az Isten ellen, s most porban fekszem érte,
1779 37|                 most porban fekszem érte, s nincs vezeklés, mely reményemet
1780 37|                   Kétféle istent hiszünk. S ez választ el bennünket
1781 37|                egymást, faját szaporítsa, s ne törődjék a földön túl
1782 37|                nőnek, megtartják a nőnek, s ha esküt mondtak az Istennek,
1783 37|                   megtartják az istennek, s mikor három ujjukat felemelték
1784 37|                  Hazám törvényei szerint, s azokat nép hozza, király
1785 37|                Hatmillió lélek e hazában, s százmillió keresztyén a
1786 37|                fogadalmát sacramentumnak. S ezek mind Isten oltalma
1787 37|          küszöbének vigasztaló erejétől – s akkor én is azt mondom önnek:
1788 37|             üljünk le ide a virágos fűbe, s játsszunk szerelmet; hisz
1789 37|                 hisz férfi és nő vagyunk, s nem lát bennünket senki!…
1790 37|           harmadszori halálítéletem lesz, s az bizonnyal végre lesz
1791 37|          dölyfösen az Istennek, aki adta, s akitől azt nem kérte senki: –
1792 37|                megvannak a mi fogalmaink, s azok változhatlanok. Önök
1793 37|              Házasságunk csak együttélés, s én önnek e világ színe előtt
1794 37|                hogy ott Isten járt közel, s azontúl sem hagyott el soha,
1795 37|                 Ince keblébe dugta kezét, s megérezte, hogy ott egy
1796 37|                kivágja az utolsó tromfot, s átadja Hannának a neki szóló
1797 37|          veszthetett volna el? Az életét. S az lett volna a nagy szerencse.
1798 37|             Bauernhass grófot felkeresni, s végre-valahára megtalálta
1799 38|               összevetni a körülményeket, s ennek az egy „idegennek”
1800 38|                  nyitva hagyni éjszakára, s reggelre orozva betörő idegenek
1801 38|                  a pénz. Az kereste őtet.~S most már óhajtott gazdag
1802 38|                 eddig másokban kigúnyolt, s uralkodó hajlamok szálltak
1803 38|             nélkül is tudott vállalkozni, s minthogy minden kísérlete
1804 38|                  azokat csomagolja össze, s küldje utána az ismert szállodába.~
1805 38|                  kezét nyújtva Incének.~– S ön örül annak, ha engem
1806 38|                olvasni e szavak értelmét, s aztán rögtön, mint egy orvtámadás,
1807 38|                  két kezét keblére tette, s szemeit ég felé emelve,
1808 38|                 önnek beszélek egyedül.~– S ön kívánta azt, hogy én
1809 38|                megigéző tekintete volt.~– S ön azt hiszi, hogy én nem
1810 38|                  mint arról, hogy élek.~– S miért tette ön azt akkor?~–
1811 38|                   Miért? – szólt a leány, s egész alakja reszketett
1812 38|             vagyok eljegyezve a pokolnak, s az ő földi képviselőjének,
1813 38|                  a pátriárka a pusztában. S mikor ott virradtam meg
1814 38|                   együtt és valamennyien, s megválthattam volna magamat
1815 38|                   lelkem sugárait kaptam. S hittem, hogy egykor annak
1816 38|                térden egy szentkép előtt, s imádkoztam hozzá: óh, megdicsőült
1817 38|                    hogy lásson meg engem! S utam fényes lett, diadalmas,
1818 38|             valahára fel ne jussak hozzá. S ekkor – előjön egy hidegvérű
1819 38|                    megharagszik valakire, s dacbul, dölyfbül letépi
1820 38|                   zsebkendőjébe harapott, s aztán folytatá:~– Ne féljen
1821 38|                    tépem én még apróbbra, s odahajítom a világ bolondjainak:
1822 38|                   megdicsőült szentemmel, s vádat ne sóhajtott volna
1823 38|                pesti vendégszereplésemet, s ennek folytán az érintkezést
1824 38|              egész gúnymosolygó Bábellel, s azt merte mondani: „Én bizonyos
1825 38|             szenvedéllyel, egész szívvel? s hogy az a valaki egy nő
1826 38|                   a közvélemény elitélte, s aki mégis szereti férjét.
1827 38|                    A titoknak hangja van. S az asszonyok még a szemeikkel
1828 38|                 mesterségem a komédiázás, s sokat tanultam ily helyeken
1829 38|               leány ült le egy karszékbe, s fejét tenyerébe hajtva,
1830 38|                 az ő oroszlánbarlangjába, s kitöltöttem neki a keserű
1831 38|                  a szentelt chrysma érte, s még kétségbe vonják, hogy
1832 39|                  eltépte fékeit szívében, s nyargalt vele egy mámorító
1833 39|              álmodott, róla gondolkozott, s érezte az életunalmat, ha
1834 39|          életunalmat, ha tőle távol volt. S féltette őt az egész világtól.
1835 39|                 meg e fogalmat: szerelem, s a másik pillanatban egy
1836 39|                    kiváltképp a színpadra s annak veszedelmes kiváltságaira:
1837 39|                 dallamokat utána dúdolja, s gyönyört talál benne, ha
1838 39|                 rendű és rangú tisztelői, s ő azokat meghítta mind estélyre,
1839 39|                   meghítta mind estélyre, s rendezett számukra pompás
1840 39|                 karjába akasztotta magát, s késő éjszakáig barangolt
1841 39|              éjszakáig barangolt vele alá s fel Bécs sétányain, s csak
1842 39|                 alá s fel Bécs sétányain, s csak akkor tért haza, mikor
1843 39|                  egy párduc, és megtépte.~S egy dologra volt a leány
1844 39|                   még értékesebb ékszert, s azonfelül nem is tette fel
1845 39|                   megtudta a veszedelmet, s nem tétovázott pénzbeli
1846 39|              Belle Ange úrért kifizetett, s azt neki visszaküldhesse.~
1847 39|                  berendezni az eddiginél, s ez iránt alkuba lépett egy
1848 39|                   tekintse meg szállását, s nyilatkozzék, meg van-e
1849 39|                 helyett márványkandallók, s dió- és cseresznyefa helyett
1850 39|                 maga – felelé a kárpitos, s elémutatta a számlát. A
1851 39|                    mondta a házfelügyelő, s azzal eltávozott. Néhány
1852 39|                   Tessék: itt van a pénz, s itt meg a nyugtatványok.~–
1853 39|                itt meg a nyugtatványok.~– S mit csináljak én ezzel a
1854 39|               emberre, mint egy kísértet, s homlokán ránc kezdett már
1855 39|               szőnyegajtajánál lesett rá, s orozva nyakába ugrott, majd
1856 39|                  majd lerántotta lábáról, s aztán olyan kedve támadt,
1857 39|            elővett hat gömbölyű kavicsot, s kényszeríté Áldorfayt, hogy
1858 39|          Áldorfayt, hogy térdeljen mellé, s tanulja meg tőle a „kőkapósdi”
1859 39|              pitykövezésnek” is neveznek, s nem hagyott neki addig békét,
1860 39|             ténynek megvan az ellenténye, s ha a delejtű északmutató
1861 39|               harmadik éjsarkához közelg.~S a féltésnek még gyakorlati
1862 39|              ékszerészeknél kapható volt, s abba belevésette Starrwitz
1863 39|               utolsó vendég volt már ott, s csakugyan őreá várt.~Ince
1864 39|                 ránézett és gondolkozott.~S ha a büszke hölgynek jobb
1865 39|              hangoztatá e nevet:~– Hanna!~S ha e gyöngéd hangra a hölgy
1866 39|                   a hölgy kinyújta kezét, s azt mondja: „jöjj!”, akkor
1867 39|                   emléket, a rubingyűrűt, s azt mondja neki: „nézd:
1868 39|               szent földre, Jeruzsálembe, s mire visszatérnek, úgy találják,
1869 39|                  léteznek rá nézve többé…~S az milyen jó!~A nő elveté
1870 39|            mikorra rendelte az útihintót, s aztán eltávozott.~Egy óra
1871 39|                kell igazítani a levélben, s nem akar most másikat írni.~–
1872 39|                 előkereste Hanna levelét, s átadta azt Incének.~– Uraságod
1873 39|            legyőzhetlen akadályai voltak, s megszűnt a jogom azokért
1874 39|               Mint nő, kerülni fogom önt, s ön kegyetlenséget követhet
1875 39|             világából.~Én nyugodt vagyok, s nem kívánok az égtől több
1876 39|              célzás, amelyet ön említett, s melynek rejtélyét könnyű
1877 39|                   fognám visszautasítani.~S ha azt akarja ön, hogy valaha
1878 39|                   hosszú életet e földön, s örök üdvöt, bűnbocsánatot
1879 39|             föléje emelkedett az asszony, s ő alant maradt.~Elvesztette
1880 39|                rubin pecsétnyomós gyűrűt, s újra lepecsételte vele a
1881 39|             visszavinni a postamesterhez, s aztán kérte, hogy fogjanak
1882 39|                   egy újdonatúj ezeresre, s mintha az csak egy látogatójegy,
1883 40|                 nő tud szenvedni egyedül, s midőn neki is kínálkozik
1884 40|            elutasítani e vigaszt magától, s halálra kínozni magát női
1885 40|                   annyit süllyedt Fatime.~S Ince azt érzé, hogy az ő
1886 40|                    Fatiménél van a szíve.~S ennek a leánynak becsvágya
1887 40|               bőkezű ajándékozási kedvet, s Ince adósa maradt e leánynak: –
1888 40|             bírtak, mint bizonyos nyerők, s a főnyereményre kizárólag
1889 40|                   gyakoriak voltak ugyan, s családias otthonosságot
1890 40|              kikísérő szobaleány markába, s dúdolva ment le a lépcsőn,
1891 40|                 egy szűk folyosóra vezet, s abbul a folyosóbul megint
1892 40|                  egész Fatime budoárjáig, s onnan egy keskeny ajtó nyílik
1893 40|                 mikor már egyedül voltak, s minden ajtó zárva; – a kettő
1894 40|                  kettő egymásba csukható, s fogaival egymást kiegészíti.
1895 40|               dohánytól.~– Haha, szegény!~S azzal Fatime kivette Ince
1896 40|           megtagadott szerzetesi köntöst, s a világ örömeiről való lemondással
1897 40| matutina-harangszóra veszi a flagellumot, s vérig korbácsolja vele a
1898 40|              kezdenek is már világosodni, s a göndör körszakállban fehér
1899 40|              csigalépcső visz fel jobbra, s e lépcső egy ajtónál végződik,
1900 40|             bosszú; csak igazságszeretet, s az ön iránti végtelen tisztelet.~
1901 40|              diadalaikkal eldicsekszenek, s furfangjaikkal kérkedni
1902 40|                  azt a megalázó rabságot, s végét akarta szakítani a
1903 40|              engesztelhetlen büszkeségét, s bizonyosra számított nála.~
1904 40|               eszközeiben nem válogatnak.~S végre egy jól sikerült botránynak
1905 40|                sohasem játszik súgó után, s ezt a bluette-et maga rendezte!~
1906 40|                mert kiúszott a Moldvából, s még most is él: nem lett
1907 40|     önbüszkeségével. Eltépje-e a levelet, s ne gondoljon rá többet?
1908 40|                  most belenyúlt óvatosan, s megtalálta a dohány alatt
1909 40|        csíptetővassal felvette a földről, s ismét visszadugta a dohánydoboz
1910 40|                hozzá, mint egy parasztnő; s ő megcsal engem, mint egy
1911 40|             szobájából, folyvást járt fel s alá, s beszélt magában,
1912 40|                  folyvást járt fel s alá, s beszélt magában, mintha
1913 40|                   elhívatta a műszerészt, s átadta neki a kettős kulcsot,
1914 40|            kulcsot, hogy azt mintázza le, s azután majd számára készítse
1915 40|                   a bakra egy bérszolgát, s megnevezte a házat, ahova
1916 40|                   hanem a lovagkorbácsot, s most már biztosan megnevezte
1917 40|               kapussal ismét találkoznia, s azonfelül a visszatérésre
1918 40|                  zárba, az ajtó felnyílt, s ő belépett rajta.~Egyedül
1919 40|                 csókkeringőjét játszotta.~S az első akkordok után egy
1920 40|                 hajtűt vont ki kontyából, s azzal ruháját fölemelve,
1921 40|                palackok szoktak hallatni. S arra néhány perc múlva dévaj
1922 40|                  Viva noi! (Éljünk mink!)~S a pohárcsörömpölés közéje
1923 40|                  szeretett nagyon utazni, s nem volt olyan hónap, melyben
1924 40|                  az egész útravaló pénzt, s ekként idejekorán hajótörést
1925 40|               megváltotta neki Triesztig, s maga ültette fel a vagonba.
1926 40|                   jó lesz ma vacsorára!~– S nem leszünk hozzá; csak
1927 40|                    összehúnyta a szemeit, s egész teste összevonaglott,
1928 40|                  vendég! Az is eljön még! S akkor leszünk sokan!~Az
1929 40|            öltöztet fel ilyen maskarának, s aztán még kicsúfol! Még
1930 40|                  Ange urat is megragadta, s egy galoppot eltáncolt vele
1931 40|                 ahol teljesen sötét volt, s úgy nevettünk rajta, hogy
1932 40|              semmitől. Aztán megéheztünk, s betértünk egy pincekocsmába,
1933 40|              kivettem a kezéből a hárfát, s énekeltem helyette a vendégeknek.
1934 40|        összeveszett fölöttem Áldorfayval, s Áldorfay egy perc alatt
1935 40|                   dalolt ki az éjszakába, s kihajlott a szabadba; azután
1936 40|            szabadba; azután visszajött.~– S most éppen oly szép csillagos
1937 40|                      kiáltott Fatime, alá s fel szökellve, táncolva
1938 40|                    mint egy szilaj csikó, s dallamra hangoztatva vissza: „
1939 40|             Lafitte! Adieu! Pour jamais!” S aközben kalapot, sált kapkodott
1940 40|              kapkodott fel innen-amonnan, s egyre táncolva, dalolva
1941 40|               Incéhez, megkapta a karját, s magával ragadta: „Hahaha!
1942 40|                  vite! Siessünk. Hahaha!”~S elvitte magával Incét, születésnapja
1943 40|               diszkréciójukra volt bízva.~S még annál is több. Fatime
1944 40|                   fűzve legbizalmasabban.~S e férfinak a fején megismeri
1945 40|            rohamával szökött oda feléjük, s egy perc alatt sipka, chignon
1946 40|                  hogy Fatime tért vissza, s a jogtalanul buksiján feledett
1947 40|              rémültében leesett székéről, s amint visszatekinte megtámadójára,
1948 40|                 megismerte Hanna grófnőt, s valami gyors gondolat igazoló
1949 40|                 nyitva hagyott maga után, s futott a kapu felé.~A kapus
1950 40|        látogatójegyét kivegye tárcájából, s átnyújtsa a kapusnak.~Hejh,
1951 40|                 grófnő itt volt az éjjel, s megvert valakit odafenn.~ ~
1952 41|             elolvasó egy francia szövegű (s helyesírási és nyelvtani
1953 41|                   a feleségét strázsálni, s ugyanannyi asszony ráült
1954 41|                   dolgunk a mitológiával, s nem kell arra a gyanúra
1955 41|              magát, zokogott, fuldoklott, s megint felugrott és bosszút
1956 41|           szaladtak, már ájulva találták, s odafektették az ő ágyába,
1957 41|              öklét az égnek mereszté fel; s aztán elkezdé a saját fejét
1958 41|               jelenetén kezdje Essexszel, s korbáccsal jöjjön látogatóba.
1959 41|                  megszorító Fatime kezét, s azt mondá neki:~– Én tudni
1960 41|                 Fatime elérté a mondatot, s odaszökött a nyakába, és
1961 41|                   gerilla társalkodónője, s nem tudta magát rávenni,
1962 41|              Fatime utána nézett sötéten, s aztán utána köpött, s azt
1963 41|            sötéten, s aztán utána köpött, s azt mondta: kutya!~            ~
1964 41|             mekkora mélység van közöttünk s mivel van az tele?~Elvárom,
1965 41|                  véget vessünk mindennek.~S aztán felejtsen ki-ki, ahogy
1966 41|                  egész levelet Fatimének, s maga még e sorokat írta
1967 41|         megszemlélésre méltó ritkaságait, s meglátogatta a környékben
1968 41|                   a gyetzári jégbarlangot s az abrudbányai aranytelepeket,
1969 41|                     bátran elmehet utána, s csak majd az ítélet kihirdetésekor
1970 41|                  a vett figyelmeztetésen, s rögtön sietett a vasúthoz
1971 41|                   naponkint az ő levelét, s milyen meglepetés lesz majd
1972 41|             lehetett volna, ráült volna), s innen, ahol valószínűleg
1973 41|             legelső bérkocsit ragadta el, s vágtatott vele * utcába.~
1974 41|                rábízza egy cigánypostára, s azt felülteti egy ökrös
1975 41|                   sürgönyeit nyélbe ütni, s csak azután következik a
1976 41|           nuntiumára Danaé kisasszonyhoz. S az biz elkésett.~Ince még
1977 41|                egy kártyaasztal „mögött”, s a kártyázókat nézte. Neki
1978 41|          tárcájából egy újdonatúj ezrest, s azt két rétbe hajtotta.~
1979 41|            bérkocsijához vissza Áldorfay, s vágtatott a Renz cirkuszához.~
1980 41|                 vett magának egy páholyt, s bérelt a páholynyitótól
1981 41|         megcsalatásnak lett az áldozatja, s Fatimeék mást mondtak előtte,
1982 41|                  rohant ki az istállóbul, s azon kezdte, hogy háromszor
1983 41|               jobbra-balra vetette magát, s aztán felugrott, megrázkódott,
1984 41|                  felugrott, megrázkódott, s elkezdte a fogaival a hátát
1985 41|               legtisztességesebb hivatás.~S meg is érdemli művészi hírnevét.~
1986 41|                    megkeríti, megrohanja, s ha egyszer félkezével sörényébe
1987 41|            térdével átszorítja vékonyait, s azalatt kezeivel leoldja
1988 41|                   a hurok szájába szorul, s percek múlva a vadállat
1989 41|            fonalat.~Kiment a nézőhelyről, s a cirkusznak azon oldalára
1990 41|               hordani; veres hintaja van, s szürke és fakó lova. Ő maga
1991 41|           Visszament saját bérkocsijához, s kocsisának azt parancsolá,
1992 41|              lovas hintó mellé hajtasson, s ahova fog menni, oda menjen
1993 41|              kitekintett a kocsiablakbul, s megismerte a házban a „veres
1994 41|              könnyed szökéssel aláhibban, s e percben arccal fordul
1995 41|                   a bérkocsit elbocsátja, s az odább robog. Leánya és
1996 41|          elbocsátotta a maga bérkocsiját, s azután elkezdett alá s fel
1997 41|                    s azután elkezdett alá s fel járni a hotel garni
1998 41|                 annyiszor sírt fetrengve, s lábait csókolta imádata
1999 41|                  óra éjfélen túl jár már, s ők még mindig nem jönnek
2000 41|                még mindig nem jönnek elő, s Áldorfay még egyre járja