Fejezet

2001 41|                  van a becsvágy koronája. S ő azt eldobja, és felvesz
2002 41|              szennyes kalapot a szemétrül s azt teszi fel a fejére.~
2003 41|                   azt teszi fel a fejére.~S az átok nem abban van, hogy
2004 41|                     ez furcsa álom volt”, s aztán nem gondol rá többet.
2005 41|                  ahonnan menekülni akart, s még kínzóbb képeket varázsoltak
2006 41|                         Későn ébredt fel. S nem esett neki jól a felébredés,
2007 41|                   célzást e kényes ügyre, s nem iparkodott Incével észrevétetni
2008 41|                   tér.~Ő előre látta ezt, s el volt határozva Incét
2009 41|          feleségemet el akarta csábítani, s török hárembe vinni. Ez
2010 41|                    Tartós gyűlöleted van. S nem lehet ezen az emberen
2011 41|                   ez nagyon komoly ügy.~– S hogy híják ez idő szerint
2012 41|                   egy második gentlemant. S mit mondjunk neki, miért
2013 41|                neki. Kard hegyére tűzzük, s úgy adjuk át. Jól van. Délutánig
2014 41|                   kezet szorított Leóval, s aztán hazament.~Még étkezni
2015 41|                nem jön rá szemközt senki. S várnia kell egy helyhez
2016 41|                   a leveledet. Elolvasta. S erre ő rögtön viszonválaszt
2017 41|                   kihívást – rebegé Ince, s a fogai összeverődtek.~–
2018 41|                  a fogai összeverődtek.~– S mi okot ád a visszautasításra?
2019 41|                 vacsorát, hozass pezsgőt, s mikor már jól ittatok, akkor
2020 41|                  nem tudom ki a mostanid? s azzal csókold meg, öleld
2021 41|                   csókold meg, öleld meg, s add oda neki a kettős kulcsot.”~
2022 41|                 jogod velem így beszélni, s arrul a hölgyről – ekként
2023 41|            divathölgyért, az a te nyakad, s nem az én dolgom őrizni.
2024 41|                hogy mi consorsok vagyunk, s nevünk kapcsolatban van
2025 41|                titkaidat, száz szeme van. S ha a szemeivel nem láthat,
2026 41|                nevét ehhez Áldorfay Ince? S aztán suttogva felelik rá:
2027 41|                   aztán busás adót fizet. S aztán kerestek maguknak
2028 41|                   elvesztegetni is lehet, s akinek van egy szenvedélye,
2029 41|                 nagy pénzért, becserélje. S ezt a nagynevű embert felfedezték
2030 41|                   korbácsot nem ragadtál, s ki nem verted őket magad
2031 41|               örök szegénységet fogadott, s abban nyugodtnak érzé magát;
2032 41|                  minden könnyelmű embert, s mely őt szólítja fel, hogy
2033 41|                  falatja, özvegyek könnye s öngyilkosok vére képezi;
2034 41|                hozza ezt a cirkuszi hőst, s az merész bakugrásaival
2035 41|                   a bohócot utadba hozta? S te még verekedni akarsz
2036 41|              kezével megragadá Leó kezét, s egy gyermek gyámolatlanságával
2037 41|                vizekben nincsenek nimfák, s a jégen részvénytársulatok.
2038 41|                nyugalmat hoznak szívedre, s kigyógyulva térsz vissza.~
2039 41|                 általános meghatalmazást, s nem lesz károdra, ha addig
2040 41|                nem hagy tréfálni magával, s ha meg nem jelensz, elítélnek „
2041 41|                 elítélnek „makacsságban”, s úgy elválasztanak, hogy
2042 41|              ítélni, azt kétszerezze meg. S most téged arra kérlek,
2043 41|                Vetkőzd le az „új” embert, s öltsd fel a „régit”. Úgy
2044 41|              fizető napom van ellenedben, s miután likvidálok veled,
2045 41|              magáról, hogy ő a büszkeség, s azt fogja kérdeni tőled,
2046 41|                  beleénekelni a szcénába, s helyettesíteni a hősnél
2047 41|                Amerikába, hol Grönlandba, s te aztán menj szép engedelmesen,
2048 41|              fogsz állni a tűköröd előtt, s körülnézed magadat. S azt
2049 41|              előtt, s körülnézed magadat. S azt fogod mondani: hisz
2050 41|            körszakáll, a telt piros ajkak s az egész tekintet, ha mosolyog,
2051 41|                  mihelyt engem nem látsz, s magadat meglátod. Hanem
2052 41|                fenntartani a szimmetriát! s a fátum még Zeüsznek is
2053 41|          mindenből leszabtál egy falatot, s azt is otthagytad.~– Már
2054 41|             mellett: erre nekem a legelső s legmegnyugtatóbb bizonyság
2055 41|                jössz velem egy étterembe, s ott velem együtt eszel és
2056 42|             mandátumáról a ház elnökéhez; s holmi apróbb számlákat kiegyenlíteni.~–
2057 42|                    magára zárta az ajtót, s felnyitva íróasztala fiókját,
2058 42|                ezt az egy képet vonta le, s utána megsemmisíté Ince
2059 42|                  negatív rajz üveglapját.~S ez a kép oly sikerült! Az
2060 42|            összetéve, könyörögni látszik, s e könyörgő tekintetben,
2061 42|                 gondolatjáig az övé volt. S most elfusson tőle, anélkül
2062 42|            magadat is. Miért tetted ezt?”~S hátha tudna rá valami mentséget
2063 42|               akiért őt el tudta feledni, s aki őt abban a pillanatban
2064 42|            keserűségeit kiönteni odafenn.~S ha másként talál történni!
2065 42|                  varázsolhatja egy csoda! s nincs-e az asszonyszívben
2066 42|             táviratára feltenni a lakást, s az újabb kor „Hermész”-ei
2067 42|               Csak fél cipő volt a lábán, s Ince olyan nagyon csöngetett,
2068 42|                  a Práter felőli járdára, s onnan kémlelt fel hajdani
2069 42|              eredetit ő hozta el magával, s ez azóta is mindig pénztárcájában
2070 42|              előtt, hogy észre ne vegyék, s zaj nélkül ment föl a lépcsőkön.~
2071 42|              reszketne át minden idegein, s minden idegével hallaná
2072 42|              minden idegével hallaná azt; s egy alaktalan, de mégis
2073 42|              nyitva?~Ince belépett rajta, s nekiindult a sötét lépcsőnek.
2074 42|            kijövet Hanna odament Incéhez, s azt mondá neki:~„Uram. Hat
2075 42|         becsületét ön is, én is elvettük; s teljes elégtételt fog adni
2076 42|                   hirtelen utána siessen, s a birtokában levő kulcsok
2077 42|                   mint már egyszer tette, s amint a szószegő jön fölfelé:
2078 42|          mellberagadja őt egy ideges kéz, s egy ismerős hang azt súgja
2079 42|                    Ön nem férfi előttem!”~S azzal letaszítja őt hanyatt,
2080 42|                   nép ott találta azokat, s azt hitte: Ince kulcsai
2081 42|           folyvást összeszorítá a torkát, s fenyegette, hogy letaszítja
2082 42|                 egy nyugvószék van tolva, s azon ül, hanyagul odaomolva,
2083 42|        félrehajtja az arcába fújt füstöt, s aztán e legyező egy kecsteljes
2084 42|              üdvözletet bólint Ince felé.~S mindezt oly nyugodtan teszi,
2085 42|                összefont keze közé veszi, s most már a füstöt Áldorfay
2086 42|              zavarom; de még ma elutazom, s elébb valamit el kell önnel
2087 42|              végeznem.~– Ah, ön elutazik! S hová? – szólalt meg a leány,
2088 42|                      Itt van. Olvassa ön.~S azzal átnyújtá neki a névjegyet
2089 42|             homlokárul zilált hajfürteit, s közelebb hajolt a lámpáshoz,
2090 42|                mintha csiklándozva volna; s aztán nevettében hanyatt
2091 42|         nyugszékben, két karját felemelve s a feje alá téve, hogy pongyolájának
2092 42|                  csaknem egészen eltűnik, s ezáltal egy olyan merev,
2093 42|                   kitörő dühvel Áldorfay, s azzal a markába fogott névjegyet
2094 42|                Gideon is erős ember volt; s Captain Bloomer, a lószelídítő,
2095 42|                   a kígyós lábánál fogva, s azt a rajtalevő edényekkel
2096 42|                  menekülni a mellékajtón, s segélykiáltásaival lármázta
2097 42|                   falakrul a szőnyegeket, s kézzel-lábbal hogy tépi
2098 42|              facsarja ki a székek lábait, s a pamlagokat hogy veri egymáshoz,
2099 42|                   a mennyezetes ágy fölé, s mikor mind együtt vannak,
2100 42|           oszlopát letöri a nyoszolyáról, s ezzel a súlyos cséphadaróval
2101 42|                  nézik rettentő munkáját, s nem akad a nézők között
2102 42|             elment nyolc óra után gyalog, s nem mondta meg, hogy mikor
2103 42|        sejtelmekkel ugrott le kocsijából, s meghagyta kocsisának, hogy
2104 42|                  megszólítom – mondá Leó, s azzal elhatározottan sietett
2105 42|                elé, mikor őt jönni látta, s sírva könyörgött neki:~–
2106 42|               kirántotta a kezéből öklét, s keményen, hidegen monda
2107 42|                  félretolta őt maga elől, s sietett be a lakásba.~A
2108 42|                dühöngő fáradtságot mutat, s hirtelen elnyomható lesz.~
2109 42|                  helyeselte a kísérletét, s bebocsáttató őt.~A kettős
2110 42|             zsarátnokon járna ott valaki.~S e rémvilágításnál, félig
2111 42|                   a kezéből a rudat Ince, s mindkét kezét arcára tapasztva,
2112 42|                  sírni.~Leó odalép hozzá, s átöleli a vállát.~– Jer
2113 42|                  ápolók, mögéje kerülnek, s két-két izmos férfi kétfelől
2114 42|            felakasztott fali óra a tízet.~S az óraütés után rákezdi
2115 42|                vágva, mint a tekebábokat, s azzal a nyoszolyának egy
2116 42|            ordítva:~– Hát te is élsz még?~S egy kegyetlen ütéssel lesújtja
2117 42|          zengve-bongva esett le a földre, s ottan begurult az ágy alá,
2118 42|                    ott megakadt a falban, s aztán a megindult zenemű
2119 43|              falai is ki voltak párnázva, s minden szék, asztal, ágy
2120 43|                  a dühöngők bebútorozása.~S ő még mindig az volt.~Nem
2121 43|              kopaszra lenyíratni a fejét, s kár volna azért a szép fürtös
2122 43|                   Salamanderen van fogva, s várja egyetlen barátjától
2123 43|                  Leó katonásan üdvözölte, s aztán felelt neki angolul.~–
2124 43|               kezeimet egy selyemszállal, s fogadtassák meg velem, hogy
2125 43|                   jóbarát ez óhajtásának, s egyedül maradva vele, feloldá
2126 43|                volt Leó keze után nyúlni, s annak kézcsuklóját átfogni.
2127 43|                  volna a keze kovácsolva.~S akkor azt kérdezé tőle halk
2128 43|                 beteg Leó kezét ajkaihoz, s megcsókolá azt, és elkezdett
2129 43|            betegnek. Nagyot fohászkodott, s letörülte az izzadtságot
2130 43|                  nagyon köszönöm – monda, s most már két tenyere közé
2131 43|             tenyere közé vette Leó kezét, s úgy cirógatá, simogatá azt,
2132 43|                   elment a víz alá lakni, s ott én nem tudok élni. Aztán
2133 43|                  egy büszke fejedelemnőt. S aztán ezt a büszke nőt felcseréltem
2134 43|              hullott rám minden oldalról, s én fuldokoltam alatta. Captain!
2135 43|                 Dutchman!”) megharagszik, s nem bocsátja őt többet ide.~– „
2136 43|                    kezet szorítva Leóval, s magára engedte adatni a
2137 43|           kémlyukon át nézte a jelenetet, s azt mondta Leónak, mikor
2138 43|                 járt most is a szabadban, s arcszíne piros volt, csak
2139 43|                 át a mélyen alvó beteget, s befektették abba az ágyba.~
2140 43|                ágyával szemközt fordulva, s valamit rajzolni látszott.~
2141 43|                papírlapot vett a rajzára, s aztán ujjával csitító fenyegetést
2142 43|               különben.~Ő! mindig csak ő!~S eközben szemei mindig az
2143 43|                    Egyszer aztán fölkelt, s odament az ágyhoz.~– Ah,
2144 43|                    Azután odament Leóhoz, s megszorítá a kezét, halkan
2145 43|                odatérdel az üres ágy elé, s elkezd gyöngéd szavakat
2146 43|              szellemarcnak; beszél hozzá, s feleletet kap tőle: némely
2147 43|              kedvre derül. Majd sétál alá s fel a szobában, meg-megáll
2148 43|                 jön: két terítéket hozat, s ételét megfelezi. Fele az „
2149 43|                 maradt a korallgrottában, s tanulja a kagylóktul – a
2150 43|                képei, miket róla rajzolt. S mind hasonlítanak hozzá.~
2151 43|              ismerte már, mint kapitányt, s nem fogadta el orvosnak.~
2152 43|          Kikérdezte a láthatatlan alakot, s aztán félrehívta a férjet,
2153 43|                   Hisz itt hajón vagyunk, s körös-körül a tenger. Sétálhat
2154 43|                   mindennap meglátogatta, s mindennap hírül hozá neki,
2155 43|                kellett őt hozni Európába. S az nem ment olyan hirtelen.~
2156 43|                 őrültnek térképe is volt, s ő tudta, hogy a leggyorsabb
2157 43|                odaállította az ágy mellé, s egész nap játszott vele
2158 43|                 magával a magyar fővezér, s ki akkor varázsnyirettyűjével
2159 43|                 hadjárat alatt történtek, s ha belesült, összecigányozta,
2160 43|                belesült, összecigányozta, s kikergette magátul.~Pedig
2161 43|                dühöngés korszakába esett, s őt hívja.~Leó sietett, amily
2162 43|              készen álltak a betegápolók, s az orvos tanácsolá neki,
2163 43|              nyugtalan léptekkel járt alá s fel, szilaj dühös tekintete
2164 43|                  bátran nyitott be hozzá, s keményen rászegezve tekintetét,
2165 43|         tébolyultat. Megállt egy helyben, s azzal kezét kinyújtva az
2166 43|                 fel megnézni, hogy van ő, s nem találtam őt itt többé.
2167 43|                 egyenkint kiszórt belőle, s aztán haját tépve ordítá,
2168 43|                száját mind a két kezével, s haragosan förmedt reá.~–
2169 43|                      Hallgat ön mindjárt! S nem ordítozik olyan tele
2170 43|                 tekintettel bámult Leóra, s azt mondá:~– Ugye?~– Hát
2171 43|                 hogy rászedett férj lett, s a feleségről, a leghívebb
2172 43|                ugye? Mikor el volt fogva, s vinni akarták tőle erővel,
2173 43|               világot, hogy kiszabadítsa, s megint egyesülhessen vele?
2174 43|                 ön egy évig nem látta őt, s mégis olyan bizonyos volt
2175 43|             zokogott az őrült keservesen, s elkezdte a kiszórt ágyneműket
2176 43|                kezét, odavonta a keblére, s lassan, óvatosan leereszté
2177 43|                   itt a mellemen? Alszik, s álmában megölelt. Önnek
2178 43|                  a sötétzöld égkupola is… S az üdv sugára lesüt egész
2179 43|              lesüt egész a tengerfenékig, s a kagylók ragyognak benne,
2180 43|                   Szívére teszem kezemet, s elszámlálom az érütést…
2181 43|         kiterjeszté ágya fölé a térképet, s elaszott kezének ujjával
2182 43|           félárbocra felhúzott lobogóval, s aztán, mikor egyedül lesz,
2183 43|                  az erénye: – férfi volt, s asszonyt szeretett.~Walter
2184 43|                 ólomkoporsóba záratta le, s azt maga vitte el vasúton
2185 43|                   hajót bérelt a számára, s elszállító azt a csatornán
2186 43|               lövést adatott az ágyúkkal, s azzal lebocsáttató az ólomkoporsót