Fejezet

   1 1 |              megint az a mulatsága van, hogy háromszögelési munkálatokat
   2 1 |         feladata van, mezei mulatságul, hogy társai összeadott pénzébül
   3 1 |               majorossal alkudozik, úgy hogy annak is maradjon valami,
   4 1 |                 is mesterileg alákapva, hogy az ajtóragasztóba ne üsse
   5 1 |               esik ingujjakban lehetni. Hogy nincs rajtuk a felsőöltöny.
   6 1 |                csakugyan emlékezett rá, hogy látta a keresett ifjút a
   7 1 |           méhesbe bemenni. Utána eredt, hogy majd behívja. Ince csakugyan
   8 1 |               Abba úgy el volt merülve, hogy se látott, se hallott, se
   9 1 |                Amerikában járt a fiú. S hogy visszakerült egyszerre,
  10 1 |              vesz benne részt. Kitűnik, hogy egyike azoknak, kiket a
  11 1 |             ottmaradtaknak nem elég az, hogy az ellenpártot megszöktessék,
  12 1 |        kedvüknek még az a vágya is van, hogy amazokat ne engedjék a maguk
  13 1 |                állat: csak teszi magát, hogy ő szamár. Nem engedi az
  14 1 |                  amelyik már azt hitte, hogy megmaradt a hátán, az alól
  15 1 |         groteszk fartolással oldalvást, hogy az csak bámulva találta
  16 1 |                 lábszáraival a derekát, hogy a vad vemhe nem szabadulhatott
  17 1 |              nekivinni a fák derekának, hogy lehorzsolja magáról szamár
  18 1 |                 levágta magát a gyepre, hogy majd úgy heveri le a lovast
  19 1 |            szamáron lovagló gúnyosan –, hogy morognak. Pedig ha mi lettünk
  20 1 |                tette volna, amit Péter, hogy karddal csapott volna közé,
  21 1 |             hangját; Gideon észrevette, hogy ránézve most már rossz pozíció
  22 1 |                 folytató:~– Azt mondom, hogy ha mi lettünk volna az apostolok,
  23 1 |               ránk, és dűljön el itten, hogy mi fordulat lett volna a
  24 1 |              kiválasztott ellenfelével. Hogy is végződhetnék fiatalok
  25 2 |                szemek tanúskodnak róla, hogy ez alak nem szokott eszköz
  26 2 |                fogalom; de köztudomású, hogy úgy van, s a történetírónak,
  27 2 |              élethíven kell kifaragnia, hogy szobrábul érthetlen torzkép
  28 2 |               közt úgy nevezik magukat, hogy „testvérek”. Főnökük az
  29 3 |               meg nyíltan az apátúrnak, hogy ő fél. Az apátúr ennélfogva
  30 3 |        végigsikamlani; ő tette meg azt, hogy a kastély keskeny párkányán
  31 3 |                 akinek hiába beszéltek, hogy áthevülten, izzadtan, jéghideg
  32 3 |            kényszerzubbonyt feladni rá, hogy kezeivel ne árthasson magának.~
  33 3 |             könyvet: ha azt nem akarod, hogy ordítsak, mint a behemót.~–
  34 3 |          behemót.~– Mit kívánsz?~– Azt, hogy szabadítsd ki a kezeimet
  35 3 |                 megmutatom abból neked, hogy az első két testvér is leányokon
  36 3 |               át, míg egyszer meglátta, hogy a cserebülyök hogy hantolnak
  37 3 |            meglátta, hogy a cserebülyök hogy hantolnak el egy döglött
  38 3 |               Vigyázz Innocenti! Tudod, hogy a kísértő körüljár, „Sicut
  39 3 |               ember leszek. Az a tudat, hogy a pofám fertelmes, elfojtja
  40 3 |            kínzó vágyakat. Tudni fogom, hogy akik rám néznek, utálnak,
  41 3 |                a kísértő, aki fenyeget, hogy megesz; olyan kedvemben
  42 3 |               olyan kedvemben találhat, hogy megeszem őtet én! Én nekem
  43 3 |                magamban. Arra gondolok, hogy ha én ép testtel, arccal
  44 3 |               Imádkozni fogok istenhez, hogy gyógyítsa meg testedet és
  45 3 |               véremben, s alkalmat vár, hogy kitörjön. Mikor egyik oltárképünkön
  46 3 |           amikért e könnyek fakadtak, s hogy miért nem lehet azokat letörölni?
  47 3 |                 meglepi a spanyol légy, hogy a bűztől nem lehet a park
  48 3 |          allotriophagiája; de én tudom, hogy ez a philtra. Ah, minő zúgás,
  49 3 |                a fülemben! Úgy nevezik, hogy „apácazengés”.~A beteg megkísérté
  50 3 |                 őrjöngésemben. Tudod-e, hogy az emberi tagok és mozdulataik
  51 3 |                 Tanuld meg tőlem te is, hogy azután tudhasd, mit tesznek
  52 3 |       mozdulatainkra, s abból megtudod, hogy mikor némán, csendesen ülni
  53 3 |              belül, s ti nem engeditek, hogy az öklömmel üthessem azt,
  54 3 |             falra, a beteggel szemközt, hogy amint az fölébred, első
  55 3 |                Azért adta olyan olcsón, hogy a zsidó piktorokat elszoktassa
  56 3 |              egyforma volt. Azt hiszem, hogy álmában is tudta volna már
  57 3 |             nála voltam: tetszett neki, hogy úgy dicsértem a képeit.
  58 3 |           rágalmat hallja szülői felől, hogy azok földi szerelemmel szerették
  59 3 |              mindig égő arcát, ahelyett hogy fejét alázatosan lesütötte
  60 3 |                 mindannyian üdvözöltök, hogy életben maradtam.~Ince egy
  61 3 |            meggyulladnak. S rajtam áll, hogy az ivadék, melynek szelleme
  62 3 |          Mindenható: én édes testvérem, hogy tudjad, mi „itt” az élet?~
  63 4 |              Ince testvért szólítá fel, hogy keljen útra a kívánt szertartást
  64 4 |           kővágányt, aminek az a célja, hogy egy szekéren ülő embernek
  65 4 |           minden porcikáját kipróbálja, hogy jól oda van-e a másikhoz
  66 4 |                szebb volt a lakosaitól, hogy ők még a háta mögött is
  67 4 |          tisztelték az istent, mégpedig hogy erősen tisztelték, az azzal
  68 4 |               az azzal bizonyítható be, hogy mindannyian kálvinisták
  69 4 |           epidermiszük minden pórusába, hogy színükre nézve etiópi fajnak
  70 4 |           akinek nem kellett bemutatás, hogy első tekintetre meg lehessen
  71 4 |               Nem hallgatom el ugyanis, hogy az út, mely falunkba viszem
  72 4 |           viszem oly sáros és zökkenős, hogy sokkal jobbnak találnám,
  73 4 |             torokköszörülést jelenti) – hogy az igazat megvalljam: „Igazmondás
  74 4 |         Ezekiással; nem igen szeretném, hogy egy más hitű szerzetes menne
  75 4 |            mondását bevégezni rendesen, hogy „s a többi”, mikor már sejtette,
  76 4 |             többi”, mikor már sejtette, hogy úgyis érti a hallgató.~Ince
  77 4 |  helyettesítettet elégnek találta arra, hogy a szekérből leszálljon,
  78 4 |              vendégét, azon igyekezett, hogy azt a keskeny gyalogút használatában
  79 4 |                   magyarázó a lévita –, hogy valami kóbor asszonyszemély
  80 4 |                alá vétetett. Úgy tudom, hogy leányzó az, aki született,
  81 4 |                 folyamodnom, mert félő, hogy a gyermek meghal.~– Pedig
  82 4 |                úton nem volt rábírható, hogy valami kérdésére feleletet
  83 4 |               vitte rá igazmondó lelke, hogy egy el nem követett jó tettel
  84 4 |              sokáig gondolkozott rajta, hogy mit feleljen.~– Az az elődöm
  85 4 |                új ember vagyok itten.~S hogy még jobban elhárítson magárul
  86 4 |              itten. Nálunk az a szokás, hogy a lelkész özvegye férje
  87 4 |                  Ince közel volt hozzá, hogy elnevesse magát e furcsa
  88 4 |         sorozaton, mely soknak az igaz, hogy „sok”, csakhogy együttvéve „
  89 4 |                cinizmusával.~Ince érzé, hogy tőle gyöngédtelenség volna
  90 4 |       könnyített a sorsán olyaténképen, hogy a kertjében káposztát termesztett,
  91 4 |            tetszik ugyebár azon a szón, hogy „káposzta”? Pedig ne tessék
  92 4 |             püspöktől!~Ince azt mondta, hogy inkább elhiszi.~Sós Márton
  93 4 |               Ince találgatta; az igaz, hogy csodálatos egy termény is
  94 4 |         gyöngéden érinté azt a kérdést, hogy elvégre is mi sors vár az
  95 4 |                 discrétus célzást tett, hogy talán itt is találkozunk
  96 4 |                Pál, s olyan tudós volt, hogy még a leányát is megtanította
  97 4 |                 büntette meg a lévitát, hogy vizet töltött a lukmájába,
  98 4 |          balhelyzetet váltani az által, hogy a menyasszony térne által. –
  99 4 |               meg volt felőle győződve, hogy azt minden bizonnyal meg
 100 4 |               olyan nagyszerű élc volt, hogy Sós Márton megállt, és kiegyenesedett
 101 4 |               itt van. Ő még nem tudja, hogy mi kik vagyunk? de mi már
 102 4 |              vagyunk? de mi már tudjuk, hogy ő kicsoda!… ,Hallgassatok!’
 103 4 |           ragyog én házamban.)~Az igaz, hogy elefántcsont és aranyozás
 104 4 |     deszkagunyhó volt az, éppen akkora, hogy egy hárságy elférjen benne.
 105 4 |             azonban nevezni, és méltán, hogy deszkafalai be voltak ragasztva
 106 4 |             tartani – mondá a lévita –, hogy a méhtartó gazda halálával
 107 4 |               nevezi őt bűnösnek? Igaz, hogy mindnyájan bűnösek vagyunk;
 108 4 |                 az új világpolgár, azaz hogy polgárnő már örvendett az
 109 4 |             melyből az volt a tanulság, hogy ő voltaképpen egy férjét
 110 4 |           szándékozik. Elmondá előttem, hogy föltette magában, hogy fia
 111 4 |                  hogy föltette magában, hogy fia születik, azt valahol
 112 4 |                 Én álmélkodva kérdezém, hogy immár miért kellett nekem
 113 4 |                boldogtalan: azt hallva, hogy pap vagyok, katolikus papnak
 114 4 |                kérdezte, se nem ígérte, hogy őrizni fogja. Nem is vette
 115 4 |              fogja. Nem is vette észre, hogy ezen a másik pap megütközik.~–
 116 5 |                az „oecumeni concilium”, hogy a pápa csalhatatlan, a dudai
 117 5 |                 mutatni a szerzetesnek, hogy tekintéllyel és ékesen szólással
 118 5 |                pedig a botját felemelé, hogy annak mozgatásával adjon
 119 5 |             nyomatékot, az lett belőle, hogy megfogták a botja végén
 120 5 |              kurátor nyíltan kijelenté, hogy ő az istennek sem enged. (
 121 5 |            kínos helyzetben érzé magát, hogy küldetésének végrehajtása
 122 5 |                  aki éppen azt vitatta, hogy ki kell innen dobni azt
 123 5 |                bánt, s megmutatta neki, hogy kell a kisgyermeket dédelgetni,
 124 5 |                 dédelgetni, elringatni, hogy elszenderüljön, s ön most
 125 5 |                voltak mindnyájan.~– Ni, hogy nevet! Ejnye, milyen helyes
 126 5 |               meg van bocsátva neki az, hogy vétett; mert nagyon szeretett!”
 127 5 |                 az ellen semmi kifogás, hogy az özvegy papné asszonyság
 128 5 |                az ellen van kifogásunk, hogy ebben a mi általunk épített
 129 5 |                sokat szenvedtek amiatt, hogy minket a sors idehozott.
 130 5 |             ragadta e pillanat. Feledé, hogy egyedül van egy egész sokasággal
 131 5 |           szénégetők annyit már tudtak, hogy pappal tettlegesen gorombáskodni
 132 5 |                 kurátor megtett annyit, hogy hátat fordított neki: beszéljen
 133 5 |               mögött; de én nem akarom, hogy önök utánam énekeljék a
 134 5 |              elszontyolodva tapasztalá, hogy az ő nyája, mely saját pásztorát
 135 5 |            kihallgatni, a barát szavait hogy beveszi. Az igaz, hogy nem
 136 5 |          szavait hogy beveszi. Az igaz, hogy nem is baráttól megszokott
 137 5 |                    Engedjék tehát önök, hogy a kisdedet keresztanyja
 138 5 |                 pápisták ne volnának.~S hogy azután ellágyulását valamely
 139 5 |          Incének, ki nem tagadhatá meg, hogy azt ne mondj a neki:~– Önnek
 140 5 |              nem bántja őt, mert látja, hogy nem fél tőle.~Ezalatt előkerült
 141 5 |                 az óhajtását fejezé ki, hogy kis szülöttét Fatimének
 142 5 |                az anyai szeszélynek is, hogy a keresztségben hozzáadta
 143 5 |             leányától; sietnie kellett, hogy még ma visszatérhessen a
 144 5 |                 egyházfinak azt mondta, hogy csak üljön fel a szekérre,
 145 5 |           barátságot a szerzetes iránt, hogy úti kísérőnek ráerőtette
 146 5 |              között, amik gondolkoznak, hogy mondogatták egymásnak: „
 147 5 |              Aha! már viszi a botot!” S hogy förmedt rájuk a virágzó
 148 5 |                róla. Serena azt mondta, hogy ezt „Boldogasszony virágának”
 149 5 |              imádhatni az égit anélkül, hogy a földit is ne imádd vele…~…
 150 5 |            nagyon jó a kísértőnek arra, hogy az embert megtalálja.~Ince
 151 5 |                 azt minden ember tudja, hogy ennek a levélnek a neve „
 152 6 |               ezért azt sugdozták róla, hogy e magántanórákat azért tartja,
 153 6 |            heverni hagyja szekrényében, hogy ha egyszer meghal, valami
 154 6 |                 toll a dolgozó kezéből, hogy térdre esve választott védszentje
 155 6 |       rákényszeríté magára azt a hitet, hogy nem is gondol többé ama
 156 6 |                A tudósok úgy híják azt, hogy „nosztalgia”.~Mi parasztok
 157 6 |                parasztok úgy híjuk azt, hogy „honszeretet”.~Jobb, ne
 158 6 |                 A haldokló azt óhajtja, hogy a plebánus menjen el hozzá
 159 6 |                 s hálát adott az Úrnak, hogy e másodszori kísértetbeviteltől
 160 6 |                 Alig telt bele egy óra, hogy a lelkész eltávozott, midőn
 161 6 |                 A lelkész is bizonyítá, hogy azon az úton, még ha vége
 162 6 |             önlelke kietlenében.~Lehet, hogy halálra betegszik, lehet,
 163 6 |               halálra betegszik, lehet, hogy elvesz az úton, elsodorhatja
 164 6 |                 Kora hajnalban felkelt, hogy a patakról elsodrott hidat
 165 6 |                 elméje kiokoskodta azt, hogy a haldokló papnéhoz a rendes
 166 6 |                egyszer a szemébe nézni, hogy megszeresse az ember, férfi
 167 6 |                 A papné inte leányának, hogy hagyja el a szobát. A gyónónak
 168 6 |              amiben erényemet kerestem, hogy oly buzgó voltam, amilyennek
 169 6 |              minket erős fogadásunkban, hogy lemondjunk arról, ami elérhetetlen,
 170 6 |               és légy irgalmas hozzánk, hogy tudjunk élni úgy, hogy halálunkkal
 171 6 |                  hogy tudjunk élni úgy, hogy halálunkkal tehozzád juthassunk.
 172 6 |               mint szent fiadra mértél, hogy leroskadjunk alatta. Állítsd
 173 6 |                volt halva.~Serena érzé, hogy a kezében tartott kéz nem
 174 6 |             Serena nem sír soha. Tudja, hogy az „más embernek” rosszul
 175 6 |          embernek” rosszul esik. Tudja, hogy akkor, amidőn az elhagyott
 176 6 |               lévita felfedezé Incének, hogy Serena kisasszony minden
 177 6 |              aligha tartott meg annyit, hogy kocsin mehessen ki a faluból.~…
 178 6 |             jóságos buzgalmát, s kérte, hogy fogadja el tőle a szertartás
 179 6 |              által. Serena kérte Incét, hogy vezesse őt a hegyeken keresztül,
 180 6 |           Kaszásné ajánlatát elfogadni, hogy maradjon addig a kisasszony
 181 6 |                  Incének eszébe jutott, hogy most már nem maga jár egyedül;
 182 6 |                hozzácsapta a bükkfához, hogy darabokra törött.~A gitárja
 183 6 |      eltévesztette célját, s útban van, hogy még a másik életet is elveszíttesse
 184 6 |          tudattal állta-e meg a helyét, hogy ott kínhalálát várja be?
 185 6 |    küldetésükben előrementek, s tudták, hogy halálba mennek: a szentek
 186 6 |         szemközt mennek a halálba, úgy, hogy egy nagy, magasztos eszmének
 187 6 |          buzgalmáért, s azt mondá neki, hogy most menjen szobájába, s
 188 6 |            szárnyait, amióta azt tudta, hogy egy másik magasztos, szenvedő,
 189 6 |               egyiket le kell rontania, hogy a másiknak híve maradjon,
 190 6 |               magától~„Mi hát a vétkem, hogy úgy megrettenék?”~ ~
 191 7 |               oltár előtt, a szószéken, hogy mikor Jeremiás siralmaiból
 192 7 |             Ifjak, vének, úr és szegény hogy tódul a zászló alá! Apák
 193 7 |             állandó rovat arról beszél, hogy egy nemzeti bankalaphoz
 194 7 |                mennyországot megnyerni, hogy hazánkat elvesztettük. Nem
 195 7 |                a gondolattal idvezülni, hogy nemzetünk elkárhozott!”~
 196 7 |              megvolnának? Egyfelől az a hogy, kinek neve Patrona Hungariae,
 197 7 |             választhatnál!”~Ince várta, hogy a másik árny, az a fényes,
 198 7 |         Sajátszerű delejes tünemény az, hogy az ember, akár egy nagy
 199 7 |        körülötte; hanem azon merengett, hogy mi célja van a sorsnak azzal,
 200 7 |              célja van a sorsnak azzal, hogy egy lényt teremtett, akinek
 201 7 |          teremtett, akinek hivatása az, hogy kitalálja az ő szívében
 202 7 |              tétováz annál a kérdésnél, hogy mi lesz belőlünk holnap,
 203 7 |           kínzásra… És akkor azt látta, hogy amit álmodott, az valóság.~
 204 7 |              aztán szétfeszíté karjait, hogy az agyonsajtoló börtönfalakat
 205 7 |                 pedig oldalvást húzott, hogy azt két tűz közé szorítsa.~
 206 7 |        felavatott tagokat, a tanárokat, hogy határozzanak e súlyos kérdésben.
 207 7 |        tanácskoztak azon kérdés felett, hogy védelmezzék-e a hármas halmot
 208 7 |            midőn a trombitát megfújták, hogy kardot kössön?~– Én voltam
 209 7 |                 és a többi krónikaírók, hogy így tegyek.~– Ki mondta
 210 7 |                 az ifjú nemzedék élére, hogy őt a halálba vigye, ahol
 211 7 |               meg az Úr tanítványainak, hogy oda menjenek, ahol fegyver
 212 7 |               azért sietsz a vérmezőre, hogy ott gyilkolni segíts, hanem
 213 7 |                 gyilkolni segíts, hanem hogy ott meghalj! Barátom: te
 214 7 |               rám ítéletet. Ha igaz az, hogy csak árnyéka van is lelkemben
 215 7 |                 érzületnek; ha igaz az, hogy merész lépésemet nem hazám
 216 7 |                 vezérlette; ha igaz az, hogy nem a te zászlódért, hanem
 217 7 |                fogja keserülni azt még, hogy ez a kard akkor ketté nem
 218 8 |                Az apátúr biztatta őket, hogy egyenek, igyanak, és legyen
 219 8 |               sorban odajárultak hozzá, hogy utoljára kezet csókoljanak
 220 8 |                    Atyám. Nem örülsz-e, hogy egy fiad nálad maradt?~–
 221 8 |                    És nem örülök annak, hogy te itt maradtál, azért,
 222 8 |         komédiát játszani nem állok be. Hogy én a lomtárból előcepelt
 223 8 |                nem cepelem, csak azért, hogy egy héti sétálás után holtomig
 224 8 |           holtomig dicsekedhessem vele, hogy én is ott voltam a hírhedett
 225 8 |            büszkeség démona nem engedi, hogy ott szolgálj, ahol egy társad
 226 8 |            kardot.~S olyan büszke volt, hogy még csak kezet sem csókolt
 227 8 |                 annyira már felbuzdult, hogy a fiait feláldozza, hanem
 228 8 |                 fiait feláldozza, hanem hogy a lovát is feláldozza, annyira
 229 9 |                negyven esztendeje múlt, hogy Magyarországon nem volt
 230 9 |              kell három esztendő; arra, hogy egy csataképes és nyereghez
 231 9 |        esztendei szolgálat; arra pedig, hogy valaki tüzérszámba mehessen
 232 9 |              veres szalagnak az a híre, hogy az republikánus jelvény,
 233 9 |                 jelvény, a fehér tollé, hogy alkotmányos monarchia cége.
 234 9 |                írunk le, jegyezzük fel, hogy ezek is mind jámbor családapák
 235 9 |                át annyira a lelkesedés, hogy valami mennyországi dolognak
 236 9 |              azon kivívandó feladatért, hogy parlamentarizmus helyett
 237 9 |                 abban a meggyőződésben, hogy a világ legvendégszeretőbb
 238 9 |             néppel, amelyben nem tudta, hogy mi lakik?~Azokon a halmokon
 239 9 |             parton. S aztán megtörtént, hogy a két tábor előőrsei, egyik
 240 9 |                generális, s elhatározá, hogy megkísérti a Sión az átkelést.~
 241 9 |              közeledő határőr csapatot, hogy megeszik, ha átjönnek.~A
 242 9 |              jól látta, a távcsövön át, hogy a felkelő csapatnak alig
 243 9 |               annak azért van fegyvere, hogy öljön! A rettentő kötelesség
 244 9 |                 átkelt a komppal azért, hogy az elesett áldozathoz juthasson.~
 245 10|              rajtam, ugye, felebarátom? Hogy mikor te levetetted a skapulárét,
 246 10|            fölött).~A lévita azt hitte, hogy ez a komor tekintet az ő
 247 10|                gondold ám, felebarátom, hogy ez valami igazi kapucinusnak
 248 10|              órányira. Amint megtudtam, hogy te itt vagy a kispapjaiddal,
 249 10|              ugyan jókor jöttem. Látom, hogy te a „boldog végén” fogod
 250 10|             össze a te fiaiddal; látom, hogy azok is kemény gyerekek.
 251 10|        kérdeztük volna Szent-Mihálynál, hogy mit kezdjünk az ellenséggel?
 252 10|              emberre. Ki ad neki jogot, hogy arra a leányra emlékezni
 253 10|                 elutasítólag emelé föl, hogy eltiltsa őt magától.~– S
 254 10|                őt magától.~– S tudod-e, hogy mi lett abból a leányból?~
 255 10|             intézett hazánk hölgyeihez, hogy a betegek és a harctéren
 256 10|              Márton.) Hát ki tudja azt, hogy mi történt vele? Az Isten.
 257 10|                 azon vette észre magát, hogy megszorította ennek az embernek
 258 10|           gyermek, sír, és azt kívánja, hogy ringassák.~– Keressünk ellenséget!~
 259 10|               Ince.~Mind azt kiáltotta, hogy „én is”!~– Valamennyi nem
 260 10|             kell bántani.~Arra gondolt, hogy találhat valakit, aki hírt
 261 10|       sorsjegyet vesz? Az is azt hiszi, hogy hátha százezer közül az
 262 10|              lecsavarták a szuronyokat, hogy ne villogjanak az éjszakában,
 263 10|          nőstény farkas. Ez volt a jel, hogy célnál vannak.~A nádastul
 264 10|              senkit. Azt is jól tudták, hogy az ellenfél nem él emberhússal.
 265 10|                természetesnek találták, hogy ők el vannak most fogva.
 266 10|           ágyban.~– No ugye megmondtam, hogy elfognak bennünket?~Azután
 267 10|            szólt.~– No ugye megmondtam, hogy nem nyúznak meg bennünket!~
 268 10|       szétsugárzása az idegekben. Érzé, hogy ő azt, ami képtelenség,
 269 10|           támadozni agyában. Elgondolá, hogy minő esélyei vannak a sikernek?
 270 10|                 mondott le a reményről, hogy őt még feltalálja valahol.~
 271 10|               nem azért ment a csatába, hogy ott meghaljon, hanem hogy
 272 10|               hogy ott meghaljon, hanem hogy győzzön.~Most értette már
 273 10|           lerakta a fegyvereit, anélkül hogy egy lövést tett volna belőlük.~
 274 10|         alkudozni.~Ez azt kívánta tőle, hogy hagyja itt ágyúit, fegyvereit,
 275 10|                  Hanem azután megbánta, hogy olyan sokat ígért; elment
 276 10|         alkudozni.~Az azt felelte neki, hogy „verekedjünk elébb egy kicsit”.
 277 10|           fővárosban kitört forradalom: hogy alig jegyezte fel a történet
 278 11|        honvédelmi bizottság rendeletét, hogy az önkéntes csapatok mind
 279 11|                 nem szokta azt kérdeni, hogy hol jár? Elég, ha a csapatvezér
 280 11|               azt mégis mindenki tudta, hogy ez a folyó az ország határa,
 281 11|                ez az erénye abbul állt, hogy mindig a csapatjával maradt,
 282 11|          szaporodott ellenségeik száma, hogy azoknak a vezéreiből egy
 283 11|             aztán kijött a napiparancs, hogy az éjjel nem szabad az őrtüzeket
 284 11|             mezőn, és aztán elgondolni, hogy ez itt nem virágzó rét,
 285 11|              virágzó rét, hanem temető; hogy azok a falvak ott a lőtávolban,
 286 11|           tanyák, hanem gyilkos vermek; hogy minden árok, minden bokor
 287 11|              adva. Azt híresztelték el, hogy az ellenfél már körülvette
 288 11|               Az ő századát úgy hítták, hogy diákszázad, az egymás közt
 289 11|             azután a torlasz megmondja, hogy ki lakik benne? Két ágyú
 290 11|        egyszerre két ágyúlövés fogadja.~Hogy rohannak vissza! Először
 291 11|                Ince. S midőn azt látta, hogy maga a zászlótartó is egy
 292 11|            kiált vissza társainak Ince, hogy ne lássák a halál borzalmait.
 293 11|               azt látta egymás arcából, hogy a kettő közül egyiknek meg
 294 11|          tartott pisztolyt. Megtehette, hogy merész ellenfelét agyonlője
 295 11|               egy sem jár olyan mélyen, hogy őt megölné, vagy megszabadítaná.~
 296 11|               Mind a két fél oda ágyúz, hogy a másiknak a megszállást
 297 11|          beleszorítva öklébe a kardját, hogy azt semmi erővel ki nem
 298 11|                  Kábultában azt álmodá, hogy már az égben jár, viszik
 299 11|                 üdvmosolygó arc.~Várta, hogy az angyalok énekeljenek.~
 300 11|                a kardot, s azt képzelé, hogy kiáltani tud, midőn ajkait
 301 11|         sebesült, s most kezdé elhinni, hogy a földön van, és az a szelíden
 302 11|           feltenni. Maga is felült oda, hogy a sebesült bekötött fejét
 303 12|                 tehát a futást, de úgy, hogy az ellenség el ne tudjon
 304 12|             ellenség torkába beledugja, hogy annak a gyomrába belelásson,
 305 12|             Incére az a feladat maradt, hogy azontúl ő vezette a csapatját.~
 306 12|                mondta erről a leányról, hogy „gyémánt az asszonyok között!”~
 307 12|                előtti harc kifejlődött. Hogy nézett merően a harc színhelyére!
 308 12|                 imára voltak kulcsolva. Hogy gyulladt ki egyszerre tekintete,
 309 12|                 ki egyszerre tekintete, hogy sugárzott róla a megdicsőülés,
 310 12|             ellenfél visszatántorodott! Hogy sikoltott fel a következő
 311 12|            torlasz felrobbant, s azután hogy szökött le a szekérről,
 312 12|     kétségbeesetten a beteghordároknak, hogy vegyék fel a hordágyakat,
 313 12|                 s a lévitának kiáltott, hogy segítsen neki! A lévita
 314 12|           ajkához közel tartva, rebegé, hogy „él!”, s azután két könnycsepp
 315 12|                 beszédet.~Jó szerencse, hogy a másik még nem felel reá.
 316 12|              nem felel reá. Alig várja, hogy kórágyát elhagyhassa. Homloka
 317 12|              senki sem veszi észre azt, hogy őrködik tekintete a legdrágább
 318 12|       legdrágább kincs, a leány felett? hogy választja ki számára a legbiztosabb
 319 12|         legbiztosabb tanyát, úgy ejtve, hogy ő maga mindig közelében
 320 12|             aggodalma van miatta.~Igaz, hogy ez aggodalomnak egészen
 321 12|                 még az a célja is volt, hogy itt az állam birtokát képező
 322 12|                nyargoncai hírül hozzák, hogy az ellenfél nemcsak háta
 323 12|                 nélkül parancsot adott, hogy az ércpénzt a szekerekről
 324 12|                 s éppen jókor érkezett, hogy a támadókat szétrobbantsa.~
 325 12|            kifogást intézkedései ellen.~Hogy veszély idején elébbvalónak
 326 12|                katona helyeselni fogja; hogy vezető létére maga állt
 327 12|                 Ince meg volt rettenve, hogy őt elveszíti! Most az egyszer
 328 12|              szigorú parancsot adta ki, hogy a poggyászos szekerekre
 329 12|              betegápoló. Először azért, hogy a tiszt urak legyenek a
 330 12|             zászlóaljaiknál; másodszor, hogy a szekereken a szükséges
 331 12|                 lábán járhat, és végül, hogy a táborral együtt járó nem
 332 12|              alkalmat akart nekik adni, hogy erényeiket tökéletesítsék.
 333 12|          hűségét lovagja iránt azáltal, hogy kövesse őt gyalog, hóban
 334 12|               akart felőle meggyőződni, hogy dacára az országgyűlés emberbaráti
 335 12|                csendes lépésben haladt, hogy Serenával pár szót váltson.
 336 12|                ment: azt mondta, azért, hogy felmelegedjék; pedig inkább
 337 12|                  Serenát figyelmezteti, hogy üljön fel a szekérre, mert
 338 12|              bajuszt eresztettem azóta, hogy elváltunk, miként te is;
 339 12|          klerikustársad.~Ince nem érti, hogy kerül ez most ide? Hiszen
 340 12|             hozzá Serenát felszólítani, hogy szorítson a szekérben helyet
 341 12|              érinték lova oldalát, úgy, hogy még az is ágaskodni kezdett,
 342 12|               tesz! Tehet arról a szív, hogy érez? Megittasodva a lelkesedés
 343 12|             éppen annak tudatában volt, hogy amit tesz, az vétek. Nem
 344 12|              sem gyanúsíthat már azzal, hogy ő azért jár egy zászlóalj
 345 12|            Hiszen ki merné azt mondani, hogy Áldorfai százados valami
 346 12|       tiszteletet, ki tehetné fel róla, hogy a bivouac zűrzavarában,
 347 12|                 lévita.~Ince inte neki, hogy hagyjon fel a lovagiatlan
 348 13|          magával. Azt a keserű önvádat, hogy egy imádott lényt semmivé
 349 13|            semmivé tett, éppen azáltal, hogy úgy imádta.~Hiszen nem maradhatott
 350 13|             fogja mondani minden ember, hogy ők szeretik egymást.~Tisztán,
 351 13|             kiről dobra ütött hír lett, hogy őt szerette? Más leány megsirathatja
 352 13|             egyes dandárokra van bízva, hogy keressenek maguknak utat,
 353 13|                  melyben tudatják vele, hogy észak felé már kétszeresen
 354 13|              kell valahol utat keresni, hogy a hadosztály a kelet felé
 355 13|                ágy.~Ince kérte Serenát, hogy foglalja el ezt a fekhelyet.
 356 13|             rajta, az a hatása volt rá, hogy amíg eddig óvatos és tartózkodó
 357 13|              Nem ijeszté meg a rágalom, hogy őt Ince kedvesének tartják;
 358 13|      Elmondhatják-e ott egymásnak majd, hogy mennyit szenvedtek? Amit
 359 13|                 lélegzetvétele eláruló, hogy alszik, a lévita egyszerre
 360 13|                ötletem van. Lehetetlen, hogy csalódjam. Én is elmegyek
 361 13|              nagyon szeretik egymást. S hogy titkolják azt egymás előtt.
 362 13|              velük az a bolond asszony, hogy azt szemükbe mondta! Már
 363 13|            fatörzsre pihenni, bizonyos, hogy megfagyok. Akit a hideg
 364 13|               magányban a te szolgádat! hogy megszabadíthassam azokat,
 365 13|           megnyíltak, s ő nem leste el, hogy mit fognak mondani? Elhagyta
 366 13|                Künn meghagyta az őrnek, hogy senkit be ne bocsásson.~
 367 13|                 azt a rossz hírt hozta, hogy az ellenség már a hegyeken
 368 13|                  azokat úgy állítá fel, hogy a csapatot, mely itt a romok
 369 13|                hadcsapat képtelen arra, hogy valamerre fegyverrel törjön
 370 13|           tanyához. Segédének meghagyá, hogy a lévitát rögtön küldjék
 371 13|                 leányon? aki azt hitte, hogy majd lesz egy nagy ütközet,
 372 13|               el a fönnmaradó vagy azt, hogy „éljen Magyarország! éljen
 373 13|                 a szabadság!” vagy azt, hogy „finis Hungariae!” Ezt hallani,
 374 13|                férfiak sem keresik azt: hogy jutna belőle egy nőnek?
 375 13|              homályosítva. Ki hiszi el, hogy a hír nem igaz? Oda lesz
 376 13|                azért gyónja meg bűneit, hogy magát a papot is elcsábítsa.
 377 13|               bogár.~Azt beszélte neki, hogy a világ nincsen bedeszkázva:
 378 13|          útközben legtöbb szükség volt, hogy orvosi rendelet szerint
 379 13|              lelkének delejes sejtelme, hogy közeledik az ismét, aki
 380 13|             Talán éppen olyat álmodott, hogy tegezték egymást.~Ince még
 381 13|              tilthatták meg szíveiknek, hogy egymáshoz forrjanak! S ez
 382 14|           dörömböztek.~A segéd jelenté, hogy a lévita megérkezett. Hogy
 383 14|              hogy a lévita megérkezett. Hogy az ellenség lövöldöz, azt
 384 14|               protestáns lelkész arról, hogy én mai napon előtted megjelenve,
 385 14|          megjelenve, kinyilatkoztattam, hogy a helvét hitvallásra akarok
 386 14|                 a szent meggyőződéssel, hogy jól cselekszem. És mindazt
 387 14|            sakramentumot. S hiszem azt, hogy e tettemmel üdvösségem útját
 388 14|         öltönyöm alatt, egyrészt azért, hogy magammal hordozván, jobban
 389 14|           megőrizhetem; másrészt pedig, hogy jó vastag lévén, gondolám:
 390 14|              mert bizony mondom néktek, hogy ma meg nem halunk; sem senki
 391 14|               biztos nyugalommal szólt, hogy meghatotta vele az elkeseredett
 392 14|              kedvéért megtehette az Úr, hogy a Veres-tengert kétfelé
 393 14|              arra hívott az Úr e napon, hogy meghalj, hanem, hogy élj,
 394 14|             napon, hogy meghalj, hanem, hogy élj, cselekedj és boldogíts!~
 395 14|                a föld.~Történelmi tény, hogy ők ellenfeleik lábai alatt
 396 15|                 S most gondoljuk hozzá, hogy ami ezt a paradicsomot körülveszi,
 397 15|            tombol az ajtó előtt. Lehet, hogy estére gazdája nélkül fog
 398 15|                 tanulta, amióta eszmél, hogy hitéért mártírnak lenni
 399 15|                 meg lett tagadva a hit, hogy meg legyen óva a női becsület.
 400 15|     megszabadultak, akkor vették észre, hogy hiszen örülni is lehet annak,
 401 15|         előretolt hadoszlopát, s ő ott, hogy ágyúit megmentse, maga áll
 402 15|                 nagyot változott azóta, hogy férjhez ment. Megtanult
 403 15|                magától, álom volt-e az, hogy én ezt megszokhatóm?~Amint
 404 15|               Meg volt nyugodva felőle, hogy az a hatalmas kéz, mely
 405 15|                 Nem gondolt arra többé, hogy kedvesét öntestével védje
 406 15|                úgyis lehetetlen; hitte, hogy imája is megvédi őt.~Ő elmaradt
 407 15|                 az a nyugalmas bizalom, hogy van valakink, akinek minden
 408 15|               Eufrátesz a paradicsomot, hogy abban az egyetlen szerető
 409 16|               veretett minden ponton, s hogy az ország fővárosát mikor
 410 16|         hadtestnek az a feladat jutott, hogy naponkint megújított támadásokkal
 411 16|                 abban a hitben áltassa, hogy az egész hadsereg jő Pestet
 412 16|                rejtegetnie, s megesett, hogy ugyanakkor, midőn a törzstisztek
 413 16|                nőknek adatott tulajdon, hogy a legnagyobb izgalmakat
 414 16|             császári tisztek előtt sem, hogy herceg Windischgrätz nézetei
 415 16|          nevettek rajta, s azt mondták, hogy szeretetreméltó asszony!~
 416 16|               háztul. Brandlerné várta, hogy jönni fognak a másfajta
 417 16|          annyira sohasem melegedtek ki, hogy frissítő kellett volna nekik.
 418 16|              ifjabbnak tetszik azáltal, hogy simára van borotválva. Útitáskát
 419 16|             várparancsnok kijelentette, hogy Pestet bombáztatni fogja,
 420 16|                megyek is, de nem tudom, hogy merre? Buda felé nem eresztenek,
 421 16|                 Miért?~– Először azért, hogy minket itt hagysz; másodszor
 422 16|            hagysz; másodszor meg azért, hogy – nem tudtál már magadnak
 423 16|                  Már harmadszor mondod, hogy „eredj”, tehát tedd, hogy
 424 16|               hogy „eredj”, tehát tedd, hogy mehessek. Szerezz nekem
 425 16|                idevetődik, majd utasít, hogy mit tegyünk; addig pedig
 426 16|                  Felszerelésük mutatja, hogy gerillák. Egyenruhájuk nincs,
 427 16|             kiegészíteni a történelmet, hogy regényünk helyzeteit érthetővé
 428 16|             Alólírott nem emlékezik rá, hogy valamikor torlaszt emeltek
 429 16|            feleség. Arra kért suttogva, hogy ne várjam be, míg férje
 430 16|                kormány azon ajánlatára, hogy az alföld futó betyárjaiból
 431 16|               melyről azt híresztelték, hogy a republikánus hadsereg
 432 16|                 a bizonyost úgy hítták, hogy Robespierre-csapat. Nekik
 433 16|         históriai nagyságok neve. Azaz, hogy csak ők hítták magukat e
 434 16|                adtak nekik: úgy hítták, hogy a „Kakadáj-csapat”.~Ez mondvacsinált
 435 16|                 papagájtól a fecsegést.~Hogy miért nem bírták a magyar
 436 16|     rokonszenvét, annak az oka az volt, hogy mindenütt ott lábatlankodtak
 437 16|          magyarázá meg azt a törekvést, hogy ők magukat a jövendő számára
 438 16|                épségben megtartogassák, hogy majd mikor vége lesz a harcnak,
 439 16|             voltak. Nem azt nem tették, hogy raboltak volna. Ok mindent,
 440 16|               fizettek splendide: igaz, hogy nem készpénzzel, hanem nyugtatvánnyal.
 441 16|               valaki után azt kiáltani, hogy „áruló!” Ennek a kiáltásnak
 442 16|                kijelenti e sorok írója, hogy az a vers, ámbár elég gyönge,
 443 16|              úgyis tartoznak kitalálni, hogy kicsoda?~A nyomában a kertajtón
 444 16|               kissé különösnek találta, hogy a megszokott „éljen a haza!”
 445 16|                szívélyesen, s meghítta, hogy tessék besétálni.~E szíves
 446 16|             akkor sem mondta volna meg, hogy ő kicsoda, ha Leó meglepetten
 447 16|           Köszönöm, uram. De úgy tudom, hogy ez a szarvas a királyi vadaskert
 448 16|            vágni a vitát, s kideríteni, hogy a tökéletes egyenlőség korszakában
 449 16|         Brandlernének az jutott eszébe, hogy unokaöccse érdekében jó
 450 16|              részét leróhatnom azáltal, hogy önt, uram, és derék csapatját
 451 16|            összejönnek.~– Megengedi ön, hogy háziasszonyi teendőim után
 452 16|               az utóbbi azt felelte rá, hogy „én nem szoktam!”~A csapat
 453 16|                 pletykával jött vissza, hogy a vezér úr markának ujjait
 454 16|         asszonytól csak annyit hallott, hogy „hiszen csak látásból ismerem”.~
 455 16|        mindössze annyi parádét csapott, hogy a pantallonja szárát, mely
 456 16|             asztalra a kiivott kupicát, hogy annak rögtön lemaradt a
 457 16|                azzal a szándékkal jött, hogy unokaöccséről beszéljen.
 458 16|          beszéljen. Elmondá a vezérnek, hogy Leó öccse Galíciába akar
 459 16|           Gideon (csitt, meg ne hallja, hogy így nevezzük, mert minket
 460 16|                 örömmel is fogadkozott, hogy ő lesz, aki ezt a szívességet
 461 16|                  s felhívta a colonelt, hogy vitézei közül a notabiliseket
 462 16|                 el, miknek úgy látszik, hogy Leó tudja a folytatását,
 463 16|         pajzánul, kihívóan, tüntetőleg, hogy férjét még nagyobb dühre
 464 16|            remeklő hadviselési modorát, hogy Leót valami gúnyos észrevétel
 465 16|                magára, s úgy óvakodott, hogy a férfiakat meg ne bántsa,
 466 16|                  Gyanúba keverte magát, hogy minden étele meg van mérgezve.
 467 16|               Alig várhatta Brandlerné, hogy hozzák már a fekete kávét,
 468 16|             hadjárat végén elmondhatom, hogy vitézeim közül egyetlen
 469 16|              talentum. Úgy manőverezni, hogy az ember az ellenséget mindig
 470 17|              tétovázva nézett Gideonra, hogy tréfa-e ez, vagy a bor hatása?~–
 471 17|              asztal végéről, megijedve, hogy már elhordják a palackokat.)~–
 472 17|                  két tanú jelenlétében, hogy Walter Leó bankár Pestről
 473 17|             tőlem? – Az úrnő azt hitte, hogy ha nőtársára hivatkozik,
 474 17|                most aztán, mikor látta, hogy egészen benne van, s nem
 475 17|           elszántság. Nevetett.~Érezte, hogy itt ez a legjobb védelem.~–
 476 17|            ijedj meg, néném. Nem látod, hogy ezek az urak itt csak egy
 477 17|               uram, folyvást azt hiszi, hogy ez tréfa? Ez komoly dolog.
 478 17|              függni fog ön.~– Sajnálom, hogy akkor már nem változtathatom
 479 17|      törvényszék elé, ítéljék el ottan, hogy vétkes-e?~– Ah, persze!
 480 17|                 vétkes-e?~– Ah, persze! hogy ott megvesztegesse a bírákat!
 481 17|                 megbír az egy embert.~S hogy próbáját adja állításának,
 482 17|              lábával pajkosan kirúgott, hogy kilátszott a piros harisnyakötője.~
 483 17|            elkövetett tréfáért. Hiszen, hogy csak tréfa volt, azt észrevehette
 484 17|                Brandlerné kérte szépen, hogy ne tegye azt, inkább megbocsát
 485 17|               ketten ígérjék meg nekem, hogy nem fogják őt elárulni;
 486 17|          üldözői idejönnek, eltagadják, hogy itt van! Önök olyan jó,
 487 17|            nemes lelkeknek a tulajdona, hogy a rosszért mindig jóval
 488 17|                 le fejeinket, s tudjuk, hogy jó helyen lesznek azok ott.~
 489 17|                 hangon tudott beszélni, hogy mikor Walter Leó legelőször
 490 17|                is megtették a kedvéért, hogy újra leüljenek az asztalhoz,
 491 17|         kifutott az erkélyre, megnézni, hogy mi az?~Leó is utána ment.~
 492 17|                irányából kivehető volt, hogy azok ott valami ellenséget
 493 17|           hangon kérdezé Brandlernétől, hogy szabad-e előle elvinni a
 494 17|              Walter Leó úgy tapasztalá, hogy az ál-Böske most már olyanformán
 495 17|               távozó porfelleg mutatta, hogy merre tűntek el? A vértesek
 496 17|           hangon könyörögve az úrnőnek, hogy ne haragudjék az ügyetlenségeért:
 497 17|               kézzel rimánkodék Leónak, hogy ne árulja el titkát.~– Amit
 498 17|               lehet hirtelen megítélni, hogy miféle rangbeli tiszt?~Walter
 499 17|        gyakornok korában azt tanította, hogy az adott szó megtartása
 500 17|                 a kérdezősködő tisztet, hogy de biz itt van egy elrejtett