Fejezet
1 1 | ragyog a láng!~Ince hagyja őket dalolni, maga nem vesz benne
2 1 | tusáját nézik. Buzdítják őket, „ne hagyd magad!” A részvét
3 2 | kolostora (ahogy a népnyelv híja őket) hazánk egyik legnagyobb
4 3 | a kölykek. Hejh, kapjam őket egyszer a kezembe; több
5 3 | szomorúságaikban; én fogadom őket a bölcsőiknél, én kísérem
6 4 | diákokkal nem verekedtem, sem őket pullusoknak nem csúfoltam,
7 5 | Földieim! – szólító meg őket.~A szénégetők annyit már
8 6 | szegény embernek…~Az elkísérte őket az erdő széleig, szalagjánál
9 7 | a reggel is ott találta őket.~A szerzetek tagjai mentek
10 7 | alól. Nincs törvény, mely őket arra kötelezze. S van-e
11 7 | akkor a folyosón várták őket az atyák, s csak szemeiknek
12 7 | katonák fél nap alatt. Vihetik őket az ütközetbe.~A nép bámul,
13 8 | vászonzubbonyába öltözve találta őket, s szuronyaik hegyét aranyozák
14 8 | refektóriumban. Az apátúr biztatta őket, hogy egyenek, igyanak,
15 8 | valaha?~És sorba csókolta őket, gyöngéden megveregeté arcaikat,
16 8 | tőlük, nehogy megtalálja őket számlálni; amit az ótestamentom
17 10| el a malomig. Meglepjük őket.~Sós Márton ravaszul hunyorított
18 10| nyelvükön beszélni.~– Ne hívd őket – szólt Ince –, nekem nem
19 10| bosszúállás kell. Én élve akarom őket elfogni.~– Pedig jobb emberek
20 10| mikor álmukból felriasztó őket az éjjeli támadás. Nagyon
21 10| ezerkétszáz ember. Nem szeretem őket a hátamban. Menjen ön oda! (
22 10| Éjfélre odaérhet) és fogja el őket.~Áldorfai olyasmit érzett
23 11| Azok nem gondoltak haza. Őket nem várta semmi szerető
24 11| rejtett lövészei fogadják őket. Az újoncok a kíváncsiság
25 11| csatárlánca üldözőbe veszi őket, s utánuk lövöldöz. Ártatlan
26 12| ősz apáknál.~Nem hagyta őket elveszni. Jó kézben voltak.~
27 13| majd egymás mellé fogják őket dobni a közös sírba. Elmondhatják-e
28 14| is. Az ellenfél ki akarta őket riasztani eltorlaszolt állásukból.~–
29 14| keresztül, s míg az kereste őket, rég egyesültek táboruk
30 15| férjével egyesíteni tudta, őket egymásnak meg is tudja tartani.
31 16| alakít, s harcolni viszi őket. A bocsánatlevéllel éppen
32 16| már az asztalra téve várta őket a szilvapálinka, rosztopcsin,
33 17| vonultak rá. Meg lehetett őket számlálni, nem voltak többen,
34 17| vértesek jó darabon üldözték őket.~Ez kegyetlen nagy csalódás
35 17| folyosón végig.~– Fogadd te el őket! – súgó Brandlerné öccsének –,
36 18| üdvözült volt a nő.~– …Hagyjuk őket magukra – szólt Brandlerné.~– …
37 19| mondta nekik, s felvezette őket a márványlépcsőkön a számukra
38 19| S aztán magukra hagyták őket.~Nem volt sok beszéd köztük.
39 19| romlakban, midőn a pap, ki őket összeesketé, egy perc múlva
40 19| útba eső emlék megszólítja őket.~– Emlékszel-e még e mohos
41 19| rátaposott, s engesztelte őket, hogy ne haragudjanak az
42 19| felesége! És a lévita eskette őket össze. És ez meg meghalt.
43 19| jönniök; Ince megelőzte őket a kerten át.~A trombitahangra
44 21| feleségem.~– Szállítsd le őket róla. Rakasd át a sebesülteket
45 21| elmaradnak is, csak nem eszi meg őket az ellenség. Mit hordasz
46 21| többé. Ha közelebb eresztené őket: csontvázak serege lenne
47 22| a világtól. Kísérgették őket, egyik városból a másikba,
48 22| szándékoztak hívni oda, ahova őket veti majd a sors.~Sajátságos
49 22| attasékkel, s megtanítja őket hasist enni.~Sztambulban
50 22| az asszonyságot, azután őket kettőjüket a Gökk-sü partjára
51 23| gyorsan ölő mérget, ami őket bizonyos zavarokbul ki szokta
52 23| fölött terjeng, nem vezeti őket tán tévútra?~Most behúzzák
53 23| gyorsan ölő mérget, mely őket a selyemzsinórtól meg szokta
54 24| pedig ingyen szállítá el őket. Hálaérzettel emlékezzünk
55 24| A diplomácia nem engedte őket addig föllépni, míg nadrágjaikra
56 26| két roncs összeszorítja őket egymáshoz.~Ince felriadt
57 28| tömegen keresztülragadta őket, s előgördülő hintajába
58 28| expedíciókba, s szidja le őket, miért ily rendetlenek!~
59 28| gespeist zu haben”-nel köszönti őket. Csak a kőszobrok protestálnak
60 28| szellemalakban is környezik őket, s nagy szorongattatások,
61 29| lélegzetet venni.~Azzal otthagyta őket, és sietett tovább. Siettében
62 30| fiaikat, hogy szerezze be őket valami hivatalba. Pörlekedő
63 30| látogatójegyeknek hinni lehet.~Sietett őket elfogadni.~Caesarine és
64 30| tartozik vele.~Leülteti őket, s némi kíváncsisággal vizsgálja
65 30| tapasztalásból nem ismerem őket, de a világ annyi rosszat
66 31| jelenti annak.~Mi hozta őket ide? Az az örömhír, ami
67 32| Hiszen éppen azzal igézed meg őket. Előtted van a szerencse,
68 32| Konventjük szerzet, de nem köti őket hozzá a szokott szerzetesi
69 32| mellette. Walter Leó sietett őket „magukra” hagyni.~ ~
70 34| tartotta. Mikor Leó bemutatta őket egymásnak, Incének is kesztyűs
71 35| összeillő szép párnak tartja őket egymás mellett.~Csak az
72 35| éhezők számára (ég áldja meg őket érte!), elfoglalva a templomajtókat,
73 36| egyszer a nőket meglepi, abbul őket semmi hatalom ki nem gyógyítja;
74 37| vele minden köteléket, mely őket egymáshoz fűzte.~Ince keblébe
75 39| hogy a világ elfeledte őket: nem léteznek rá nézve többé…~
76 41| ragadtál, s ki nem verted őket magad elől?~Ince félrefordítá
77 43| álló őr előre figyelmezteté őket, hogy már felkelt a beteg,
78 43| Ápolói magukra hagyták őket.~Akkor megfogta Leó kezét,
|