Fejezet

 1 1 |            s most ő volna az öreg isten!~A morgás most már a felgerjedés
 2 3 |       megszüntetni, mely által az isten képét magán egész életére
 3 3 |     hullásában tanulom ismerni az Isten hatalmát s a természet alkotó
 4 4 |     feküdt valahol a Bakonyban az isten háta mögött. De annál szebb
 5 4 |           káposztáskert?~– „Jó az isten: ki a mezők liliomait ruházza”,
 6 4 |            akit számára rendel az isten, mondván Mózessel: „Nem
 7 4 |          a többi.~– Eszerint csak Isten áldása kell hozzá.~– De
 8 4 |         polgárnő már örvendett az Isten világának: odahivat engem
 9 5 |          mondta akkor: bárcsak az Isten adná vissza az enyimet!
10 5 |       Milyen boldog az, akinek az Isten egyet adott! És azután is
11 5 |           kis ártatlanra, akit az Isten ide küldött?~A lányka odatartó
12 5 |     szegény kis gyerekecskére. Az isten őrizzen attól. Szegénykének,
13 5 |         látásunk önöket többé, az isten áldja meg az eddig velünk
14 5 |           a patakhoz; majd ott az isten szabad ege alatt, amely
15 5 |            Ha már meg kell lenni, isten neki. Tessék besétálni,
16 6 |       emberlakatlan sivatag.~– Ha Isten velem, ki ellenem?~– Van-e
17 6 |      vétekre vezetett buzgóságod. Isten bocsánata minden vétekre
18 6 |          neki. Szíve elszorult.~– Isten a kimondatlan szót is meghallja –
19 6 |        fogta.~– Atyám! Mindentudó Isten. Őrizz meg minket a szívünkben
20 6 |       leányom.~– Megbocsátja-e az Isten, ha magunk keressük a halált,
21 6 |         kérdezhet ön? Az bűn, mit Isten nem bocsát meg soha.~Az
22 6 |          volna; segítségére jönne Isten; de az is erény, mit leküzdeni
23 7 |           ember bálványa, maga az isten földi képe, a király is
24 7 |           meg a haza földje és az Isten ege közti szent szövetséget!”~…
25 7 |         alkottál?~– Ember tervez, isten végez.~– Ki mondta azt:
26 8 |           Ince elérzékenyülten. – Isten nevével szállunk a harcba.
27 8 |        nevével szállunk a harcba. Isten megadja küzdelmeinknek a
28 8 |        dalt: „Áll még Buda, él az Isten.” Dalolva vonultak odább.
29 10|          hogy mi történt vele? Az Isten. De az meg nem mondja. Én
30 15|       érzi magát: boldog, mint az isten; jó, mint az isten; csupa
31 15|        mint az isten; jó, mint az isten; csupa szeretet, mint az
32 15|           csupa szeretet, mint az isten; és teremtő, mint az isten…~…
33 15|        isten; és teremtő, mint az isten…~… S most gondoljuk hozzá,
34 15|     kettős szívdobbanás: „Ez most isten ítélete lesz!”~A férfi,
35 15|         vagy erényt.~Ki a bírája? Isten! Senki más.~Előtte áll:
36 15|          a visszatérő férj arcán. Isten ítélete volt ez: azt mondta: „
37 17|         Gideon kezeit.~– Uram: Az Isten szerelméért! Ne kövessen
38 18|       akkor magam volnék a rabló, isten és önmagam előtt!~– Nem,
39 18|  akasztófa alul hoztak most el.~– Isten neki! – szólt nevetve Ince,
40 18|         anyám végszavainak titka, Isten bűnbocsánata, itt van e
41 18|         vagyunk, egymásé lettünk. Isten megengedte, Isten parancsolta
42 18|        lettünk. Isten megengedte, Isten parancsolta nekünk, hogy
43 19|  tekintetben ez a felelet volt:~– Isten hallja meg gondolatomat:
44 19|        papnői magaslatra emelt.~– Isten akarta ezt így… – rebegék
45 19|           asszony. De fölvitte az Isten a dolgát!~Hanem Incét nem
46 19|      olyan mosolygó kép, mint az „Isten szántóföldje”. Egy elhagyatott
47 19|     lógázva.~– Biz öreg, az egész Isten hírével történt; itt hozom
48 19|          meghalt. Csodálatosak az isten útjai!~Ekkor aztán felnyitotta
49 19|    elvette, azért is áldja meg az Isten. De hogy katonává lett,
50 20|           most vállára ruház? Nem isten szava-e a nép szava? S ha
51 22|          útleveleiket, s mehettek isten hírével. Incének maga Vely
52 23|         hogy ön mit tett, s akkor isten irgalmazzon önnek!~Vely
53 24|        legyenek ilyen egyedül: az isten szaporítsa meg az ő házuk
54 24|     következett volna, hogy „adja Isten ennek a születendő új polgárnak
55 24|      ismét vissza kell jönnöd: az isten megtart számodra addig,
56 28|    történt semmi; csakhogy már az Isten úgy teremtette az arcát,
57 28|          Henrikünk lelki üdveért. Isten nyugtassa meg szegényt!~
58 28|       voltak még hazulról.~– Hála isten; volt mit ennünk – és sírnunk!
59 29|           sem volt rest a „fogadj isten”-nel: ott kinn jól megtanulta
60 29|      meggondolta a dolgot.~Bizony isten, mégis annak a három jó
61 29|           az örömtül.~– Hozott az Isten, szeretett barátom, nagy
62 32|      véletlent úgy nevezem, hogy „isten ujja”. Hívőnek, babonásnak
63 32|   dolgokkal tartozom. S miután az Isten neked annyi erélyt adott,
64 33| barátommal találkoztam az utcán, „isten jó nap!” helyett mindegyik
65 36|      hiszen nem vagyok én a zsidó isten, hogy az anyák bűnét a leányokban
66 37|          Lázadás volt ez tőlem az Isten ellen, s most porban fekszem
67 37|          bocsánatához visszaadja! Isten büntet meg azért, hogy dacolni
68 37|         hozza, király szentesíti, isten tartja fenn: meg van engedve
69 37|       sacramentumnak. S ezek mind Isten oltalma alatt élnek. Törvényük
70 37|     alkotott: elismerné, hogy ott Isten járt közel, s azontúl sem
71 39|        háromszor naponkint térdel Isten előtt, imádkozva, hogy Áldorfay
72 41|        Aláírva valamelyik a görög isten sok gyöngeségei közül, Danaé
73 41|        nem tudja, Jenny?~– Bizony isten, nem tudom, nagyságos úr.~
74 41|      Hanna?~– Hát Hanna? – Bizony isten, máris gyógyulsz. Még Hanna