Fejezet

 1 3 |         társnéja nevetett és azt mondá: hagyd el: hiszen pap. Engedd,
 2 4 |   megkeresztelésére híttak ide – mondá Ince.~– Az bizony akképpen
 3 4 |       tiszteletesné káposztái! – mondá a lévita, a szerzetest bevezetve „
 4 4 |          a szultán palotájához – mondá a lévita –, amennyiben az
 5 4 |         nép azt szokta tartani – mondá a lévita –, hogy a méhtartó
 6 4 |      által az udvarba… s a többi mondá, megnyomván a fakilincset,
 7 5 |   betakarta őt palástjával s azt mondá: „meg van bocsátva neki
 8 5 |           s egész elérzékenyülve mondá a körülállóknak:~– Mikor
 9 5 |       ágyába lefeküdt, nyugodtan mondá el az Ave Máriát a Madonna-kép
10 6 |   megdicsérte buzgalmáért, s azt mondá neki, hogy most menjen szobájába,
11 7 |        Én is velük fogok menni – mondá Áldorfai Ince.~– Te is? –
12 13|          lévita a tábori jelszót mondá, s az őrtűzhöz közelített.
13 14|  holtáiglan.”~A lévita áhítattal mondá el reájuk az áldást: „Legyetek
14 14| boldogíts!~A lévita oly ihlettel mondá e szavakat, mint egy próféta.
15 16|      villikirályné büszkeségével mondá az ifjúnak:~– Semmi Caesarine;
16 16|  csapatja fölött, s hozzávetőleg mondá:~– Itt most lehetnek valami
17 17|      fordult el Gideontul, s azt mondá:~– Jól van. Ha ön ez urat
18 18|        hozzákezdett volna, s azt mondá:~– Milyen szép pár! Milyen
19 18|          úgy lehet meg, ahogy ön mondá. És mi mégis maradunk azok,
20 19|  hadjáratban kiszolgált. Itt azt mondá Serenának:~– Add elő új
21 20|      ismét szóhoz juthatott, ezt mondá Incének:~– Hallottad e nyilatkozatot?
22 21|      akkor Áldorfai. S aztán azt mondá a parlamenternek:~– És most
23 22|      Alugyál rá holnapig egyet – mondá neki Vely bég, s a konyhában
24 23|      dörmögött. Azután vállvonva mondá Incének.~– Ha ön honvédezredes
25 23|          Tedd meg! Ne tétovázz!” mondá az egyik; „Ha a sors taszít,
26 23|   ágyúzást.~– Nichts für Ungut – mondá rá a Salamander kapitánya,
27 23|          Áldorfai Incéhez, s azt mondá neki – angolul: (ő tudta
28 24|       honfitársait már ismerem – mondá Serenának. New Yorkban vagy
29 24|     járta a kivándorlókat, s azt mondá nekik, hogy a legelső, amire
30 24|        szünetet érzett.~Ince azt mondá: „Ha te meghalsz, én utánad
31 24|      fennhéjázó reményeiben.~Azt mondá: „elég” dicsőség volt nekem,
32 26|         nyelven szólítá meg.~Azt mondá neki, hogy foglalja el a
33 26|         hangon megszólalt, s azt mondá a szép hölgynek csehül.~„
34 27|   szentekhez kiáltson; hanem azt mondá franciául Incének: „Szabaduljon
35 27|            Szakítsa ön el azt! – mondá a hozzászorított hölgy.
36 27|          büszkén, hidegen, s azt mondá:~– „Nem fázom.”~Készebb
37 27|       tünemény.~Hanna grófnő azt mondá, hogy idebenn kiállhatatlan
38 27|          fenekéről. Ez ideig azt mondá magában Ince: hát mi közöm
39 27|      férfi visszatért, ismét azt mondá neki: „köszönöm”, s kezeit
40 27|      rendőrbiztos füle hallatára mondá el ekként.~A rendőrbiztos
41 28|        mire a grófnő szívélyesen mondá:~– Már volt szerencsém a
42 28|         szívgörcsöket; nyugodtan mondá:~– Ezt én sejtettem, ezt
43 28|          császárnénk testvérje – mondá Helene bárónő.~Ince beérte
44 29|          Áldorfai Ince!”~Ő pedig mondá magában: „Köszönöm neked
45 31|     háborgatja az embert), s azt mondá neki:~– Te szépen kifizetted
46 32|    Ezentúl ön az én orákulumom – mondá Walter Leónak, s igen szépen
47 32|         a kapott csomagot, s azt mondá:~– De kedves barátom, elég
48 33|         ideges látnoki kedéllyel mondá akkor:~– Ön mosolyog! Ön
49 33|            Itt van ni! Tessék! – mondá Leó. – Már most én emiatt
50 34|         értek a vasútépítéshez – mondá Ince.~– Az a mérnökök dolga –
51 34|        tehát az én „consors”-om, mondá magában Ince, nagyon emlékébe
52 34|    hercegekkel együtt ebédelni – mondá kérkedőleg –, a krími háború
53 36|        két férfi, Walter Leó azt mondá:~– No, ezt a jelenetet jól
54 37| szemlátomást épült. Mindenki azt mondá, hogy ő a legszebb hölgy
55 37|         s fagyos tekintettel azt mondá neki:~– Mi jut önnek eszébe,
56 38|         a legnagyobb nyugalommal mondá e megölő szavakat:~– Azt,
57 39|        ápolni.~Egyszer aztán azt mondá neki Ince, hogy talált a
58 39|        nem használt ez a fürdő – mondá Hannának gyöngéd aggodalommal. –
59 39|         végett.~– Barátom uram – mondá Ince a postamesternek: –
60 39|          grófhoz!~– Igen, igen – mondá a postamester. – Még itt
61 40|           a négy táncosnő-ház” – mondá a bérszolga a bérkocsisnak.~
62 40|         hozzá; csak mi hárman! – mondá Fatime.~– Kérem: négyen! –
63 41|   megszorító Fatime kezét, s azt mondá neki:~– Én tudni fogom,
64 41|        nyereségre visszaborzadva mondá: „Kitől raboltuk mi ezt
65 42|     Hanna odament Incéhez, s azt mondá neki:~„Uram. Hat hét alatt
66 42|          ugrani az ön kezében! – mondá azután Fatime, visszanyújtva
67 42|          ismer, ha megszólítom – mondá Leó, s azzal elhatározottan
68 43|             Bizony, álom volt! – mondá rá Leó.~– Most már vége! –
69 43|          hű akarván maradni, azt mondá neki, hogy nemsokára ki
70 43|         valaki, annak mosolyogva mondá, hogy egyetlenegy játszmát
71 43|  tekintettel bámult Leóra, s azt mondá:~– Ugye?~– Hát persze, hogy
72 43|          Aztán örvendő mosollyal mondá:~– Nos. Érzi ön, ugye?~Leó