Fejezet

 1 1 |         szépen énekel. Brávó! Nagyobb úr lesz belőle, mint amilyennek
 2 5 |              besétálni, főtisztelendő úr!~De csak háttal fordult
 3 5 |                  Ugyebár, tiszteletes úr?” – Ez meg félvállrul Sós
 4 6 |         szemekkel.~– Anyám, a lelkész úr itt van – szólt reszkető
 5 6 |             leányom, nyugodjál meg az Úr rendeleteiben – szólt Ince
 6 6 |                Legjobb a temetőbe. Az Úr, ki a mezők liliomát ruházza –
 7 7 |            jelenségeit. Ifjak, vének, úr és szegény hogy tódul a
 8 7 |            átugorja. De te ismered az Úr szavait Péterhez, eleget
 9 7 |               de azt nem tiltó meg az Úr tanítványainak, hogy oda
10 8 |    visszatérünk ide mindannyian!~– Az Úr járjon veletek mindenütt –
11 10|               emberségesen. Két tiszt úr is volt velük. Azokat úgy
12 10|             így szólt neki:~– Hadnagy úr. Okosabb időkben az ilyen
13 11|               fáradtok, fiaim: „Ha az Úr angyalai akarják, a lábunkat
14 12|         csatolni:~– Áldorfai százados úr, legyen irántam még egyszer
15 12|           ismerősök vagyunk, százados úr. Emlékezik ön még a dudai
16 14|          Mózes kedvéért megtehette az Úr, hogy a Veres-tengert kétfelé
17 14|        vasmarka megfogja a semmit. Az Úr, ki járt Izrael előtt tűzoszlopban
18 14|             bízva! Nem arra hívott az Úr e napon, hogy meghalj, hanem,
19 16|             jött vissza, hogy a vezér úr markának ujjait az asszonyság
20 17|            mindjárt. Lám, a nagyságos úr kitalálta, s csak nevetett
21 17|              mit csinál a hátramaradt úr és asszonyság, ölelkeznek-e
22 18|               a kétségbeesésig. Ez az úr: a mi zászlónk. Ez a zászló
23 19|              tűzoszlopban ment föl az úr elé, számot adni azért,
24 19|               szépen, hogy az ezredes úr nem restellte a szegény
25 19|            így szólt:~– Uram. Ezredes úr. Hadd szóljak még egy szót!~–
26 19|            szót!~– Beszéljen, kurátor úr.~– Nem veszi rossz néven?
27 19|            veszi rossz néven? Ezredes úr most már a mi hitünkre tért.
28 20|           hívta segélyül.~– Képviselő úr! Itt most én kommandírozok!
29 21|               falak festve.~– Ezredes úr! – szólítja meg hadsegéde. (
30 22|                    Csak azt kiabálja:~Úr vagyok, lábam nyomát~     
31 23| visszautasítja a fizetést. Az a másik úr, aki kialkudta, ki is fizette
32 23|            ezt az urat követni.~Az az úr volt a porkoláb, aki Incének
33 23|          másik; „Ha ver az a hatalmas úr, te rúgj ki!” – Aztán feljött
34 27|               a jegyzetírás, a biztos úr keresztbe fogta a szájába
35 27|        méltóságodnak valahonnan az az úr, aki az imént málháit előhozta,
36 27|         ismeretlenek irányában. Ez az úr rendőri felügyelet alatt
37 28|        elegáns, kissé domború termetű úr, szőke bajusszal és francia
38 28|            ráismertek.~– Igen, Walter úr. Nagyon örülök, hogy önt
39 28|                Áldorfai Ince, ezredes úr! – szól Hanna grófnőnek
40 28|           hátra kellett hagyni. A két úr a két hölgyet karjára véve
41 30|            aztán ott váljék el, ki az úr a háznál!~Sőt még azt a
42 32|              ember négyszerte nagyobb úr, mint Amerikában.~Az osztrák
43 32|          nemes leány úrnővé lehessen, úr nélkül; és szabadságában
44 33|              hol van „ő?”~A kérdezett úr aztán nem késett a felelettel,
45 33|           tiszti cölibatusban élő kis úr rajongott egy apáca életet
46 33|               van.~– Akkor ön nagyobb úr, mint Starrwitz Johanna
47 34|    Csehországban, és tekintélyes nagy úr. Nekem régi jó ismerősöm.
48 35|             arcán rebegé:~„A tábornok úr az én keresztatyám, ő keresztelt
49 35|     pártfogója, jóltevője, a tábornok úr eltávozott, elüldözte a
50 36|             tulajdonképpen Belle Ange úr?~– Eredj, te istentelen!~–
51 36|             el is tűnt. A quasi-márki úr ahhoz az osztályhoz látszott
52 39|            fizesse ki a jó Belle Ange úr adósságait.~Ebből megtudta
53 39|             utcai házát Áldorfay Ince úr nevére íratta át.~Áldorfay
54 40|           tudta senki.~Még Belle Ange úr sem (akire nézve pedig egy
55 40|              ma.~De bizony Belle Ange úr is otthon volt; hanem őtet
56 40|               múlva megint Belle Ange úr nyitja előtte az ajtót.~–
57 40|          eszem! – toldá ki Belle Ange úr.~Fatime beharapta az alsó
58 40|            vagy! Nézze csak, Áldorfay úr, nem olyan-e, mint egy farsangi
59 40|             Fatime? – szól Belle Ange úr.~– Lehet. De kinek?~– Hátha
60 40|             fejemre illik!~Belle Ange úr azon emberek közé tartozott,
61 40|           hangja volt még. Belle Ange úr pedig odaült mellé. Hisz
62 41|               Caesarine és Belle Ange úr az étkezőasztalnál ülnek,
63 41|            érezte is. A jó Belle Ange úr is előjött, a maga trofeumait
64 41|              fájt az, amit Belle Ange úr őhelyette kapott „per procura”,
65 41|           isten, nem tudom, nagyságos úr.~Meglehet ám, hogy nem tudja.
66 41|      telegramot?~– Még nem, nagyságos úr!~– Itt van, ni! Ilyen a
67 41|              rá is talált.~Belle Ange úr ott ült egy kártyaasztal „
68 41|               pénze.~– Ah, a tábornok úr már megérkezett? – szólt
69 41|                sóhajta fel Belle Ange úr. – Dehogynem. Nekem ma Párizsban
70 41|             Ince az ezrest Belle Ange úr markába csúsztatá.~– Köszönöm –
71 41|             őt híni.~– Csakhogy ez az úr, ahogy én tudom, sokkal