Fejezet

 1 1 |                 annak a jámbor szűznek, Gideon! – kiált az asztal mellől
 2 1 |               bizony anabaptizálja vele Gideon úrfit, s most már üldözöttbül
 3 1 |             üldözöttbül üldözővé válik. Gideon úrfi sem veszi tréfára a
 4 1 |      változtatta a botránkozás hangját; Gideon észrevette, hogy ránézve
 5 3 |                 rájuk a feloldást.~Ámde Gideon dacosan felemelte veres
 6 3 |                fel kórusban: Ámen.~Csak Gideon nem monda rá áment. Himlőhelyes
 7 4 |             ülésnek; hanem hiszen (mint Gideon testvér mondó) az első apostolok,
 8 6 |             magánórákon képezte tovább.~Gideon és a „halászok” ezért azt
 9 6 |                e jutalom elnyerése után Gideon találkozott vele, ezzel
10 6 |          diaconusi állásba: azok között Gideon. Az apátúr e nap örömére
11 7 |                tér. Karddal az oldalán. Gideon áll ott.~– Jót – felel neki
12 7 |                 monda diadalmas gúnnyal Gideon –, tehát te nem azért sietsz
13 8 |                az ablaknak támaszkodva. Gideon.~– Mi ez? – szól az apát
14 8 |          Egyedül magad maradtál itthon?~Gideon alázatosságba burkolt gúnnyal
15 8 |                   szólt kipirult arccal Gideon. – Olyan rossz vagyok most
16 8 |                van most.~Válasz helyett Gideon hirtelen leveté tógáját,
17 12|        felismertelek. Én vagyok Stomfai Gideon, hajdani klerikustársad.~
18 12|              Dallami Caesarine – felelt Gideon.~– Mi ez a nő? – szólt ekkor,
19 12|                a kérdést élesítve Ince. Gideon cinikus mosollyal felelt.~–
20 12|                az vagy? – felelt vissza Gideon, két csípőjére téve kezeit.~
21 12|                 két tenyerébe, és sírt.~Gideon és Dallami Caesarine eltávoztak
22 16|            menetelt eszközölne.~Stomfai Gideon (csitt, meg ne hallja, hogy
23 16|               megjutalmazásrul.~Stomfai Gideon (már én nem bánom, ha felakasztat
24 16|                 háziasszony mellett ült Gideon, Caesarine mellett a bankár.
25 16|              mely az ebédet berekeszti.~Gideon is türelmetlenül várta azt.
26 16|       észrevette.~A kávét is felhozták. Gideon színig rakta poharát cukorral:
27 16|                  rögtön haragra pirulva Gideon.~(A kávét már beönté. –
28 16|               és a bankárnak.~– Igaz. – Gideon helyére ült, s a pohárkát
29 17|            hatása?~– Asszonyom! – szólt Gideon az úrnőhöz. – Vitesse el
30 17| Vésztörvényszéket, asszonyom! – felelte Gideon. A parlament elfogadá a
31 17|                 Azon ember ott! – szólt Gideon Leóra mutatva, ki azalatt,
32 17|             bántalomra támadt szívében. Gideon nem akarta elengedni a rémjelenetből
33 17|             imádkoztak és nem esküdtek!~Gideon le volt főzve. A társai
34 17|              kétségbeesetten ragadó meg Gideon kezeit.~– Uram: Az Isten
35 17|              Jézus Mária, szent József! Gideon, menekülj! Itt vannak a
36 17|         menekülj! Itt vannak a vasasok!~Gideon eleinte valami rossz tréfát
37 17|                utolsó emberig! – ordítá Gideon, kirohanva a folyosóra.~
38 17|              pincelyuk nyelte volna el. Gideon és társnéja egyedül maradtak
39 17|                 vagyok veszve! – hebegé Gideon, s sápadt lett, mint a viasz.~–
40 17|                 nyúlvadászat! – dörmögé Gideon, szíves házigazdáját odaszorítva
41 17|               szólt Ince Walter Leóhoz.~Gideon útját állta.~– Ez gyalázat,
42 17|         Dámákkal nem szoktam verekedni.~Gideon kikelt arcából e szóra;
43 17|                S eléje térdelt.~E szóra Gideon kiejté kezéből a török bicsakot,
44 18|             Mint előre képzelhető volt: Gideon szabadcsapatja már akkorra
45 21|            hátra, majd elmondom – szólt Gideon, a zsíros kalapot még mélyebben
46 21|            szekérhez!~Ince odalovagolt.~Gideon felhajtá a szekértakaró
47 21|              elloptad azt a társaidtól.~Gideon most már dühbe jött.~– Ejh,
48 21|                 Héj, atyafiak! – kiálta Gideon tele torokkal.~– Mit akarsz?~–
49 21|           pisztolyát nyeregkápájából, s Gideon homlokának szegezve. – Az
50 22|                az alakot. Talán Stomfai Gideon volt? Hogyan menekült meg?
51 22|               visszasugárzott e mosoly.~Gideon keserűen mondta:~– Én még
52 22|                 fején kereste fel Incét Gideon.~Nem volt már rongyos: török
53 22|                  el is lett az feledve. Gideon vakmerő modora meglepte
54 22|            konyhát. S a legelső vendége Gideon volt. Aztán jött több is.
55 22|                a tengerre szálltak már. Gideon figyelmes gondoskodása elaltatá
56 23|                 s nagy hamar elbocsátá.~Gideon az előszobában várt reá,
57 23|            őszinte barátilag megszorítá Gideon kezét.~Az nagyot szisszent
58 30|                halottaikat, egyszercsak Gideon is előtte terem, s ha az
59 30|             papírra.~Tehát – Nro 1.~– S Gideon csakugyan meghalt? – kérdezé
60 41|             első tekintetre ráismer. Ez Gideon!…~Ugyanő az. A klerikus,
61 41|                 vezette, hanem Fatimét.~Gideon fölsegíté először Fatimét
62 41|               kocsibul legelébb kiszáll Gideon, utána leemeli Caesarine-t,
63 41|             neki ezt a tósztot: „Öcsém, Gideon: gazember voltál teljes
64 42|            karöltve. De hisz az a férfi Gideon!~Gideon pedig Caesarine-nak
65 42|                 hisz az a férfi Gideon!~Gideon pedig Caesarine-nak volt
66 42|                 nem sokat bánja.~De hát Gideon sértő levele?~Az lehet,
67 42|            hüsseli.~A lábainál ülő alak Gideon.~Azon a kis hímzett zsámolyon
68 42|             egyik lábát tolta még előre Gideon felé.~– Még egyszer kérdem
69 42|                az lebukott bele.~Hiszen Gideon is erős ember volt; s Captain
70 42|         tekintete előtt járt, megbénítá Gideon erejét. Gyáva lett e ránéző
71 42|           szobákban nem mertek maradni.~Gideon természetesen elfutott,