Fejezet

 1 1 |        kormányozható jobbra-balra. Milyen hatalmas huszár lesz ebből
 2 5 |            adná vissza az enyimet! Milyen boldog az, akinek az Isten
 3 5 |             Ni, hogy nevet! Ejnye, milyen helyes poronty!~Összebújtak
 4 8 |             Te is elhagysz minket! Milyen gyászt hagysz itt magad
 5 11|            is lefekszik a sutba. – Milyen jó dolga van annak a kutyának!
 6 13| Beszélgetett magában.~– Szegények. Milyen nagyon szeretik egymást.
 7 13|        titkolják azt egymás előtt. Milyen jót tett velük az a bolond
 8 13|         találom azt, amit keresek. Milyen könnyen beleeshetem a hófuvatban
 9 16|          ez a színe a társaságnak, milyen lehet még, ami ott kinn
10 18|        győzött volna rá felelni.~– Milyen szép vagy! – úgy találták
11 18|          hogy mennyire szeretik, s milyen régen nem látták egymást.
12 18| hozzákezdett volna, s azt mondá:~– Milyen szép pár! Milyen kár érte!~–
13 18|          mondá:~– Milyen szép pár! Milyen kár érte!~– Igenis.~Azután
14 18|     magukra – szólt Brandlerné.~– …Milyen koldus vagyok én ez emberekhez
15 19|           pár térnek vissza rajta. Milyen hosszú volt akkor ez az
16 19|        hosszú volt akkor ez az út, milyen rövid most!~Minden útba
17 19|       világ. És most katona! Pedig milyen szépen tudott prédikálni!
18 21|            én „oroszlánrészem”. De milyen nagy volt aztán a káromkodásunk,
19 22|           Most látom csak át, hogy milyen szükségem volt rád az életben.
20 23|            annak minden arcvonása! Milyen igazság hangzik annak minden
21 23|         kívül! Most azt mondja el, milyen hős, milyen nemes, milyen
22 23|         azt mondja el, milyen hős, milyen nemes, milyen bátor volt
23 23|          milyen hős, milyen nemes, milyen bátor volt az ő férje! Hogy
24 23|              ha az a nő nem volna, milyen könnyen készen lenne vele!
25 23|       elkábul. Valódi tengerész. S milyen öntudatos állat amellett!
26 24|        sokat elbeszélgetnek arról, milyen volt a magyar emigráns élete
27 24|            kinn kell hagyni!~Pedig milyen nehéz ezt megállni az ő
28 24|      háború meg van indítva.~Hajh, milyen meleget költött ez a néhány
29 24|           ez vágyik oda!~Ki tudja, milyen nagy jövendő vár ott reá?
30 24|          azt mondják neki: „pá”: S milyen szép lett a nő is! Milyen
31 24|          milyen szép lett a nő is! Milyen halvány volt, mikor itt
32 24|          volt, mikor itt hagyta, s milyen életvidám most. Beszélhetnek
33 24|           a „mi tábornokunknak”.~S milyen nagy elégtétel volt pesszimizmusának,
34 26|    oldalában egy piros födelű ház. Milyen jó lehet ott elbújva lenni!~
35 26|           maguk is tudnák, hogy ők milyen tréfás legények! S még beszélnek
36 26|        mennek? mi dologban járnak? milyen időjárás van náluk? ha urak,
37 27|           az jut eszébe, hogy ejh, milyen szép idomai vannak az eleven
38 27|          kérdé mohón a grófnő. Ah, milyen jól esett volna neki, ha
39 28|       demokrata rabló, kommunista; milyen szép lett volna neki megmutatni:
40 28|          hogy civódom veled. Ugye, milyen kegyetlen zsarnok egy idegbeteg
41 28|            az ódon cseh fővárosra. Milyen magasztos érzet, ilyen szép
42 28|        talányát oldaná meg vele!~– Milyen hideg van e termekben! –
43 29|            hogy másnap megírhassa, milyen Orsini-bombát vetettek be
44 30|        akkor arról beszéltek, hogy milyen olcsó a repce, s hogy hullanak
45 33|      egyszerre és szeretetreméltó. Milyen nagy a férfiak büszkesége!
46 34|         hogy őt azzal meglepje. De milyen nagy dologba kerül az neki!
47 34|         érte, magasztalja is, hogy milyen jó, de csak nem úgy van
48 34|       mikor ott az olló):~– Lássa, milyen jó volt, hogy nem indultam
49 36|          örült nagyon.~– Lássa ön, milyen nagy gyermek lett belőle?~–
50 39|      léteznek rá nézve többé…~S az milyen jó!~A nő elveté magától
51 40|          érzé jól, hogy ő Hannától milyen mélyen meg van alázva! A
52 40|          Comptoir.”~            ~– Milyen sajátságos kulcsok ezek –
53 40|      Kezében volt a tárgy, érezte, milyen hideg! Csalhatatlan, eltagadhatatlan
54 40|         Azokat elnézegette sokáig. Milyen szép férfi volt Ince azon
55 40|     sápítozék Caesarine.~– Hah; de milyen mulatság volt az! A lebujban
56 41|          naponkint az ő levelét, s milyen meglepetés lesz majd az,
57 41|       vágyak türelmetlenné tették. Milyen hosszú ez az út! Milyen
58 41|            Milyen hosszú ez az út! Milyen sűrűk az állomások! Milyen
59 41|         Milyen sűrűk az állomások! Milyen lassan mászik az a gőzmozdony!~
60 41|       azzal a szóval fogadta, hogy milyen rossz színben van, mi baja?~
61 42|           tudja jól, hogy ez annak milyen nagyon fáj!~Ince közel volt
62 42|            kellett rá, hogy még ma milyen hosszú útra kell indulnia.
63 42|           tenyérre fektetve, kinek milyen heves a vére. Nézze ön:
64 43|     aközben megvetette az ágyat.~– Milyen hideg lett ez az ágy! –
65 43|           mellém… Azt mondta, hogy milyen jól esik neki, hogy ilyen